Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet…….
Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra……
Megteremtette tehát Isten az embert.
Az ember tökéletes összhangban élt Teremtőjével egészen addig, míg az életébe be nem avatkozott a gonosz. A tiszta és igaz ember számára kínált valamit, amire az embernek nem volt szüksége: vegyél a fa gyümölcséből, s olyan leszel, mint az Isten. A tiszta és igaz ember nem elégedett meg azzal, amit Isten a maga tökéletességében megteremtett számára, nem elégedett meg a Paradicsomban, Isten szerető gondoskodását élvező gyermeki élettel. Mint egy lázadó tinédzser, többre vágyott. Arra vágyott, hogy többé ne függjön senkitől, hogy irányítani tudja a saját maga életét. Hazugsággal sikerült a gonosznak rábeszélnie arra, hogy elszakadjon a teljes Isteni igazságtól. Azóta minden ember úgy születik meg, hogy híjával van az Isten Igazságának.
Később Isten úgy döntött, hogy az emberi hűtlenség ellenére, kinyilatkoztatja népének magát, vagyis az Isteni Igazságot. Kiválasztotta Mózest, akinek a Hóreb hegyén átadta kőbe vésve az ő Tízparancsolatát. Az Ószövetségben igaznak nevezték azt az embert, aki Isten akarata szerint élt, s ez értelemszerűen magába foglalta azt, hogy ez az ember megtartotta az Isten parancsolatait. A katolikus Lexikon szerint, s ez már az Újszövetségre is vonatkozik, az „igaz ember általános értelemben a másoknak nem ártó, törvényt tisztelő és megtartó, jót cselekvő ember; szoros értelemben az Isten törvényeihez igazodó, felelős erkölcsi személy, akinek lelkiismerete megegyezik az objektív erkölcsi renddel, s ennek eredményeként ontológiailag is igazzá válik.”
Mielőtt Izrael népe bevonult a Kánaán földjére, Isten két utat adott elé: Áldás és átok, élet és halál
15Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. 16Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. 17Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, 18akkor – íme, ma előre megmondom neked – elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon. 19Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! (M.Törv 3, 15-19).
E két út közül választhat a ma embere is, mielőtt Isten örök királyságába belép. A választás szabad, a választott út következményeit viszont odaát viselni kell.
Közben eltelt több ezer év……..
Megszületett valaki, aki azért jött, hogy az igazságról tanúságot tegyen. Maga a Második Isteni Személy jött közénk, hogy megerősítse azt a szövetséget, melyet Isten Mózessel kötött. Ehhez semmit nem tett hozzá, s semmit el sem vett belőle. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem.” – ahogyan Ő mondta ( Máté 5,17) Sőt mindezt annyira emberközelivé tette, hogy két parancsolatban foglalta össze, s immáron nem tiltásokban beszélt, mint Isten a Tízparancsolatban, hanem így fogalmazott: „Az összes parancs közül a legelső ez: ‘Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! 30Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!’ Ez az első parancsolat. (MTörv 6,4-5) 31A második pedig ez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!’ Ezeknél nincs nagyobb parancsolat” (Márk 12, 29-31).
Ez nem más, mint a Tízparancsolat újszövetségi megfogalmazása.
- Mert, aki szereti Istent, az nem imád rajta kívül más isteneket.
- Aki szereti Istent, az nem veszi Isten nevét hiába a szájára, főleg nem káromkodás formájában.
- Aki szereti Istent, az megszenteli a nyugodalom napját azzal, hogy nem dolgozik, és csak Istenre figyel.
- Aki szereti atyját és anyját, az tisztelettel van irántuk.
- Aki szereti az embertársát, az nem öli meg azt, sem háborúban, sem az anyaméhben, sem semmi egyéb helyzetben, és tudja azt is, hogy emberi életet egyedül Istennek van joga elvenni.
- Aki szereti a házastársát, az nem hagyja el azt, és semmilyen körülmények közt nem szentségteleníti meg egy másik személlyel az Isten színe előtt kötött, halálig tartó házassági szövetséget.
- Aki szereti az embertársát, az nem károsítja meg a másikat anyagilag.
- Aki szereti az embertársát, az nem állít valótlant a másikról, főleg akkor nem, ha ezzel a másik becsületében kárt tehetne.
- Aki szereti az embertársát, az nem kívánja a házastársát, mivel tudja, hogy ezzel súlyos károkat okozna két ember örök szövetségének fennállásában.
- Aki szereti az embertársát, az örül a másik javainak, és nem kívánja tőle azt.
Ezek tehát a legfőbb parancsok, s aki ezeket megtartja, Isten szemében igaz marad, ma ugyanúgy, mint 2000 éve, vagy Mózes korában.
