- március 29. (LifeSiteNews) – Carlo Martini bíboros, mielőtt 2012-ben meghalt, ellenpápaként” utalt magára, aki „előfutára és előkészítője” egy új pápának, aki „radikális” változást hoz egy „megfáradt…önelégült” egyházba. Martini bíboros, az úgynevezett St. Gallen „maffia” vezetője 2012-es könyvében az úgynevezett St. Galleni beszélgetések során kifejtette, hogy miről szól az a tervezet, amilyen irányban változtatni lehetne az Egyházban a szexualitásról, a házasságról, a fogamzásgátlásról, a bűnről, a pokolról, és a kizárólagos férfi papságról szóló tanításon.
Martini soha nem láthatta meg az új pápáról szóló tervét, aki munkába áll. Bergoglio bíboros 2013-ban lett pápa, hét hónappal azután, hogy Martini bíboros meghalt. Ivo Fürer püspök, aki a Sankt Gallen maffia kulcsfontosságú tagja, egy új könyvében megerősíti, hogy Martini bíboros 2012-es könyve összegzi a csoport által több év folyamán megvitatott dolgok nagy részét.
Martini tervének és Ferenc pápa saját szavainak szoros összevetése feltűnő hasonlóságot mutat.
Martini például írt a szexuális bűnökről, hogy „az egyház a múltban túl sokat beszélt a hatodik parancsolatról. Néha jobb lett volna a csend.” Ferenc pápa a korai pontifikátusában kijelentette: „Nem ragaszkodhatunk kizárólag az abortuszhoz, meleg házassághoz és fogamzásgátló módszerekhez kapcsolódó kérdésekhez.”
Egy másik példa szerint Martini írt a lelkek megsemmisüléséről, akik egyébként a pokolba jutnának: „Remélem, hogy előbb-utóbb Isten mindenkit megvált. [….] Nem tudom elképzelni, hogy Hitler vagy egy gyilkos, aki bántalmazta a gyermekeket, Istennel lehet. Könnyebb számomra azt gondolni, hogy ezek az emberek egyszerűen megsemmisültek. [….] De talán a másik világban Istennek új lehetőségei vannak. [….] Igen, van pokol, de senki sem tudja, hogy van-e ott valaki. – Ferenc pápa ezt mondta: „Nem bünteti Isten […] azokat, akik nem tartanak bűnbánatot, és ezért nem lehet nekik megbocsátani, hanem megsemmisülnek. A pokol nem létezik; a bűnös lelkek megsemmisülése létezik”(Ferenc pápa soha nem tagadta ezt az idézetet).
Erre mondja Szent Pál: „… ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdet nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!” (Gal 1,8)
Egy másik esetben Martini a homoszexuálisok megítéléséről írt: „Az általam ismert emberek között vannak homoszexuális párok, olyan emberek, akiket nagyra becsülnek. Soha nem kérdezték meg, és soha nem is fordulna elő velem, hogy megítéljem őket.” Ferenc pápa ezt mondta: „Ha valaki meleg, és keresi az Urat, és jó szándék van benne, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt? ”
Egy 2015-ös interjúban Victor Fernández argentin érsek, Ferenc pápa első számú tanácsadója kijelentette, hogy a pápa olyan módon tervezi az egyházat megváltoztatni, amelyet a jövőbeni pápák nem tudnak visszafordítani.
„A pápa lassan halad, mert biztos akar lenni abban, hogy a változásoknak mély hatása van. A lassú ütem szükséges a változások hatékonyságának biztosításához. Tudja, hogy vannak olyanok, akik azt remélik, hogy a következő pápa mindent visszafordít. De ha lassan haladunk, sokkal nehezebb visszafordítani a dolgokat… Meg kell érteni, hogy a pápa visszafordíthatatlan reformra törekszik”- mondta Fernandez.
Fürer püspök – aki 1995-től 2005-ig Svájcban, Sankt Gallen püspöke volt – Martini bíborossal együtt a maguk által St. Gallen „maffiának” nevezett csoport szervezői voltak. A „progresszív” kardinálisok csoportja, akik közé Achille Silvestrini, Basil Hume, Walter Kasper, Karl Lehmann, Godfried Danneels, Cormac Murphy-O’Connor és Audrys Juozas Bačkis bíborosok tartoztak- elégedetlenek voltak II. János Pál pápaságával, majd halála után sikertelenül próbálták Jorge Bergogliot megválasztatni a 2005-ös konklávén.
Lényeges, hogy a csoport évente találkozott Sankt Gallenben, amikor Fürer Sankt Gallen püspöke volt. A csoportot 2006-ban hivatalosan megszüntették, amikor Fürer visszavonult.
