| 59 Ki vagyok én, hogy megítéljem? A homoszexualitás bűn? |
Forrás: “Who am I to judge him?” Is homosexuality a sin?
„Ki vagyok én, hogy megítéljem? A vallásnak joga van hozzá, hogy az emberek kifejtse a véleményét, de Isten a teremtésben szabaddá tett minket. Nem lehetséges beavatkozni az ember lelki életébe.”
Már az ókortól kedve, minden időkben a bírói hatalmat egy-egy hozzáértő csoportra bízták, az emberi együttélés kölcsönhtásaiban felmerülő kérdések helyes megítélése érdekében. Az ószövetségben, Mózes, amikor már nem tudta egyedül ellátni a vezetői szerepet, bölcsen elrendelte: Jelöljetek ki törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket. (Deut 1,12-1). Sajnos az emberi gyarlóság sokakat megrontott azok közül, akik hatalmat kaptak; Jézus nagyon szigorú volt a képmutatókkal szemben, akik felismerték a „szálkát” a saját testvéreik szemében, miközben nem veszik ki a „gerendát” a sajátjukból (Vö. Mt 7: 3). Éppen ezért figyelmeztetett a hegyi beszédben: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni.” (Mt 7,1-2)
Ugyanakkor azt is tanította, hogyan kell helyesen ítélni: „Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!” (Jn 7,24). Az Atya hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. (Jn 5,27) Jézus, amikor Péternek adta a mennyek országának kulcsait, különleges tekintélyt bízott rá. Ő maga tette Pétert egyháza legfőbb bírájává, ezáltal kapott hatalmat elítélni a gonoszt és elismerni a jót.
FERENC:
Ezután a meleg lobbiról beszélt. Sokat írnak a meleg lobbyról. Én személy szerint nem találtam a Vatikánban senkit, akinek az lenne a személyi igazolványában, hogy meleg. Azt állítják vannak néhányan . Úgy vélem, hogy amikor foglalkozunk ezen személyekkel meg kell különböztetni az a tényt, hogy egy személy meleg és az a tényt, hogy valaki lobbyt alkot, mert nem minden lobbi jó. Ez nem jó dolog. Ha egy meleg ember keresi Istent, és jó szándékú – ki vagyok én, hogy megítéljem őt? A Katolikus Egyház tanítása nagyon jól elmagyarázza ezt. Azt mondja, hogy nem kiközösíteni kellene őket emiatt, hanem integrálni a társadalomba” – mondta a pápa, aki szerint a homoszexuális egyházi embereknek meg kell bocsátani a bűneiket: Nem az a baj, ha valakinek ilyen az irányultsága. Testvéreknek kell lennünk. A probléma az, ha valaki lobbizik ezzel az irányultsággal – pont mint ahogy a politikai lobbik, a szabadkőműves lobbik meg az összes többi lobbi csinálja. Ez a probléma” – mondta. Köszönöm szépen, hogy feltették ezt a kérdést. Nagyon köszönöm. (Press Conference during the return flight from Rio de Janeiro to Rome, July 28, 2013) magyar nyelven: Ki vagyok én, hogy elítéljem a melegeket? 20130729-ferenc-papa-a.html
‘Az Evangéliumot minden utcán hirdetnünk kell, az örömhírt Isten birodalmáról, és – a mi igehirdetésünkkel is – a betegség és a sebek minden formáját ápolni. Buenos Aires-ben leveleket kaptam homoszexuális személyektől, akik „szociális sebet” jelentenek, mert úgy érzik magukat állandóan, hogy az egyház elítéli őket. Holott az egyház ezt nem akarja. Rio de Janeiro-ból hazafelé a repülőgépen azt mondtam, hogy ha egy homoszexuális személynek jó akarata van és Istent keresi, akkor én nem vagyok az, aki elítéli. Azt mondtam, amit a katekizmus tanít. A vallásnak joga van saját meggyőződését az emberek szolgálatában kifejezni, de Isten a teremtésben szabaddá tette őket. Nem szabad spirituálisan beavatkozni mások személyes életébe. Egyszer valaki provokálva azt kérdezte tőlem, hogy helyeslem-e a homoszexualitást. Másik kérdéssel válaszoltam neki: „Mondd nekem: Ha Isten lát egy homoszexuális személyt, ezt a tényt szeretettel nézi, vagy elítéli, és visszautasítja?” Mindig a személyre kell tekinteni. Ehelyütt a személy titkába lépünk be. Isten kíséri az embert az életen keresztül, és nekünk is kísérnünk kell, és mindig az ő helyzetéből kell kiindulnunk. Irgalmassággal kell kísérjük. Ha ez történik, a Szentlélek sugallja a papnak, hogy a helyeset tudja mondani.’ (Interview with Antonio Spadaro, August 19, 2013) magyar nyelven: http://www.plebania-nagybajom.hu/archiv/credo_1310/credo_1310.pdf
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék I – Péter primátusa teszi a pápát a legfőbb bíróvá, aki fölött senki sem ítélkezhet II – Ami titokban történik, alá lesz vetve az Ő ítéletének, aki ismeri az emberek szívét I – Péter primátusa teszi a pápát a legfőbb bíróvá, aki fölött senki sem ítélkezhet Vatikáni Zsinat (XX. Egyetenes) Szent I. Ince pápa A pápa joga elítélni a rosszat ugyanúgy, mint helyeselni a dicséretes dolgokat Efezusi Zsinat (III. Egyetemes) VI. Kelemen pápa – A római pápának teljhatalma van, és nem ítélkezhet fölötte senki Firenzei Zsinat (XVII. egyetemes) A római pápának teljhatalma van az egész Egyházat illetően a lelkipásztorkodásra, irányításra és kormányzásra, az egész földkerekségen Szent Zosimus pápa – Senki sem vitathatja az Apostoli Szentszék tekintélyét, és ítéleteit Szent I. Bonifác pápa – Nem engedhető meg az ellenkezés az apostoli tekintéllyel szemben XVI.Gergely pápa – Az egész Egyház kormányzása és vezetése a Római Pápa kezében van XIII.Leó pápa Katolikus Egyház Katekizmusa Vatikáni Zsinat (XXI. Egyetemes) II – Ami pedig rejtve maradt, annak az ítéletére kell hagyni, „aki egyedül ismeri az emberek fiainak a szívét” Szentírás Szent Ágoston
II. Vatikáni Zsinat (XXI. Egyetemes) II. János Pál pápa Katolikus Egyház Katekizmusa X. Piusz pápa Szent Alfonz III –A külső tettek ismeretesek és a lelkipásztorok megítélése alá esnek, mindenekelőtt, ha botrányokat idéznek elő: a Pápa kötelessége a bíráskodás Szentírás Aquinói Szent Tamás Liguori Szent Alfonz Egyházi Törvénykönyv (CIC) Katolikus Egyház Katekizmusa II. Vatikáni Zsinat (XXI. Egyetemes) Hittani Kongregáció XV.Benedek pápa I. Bonifác pápa II. János Pál pápa IX. Pius pápa X. Pius pápa XV. Benedek pápa Szent Alfonz IV A homoszexualitással kapcsolatos keresztény tanítás alapjai 1 – Szentírás – Az Úr kéntüzes esővel sújtott le Szodoma és Gomorra lakóira – Utálatosságaik tisztátalanná tették a földet – Az Úr előtt utálatos – Kiszolgáltatta őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek – A törvényt a törvényszegők miatt hozták – a fajtalanokért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással – Tisztátalannak nincs öröksége az Isten országában – Szodoma és Gomorra kicsapongó életmódjának ítélete – Amiért természetellenes gyönyöröket hajhásztak örök tűz lett a büntetésük 2 – Az Egyház Tanítóhivatala Az Egyház Szociális Tanításának Kompendiuma Katolikus Egyház Katekizmusa Hittani Kongregáció -A homoszexuálisokkal kapcsolatban egyetlen olyan lelkipásztori módszer sem alkalmazható, amely erkölcsi igazolást ad ezekhez a tettekhez A Katolikus Nevelés Kongregációja – Szentírás és a Szenthagyomány, a homoszexuális cselekedeteket mindig is erkölcstelennek és a természetes erkölccsel ellenkező súlyos bűnnek tartotta A Család Pápai Tanácsa Nemzetközi Teológiai Bizottság V. Pius pápa – Aljas bűncselekmény a természet ellen Szent X. Pius Katekizmusa II. János Pál pápa XV. Benedek pápa 3 – Egyházatyák, egyháztanítók és szentek Szmirnai Szent Polikárp Athéni Athenagorasz Aranyszájú Szent János Szent Ágoston Nagy Szent Gergely Damiani Szent Péter Aguinói Szent Tamás Sienai Szent Katalin Szent Bonaventúra Canisius Szent Péter I – Péter primátusa teszi a pápát a legfőbb bíróvá, aki fölött senki sem ítélkezhet |
|
I. Vatikáni Zsinat |
I – Péter primátusa teszi a pápát a legfőbb bíróvá, aki fölött senki sem ítélkezhet
– A római pápa a hívek legfőbb bírája
És mivel az apostoli primátus Istentől eredő jogán a római pápa az egyetemes Egyház élén áll, azt is tanítjuk és kinyilvánítjuk, hogy ő a hívők legfőbb bírája, és az összes egyházi vizsgálatot kívánó ügyben az ő ítéletéhez lehet folyamodni (vö. a 861. ponttal); az Apostoli Szék ítéletét pedig senkinek sem szabad újra tárgyalni, mivel az Apostoli Szék illetékességénél nagyobb nincs, és senkinek sem szabad az ő ítéletéről ítélkezni (vö. a 638. skk. pontokkal). Ezért az igazság helyes ösvényéről eltévelyednek, akik azt állítják, hogy szabad a római pápák ítéletei ellen az egyetemes zsinathoz fellebbezni, mint a római pápánál felsőbb tekintélyhez.
Ha tehát valaki azt mondja, hogy a római pápának csak felügyelői vagy eligazítói hivatala van, nem pedig az egyetemes Egyházra kiterjedő teljes és legfőbb joghatósági hatalma, nemcsak azokban a dolgokban, amelyek a hitet és az erkölcsöket, hanem azokban is, amelyek az egész világon az Egyház fegyelmét és kormányzását érintik; vagy hogy ő csak a fontosabb részeit, nem pedig az egész teljességét bírja ennek a legfelsőbb hatalomnak; vagy hogy ez az ő hatalma nem rendes hatalom és közvetlen akár az összes és az egyenkénti egyházak, akár az összes, és egyenkénti pásztorok és hívők tekintetében: legyen kiközösítve. (Denzinger-FJ 3063-3064. I. Vatikáni Zsinat, IV. Ülés, 1870. július 18.: A „Pastor aeternus” kezdetű I. Hittani rendelkezés Krisztus Egyházáról )
|
Szent I. Ince pápa |
A pápa joga elítélni a rosszat ugyanúgy, mint helyeselni a dicséretes dolgokat
Az isteni dolgok kutatásában … megfigyelve az ősi hagyomány példáit … vallásuk életerejét most, amikor tanácsot kértek, nem kevésbé szilárdítottátok meg egy igaz szabály megtartásával, mint ennek előtte, amikor kimondtátok a határozatot; ti ugyanis jóváhagytátok, hogy hozzánk kell felterjeszteni az ítéletet, tudván, hogy mivel tartoztok az Apostoli Széknek; minthogy mindnyájan, akik erre a helyre állíttattunk, magát az apostolt kívánjuk követni, akitől származik ez a püspökség és ennek a címnek a teljes tekintélye. Őt követve már tudjuk a rosszat elítélni ugyanúgy, mint helyeselni a dicséretes dolgokat, amint hogy azt is, hogy az Atyák rendelkezéseit, megőrizve a papi kötelességérzetet, nem tartjátok helyesnek lábbal tapodni, hogy ti. amit azok nem emberi, hanem isteni meggondolásból elhatároztak; eszerint, bár különálló és távoli tartományokról van szó, semmit sem vesznek úgy tekintetbe, hogy még előbb a végére kell járni, mígnem ennek a Széknek a tudomására nem jutott; hogy ennek teljes tekintélye erősítse meg azt, amely igazságos határozat volt; és innen vegyék a többi egyházak is, amiként az összes vizek szülőhelyükből, a forrásukból szöknek elő, és az egész világ különböző régiói szerte tiszta kezdetből kifolyva romlatlanul áradnak szét; tehát innen vegyék, mit kell előírni, kiket kell lemosással megtisztítani, kiket kerüljön el, mint eltávolíthatatlan mocsokkal beszennyezetteket, a tiszta testekhez méltó víz. (Denzinger-Hünermann 217. Az „In requirendis” kezdetű levél a Karthágói Zsinat püspökeinek, 417. január 27. )
|
Efezusi Zsinat (Ecumenical III) |
– Péter él és bíráskodik az utódaiban, most és mindörökké
Senki nem vonja kétségbe, hanem minden generáció számára ismeretes, hogy a szent és leginkább áldott Péter, az apostolok feje és vezetője, a hit oszlopa, a Katolikus Egyház alapköve, kapta a mennyország kulcsait a mi Urunk, Jézus Krisztustól, az emberiség Megmentőjétől és Megváltójától , és hogy az oldás és kötés hatalma neki adatott a bűnök felett, aki ebben a pillanatban és mindig az utódaiban él, és bíráskodik. (Denzinger 112. Efezusi Zsinat (431), Ecumenical III, from the speech of Philip the Roman legate)
|
VI. Kelemen pápa |
A római pápának teljhatalma van, és nem itélkezhet fölötte senki
Harmadszor, vajon hittétek és hiszitek-e te, és a neked alávetett örmények, hogy akik római pápák voltak, és mi, akik most római pápa vagyunk, és azok, akik a jövőben majd az utódaink lesznek, mint Krisztus törvényes és teljhatalmú helytartói, mindazt a joghatósági hatalmat, amelyet Krisztus emberi életében, mint hasonló fő birtokolt, közvetlenül magától Krisztustól kapták a küzdő Egyház egész és egyetemes testülete fölötti érvénnyel.
