Nemrégiben több forrásból (ezek közül egy) is értesülhettünk arról, hogy Ferenc pápa francia fiatalokkal beszélgetett „a szexualitásról tabuk nélkül”. Amikor a keresztény ember a szexualitás szóról hall, legtöbbször kicsit megijedve magába fordul, mintha valami olyanról lenne szó, amiről egy hívő ember nem beszélhet. Helyes-e ez? Igen is, meg nem is. A szentségi házasságon belül élt nemi élet ugyanis nem bűn. De ha mindezt szexualitás néven emlegetjük, néhány emberben rossz érzéseket indukálhat. A szexualitás szó ugyanis inkább a testi élvezetet juttatja eszünkbe, mintsem annak fő célját, az utód nemzést. Talán az elején megállapíthatjuk, hogy keresztény körökben szerencsésebb lenne a házaspár szeretetben történő testi egyesüléséről beszélni, mintsem szexualitásról. Bár a kettő csaknem ugyanaz, de a szexualitás szóhoz számtalan más képet és gondolatot társít az ember. A szó hallatán pornófilmek jelenetei, szex shopok, és a fiatalság számtalan buja cselekedete juthat eszünkbe.
A témához visszakanyarodva, nem újdonság, hogy egy pápa a nemi életről nyilatkozik meg, hiszen tudjuk, hogy II. János Pál pápa is foglalkozott a test teológiájának témájával. A fenti tudósítást olvasva viszont olyan érzése támad az embernek, mintha ismét kicsit másképp, s kicsit többet mondana a pápa annál, amit az Egyház valójában tanít. Ezt mondja a francia fiataloknak: „a szex – ha a két ember közötti szerelem beteljesedését szolgálja – elvezeti a résztvevőket az örök életbe, ilyenkor ugyanis többféleképpen is képesek vagyunk átadni a másik iránt érzett szeretetünket.” Ez tulajdonképpen nem cáfolható meg, hiszen a szeretet testi kifejezése szentségi házasságon belül legális dolog, a szeretet pedig Isten parancsának beteljesítése. Ha pedig Isten parancsait teljesítjük, az elvezet minket az örök életbe. De mondhatjuk-e, hogy a nemi egyesülés közvetlenül elvezet minket az örök életbe? Istenhez, aki Lélek, a testi örömszerzés (mely akaratlanul is vegyül a saját testi élvezetünkkel) vezet-e el minket?
Később Ferenc pápa megemlíti azt is, hogy „szerinte az együttlét csak akkor Istennek tetsző, ha szívből történik.” Igaz, hogy nem sokkal előtte beszél arról, hogy a házasságban a nemi egyesülés által válik a házaspár egy testté, de valójában ahhoz, hogy az együttlét Istennek tetsző legyen, nem elegendő az, hogy szívből és szeretetből történjen. Isten előtt ugyanis akkor tetsző a nemi együttlét, ha az szentségileg házasok közt történik. Ezt a pápa ezen a helyen nem említi. Érthető úgy is, hogy minden testi együttlét tetszik Istennek, ami szívből történik.
Továbbá azt is kifejti a francia fiataloknak, hogy „a szex egy olyan ajándék, amit Isten adott nekünk. Két célja van: hogy szeressük egymást, és új életet teremtsünk”. Egyházunk azt tanítja a házasságról, hogy annak legfőbb célja az élet továbbadása. Márpedig ha a pápa szavait a házasságban megélt nemi életre értjük, akkor a sorrend fel lett cserélve. Az élet továbbadása a második helyre került, miközben a testi örömszerzés került a fontosabb, első helyre. Elgondolkodhatunk azon, hogy szándékában állt-e a pápának ezzel valami új és vonzóbb üzenetet közvetíteni a világnak? Tudjuk, hogy VI .Pál pápa Humane Vitae-je, mely elítélte a házasságon belüli nemi élet és az élet továbbadása szándékának szétválasztását, azaz a fogamzásgátlást, nem volt népszerű világi körökben.
