Az Iszlámmal kapcsolatos Pápai szóhasználat: egy népszerű, világias nyelvezet alkalmazása, hogy megbélyegezze azokat, akik komolyan veszik kereszténységüket
Forrás: https://www.lifesitenews.co
2016. aug.8 (CatholicCulture.org) – Eleinte megpróbáltam Ferenc pápa Iszlám erőszakkal kapcsolatos megjegyzésén nevetni, amelyet a lengyelországi Világ Ifjúsági Találkozót követő repülőúton adott interjúja alatt rögtönzött. Ezeket a megjegyzéseket Antoine Marie Izorde által feltett kérdésre válaszolva adta: “Miért beszél mindig a terroristákról, de soha nem az iszlámról, amikor ezekről az erőszakos eseményekről beszél?”
A Pápa, mint sok politikai vezető, az iszlám nevében elkövetett tetteket inkább egy jelentéktelen kisebbség munkájának minősíti, amely nem megfelelően képviseli az iszlámot, hangsúlyozva a vágyat, hogy sietesse a kapcsolatokat a muszlimok jóval nagyobb csoportjával, akik legalább nyitottak a más vallású emberekkel és a nem iszlám kormányokkal való szivélyes kapcsolatra. A megközelítés nem feltétlenül rossz, ami a diplomáciát illeti. Nyilvánvaló, hogy aki békére törekszik egy másik csoporttal, nem fogja összekeverni azokat, akik nyitottak a jó kapcsolatokra azokkal, akik nem nyitottak. Tekintettel az utóbbiakra, a cél kikerülni azokat, olyannak bemutatva azokat, hogy nem számottevők.
A probléma csak akkor merül fel, amikor mitológiát kreálunk a diplomáciánk támogatására. Tekintettel az iszlám erőszakra, ez a mitológia rendszerint két hazugságon alapul: Először is, hogy az iszlám valójában nem szentesíti az erőszakot, beleértve a terrorizmust a „hitetlenek” ellen, és másodszor, hogy az iszlámhoz kapcsolódó erőszak egy szimplán minden vallás fundamentalista szárnyára jellemző erőszak.
Itt nemcsak arról van szó, hogy ezek a hazugságok az igazság ellen követnek el egy sajátságos erőszakot, hanem rendkívül káros következményei vannak.
Erőszak
A Korán ténylegesen szentesíti az erőszakot a hitetlenek ellen, még ha más fejezeteket ki is lehet emelni, amelyek a békéről szólnak. Az iszlám a teokráciát képzeli az ideális államformának, ragaszkodva ahhoz, hogy amit mi államnak hívunk, azt az iszlám törvények kormányozzák. Ez azt jelenti, hogy a kormánynak csak korlátozott státuszt kell adnia azoknak, akik nem fogadják el az iszlámot, és szigorúan meg kell büntetni (gyakran halállal) azokat, akik eltérnek az iszlám hittől, elégtelen tiszteletet mutatnak Mohamed irányában, vagy megkísérlik a muzulmánokat egy másik vallásra áttéríteni.
A becslések szerint a muszlimok 5-10 százaléka véli úgy, hogy az iszlám erőszakra utasít a hitetlenekkel szemben. Ahogy egyik barátom rámutatott, ez 50-100 millió embert jelent! És az iszlám még a férfiak nők elleni erőszakát is szentesíti, ami önmagában is egy fajta terror. De ahogy már kifejtettem máshol The meaning of Islam, and the deeper problem we must face c. írásomban, ez azt jelenti, hogy amikor szembesülünk a különböző szövegekkel, senki nem tudja kijelenteni pontosan, hogy mi az iszlám vagy milyen magatartást kíván a hitetlenek irányában. Hogy hogyan kell élni az iszlámot, csak szociológiailag ismeretes (pontosan, ahogy a modernisták a katolicizmust jellemzik). Miért ne próbálnák meg a szociológiai adatokat elmozdítani a tolerancia és a béke irányába?
Ezek a megfontolások azt sugallják, hogy az erőszak szentesítésének kérdését illetően a keresztényekre leselkedő veszély a szándékos önámításból származik, ami akkor fordul elő, amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy a politika, amit követünk, valójában nem azt képviseli, amit elérni kívánunk, hanem a jelen valóságot. Patrick Henry híres szavaival, ha egy úriember így kiált:“Béke, Béke”, és nincs béke, akkor a végén odajutunk, hogy megbékélünk az erős ellenséggel, mialatt az egyre több megélhetést és életet pusztít el – anélkül, hogy említést tennénk a családon belüli erőszak különböző formáinak pusztításáról, amely általában az iszlámban indokolt.