{1055} Negyedszer, vajon hitted és hiszed-e, hogy mindnyájan, akik római pápák voltak, mi, akik az vagyunk, és mások, akik a jövőben azok lesznek, az előbb említett hatalom és tekintély teljessége folytán képesek voltak, képesek vagyunk, és képesek lesznek arra, hogy ők és mi közvetlenül bíráskodjunk mindenki felett, akik mintegy a mi és az ő joghatóságuk alá tartoznak; és hogy bíráskodásra egyházi bírákat nevezzünk ki és hatalmazzunk meg, akárki legyen is az, akit erre rendelünk.
{1056} Ötödször, vajon hitted és hiszed-e, hogy oly mértékű volt, van és lesz a római pápák legfőbb és kiemelkedő tekintélye és igazságszolgáltató hatalma – nevezetesen azoké, akik voltak, a miénk, akik vagyunk, és azoké, akik a jövőben lesznek pápák, hogy senki sem bíráskodhatott, bíráskodhat és a jövőben sem bíráskodhat felettük; hanem a felettük történő ítélkezés egyedül Istennek volt, van és lesz fenntartva; és hogy a mi hivatalos véleményünk és bírói ítéletünk ellen nem volt lehetséges, most sem lehetséges és nem is lesz lehetséges bármely más bíróhoz fellebbezni. (Denzinger-FJ 1054-1056. VI. Kelemen – A „Super quibusdam” kezdetű levél Mekhitarnak (Vigasztalónak), 1351. Szeptember 20, )
|
XVII. egyetemes zsinat Firenzei Zsinat |
A római pápának teljhatalma van az egész Egyházat illetően a lelkipásztorkodásra, irányításra és kormányzásra, az egész földkerekségen
(A pátriárkai székek rendje; római primátus). Ugyanígy határozatot hozunk, hogy az Apostoli Szentszéknek és a római pápának az egész földkerekségre kiterjedő primátusa van, és maga a római pápa Szent Péternek, az apostolok fejedelmének az utóda, Krisztus valódi helytartója, az egész Egyház feje és az összes keresztények atyja és tanítója; a mi Urunk Jézus Krisztus neki adta át Szent Péter személyében a teljhatalmat az egész Egyházat illetően a lelkipásztorkodásra, irányításra és kormányzásra, amiként ezt a tényt az egyetemes Zsinatok ügyiratai és a szent kánonok is tartalmazzák.( Denzinger-FJ 1307. A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” kezdetű bullája, 1439. július 6. )
|
Szent Zosimus pápa |
– Senki sem vitathatja az Apostoli Szentszék tekintélyét, és ítéleteit
Bár az Atyák hagyománya az Apostoli Széknek oly nagy tekintélyt tulajdonított, hogy ítéletét senki sem merészeli vitatni, és azt a kánonok és a szabályzatok révén mindig megtartotta, az egyházi rendtartás, és törvénykezésében még most is folyamatosan lerója Péter nevének, akitől maga is származik, a tiszteletet, amely megilleti: … (3) minthogy tehát oly nagy tekintélye van Péternek is mint főnek, és az összes elődeim őt követően kiadott rendelkezései is ezt a tekintélyt erősítették meg, úgy hogy már az összes emberi és isteni törvények és a gyakorlat meghatározzák, hogy a Római Egyház, melyet mi helytartóként kormányzunk, Péter nevének a hatalmát is birtokolja… (4) Mégis, bár nekünk oly nagy a tekintélyünk, hogy senki sem ódzkodhat a mi ítéletünktől, semmit nem cselekedtünk, amit levelünkkel önként ne juttattunk volna tudomástokra; (Denzinger-FJ 221. A „Quamvis Patrum” kezdetű levél a Karthágói Zsinatnak, 418. március 21.)
|
Szent I. Bonifác |
– Nem engedhető meg az ellenkezés az apostoli tekintéllyel szemben
Senki soha nem emelte merészen, ellenséges szándékkal a kezét a legfőbb apostoli székre, amelynek az ítéletét nem szabad újra tárgyalni; senki nem lázadt fel ellene, csak az, aki úgy akarta, hogy róla ítélkezzenek. (Denzinger- FJ 235. I. Bonifác, A „Manet beatum” kezdetű levél Rufusnak és a többi püspöknek, 422. március 11. )
|
XVI. Gergely |
Az egész Egyház kormányzása és vezetése a Római Pápa kezében van
Fáradozzatok tehát, és buzgón őrködjetek, hogy megőrizzétek a hit örökségét. Ennek a lelkületnek szilárdan kell állnia az istentelen embereknek olyan összeesküvése közepette, amely szándékosan arra irányul – ó, micsoda fájdalom –, hogy ezt a kincset széttépje és megsemmisítse. Mindenkinek tudnia kell, hogy az ítélet az igaz tanról, ami szerint a népeket tanítani és irányítani kell, valamint az egész Egyház kormányzása és vezetése a Római Pápa kezében van. Neki adta át az Úr Jézus Krisztus a teljes felhatalmazást, hogy az összegyházat vezesse és kormányozza, amiként a firenzei zsinat atyái találóan megvilágították.’(Firenzei Zsinat, 25. sessio: In definit. apud Labb., ed. Venet., vol. 18., col. 527.) (XVI. Gergely. Mirari vos, I/1, 1832 August 15,)
|
XIII. Leo pápa |
– A Legfelsőbb pásztoré minden törvényhozó hatalom
A tünetekből, melyeket tán e korszellem rovására kell írnunk, könnyen kiviláglik, hogy vannak katolikusok, kik nem érvén be az őket megillető alattvalói szereppel, helyet követelnek maguknak az egyház, intéző köreiben vagy legalább szabadságukban állónak vélik az egyházkormány dolgait kritika alá fogni, s róluk Ítéletet mondani. Ez természetesen fonák eljárás, mely, ha divattá válnék, beláthatatlan kárt hozna az egyházra; miután ezt az Isten úgy szervezte, hogy tagjai ne bírjanak egyenlő szereppel, hanem hogy legyenek, akik tanítsanak s mások, akik taníttassanak, — hogy legyen nyáj s legyenek pásztorok, — hogy a pásztorok közt is legyen egy, az első és fő pásztor. Csakis a pásztoroknak adatott a tanító, törvényhozó és kormányzó hatalom, —- a nép pedig azt a feladatot nyerte, hogy a pásztorok rendeletéit kövesse, ítéletüknek hódoljon, s magát kormányoztatni, jó útra s az üdvösségre vezéreltetni engedje (XIII. Leó. Levél a párisi érsekhez a katolikusoknak a pápa iránt való engedelmességéről 1885, jún, 17)
– Péteré a parancsoló, tiltó és ítélő hatalom
Amely szavakból kitűnik, hogy az Isten akaratából és parancsából az egyház szent Péteren áll, mint épület az alapon. Ámde az alapnak az a természete és lényege, hogy az épületet a különféle részek összekötése által egy egésszé teszi, s hogy az alkotmányra nézve az épség és erősség kapcsa, amely nélkül az egész épület összeomlik. Péter feladata tehát az egyházat oldhatatlan kötelékkel összetartani és erősíteni. De ekkora feladatnak ki felelhet meg parancsoló, tiltó és ítélő hatalom nélkül, melyet tulajdonkép joghatóságnak nevezünk? Csak joghatóság által állhatnak fönn az államok és községek. […] Tehát az egyházat azért bízta az Isten Péterre, hogy mint győzhetetlen védője azt örökké sértetlenül megőrizze. Azért felruházta őt a kellő hatalommal, mert az emberi társaság valóságos és eredményes megvédéséhez parancsoló hatalomra van szüksége annak, aki azt védi. (XIII. Leó, Satis Cognitum,12.p, 1896)
– kötés és oldás, törvényhozás és büntetés
Egybehangzanak ezzel a következő szavak: ‘Amit megkötendesz a földön, meg leszen kötve a mennyekben is, és amit feloldandasz a földön, föl leszen oldozva mennyekben is.’ A kötni és oldani képletes szavak s a törvényhozó, ítélő és büntető hatalmat jelentik. És ez a hatalom oly nagy terjedelmű és erejű lesz, hogy az Isten minden határozatát helyben fogja hagyni. Tehát legfőbb és minden tekintetben független, mely fölött magasabb fokú nincs e földön s kiterjed az egész egyházra s mindarra, ami az egyházra van bízva. (XIII. Leó. Satis Cognitum, 12.p, )
– A római pápák joghatósága kiterjed az egész keresztény világra
Vajon a juhok összessége vezeti és igazgatja-e pásztorát? Vajon az apostolok utódai együttvéve képezik-e az alapot, melyre Péter utóda az erősség megszerzése okáért támaszkodjék? Valóban, akinek kezében az ország kulcsai vannak, azé a jog és a tekintély nemcsak az egyes tartományok felett, hanem együttvéve mindannyi felett is. S valamint minden egyes püspök a maga tartományában nemcsak az egyeseknek, hanem az egész közönségnek is igazi hatalommal elöljárója, úgy a római pápák hatalmának, mely az egész keresztény közönségre kiterjed, ennek minden egyes része egyenként és összevéve alá van vetve s neki engedelmeskedni tartozik. Krisztus Urunk, mint már többször mondottuk, Pétert és utódait helyetteseivé tette, hogy az egyházban, ugyanazon hatalmat viseljék, amelyet ő viselt halandó életében. Lehet-e azt mondani, hogy az apostolok testületének nagyobb tekintélye volt, mint mesterének? És ezt a szóban forgó, a püspökök testületé fölötti hatalmat, melyről a Szentírás oly világosan beszél, az egyház sohasem szűnt meg elismerni és mellette tanúskodni. Ide vonatkoznak a zsinatok nyilatkozatai: „Azt olvassuk, hogy a római pápa minden egyház elöljárói fölött ítélt; de nem olvassuk, hogy ő fölötte valaki ítélt volna.” (II. Adorján in allocutione III. ad synodum Romanam an. 869 ) És ennek oka az, hogy ”az apostoli szék tekintélyénél nagyobb nincsen.”(Nicholaus in Epist. lxxxvi. ad Michael.Imperat). (XIII. Leó. Satis Cognitum, 15p,)
|
Katolikus Egyház Katekizmusa |
-A „kulcsok hatalma” a teljhatalmat jelenti az Egyház kormányzására
Jézus különleges tekintélyt bízott Péterre: „Neked adom a mennyek országának kulcsait; amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is” (Mt 16,19). A „kulcsok hatalma” a teljhatalmat jelenti Isten házának kormányzására, ami az Egyház. Jézus, a „Jó Pásztor” (Jn 10,11) e megbízatást föltámadása után megerősítette: „Legeltesd bárányaimat” (Jn 21,15–17). Az „oldás” és a „kötés” hatalma teljhatalmat jelent a bűnbocsánatra, tantételek megfogalmazására és fegyelmi döntések meghozatalára az Egyházban. Jézus ezt a hatalmat az Egyházra bízta az apostolok [310] és különösképpen Péter szolgálata által, akire mint egyre az Ország kulcsait kifejezetten rábízta. (KEK 553)
|
II. Vatikáni Zsinat (XXI. Egyetemes) |
– Krisztus helyettese és az egész Egyház feje, teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van
Amint az Úr rendelkezése alapján Szent Péter és a többi apostol egyetlen apostoli kollégiumot alkot, úgy kapcsolódnak egymáshoz a római pápa, Szent Péter utóda és a püspökök, az apostolok utódai. […] A püspökök kollégiumának vagy testületének csak akkor van tekintélye, ha a római pápát, Péter utódát mint főt értelmezi, és az ő primátusi hatalma csorbítatlanul érvényesül a pásztorok és hívek fölött. A római pápának ugyanis hivatalából fakadóan — mert Krisztus helyettese és az egész Egyház feje — teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig szabadon gyakorolhat. […] A római pápa mint Péter utóda örök és látható princípiuma és alapja mind a püspökök, mind a hívők sokasága egységének.. (II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium, 22-23,)
II – Ami pedig rejtve maradt, annak az ítéletére kell hagyni, „aki egyedül ismeri az emberek fiainak a szívét”
|
Szentírás |
Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint. (Jel 2,23)
|
Szent Ágoston |
– A bűnöket Isten ismeri a szívünkben, noha a tetteink révén az emberek nem ismerik