A fent említett téma misszionáriusa, Christopher West valami ehhez hasonló célból járja a világot, azért, hogy a szexuális élet feltámadásának „evangéliumát” hirdesse a katolikusok számára. A vele készült egyik rövid interjúban így nyilatkozik: „Isten azért adta nekünk a szexuális vágyat, hogy a rakéták üzemanyaga lehessen, amelynek elég ereje van ahhoz, hogy egészen a csillagokig repítsen minket. A probléma az, hogy a bűn megfordította ezeket a rakétákat, ezért van az, hogy annyiszor bajba kerülünk. Ütközünk és megégetjük magunkat. De itt van az evangélium örömhíre, Krisztus eljött a világba, hogy visszairányítsa rakétáinkat a csillagok felé. Ne elégedj meg a vakmerő élvezettel, se a szexulaitás elfojtásával, hanem lépj be a feltámadott szexualitásodba, amely a csillagokra irányul. Ez a II. János Pál pápa által megalkotott test teológiájának örömhíre.”
Ez valószínűleg nem II. János Pál pápa szavainak tiszta továbbadása, hanem az eredeti tanítás és egy szexuálisan lobbanékony férfi fantáziájának keveredése.
Mindaz érthető, ahogyan ecseteli, hogy a szexuális vágyaink bűnbe is sodorhatnak minket, s a házasságon kívül megélt nemi élet elszakít minket Istentől. De azzal, hogy bűnnek és az evangélium örömhírére váró állapotnak nevezi az önmegtartóztatást (az ő szavaival a szexualitás elfojtását) nem érthetünk egyet. Ha jól érthetjük szavait, akkor a nemi vágyak elfojtásából fel kell támadni, s az evangélium az, hogy szabadon élhetjük a nemi életet. Valóban ez a Krisztus örömhíre? A mértékletesség és testi vágyaink féken tartása nem éppen a lélek gyümölcseinek egyike? Erről nem beszél. Másrészről pedig a házastársak egymás iránti szeretetüket a testi szerelmen kívül nem számtalan sok más módon is kifejezhetik egymásnak. Christoper West gondolkodásában nem az a baj, hogy propagálja a házastársak közti szégyen nélküli testi szerelmet, hanem az, hogy az testi vágyak éheztetésről, az önmegtartóztatásról, mint egy negatív tényezőről beszél. A fent idézett rövid interjúban pedig egy szerelmes párt hoz fel példának, akik éppen testi szerelmüket teljesítik be a szabadban. A történetben szereplő pap, pedig csak annyit kérdez tőlük, mi köze van annak, amit ők ott csinálnak a csillagokhoz? Nem éppen itt lenne a helye az önmegtartóztatásnak, amikor a pár még sejthetően nem házas? Valóban ez fogalja össze II. János Pál pápa test teológiájának üzenetét? S főleg az a kérdés, hogy II. János Pál pápa is ilyen félreérthetően fogalmazott volna? Egészen biztos, hogy nem.
Christopher West szerint hamis keresztény kép az, hogy a szellemi és fizikai tényezők elválnak egymástól. Szerinte a spiritualitás és a szexualitás szorosan egymáshoz kapcsolódó dolgok. A Szentírás ebben azonban nem erősít meg minket: „Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! 17Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. 18Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. 19A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, 20bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, 21irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát. 22A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. 24Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. 25Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint”(Gal 5,16-26)! Más helyen: „5A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira törekszik. 6Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke, 7mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. 8Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt. 9Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek” (Róm 8,5-9). A házastársak nemi együttléte, bár ez egyéntől függő is lehet, nagyobb mértékben testi, mint lelki cselekedet. Még ha forrón izzik is az emberben a másik ember iránti szeretet, a testi rész nem hanyagolható el. A nemi együttlét testi oldala pedig elszakít Istentől, mert a testi örömök keresésekor a lélek munkája romba dől.
