Stickland püspök a texasi Tyler egyházmegye püspöke volt 2023 novemberéig. Miután az egyházmegyéjében lefolytatott vizsgálat után a felszólításra nem volt hajlandó lemondani, Ferenc pápa felmenette megyéspüspöki feladatai alól. Felmentésének előzményiről és a felmentés tényéről az alábbi linkeken tájékozódhatunk.
https://hu.euronews.com/2023/11/12/ferenc-papa-felmentette-kritikusat
https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2023-11/ferenc-papa-felmentette-strickland-puspok-tyler-egyhazmegye.html
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-papa-felmentette-joseph-strickland-texasi-puspokot-fopasztori-szolgalata-alol
Ezután adta ki pásztorlevelét, amelyet az azóta megrongált honlapjáról lett lementve és magyarra fordítva. Levele 3 részből áll. Mielőtt eldöntjük, hogy tovább olvassuk-e a cikket, érdemes e három rész címét elolvasnunk. I. rész: A falakon belüli farkasok, II. rész: A szinodális ostrom, III. rész: A hívők fegyverei
Étvágygerjesztőként álljon itt egy kis előzetes pásztorlevelének a végén található összefoglalásából, amelyet híveihez, minden katolikus hívőhöz intéz.
NE HAGYJÁTOK EL AZ EGYHÁZAT!
Ne meneküljetek el a csatából!
Maradjatok éberek!
Imádkozzatok térdepelve!
Imádkozzatok könnyekkel!
Beszéljetek félelem nélkül!
És harcoljatok szeretettel!
A farkasok valóságosak.
De a Bárány a trónon ül.
És a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni.
Maradjatok hűségesek!
Maradjatok éberek!
És maradjatok meg Krisztus Szívében!
Kedves testvéreim Krisztusban!
Vannak olyan pillanatok az Egyház történelmében, amikor a juhoknak fel kell emelniük a fejüket – nem a világ viharai miatt, hanem azért, mert a pásztorok maguk is elhallgattak… vagy ami még rosszabb, csatlakoztak a farkasokhoz.
Szent Pál egyszer éles világossággal figyelmeztette az efezusi egyházat:
„Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat.” (ApCsel 20,29).
Ezek a farkasok eljöttek. Liturgikus ruhát viselnek. Irgalomról beszélnek, de gúnyolják az igazságot. Befogadást hirdetnek, de kizárják a hitvallás iránti hűséget. Megáldják azt, amit Isten bűnnek nevezett.
Ostrom alatt élünk – nem kívülről, hanem belülről. Ez az árulás órája, nem különbözik a Getszemáné kertjétől. De ezúttal az árulók mitrát viselnek és pásztorbotot tartanak a kezükben.
A kereszt még mindig itt van. Az Eucharisztia még mindig itt van. De körülöttünk béresek vannak, akik elhagyják a juhokat – vagy ami még rosszabb, a tövisek közé vezetik őket.
Hadd legyek világos. Ez a válság nem egyszerűen zavarodottság – ez egy kiszámított forradalom. Forradalom a doktrína ellen. A rend ellen. Az egyház Krisztus által alapított természete ellen.
Ma egy három részes utazásra hívlak benneteket ezen a valóságon keresztül.
I. rész: A falakon belüli farkasok
M. Scott Peck “The Road Less Traveled” [A kevésbé járt út] című híres könyvét három szóval kezdte: „Az élet nehéz.” De ma még ezt az egyszerű igazságot is elutasítják – nemcsak a világ, de az egyházon belül is. Azt mondják nekünk, hogy a kereszt opcionális. Hogy a szentség nyomasztó. Hogy a doktrína megoszt, míg a párbeszéd egyesít.
Krisztus nem párbeszédet ajánlott. A sebeit ajánlotta. Nem közösségi központot épített – egyházat alapított, „Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.” (Ef 2,20).
Egyértelműen mondta: „… Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mt 16,24).
Hol vannak most ezek a szavak?
