Ma, amikor a katolikus Egyházunk jezsuita rendjének generálisa burkoltan ki meri jelenteni, hogy Krisztus Egyháza 2000 évig tévelygett, és a Ferenc pápa által elkezdett reformok által tér vissza a krisztusi tanításhoz, megszólal az emberben egy vészcsengő. Mi történik itt? Az Egyház, melyben éltem, s melynek hittem, nem tudta volna idáig a helyes utat? Róma püspöke (Ferenc pápa) azt állítja, hogy nem lehet a mindent fehéren és feketén látni, s megnyilatkozásai alapján úgy tűnik, hogy ő valóban nem is fehérben és feketében látja a világot. A stílus, mellyel ő kommunikál, leginkább egy mesemondó látásmódjához hasonlít, ahol, még ha adódnak is kisebb problémák, a happy end mindenképpen garantált. Bár lehet, hogy a mesét ő maga sem hiszi, csak hallgatóit nyugtatja és altatja vele.
Nekünk viszont tanácsos a valóság útján megmaradnunk, ahol mindent fehéren és feketén szemlélhetünk. Ajánlott, hogy minden vitás kérdést minden oldalról vizsgáljunk meg. Legfőképpen azért, mert Jézus is így fog minket megítélni az utolsó napon. Fehéren és feketén fogja látni mindazt a jót és bűnt, melyet életünkben tettünk. S jó cselekedeteinkkel a meg nem bánt bűnt nem fogjuk tudni elfedezni őelőtte. Ezért a feketét éppúgy meg kell látnunk, mint a fehéret. Nézzünk néhány példát az Egyház ma vitatott kérdései közül:
1. Igaz, hogy nem ítélkezhetünk homoszexuális embertársaink felett, és Isten örül, ha egy ilyen ember őt keresi (Ferenc pápa: ” Mind testvérek vagyunk. Ha az ember meleg, Istent keresi és jó szándékú, akkor ki vagyok én, hogy ítélkezzem felette? „)
de az is igaz, hogy Szodomának és Gomorrának többek között a homoszexuális vétkek miatt kellett elpusztulnia , s Isten haragja ma is éppolyan nagy a homoszexuális cselekedetek miatt, mint egykor. Erről a római levél első fejezete így ír: 24Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, 25mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.
26Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. 27Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét. 28Ahogy ők nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, úgy Isten is ráhagyta őket romlott értelmükre, hadd tegyék azt, ami nem való; 29hiszen telve vannak mindenféle igazságtalansággal, rosszasággal, kapzsisággal, romlottsággal, telve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalással, gonoszlelkűséggel; árulkodók ők, 30és rágalmazók, Isten előtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, a szülőkkel szemben engedetlenek, 31ostobák, megbízhatatlanok, szívtelenek, könyörtelenek. 32Jóllehet megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket tesznek, méltók a halálra, mégis, nemcsak megteszik, hanem az így cselekvőkkel egyet is értenek.” Ez az érem fekete oldala, melyet Ferenc pápa szinte soha nem említ.
Vannak-e ma próféták, akik elmondják a melegeknek, hogy szükségük van a bűn megbánására és elhagyására, vagy áltatja őket a reform Egyház azzal, hogy senki nem ítélkezik felettük, és ha Istent keresik, az már elég?
2. Igaz, hogy a hűség egy megbecsülésre méltó magatartásforma, s hogy a gyermekeknek legjobb az édes szüleikkel felnőni. Ferenc pápa: „Az ilyen helyzetekben (az elvált és polgárilag újraházasodottakról beszél) sokan, akik ismerik, és elfogadják az Egyház ajánlotta lehetőséget, hogy »testvérként« éljenek együtt, rámutatnak arra, hogy ha az intimitás bizonyos kifejezései hiányoznak, gyakran a hűségük kerül veszélybe, és a gyermekek java látja kárát” (Amoris Laetitia, 298. pont, 329. lábjegyzet).”
de az is igaz, hogy ha a hűség egy házasságtörő kapcsolatban áll fent, azt Isten előtt nem lehet kedves: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” (Mk. 10,9). „Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör.” (Lukács 6,18).
„Vagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, 10sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában” (1 Kor 6, 9-10).
Így mindazok az elvált és újraházasodott emberek, akik világi szemmel nézve hűségesnek mondhatóak, s közös gyermekeiket együtt nevelik fel, egy ponton bukhatnak el: halálos bűn állapotában maradhatnak, s elkárhozhatnak, mert senki nem figyelmezteti őket, hogy állapotukkal Isten törvényeit áthágták. Ez az érem fekete oldala, melyet Ferenc pápa soha nem említ.