Mert három dolog van, ami megvalósítja a bűnt: sugalmazása a bűnnek, örömöt lelni a bűnben, és beleegyezni a bűnbe. A sugalmazás vagy a memória útján zajlik, vagy a testi érzékek révén, amikor látunk, hallunk, szaglunk, vagy ízlelünk, vagy érintünk valamit, és ha örömöt lelünk ebben az élvezetben. Ezt az élvezetet, ha tiltott, féken kell tartani. Mint amikor böjtölünk, és ételt látva az étvágyat kelt bennünk, az nem történik élvezet nélkül; de nem járulunk hozzá ehhez a vonzalomhoz, és elnyomjuk azt az értelem jogán, amely feljebbvaló. De ha a hozzájárulás megtörténik, a bűn megvalósul, amelyet Isten ismer a szívünkben, noha a tettek által ismeretlen lehet az embereknek. (Szent Ágoston. Our Lord’s Sermon on the Mount, I, 34, no. 15)
|
István pápa |
A titkos és a nemismert bűnöket annak az ítéletére kell hagyni, „aki egyedül ismeri az emberek fiainak a szívét”
Az önkéntes vallomás vagy a tanúk révén való bizonyítás alapján ismeretessé lett törvényszegések rá lettek bízva a világi hatóságra, hogy az ítélkezzék; a titkosakat pedig és a nem ismerteket annak az ítéletére kell hagyni, „aki egyedül ismeri az emberek fiainak a szívét” (3Kir 8,39). ( Denzinger-FJ 670. A „Consuluisti de infantibus” kezdetű levél Ludbertus mainzi érseknek, a 887-888. )
|
II. Vatikáni Zsinat (XXI. Egyetemes) |
– Isten törvénye az ember szívébe van írva, eszerint lesz megítélve
Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának, hanem engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja – mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót és kerülje a rosszat – a kellő pillanatban fölhangzik szívében: „ezt tedd, amazt kerüld!” Isten ugyanis törvényt írt az emberi szívbe, melynek engedelmeskedni maga az ember méltósága és szerinte ítéltetik meg. [17] A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében. [18] Lelkiismeretében ismeri föl csodálatos módon azt a törvényt, melyet Isten és a felebarát szeretetével teljesít. [19] A keresztényeket a lelkiismerethez való hűség összeköti a többi emberrel az igazság keresésében, s az egyén és a társadalom életében fölmerülő számtalan erkölcsi kérdés igazi megoldásának megtalálásában. Minél inkább érvényesül tehát a helyes lelkiismeret, annál inkább tartózkodnak az egyének is, a közösségek is az önkényes döntésektől, s törekszenek arra, hogy az erkölcsiség objektív normáihoz alkalmazkodjanak. Nemritkán megtörténik, hogy a lelkiismeret legyőzhetetlen tudatlanság miatt téved, anélkül, hogy emiatt elveszítené méltóságát. Ez azonban nem állítható olyan esetben, amikor az ember nem fordít elég gondot az igaz, és a jó keresésére és a lelkiismeret a bűn megszokása következtében lassanként szinte megvakul. (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 16.p, 1965 December 7)
|
II. János Pál pápa |
–A lelkiismeret belső ítélete a bűnre vonatkozó meggyőződést igényel
A megtérés előfeltétele a bűnről való meggyőződés. Ez az ember bensőjében a lelkiismeret ítélete, és mert ezt a vizsgálatot az ember szívében az igazság Lelke vezeti, ezért ez a kegyelem és szeretet új kiáradásának kezdete is: „Vegyétek a Szentlelket”. (Jn 20:22.) Így „a bűnről való meggyőzés” kettős ajándék: az igazság ajándéka a lelkiismeret számára és a megváltottság tudatának ajándéka. Az igazság Lelke a mi Oltalmazónk. (II. János Pál. Dominum et vivificantem, 31.p, )
|
Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a bűn sebeit, fel kell először tárni azokat
A kegyelemnek azonban, hogy művét végrehajtsa — tudniillik, hogy szívünket megtérítse és meghozza nekünk „az örök életre szóló megigazulást Urunk, Jézus Krisztus által” (Róm 5,21) –, föl kell fednie a bűnt. Mint az orvos, aki a sebet megvizsgálja, mielőtt gyógyítaná,…(Katolikus Egyház Katekizmusa, 1848)
|
X. Pius pápa |
–A gyóntatóknak súlyos felelősségük van, hogy vezessék a bűnbánókat a lelki szükségleteik szerint
Aki a tanulásban oly gyönge előmenetelt tesz, hogy nem nyújt kellő reményt a tanulmányok elégséges sikerrel való elvégzéséhez: az nem született arra és nem alkalmas rá, hogy a szent papi rendet fölvegye. Ha az ilyenek a szemináriumból kellő időben el nem bocsáttatnak, az idő haladásával mindig nehezebben fognak onnan kivonulni, s talán isteni hivatás és becsületes szándék nélkül mégis vállalják a papirendnek súlyos kötelességeit. Fontolják meg jól a papnöveldei elöljárók, a lelkiigazgatók és gyóntatók, mekkora lelki veszedelemért vállalják a felelősséget Isten, az Egyház és az illető ifjú előtt, ha a maguk részéről idején meg nem teszik kötelességüket, hogy ilyen hibák meg ne történhessenek. S ha azt mondjuk, hogy a lelkivezetők és a gyóntatók is viselik hivataluknál fogva felelősséget a lelki kárért, azt úgy kell érteni hogy ők ugyan a külső fórumban és nyilvánosan nem léphetnek föl, ami nekik lelki tisztüknél vagy éppen a gyónási titok miatt föltétlenül tilos, de az egyes ifjak lelkére hathatnak és őket lelkileg úgy kormányozhatják, amint azt az egyeseknek örök üdvössége követeli […] A gyóntatók véssék a lelkükbe, amit Liguori Szent Alfonz hasonló ügyben tanít: „A gyóntató rendszerint akkor szolgálja a legjobban a gyónók lelki érdekét, amikor szigorúbban bánik velük, s ellenkezőleg akkor kemény velük szemben, amikor gyöngének bizonyul.” Villanovai Szent Tamás a kelleténél enyhébb gyóntatókat kegyetlenül kegyeseknek nevezte. Az ilyen szeretet ellenkezik a valódi szeretettel. (XI. Piusz, Ad Catholici Sacerdotii, 70-71, 1935 December 20,)
|
Liguori Szent Alfonz |
– Helyesbíts titokban, ha a bűn rejtett
A kegyes emlékezetű Monsignor San-Felice, egy nap megkérdezett remegő hangon: ‘Don Alfonso, hogyan pihenhetek nyugodtan, amikor tudom, hogy egyik bárányom Isten kegyét elvesztve él?’ Szent Gergely vádolja azt a püspököt, aki nem korrigálja a visszaeső bűnösöket. De ahhoz, hogy a helyes korrekció legyen megadva, első helyen mindezt szeretettel kell tenni, és ha netalán szélsőséges esetben határozottságot kell igénybe venni, mindig keverjük a bort olajjal, a szigort édességgel. […] . Helyesbíts titokban, különösen, ha a bűn rejtett. Az, aki elveszítette a jó hírét, könnyen engedi alávetni magát a bűnnek. (Szent Alfonz. Reflections Useful for Bishops, c. II, no. 9)
III –A külső tettek ismeretesek és a lelkipásztorok megítélése alá esnek, mindenekelőtt, ha botrányokat idéznek elő: a Pápa kötelessége a bíráskodás
|
Szentírás |
Jézus súlyosan elítéli a megbotránkoztatás bűnét
De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. Jaj, a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz! (Mt 18, 6-7)
|
Aguinói Szent Tamás |
– A botrány lelki romlást idézhet elő az egyenesség hiánya miatt
Amikor azt olvassuk: ‘mindaz, aki megbotránkoztat’, azt értjük: ‘aki szóval vagy tettel bukásra ad alkalmat’.” Válaszul azt kell mondanunk, hogy „a görög ‘szkandalon’ szót megütközésnek, bukásnak vagy a láb beszorulásának lehet fordítani”, ahogy Hieronymus mondja ugyanott. Előfordul ugyanis, hogy valaki az országúton akadályba ütközik, amelybe beszorulva könnyen elesik. Az ilyen akadályt nevezik „szkandalonnak”. Ehhez hasonlóan a lelki fejlődés folyamán is megtörténik, hogy valakit bukásra hangol egy másik személy mondása vagy tette, amennyiben valaki a maga figyelemfelhívásával, csábításával vagy példájával egy másik embert bűnre késztet. Sajátos értelemben ezt nevezzük botránynak. Ámde a lényege alapján csakis az hangol lelki bukásra, aminek a helyessége fogyatékos, mivel ami tökéletesen helyes, inkább megerősíti az embert az olyan eset ellen, ami bukáshoz vezet. Ezért helyes a definíciói: botrány „kevésbé helyes mondás vagy tett, amely bukásra ad alkalmat”. (Aguinói Szent Tamás. Summa Theologica II-II, q. 43, a.1)
|
Liguori Szent Alfonz |
–A botrányos viselkedés elragadja Jézus Krisztustól a lelket, akit a vére árán váltott meg
A botrány bűne nemcsak abban áll, hogy közvetlenül tanácsolja a másiknak, hogy rosszat tegyen, hanem abban is, hogy közvetetten veszi rá őket a bűn elkövetésére : Dictum vel factum minus rectum, percebens alleri ruinam. Ahogy Szent Tamás és más teológusok a botrányt meghatározzák: „Minden , többé vagy kevésbé szertelen szó vagy tett, ami alkalmat teremt a felebarátnak, hogy bűnbe essen.” Ahhoz, hogy megértsük a botrány bűnének súlyosságát, elég tudni, hogy Szent Pál szerint az, aki megsérti testvérét azzal, hogy bűnbe vezeti őt, Jézus Krisztust sérti meg: Amikor vétkezel a testvéred ellen, és megsebzed gyenge lelkiismeretét, akkor Krisztus ellen vétkezel. (1Cor 8:12). És Szent Bernát hozzárendeli az okot, mondván, hogy a botrány szerzője elrabolja Jézus Krisztustól a lelkeket, akiket a Vére árán váltott meg. “Ha a mi Urunk” mondja, “ a Vérét adta, hogy megváltsa a lelkeket, nem úgy gondolod, hogy a két üldözés közül, az egyik, amelyben a botrány elrabolja tőle a vére árán vásárolt lelket, a másik, amelyben a zsidók a vérét ontják, az előbbi sokkal kegyetlenebb a szívének?” (Szent Alfonz. Selva or the Dignity and Duties of a Priest, part I, ch. 8: The sin of scandal)
|
Egyházi Törvénykönyv (CIC) |
– Az Egyház dolga ítéletet hozni, amennyiben a lelkek üdvössége megkívánja
Az Egyház dolga mindig és mindenütt az erkölcsi elveket kijelenteni, még a társadalmi rendről is, és ítéletet mondani bármilyen emberi ügyben, amennyiben a személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja. (Egyházi Törvénykönyv (CIC), Can. 747 §2)
|
Katolikus Egyház Katekizmusa |
–Az Egyháznak szüksége van a pásztorok elkötelezettségére a keresztény erkölcs alkalmazásában
Az Egyház a keresztény erkölcsi tanítás közlésének és megvalósításának művében rászorul a lelkipásztorok odaadó szolgálatára, a teológusok tudományára, az összes keresztény és minden jóakaratú ember segítségére […] Amennyire képes, törekednie kell arra, hogy nyitott legyen mindenki javának figyelembevételére, amint az a természetes és kinyilatkoztatott erkölcsi törvényben és következésképpen az Egyház törvényében és a tanítóhivatal hiteles tanításában erkölcsi kérdésekben megnyilvánul. Nem helyes a személyes lelkiismeretet és az értelmet szembe állítani az erkölcsi törvénnyel vagy az Egyház tanítóhivatalával.(Katolikus Egyház Katekizmusa, no. 2038-2039)
|
II. Vatikáni Zsinat (XXI. Egyetemes) |
– A római pápa feladata az Egyházban a közjót előmozdítani és a lelkekről gondoskodni
Krisztus Egyházában a Római Pápa, mint Péter utóda, akire Krisztus a nyáj és a bárányok táplálását bízta, élvezi a legfőbb, teljes, azonnali és egyetemes hatalmat a lelkek gondozása tekintetében az ő isteni intézménye révén. Ezért, mint a hívők pásztora, ő kapta a küldetést, hogy az egyetemes Egyház és az egyes templomok javáról gondoskodjon. Ezért, a szokásos hatalomnak az elsőbbségét élvezi az egész egyház felett. (II. Vatikáni Zsinat, Decree Christus Dominus, no. 2, October 28, 1965)
