| 42. A testvéri korrekció jó, vagy rossz? |
Képzeljünk el egy beteg koldust, amint segítségért könyörög, egy olyan kórház ajtajánál, amit vallásosak tartanak fenn. Őt azonnal behívják, megértő szavak kíséretében: ‘jó, hogy jöttél, barátom, ajtónk mindenki számára nyitva van.’ Az egészségi állapotának kiértékelése után, hamar felfedezik, hogy ez a szegény ember egy végzetes ragályos betegségtől szenved, de őt még meg lehet gyógyítani. Mi a teendő? Az ő saját, és a többi páciens érdekében, el kell őt különíteni, és el kell kezdeni egy hosszú, és fájdalmas kezelést. Viszont a páciens, nem akarja magát alávetni a szükséges karanténnak, sőt, még a szóban forgó nehéz kezelésnek sem. És ő, szétkürtöli, és elpanaszolja, hogy mellőzték, és kitart amellett, hogy képtelen ezt a nehéz életet elviselni, és azt hangoztatja, hogy a kórház nem biztosítja neki azt a szerető gondoskodást, amit ő elvárt… Az ő panasza felkelti más páciensek figyelmét, éppúgy mint a kórház vezetőjének a figyelmét.
Milyen válaszlépést várhatunk el, a kórház vezetőjétől? ‘Kegyes tett’ lenne, ha ezt a beteget más páciensekkel együtt helyeznék egy szobában, ahol nem kaphatná meg a szükséges kezelést, és mások is ki lennének téve a fertőzés veszélyének? Merészelné valaki az igazgatót, igazságtalansággal és a megértés hiányával vádolni, mikor az megkövetelte, hogy a beteg vesse alá magát a szükséges kezelésnek, ahhoz, hogy a kórházban maradhasson? Ez egy olyan példázat, amit Jézus mesélhetne manapság, a harmadik évezred bizonyos farizeusainak; ha valaki a vállán hordoz egy beteget, mentesít-e ez bárkit is attól a kötelességtől, hogy alkalmazza a szükséges gyógymódokat…
FERENC:
Az Egyház kapui mindig nyitva vannak: Az Egyház ‘Jézus háza’, és Jézus szívesen lát, és nemcsak szívesen lát: elmegy, hogy ‘megkeresse az embert’, amint Ő ‘elment, hogy megtalálja’ azt az illetőt. ‘És ha az emberek sebesültek’, a pápa azt kérdezte, ‘mit tesz Jézus? Megdorgálja őket, mert meg vannak sebesülve? Nem, Ő jön, és a vállára veszi őket’. Ez, ahogy a pápa mondta, ‘irgalom’. Isten beszél erről, amikor megdorgálja a népét. ‘Irgalmat akarok, nem áldozatot’. […] És ti? Kik vagytok ti? Kik vagytok ti, akik bezárjátok szívetek ajtaját egy férfi, vagy egy asszony előtt, aki tökéletesedni szeretne, aki Isten népének szeretne visszaválaszolni, mert a Szentlélek felkavarta az ő szívét? Még ma is vannak keresztények, akik úgy viselkednek, mint a törvény ismerői „és ugyanazt teszik, mint amit Jézussal tettek”, amikor kifogást emelnek, mondván: „Ez eretnekségeket beszél, ez nem képes, ez a templom szokása ellen van, ez a törvény ellen megy”. És így, ők oly sok ember előtt zárják be az ajtókat: (Morning Meditation, Domus Sanctae Marthae, March 17, 2015 – Full text in Spanish on Radio Vaticana)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék XVI. Benedek pápa -A testvéri helyesbítés sebeket gyógyít. -Amikor a gonosszal kerülünk szembe, nem maradhatunk csendben, mert a helyesbítés, az irgalmasság cselekedete. – Isten megbocsát, ha a jövőben az illető felhagy a bűn