Ferenc pápa közelmúltbeli Abu Dhabiban (február 3-5.), az Egyesült Arab Emírségek fővárosában tett látogatása éppen annyira katasztrófa volt a katolikus hit számára, mint amilyen módon a fősodrású katolikus médiaszemélyiségek alábecsülték, figyelmen kívül hagyták, és megpróbálták megmagyarázni a pápa durván katolikus-ellenes megjegyzéseit.
Az utazás és az arról írt kommentárok azt jelzik, hogy az egyház válsága súlyosbodik, és hogy csökken azoknak a katolikusoknak a száma, akik hajlandók elmondani az igazságot.
Ferenc pápa nem említi Jézust
Egyszer sem említette meg Jézus legszentebb Nevét az Egyesült Arab Emírségekben, az emberi testvériség témájával foglalkozó találkozóján (február 4-én) tartott hosszú beszédében, a Nevet, amelyet az ördög gyűlölet hall, a démonok elmenekülnek, és akinek a Nevét a papok a megszállott lelkek megszabadítására használnak.
Ehelyett a pápa általánosságban beszélt a „Teremtőről” és az „Irgalmasról”, miközben esedezett hallgatóihoz, hogy olyan világot építsenek, amely nem Krisztus királyságán, hanem a „testvériességen” (15 alkalommal), a „testvériségen” (13 alkalommal), és az „igazságosságon” (9 alkalommal) alapul.
Néhány katolikus úgy gondolja, hogy ez teljesen elfogadható viselkedés. Az emberi méltóság megsértésének kiemelése, a párbeszéd folytatása, és a felhívás, hogy mi a közös katolikusokban és a muszlimokban az, amit Szent Péter minden utóda követne a modern, globalizált korban. „A pápa közszereplő. Kötelessége, hogy jó kapcsolatot ápoljon a világ különböző népeivel” – hallja gyakran az ember.
A valóságban ez a „pápa, mint világjáró politikus” mentalitás elfelejti a katolikus vallás több kulcsfontosságú tanítását.
A pápa elsődleges feladata a katolicizmus tanítása annak teljességében, és a téves tanítások elítélése. A pápa szerepet játszhat a természetes harmónia bizonyos szintjének fenntartásában a nemzetek között, de nem teheti ezt a hit kárára. Először is kötelessége, hogy világosan hirdesse az Evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan (vö. 2. Tim. 4: 2), elfogadva minden üldöztetést, jól ismerve, hogy Krisztust is gyűlöli a világ (vö. János 15: 18-19).
Továbbá Isten azt akarja, hogy minden ember katolikus legyen. Az abszurditás felsőfoka lenne azt mondani, hogy a pápának átmenetileg szüneteltetnie kell azt az isteni megbízatást, hogy minden nemzetet evangelizáljon, mert pogányságba esett a világ. Ha valami, akkor egy ilyen helyzet kényszerítené őt leginkább arra, hogy még lelkesebb misszionárius legyen a lelkek üdvére.
Ha az egyházat ma egy szent pápa vezetné, és az ökumenizmus, a modernizmus és a liberalizmus még nem fertőzte volna meg teológiai AIDS-szel, azok, akik Ferenc beszédén Abu Dhabiban részt vettek, arra kaptak volna meghívást, hogy hagyják el a téves gondolataikat, és fogadják be a katolikus vallást.
Nyilvánvaló, hogy ez nem történt meg.
Ferenc pápa távol áll Assisi Szent Ferenctől, aki a 13. században megpróbálta meggyőzni al-Kamil szultánt, hogy kövesse Krisztust. Ferenc pápa így szólt közönségéhez: „Ma Isten nevében vagyunk itt, hogy megőrizzük a békét, és beszálljunk családként egy olyan bárkába, a testvériség bárkájába, amely a világ viharos tengerein tud vitorlázni”.
Más szóval, felejtsd el Jézus Krisztust. Felejtsd el a szentségeket. Maradj ahol vagy. A testvériség a mi vezetőnk.
De hogyan lehetne az embernek békéje a Béke Királya nélkül? Nemcsak a 127. Zsoltár mondja nekünk, hogy akik az Úr nélkül építenek „hiába dolgoznak”, XI. Pius pápa 1925-ös Quas Primas enciklikájában is azt tanítja, hogy csak akkor kapja meg a társadalom a valódi szabadság nagy áldásait, a fegyelmet, békét és harmóniát, ha az emberek elismerik „Krisztust királyuknak mind a magánéletben, mind a közéletben”(n. 19).