Ehelyett prédikációkat hallunk az ökoszisztémákról és az emberi testvériségről. Szinodális szlogeneket kapunk, de nem hívnak bűnbánatra. Dokumentumokat adnak a kezünkbe, nem tanítást, konzultációkat, nem parancsokat.
Boldog XII. Pius pápa figyelmeztetett:
„A század bűne a büntetéstől való félelem elvesztése” (rádióüzenet az Egyesült Államok Nemzeti Kateketikai Kongresszusának Bostonban, 1946. október 26.).
Ma pedig a bűnről már nem is beszélnek. Átnevezték. „Kísérik”. „Pasztorális áldással” látják el. De soha nem ítélik el.
James Martin atya továbbra is áldást ad a homoszexuális kapcsolatokra. McElroy bíboros a „radikális befogadás” nevében bagatellizálja a szexuális bűnt.
A tradicionális latin misét – a szentek miséjét – eltörölték. És magát a hit letéteményt úgy kezelik, mint egy múzeumi darabot, amelyet át kell alakítani.
De ahogy XVI. Benedek pápa kijelentette: „Amit a korábbi generációk szentnek tartottak, az számunkra is szent és nagy marad” (Levél a püspökökhöz, 2007. július 7.).
Szent V. Pius pápa ünnepélyesen kijelentette: „Ez a jelenlegi alkotmány soha nem vonható vissza és nem módosítható, hanem örökre érvényben marad és törvényi erővel bír” (Quo Primum, 1570. július 14.).
Hiszünk nekik? Vagy követjük az úgynevezett szinódus, a szinodalitás által hirdetett „új utat”?
Izajás próféta látta ezt a napot, és így kiáltott: „Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.” (Izaj 5,20).
Szent X. Pius pápa pedig így figyelmeztetett: „A tévedés híveit nemcsak az Egyház nyílt ellenségei között kell keresni, hanem […] az Egyház kebelében is, és minél kevésbé tűnnek annak, annál károsabbak” (Szent X. Pius pápa, Pascendi Dominici Gregis, 1907. szeptember 8.).
Mi most ezt a próféciát éljük.
A szinódus, a szinodalitás az egyházi átalakulás füstfelhőjévé vált. Nem megújulás, hanem újrafeltalálás. Nem pünkösd, hanem Bábel.
Azt mondják nekünk, hogy „hallgassunk Isten népére”. De nem akkor, amikor azok az emberek a latin szentmisén térdelnek. Nem akkor, amikor tiszteletet, bűnbánatot vagy tisztaságot követelnek. Nem – ezeket a hangokat elutasítják, mert túl merevek, túl tradicionálisak.
De Krisztus hangja még mindig szól – a Szentíráson, a szent hagyományon és az Egyház Tanítóhivatalán keresztül, amelyet helyesen adtak át nekünk.
„Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni” (Gal 6,7).
Kedves barátaim, ezzel befejeződött utazásunk első szakasza. Megneveztük a sebeket.
A második részben megvizsgáljuk a forradalom gépezetét, magát a szinodális struktúrát – nyelvét, céljait és súlyos veszélyeit. Ha őrizni akarjuk a nyájat, tudnunk kell, hogyan mozog az ellenség.
Mégis, nem szabad kétségbe esnünk. Mert amikor a farkasok köröznek, a Pásztor marad. Amikor a zsoldosok menekülnek, a szentek felkelnek. Amikor az oltárokat gúnyolják, a szentély lámpája még mindig ég, mert a tabernákulum nem üres.
Tartsatok ki!
„A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33).
II. rész: A szinodális ostrom
Most belépünk a figyelmeztetés második szakaszába:
A farkasoknak van nevük. Taktikájuknak is van neve: szinodalitás.
De nem az a szinodalitás, ahogyan azt az Egyház mindig is értette – a pápa hatalma alatt álló kollegiális konzultáció –, hanem egy újradefiniálás. Egy „új módja az egyházi létnek”, ahogyan most nevezik.
De legyünk világosak: amit a szinodalitás zászlaja alatt javasolnak, az nem más, mint a hierarchikus, szentségeken alapuló, apostoli Egyház lerombolása és valami új, meghatározhatatlan és veszélyes felemelkedése.