3. Igaz, hogy „ az Eucharisztia nem a tökéletesek jutalma, hanem a gyengék nagylelkű orvossága és tápláléka” (Amoris Laetitia 305, n. 351) – Ferenc pápa. Igaz, hogy közülünk egy ember sem tökéletes, s az Eucharisztia a bűnben újra és újra elbukó gyenge embereket táplálja és gyógyítja ki régi gyengeségeikből,
de az is igaz, hogy az Oltáriszentség nem „táplálék”, vagy „orvosság” a halálos bűn elhárítására. Éppen ellenkezőleg, az ebben az állapotban való vétele a lélek halálos megszentségtelenítése és elkárhozáshoz vezet: „7Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. 28Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, 29mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza (1 Kor. 11:27-29).” Ez az érem fekete oldala, melyet Ferenc pápa soha nem említ, s tudjuk, hogy kormányzása alatt világszerte egyre több egyházmegyében engedélyezik az elvált újraházasodottaknak az Oltáriszentség vételét.
4. Igaz, hogy Jézus arra tanított, hogy a jövevényeket fogadjuk be,
de az is igaz, hogy a minket leigázni kívánó ellenség előtt nem kell a kapuinkat megnyitni.
„A nyugati politikai vezetők azon hajlama, hogy tagadják a kapcsolatot az iszlám főáradat és a terrorizmus között az egyetemeken és a médiában is megismétlődik. Mind Nyugat-Európában, mind Észak-Amerikában az elit osztály tagjai azzal a hajlammal rendelkeznek, hogy az iszlámot, mint valami titokzatos hiteles iszlámot, békésnek és toleránsnak nyilvánítsák, és az erőszakra hajlamos muszlimokat abnormális szélsőségesnek tartsák.” (Szergej Trifkovics, külügyi szakértő, Chronicles magazin)
„Az iszlám források és iszlám szövegek kezdve a Koránnal, az iszlám tradíció, az iszlám történelem mind arról a tényről tanúskodik, hogy az iszlámnak olyan teológiája és törvényei vannak, melyek utasítanak a hitetlenek elleni erőszakra.” ( Robert Spencer, A „leplezetlen iszlám” szerzője).
Viselkedésük eredete természetesen az a muszlim vágy, hogy rákényszerítsék a világra az egyetlen vallást, az egyetlen igaz vallást, ami az iszlám. és minden más vallás elnyomása, hogy meghonosítsák Allah törvényeit az egész Földön. Ez egy vallási elvárás, melyet a muszlim közösségnek kötelessége megtenni, mert kötelesek engedelmeskedni Allah parancsának. Ez Allah kívánsága, ahogy ez a korán kinyilatkoztatásaiban kifejeződik. „ (Bat Je’or Dhimmi „a zsidók és keresztények az iszlám alatt” írója). Ez az érem fekete oldala, melyet Ferenc pápa soha nem említ.
5. Igaz, hogy lehettek hibái annak a katolikus Egyháznak, melyet Luther 500 éve élesen támadni kezdett,
de az is igaz, hogy a reformáció által Luther a katolikus hit mérhetetlen rombolását vitte véghez , s a protestáns hívek 500 éve az ő tévedése miatt nem részesülhetnek többek között a lelki életben maradáshoz szükséges legfontosabb szentségek kegyelmeiben. Ezért egy katolikus ember számára nincs ok arra, hogy a reformációhoz és annak megalapozójához pozitív értelemben viszonyuljon, s róla pozitív értelemben nyilatkozzon. Ez az érem fekete oldala, melyet Ferenc pápa soha nem említ, s e hallgatása közben pedig Luther-szobrot fogad, protestáns vendégekkel Lutherről tart konferenciát a Vatikánban, és baráti gesztussal vesz részt Svédországban a reformáció évfordulójára tartott megemlékezésen.
6. Igaz, hogy a világ szemében botránykő lehet a keresztény egyházak megosztottsága,
de az is igaz, hogy 500 évvel a reformáció után az áhított egységet csak a katolikus hit és értékek elvesztése által lehet megvalósítani. Ez az érem fekete oldala, melyet Ferenc pápa soha nem említ.
