Hat éve, 2013. márc. 13-án foglalta el Péter székét I. Ferenc.
Az alábbiakban Antonio Livi atyával, a laterani egyetem emeritus filozófia professzorával 2018-ban készült interjú egy részének szöveges változatát közöljük, melyben Ferenc pápa megválasztásának körülményeiről beszél.
„ R.: Monsignore, Ferenc pápa lelkipásztori módszere, melyet az észak- Alpesi országokban már évtizedek óta alkalmaznak, az Egyházat egy haldokló állapotba taszítja. Ferenc pápa ezt nem veszi észre?
A. L.: Őt pontosan azért választották meg. Ő maga a következőket nyilatkozta: „ Az én bíboros testvéreim azért választottak meg engem, hogy törődjek a szegényekkel. és vigyem előre a már megkezdett reformot az Egyházban. „ A valóság az, hogy az ú.n. Sankt Galleni svájci teológus csoport, melynek többek között tagjai voltak Gotfried Dannels, Walter Kasper, Marx és még sokan mások, már XVI. Benedek megválasztásakor – hogy az Egyház reformját Lutheránus formára nagy lépésekkel vigye előre- Bergogliot akarták a pápai székbe juttatni. Egy lutheránus értelemben vett reformot! Mert a lutheránusokkal, majd pedig a mindenki mással történő vallásközi lelkipásztorkodás és megértés politikája, annak a biztosítására törekszik, hogy értékeljék és fogadják el a lutheránusokat, miközben háttérbe szorítják a katolikusokat, hogy számukban csökkenjenek és tartsanak bűnbánatot minden elkövetett bűnükért. Hivatalosan a Ferenc pápához legközelebb álló teológus, aki egyben a „Civilta Cattolica” magazin igazgatója is, Antonio Spadaro, közzé teszi az egyik jezsuita rendtársának, Giancarlo Pani-nak a cikkét, aki írásaiban azt hangsúlyozza, hogy a katolikus Egyház a XVI. században tévedett, és bűnt követett el Luther Mártonnal szemben. Luther Mártont rehabilitálni kell – mondják, mert igaza volt és végrehajtani mindazt, amit ő annak idején követelt: egy papság és tanítóhivatal nélküli egyházat, egy olyan egyházat, ahol nincsenek dogmák, ahol a Bibliát nem a hivatalos Tanítóhivatal magyarázza, hanem a hívek saját maguk úgy, ahogyan azt a lelkiismeretükben hallani vélik a Lélek sugallatára. Egy szinodiális Egyházat, amelyben a papok püspökök és pápák már nem a szentnek és szentségnek megtestesítői és képviselői, hanem egy politikai iránynak, egy közösségnek, mely kinevezi és megválasztja őket. Ezt maga Ferenc pápa mondta egy alkalommal: létre kell hoznunk egy „nép Egyházat”, de a nép, mint olyan, kifejezetten egy retorikai fogalom. Azt meg végképp nem lehet tudni, hogy mit akar a nép, egy olyan tömeg, amely különböző felfogású egyénekből tevődik össze. A „nép” kifejezést a politikában is csupán retorikus értelemben használják, akkor ez még inkább áll a teológiára. Például képtelenség olyat állítani, hogy a szentmise liturgiáját a nép akarta megváltoztatni, ilyesmire példa soha nem volt az Egyház életében. Éppen ezért ez nem is bizonyítható. A nép soraiban vannak olyan emberek, akiknek nagyon erős hite van, mint például Szent Pio atyának, és vannak olyanok is, akik egyáltalán nem hisznek. Egyeseknek nem tetszett a latin nyelvű szentmise, ezért azt olasz nyelven akarták, annak ellenére, hogy a szentmise szavait sem latinul sem pedig olaszul nem értették.
R: És az emberi gyengeség miatt nem lehet mindig bízni a saját lelkiismeretünkben.
A.L.: Igen, de valóban az Egyháznak sosem volt demokratikus formában megválasztott vezetője, amely a többség által kinyilvánított nép akaratot tükrözte volna. És sohasem merítette a tanítását a nép elgondolásaiból. Az Egyháznak az Úr Jézus tanítását kell továbbadnia, ez ilyen egyszerű.
R: Ön meg van győződve arról, hogy Ferenc pápa megválasztását előre megtervezte egy távoli csoport?