A Vatikán hivatalos közleménye szerint a szinodalitás a „hallgatás és megkülönböztetés folyamata”. De amit meghallgatnak, azok érzések, és amit megkülönböztetnek, az kompromisszum.
Ahelyett, hogy hirdetné az Evangéliumot, ez a szinódus az Evangéliumot a bukott ember képmására akarja átalakítani.
A szinódus előkészítő dokumentumai „befogadásról” és „közös úton haladásról” beszélnek. De milyen irányba?
– Az azonos neműek kapcsolatainak elfogadásához
– Az elváltak és újraházasodottak megáldásához
– A férfi papság megfordításához a női diakónusok bevezetésével
– A tradicionális latin mise eltörléséhez, azzal az illúzióval, hogy az az egységet fenyegeti
Ez nem pasztorális érzékenység. Ez lelki felforgatás. Ahogy Raymond Burke bíboros figyelmeztetett: „Az az elképzelés, hogy az egyház tanításának alkalmazkodnia kell a hívek hangjához, súlyos tévedés” (Interjú Raymond Burke bíborossal, The Wanderer, 2023. július).
Az Egyház nem demokrácia. Az Egyház monarchia – Krisztussal, mint királlyal.
„Az egyház új létezésmódja” – ez a kifejezés többször is megjelenik a szinódus dokumentumaiban. Az új módszer azonban azt üzeni, hogy a régi módszer nem működik. Ez hamis. A Krisztus által alapított Egyház ma is működik, nem hullott szét. Azok hullottak szét, akik elárulták. A farkasok vakok.
XIII. Leó pápa emlékeztetett minket: „Nincs veszélyesebb azoknál az eretnekeknél, akik kereszténynek nevezik magukat, de ravasz fortélyokkal téves tanokat terjesztenek” (XIII. Leó pápa, Satis Cognitum, 1896. június 29.).
A mai szinódusi forradalmárokra tökéletesen illik ez a figyelmeztetés. A szinódus munkadokumentumának 60. pontja így szól: „A szinodális Egyház egy hallgató Egyház … kész arra, hogy korunk diskurzusai megkérdőjelezzék” (Instrumentum Laboris, Szinódus a szinodalitásról, 2023).
Az Evangéliumot a világ kérdőjelezheti meg? Ellenkezőleg, Az Evangélium kérdőjelezheti meg a világot.
A szentek nem hallgattak a korra – hanem belekiáltottak. Szent Katalin, a pápaság nagy reformere egyszer így írt: „Hirdesd az igazságot, és ne hallgass félelemből” (Levél XI. Gergely pápához, 1376).
Ma pedig hallgatunk – a párbeszéd nevében.
A szinodális út a befogadás nyelvével van kikövezve, de egyben a kirekesztéshez vezet – a hagyomány, a szentmise áldozat, az objektív igazság kirekesztéséhez.
Építői „lelki megkülönböztető képességre” hivatkoznak, de elutasítanak minden erkölcsi abszolútumot, amit Krisztus tanított. Apologetái „egységre” szólítanak fel, de a hívő katolikusokat az egyháztól elidegenítve szakítják szét a nyájat.
Az egyházi hatóságok azt mondják nekünk:
– Az egyháznak inkább hallgatnia kell az emberekre, mintsem beszélnie [hirdetni nekik az Evangéliumot].
– A doktrinának a kultúra hangját magába szívva kell fejlődnie.
– A liturgiának az ökológiai és őshonos kifejezési formákhoz kell igazodnia.
Ez nem katolicizmus. Ez klerikális relativizmus.
Az apostolok maguk adnak nekünk ellenszert: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29).
„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok, hogy különféle megtévesztő tanítások félrevezessenek benneteket” (Zsid 13,8-9).
A furcsa tanítások most furcsa ajkakról hangzanak – római gallérban.