Az alapvető katolikus tanítás azt is tartja, hogy a katolikus egyház az üdvösség bárkája, amelyet Isten adott az embernek. Valódi és tartós béke akkor van, amikor az emberek Krisztus imáját, miszerint „mindenki egy legyen” (János 17:11) úgy teljesítik, hogy belépnek ebbe a bárkába, és nem abba a rozoga, ragasztott, evezős csónakba, amit a modernisták az Egyház ellenségeivel karöltve építettek. A Jézus-mentes projekt, amelyről Ferenc szavai szólnak, kezdettől fogva kudarcra vannak ítélve.
A nagy emberi család nem katolikus
Annak ellenére, hogy a pápa kijelentése szerint a katolikusok és a muzulmánok „testvérek”, valójában semmilyen értelemben nem azok.
Az Efezusiakhoz írt levél azt mondja nekünk, hogy mindannyian a „harag gyermekei” vagyunk (Ef 2,3-5). A keresztségen keresztül szabadulunk meg a Sátántól és válunk Isten családjának tagjaivá. Más szavakkal, a keresztség azt jelenti, hogy elhagyjuk a pogány „emberi családot”, és részévé válunk az Isten által alapított Krisztus Misztikus Testének.
Az iszlám tagadja az eredeti bűnt. Elutasítja Jézus Krisztus istenségét, elutasítja, a Szentháromság egy Istent, és nem tiszteli Máriát olyan módon, ahogyan Isten kívánja. A testvérek általában tiszteletben tartják ugyanazt az anyát, és ugyanabba a családba tartoznak. De egészen világos, hogy ez a katolikusokról és a muszlimokról nem mondható el.
Furcsa Ferenc azon állítása is, miszerint „a saját magunk és csoportjaink mások fölé helyezése” a testvériség „ellensége”. Ahogyan az is, hogy azt állítja, hogy „minden hitrendszer arra kapott meghívást, hogy leküzdje a barátok és ellenségek közötti szakadékot, annak érdekében, hogy magában hordozza a mennyország perspektíváját, amely megkülönböztetés nélkül fogadja be az egyéneket”.
A katolikusok tehát abban hisznek, hogy az „igazgyöngy” (Máté 13,46), amelyet birtokolnak, csak egy a létező sok „hitrendszer” közül? A múlt nagy mártírjai csupán egy egyszerű „hitrendszer” miatt haltak meg? Természetesen nem.
Továbbá, mióta nem tesz különbséget a Mennyország azok között, akiket beenged? A Szentírás kristálytisztán fogalmaz, amikor újra és újra elmondja, hogy azok, akik tagadják Krisztust, a kárhozatba kerülnek. – „Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!” (Mt 7,23).
Krisztus valójában megerősítette a „követőit” más csoportok fölé helyezve azzal, hogy azt mondta a tanítványainak, tanítsanak minden nemzetet az Ő ismeretére. „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam – magyarázza János evangéliumában (Jn,14: 6).
Nem Isten akarata a vallások sokszínűsége
A pápa az „emberi testvériség a világbékéért és az együttélésért” című dokumentum Ahmed al-Tayeb, Al-Azhar nagy imámjával közös aláírásával csak fokozta az evangélium lényegének az elárulását.
A dokumentum megdöbbentően kijelenti: „a szabadsághoz minden embernek joga van: mindenki rendelkezik a hit, a gondolat, a kifejezés és a cselekvés szabadságával. a vallások, a bőrszínek, a nemek, a fajok és a nyelvek sokfélesége és különbözősége isteni bölcs akarat rendelkezése, amellyel Isten az embereket teremtette. Ez az isteni bölcsesség az eredet, amelyből a vallásszabadsághoz és a különböző szabadsághoz való jog származik. Ezért elítéljük az embereknek egy bizonyos vallás vagy kultúra elfogadására történő kényszerítését, továbbá olyan civilizációs életmód másokra kényszerítését, amelyet azok nem fogadnak el”.
Lényegében ez a dokumentum azt jelenti, hogy Mohammed Jézussal egyenlő, és egy olyan nyilatkozat tesznek közösen, amely szerint ők testvérek, és a világon mindenki szabadon követheti vagy elutasíthatja bármelyiküket.
Annak ellenére, hogy a dokumentum nyilvánvalóan „Isten akaratának” állítja be a vallási pluralizmust, nem kevés neo-konzervatív katolikus próbálja elmagyarázni nekünk, írástudatlanoknak, hogy a pápa valójában mit akart ezzel mondani.