|
Hittani Kongregáció |
– Péter utódának van egy különleges papi kegyelme, hogy az Egyház hitének egységét szolgálja
A Római Pápa, mint Péter utóda, örök és látható elve és alapja az egységnek mind a püspökök, mind a hívők sokasága számára’ (Lumen gentium, n. 23) és ezért meghatározott papi kegyelemmel rendelkezik, hogy a hit és a közösség egységét szolgálja, ami lényeges az Egyház számára, hogy teljesítse megmentő küldetését.18 (Cf. Jn 17:21-23;Unitatis redintegratio, n. 1; Paul VI, Evangelii nuntiandi,; II. János Pál, Ut unum sint, n. 98) (Hittani Kongregáció, The Primacy of the Successor of Peter in the mystery of the Church, no. 4, October 31, 1988)
– A Római Pápának garantálnia kell Isten Igéjéhez való szigorú hűségét
A péteri szolgálat gyakorlását meg kell érteni – úgy hogy az semmit se veszítsen el hitelességéből és átláthatóságából’ (II. János Pál. Ut unum sint) – az Evangélium alapján, azaz a Krisztus misztériuma megőrzésének és az egyház felépítésében. Ez az elsőbbség különbözik , lényegét és gyakorlását tekintve az emberi társadalmakban található kormányhivataloktól: Ez nem egy koordinációs vagy menedzsment jellegű hivatal, se le nem lehet redukálni egy megtisztelő elsőbbségre, vagy politikai monarchiaként felfogni. A Római Pápa – mint minden hívő – Isten Igéje, a Katolikus hit alá van rendelve, és az Egyház engedelmességének kezese; ilyen értelemben ő Isten szolgájának a szolgája. Nem hoz önkényes döntéseket, hanem szóvivője az Úr akarátának, aki a Szentírásban szereplő emberhez beszél, és értelmezi a hagyományt; más szóval, az egyházmegye elsőbbségének határai vannak, amely az isteni törvényen, az Egyház isteni, sérthetetlen alkotmányán nyugszik, amely a Kinyilatkoztatásban található. (cf. Joint Declaration of the German Bishops, Jan.-Feb. 1875: Denz-Hun. 3114.) Péter utóda a szikla, amely garantálja Isten Igéjéhez való szigorú hűséget az önkényességgel és konformizmussal szemben: ezért az ő elsőbbségének mártír jellege van. (Hittani Kongregáció, The Primacy of the Successor of Peter in the mystery of the Church, no. 7, October 31, 1988)
|
XV. Benedek |
–Péter a közös tanár és a legfőbb pap
Péterre, az apostolok fejére, az Egyház isteni Alapítója rábízta a tévedhetetlenség ajándékát (Lk 22:32.) a hit és az Istennel való egység kérdésében. Ez a kapcsolat hasonlít az „ apostolok kórusának körusvezetőjéhez” (Saint Theodore the Studite, epistle 2 to the Emperor Michael.) Ő a közös tanár és a legfőbb pap, (Saint Cyril of Alexandria, De Trinit., dialogue 4.), hogy legeltesse a nyáját annak, Aki magának Péternek, és utódainak hatalmára alapozta az Egyházat . (Mt 16:18.) És ezen a misztikus sziklán áll szilárdan az egész egyházi struktúra alapja, mint egy zsanéron. (Saint Cyril of Alexandria, Comm. in Luc 22:32.) Belőle emelkedik a keresztény szeretet egysége, valamint keresztény hitünk. (XV. Benedek. Encyclical Principi Apostolorum Petro, no. 1, October 5, 1920)
|
I. Bonifác pápa |
– A pápa sohasem lehet mentes a gondoktól, a dolgok összessége az ő megfontolásától függ
Szent Péter apostolra vár az Úr szándéka szerint az egész Egyház gondja, amelyet ő magára is vett, ti. tudta az evangélium tanúsága szerint, hogy az (Egyház) őrá van alapozva. Sohasem lehet az ő tisztsége mentes a gondoktól, minthogy biztos, hogy a dolgok összessége az ő megfontolásától függ. … Távol legyen az az Úr papjaitól, hogy vele szemben valaki azoknak a bűnösségébe essék, hogy valaki egy újfajta bitorlást megkísérelve, az ősök határozatait maga iránt ellenségessé tegye, amikor felismeri, hogy éppen az az ő vetélytársa, akit Krisztusunk a papság legfelső fokára helyezett, akinek a sérelmére akárki felkel, az égi ország lakosa nem lehet. „Neked adom, így szólt, a mennyek országának a kulcsait” (Mt 16,19); abba senki a kapus kegye nélkül nem fog bemenni. …. Azt mondta: „Te Péter vagy, erre a sziklára fogom építeni egyházamat” (Mt 11:29). Aki tehát a papi méltóságra vágyik, […] legyen „szelíd és alázatos szívű” (Mt 11:29). […] … Senki soha nem emelte merészen, ellenséges szándékkal a kezét a legfőbb apostoli székre, amelynek az ítéletét nem szabad újra tárgyalni; senki nem lázadt fel ellene, csak az, aki úgy akarta, hogy róla ítélkezzenek. (Denzinger-FJ 234.-235 I. Bonifác, A „Manet beatum” kezdetű levél Rufusnak és a többi püspöknek Macedónia szerte s egyéb helyeken, 422. március 11. )
|
II. János Pál pápa |
– Péter utódának a kötelessége inteni, figyelmeztetni és bizonyos véleményt nyilvánítani olyan kérdésekben, amelyek összeegyeztethetetlenek a hit egységével
A hatalommal és tekintéllyel, melyek nélkül egy ilyen feladat illúzióvá válna, kell biztosítania Róma püspökének az összes egyház közösségét. Ezen a címen ő az első az egység szolgái között. Ezt az elsőséget, primátust különböző szinteken gyakorolja az ige átadásának felügyeletére, a szentségek kiszolgáltatására és a liturgia végzésére, a misszióra, a fegyelemre és a keresztény életre vonatkozóan. Péter utódára tartozik, hogy emlékeztessen az Egyház közjavának igényeire, ha valakit saját érdekeinek szolgálata megkísértene azzal, hogy erről megfeledkezzék. Kötelessége figyelmeztetni, óvni és kinyilvánítani, ha a hit egységével össze nem egyeztethető véleményt terjesztenek. Amikor a körülmények igénylik, a vele közösségben lévő összes pásztor nevében beszél. Az I. Vatikáni Zsinat által jól meghatározott föltételek mellett ex cathedra is kinyilváníthatja, hogy egy tanítás a hitletéteményhez tartozik. Így tanúskodván az igazság mellett, szolgálja az egységet.. (II. János Pál. Ut unum sint, 94.p )
– A római pápák energikus megnyilvánulásai csak a hívek visszhangjai és az Egyház állandó meggyőződésének hiteles értelmezései
A Római Pápa valójában birtokolja a ‘sacra potestas-t’, hogy tanítsa az Evangélium igazságát, kiszolgáltassa a szentségeket és lelkipásztorként vezesse az Egyházat Krisztus nevében és hatalmával , de ez a hatalom nem jelent önmagában sem a természetes, sem a pozitív isteni törvények feletti hatalmat. Sem a Szentírás, sem a Hagyomány nem ismer el a Római pápának semmilyen felhatalmazást, amellyel felold egy megkötött és beteljesült házasságot; ellenkezőleg, az Egyház állandó gyakorlata a hagyomány bizonyos ismeretét mutatja, hogy ilyen hatalom nem létezik. A Római Pápák erőteljes kifejezései csak a hívek visszhangjai és az Egyház állandó meggyőződésének hiteles értelmezői. (II. János Pál. Address to members of the Tribunal of the Sacred Roman Rota, no. 8, January 21, 2000)
|
IX. Pius pápa |
– Az alkalmazkodás szavai tévedést és veszélyt hoznak az Egyház számára
A rendetlenség és zűrzavar idején, nem szokatlan olyan keresztényeket, katolikusokat látni —még a világi papságon és kolostorokon belül is— akiknek állandóan az alkalmazkodás, a kiegyezés és a tárgyalás szavai vannak az ajkukon. Nagyon jól csinálják! Nem habozok kijelenteni: ezek az emberek tévednek, és nem tekintik őket az Egyház kisebb ellenségének. Egy korrupt és veszedelmes légkörben élünk és tudnunk kell, hogyan őrizzük meg megunkat tőle. Ne hagyjuk magunkat beszennyezni a hamis tanokkal, amelyek mindent elveszítenek a mindent megmentés ürügyén. (IX. Piusz. Speech in the Church of Aracoeli, September 17, 1861)
|
X. Pius pápa |
– A keresztény emberek pásztorainak a kötelessége, hogy ellenálljanak a közömbösségnek és a megalkuvásnak
Nektek pedig tiszteletreméltó kedves testvérek, akiket az isteni gondviselés hozott össze, mint a lelkipásztorok a keresztény emberek vezetői, ellent kell állnotok minden erővel, ennek a súlyos és végzetes tendenciának, amelyben ez a modern társadalom ringatja magát, mert szégyenletes hanyagság lenne miközben a vallás ellen háború folyik, gyáva semlegességet keresvén alantas kompromisszumok révén hagyni, hogy az isteni és az emberi jogok sérüljenek. Elfelejtve Jézus egyértelmű kijelentését: “Aki nincs velem, ellenem van” (Mt 12,30 ) (Pius X. Encyclical Communium rerum, April 21, 1909)
|
XVI. Benedek |
– A pápának van a legnagyobb felelőssége a Katolikus Kereszténység iránt
De a meghívás erre a beszédre nekem mint a pápának szólt, mint Róma püspökének, aki a legfőbb felelősséget viseli a katolikus kereszténységért. Ezzel önök elismerik azt a szerepet, amely a Szentszéket a népek és államok közösségében illeti. Ennek a nemzetközi felelősségemnek a nézőpontjából szeretnék önök elé tárni a szabad jogállam alapjairól néhány gondolatot. (XV. Benedek. Address, Visit to the Federal Parliament, the Budenstag, in the Reichstag Building, Berlin, September 22, 2011)
|
Liguori Szent Alfonz |
– A pásztor, aki nem tereli helyes irányba a juhokat, számot fog adni Jézus Krisztusnak a rossz viselkedésekért, amit ez okozott
Az is a pásztor hivatala, hogy elválassza a juhokat a gonosz élettől fenyítéssel, amire köteles még az élete árán is. ‘A jó pásztor feláldozza életét a juhokért’ (Jn 10:11). Ha nem így dolgozik, akkor neki kell számot adni Jézus Krisztusnak a rossz tettekért, amit ez okozott, és amit el lehetett volna kerülni fenyítéssel. Ez egy nagy súly, ami a szent püspököket megremegteti. (Szent Alfonz. Reflections Useful for Bishops, c. II, no. 9)
IV. A moszexualitással kapcsolatos keresztény tanítás alapjai
|
Szentírás |
– Az Úr kéntüzes esővel sújtott le Szodoma és Gomorra lakóira
Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfijai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” […] mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket.” […] Akkor Isten kén és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorára. Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét. (Ter 19,4-5;13; 24-25)
– utálatosságaik tisztátalanná tették a földet
Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek. Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bűnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit. […] Ha ti is tisztátalanná teszitek, nemde titeket is kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek ott lakó nemzeteket? (Lev 18,24-25, 28)
– Az Úr előtt utálatos
Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettő utálatnak tárgya. (Mtörv 23,19)
– Kiszolgáltatta őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek
Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. (Rom 1,24-27)
– A törvényt a törvényszegők miatt hozták – a fajtalanokért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással
… de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa és anyagyilkosokért, a vérengzőkért, a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással, … (1Tim 1,9-10)
