Pilátus tette fel ezt a kérdést Jézusnak Nagypénteken.
Az igazságot ma is nagyon sokan keresik. Jézus a hegyi beszédében azt mondta: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele” (Mt. 5,6).
Szomjazni és éhezni valami után azt jelenti, szükségem van valamire, ami nem tőlem van, de ami nélkül nem tudok létezni, ami nélkül meghalok. Isten igazsága olyan valami, ami nélkülözhetetlen az életünkhöz, de amit csak kívülről, Isten kegyelme által kaphatunk meg. Az emberi alázat nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember Isten igazságát megismerje. Önmagunkban ugyanis nincs igazságunk.
De honnan ismerhetjük meg az igazságot? Jézus éppen a fent idézett kihallgatáson Pilátus előtt mondta: „Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra” (Jn. 18,37).
Jézus tehát tanúságot tett az igazságról, és Egyházára bízta azt a feladatot, hogy az ő igazságát sértetlenül megőrizze az idők végezetéig. Sőt maga az Egyház hívatott arra, hogy az emberek igazság utáni éhségét és szomjúságát kielégítse.
Hol található meg ez az igazság a ma Egyházában? Ha körbetekintünk, láthatjuk, hogy a helyzet siralmas. Az Egyházon belül is többféle, sokszor egymásnak ellene mondó igazságot találunk. Az emberi fejekben totális zűrzavar van Isten igazságát illetően. A hívek nagy része továbbra is éhezi és szomjúhozza az igazságot anélkül, hogy bárki megelégítené őket. S mivel az Egyház és a pásztorok ennyire nem egyértelműen és ennyire inhomogén módon fogalmazzák meg az isteni igazságokat, a laikus tömeg is el kezdi gyártani a saját igazságait. Az egyetlen örök isteni igazság helyett számtalan emberek által kreált igazság feszül egymásnak. Nagyon sokan teológusnak érzik magukat, s a másikat kioktatva hirdetik saját igazságukat. Sok esetben az egyforma értékrenddel rendelkező vallásos csoportok is felmorzsolódnak az egyet nem értés miatt. A legmagasabb egyházi vezetés bizonytalan állásfoglalása miatt sok igaz hitű katolikus kezdi megkérdőjelezni mindazt az igazságot, mely hosszú nemzedékeken keresztül megkérdőjelezhetetlen volt. Sőt egyesek, akár még laikusként is, szabadon taposhatnak sárba több ezer éves isteni igazságokat anélkül, hogy bárki felülről rendre intené őket. Pontos volt Robert Sarah bíboros diagnózisa: „a pásztort megverték, a nyáj pedig szétszéledt”. E szétszóródtatásban pedig a Sátán, másik nevén a Diabolos ( a szétdobáló) munkája ismerhető fel. Olyanok vagyunk most, mint a pásztor nélküli juhok, a nyájat ugyanis az egységes és mindenkori igazság hirdetése tudná csak egyben tartani.
Van tehát számtalan sok magánvélemény, de nincs egységes tanítás. Sőt a legfrissebb tudósítások szerint a Vatikán idén nyáron azt tervezi, a jövőben minden egyházmegye önállóan működhet majd, a legfelsőbb egyházi vezetés kontrollja nélkül. Mihez fog ez vezetni? Még nagyobb zűrzavarhoz és még nagyobb széthulláshoz.
E szétszéledt nyáj most kétségbeesve kiált pásztoraihoz: Hol vagyok pásztorok? Miért nem tereltek mindet ismét az egységes igaz tanítás aklába?
Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (Jn 14,6). Jézus Krisztus egyetlen szent katolikus és apostoli Anyaszentegyházának legfőbb feladata az, hogy a Fiún keresztül az Atyához vezesse a rábízott nyájat. Ezt csak úgy teheti meg, ha azt az igazságot hirdeti, melyről Jézus Krisztus tanúságot tett, amely az egyetlen utat jelenti az élet felé.
Az Egyház nem hirdethet egyszerre többféle igazságot, s nem hagyhatja azt sem, hogy egyházunk tagjai szabadon, minden kontroll nélkül hirdessék a saját igazságukat.
Mindezek mellett mégis ennek ellenkezője kezd kibontakozni szemeink előtt egyre inkább visszafordíthatatlannak tűnő formában. A hívőnek úgy tűnik, hogy a jövőben nem marad más lehetősége, minthogy a többféle igazság közül maga válassza ki, melyik a valódi.
Néhány támpont ennek megtalálásában talán segíthet:
– A valódinak megismert igazság sohasem mondhat ellent annak, amit az Egyház mindenkori tanításából és a szentírásból megismertünk.
– Isten igazságát nem a zúgó és kiáltozó tömeg közt, hanem leginkább a vele töltött legmeghittebb belső csendben találhatjuk meg.
– Ha Isten igazságát valóban megtaláltuk, az lelkiismeretünk végső megnyugvását fogja eredményezni.
S végül soha ne felejtsük el ezt az apostoli intést:
Aki azt mondja: „ismerem”, de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs benne igazság (1 Jn. 2,4).
Azokat keressük és azokra hallgassunk, akik nem csak beszélnek Istenről, hanem szeretik és meg is tartják parancsait! Azok, akik a Tízparancsolatot félretéve a minden bűnt elnéző és elfogadó szeretetet hirdetik, nem Jézus tanítványai, nincsen meg bennük az Isten igazsága. Ők maguk is vakok, akik világtalanokat vezetnek az örök sötétség felé.
Mi azonban legyünk a világosság gyermekei!
Jézus Krisztus tanúságot tett az igazságról, amely minden hamis tanítás ellenére, ma is tisztán megtalálható azok számára, akik őszintén és alázattal keresik azt.