Az Amerikai Katolikus Egyetem professzora, Chad Pecknold azt mondta az Egyesült Királyságban működő Catholic Herald -nak, hogy „a dokumentum összefüggésében a Szentatya egyértelműen nem a sok hamis vallás gonoszságára utal, hanem pozitívan utal a vallások sokféleségére abban az értelemben, hogy ezek bizonyítják természetes vágyunkat Isten megismerésére”.
„A vallások sokféleségéről lehet úgy beszélni, miszerint Isten megengedi anélkül, hogy megtagadná az egyetlen igaz vallás természetfeletti jóságát” – tette hozzá.
Egy domonkos teológus, aki névtelenül beszélt a LifeSiteNews-nak, nemrégiben tisztázta az egyház erre vonatkozó tanítását. „Isten megengedi, hogy a nem katolikus vallások létezzenek; de valaminek az engedélyezése nem egyenlő annak akarásával. Így Isten megengedi sok ártatlan ember halálát is, de nem akarja azt.”
Taylor Marshall, katolikus apologéta ugyancsak kiszúrta ezt az abszurditást, amit így tweetelt: „a hívőknek nem kell teológiai bukfenceket hányni azért, hogy a római pápa orthodox katolikusnak tűnjön. A legtöbben belefáradtunk. Évekig próbáltam. ‘Kontextus!’ ’Helytelen fordítás!’ Nos, ez azt jelentheti! Nincs több „pápamagyarázás” (a szerkesztő megjegyzése: vagyis az a törekvés, hogy hogyan is kell helyesen érteni a pápa helytelen, a katolikus hittel összeegyeztethetetlen kijelentéseit).
A katolikusok számára egyetlen iránymutatás, hogy az „igazság szabaddá tesz” (János 8,32). Ha nyilvánvalóan hitellenes az, amit egy pap, püspök, bíboros vagy pápa mond, megérdemli, hogy megkérdőjelezzék, és szükség esetén megdorgálják és korrigálják.
Ferenc teljesen heterodox észrevételeit megérteni úgy, hogy az úgynevezett „folytonosság hermeneutikája” ne sérüljön, egy szándékos taktika, amely a ténylegesen elmondottaktól való eltérést jelenti.
Teljesen ésszerű, ha nem akarjuk, hogy a pápa valami eretnekséget mondjon, de ha mond, nekünk, katolikusoknak mindenekelőtt az Isten méltóságát kell megvédenünk, nem pedig a „mindenki nyugodjon meg, nincs semmi baj” kártyát kijátszani.
Minden katolikus, aki szereti a hitét és a pápát, arra fogja ösztönözni őt, hogy vonja vissza azokat a kijelentéseit, amelyek tévesek. Az a teológiai akrobatika, hogy a katolikusok ne aggódjanak a pápa megjegyzései miatt, az emberi okoskodást tükrözi, nem pedig Isten bölcsességét. A katolicizmus az egyetlen Isten által akart vallás.
Amint Roberto de Mattei professzor megjegyezte, Ferenc kijelentéseinek a középpontjában a szabadkőművesség hármas zászlaja – a szabadság, egyenlőség és testvériség – áll.
Míg a szabadkőművesség úgy véli, hogy az embernek nincs szüksége a keresztségre, és természetes joga van a vallási szabadsághoz, vagyis azt mondani és tenni, amit a lelkiismerete mond; a katolicizmus úgy véli, hogy az embernek a bűnhöz nincs joga, hogy elsődleges szabadulása az eredeti bűnből a keresztelés révén történik, és kötelessége, hogy a lelkiismeretét a Jézus Krisztus által alapított valláshoz igazítsa.
Míg a szabadkőművesség úgy véli, hogy minden ember (és vallás) egyenlő, az ember szuverén és teljesen független Jézus Krisztustól a politikai ügyekben, és hogy senki sem jobb, mint a másik; a katolicizmus úgy véli, hogy ez az egyetlen igaz vallás, egyenlőtlenségek és hierarchia létezik az emberek között, és hogy a politikai hatalom Istennek van alárendelve.
Míg a szabadkőművesek úgy vélik, hogy minden ember világszerte természetes módon testvére a másik embernek, a katolicizmus úgy véli, hogy az emberek azután válnak spirituális testvérekké, miután beágyazódtak a Krisztus misztikus testébe, ahol mindenki atyja a Szentháromság egy Isten.
Most arra kell törekednünk, hogy továbbra is ragaszkodjunk Ferenc pápa hagyományhoz való visszatéréséhez, és ahhoz, hogy erősítse meg testvéreit a hitben.
A teljes cikk angol nyelven itt olvasható.