– Sem a kéjencek, sem homoszexuálisok nem örökölhetik Isten országát
Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. (1Cor 6,9-10)
– Tisztátalannak nincs öröksége az Isten országában
Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. (Eph 5,5)
– Szodoma és Gomorra kicsapongó életmódjának ítélete
… vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett.. (2Pet 2,6-8)
– Amiért természetellenes gyönyöröket hajhásztak örök tűz lett a büntetésük
Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. (Jud 7)
2 – Az Egyház Tanítóhivatala
|
Az Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma |
– A homoszexuális személyek iránti kötelező tisztelet, nem jelenti az erkölcsi törvénynek nem megfelelő magatartásformák legitimálását
A homoszexuális embernek a maga méltóságában teljes tiszteletet kell élveznie, és bátorítást kell kapnia arra, hogy a tisztaság sajátos feladatának gyakorlásával valósítsa meg Isten tervét. ( Vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2357–2359 ) Ez a kötelező tisztelet nem jelenti az erkölcsi törvénynek nem megfelelő magatartásformák legitimálását, még kevésbé az azonos neműek házassághoz való jogát, következésképpen együttélésük egyenlővé tételét a családdal: „Ha jogi szempontból két különnemű ember házasságát csupán a lehetséges házassági formák egyikeként fognánk fel, a házasság eszméje radikális változást szenvedne, ami súlyosan veszélyeztetné a közjót. Az állam önkényesen és sajátos kötelességeivel ellentétesen jár el, amikor a homoszexuális együttélést jogilag analóg alapra helyezi a házassággal és a családdal.” (Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma. 228)
|
Katolikus Egyház Katekizmusa |
– A homoszexuális tettek súlyos romlottságnak minősülnek és semmilyen körülmények között nem engedélyezettek
A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva –mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket [Vö. Ter 19,1–29; Róm 1,24–27; 1Kor 6,9–10; 1Tim 1,10.] — mindig vallotta, hogy „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek”. [Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 8. AAS 68 (1976) 85.] Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének. (Katolikus Egyház Katekizmusa, no. 2357)
– A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást
Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket. A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.. (Katolikus Egyház Katekizmusa, nos. 2358-2359)
|
Hittani Kongregáció |
-A homoszexuálisokkal kapcsolatban egyetlen olyan lelkipásztori módszer sem alkalmazható, amely erkölcsi igazolást ad ezekhez a tettekhez
Jelenleg vannak olyanok, akik a pszichológiai rendszerben fellelhető megfigyelésekre támaszkodnak, és el kezdtek elnézően megítélni, sőt teljesen mentegetni homoszexuális kapcsolatokat bizonyos emberek között. Mindezt a Tanítóhivatal állandó tanításával és a keresztény emberek morális érzékével szemben teszik. Különbséget kell tenni, úgy tűnik okkal azok között a homoszexuálisok között, akinek a hajlama rossz nevelésből, normális szexuális fejlődés hiányából, szokásból, rossz példából, vagy hasonló okokból származik, és ami átmeneti és nem gyógyíthatatlan; és azok között a homoszexuálisok között, akik véglegesen ilyenek, mert valamilyen veleszületett hajlam vagy patológiai felépítés ad okot a gyógyíthatatlanságra. A személyek második kategóriájára való tekintettel, egyes emberek azt a következtetést vonják le, hogy a hajlamaik annyira természetesek, hogy esetükben az igazolja a homoszexuális kapcslatot egy komoly életközösségen és a házassághoz hasonló szerelmen belül, amennyiben az ilyen homoszexuálisok képtelennek érzik elviselni a magányos életet. Lelkipásztori téren, ezeket a homoszexuálisokat megértéssel és azt a reményt fenntartva kell kezelni, hogy le tudják győzni a személyes nehézségeiket és képesek beilleszkedni a társadalomba. A Bűnösségük bölcsen lesz megítélve. De semmilyen lelkipásztori módszer sem alkalmazható, amely erkölcsi igazolást adna ezekhez a tettekhez azon az alapon, hogy az összhangban van az Ilyen ember helyzetével. Mert az objektív erkölcsi rend szerint, a homoszexuális kapcsolatok olyan aktusok, amelyekből hiányzik az alapvető és nélkülözhetetlen véglegesség. A Szentírásban súlyos romlottságként vannak megítélve sőt még Isten elutasításának szomorú következményeként vannak bemutatva (Rom 1:24-27 – Lásd, hogy mit mond Szent Pál is a ‘masculorum concubitores’ –ról az 1Kor 6,10; és az 1 Tim 1,10-ben.) A Szentírás ezen ítélete nem engedi meg természetesen, hogy azt a következtetést vonjuk le, hogy mindazok, akik ebben a rendellenességben szenvednek, személyesen felelősek érte, de igazolja a tényt, hogy a homoszexuális aktusok eredendően rendetlenek és semmi esetre sem lehet helyeselni azokat. (Hittani Kongregáció. Declaration on certain questions concerning sexual ethics – Persona humana, no. 8, December 29, 1975)
-A szexualitás erkölcsi rendjének minden egyes megsértése egyaránt súlyos
Az Egyház tanítása szerint a halálos bűn az, amelyik szemben áll Istennel, ez nemcsak abban merül ki, ami formálisan és direkt módon szembenáll a szeretet törvényével. Ez egyaránt megtalálható a valódi szeretettel szembeni ellenállásban, amelyet magában foglal minden szándékos vétek, amely súlyosan megsérti az erkölcsi törvényt.Krisztus maga jelölte ki a szeretet kettős parancsát, mint a morális élet alapját. De ettől a parancsolattól függ „az egész Törvény és a próféták is.” (Mt 22:38, 40). Ezért ez magában foglalja a többi törvényt is. Valójában a fiatal embernek, aki Jézust megkérdezte ’mi jó tettet kell tennem, hogy eljussak az örök életre?’ Jézus ezt felelte: ‘ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a törvényeket. . . .Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy hamis tanuságot! Tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!’ (Mt 19:16-19). Ezért egy személy nemcsak akkor követ el halálos bűnt, ha az az Isten és felebarát iránti szeretet megvetéséből származik , hanem akkor is, ha szabadon és tudatosan, bármilyen okból valamit választ, ami súlyosan rendetlen. Mert ebben a választásában, ahogy fent említettük, már benne van az isteni parancs megvetése : a személy elfordul Istentől és elveszíti a szeretetet. A keresztény tradíció és az Egyház tanítása, és a helyes értelem is elfogadja, hogy a szexualitás morális rendje olyan magas értéket hordoz az emberi élet vonatkozásában, hogy ennek a rendnek minden egyes megsértése objektíven súlyos. (cf. note 17 and 19 above Decree of the Holy Office, March 18th, 1666, DS 2060; Paul VI, Humanae Vitae, 13, 14). Igaz, hogy a szexuális bűnök esetében, tekintettel azok fajtáira és okaira, könnyebben fordul elő, hogy a szabad akarat nem teljesen adott; ez egy tény, amely óvatosságra int minden ítélkezésben, ami a személy felelősségét illeti. Ebben az ügyben különösen időszerű az Evangélium szavait: ‘az ember külsőt nézi, Isten a szívet’ (Sám 16,7). Annak ellenére azonban, hogy óvatosság ajánlott egy bizonyos bűnös tett szubjektív súlyosságának megítélésében, ebből semmi esetre sem következik az, hogy bárki azt mondhatná, hogy szexuális területen nem követnek el halálos bűnöket. (Hittani Kongregáció. Declaration on certain questions concerning sexual ethics Persona humana, no. 9, December 29, 1975)
-Habár a homoszexuális személy adott hajlama nem bűn, mégis objektív zavarként kell kezelni – az ilyen beállítottság szerinti életmód erkölcsileg nem elfogadható lehetőség
A Hittani Kongregáció már az 1975 december 29-én kelt, Nyilatkozat néhány szexuáletikai kérdésben című dokumentumában részletesen tárgyalta ezt a problémát. Ez a Dokumentum hangsúlyozta a feladatot, hogy törekedni kell a homoszexuális hajlam megértésére, és megjegyezte, hogy a homoszexuális cselekedet bűnös voltát okosan kell megítélni. Ugyanakkor a Kongregáció is számításba vette az általánosan elterjedt különbségtételt a homoszexuális irányultság és a homoszexuális cselekedetek között. Ez utóbbiakat úgy írta le, hogy „meg vannak fosztva lényegi és elengedhetetlen céljuktól”, „önmagukban rendetlenek”, s olyanok, hogy „semmi esetben és semmiféleképpen nem helyeselhetők”. (vö. 8. pont 4. §.) A Nyilatkozat megjelenését követõ vitákban azonban a homoszexuális hajlam túlságosan jószándékú értelmezéseket kapott; néhányan olyan messzire mentek, hogy közömbösnek vagy egyenesen jónak állították be. Ezekkel szemben a következő pontosításokat kell megtennünk: A homoszexuális személy sajátos hajlama önmagában még nem bűnös, de megalapoz egy többé-kevésbé erős irányultságot, amely egy erkölcsi rossz magatartásra irányul. Emiatt kell magát a hajlamot objektíven rendetlennek tekinteni. Ezért kell különösen lelkipásztori gondossággal látni az ilyen hajlamú embereket, nehogy abba a tévedésbe essenek, hogy e hajlamuk homoszexuális kapcsolatban történő megvalósítása erkölcsileg elfogadható választás. (A Hittani Kongregáció levele a Katolikus Egyház püspökeihez 3.p 1986 October 1,)
–Az Egyház elutasítja a homoszexualitással kapcsolatos tévtanokat
Ahogy minden más erkölcsi rendetlenség esetében történik, a homoszexuális aktus is megakadályozza önmaga beteljesülését és boldogságát, mivel ellentétben áll az Isten teremtő bölcsességével. Amikor az Egyház elutasítja ezeket a homoszexualitással kapcsolatos téves tanokat, nem korlátozni, hanem éppenséggel védeni akarja az ember – valós és eredeti értelmében vett – szabadságát és méltóságát. (A Hittani Kongregáció levele a Katolikus Egyház püspökeihez 7.p 1986 October 1,)
– Szemben áll az Egyház tanításával azokat védelmezni, akik nem kívánnak felhagyni homoszexuális magatartásukkal
Az Egyház mai tanítása tehát a Szentírás látásmódjának és az állandó hagyománynak szerves folytatása. Bár a mai világ sok szempontból valóban megváltozott, a kereszténység érzi azokat a mély és tartós kötelékeket, amelyek a „hit pecsétjével megjelölt” előttünk élt nemzedékekhez fűzi. Ennek ellenére manapság, még az Egyházon belül is, egyre többen hatalmas erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az Egyház fogadja el a homoszexuális hajlamot, mintha az nem lenne rendetlen, s így tegye törvényessé a homoszexuális cselekedeteket. Aki az Egyházon belül ez irányba törekszenek, gyakran szoros kapcsolatot tartanak fenn azokkal, akik az Egyházon kívül hasonlóképpen cselekszenek. Ezen külső csoportokat olyan elképzelések mozgatják, amelyek ellentétesek az emberi személyről szóló igazsággal, amit Krisztus misztériuma nekünk teljesen kinyilatkoztatott.