Fundamentalizmus
De az elvilágiasodott nyugaton a második hazugság még inkább káros lehet – az a hazugság, hogy minden vallás, a katolicizmust is beleértve, hajlik az erőszakos fundamentalizmusra. Elég baj, hogy Ferenc pápa azt mondta, hogy inkább nem beszél az iszlám terrorizmusról, mert a rossz keresztények is vétkesek erőszakos bűncselekményekben, azt a példát említve, hogy a férfi megöli a barátnőjét. A vallásos elvek elutasítása miatt elkövetett bűncselekmények összehasonlítása a vallásos elvek által ihletett terrorizmussal nevetséges. De még annál is rosszabb az alábbi kijelentés:
Vannak erőszakos személyek ebben a vallásban… ez igaz: Úgy gondolom, hogy majdnem minden vallásban van egy kis csoportja a fundamentalistáknak. A fundamentalistáknak. Nálunk is vannak ilyenek. Amikor a fundamentalizmus ölni kezd, azt szavakkal is teheti – Jakab apostol mondja ezt, nem én – és akár késsel is, nem? [A fentebb idézett kérdésre adott válaszban]
Nem baj, hogy egyenlőséget teszünk a meggondolatlan beszéd és a fizikai erőszak és terrorizmus között. (Szent Jakab a hajó kormánylapátjához hasonlítja a nyelvet, arra használja ezt a metaforát, hogy hangsúlyozza az erejét és nyomatékosítsa a kárt, amit okozhat, sehol nem tesz egyenlőséget a bántó beszéd és a brutális gyilkosság közé). De a legfontosabb kérdés a következő: A képzelet milyen kitágításával teszi valaki egyenlővé az erőszakot a „fundamentalizmussal”? Ez egy verbális trükk, amelyet a világi kommentátorok népszerűsítenek, akik igyekeznek „fundamentalistaként” lefesteni a természet törvényének elvi védelmezőit – olyasminek, amit értelmes keresztények elutasítanak, ahogy az erőszakot is elutasítják az értelmes muszlimok. A „fundamentalizmus” ilyen használatát szándékosan fejlesztették ki, hogy a komoly keresztényeket – azokat, akik nem fogadják el a világi értékeket, amelyről a katolicizmus azt tanítja, hogy azok hamisak – rútnak, bigottnak, torznak és veszélyesnek ábrázolják.
Bizonyára vannak kiegyensúlyozatlan emberek, aki bizarr dolgokat csinálnak minden vallás nevében, a mienket is beleértve. De visszautasítok bárkit, aki bármilyen jelentős mozgalomra céloz, amely igazol és programszerűen követ el (vagy valaha is követett el) erőszakot a katolicizmus elvei alapján a nem-elkötelezettekkel szemben. És még ha lenne is ilyen mozgalom, visszautasítom, ha bárki azt bizonyítaná, hogy ez valamilyen „fundamentalizmus” révén keletkezett a Szentírás, a Hagyomány és az Egyház Tanítóhivatalának értelmezése miatt.
Nem, ez is csak egy másik példa a népszerű világias nyelvezet reflexív adoptálására, hogy megbélyegezzék azokat, akik komolyan veszik a kereszténységet. Ez pontosan olyan fajta beszéd, amely aláássa a péteri szolgálatot. A mi Urunk azért imádkozott Péterért, hogy megerősítse testvéreit a hitükben (Lk 22:32), nem azért, hogy a busz alá dobja őket.
Természetesen harcolhatunk ezek ellen az elferdítések ellen a beszélgetéseinkben és médiahasználatunkban. De ezek a problémák a jelenlegi pápaság alatt nagyon mélyek. Ez egy fajta cserbenhagyás, és rajtunk kívül áll. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy Szent Pált követve örvendezzünk szenvedéseinkben azért, hogy „kiegészítsük testünkben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára”. (Col 1:24).
Tehát, ha ön katolikus, aki nagy figyelmet szentel az alapelveknek, kérjük, vegye figyelembe: Ez az, amit mi teszünk.
A cikk írója, Jeffrey Mirus, Ph. D. diplomával rendelkezik a Princeton Egyetemről eszmetörténet témában. A Christendom College társalapítója. A Trinity Communications és a CatholicCulture.org alapítója.
Ugyanezzel a témával kapcsolatban lásd a következő írásokat:
http://888.hu/article-kioktattak-ferenc-papat
http://888.hu/article-az-iszlam-allam-uzent-ferenc-papanak-ez-vallashaboru-es-gyulolunk-titeket