7. Igaz, hogy a papi hivatás egy sokszor magányos, nehéz, meg nem értett és a felelősség fokozott terhével járó hivatás, s a mellette hozott döntést néha megkérdőjelezheti a hivatását gyakorló pap,
de az is igaz, hogy „Miként a keresztségnél és a bérmálásnál a Krisztus hivatalában való részesedés egyszer s mindenkorra szól, úgy az egyházi rend szentsége is eltörölhetetlen lelki jegyet ad, és sem megismételni, sem időlegesen föladni nem lehet. Az érvényesen fölszentelt személy súlyos indokok alapján fölmenthető a kötelezettségek alól, melyek a fölszenteléssel adódnak, vagy gyakorlásuktól el lehet őt tiltani, de a szó szoros értelmében nem válhat újra laikussá, mert a szenteléssel belé vésett karakter mindig megmarad. A szentelése napján kapott meghívás és a küldetés maradandóan megjelölik őt.” KEK 1582, 1583. Ez az érem másik oldala, melyet Ferenc pápa nem említ.
A katekizmusban kifejtett katolikus hitünk alapján pedig, érthetetlen az a hivatásukhoz hűtlenné vált papok iránt mutatott hozzáállás, melyet Ferenc pápa tanúsít: „Ferenc pápa megerősítette a jelenlévőkben azt, hogy nem ítéletet mondani érkezett döntésük felett, hanem hogy kifejezze, és látható jelét adja közelségének és szeretetének.”
Ferenc pápa gondolata: „Némelyek […] csak fekete-fehérben gondolkodnak, jóllehet az élet folyásában a dolgokat meg kell egymástól pontosan különböztetni.” egy önmagának ellentmondó mondat, mert ha valamit pontosan meg kell különböztetni egymástól, akkor azt igenis fehérben és feketében kell látnunk, ha máshol nem is, az Egyházon belül mindenképp. Az Amoris laetitia 8 fejezetében így ír Ferenc pápa az elvált, új kapcsolatban élőkről: „Ahogy a szinódusok is fogalmaztak, az egyház „értékeli a konstruktív elemeket azokban a helyzetekben, amelyek még nem, vagy már nem felelnek meg a házasságról adott tanításának… Másként fogalmazva: nem lehet feketén-fehéren látni, a fokozatosság törvénye (amely nem a törvény fokozatossága) azt kívánja meg, hogy még a rendezetlenségekben is keressük azokat a tényezőket, amelyek potenciálisan a nagyobb jó felé mutatnak.” Ha viszont nem látjuk az Istennek tetsző tiszta szentségi házasság és az Istennek nem tetsző házasságtörő kapcsolat közti éles különbséget, akkor, azt kell, hogy feltételezzük, hogy a szemünkön hályog van, s ilyen módon még a feketét is kicsit fehérnek, és a fehéret is kicsit feketének látjuk, hiszen Ferenc pápa több helyen utal arra, hogy a szentségi házasságban élők élete talán nem is mindig olyan boldog, mint az új és nem szentségi házasságban élőké. Így ha nagyon akarjuk, még egyenlőségjelet is tehetünk a kettő közé, s így az elvált újraházasodottak is járulhatnak szentáldozáshoz, hiszen ők is a fehér és fekete elegyei, épp úgy, mint a szentségi házasságban esetleg a veszekedés bűnével élők.
A fentiekből láthatjuk, hogy igen nagy szükségünk van a megkülönböztetés kegyelmére olyan értelemben, hogy mindennek meglássuk a jó és rossz, a helyes és helytelen, a fehér és a fekete oldalát is. Így tudunk különbséget tenni a követendő és elkerülendő utak közt. Aki a világosságban él, meg tudja különböztetni a világosságot a sötétségtől, s mindig látja az út végét is, azt, hogy jelen cselekedetei hová vezetnek. Az Isten világossága pedig rá fog világítani a sötétség álnok hazugságaira is, felfedve úgy, ahogyan azok el vannak készítve a gyanútlan ember számára. Annak viszont, aki a sötétségben él, a sötétség is világosságként lesz bemutatva, a sötétség fejedelme pedig semmit nem fog neki feltárni abból, ami a sötétség birodalmában van. Legfőképpen pedig a jó és rossz közti különbséget nem fogja megmutatni, pedig a sötétség ura az első emberpárt éppen e a tudás birtoklásának ígéretével csábította el egykor a Paradicsomban. A sötétségben élő ember az út végét sem fogja látni, s cselekedetei következményeivel sem lesz tisztában.
Ha a fekete és fehér szürke határmezsgyéjén maradunk, ott, ahol Ferenc pápa ma az Egyházat tartja, akkor valóban soha nem fogunk tudni fehérben és feketében gondolkodni. Ki kell lépnünk az átmenet szürke ködéből, és belépni az Isten világosságába, hogy megkapjuk a megkülönböztetés kegyelmét, mellyel különbséget tudunk tenni a fehér és a fekete, az életre és halálra vezető utak között. Csak így maradhatunk életben!
Johanna