Még ha nem is teljesen tudatosan, de egy materialista ideológiát hirdetnek, amely az emberi lét transzcendens természetét éppúgy tagadja, mint minden egyes ember természetfölötti hivatását.
Az Egyház hivatalviselőinek biztosítaniuk kell, hogy a gondjaikra bízott homoszexuális személyeket ne vezessék félre ezek az Egyház tanításával ennyire mélységesen ellentétes vélemények. A veszély ugyanis komoly, és sokan vannak, akik megpróbálnak zavart kelteni az Egyház álláspontjával szemben, majd ezt a zűrzavaros helyzetet kihasználják a saját céljaik érdekében. Az Egyházon belül kialakult egy különböző nevű és nagyságú érdekérvényesítő csoportokból álló irányzat, amely azt a benyomást akarja kelteni önmagáról, mintha minden katolikus homoszexuális személy képviselője volna. Valójában azonban ezen irányzat követői többnyire olyan személyek, akik az Egyház tanítását vagy nem ismerik, vagy megpróbálják azt valamilyen módon aláásni. Igyekeznek a katolicizmus oltalma alá gyűjteni olyan homoszexuális személyeket is, akiknek semmiféle szándékuk nincs arra, hogy szakítsanak homoszexuális viselkedésükkel. Az alkalmazott taktikák egyike, hogy tiltakozó hangnemben kijelentik: bármiféle kritika vagy fenntartás a homoszexuális személyekkel, tevékenységükkel vagy életmódjukkal kapcsolatosan nem más, mint egyfajta jogtalan diszkrimináció. Ezért néhány nemzetnél szabályos kísérlet van folyamatban az Egyház manipulálására, hogy megszerezzék önmaguk számára az Egyház sokszor jószándékú pásztorainak támogatását a polgári törvények és rendszabályok megváltoztatására. Ezek akciók célja, hogy az érdekérvényesítő csoportok a törvényhozást felfogásuknak megfelelően alakítsák, mely szerint a homoszexualitás egy teljesen ártalmatlan, sőt teljesen jó jelenség. Noha a homoszexualitás gyakorlása sok ember életét és jólétét veszélyezteti, ezen irányzat támogatói nem hagynak fel tevékenységükkel, és elutasítják az ezzel járó veszély mértékének figyelembevételét.
Az Egyház nem tud nem aggódni emiatt, ezért szilárdan kitart világos állásfoglalása mellett, amelyet nem változtathat meg sem a polgári törvényhozás nyomása, sem pedig a korszellem. Az Egyház gondosan fáradozik azért a sok emberért, akik nem érzik magukat képviseltetve a homoszexuális mozgalmak által, valamint azokért, akiket megkísérthet, hogy elhiggyék az említett mozgalmak hazug propagandáját. Az Egyház tudja, hogy az a vélemény, amely szerint a homoszexuális aktus azonos értékű, vagy legalábbis éppen úgy elfogadható, mint a házastársi szerelem nemi kifejezése, közvetlenül hat a társadalomban a család természetéről és jogairól kialakult felfogásra, és azt komoly veszélybe sodorja. (A Hittani Kongregáció levele a Katolikus Egyház püspökeihez 8-9.p 1986 October 1,)
– A homoszexuális irányultság erkölcsi aggodalmat kiváltó objektív zavar
A szexuális irányultság nem alkothatja tárgyát, az etnikai, faji, stb. hátrányos megkülönböztetés tilalmának (cf. Letter Homosexualitatis problema, no. 3) Ellenkezőleg, a homoszexuális irányultság egy objektiven rendetlen és erkölcsi aggodalomra ad okot. (Hittani Kongregáció, Some considerations concerning the response to legislative proposals on the non-discrimination of homosexual persons, no. 10, July 23, 1992)
–A homoszexuális cselekedetek eredendően rendetlenek – a Katolikus hagyomány egyhangúan elfogadja ezt a megítélést
Nincs semmi alapja annak, hogy hasonlóságokat vagy akárcsak távoli analógiákat lehetne megállapítani az egyneműek együttélései és Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terve között. A házasság szent, a homoszexuális kapcsolatok viszont ellenkeznek a természetes erkölcsi törvénnyel. A homoszexuális cselekedetek ugyanis „kizárják a nemi aktusból az élet ajándékát. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”[ KEK 2357] A Szentírás a homoszexuális kapcsolatokat „mint súlyos eltévelyedéseket ítéli el (…)(vö. Róm 1,24–27; 1Kor 6,10; 1Tim 1,10). A Szentírásnak ez az ítélete nem jogosít föl arra a következtetésre, hogy mindazok, akik ettől a tehertől szenvednek, személyesen felelősek érte, hanem arról tanúskodik, hogy a homoszexualitás cselekedetei lényegük szerint rendellenesek.” [Persona humana nyilatkozat, 8. p. 1975. dec. 29.] Ugyanez az erkölcsi megítélése megtalálható az első századok sok egyházi írójánál, [Vö. Szt. Polikárp: Levél a Filippeikhez, V, 3] és a katolikus hagyomány egyöntetűen elfogadta.
Mindazonáltal az Egyház tanítása szerint a homoszexuális hajlamú férfiakkal és nőkkel „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell bánni. Kerülni kell az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját.” [ KEK 2358 ] Az ilyen személyek, épp úgy, mint a többi keresztény, a tiszta életre kaptak meghívást.[ Vö. KEK 2359] A homoszexuális hajlam azonban „objektíve rendellenes” [ KEK 2358.], és a homoszexuális gyakorlatok „súlyos bűnök a tisztaság ellen”. (Hittani Kongregáció, Az azonos neműekről, 4.p, 2003. junius 3.)
|
A Katolikus Nevelés Kongregációja |
– Szentírás és a Szenthagyomány, a homoszexuális cselekedeteket mindig is erkölcstelennek és a természetes erkölccsel ellenkező súlyos bűnnek tartotta
A II. vatikáni zsinattól egészen máig a tanítóhivatal több dokumentuma – különösképpen pedig a Katolikus Egyház Katekizmusa – megerősítette az egyház tanítását a homoszexualitásról. A Katekizmus különbséget tesz a homoszexuális cselekedetek és hajlamok között.
A cselekedetek tekintetében azt tanítja, hogy a Szentírás súlyos bűnöknek tartja. A hagyomány mindig is belső természetük szerint erkölcstelennek és a természetes erkölccsel ellenkezőnek tartotta. Következésképpen nincs olyan eset, amikor elfogadhatók lennének. […] E tanítás fényében a jelen dikasztérium, egyetértésben az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációval, szükségesnek tartja világosan kijelenteni, hogy az egyház, bár mélyen tiszteli a szóban forgó embereket, (Vö. Katolikus Egyház Katekizmusa, 2358; CIC 208 , CCEO, 11.), nem veheti fel szemináriumba és nem bocsáthatja a szent rendek felvételére azokat, akik homoszexuális cselekedeteket végeznek, akik mélyen gyökerező homoszexuális hajlamokkal rendelkeznek vagy akik támogatják az ún. gay-kultúrát. (vö. a katolikus nevelés Kongregációja memorandumát a homoszexualitás és a jelöltek felvétele a szemináriumba július 9, 1985; Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, levele 38, 2002. május 16-586 38). (A Katolikus Nevelés Kongregációja, Homoszexualitás és hivatás, 2.p 2005 November 4,)
|
A Család Pápai Tanácsa |
– A fiataloknak a homoszexualitást az Egyház dokumentumainak fényében kell bemutatni
Sajátos problémakör az érési és önazonosságot kereső folyamatok során jelentkező homoszexualitás, ami egyébként az urbanizált civilizációkban egyre inkább terjed. Ezt a jelenséget kiegyensúlyozott módon, az egyházi dokumentumok fényében kell tárgyalni. A fiataloknak segítségre van szükségük, hogy különbséget tudjanak tenni a normális és az attól eltérő magatartás között, az egyén által elkövetett bűn és az objektív törvény között, amely az erkölcsi rendet védi (amely szerint a homoszexualitás erkölcsileg rendezetlennek számít); eközben el kell kerülni, hogy a személyekkel szemben elutasító magatartás alakuljon ki bennük, másrészt tisztázni kell, hogy a nemiség rendező és kiegészítő jelleggel a házasságra, a szaporodásra és a keresztény tisztaság értékeire irányul. (A Családok Pápai Tanácsa, Segítő útmutatás a családban való neveléshez 104.p. 1995. december 8.)