folytatásával. -A bűnnel kapcsolatos szokások, nem hoznak létre egy új világot. II. János Pál pápa -Nem lehet figyelmen kívül hagyni, Jézusnak ezeket a szavait: „Többé ne vétkezz!” -Az ajtó nyitva van, de nagyon szűk. -A bűnöst, atyai szavak kíséretében helyezd vissza tisztségébe. XI. Pius pápa -Azok, akikből hiányoznak a belső erények, nem alkalmasak az apostolkodásra. X. Pius pápa -Azok, akik csupán engedékeny szavakat használnak, kárt okozhatnak testvéreiknek és nővéreiknek. -A hibák eltűrése, nem az irgalmasság cselekedete. -Inkább érdemes levágni egy végtagot azért, hogy az egész test megmeneküljön. -Tévednek azok, akik a keresztény hit fontos kötelezettségéről szóló tanítást hallgattatják el. -Isten számadást kér azoktól, akik elmulasztják mások hibáinak igazítását. -Ha azok nem adnak jó példát, akik arra kaptak meghívást, hogy magukat az Egyháznak szenteljék, akkor ők másokat sem tudnak vonzani. XIII. Leo pápa -A sót őrizni kell, hogy az íz el ne vesszen. A Klérus Kongregációja -A keresztények célja a szentté válás. Trienti Zsinat -Az ajtó nyitva van azok előtt, akik elhatározzák, hogy nem vétkeznek tovább. Aranyszájú Szent János -Kövessétek Jézust az intésben és a figyelmeztetésben. Szent Irenaeus -A mi irgalmas Istenünk tanácsa: ‘Egyenesen járd az utadat.’ Szent Ágoston -Jézus akarata az, hogy mi magunk változtassunk az életünkön. Aquinoi Szent Tamás -A testvéri figyelmeztetés a legfontosabb jótékonysági cselekedet. Szentírás -Ne segítsd a megrögzött bűnöst.
|
||
-A testvéri helyesbítés sebeket gyógyít.
Az Evangélium szövege […] azt mondja, hogy a testvéri szeretet kölcsönös felelősséggel is együtt jár. Ezért, ha a testvérem bűnt követ el ellenem, jóindulattal kell bánnom vele és mindenekelőtt személyesen kell vele beszélnem, rámutatva, hogy amit mondott vagy tett, az rossz. Ezt a megközelítést úgynevezett ’ testvéri korrekciónak’ hívják: ez nem az elszenvedett sértésre adott reakció, hanem ezt a testvérem iránt érzett szeretet motiválja. Szent Ágoston azt mondja: ‘Bárki bántott meg téged, azzal, hogy megbántott, komoly sebet ejtett saját magán, és te nem törődnél a testvéred sebével?… El kell felejtened a sértést, amit te kaptál, de nem egy testvéred jogtalanságát.’ (Discourse 82, 7). És mi van, ha a testvéred nem hallgat rád? A mai Evangéliumban Jézus fokozatos megközelítésre mutat rá: először, beszélj vele két vagy három másik emberrel újra, jobb segíteni neki, hogy rádöbbenjen, mit tett: ha, ennek ellenére még mindig nem hallgat rád, el kell mondani a közösségnek; és ha nem hallgat a közösségre sem, meg kell értetni vele, hogy az elkülönülésével önmagát választotta el az Egyház közösségétől. Mindez azt mutatja, hogy felelősek vagyunk egymásért a keresztény életünk útján; minden ember saját korlátai és hiányosságai tudatában arra kapott meghívást, hogy elfogadja a testvéri korrekciót és segítse a másikat ezzel az egyedi szolgálattal. (Benedict XVI. Angelus, September 4, 2011)
-Amikor a gonosszal kerülünk szembe, nem maradhatunk csendben, mert a helyesbítés, az irgalmasság cselekedete.