Igen, teljesen biztos vagyok benne. Többek között azért vagyok biztos benne, mert nagyon sokan erről tesznek tanúságot. Ez történelmi bizonyosság. A történelmi bizonyosságok, minden esetben emberi tanúságtételeken alapszanak, ezért bár tévedhetetlennek nem mondhatók, de nagyon valószínű, hogy mindez így történt. Egyébként mindezidáig senki sem cáfolta ezeket az állításokat. Egyesek olykor abszurd dolgokkal hozakodnak elő. mondván, hogy Ferenc pápát a Szentlélek választotta. Ilyet mondani ostobaság. A Szentlélek arra ösztönzi az embereket, hogy jót tegyenek, de nem minden ember teszi azt, amire a Szentlélek ösztönzi. Egyesek jót cselekszenek a Szentlélek ösztönzésére, mások viszont éppen az ellenkezőjét teszik, a rosszat. Ha Kasper bíborosra gondolok, aki már korábban is eretnek intézkedéseket akart bevezetni a szentmisét, a házasságot a szentáldozást és az egyházi törvénykönyvet illetően, és most pedig a pápa azt mondja, hogy Kasper bíboros, az ő legkiválóbb teológusa, akire a családok szinódusának a megszervezését is rábízta, akkor teljes meggyőződéssel mondom, hogy a pápaválasztás előre meg volt szervezve. És ez mindenre kihatással van: Luther Márton elismerése, egy olyan szentmise szöveg megszerkesztése, ahol az átváltoztatás már nem átváltoztatás, mert kihagyják az „áldozatra” utaló kifejezéseket. hogy az tetsszen a lutheránusoknak. Ugyanazzal az esettel állunk szemben, mint VI Pál pápa idejében, amikor a II. vatikáni zsinati bizottság elnökét Annibale Bugninit azzal a feladattal bízták meg, hogy készítse el az új misekönyvet ( Novus Ordo Missae) Ekkor meghívta a zsinatra a lutheránusokat , hogy mondják el, mi az, ami tetszik nekik a katolikus szentmisében, és mi az, ami nem. Ez teljesen abszurd! Az elmondottak után, gondolom, most már teljesen világos, hogy itt egy előre megszervezett dologról van szó, melynek a gyökerei visszanyúlnak a hatvanas évekig. Már több mint 50 éve annak, hogy a gonosz, eretnek teológusok, azzal próbálkoztak, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, és ez most sikerült nekik. Ezért mondom azt, hogy az eretnekség lépett a hatalomra. Nem a pápák eretnekek, ezt soha nem mondtam egyetlen pápáról sem. A pápák esetleg szenvedő alanyai voltak ennek a befolyásnak, melynek nem álltak ellen. A zsinat utáni pápák többé kevésbé követték XXIII. János pápának azt az őrült ötletét- aki azt mondta- hogy a továbbiakban is megerősítjük az Egyház mindenkori tanítását, anélkül, hogy bárkit is elítélnénk. Ez teljesen lehetetlen, mivel az ítélet szerves része a dogmának, más szóval fogalmazva: az ítélet az érem másik oldala. Ha alkalmazni akarjuk a dogmákat a modern társadalmunkban előforduló eretnekségekre, akkor szükségszerűen el kell ítélnünk azokat. Semmit el nem ítélni azt jelenti, hogy mindent elfogadunk; mindent elfogadni pedig azt jelenti, hogy a katolikus hit már nincs többé. XXIII. János pápa ezt nem gondolta át kellőképpen. Sajnálom, hogy olykor egy kicsit tűzbe jövök, de én már öreg vagyok, nyolcvan éves. Ha ezeket a teológiai kérdéseket helyesen kezelik, akkor lelkesítenek, míg az ellenkezője elkeserít. Éppen úgy tudok most is lelkesedni, mint fiatal koromban, 25 évesen, amikor a papi pályafutásomat megkezdtem.
R: Az előbb ön említette Kasper bíborost, akinek romboló tanításait a püspökök nagyon jól ismerik. Hogyan lehet az, hogy a püspökök nem szállnak vele szembe nyíltan?
A.L.: Ez az emberi lelkiismeret titka. Például, ha valamelyik teológusnak tudományosan megcáfolják eretnek írásait, amelyek bizonyos dogmákat támadnak, az illető teológus ezt gyakran felhasználja arra, hogy megvédje a saját tekintélyét, amelyhez rendetlen módon ragaszkodik. Emlékszem egy egészen egyedi esetre. Siri bíboros, aki a dogmatika tudományát illetően nagy teológusnak számított, erősen kritizálta Karl Rahner teológiáját a híres „Getszemáni” című könyvében, melyet előbb olaszul , majd pedig német, francia és spanyol nyelven adott ki . Karl Rahner, amikor elolvasta a könyvet nagyon felháborodott és nyomást gyakorolván a Herder és más könyvkiadókra megakadályozva , hogy a könyvet Németországban is forgalmazzák. Itt nem csupán egy egyszerű teológiai disputáról van szó, ahol a teológusok ugyanazon a tudományos szinten elfogadnak és elutasítanak érveket annak érdekében, hogy egyre mélyebben bahatoljanak az adott teológiai igazágba. Nem, hanem egyesek azt mondják, hogy én állok az igazság talaján, a többiek tévedésben vannak. Én a Szentlélek szolgálatában állok, a többiek a Sátánt követik. Ez a helyzet. Egyesek védik a dogmákat, míg mások elutasítják azokat. „
Az interjú teljes terjedelmében olasz nyelven
Magyar felirattal az interjú részlet pedig itt érhető el.