– Nem tartható az a követelés, hogy családi státuszt adjanak az azonos neműek közötti kapcsolatnak
A házastársi szeretetről szóló igazság lehetővé teszi, hogy megértsük a homoszexuális kapcsolatok intézményesítésének súlyos társadalmi következményeit: ’Azt is láthatjuk, mennyire incongruens „házassági” státuszt adni az azonos neműek közötti kapcsolatnak. Ez mindenekelőtt szemben áll Istennek az emberi létezés struktúrájába vésett tervével amiatt, hogy tényszerűen lehetetlen a párkapcsolatot gyümölcsözővé tenni az élet továbbadása által. Másik akadály az, hogy nincsenek meg a feltételei a nő és férfi közötti interperszonális kiegészítésnek, amelyet a Teremtő akart mind fizikai-biológiai, mind kiemelkedően pszichológiai szinten. ’ (II. János Pál. Discourse to the Tribunal of the Roman Rota, January 2, 1999). A házasságot nem lehet a homoszexuális kapcsolathoz hasonló állapotra redukálni: ez ellentmond a józan észnek ( – ‘nincs egyenlőség az azonos neműek közötti kapcsolat és az egy nő és egy férfi által formált kapcsolat között. Csak az utóbbit lehet párnak nevezni, mert szexuális különbséget, házastársi dimenziót, az apaság és anyaság gyakorlásának képességét foglalja magában. Nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás nem képviseli ezta szimbólikus egészt. Statement by the Permanent Council of the French Bishops’ Conference regarding the legislative bill ‘Civil Pact of Solidarity’, September 17, 1998.) A homoszexuális kapcsolatok esetében, amelyeket úgy kell tekinteni, mint de facto kapcsolatokat, az erkölcsi és jogi következmények speciális szaktudást igényelnek (- a homoszexuális aktusok súlyos, eredendő erkölcsi rendellenességével kapcsolatban, amely szemben áll a természet rendjével lásd: Katolikus Egyház Katekizmusa, Nos. 2357-2359; Hittani Kongregáció, Instruction Persona Humana, December 29, 1975; Pontifical Council for the Family, Truth and Meaning of Human Sexuality, December 8, 1995, no. 104). ‘Végül, a homoszexuálisok közötti élettársi kapcsolatok nyomorúságos torzulásai annak a férfi és nő közötti élet-, és szeretetközösségnek, amelynek kölcsönösen nyitottnak kell lenni az életre. (II. János Pál. Discourse to the Participants in the XIV General Assembly of the Pontifical Council for the Family, June 4, 1999; cf. II. János Pál, Angelus, June 19, 1994). A feltételezések azonban, amely ezeket a kapcsolatokat egyenértékűvé teszik a törvényes házasságokkal, ahogy ezt a mostani kezdeményezések teszik, még súlyosabbak.(cf. Pontifical Council For The Family, Statement on the Resolution by the European Parliament making de facto unions, including same sex unions, equal to the family, March 17, 2000). Továbbá az a kísérlet, hogy a gyermekek örökbeadását homoszexuális párok számára legalizálják, még egy nagyon veszélyes elemet ad az előzőekhez. ( – nem lehet figyelmen kívül hagyni, ahogy ennek egyes támogatói be is ismerik, hogy ez a törvény az első lépést jelenti a gyermekek örökbefogadása felé homoszexuális kapcsolatban élő személyek részére. Féltjük a jövőt, amikor felfedezzük, hogy mi történt. (Statement by the Chairman of the French Bishops’ Conference after the promulgation of the ‘Civil Pact of Solidarity’, October 13, 1999)). ‘Két férfi és két nő közötti kötelék nem alkothat egy valós családot, még kevésbé lehet megadni a jogot ezekhez a kapcsolatokhoz, hogy örökbe fogadjanak gyerekeket család nélkül’ (II. János Pál, Angelus, February 20, 1994). Az, hogy az igazság társadalmi transzcendenciáját emlékezetünkbe idézzük a házastársi szeretetről és következésképpen azzal a súlyos tévedéssel kapcsolatban, amely elismeri vagy akár a házassággal egyenlővé teszi a homoszexuális kapcsolatokat, nem jelenti azt, hogy ezeket az embereket bármilyen módon diszkrimináljuk. (A Család Pápai Tanácsa, Marriage and ‘de facto’ unions, no. 23, November 21, 2000)
|
Nemzetközi Teológiai Bizottság |
– A nemzésre irányuló dinamika eredendően a természetes hajlamhoz kapcsolódik, ami a férfit a nő felé, a nőt a férfi irányába vezeti
A fajok kiválósága ilyen módon a személyben meglévő egyik legalapvetóbb törekvésben jelenik meg. Különösképpen a tudatára ébredünk ennek jelen korunkban, amikor bizonyos ügyek, mint a globális felmelegedés újraéleszti felelősségtudatunkat a bolygó , valamint az emberi faj iránt. Ez a nyitottság a fajok bizonyos közös jóléte iránt már az emberi személyhez méltó törekvéseknek a megerősítése. A nemzés felé irányuló dinamika szervesen kapcsolódika természetes hajlamhoz, ami a férfit a nő felé, a nőt a férfi irányába vezeti, ez egy egyetemes alap, amelyet minden társadalomban felismertek. Ugyanez a hajlandóság érvényes a gyerekekről való gondoskodásra és oktatására. Ezek a hajlandóságok azt jelentik, hogy a férfi és a nő egységének állandósága, az ő kölcsönös hűségük valóban olyan értékek, amelyeket érdemes gyakorolni, még akkor is, ha csak interperszonális kapcsolatuk lelki síkján tudnak teljesen kivirágozni. (cf. Universal Declaration of Human Rights, article 16). (Nemzetközi Teológiai Bizottság, In search of a universal ethic: a new look at the Natural Law, no. 49, May 20, 2009)
|
V. Pius pápa |
-Aljas bűn a természet ellen
Ha valaki a természet elleni aljas bűnt követi el, amelyért az isteni harag elítélte a gonoszság gyermekeit, át kell őt adni a világi hatóságoknak, hogy a törvény szerint megbüntessék, és ha az pap, mindegy, milyen pozícióban van, meg kell fosztani hivatalától és hasonló büntetésnek kell alávetni. (Szent V. Piusz Constitution Cum Primum,Bullarium romanum, April 1, 1566)
-A bűn, ami a megromlott városok pusztulását okozta
Az a szörnyű bűn, amely a városok pusztulását okozta, amelyeket Isten hatalmas igazságossága tett tönkre, jelzi számunkra a keserű szomorúságot és mélyen megsebzi a szívünket, és arra vesz rá bennünket, hogy a lehető legnagyobb buzgalommal nyomjuk el azt. […] Minden papot, legyen az rendi vagy világi, bármilyen rangú vagy méltóságú, ezen jelenlegi kanonikus hatalommal megfosztunk minden papi kiváltságától, minden pozíciójától, méltóságától és papi javaitól. És legyen átadva e Papi Fennhatóság által a világi államhatalom kezébe, hogy alávettessen a várható büntetésnek, ezért vissza kell helyezni a laikus állapotba. (Szent V. Piusz Constitution Horrendum illud scelus 3, Against any clerics, secular or regular, condemned of nefarious crimes, August 30, 1568, Bullarium Romanum, p. 267)
|
Szent X. Pius katekizmusa |
– A természet elleni bűn haragra gerjeszti Istent és bosszúért kiált
Kérdés. Melyek azok a bűnök, amelyekről azt mondjuk, hogy Istenhez kiáltanak bosszúért?
Válasz. Négy olyan bűn van, amelyről azt mondjuk, hogy Istenhez kiáltanak bosszúért: (1) Szándékos emberölés; (2) A szodómia bűne; (3) a szegények elnyomása (4 )A munkások bérének elcsalása.
Kérdés. Miért mondjuk ezekről a bűnökről, hogy Istenhez kiáltanak bosszúért?
Válasz. Azért mondjuk ezekről a bűnökről, hogy Istenhez kiáltanak bosszúért, mert a Szentlélek kinyilatkoztatta, és mert a romlottságuk oly nagy és olyannyira nyílvánvaló, hogy kiprovokálja Istentől, hogy a legszigorúbb büntetésekkel büntesse meg őket. (X. Piusz katekizmusa, The Precepts of the Church, The Vices and other Very Grievous Sins, no. 8-9)
|
II. János Pál |
– Szent Pál kijelenti, hogy az erkölcstelenek ki vannak zárva Isten Országából
Az a tanítás, mely elszakítja az erkölcsi cselekedetet testi föltételeitől, eltér a Szentírás parancsolataitól és ellentmond a hagyomány tanításának is. Az ilyen tanítás új formában éleszt föl néhány régi tévedést, melyeket az Egyház mindig elvetett, mert az emberi személyt tisztán formális, „spirituális” szabadságra redukálják. Ez a redukálás tagadja a test és a vele kapcsolatos cselekedetek erkölcsi tartalmát. (vö. 1Kor 6,19). Pál apostol kijelenti, hogy nem lesz része a mennyek országában „az erkölcsteleneknek, bálványimádóknak, házasságtörőknek, kéjenceknek, szodomitáknak, tolvajoknak, kapzsiknak, részegeseknek, átkozódóknak, rablóknak” (vö. Uo. 6,9-10). Ez a kárhoztató ítélet – melyet a Trienti Zsinat megerősített – „halálos bűnnek és „becstelen cselekménynek” nevez néhány sajátos cselekvést, melyeknek szándékos végrehajtása kizárja a hívőket az ígért örökségből. A test és a lélek ugyanis elválaszthatatlanok: a személyben, a szándékos cselekvőben és a megfontolt cselekvésben együtt állnak vagy buknak. (II. János Pál. Veritatis Splendor, 49.p)
|
XVI. Benedek pápa |
– A keresztény hit és etika nem elfojtani kívánja a szeretetet, hanem inkább egészségessé tenni
Keresztény hit és etika nem elfojtani kívánja a szeretetet, hanem inkább egészségessé tenni, erőssé és valóban szabaddá: valójában erről szól a tízparancsolat, amely nem tiltások sora, hanem egy hatalmas igen a szeretetre és az életre. Az emberi szeretetnek valójábanmeg kell tisztulnia, éretté kell válnia és tú kell szárnyalnia önmagát, ha azt akarjuk, hogy képes legyen teljes mértékben emberivé válni, hogy a kezdete lehessen az igazi és tartós örömnek, hogy válaszoljon az örökkévalóság kérdésére, amelyet magában hordoz, és amelyről nem tud lemondani anélkül, hogy el ne árulná önmagát.
Ez a fő öka annak, hogy a férfi és a nő közti szeretet miért teljesül be csak a házasságban. (XVI. Benedek Address to the participants of the Ecclesial Convention of the Diocese of Rome, June 5, 2006)
– A nemek közötti megkülönböztetésnek biológiai alapjai vannak
Isten teremtményeit, mint az embert, lehet védeni és veszélyeztetni, ilyen veszély fenyegeti a teremtményeket olyan törvények vagy javaslatok részéről, amelyek a diszkrimináció elleni küzdelemre hivatkoznak, miközben csapást mérnek arra a biológia alapra, amely megkülönbözteti a nemeket. Gondolok itt bizonyos európai országokra vagy Észak- és Dél-Amerikára. Szent Columban kijelentette: „ha valakitől elveszed a szabadságát, a méltóságától fosztod meg.” (Ep. 4 ad Attela, in S. Columbani Opera, Dublin, 1957, p. 34). A szabadság nem lehet abszolút, az embernek kijelölt utat nem határozhatja meg a szeszély vagy az akaratosság, sokkal inkább az a szándék, ami Isten akaratát mutatja. (XVI. Benedek újévi üzenete, a Szentszéknél akkreditált diplomáciai testületethez. 2010. január 11.)
– Korunk ’antropologiai-forradalmában’ a nemiség új filozófiája teljesen téves
Ha mindeddig úgy véltük, hogy a család válságának egyik oka az emberi szabadság téves felfogása, mára világossá vált, hogy maga a létünk kérdőjeleződik meg, az, hogy mi az ember valójában. A főrabbi’ Simone de Beauvoir híres mondását idézi: „az ember nem nőnek születik, hanem azzá válik.” (on ne naît pas femme, on le devient). E szavak képezik az alapját annak, amit ma gender címszóval a nemiség új filozófiájaként népszerűsítenek. E filozófia szerint az ember neme nem természeti adottság, amelyet az embernek el kell fogadnia és jelentéssel kell megtöltenie, hanem társadalmi szerep, amit magunk választunk, míg a múltban a társadalom jelölte ki számunkra. Nyilvánvaló, hogy ez az elmélet és a mélyén rejlő antropológiai lázadás teljesen téves. Az ember kétségbe vonja, hogy van egy természete, ami testi mivoltából fakad és lényét meghatározza. Tagadja természetét, s úgy dönt, hogy az nem eleve adott, hanem ő alakítja ki magának. A bibliai teremtéstörténet szerint az ember lényegéhez tartozik, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette. E kettősség az Istentől rendelt emberi lét lényegi vonása. S ma éppen ezt az eleve adott kettőséget vonják kétségbe.
A teremtéstörténet szavai, „férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27) immár nem érvényesek. Nem, ami ma érvényes, így szól: nem Isten teremtette őket férfinak és nőnek, hanem eddig társadalom határozott erről, mostantól viszont magunk döntünk felőle. Férfi és nő, mint teremtett valóság, mint emberi természet nem létezik többé. Az ember megkérdőjelezi tulajdon természetét. (XVI. Benedek karácsonyi beszéde, a Romai Curia előtt, 2012 December 21)
– A férfi és a nő közötti házasság természetes szerkezetének tagadása súlyos károkat okoz az igazságosságnak és a békének
A házasság természetes szerkezetét, egy férfi és egy nő kapcsolatát is el kell ismerni és előnyben kell részesíteni azokkal a törekvésekkel szemben, hogy ezt jogilag egyenlővé tegyék gyökeresen más párkapcsolati formákkal. Valójában ezek az irányzatok kárt okoznak a házasság intézményének, hozzájárulnak elbizonytalanodásához, elhomályosítják különleges jellegét és pótolhatatlan társadalmi értékét. Ezek az alapelvek nem hitigazságok és nem is a vallásszabadság jogának következményei csupán. Ezek az elvek az ember természetébe vannak beleírva, értelmünk révén felismerhetők és így közösek az egész emberiség számára. Az Egyház törekvése ezek megvédésére tehát nem felekezeti jellegű, hanem minden emberhez szól, vallási hovatartozásuktól függetlenül. És e tevékenysége annál szükségesebb, minél inkább tagadják vagy félreértik ezeket az alapelveket, mivel így az emberi személy igazságát sértik meg és mély sebet ejtenek az igazságosságon és a békén.. (XVI. Benedek üzenete a 46. Béke világnapjára 2013. január 1.)
