Hazánkban is szabadon terjed az ultraliberális egyházi irányzat

Nemrégen egy új, és minden eddiginél fényesebb csillag tűnt fel a magyar egyházi liberalizmus egén. Önmagát katolikus teológusnőként aposztrofálva azt üzeni a világnak, hogy lépjen ki az eddigi levegőtlen és fullasztó, mindet megszabó szűk keretek közül, s legyen önmaga, aki minden vágyát korlátok nélkül és mások által is elfogadva beteljesítheti. A hölgy, aki legtöbbször katolikusként jelöli meg magát – bár egy vallomásában elárulta, hogy szoros kötelékek fűzik a buddhizmushoz is – a magyarországi LMBT (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek) mozgalom egyik legfőbb védelmezője és patrónája. Azért küzd, hogy a másság végre ne egy megbélyegzett és elutasított állapot legyen Magyarországon, s hogy az egyre nagyobb elfogadottságot élvezzen az Egyház részéről is. Ezt tette az ő szavaival élve „élő  könyvként” az idén nyáron megrendezett Budapest pride rendezvényen való részvételével  is. Aki még ezek után nem ismert rá, Perintfalvi Ritáról van szó.

Mindezt olvasva azt mondhatnánk, miért is foglalkozunk mi most ezzel? Hiszen a magyarországi katolikus Egyház van olyan erős és meggyőződéses, hogy nem enged teret ennek az új egyházi liberalista szélnek. A dolgot több oldalról is érdemes megvizsgálni. Perindfalvi Ritának valóban katolikus teológiai végzettsége van. Tanulmányait a győri hittudományi főiskolán kezdte, majd az Univetsitat Wien teológiai szakán végzett, ahol ma már tanárként működik. Így, mielőtt azt gondolnánk róla, hogy ő egy egyszerű leszbikus aktivista, fel kell eszmélnünk, mert mindezzel a teológiai múlttal ő nagyon határozottan a katolikus egyház tanítójaként szeretne fellépni. Más kérdés, hogy ezt mennyire sikerül neki megvalósítania. Azt kell, hogy mondjuk, igen is és nem is. Alig néhány éves működése eredményeként ma megközelítőleg 1500 követője van a facebookon, s úgy tűnik, hogy a követők száma hétről hétre exponenciálisan növekszik. Köztük katolikusnak megjelölt hívek körében is. Bár ma már elég nehéz megállapítani, hogy mindenki katolikus-e, aki annak nevezi magát.

Rita a melegek védelmén kívül, számtalan más egyházi berkeket is érintő témával foglalkozik, többek között a XVI. Benedek pápa által követendőnek nem tartott felszabadítási teológia terjesztésével, pártolja az elváltak s újraházasodottak szentségekhez engedését, és az egyházak teljes egységét megálmodók és munkálók körében is láthatjuk feltűnni. Mondhatjuk, az egyház létét ma leginkább veszélyeztető valamennyi területen jeleskedik.  Ma már egy olyan zárt csoportot is működtet, ahová egyetlen konzervatív gondolkodású hívő sem kerülhet be, hogy így korlátok nélkül terjeszthesse nézeteit az azokra éheseknek. Ha valakiről, róla elmondhatjuk, hogy Ferenc pápa igazi nagy rajongója. Kedvelt témája az egyházi fundamentalizmus, ahol fundamentalistának természetesen ugyanazokat jelöli meg, akiket Ferenc pápa is ezzel a jelzővel szokott illetni. Azokat, akik az újonnan tomboló liberális szélben az egyetlen biztos fundamentumnál, Jézus Krisztusnál szeretnének megmaradni.

Rita a ’Ferenc pápa és a felszabadítási teológia „című Török Csabával közös interjújában https://www.youtube.com/watch?v=um3q9xAWQ9s  az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz járulása kapcsán többek közt azt mondja, hogy az egyháznak nem kellene korlátoznia, ki járulhat szentáldozáshoz és ki nem, mert ezt az ember a saját lelkiismereti szabadsága által eldöntheti. Ha valaki vágyik a szentáldozásra, miért szabnak neki feltételeket?  Felmerül a kérdés: valóban katolikus teológusnővel állunk-e szemben? Egyházunk ugyanis nem ezt tanítja. Amit Rita tesz, az nem más, mint az ember törvényének az Isten törvénye fölé való helyezése, azaz árulás Istennel szemben. Ne Isten mondja meg mi a bűn, hanem majd én megmondom. Továbbá Rita azt is állítja, hogy az Egyház egy magába zárkózott struktúra, amely nem képes legbelsőségesebb közösségébe fogadni a másságot, és az Egyház által minden időben elítélt életállapotokat (pl. elvált és újraházasodott) A kérdés viszont az, hogy miért szeretne a másság is kereszténnyé válni, miközben ő semmiféle változásra nem hajlandó, hanem ő maga akarja átírni Isten törvényeit? Aki nem akar, az ne feleljen meg Isten törvényeinek, maradjon pogány. De Istenre ne nyomjuk rá azt a hazug pecsétet, hogy ő szelíd bíróként minden bűnöst változatlan állapotában elfogad és visszaterel nyájába. Az interjú szomorú aktualitását az adja továbbá, hogy egy reprezentatív magyar teológiai tanár (Török Csaba) mindennek az ideológiának nem vitapartnereként mutatkozik az interjúban, hanem látszólag a teológusnő „elv társaként”. Egy alkalom volt, ahol lett volna lehetősége megszólalni a magyar katolikus Egyháznak, és egyet nem érteni mindazzal, amit Rita mond. Ez viszont sajnos Török Csaba részéről nem történt meg.

 

Szerencsére abban azért a legtöbb hithű magyar pap egyet ért, hogy Rita tanítása elutasítandó, s nem a Krisztus Egyháza által kijelölt utat követi. Néhányan ezt a nyilvánosság előtt is ki merték mondai. Viszont mi, hithű katolikusok kevesnek találjuk azok számát, akik ezt valóban megtették. A katolikus egyház részéről ugyanis Rita több éves működése alatt egyetlen olyan hivatalos nyilatkozatot sem hallhattunk, hogy az igaz Egyház elhatárolódott volna mindattól, amit ez a hölgy katolikus teológia címszó alatt művel. Hiányoljuk mindezt. 500 évvel ezelőtt az ilyen tanítókat az egyház valószínűleg rövid időn belül kiközösítette volna, ha továbbra is kitartottak volna eretnekségük mellett. Ma az ilyen tanítók szabadon garázdálkodhatnak, s lophatják el a lelkeket az igaz Egyháztól.

Lehet, hogy elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, melyet Jézus az utolsó időkről mondott: Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. ( Mt. 24, 11.)

Továbbra is várjuk és reméljük, hogy a Magyar Katolikus Egyház hamarosan hivatalosan is elítéli mindazt a tevékenységet, melyet Rita folytat. Addig pedig nem tehetünk mást, mint a nem hivatalos katolikus média oldalain szólunk róla.

Isten óvjon meg minket minden Ritához hasonló hamis prófétától!

Johanna