A Szentírásban olvassuk: „… a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását” (Péld 9,8-9). Maga Krisztus parancsolja, hogy figyelmeztessük a testvért, ha az bűnt követ el (vö. Mt 18,15). A testvéri figyelmeztetésre használt ige – elenchein – ugyanaz a szó, amely a megintés prófétai, keresztényekre jellemző küldetését jelöli egy olyan nemzedékkel szemben, amely szemet huny a rossz felett (vö. Ef 5,11). Az Egyház hagyománya az irgalmasság lelki cselekedetei között tartja számon a „bűnösök megintését”. Fontos, hogy újra felfedezzük a keresztény felebaráti szeretetnek ezt a dimenzióját. Nem szabad hallgatni a rossz láttán. Azoknak a keresztényeknek a magatartására gondolok itt, akik az emberekre való tekintettel vagy egyszerűen kényelemből inkább alkalmazkodnak az általánosan uralkodó mentalitáshoz, minthogy figyelmeztetnék testvéreiket azokra a gondolkodás- és cselekvésmódokra, amelyek ellenkeznek az igazsággal és nem követik a jó útját. A keresztény számonkérést azonban sosem az elítélés vagy a vádaskodás lelkülete mozgatja; mindig szeretetből és irgalomból történik és a testvérek javával való igazi törődésből fakad. Pál apostol kijelenti: „Testvérek, ha valakit botláson értek, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél!” (Gal 6,1). Individualizmussal átitatott világunkban újra fel kell fedeznünk a testvéri figyelmeztetés fontosságát, azért, hogy együtt haladjunk előre az életszentség felé. […] Pál apostol felszólít, hogy azt keressük, ami „a békességre és kölcsönös épülésünkre szolgál” (Róm 14,19), „törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére” (uo. 15,2), és ne saját hasznunkat keressük, „hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek” (1 Kor 10,33). Ez az alázat és szeretet lelkületéből fakadó kölcsönös figyelmeztetés és buzdítás a keresztény közösség életének része kell, hogy legyen. (XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete, 2012)
-Isten megbocsát, ha a jövőben az illető felhagy a bűn folytatásával.
Figyeljük meg Szent Ágoston kommentárjában : ‘Tehát az Úr is elítélte, de a bűnt, s nem az embert. Mert ha bűnpártoló lett volna, azt mondta volna, hogy én sem ítéllek el téged, menj, élj, ahogy akarsz, légy nyugodt az én felszabadításom felől, én, ahányszor csak vétkezni fogsz, téged a gyehenna minden büntetésétől is, a pokol hóhéraitól is meg foglak szabadítani. Nem azt mondta (Io Ev. tract. 33, 6). […] Következésképpen megérthetjük, hogy az igazi ellenségünk a bűnhöz való kötődés, ami oda vezethet bennünket, hogy az életünk kudarcba fullad. Jézus a házasságtörő asszonyt ezzel a meghagyással bocsátotta el: „Menj, és többé ne vétkezzél”. Megbocsát neki, hogy mostantól fogva soha többé vétkezzen. (Benedict XVI. Visit to the Roman Parish of Saint Felicity and her Children, Martyrs, March 25, 2007)
-A bűnnel kapcsolatos szokások, nem hoznak létre egy új világot.
Szent Lukács először is megjegyzi, hogy az egész nép ’várakozásban’ volt (Lk 3: 15). Ilyen módon hangsúlyozta Izrael várakozását és a mély vágyát egy másik világ és az új szavak iránt azoknál az embereknél, aki elhagyták otthonaikat és szokásos feladataikat, és megtalálni vélték azokat az igéket az Előfutár szavaiban, amelyek szigorúak és kemények lehettek, és mégis tele voltak reménnyel. A keresztség, amit János kínál, a megtérés keresztsége, egy jel, amely meghívás a megtérésre, egy életváltoztatásra, mert érkezik Az, ’Aki Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni’. (Lk 3:16). Valójában lehetetlen egy új világba törekedni, amíg elmerülünk a bűnhöz kapcsolódó önzésben és szokásokban. (Benedict XVI. Homily on the Feast of the Baptism of the Lord, January 10, 2010)
|
II. János Pál pápa |
-Nem lehet figyelmen kívül hagyni, Jézusnak ezeket a szavait: „Többé ne vétkezz!”