Fürer püspök 2018-ban közzétette saját emlékeit; az Egyház a változó időkben címmel (Kirche im Wandel der Zeit, Theologischer Verlag Zürich kiadása), és ebben a könyvben leírja, hogyan folytattak intenzív csatát Martini bíborossal együtt II. János Pál pápával szemben arról a kérdésről, hogy az európai katolikus egyháznak milyen irányba kell haladnia. II. János Pál úgy döntött, hogy Martini bíborost eltávolítja az európai püspöki konferencia (CCEE) elnökségéből, amelynek székhelye szintén Sankt Gallenben volt. Fürer húsz évig, 1975-től 1995-ig volt a CCEE főtitkára. A Sankt Gallen-csoport 24 évig, 1979-től 1993-ig vezette a CCEE-t, mivel egyik tagja, Basil Hume bíboros 1979-től 1986-ig volt az elnöke, aztán Martini bíboros váltotta őt, aki 1993-ban csak II. János Pál pápa beavatkozása után hagyta el hivatalát (Ezt a hivatalt 2006-2016 között Erdő Péter töltötte be – a fodító megjegyzése). Bár a CCEE nem rendelkezett kötelező döntéshozatali természettel a nemzeti püspöki konferenciák felett, még mindig nagy befolyása volt azáltal, hogy több tucat konferenciát, találkozókat, és számos ökumenikus eseményt szervezett a protestáns és ortodox egyházakkal.
A CCEE vezetői akkoriban párhuzamos struktúrát próbáltak kialakítani a római centralizmussal szemben, és gyakran nem is kérték Róma engedélyét akcióikhoz.
1996-ban, nem sokkal azt követően, hogy Martinit a pápa gyakorlatilag eltávolította a CCEE elnöksége éléről, aki úgy döntött, hogy a CCEE következő elnöke egy püspöki konferencia elnöke lesz, Ivo Fürer és Martini az éves találkozóit Sankt Gallenben kezdte megrendezni. Miután a progresszív szárnyat visszaszorították az Egyházon belüli saját struktúrája létrehozásában, nagy sajnálattal kellett saját birodalmába visszavonulnia. Lényegében folytatták a CCEE keretein belül évtizedek óta végzett munkájukat, és így nagy részben felelősek a katolikus hit gyengüléséért Európában.
A Sankt Gallen csoport vezetője, Martini bíboros központi szerepet játszott a katolikus Egyházban. Ő volt az, aki egy meg nem nevezett forrás szerint 2012-ben azt mondta XVI. Benedek pápának, hogy nyugdíjba kellene vonulnia. És nem sokkal azt követően, hogy Ferenc pápát megválasztották, a pápa nyilvánosan dicsérte Martinit, akit „prófétainak”, „az egész egyház atyjának”, és „megkülönböztetés és béke emberének” nevezett.
Fürer szerint Martini és ő (1993-ban) baráti kapcsolatba kerültek, miután mindketten el lettek távolítva a CCEE-ből. Fürer 1995-ben lett Sankt Gallen püspöke, és így már nem lehetett a CCEE titkára.
„Összegyűltünk a St. Gallen rendes találkozóira barátainkkal, amelyet Martini és én szerveztünk” – magyarázta a svájci püspök. „Meghívtuk a különböző országokból származó püspököket, akik megfeleltek nekünk. Minden alkalommal nyolc- tíz személy volt jelen, és szabadon megvitattuk az összes egyházi ügyet.”
Martini egyszer úgy kommentálta ezeket a Sankt Gallen-i találkozókat, hogy „nincs más találkozó az egyházban, ahol annyira szabadon és bensőségesen beszélhetünk, mint St. Gallenben” – tette hozzá Fürer. „Az ezeken a találkozókon megvitatott dolgok nagy részét Martini bíboros megírta a Night Conversations with Cardinal Martini c.könyvében.”
Ebben a könyvben Martini felvázolja, hogy milyen embert remélt a pápai székbe a 2005-ös konklávén: „És a legutóbbi pápai választások előkészítésében is [2005-ben], mi kardinálisok nyíltan megvitattuk magunkat között, hogy az új pápának milyen kérdésekkel kell szembenéznie, amelyekre új válaszokat kell adnia. ”
„Ezek között a kérdések között volt a szexualitással, és az elvált és újra házasodottak áldoztatásával kapcsolatos kérdése is” – mondta.
Így válik nyilvánvalóvá a Sankt Gallen csoport pápaságra gyakorolt erős befolyása.
Ahogy Julius Müller-Meiningen, német újságíró 2015-ben erről beszámolt: Walter Kasper bíboros, a Sankt Gallen-csoport egyik tagja egyszer azt nyilatkozta: „Amit most Ferenc igyekszik végrehajtani, nagymértékben megfelel a mi akkori elképzeléseinknek. És az újságíró hozzáteszi: „Az egykori kerekasztal [Sankt Gallen csoport] tagjai ma meghatározó befolyást gyakorolnak a katolikus Egyház agendájára.”
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsoroljuk Martini azon megállapításait, amelyek hasonló szavakkal megtalálhatók Ferenc pápa kijelentéseiben is.
A teljes cikk itt olvasható.