Jézus nem kis zavart keltett azzal, mikor működése alatt a zsidó törvényeket sorra áthágta. Törvényszegőnek, istentelennek, sőt Sátán fiának nevezték őt ezért. De mi az, amit Jézus valójában tett? Ember alkotta szabályokat törölt el, melyek elviselhetetlen terheket róttak a zsidó népre. Mindazt, ami Istentől származott, a Tízparancsolatot, sértetlenül meghagyta, tovább tanította, sőt a gazdag ifjúnak adott válaszában az örök élet elnyerésének feltételeként nevezte meg. Volt, ahol Jézus a zsidó hagyományhoz képest engedékenyebbnek bizonyult, de volt, ahol szigorította a Mózesi törvényeket.
De miért is nem fért össze a zsidó tanítás Jézus tanításával? Több ezer év telt el a Tízparancsolat kinyilatkoztatása és Jézus működése közt, s ez idő alatt emberi tanítások rakódtak rá Isten tanítására. Jézus mindezt újra tisztává tette. Így tehát az, akit akkor a farizeusok törvényszegőnek neveztek, nem mást tett, mint az Isten igazságát ismét teljes tisztaságában tárta a világ elé. A farizeusok pedig nem voltak mások, mint az ember alkotta törvényekhez mereven ragaszkodó, még az egyetlen igazat is megvető, vak és félrevezetett emberek. Törvényszegő pedig nem az Úr Jézus és nem az ő igaz követői voltak, hanem azok, akik Isten Tízparancsolatát és Jézus tanítását megvetve éltek.
Ismét ugorjunk 2000 évet, s a jelen korunkban találjuk magunkat.
Az isteni igazság, Isten törvénye ma is tisztázásra szorul, mert emberi engedményeket csatoltak hozzá, akárcsak Mózes korában, aki megengedte, hogy aki elbocsátja felségét, váló levelet adjon neki. Ma is egyre több esetben ad az Egyház váló levelet, holott Urunk hangsúlyosan kimondta, hogy ez a Mózesi gyakorlat nem követhető.
Viszont ha Isten igazságát keressük, ma sem kell messzire mennünk. Jézus földi működését megismerve, elolvasva és helyesen értelmezve az evangéliumokat, ma is tisztán felragyog előttünk, mi az, amit Isten elvár tőlünk. Ma viszont, ahogyan az előbbiekben erre példát adtunk, egyre távolabb kerül Egyházunk Isten Tízparancsolatától és Krisztus tanításától. A szeretetre hivatkozva kezdi elfogadni azt, ha valaki hűtlenné válik Isten törvényeihez. Ez előbb utóbb oda vezethet, hogy a parancsolatokból nem marad semmi, csupán a mindent elfogadó szeretet.
Az a szeretet viszont, mely elhajlik Isten parancsolataitól, nem Isteni szeretet. János első levelében így olvashatjuk: „Abból tudjuk meg, hogy megismertük, hogy megtartjuk a parancsait. 4Aki azt mondja: „ismerem”, de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs benne igazság. 5De aki megtartja tanítását, abban Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk, hogy őbenne vagyunk. 6Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt. 7Szeretteim, nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől tartotok. A régi parancs az a tanítás, amelyet hallottatok” (1 János, 2, 3-7).
A szeretet és törvény, Jézus tanítása és a Tízparancsolat mindig együtt kell, hogy járjon. A szeretet törvény nélkül törvényszegés, a törvény szeretet nélkül pedig farizeizmus.
Aki ma Isten hiteles, igaz szolgája kíván lenni, annak Krisztusi szeretettel kell hirdetnie Isten törvényeit.
Ma sokakat ér az a vád, hogy farizeusi módon ragaszkodnak a törvényhez, miközben a másikat nem szeretve azt elítélik. Van némi alapja e vádnak. Az igazak ma sokszor keményen, s az Isteni gyengéd szeretetet nélkülözve védelmezik Isten törvényeit. Bár ők valójában nem farizeusok, hiszen nem ember alkotta szabályokhoz ragaszkodnak, hanem Isten örök igazságát hirdetik, mégis hibáznak abban, hogy ezt kemény, farizeusihoz hasonló módon teszik.
De ott a másik oldal. Azok, akik látszólag gyengéd szeretettel fordulnak a másik felé, de az Isten törvényeihez már nem ragaszkodnak úgy, ahogyan kellene. Ők az igazakat ma farizeusnak bélyegzik. De nem mások ők, mint akik a szeretet és az irgalom címkéit használva szegik meg Isten törvényeit, azaz törvényszegők.
Így az a furcsa helyzet áll fent, hogy a törvényszegők, magukat krisztusinak feltüntetve, farizeusnak nevezik az igazakat.
Az ember és törvény szeretetének mindig együtt kell járnia. Ha bármelyiket elhagyjuk, eltévelyedtünk.
Ez fontos lecke azoknak is, akik ma Isten törvényeit vaskarokkal védelmezik.
Aki pedig még keresi az igazságot, az csak olyan tanítást fogadjon el, mely egyezik Jézusnak az evangéliumokban leírt tanításával. Ma is ez a mérvadó. Minden igaz tanításnak ebből kell erednie.
Adja Isten, hogy felismerhessük Isten igazságát, felismerjük azt, hogy ki az igaz, és magunk is igazakká váljunk!
Johanna