Minden erőtökkel kötelezzétek el magatokat, hogy biztosítsátok, hogy a keresztény cselekedet feltételei és normái érvényesüljenek világos és meggyőző módon a hívők életében! Mély szakadék van az elvilágiasodott társadalom szokásai és az Evangélium követelményei között. Sokan vannak, akik részt kívánnak venni az Egyház életében, de nem találnak kapcsolatot saját világuk és a keresztény elvek között. Úgy vélik, ez egy fajta merevségnek köszönhető, amelyet az Egyház fenntart a normáiban, és amely szemben áll Jézus irgalmával, amelyet Jézus tanított az Evangéliumban. Jézus kemény követelményei, szavai figyelmen kívül vannak hagyva: ‘Menj, és többé ne vétkezzél ’ (Jn 8: 11). Az egyén személyes lelkiismeretéről gyakran beszélve azonban elfelejtik, hogy ez a lelkiismeret olyan, mint a szem, amely önmaga nem birtokol világosságot, hanem csak akkor, ha a forrása felé tekint. (John Paul II. Allocution to the Episcopal Conference of Germany, no. 6, November 17, 1980)
-Az ajtó nyitva van, de nagyon szűk.
A Nagyböjt ösztönzi a hívőket, hogy komolyan vegyék Jézus intéseit: ’a szűk kapun lépjetek be, mert tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz, bizony sokan mennek be rajta (Mt 7:13). Mi a ‘tágas kapu’ és’ széles út’, amelyre Jézus utal? Ez az önteltség kapuja; az intellektuális büszkeség útja. Hány ember, köztük keresztények is, közömbösen élnek és alkalmozkodnak egy világias mentalitáshoz és ragaszkodnak a bűnök kielégítéséhez! A Nagyböjt a megfelelő időszak arra, hogy elemezzük saját életünket annak érdekében, hogy nagy határozottsággal megújítsuk a szentségekben való részvételünket, hogy megszilárdítsuk döntésünket egy új élet mellett, törekedve arra, ahogy Jézus tanította, hogy a szűk kapun lépjünk be és a nehezebb utat válasszuk, ami az örök életre vezet. (cf. Mt 7:14). (John Paul II, General Audience, no. 3, February 16, 1994)
-A bűnöst, atyai szavak kíséretében helyezze vissza az egyházi közösségbe.
A hívővel kapcsolatosan, ki lelkét bizonyos félelemmel és bizalommal tárta fel, a gyóntató nagy feladata, hogy bűnbánatra és emberi kiengesztelődésre vezesse. Neki kell a hívők gyengéit és botlásait felismernie, értékelnie kell a jóra törekvését és az azért való fáradozást. A gyóntató szítsa fel a gyónó szívében a Szentlélek tüzét, és adjon neki feloldozást, melyet csak az Isten adhat. Ünnepelje azt az Istennel, az Atyával való kiengesztelődést, amint azt a tékozló fiú története leír. A bűnétől megtisztult embert a papnak fel kell vennie az egyházi közösségbe, és atyailag határozottan bátorítva és barátságosan figyelmeztetnie kell: „többé ne vétkezzél”. (John Paul II János Pál, Reconciliatio et Paenitentia, 1984)
|
XI. Pius pápa |
-Azok, akikből hiányoznak a belső erények, nem alkalmasak az apostolkodásra.
Azok, akik híján vannak a belső erényeknek, vagy nem gyakorolják azokat megfelelően, nincsenek megfelelően felfegyverkezve az élet veszélyeire és csatáira. Ennél fogva arra sem lehetnek képesek, hogy az apostolkodásnak szenteljék önmagukat. Nem más az, mint ‘csak zengő érc vagy pengő cimbalom’ (vö. 1 Kor 13,1), Ők nem képesek a javunkra szolgálni semmilyen módon, inkább ellenkezőleg, pontosan ott okoznak kárt, ahol valamit megvédeni, vagy fenntartani akarnak, mint ahogy ez a múltban már számtalanszor megtörtént. (Pius XI. Apostolic Letter Singulare Illud, June 13, 1926)
|
X. Pius pápa |
-Azok, akik csupán engedékeny szavakat használnak, kárt okozhatnak testvéreiknek és nővéreiknek.