– A teremtmény természetének radikális tagadása
A materialista világnézet és a technológia hatalmas fejlődése következtében alakult ki egy ateista alapokon álló antropológiai felfogás. Ez azt állítja, hogy az ember Istentől, a spirituális dimenziótól, a természetfeletti távlatoktól teljesen függetlenül önmegvalósításra redukálja magát, megfosztja magát lelkétől és a Teremtővel való személyes kapcsolattól. Ebben a perspektívában mindaz, ami technikailag lehetséges, erkölcsileg is igazolható. A törvény megenged mindenfajta kísérletezést, népesedési politikát, manipulációt. Ennek az irányzatnak az a legfélelmetesebb csapdája, hogy valójában abszolutizálja az embert: az ember szabad akar lenni minden korlátozástól, minden természetes adottságától. Azt hiszi, hogy függetlenségében megtalálja boldogságát. Már csak az elvont ember létezik, aki önállóan megválaszthatja magának természetét. Ez a felfogás gyökeresen tagadja, hogy az ember Isten teremtménye, gyermeke, és végül drámai magányhoz vezet. (XVI. Benedek pápa beszéde a Cor Unum Pápai Tanács plenáris üléséhez, 2013 Január 19)
3 – Egyházatyák, doktorok és szentek
|
Szmirnai Szent Polikárp |
– Szükséges tartózkodni mindezektől a dolgoktól
Hasonlóképpen legyenek kifogástalanok az ifjak is minden szempontból, mindenek előtt a tisztaságra legyen gondjuk, zabolázzák meg magukat és tartózkodjanak minden rossztól. Szép és jó dolog ugyanis a világ vágyainak féken tartása, mert minden vágy a lélek ellen hadakozik, és sem paráznák, sem kéjencek, sem fajtalanok nem öröklik Isten országát (vö.: 1Pét 2,11; Gal 5,17; 1Kor 6,9-10), de azok sem, akik illetlent művelnek. Tartózkodni kell tehát mindezektől, engedelmeskedve a presbitériumnak és diakónusoknak, mint Istennek és Krisztusnak; (Szmirnai Szent Polikárp. levele a filippiekhez, V, 3: PG 5, 1010)
|
Athéni Szent Athénagorasz |
– Azok, akik meggyalázzák Isten kezének munkáját
Ők azok, akik a piacon álldogálnak és azt az ifjak számára a paráznaság és mindenféle szemérmetlen élvezet bordélyává teszik, nem tesznek kivételt még a férfiakkal sem, férfiak férfiakkal művelnek ocsmányságot, annál inkább gyalázzák meg mindenféleképpen, minél nemesebb és szebb formájú a testük, meggyalázva ezzel az Isten által teremtett szépséget, (mert a szépség sem önmagát hozta létre a földön, hanem Isten keze és akarata küldte ide), és éppen az ilyenek hányják szemünkre vétkekként, ami az ő lelkiismeretüket és isteneiket terheli, amivel maguk mint tiszteletre méltó dolgokkal dicsekednek, s minket, az egynejűeket és eunuchokat sértegetnek a házasságtörők és pederaszták, miközben ők úgy élnek, mint a halak. A halak is bekapnak mindent, ami a vízbe hullik, az erősebb üldözi a gyengébbet, és az emberi hús ilyen érintése jelenti az igazságosság érdekében elődeitek által hozott és érvényben levő törvények megsértését, annyira, hogy az általatok a népekhez kiküldött helytartók nem győzik kivizsgálni az ügyeket. Ezek vádolnak minket, akik még csak ki sem térhetünk sértegetőink elől, s ha rosszat mondanak rólunk, akkor is áldást kell mondanunk, mert nem elég számunkra, hogy igazak vagyunk, (az igazságosság dolga ugyanis az egyenlő egyenlővel való viszonzása), hanem az a cél, hogy jók és türelmesek legyünk a bűnösökkel szemben. (Athéni Szent Athénagorasz. Legatio pro Cristianis – A plea for the Christians, ch. 34)
|
Aranyszájú Szent János |
– A szodomiták tönkreteszik a lelket a testtel együtt – semmi sem súlyosabb, mint ez az arcátlan viselkedés
És így nem csak a tanaik voltak sátániak, hanem az életük is ördögivé lett […] Az ilyeneket még a gyilkosoknál is rosszabbnak tartanám, mivel sokkal jobb meghalni, mint ilyen gyalázatban élni. Mert a gyilkos elválasztja a lelket a testtől, ez pedig mind a lelket, mind a testet kárhozatba dönti. És akármilyen bűnt emlegetnél, egyet sem tudsz mondani, amely csak megközelítené is ezt a természetellenességet. Ha ezek tisztában volnának azzal, hogy mi történik velük, ezerszer inkább választanák a halált, minthogy ilyesmit elszenvedjenek. Valóban nincs ennél a bűnnél bármi is esztelenebb és gonoszabb. (Aranyszájú Szent János. Homilies on the Epistle of Saint Paul to the Romans, Homily IV)
|
Szent Ágoston |
– A természetellenes bűnök mindenhol és mindig elítélendők és büntetni valók
Éppen ezért a természetellenes bűnök mindenhol és mindig utálatosak és büntetni valók, akárcsak a Szodoma béliek bűnei. Még ha minden nép rákapna is e bűnökre, Isten törvénye a bűnösség ugyanazon okán fenyegetné valamennyit, mert Isten nem arra alkotta az embereket, hogy szodomai módon érintkezzenek egymással. A viszony ugyanis, amelyben Istenhez kell állnunk, súlyos sérelmet szenved, ha a természetet, az ő szerzeményét torz bujaság fertőzi. (Szent Ágoston. Confessions, Book III, Ch. 8, no. 15)
|
Nagy Szent Gergely |
– Igazságos büntetéssel esetleg meg lehet nekik tanítani tisztességtelen vágyaik súlyosságát
Mivelhogy rossz vágyakra lettek gerjesztve a test rossz bűzében, úgy volt, hogy tűz és kénkő elegyétől kell elvesszenek, mert hogy igazságos bünttetésük által meg lehet nekik tanítani, hogy mit tettek igazságtalan vágyaikban. (Nagy Szent Gergely. Morals on the Book of Job, Book XIV, 23, pg. 131)
|
Damiani Szent Péter |
– A szodómia nem tekinthető átlagos bűnnek, mert meghaladja az összes többi bűn súlyosságát – tönkreteszi a testet és kárhozatba taszítja a lelket
A szodómia nem tekinthető átlagos bűnnek, mert súlyosságban meghalad minden más bűnt, mert tönkreteszi a testet és kárhozatba dönti a lelket, beszennyezi a testet, kioltja az értelem fényét, elűzi a Szentlelket a lélek templomából és bevezeti az ördög szennyét. A szodómia tévedést indukál, kiűzi az igazságot a becsapott lélekből, megtéveszti a zarándokot és a mélységbe veti őt, ahonnan lehet, hogy nem tud kiszabadulni, megnyitva számára a pokol kapuját, bezárva számára a Paradicsom kapuját, átformálva őt a mennyei Jeruzsálem polgárából a pokoli Babilon örökösévé. Ezt a bűnt tekintik éppen a legrosszabbnak a bűnök közül, mert ez az egyetlen, ami az isteni bosszút kiprovokálja azzal, hogy megsérti a mértékletességet, megfojtja a tisztaságot, rabsolgasorba taszítja szemérmességet, véglegesen lerombolja szüzességet a tisztátalan fertőzés erőszakosságával, mivel ez mindent mocskossá tesz, mindent bepiszkít, és lehetetlenné tesz bármi tiszta vagy szemérmes túlélését. (Damiani Szent Péter. Liber Gomorrhianus, XVI: PL: 145, 175-176)
|
Aquinói Szent Tamás |
– A természetellenes bűn áthágja azt, amit a természet elrendel, a legsúlyosabb az összes közül, és megsebzi Istent, a természet Alkotóját
Minden tekintetben a legrosszabb az elvnek a megromlása, amelyen mások is nyugszanak. Az értelem principiumai azok, amelyek a természet szerint valók, mert az értelem, feltételezve azokat, amelyeket a természet határoz meg, mindent megfelelően elrendez. Ez megmutatkozik mind a spekulatív, mind az operativ dolgokban. És ezért, miként a spekutatív területen az abban való tévedés, ami az embernek a természet szerint adatott, a legsúlyosabb és legocsmányabb; úgy a cselekvés területén azok ellen cselekedni, amiket a természet meghatároz, ez a legsúlyosabb és a legocsmányabb. […] Az elsőre tehát azt kell mondani, hogy miként a helyes értelem rendje az embertől van, úgy a természet rendje magától Istentől van. Ezért a természet elleni bűnökben, amelyekben magának a természetnek a rendje sérül, magával Istennel szemben történik jogsértés, aki a természet törvényeit alkotta. Ebből következően Ágoston mondja, hogy (Vallomások III.) azokat a gaztettek, amelyek a természet ellen vannak, mindenütt és mindig el kell ítélni, és büntetni kell, mint amilyenek szodomaiak gaztettei voltak, amelyeket, ha minden nemzet tagjai művelnének, akkor ugyanazon isteni törvény büntetése alá tartoznának, aki nem úgy teremtette az embereket, hogy ilyen módon cselekedjenek. Ezáltal ugyanis az Istennel való a közösség is megsérül, hiszen az a természet, amelynek Ő a szerzője a gyönyörnek ezzel a perverzitásával beszennyeződik. (Aquinói Szent Tamás. Summa Theologica II-II, q. 154, a. 12; ad 1)
|
Sienai Szent Katalin |
– Az isteni kinyilatkoztatás: az ördögök csábítanak a bűnre, de még ők is elfordulnak az ilyen természetellenes bűn látványától
Ezt azért mondtam, hogy lásd, mily nagy tisztaságot várok tőletek és e szolgáktól, de különösen tőlük e Szentséghez, ők azonban az ellenkezőjét teszik, mert valamennyien tisztátalanul járulnak ehhez a misztériumhoz; és nem csupán az a tisztátalanság és gyengeség van bennük, melyre törékeny természetüknél fogva hajlanak (bár az értelem, ha a szabad megfontolás akarja, el tudja nyugtatni ennek lázadását), hanem, mivel nem fékezik meg ezt a törékenységet, ennél sokkal rosszabb is, amikor elkövetik az átkozott természetellenes bűnt. Vakok és ostobák, s mivel elhomályosult bennük az értelem világossága, nem ismerik fel a rothadást és a nyomorúságot, amiben vannak. Mert ez a bűn nemcsak előttem utálatos, aki a legfőbb és örök tisztaság vagyok (s akinek e bűn annyira utálatos, hogy isteni ítéletem öt várost forgatott fel,’ mivel nem akarta tovább tűrni az én igazságom), hanem még az ördögök is undorodnak tőle, akik pedig urai lettek e nyomorultaknak. Ez nem azt jelenti, hogy ördögök azért undorodnak a rossztól, mintha tetszene nekik valami jó, hanem undorodnak, mert természetük angyali természet, s ezért kitér az elől, hogy ilyen természetellenes bűn elkövetését lássa. Az ördög lőtte ki a bűnös vágy mérgezett nyilát, amikor azonban az ember elköveti a bűnt, a mondott oknál fogva az ördög elmegy onnan. (Sienai Szent Katalin. Dialogue, Ch. 124)
|
Szent Bonaventúra |
– A szodomiták halála szükséges volt az erkölcsi tisztaság helyreállításához a földön
Minden szodómita, férfi is és nő is, meghalt az egész föld színén, aszerint, amit Szent Jeromos tanított a Zsoltárokról : ‘Felragyogott a fény az igazságra’, hogy megmutassa, hogy az, aki úgy volt, hogy megszületik, azért jön, hogy megújítsa a természetet és támogassa a tisztaságot. (Szent Bonaventúra. In Nativitate Domini, Sermon XXII, vol. IX, p. 123)
|
Canisius Szent Péter |
– A természet maga is irtózik e szörnyű és utálatos bűntől
Szodoma férfiairól, azt mondja a Szentírás, semmirekellők voltak, és igencsak megsokasodtak a bűneik az Isten előtt. E szörnyű és utálatos bűn miatt, Szent Péter és Szent Pál is szemrehányást tett: A természet maga is irtózik; és a Szentírás is megvetően mutat rá ennek az ocsmány bűnnek a nagyságára […] (Saint Peter Canisius. Summa of Christian Doctrine III, Of sins that cry unto heaven, pg. 137 – Latin)
A cikk nyomtatóbarát változata. innen letölthető pdpf fájlban