A Vatikán liturgikus vezetője kéri az összes papot és püspököt, hogy kelet felé fordulva mutassa be a Szentmisét, és a hívőket, hogy térdeljenek le a Szentáldozáshoz
LONDON, 2016. július 5.(LifeSiteNews) – Tegnap egy liturgikus konferencián Londonban Robert Sarah bíboros, aki Ferenc pápa után a Katolikus Egyház legfőbb tekintélye ebben a témában, arra kérte a püspököket és papokat, hogy fogadják el a régi testtartást a Szentmisén, ahol a pap a tabernákulum felé fordul a gyülekezettel együtt, ahelyett hogy az emberek felé fordulna. Azt kérte, hogy ezt a testtartást ez év Adventjére vezessék be, amely november 27-én kezdődik. Ugyanebben a beszélgetésben arra ösztönzött minden katolikust, hogy térdelve vegye magához a Szentostyát. A beszélgetés során a Vatikán liturgikus vezetője elmondta, hogy Ferenc pápa kérte, hogy „folytassa a liturgikus munkát, amelyet Benedek pápa elkezdett.”
A bejelentést a Catholic Herald helyettes szerkesztője, Dan Hitchen a „legnagyobb liturgikus bejelentésként ismerte el XVI. Benedek 2007-es ’motu proporio Summorum Pontificuma’ óta, amely nagyobb szabadságot adott a papoknak, hogy tradicionális latin misét celebráljanak.”
Vatikáni megfigyelők különösen megdöbbentek, hogy Ferenc pápa, aki sokak szerint liberális, ösztönzött egy hagyományosabb megközelítést a liturgiát érintően. Sarah bíboros mégis azt mondta, „Szentatyánk, Ferenc pápa a legnagyobb tiszteletet tanúsít Benedek pápa liturgikus meglátása és intézkedései irányában.”
A francia püspök, Dominique Rey, aki jelen volt a konferencián, habozás nélkül elfogadta Sarah bíboros kérését, megfogadva, hogy legkésőbb Adventre elkezdi a változtatás bevezetését az egyházmegyéjében. Rey, Frejus – Toulon-i püspök beszédet intézett Sarah bíboroshoz, amelyben azt mondta: A felhívásra válaszolva szeretném most bejelenteni, hogy ez év adventjének utolsó vasárnapján a Szent Áldozat bemutatását a bazilikámban, és más alkalmakkor is kelet felé fordulva fogom végezni – az Úr felé, aki jön.” Rey püspök hozzátette: „Advent előtt küldök egy levelet a papjaimnak és a kérdésben érintett embereknek, hogy elmagyarázzam az akciómat. Bátorítani fogom őket, hogy kövessék a példámat.”
Sarah bíboros hálát adott a liturgia megünnepléséért sok helyen, ahol azokat kegyeletes módon végzik és megadják a dicsőséget Istennek, de panaszkodott is az Egyház liturgiájában tapasztalható visszaélések miatt. “Az utóbbi évtizedekben” – jegyezte meg, „láttunk sok liturgikus ünnepséget, ahol az emberek, a személyiségek és az emberi teljesítmények túlzott hangsúlyt kaptak, szinte kizárták az Istent.”
Sarah bíboros az afrikai örökséget használta fel, hogy a lényegre irányítsa a figyelmet. “Én afrikai vagyok” mondta. “Hadd legyek világos: a liturgia nem az a hely, ahol a kultúrámat támogatom. Inkább ez az a hely, ahol a kultúrám megkeresztelkedik, ahol a kultúrám felemeltetik az istenibe.”
Sarah azt sugalmazta, hogy a II. vatikáni Zsinat liturgikus reformjának az volt a célja, hogy több hívő vegyen részt a Szentmisén, mégis a legtöbb esetben ez az erőfeszítés meghiúsult. „Testvérek, hol vannak a hívők, akikről a zsinati atyák beszéltek?”- kérdezte.
A bíboros így folytatta:
Sok hívő most hitetlen: egyáltalán nem jönnek a liturgiára. II. János Pál pápa szavait használva: sok hívő él a „csendes hitehagyás” állapotában,” úgy élnek, mintha Isten nem létezne.” (Apostolic Exhortation, Ecclesia in Europa, 28 June 2003, 9). Hol van az egység, amelyet a zsinat remélt elérni? Még nem értük el. Értünk-e el valódi haladást abban, hogy az egész emberiséget hívjuk az Egyház egységébe? Azt hiszem, nem. Pedig sokat változtattunk a liturgián!
„Mély fájdalmát fejezte ki a sok liturgikus torzulás miatt az egész jelenlegi Egyházban” és hangsúlyozta, hogy az „Eucharisztia túlságosan nagy ajándék ahhoz, hogy toleráljuk a kétértelműséget és az értékcsökkenést.”
