- Szeptember 26. (LifeSiteNews) — Edward Pentin, a National Catholic Register újságírója a közelmúltban készített interjút Szijjártó Péter külügyminiszterrel, aki elmondta, hogy országa „meg kívánja őrizni Európát kereszténynek”, és szeretné, ha Magyarország „keresztény nemzet” maradna.
A bevándorlásról szólva Szijjártó a riporternek elmondta: „Biztosak vagyunk benne, hogy ez a migrációs válság veszélyezteti Európa keresztény örökségét”.
Az ilyen kijelentések szöges ellentétben állnak azokkal, amelyeket Ferenc pápa mondott.
A Károly-díj elfogadása alkalmából tartott 2016-os beszédében, amelyet azoknak ítélnek oda, akik segítik az európai „egyesítést”, azt mondta Ferenc pápa: „egy új európai humanizmusról álmodom”, ahol „migránsnak lenni nem bűn.”
Ferenc megismételte az „álmát” egy évvel később, miközben 27 európai államfőhöz intézett beszédet a Vatikánban: „Mint vezetőknek, az önök feladata, hogy feltérképezzék azt az eszményekből és konkrétságból álló utat, amely egy új ’európai humanizmushoz’ vezet”.
2014-ben felhívta az Európai Parlamentet, hogy idézze fel emlékeit, bátorságát és egy „szilárd és emberközpontú utópisztikus látásmódját”.
Röviden: Ferenc pápa és Szijjártó úr Európára vonatkozó jövőképe nem is lehetne jobban eltérő. A kontinens most szembesül azzal, amit Ronald Reagan mondott 1964-ben, hogy „itt a választás ideje”.
Európa útelágazásnál
Jelenleg Magyarország, Lengyelország és néhány más bátor nemzet áll ellen a nemzetközi baloldal azon törekvéseinek, hogy keresztény identitásukat feladva nyissák meg határaikat, hogy elárasszák őket a tömeges bevándorlással és rájuk kényszerítsék a homoszexualitást, a szekularizmust és feminizmust.
Szerencsére egyes egyházi férfiak felismerik ezeket a megszervezett támadásokat. Athanasius Schneider püspök júliusban egy olasz újságnak elmondta, hogy „a nemzetközi hatalmak által régen előkészített terv” létezik arra, hogy radikálisan megváltoztassa az európai népek keresztény és nemzeti identitását.
Európában léteznek a globalisták, Angela Merkel, Emmanuel Macron és Soros György kedvelői is, akik Európa identitását etnikai és vallási „sokféleségbe”, a homoszexualitás propagálásába, a szocializmusba, az igény szerinti abortuszba és a radikális környezetvédelembe, stb. akarják betuszkolni.
De még a Dalai Láma is, aki támogatja az azonos neműek „házasságát”, úgy gondolja, hogy a bevándorlással kapcsolatos aggodalmak nem megalapozatlanok.
Két héttel ezelőtt egy Svédországban tartott konferencián a 80-as éveiben járó tibeti vallási vezető azt mondta, hogy „Európa az európaiaké”, és hogy a menekülteknek haza kellene térniük, hogy hozzálássanak az újjáépítéshez.
Németország „nem válhat arab országgá” – mondta. „Németország az Németország.”
Krisztus biztosan egyetértene ezzel. A családja, miután egy rövid időre elment Egyiptomba, visszatért Názáretbe. Nem maradtak ott és kaptak támogatott lakást.
Az előre vezető út
A szekuláris EU technokraták és a keresztény nacionalisták közötti küzdelem tetőpontot ért el.
Magyarországot az Európai Unió súlyos szankciókkal fenyegeti, amelyek arra kényszeríthetik, hogy ismerjék el a homoszexuális „házasságot” és fogadják be a muzulmán bevándorlókat.
Hasonlóképpen Lengyelország is erőteljes ellenállásba ütközik az EU részéről azért, mert megpróbálja biztosítani, hogy országa fenntartsa a keresztény értékeket. Parlamentje jelenleg egy új ünnep bevezetésén munkálkodik, amely arra emlékezik, hogy országa a 10. században kereszténnyé vált.
Ennek az Európa szívéért és lelkéért folytatott titáni küzdelemnek a középpontjában Róma van.
Történelmileg a pápák védelmezték a szuverén nemzetek jogait, és arra ösztönözték Európát, ahogy Benedek pápa is tette, hogy felismerje az Istentől való függőségét.
De nem így tett Ferenc.
2015-ben Ferenc pápa „keresztény humanizmust” követelt – amely egy homályos, kétértelmű és végső soron önellentmondó fogalom, feltéve, ha valaha egyáltalán létezett. De a „populizmus” elutasítása, a népességszabályozás aktivistáinak magához ölelése, a környezetvédelem és a nyitott határok ügyének támogatása inkább a szekuláris nemzetközi baloldali agenda, mint az Isten-félő magyar és lengyel vezetők mögé sorakoztatta fel őt.
A multikulturalizmus aláássa a kereszténységet
Az evangélium középpontjában Ferenc szerint van olyan kifejezés, amelyet Őszentsége nagyon gyakran felidéz – „egyesülve a sokféleségben”.