Egy másik módja a károkozásnak azoktól való, akik úgy beszélnek vallási kérdésekről, mintha a mulandó élet normái és kényelme szerint kellene figyelembe venni azokat, elfeledkezve az eljövendő örök életről: ragyógóan beszélnek a keresztény vallás ránk hagyott előnyeiről, de nem beszélnek a kötelezettségekről, prédikélnak Üdvözítőnk, Jézus Krisztus szeretetéről, de semmit nem mondanak igazságosságáról. Az ilyen prédikáció jelentéktelen gyümölcsöt terem, mert minden világi, aki ezt hallja, meg lesz győződve róla, hogy ő jó keresztény, és hogy nem kell megváltoztatnia az életét, amíg azt mondja: hiszek Jézus Krisztusban. Milyen gyümölcsöt remélnek az ilyen prédikátorok learatni? Bizonyára nincs más szándékuk, mint minden áron elnyerni hallgatóságuk tetszését, hízelegni nekik, és ameddig azt látják, hogy a templom tele van, nem törődnek azzal, ha a hívők lelke üres marad. Következésképpen nem is említik meg a bűnt, a négy végső dolgot (halál, ítélet, pokol, mennyország – a szerkesztő megjegyzése), vagy más fontos témákat. Hogy elismerést és tapsot szerezzenek, inkább önelégült nyelvezetet használnak, telve ékesszólással, amely jobban megfelel egy világias beszédnek, mint apostoli és szent prédikációnak. Az ilyen prédikátorok ellen Szent Jeromos azt írta (Ad Nep.): ‘Amikor a templomban tanítasz, nem csak a gyülekezet elismerését kell keresned, hanem inkább megbánást kell ébresztened: a hallgatóságod könnye legyen a jutalmad.’ (Pius X. Motu Proprio Sacrorum Antistitum, September 1, 1910)
-A hibák eltűrése, nem az irgalmasság cselekedete.
A katolikus tanítás azt mondja, hogy a szeretet elsődleges feladata nem abban rejlik, hogy hamis gondolatokat fogadunk el, bármilyen őszinték is legyenek, sem az elméleti, sem a gyakorlati közömbösségben, amit a bűnök és hibák irányában tanúsítunk, amelyekbe testvéreink esnek bele, hanem az erkölcsi és szellemi fejlődésük, valamint anyagi jólétük érdekében tett valós erőfeszítéseinkben. A katolikus tanítás továbbá azt mondja, hogy a felebarátaink iránti szeretet olyannyira az Isten iránti szeretetből ered – aki mindenkinek az Atyja, és az egész emberi nemzetség célja, és Jézus Krisztusból, akinek tagjai vagyunk – hogy minden jót, amit másoknak teszünk, azt magának Jézus Krisztusnak tesszük. (Pius X. Encyclical Notre Charge Apostolique, no. 22, August 15, 1910)
-Inkább érdemes levágni egy végtagot azért, hogy az egész test megmeneküljön.
Továbbá, míg Jézus kedves volt a bűnösökhöz és azokhoz, akik eltévelyedtek, nem tartotta tiszteletben hamis gondolataikat, bármilyen őszintének tűntek is. Szerette őket, de tanította is, hogy megtérítse és megmentse őket. Míg Ő magához hívta azokat, akik szenvednek és küszködnek, hogy megvigasztalja őket, a képzeletbeli egyenlőségről szóló irigységet illetően nem kellett prédikálnia nekik. Amíg felemelte az alázatosokat, nem kellett beléjük csepegtetni a méltóság érzését, amelytől függetlenek voltak, és amely ellen lázadtak, vagy az engedelmesség kötelességét. Míg az Ő szíve túlcsordul szelídséggel a jóakaratú emberek iránt, szent haraggal fegyverzi fel magát Isten házának gyalázói ellen, a nyomorult emberek ellen, akik megbotránkoztatják a kicsiket, a hatalmasságok ellen, akik nehéz terhek súlyát rakják az emberekre, anélkül hogy segítenének, hogy felemeljék őket. Ő éppen annyira volt erős, mint gyengéd. Dorgált, fenyített, szidott, miközben tudta és tanította, hogy a félelem a bölcsesség kezdete, és hogy néha helyes, ha egy ember levágja bűnös végtagját, hogy megmentse a testét. (Pius X. Encyclical Notre Charge Apostolique, no. 38, August 15, 1910)
-Tévednek azok, akik a keresztény hit fontos kötelezettségéről szóló tanítást hallgattatják el.