Ilyen visszaélésként említette meg azt, amikor a papok félreálltak, hogy lehetővé tegyék a rendkívüli segítőknek, hogy kiszolgáltassák a Szentáldozást, amelyről sok pap azt gondolta, hogy ilyen módon engedik meg a laikus személyeknek, hogy szerephez jussanak a Szentmisén. Sarah bíboros azt mondta, „ez rossz, ez a papi szolgálat megtagadása, valamint a laikusok klerikalizálása.”
„Amikor ez történik, az annak a jele, hogy ez a formáció elromlott és ki kell javítani”- tette hozzá.
Bátorított a tradicionális latin mise nagylelkű befogadására és a hagyományos gyakorlatok alkalmazására, melyeket Benedek pápa korábban javasolt, beleértve a latin nyelv használatát az Új Szentmisében, a térdelve áldozást, valamint a gregorián énekeket.“ Szent liturgikus zenét, és nem csupán vallásos zenét kell énekelnünk, vagy még rosszabb, amikor profán dalokat. “A Zsinatnak soha nem állt szándékában, hogy a római rítust kizárólag nemzeti nyelven celebrálják. De szándékában állt, hogy megengedje fokozott használatát, különösen az olvasmányokban.”
A térdelve áldozással kapcsolatban, a vatikáni liturgia vezetője emlékeztette a papokat, hogy tilos megtagadniuk a hívők térden áldozását. Sőt, bátorított mindenkit, hogy térdeljenek le, ahol lehetséges, a Szentostya vételénél. „Elengedhetetlen az átváltoztatásnál a térdelés (hacsak nem vagyok beteg). Nyugaton ez a testi imádás cselekménye, amelyben megalázzuk magunkat Urunk és Istenünk előtt. Ez önmagában is egy ima. Amennyiben a térdelés és térdhajtás eltűnt a liturgiából, akkor helyre kell állítani, különösen a mi áldott Urunk fogadásánál a Szentáldozásban.”
Beszéde hosszú részét szentelte annak, hogy hívja a papokat és püspököket, hogy kelet felé nézve celebrálják a misét vagy az Úr felé tekintve az emberekkel együtt. Itt vannak a legfontosabb részletek:
Annak ellenére, hogy az Istentiszteleti Kongregáció Prefektusaként szolgálok, azt teljes alázattal teszem, mint pap és püspök, abban a reményben, hogy ez elősegíti az érett gondolkodást és a helyes liturgikus gyakorlatot szerte az Egyházban.
Felhívást kívánok intézni minden paphoz. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy visszatérjünk a lehető leghamarabb egy közös irányba, hogy a papok és hívek együtt ugyanabba az irányba forduljanak, kelet felé vagy legalábbis a Tabernákulum, az Úr felé, aki jön közénk, a liturgikus rítusok azon részeiben, amikor megszólítjuk az Istent… Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos lépés annak biztosítására, hogy a mi ünnepléseinken az Úr valóban a középpontban van.
És így, kedves atyák, vezessétek be ezt a gyakorlatot, ahol csak lehetséges, körültekintően és a szükséges katekézissel, ugyanakkor persze egy pásztor határozottságával, aki tudja, hogy ez jó az Egyháznak, és ez a jó a nyájnak.
A saját lelkipásztori belátásotok határozza majd meg, hogy hogyan és mikor valósulhat ez meg, de talán ez év adventjének első vasárnapja megfelelő időpontja lehetne a kezdetnek. Kedves atyák, meg kellene hallanunk ismét az Isten panaszait, amit Jeremiás próféta által hirdetett: “hátukat fordítják felém” (2:27). Forduljunk ismét az Úr felé!
Felhívással szeretnék fordulni püspök testvéreimhez is: kérlek, vezessétek papjaitokat és népeteket ezen az úton az Úr felé, különösen nagy ünnepeken az egyházmegyéitekben és katedrálisaitokban. Kérlek, képezzétek a papnövendékeket arra, hogy nem azért kaptuk a meghívást a papságra, hogy a liturgikus istentiszteleten a középpontba helyezzük magunkat, hanem hogy Krisztus híveit társakként Hozzá vezessük. Kérlek, tegyétek lehetővé ezt az egyszerű, de mélyreható reformot az egyházmegyéitekben, a katedrálisaitokban, plébániátokon és szemináriumaitokban.
Az egész beszélgetés során Sarah bíboros kihangsúlyozta a papok súlyos felelősségét az Eucharisztiával kapcsolatban. „Nekünk papoknak és püspököknek nagy a felelősségünk,” mondta. „Ahogy a jó példánk építi a liturgikus gyakorlatot, úgy a gondatlanságunk vagy hanyagságunk kárt okoz az Egyháznak és a Szent Liturgiának!”
Figyelmeztette paptársait, „Óvakodjatok a liturgikus hanyagság kísértésétől, mert az az ördög kísértése.”