Ahogy a szinódus halad előre, eltapossa azt, ami a szenteket táplálta:
– Az évszázadok miséjét megosztónak bélyegzik
– A szexuális bűnről szóló egyértelmű tanítást kegyetlen farizeusi szigornak nevezik
– Krisztus papságát bürokráciává lapítják
– A rózsafüzérről és az eucharisztikus imádásról alig esik szó
Ez nem megújulás. Ez irányított rombolás.
De az Úr nem hagyja magát kigúnyolni. Ő lát. Ő vár. És megtisztítja templomát.
Szent Athanasius az ariánus eretnekség idején egyszer kijelentette: „Nekik épületeik vannak, nekünk a hitünk” (Szent Athanasius levele nyájához az ariánus válság idején).
És ma, bár a szinodális farkasok elfoglalhatják Róma termeit, a hit megmarad – mindenütt, ahol imádják Krisztust, mindenütt, ahol is tisztelik a Boldogságos Szűz Máriát, mindenütt, ahol is tanítják a katekizmusokat világosan és bátran.
A mi küldetésünk is ugyanaz marad:
Állni.
Beszélni.
Hűségesnek maradni.
Mert ahogy Szent Pál írta Timóteusnak: „hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.” (2 Timóteus 4,2-3).
Az az idő most van.
A III. részben a figyelmeztetésekről a fegyverekre térünk át. A lelki fegyverekre. Bemutatjuk, hogyan állhatnak ellen a hívők ennek a forradalomnak – nem keserűséggel, hanem a szent rózsafüzérrel, az Eucharisztia engesztelésével, a hűség cselekedeteivel és a szentek bátorságával.
Nem vagyunk árvák!
Krisztus katonái vagyunk!
És a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni!
III. rész: A hívők fegyverei
Megneveztük a farkasokat. Lelepleztük a szinodális ostromot. Most harcolnunk kell – nem haraggal, nem lázadással, hanem az igazsággal, az áldozattal és a Krisztusban gyökerező szeretettel.
Eljött a harc órája. Nem emberek ellen, hanem a sötétség ellen – magunkban, ebben a szinodális álruhába öltöztetett egyházban, amely az eretnekséget az irgalom ruhájába burkolja.
Ideje felvenni a hívők fegyvereit. Azokat a lelki fegyvereket, amelyeket a szentek forgattak, a vértanúk magukévá tettek, és amelyeket Szűz Mária a kezünkbe adott.
1. A szent rózsafüzér
Amikor Szűz Mária 1917-ben megjelent Fatimában, egyértelmű parancsot adott: „Imádkozzatok minden nap a rózsafüzért, hogy békét nyerjen a világ és véget érjen a háború.”
Lucia, a fatimai látnoknő később így fogalmazott: „Mondom nektek, nincs olyan probléma, bármilyen nehéz is legyen, amelyet a szent rózsafüzér imádsága ne tudna megoldani.”
Ez nem kis odaadás. Ez az új Dávidok kezében lévő parittya.
Míg a farkasok gyülekeznek a kapuknál, és míg a szinodális dokumentumok mérgezett tintaként ömlenek a világra, mi gyöngyökkel a kezünkben válaszolunk, az öregek és a fiatalok Ave Máriákkal, latinul és angolul, otthonokban és a csatatereken.
2. A Szent Eucharisztia
Ez az eucharisztikus engesztelés órája. Sírnunk kell a tabernákulum előtt. Térdelnünk kell ott, ahol most sokan csak úgy sétálgatnak. Ott kell szeretetet ajánlanunk Neki, ahol a legmélyebb sebei vannak.
Szent Pio atya azt mondta: „A világ meglehet a Nap nélkül, de nem a szentmise áldozata nélkül.”
Mégis, mit tett a szinódus?
– Betiltotta a latin misét
– Marginalizálta az eucharisztikus imádást
– A tiszteletet tapsra cserélte
Ezért kell Hozzá mennünk – gyakran, tisztelettel és vezekléssel a szívünkben. Minden szent óra az Eucharisztia előtt csapás a szinódusi forradalom ellen. Minden elsuttogott „én Uram és Istenem” pajzs az Egyház számára.
„Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.” (Zsolt 33,9).
3. Böjt és vezeklés
A démonok, akikkel szembenézünk, nem csupán ideológiaiak. Pokoliak. És Urunk világosan megmondta nekünk: „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” (Mk 9,28).
A farkasok a luxusban, a konferenciákon, a tapsban lakomáznak. Böjtöljünk – Krisztus dicsőségéért és Egyházának megtisztításáért.
Utánozzuk Ninivét. Utánozzuk Szent Ferencet. Utánozzuk a Fájdalmas Szűz Máriát.
Tegyük a pénteki vezeklést életünk szabályává. Vegyük fel az első szombatokat, a sok gyakori szentségimádást, és hozzunk olyan áldozatokat, melyeket senki sem lát.
Urunk látja.
És Mária Szeplőtelen Szíve várja válaszunkat.
4. Világos beszéd
Nem hallgathatunk. Most nem.
Aquinói Szent Tamás tanítja: „Jobb, ha malomkővel a nyakunkba vetnek a tengerbe, mint hogy az ilyen kicsinyeket megbotránkoztassuk” (vö. Summa Theologiae; Lk 17,2 alapján).
Látjuk, ahogy a szinódusi ruhákba öltözött pásztorok botrányba keverik a missziókat – összezavarják, manipulálják, megtévesztik őket.
Ezért világosan kell beszélnünk:
– Az azonos neműek megáldása istenkáromlás.
– Isten férfinak és nőnek teremtette az embert.
– A latin mise nem fenyegetés – hanem kincs.
– A bűnbánat nélküli irgalom pedig hazugság.
Szent X. Pius pápa így dörgött: „A nép igazi barátai nem a forradalmárok, sem az újítók, hanem a tradicionalisták” (Notre Charge Apostolique, 1910. augusztus 25.).
Ha mereveknek neveznek minket, legyen úgy. Az igazság merev. És a szentek gerincét is Isten kegyelme tartotta mereven.
Hadd nevezzenek bennünket farizeusoknak, fundamentalistáknak, egy elmúlt korszak relikviáinak. Mi valóban relikviák vagyunk – mert örökösök vagyunk. Nem múzeumi darabok – a kincs őrzői vagyunk.
5. Hűséges közösségek
Ezt a harcot nem lehet egyedül megnyerni. Erős közösségeket kell alkotnunk – családokat, plébániákat, apostoli közösségeket, katolikus iskolákat és otthonokat.
Legyenek eucharisztikus körmenetek az utcákon.
Legyenek Mária-oltárok minden otthonban.
A katolikus szülők legyenek elsősorban katolikusok, ne pedig világiak.
Gyermekeinket szentek tanítsák, ne pedig képernyők.
Bosco Szent János így szólt: „Csak két dolog menthet meg minket a jelenlegi válságban: a Mária iránti odaadás és a gyakori szentáldozás” (Szent Bosco János, Levelek a fiatalokhoz).
Szeretett nyájam, nem a kényelemért születtünk. A harcért születtünk. A farkasok miseruhát viselnek. A szinódus mézes eretnekséggel beszél. De Krisztus még mindig uralkodik.
Szent Szíve még mindig dobog.
A Szeplőtelen Szív még mindig diadalmaskodik.
És az igazság még mindig igaz – változatlan és megváltoztathatatlan.
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8).
Összefoglalva, pásztori hangon mondom nektek:
NE HAGYJÁTOK EL AZ EGYHÁZAT!
Ne meneküljetek el a csatából!
Maradjatok éberek!
Imádkozzatok térdepelve!
Imádkozzatok könnyekkel!
Beszéljetek félelem nélkül!
És harcoljatok szeretettel!
A farkasok valóságosak.
De a Bárány a trónon ül.
És a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni.
Maradjatok hűségesek!
Maradjatok éberek!
És maradjatok meg Krisztus Szívében!
A mindenható Isten áldjon meg titeket – az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
+Joseph E. Strickland püspök
Tyler emeritus püspöke