Tiszteletreméltó testvéreim, mennyire tévednek azok, akik azt gondolják, hogy szolgálatot tesznek az Egyháznak, és gyümölcsöt teremnek a lelkek üdvösségéért, amikor egyfajta testies okoskodás miatt azért élnek egy végzetes tévedésben, hogy így könnyebben legyenek képesek meggyőzni a bűnben élőket, de valójában annak az állandó veszélynek teszik magukat, hogy maguk is elvesznek. Az igazság egy, és nem lehet megfelezni, mindörökké tart, és nem függ az idők viszontagságaitól. ‘Jézus Krisztus ugyanaz ma és tegnap, és mindörökké’ (Zsid 13,8).
És épp úgy azok is súlyos tévedésben vannak, akik az emberek jólétével foglalják el magukat, és különösen, akik támogatják az alacsonyabb osztályok szándékát, arra törekszenek, hogy mindenekelőtt támogassák a testi és életmódbeli jólétet, de teljességgel hallgatnak a lelki jólétről és a legkomolyabb kötelességet, amely keresztény hivatásuk, megtiltják nekik. Nem szégyellnek néha fátyol mögé rejteni az Evangélium bizonyos alapvető példabeszédeit, attól való félelmükben, hogy különben az emberek nem hallgatják meg és nem követik őket. (Pius X. Encyclical Iucunda Sane, no. 25, March 12, 1904)
-Isten számadást kér azoktól, akik elmulasztják mások hibáinak igazítását.
Különös nekünk érdemes eszünkbe vésnünk Szent Anzelm e nemes és atyai intelmét: ‘Valahányszor azt hallom, hogy Istennek nem tetsző, vagy hozzátok illetlen dolgot tesztek, és nem intelek meg benneteket, akkor se nem félem Istent, se nem szeretlek benneteket úgy, ahogy kellene.’ […] ilyenkor újult erővel kellene imádkoznunk, tanácsot adnunk és intenünk, ahogy Anzelm tette, ‘hogy alaposan gondold végig ezeket a dolgokat, és – ha a lelkiismereted arra figyelmeztet, hogy valamit helyesbítened kell –, akkor siettesd a korrekciót’ (Epist., lib. iv. epist. 32). Mert semmit sem szabad elhnyagolni, ami korrigálható, mivel Isten mindenkitől számadást kér, nemcsak az elkövetett gonoszságokról, hanem a bűnök ellen tett lépésekről is. És minél nagyobb hatalma van az embereknek arra, hogy a szükséges korrekciókat megtegye, annál szigorúbban kéri számon Isten, a velünk kegyesen közölt hatalom mértéke szerint, hogy helyesen gondolkodtunk és cselekedtük-e…. (Pius X. Encyclical Communium Rerum, April 21, 1909)
– Ha azok nem adnak jó példát, akik arra kaptak meghívást, hogy magukat az Egyháznak szenteljék, akkor ők másokat sem tudnak vonzani.
És ezért mindazok, kik a katolikus mozgalomnak irányítására hivatottak, vagy pedig annak előmozdítására szentelték magukat, kipróbált katolikusoknak kell lenniük, kik hitükről meg vannak győződve, a vallás dolgaiban alaposan járatosak, kik őszinte engedelmességgel viseltetnek az egyház és különösen ezen legfőbb apostoli szék és Krisztusnak földi helytartója iránt; kik igazi jámborsággal, férfias erényekkel, tiszta erkölcsökkel és oly feddhetetlen élettel ékeskednek, hogy mindenkinek hathatósan buzdító mintaképül szolgálhatnak.. (Pius X. Encyclical Il Fermo Proposito, no. 11, June 11, 1905)
|
XIII. Leo pápa |
-A sót őrizni kell, hogy az íz el ne vesszen.
