Világhírű történész: Az amazonasi szinódus munkadokumentuma sérti a katolikus tanítást és gyakorlatot
- június 20. (LifeSiteNews) – Az amazóniai szinódus munkadokumentumára válaszul az első reakciók arra fókuszáltak, hogy ez egyfajta nyitás a papok házasságának lehetőségére és a nők szentségi rendbe való beillesztésére. De az Instrumentum Laboris(munkadokumentum) még ennél is több: ez a felszabadítás öko-teológiájának a manifesztuma, amely egy katolikus számára elfogadhatatlan panteista, egyenlőségre törekvő „kozmikus víziót” propagál. A tanítóhivatal kapuit szélesre tárják – ahogyan José Antonio Ureta helyesen rámutatott- az indián-, és öko-teológia, a felszabadítás teológia két latin-amerikai irányzata felé. A Szovjetunió összeomlása és a „valódi szocializmus” meghiúsulása után a felszabadítási teológia marxista támogatói a forradalmi erő történelmi szerepét az őslakos népeknek és a természetnek tulajdonították.
A Szentszék által június 17-én közzétett dokumentumában az Amazónia „egy új életként” tört be („n.2”) az Egyház életébe. De mi az Amazónia? Ez nem csak egy fizikai hely és egy „komplex bioszféra” (n.10), hanem „élettel és bölcsességgel teli valóság” (n.5), amely egy konceptuális paradigmává emelkedik, és „lelkipásztori, ökológiai, és szinódusi” megtérésre hív minket (n.5). Prófétai szerepének megvalósítása érdekében az egyháznak meg kell figyelnie az „Amazonas-medence népeit” (n.7). Ezek az emberek képesek „kommunikációban” élni az egész kozmosszal (n.12), de jogaikat a multinacionális vállalatok gazdasági érdekei fenyegetik, amelyek – ahogyan Guaviare (Kolumbia) bennszülöttei mondják – „felvágták a Földanya ereit” (n.17).
Az Egyház meghallja a nép és a föld „sírását” (18.o.), mert az Amazonas-medencében „a föld egy teológiai hely, amely révén a hit él. Ez az Isten kinyilatkoztatásának egyedülálló forrása is”(n.19). Tehát, a Kinyilatkoztatás harmadik forrása hozzá lett adva a Szentíráshoz és a hagyományhoz: az Amazónia az a föld, ahol „minden összekapcsolódik” (n.20), minden „konstitutív kapcsolatban áll, létfontosságú egészet alkotva” (n.21). Amazóniában a kommunizmus eszméje teljesül, mivel a törzsi kollektivizmusban „minden megosztott, és a modernitásra jellemző privát terek – minimálisak.”
Az őslakosok felszabadultak a monoteizmusból, és helyreállították az animizmust és a politeizmust. „Az amazóniai közösség életét még nem befolyásolta a nyugati civilizáció. Ez tükröződik vissza a szellemek és az isteni cselekedetekkel kapcsolatos hiedelmekben és rítusokban, amelyeket sokféleképpen neveztek el a területen, és a természettel kapcsolatban. Ezt a „kozmovíziót” használja Ferenc a „mantrájában”: „minden mindennel összefügg” (LS 16, 91, 117, 138, 240).
A dokumentum ragaszkodik ahhoz a kifejezéshez, hogy az amazóniai „kozmikus látás” magában foglalja az „ősi bölcsességet, a lelkiség és a natív kultúra élő kincstárát” (n. 26). Tehát „az Amazonas-medence őslakosai sokat tanítanak nekünk (…). Az evangelizáció új útjait párhuzamosan kell kialakítani az ősi bölcsességekkel, amelyekben az Ige magvai megnyilvánulnak ”(n.29).
Miután az Amazonas gazdagsága nem monokultúra, hanem „többnemzetiségű, multikulturális és több vallású világ” (n.36), amellyel párbeszédben kell lennünk, az Amazonas-medence népei „a múltra és a hosszú gyarmatosítási időkben okozott sebekre emlékeztetnek.” Ezért Ferenc pápa alázatosan bocsánatot kért, nemcsak a saját egyházának bűncselekményeiért, hanem Amerika meghódítása során az őslakosok ellen elkövetett bűncselekményekért. „A múltban az egyház időnként a gyarmatosítók bűntársa volt, és ez elfojtotta az evangélium prófétai hangját” (n.38).
Az „integrális ökológia” magában foglalja a „kozmológiák ősi tapasztalatainak, az őslakos népek szellemességeinek és teológiáinak átadását közös otthonunk gondozása érdekében” (n.50). „Ezek a népek őseik bölcsességében meggyőződtek arról, hogy minden teremtmény kapcsolódik egymáshoz, ami megérdemli a tiszteletünket és felelősségünket. Az Amazonas-medence kultúrája, amely integrálja az embereket a természettel, egy új integrált ökológiai paradigma építésének referenciapontjává válik” (n.56).
Az Egyháznak meg kell fosztania magát római identitásától, és befogadnia „egy amazóniai arcot”. „Az egyház amazóniai arca a népek, kultúrák és ökoszisztémák sokféleségében fejeződik ki. Ez a sokféleség megkövetel egy kifelé nyitó és misszionárius egyházat, amelyet minden tevékenységében, kifejezéseiben és nyelvében megnyilvánul (n.107). „A több árnyalatú, amazóniai jellegű egyház igyekszik egy ilyen „kifelé nyitó ” egyház lenni (vö. EG 20–23), amely maga mögött hagyja a gyarmati monokulturális, klerikális és fennhéjázó hagyományait, és tudja, hogyan kell megkülönböztetni és félelem nélkül elfogadni a népek különböző kulturális kifejezéseit ”(n.110).
A dokumentum vezérmotívuma az amazóniai térséget átjáró panteista szellem.
Mit is lehetne még ehhez hozzátenni? Vajon csendben maradnak-e a püspökök, az apostolok utódai? Vajon hallgatnak-e a bíborosok, a pápa tanácsadói ennek a politikai-vallási manifesztumnak hallatán, amely eltorzítja a Krisztus misztikus testének tanítását és gyakorlatát?
A cikk teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.