Életünk nagy döntései mindig legbelül születnek meg. A legtöbb kétséges dolog egy belső bíróság elé, saját lelkünk döntőbizottsága elé kerül. Érveket és ellenérveket ütköztetünk egymással, majd végül döntést hozunk. Lelkiismeretünk, amint a nevében benne van, feltételez némi ismeretet a lélek helyes működéséről. Bizonyos ismeretanyag birtokában hozzuk meg a végső döntést. Sok függ viszont attól, hogy a lélek milyen ismereteket szerzett élete során, milyen tapasztalatok alapján dönt. Ha egy keresztény ember lelkiismeretéről beszélünk, akkor annak alapja Krisztus igazsága, Krisztus tanítása kell, hogy legyen. Lelkiismereti döntésünkre csak akkor hagyatkozhatunk teljes biztonsággal, ha Krisztus igazsága, tanítása már maradéktalanul a miénk.
Manapság a liberális gondolkodású egyháziak hangsúlyozzák a lelkiismereti szabadság fontosságát. Meg kell viszont állapítsuk, hogy ennek túlhangsúlyozása indokolatlan , hiszen lelkiismereti döntéseikben ma is épp oly szabadok vagyunk, mint korábban. Természetesen fontos, hogy mindenki megkapja a lehetőséget arra, hogy szabadon dönthessen, azaz senki és semmire ne kényszerítse. Nem keverendők viszont össze a szabályok a lelkiismereti szabadsággal. Minden közösségnek, így Isten népének is vannak keretei, szabályai. Mikor egy pap nem áldoztat meg egy halálos bűnben lévő embert, nem gátolja őt a lelkiismereti szabadságában, hiszen azt soha nem a hívő döntötte el, hogy szabad-e áldoznia vagy sem. Ez az Egyház hatáskörébe tartozik. A hívőnek pedig továbbra is adott szabadsága van arra, hogy a halálos bűn helyett a bűnbánatot és az életet válasza. Ez a lelkiismereti szabadság.
Ma egy eddig soha nem tapasztalt tendencia kezd kibontakozni az Egyházban. A 2000 éves szabályok kezdenek kikopni, a zsinat utáni Egyház pedig egyre több területen és esetben a hívek lelkiismeretére bízza mindannak eldöntését, amit korábban a katolikus tanítás szabályozott.
Miért baj ez? Azért, mert ez olyan Egyházat hoz létre, amilyet a hívek képzelnek el maguknak, s ezzel egy időben elpusztul mindaz, amit Krisztus alapított. Mintha a bölcs öregek azt mondanák a kisgyermekeknek: „Gyertek, ti mondjátok meg ezután, hogy mit csináljunk. Egyre inkább átengedjük a teret a ti szabad döntéseteknek. Nem korlátozunk titeket a továbbiakban” Megadjuk nektek a lelkiismeret szabadságát – mondják. Ez valójában viszont nem a lelkiismereti szabadság, hanem egy szabályok nélküli Egyház bevezetése.
Hogyan működik akkor helyesen a lelkiismeret? A lelkiismeret hasonlítható egy vonathoz, mely csak az isteni igazság sínein tud megfelelően mozogni. Lelkiismeretünknek úgy kell ráhagyatkoznia Isten tanítására, mint ahogyan a vonat ráhagyatkozik az alatta futó sínre, azaz mindig az Isten által közölt igazság kell, hogy adja az alapját annak, hogyan döntsünk, merre haladjunk. Ha nincs sín, vagy ha letérünk a sínről kisiklott életek leszünk. Ilyen az a lelkiismeret, mely úgy dönt, hogy előzőleg nem tanították meg neki az Isten szerinti helyes utat.
Milyen végső következtetés vonható le ebből? Nem a lelkiismereti szabadság hangsúlyozása a leglényegesebb ma az Egyházban. Az igaz krisztusi tanítás átadása ennél nagyságrendekkel fontosabb. Az Egyház legfontosabb feladata az, hogy tanítson, hogy átadja modern kor emberének azt, amit Krisztus rábízott egészen az idők végezetéig. Az idők változnak, Krisztus tanítását ez viszont nem befolyásolhatja. Egy hívő lelkiismerete csak abban az esetben működhet helyesen, ha az Egyház megtanította neki a jó és rossz közti különbséget. A hívek lelkéért az Egyház felel. Felelősségünk tehát kollektív, mert valamennyien az egy Test részei vagyunk. Mindenütt és mindenkor az isteni igazságot kell tehát szólnunk, mert ezzel síneket építünk a pusztában, mert megadjuk a lehetőséget a másik embernek arra, hogy helyesen döntsön, és helyes úton haladjon.
Isten szabad akarattal ajándékozott meg minden embert. Szabadon dönthetünk mindarról, amiről a próféta beszél: „Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amelyet elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg” (Ez 18, 27-28).
Lelkiismereti döntéseink nagyon gyakran az élet és a halál közti választásról szólnak. A lelkiismeret helyes működésének tehát azért óriási a jelentősége, mert örök sorsunkat határozza meg.
Óriási becsapás azt mondani a hívőnek, hogy hallgasson a lelkiismeretére, miközben alig tanítja őt valamire az Egyház. S ha ez így folytatódik, a Krisztus alapította Egyház átalakul egy emberek által formált egyházzá, melynek többé semmi köze nem lesz az odafent valókhoz, csupán arra szolgál majd, hogy az emberek igényeit kielégítse.
A Krisztus által megváltott és átformált lélek, szabad lélek, azaz nincs felette hatalma a Gonosznak. Nem veheti el tőle a gonosz a szabad döntés jogát, nem kényszerítheti őt többet arra, hogy Isten akaratával ellenkezzen. Ezért mikor a lelkiismereti szabadságért imádkozunk, mindig azt kérjük, vedd le Uram rólunk a gonosz szorítását, mely megakadályoz minket abban, hogy a Te tetszésed szerint cselekedjünk. Krisztus megváltó műve a szabadságot ajándékozza nekünk. Ezt megragadva kapjuk meg a lelkiismeret valódi szabadságát.
Mikor a liberális egyháziak azt mondják, hogy a 2000 éves Egyház elveszi a hívek lelkiismereti szabadságát azáltal, hogy keretek közé zárja őket, nem mondanak igazat. Az igazság az, hogy a lelkiismeret szabadságára hivatkozva éppen ők hagyják a hívőt a lelkiismeretet rabságában , hiszen nem hirdetik nekik Isten igazságát, s nem hirdetik a krisztusi szabadulást. Az Egyházba megtérés nélkül való befogadással pedig éppen azt erősítik meg az emberek lelkiismeretében, hogy továbbra is ragaszkodjanak a rossz rabságához. Valójában tehát rabságról van szó, mely szabadságnak van feltüntetve: azt csinálsz, amit akarsz, az Egyház semmiben nem korlátoz téged. Mindeközben viszont a lélek a gonosz rabigájában marad.
Adja Isten, hogy minden hamisságra fény derüljön egyszer, s a lelkek eljuthassanak a krisztusi szabadság azon fokára, amikor szabadon dönthetnek Isten igazsága és az élet mellett!
Johanna