A sót bizonyára bele kell keverni a masszába, amelyet meg kell őrizni a romlástól. De egyúttal meg kell védeni a sót magát a massza ellenében annak a terhe mellett, hogy az elveszíti az illatát és nem lehet használni másra, kivéve, hogy kidobják és lábbal tiporják. (Mt 5:13) (Leo XIII. Encyclical Depuis le Jour, no. 38, September 8, 1899)
|
A Klérus Kongregációja |
-A keresztények célja, a szentté válás.
Ez a Krisztushoz való alkalmazkodás a legfőbb eleme az életszentségnek és az összes keresztény életének konkrét célja. Annak érdekében, hogy ezt a célt megvalósítsuk, minden kereszténynek szüksége van az Egyház segítségére, mivel az anya és tanító is. A szentség pedagógiája cél, amely éppen annyira vonzó, mint igényeket támasztó mindazok számára az Egyházban, akik annak alakításáért és kormányzásáért felelnek. […] A mai társadalomban, amelyet a kultúra, a vallás, és az etnikai sokszínűség, relativizmus, közömbösség, békehittan és szinkretizmus jellemez, úgy tűnik, hogy néhány keresztény megszokott egy fajta „kereszténységet”, amelyből hiányzik minden valós utalás Krisztusra és az Egyházára. Ilyen körülmények között a lelkipásztori küldetés szociális megfontolásokra van redukálva, amelyek kizárólag antropológiai értelemben vannak tervezve, gyakran alapulnak a békére, univerzalizmusra való homályos felhívásra, vagy ’ értékekre’ való laza hivatkozásra. (Congregation for the Clergy. The Priest, Pastor and Leader of the Parish Community, no. 28-29, November 23, 2001)
|
Trienti Zsinat |
-Az ajtó nyitva van azok előtt, akik elhatározzák, hogy nem vétkeznek tovább.
Szükséges továbbá, hogy mindenki elkövetett vétkei és bűnös élete felett bánkódjék s eltökélje, hogy ezen túl minden bűntől tartózkodni fog. Mert aki úgy kérné a keresztséget, hogy e mellett a vétkezési szokásról nem akarna lemondani, mindenesetre elutasítandó lenne. Mert mi sem ellenkezik annyira a keresztség kegyelmeivel és hatásával, mint azok gondolkodása és szándéka, kik a vétkezéssel felhagyni nem akarnak. Mivel tehát a keresztséget azért kell kérnünk, hogy Krisztusba öltözzünk és vele összekapcsoltassunk: kétséget nem szenved, hogy méltán visszautasítandó a szent leöntéstől az, kinek eltökélt szándéka a vétkek- és bűnökben megmaradni, kiváltképpen mivel azok közöl, amik Krisztus- és az egyházhoz tartoznak, semmit sem kell csekélységnek tartanunk és eléggé értjük, hogy a keresztség, a megigazulás és üdvösség kegyelmét tekintve, gyümölcstelen leend abban, ki a test és nem a lélek szerint szándékozik élni; elnyerni, amit az anyaszentegyház kiszolgáltat. (Catechism of Trent. Part II, Chapter 1, VIII, C-3)
|
Aranyszájú Szent János |
-Kövessétek Jézust, a megintésben és a figyelmeztetésben.
Ennek tudatában tehát ne mulasszuk el megtenni mindazt, hogy mindennel kapcsolatban, ami bűn és hanyagság, figyelmeztessünk, tanítsunk, intsünk, megfeddjünk, tanácsoljunk, noha ebből semmi hasznunk nincs. Mert Krisztus jóllehet előre tudta, hogy az áruló javíthatatlan, de ennek ellenére ő nem szűnt meg felkínálni neki, hogy mit tegyen, megfeddve őt, fenyegetve és siránkozva miatta. (Saint John Chrysostom. Homily LXXX on the Gospel of Saint Matthew)
|
Szent Iréneusz |
-A mi irgalmas Istenünk tanácsa: ‘Egyenesen járd az utadat.’