Mikor a test és lélek dolgairól beszélünk, nem keverhetjük azt egy kosárba – ahogyan ezt Christopher West mondja – csak azért, mert aki Istentől jött (a Fiú), testté lett. A Fiú ugyanis nem azért lett testté, hogy megmutassa számunkra, hogy a Test és Lélek (az Isten lelke) jól megférnek egymással, hanem azért, hogy bűneinket testiképpen vegye magára, s testi formában haljon meg azokért.
A fenti videóban azt is mondja C. West, hogy az élet értelme az, hogy Isten képmását szeressük. Isten képmása az ember. Az ember szeretete valóban Isten parancsa, de az első és nagy parancsolat az, hogy szeressük Istent, Istent pedig lélekben lehet imádni. Ezt tette nagyon sok szent, akik halálukig meg tudták őrizni a szűzi tisztaságot, köztük néhányan még a házasságon belül is (Szent József, Szent Imre herceg, Árpád-házi Szent Kinga). Az ő életük azt bizonyítja, hogy a koplalásba (mármint a nemi vágyak teljes féken tartásába) nem lehet belehalni. Talán nem ismerte e nagy szentek életét és a szűzi tisztaság értékét a szexualitás misszionáriusa.
Aki a lelki életet valóban és mélyen gyakorolja, az tudja, hogy Szentlélek tüze és a nemi vágy egymást nem erősítik, hanem inkább kioltják. Nem véletlen, hogy a szerzetesek is szüzességi fogadalmat tesznek, hiszen a szűzi tisztaság állapotában a lelki élet sokkal nagyobb mértékben ki tud bontakozni. Ugyanígy a Szentlélek általi öröm és a testi öröm sem egymást erősítő tényezők. A böjtölés kiváló alkalom arra, hogy a Szentlélek ajándékait, köztük az örömöt is megismerhessük.
Ephata – azaz nyílj meg – áll a francia fiatalok pólóinak feliratán a szexulaitás témáját feldolgozó pápai találkozón készült képeken. Jézus ezt a süket meggyógyításakor mondta az evangéliumban. Ephata, azt is jelenti, nyílj meg az Isten szavának meghallására, nyílj meg az evangélium befogadására. Vajon miért kapott a pápa ilyen feliratú pólót a francia fiataloktól?
Az Egyház nyíljon meg arra az ideológiára, hogy többé már ne az élet továbbadását tartsa a szexualitás legfőbb céljának? A világ mondja az Egyháznak: nyílj meg előttem? Nem az Egyháznak kéne a világ fülét megnyitnia az igazi evangélium meghallására? A találkozón készült képeken olyan a pápa által vezetett közös imádkozást is láthatunk, ahol az imádkozók egyik kezüket az égre emelik, másik kezüket az alhasukra teszik.
Csak reménykedni lehet abban, hogy nem az elfojtott nemi vágyaik felszabadulásáért imádkoznak.
Ezt az eseményt és képeket a Magyar Kurír nem közölte le. Talán azért, mert sokakban kellemetlen érzést váltott volna ki.
A nemi együttlét tehát házasságban jó, és a szeretet gyakorlásának egyik módja. De éppen a testi oldala miatt fontos, hogy a házastársak az önmegtartóztatás értékét is ismerjék és gyakorolják.
A legvégére már csak az a kérdés marad, hogy valóban szüksége van-e az Egyháznak egy ilyen szexuális forradalomra. Valóban rossz volt-e az eddigi gyakorlat, mely nem reklámozta a híveknek azt, amiben egyébként is nagyon nehéz mértékletesnek lenniük?
Úgy gondolom, hogy a mértékletesség erényét sokkal fontosabb lenne reklámozni. A csokoládé táblákat felfaló gyermeknek sem tanácsoljuk azt, hogy egyen bátran tovább, hisz a csokoládé jó. Abban a világban, ahol féktelenül folyik a testi élvezetek hajszolása, az Egyháznak a mértékletesség erényét kellene felmutatnia, és tisztán le kellene tennie a nemi élet gyakorlásának határköveit. Ennek ellentétje folyik ma az Egyházban, a határokat elmossák, a test örömeit pedig piedesztálra emelik.
Isten irgalmazzon nekünk!
Johanna