Csak úgy véletlenül az „egyesülve a sokféleségben” az Európai Unió hivatalos mottója.
De a sokféleség egysége – mely a multikulturalizmus kódja – egy bohózat. Aquinói Szent Tamás kétségtelenül azt mondta, hogy Isten változatos teremtményeket alkotott. De Jézus Krisztusban, az Ő Fiában győzzük le a természet adta különbségeinket, és természetfelettivé válunk. Az EU nem ilyen módon akar „egyesíteni” minket, hanem a babiloni torony új korszaka alatt, ahol Istent a nemzetek közötti méltó helyén megtagadják.
A kultúrákat és szokásaikat a kereszténység elfogadása vagy elutasítása alapján lehet és kell megítélni. Ha hiányzik az igazi hit, akkor szükség van az evangelizálásra. Az ok, amiért ez nyilvánvaló, hogy a lelkek örök kárhozattól való megmentése mellett a kereszténységnek hatása van a társadalmi normák, a művészet, a zene, az irodalom, az építészet, az etikett és a nemzet közéletének teljessége emelésére is.
Az iszlám nem hoz semmi objektív spirituális értéket Európába. A kereszténység nem fog gazdagodni a dialógustól. Ha Európa nem veszi ezt hamarosan észre, akkor olyan mértékben károsodik, hogy nem lehet helyre hozni.
A korábbi brit miniszterelnök, David Cameron úgy tűnt, hogy megértett ebből valamit, amikor 2011-ben elismerte, hogy „az állami multikulturalizmus” megbukott. Nicolas Sarkozy korábbi francia elnök ugyanazokat az érzéseket fogalmazta meg kevesebb, mint egy hónappal ezután.
„Túlságosan aggódunk a beérkező személy identitása miatt, és nem eléggé az őt befogadó ország identitásával kapcsolatban” – mondta Sarkozy egy interjú során.
Azok a politikusok és papok, akik hisznek abban, hogy a vallási szempontból sokszínű népek kotyvaléka egy virágzó Európához vezet, súlyosan tévednek.
Ahogy Peter Kwasniewski a LifeSiteNews-ban írt esszéjében nemrég érvelt, a vallásilag „semleges” közterület elkerülhetetlenül keresztyénellenessé válik. Miért? Mert Krisztus maga mondta, hogy nélküle semmit sem tehetünk. Más szóval, egyetlen ország sem állhat meg a saját lábán, ha nyilvánosan megtagadja királyát, Krisztust.
Orbán Viktor ezt tudja. Ferenc pápa nem.
Mi következik most?
1917-ben a Fatima Szűz a „nemzetek megsemmisítéséről” beszélt. Sokan azt hitték, hogy ez a kommunizmusra és az atomháborúra utal.
Lehetett-e ez utalás az európai nemzetek keresztény identitásának XX. századi „megsemmisítésére” is? Lehetett-e ez figyelmeztetés a multikulturalizmus és az „a sokféleségben való egyesülés” előmozdítására a történelmileg keresztény területeken?
Bizonyosan.
Az is meglehetősen biztos, hogy a Vatikán nem fog véget vetni ennek mostanában.
A pápa nem is lehetett volna világosabb az európai vezetőkhöz intézett észrevételeiben. Nem érdekli, hogy sürgesse őket a kereszténység elfogadására. A cselekedetei és szavai azt jelzik, hogy azt akarja inkább, hogy egy olyan legalacsonyabb közös nevezőjű, szinkretista, humanista vallást fogadjanak el, amely a végén nem különbözik attól, amelyet a globális uralkodó osztály igyekszik bevezetni.
Vegyük figyelembe azt is, hogy a Vatikán államtitkára, Pietro Parolin bíboros, aki a híresztelések szerint élen járt abban, hogy sikerre vigye Ferenc Pápát, ugyanazokat a beszédtémákat hozza elő, mint az istentelen új világrend építői.
Ebben az évben a baljós („Bilderberg-csoportnak” is nevezett) politikai, üzleti, és médiavilág befolyásos vezetőinek évente megrendezett találkozóján vett részt. Ezt megelőzően 2017-ben mondott beszédet a svájci Davos-i Világgazdasági Fórumon. 2016-ban az ENSZ-ben mondott beszéde során megdöbbenését fejezte ki azon európai országok miatt, amelyek nem fogadnak be a migránsokat.
Ha a következő pápának őt választanák, Parolin a Katolikus Egyházat kétségtelenül a globalista gépezetben tartaná fogaskeréknek.
Magyarország és Lengyelország kijelölték Európára vonatkozó jövőképüket. Ferenc pápa is lefektette a sajátját. Imádkozzunk, hogy a Szentatya csatlakozzon ezekhez az országokhoz, és elődeihez hasonlóan felkarolja a kereszténység megvédésének ügyét Európában az iszlám hódítókkal szemben. Bármilyen valószínűtlennek hangzik is ez, de csodák még vannak.
A teljes cikk angol nyelven itt olvasható.