Ugyanezt a kinyilatkoztatást teszi Izajás: ’Minek nekem véresáldozataitok sokasága? – mondja az Úr – Elegem van kosáldozatokból és hízott állatok hájából, bikák, bárányok és bakok vérében nem lelem kedvemet.’ (Is 1:11). És amikor visszautasította az egészen elégő áldozatokat, az áldozatokat, és az ajándékokat, mint ahogy az újholdat, a Szombatokat, és az ünnepeket, és az összes többi szolgálatot, ami ezeket kíséri, az Úr tovább inti őket arra, mi vonatkozik az üdvösségre: Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségéra az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árváknak, védelmezzétek az özvegyet! Jöjjetek, és szálljunk perbe! […] De mivel Isten irgalmas, nem fosztja meg őket a jó tanácstól. Mert miután megmondta Jeremiás által ‘Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik, és a jó illatú nád messze földről? Égőáldozataitok nem kedvesek, és véres áldozataitok nem tetszenek nekem (Jer 6,20). Ő folytatja: ‘Halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik beléptek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok! Ne bízzatok az ilyen hazug szavakban: ‘Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!’ (Jer 7:2-3). (Saint Irenaeus. Adversus Haereses, Book IV, Ch. 17)
|
Szent Ágoston |
-Jézus akarata az, hogy mi magunk változtassunk az életünkön.
Ő pedig, aki az igazságosság nyelvén verte vissza ellenfeleit, a szelídség tekintetét emelvén rá, megkérdezte tőle: „senki nem ítélt el téged?” Ő azt felelte, hogy „senki, Uram”. És ő, hogy „én sem foglak elítélni”, akitől talán féltél, hogy el foglak ítélni, mert nem találtál bennem bűnt. „Én sem foglak elítélni téged.” Mi ez, Uram? Pártolod tehát a bűnt? Semmiképpen nincs így. Figyeld, mi következik! „Menj, többé már ne vétkezzél!” Tehát az Úr is elítélte, de a bűnt, s nem az embert. Mert ha bűnpártoló lett volna, azt mondta volna, hogy én sem ítéllek el téged, menj, élj, ahogy akarsz, légy nyugodt az én felszabadításom felől, én, ahányszor csak vétkezni fogsz, téged a gyehenna minden büntetésétől is, a pokol hóhéraitól is meg foglak szabadítani. Nem azt mondta. (Saint Augustine. Tractates on the Gospel of John, Tractate 33, 6)
|
Aquinói Szent Tamás |
-A testvéri kiigazítás, a legfontosabb jótékonysági cselekedet.
Tehát a bűnös figyelmeztetése kétféle. Egyik az, amely annyiban gyógyszere a bűnnek, amennyiben az magának a bűnösnek rossz, és sajátosan ez a testvéri figyelmeztetés, amely a bűnös megjavítására irányul. Ámde eltávolítani valakitől a rosszat, ugyanazt jelenti, mint előmozdítani a javát. Ámde a testvér javát előmozdítani a természetfeletti szeretethez tartozik, amely által jót akarunk és teszünk a barátunknak. Ezért a testvéri figyelmeztetés is a természetfeletti szeretet aktusa, mivel azáltal távolítjuk el a testvértől a rosszat: a bűnt, aminek az eltávolítása a természetfeletti szeretethez inkább tartozik, mint a külső kárnak vagy a testi ártalomnak az eltávolítása, mint ahogy közelebb áll a természetfeletti szeretethez az erény bűnnel ellentétes java, mint a testnek vagy a külső dolgoknak a java. Ezért a testvéri figyelmeztetés inkább a természetfeletti szeretet aktusa, mint a testi betegség gyógyítása, vagy a szegénységet megszüntető segítség. A másik figyelmeztetés pedig annyiban gyógyszere a bűnös vétkének, amennyiben az másoknak, és főleg a közjónak is rosszat okoz. Ez a korrekció az igazság aktusa, arra szolgál, hogy biztosítsa a becsületességet az igazságosságot két ember között. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, II-II, q. 33, a.1)
|
Szentírás |
-Ne segítsd a megrögzött bűnöst.
Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba. Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál. Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni. A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd. Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed. Mert a Mindenható gyűlöli a bűnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet. Adj a jó embernek, de a bűnösön ne segíts. (Sir 12,1-7)