| 37. Vajon az Ószövetség még fennáll, és a judaizmus az üdvösségnek egy járható útja? |
Az Ószövetség nincs visszavonva. A zsidók megőrizték istenhitüket és folytatniuk kell útjukat. Az egyházat gazdagítják a judaizmus értékei
A Nostra Aetate című, nyilatkozat 4. pontjában, a II Vatikáni Zsinat következetesen kinyilvánítja azt a tantételt, amelyet az Egyház Szent Pál ideje óta elismer, miszerint a zsidó nép végül meg fog térni az Úrhoz: „Kétségtelen, hogy Isten a zsidókat, mint a legkedvesebbeket tartja számon, az atyáikra való tekintettel; Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. Hasonló az apostol tanúsága is. (Rom 11,28-29, cf. Lumen Gentium, 16: AAS 57, 1965, p. 20). Az Egyház, együtt a prófétákkal és az apostollal, várja azt a napot, amelyet csak az Isten ismer, és amelyen minden nép egy hangon fordul az Úrhoz, és ‘egyöntetűen szolgál neki’ (Szofoniás 3,9) (cf. Iz 66:23 Zsolt 65:4 Róm 11:11-32).” valamikor, habár bizonyos újabb keletű kijelentések, azt a benyomást kelthetik, hogy az izraeliták úgy maradnak, ahogy most vannak…
Megszűnt az Isten a zsidó népet szeretni? Nem akarja már az ő megtérésüket? Fognak ők üdvözülni úgy, hogy közben az Ószövetséget követik? Megtartották ők az Istenbe vetett hitüket? Van a zsidó rítusoknak olyan üdvözítő hatásuk, mint amilyen a Szentségeknek van? Van az üdvözülésnek két útja – az Ó és az Új Szövetség? Kell, hogy az Egyház a zsidóktól tanuljon?
Amennyivel több kérdés merül fel, annyival inkább érezzük bonyolultnak a helyzetet. Gondoljunk bele az Egyház majdnem kétezer éves tanításába ahhoz, hogy ezt jól megértsük, és hogy igazán szeressük az igaz zsidókat.
Ferenc:
Mi különös tisztelettel gondolunk a zsidó népre, mert az ő szövetségük az Istennel soha nem lett visszavonva, mert „az Isten ajándékai, és az Ő hívása, visszavonhatatlanok,” (Róm 11,29). Az Egyház, aki a Szentírás jelentős részén osztozik a zsidókkal, úgy tekint a szövetség népére és hitére, mint az ő keresztény azonosságának egy szent gyökerére. (cf. Róm 11,16-18). Mint keresztények, nem tekinthetjük a judaizmust egy idegen vallásnak, se nem sorolhatjuk a zsidókat azok közé, akik a bálványoktól való megtérésre vannak felszólítva, hogy az igaz Istent szolgálják. (cf. 1 Tesz 1:9). Velük együtt hisszük az egy Istent, aki a történelem szereplője, és velük együtt fogadjuk el a kinyilatkoztatás szavát. (Evangelii Gaudium, no. 247)
Isten folytatja munkáját az Ószövetség népe között, a bölcsesség kincseit, amelyek az Ő szavával való találkozásból erednek. Ezért az Egyház is gazdagodik, amikor a judaizmus értékeit fogadja be. Mialatt igaz, hogy bizonyos eszmék nem elfogadhatóak a judaizmus számára, és hogy az Egyház nem tartózkodhat annak a hirdetésétől, hogy Jézus a Messiás, létezik egy gazdag kiegészítés, amely lehetővé teszi számunkra, hogy együtt olvassuk a régi zsidó írásokat, és hogy segítsünk egymásnak, felszínre hozni az Isten szavának gazdagságát. Mi osztozhatunk sok etikai meggyőződésen is, és azon a közös aggodalmon, ami az igazságosságra és a népek fejlődésre vonatkozik. (Evangelii Gaudium, no. 249)
Ön kérdezte még tőlem, az ön első cikke végén, hogy mit mondhatunk zsidó testvéreinknek arról az ígéretről, amit Isten tett nekik: ez egy üres ígéret? Higgye el nekem, hogy ez egy radikális kérdés, számunkra, keresztények számára, mert Isten segítségével, különösen a II. Vatikáni Zsinat fényében, újra felfedeztük, hogy a zsidó nép számunkra a szent gyökér marad, ahonnan Jézus született. Én is számos barátságot ápoltam az évek során a zsidó testvéreimmel Argentínában, és gyakran imádságban, amint a gondolatom a soah borzalmas valóságához tért vissza, én Istenre tekintettem. Amit én önnek, Szent Pállal mondhatok, az az, hogy Isten soha nem hanyagolta el az Izraellel kötött szövetségéhez ragaszkodó híveket, és hogy az utóbbi rettenetes évszázadok alatt a zsidók megőrizték az Istenbe vetett hitüket. És ezért mi, az Egyház, és az emberiség egész családja, soha nem lehetünk elég hálásak nekik. Ezen túlmenően, megmaradva az Ószövetség Istenének a hitében, mindenkit emlékeztetnek, beleértve minket keresztényeket is, hogy mi szünet nélkül, mint zarándokok várjuk az Úr visszatérését, és hogy ezért nekünk nyitottaknak kell lennünk irántuk, és hogy ne maradjunk elsáncolva az eredményeinknél. (Letter to Eugenio Scalfari, Journalist of the Italian Newspaper La Repubblica, September 4, 2013)
A Buenos Aires-i érsekségem alatt, részesültem abban az örömben, hogy őszinte barátságot ápolhattam, a zsidó világ vezetőivel. Mi gyakran beszélgettünk a mi saját vallási azonosságunkról, a Szentírásban fellelhető ember képéről, és hogyan lehet életben tartani az Isten iránti tudatosságot, egy sokféleképpen szekularizált világban. Én különféle alkalmakkor találkoztam velük, hogy megvitassuk azokat a kihívásokat, amelyekkel úgy a zsidók, mint a keresztények szembesülnek. De mindenek fölött mint barátok, élveztük egymás társaságát, és gazdagodtunk a találkozás, és a párbeszéd által, és üdvözöltük egymást, és ez segített mindnyájunkat abban, hogy növekedjünk mint emberek, és mint hívők. Ez sok más helyen megtörtént a világban, és ezek a baráti kapcsolatok, egy sokkal hivatalosabb párbeszéd kifejlődésének az útján állnak. Úgy, hogy én bátorítom önt abban, hogy ezt az utat járja, ahogy ön ezt teszi, újabb generációkat vonva be. A humanizmusnak szüksége van a mi egyesített tanúságunkra azon férfiak és nők méltóságának elismerése érdekében, akik az Isten képére és hasonlatosságára vannak teremtve, és a béke érdekében, amely Istennek mindenek fölötti ajándéka. Amint Jeremiás próféta mondta, „Én ismerem a tervet, amelyet számotokra szőttem, mondja az Úr, a jólét terveit, és nem a gonoszságét, hogy nektek a reménység jövőjét adjam.” (Jer 29,11). Ezzel a szóval, hogy Béke – Salom – zárom szavaimat, kérvén a ti imáitokat, és magamat ajánlva nektek. (Address to Members of the International Jewish Committee, June 24, 2013)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék I. Az Ószövetség most is hatályos? I. Az Ószövetség most is hatályos? II. A régi törvény parancsai az új törvényhez viszonyítva III. Mit foglal magában Istennek a zsidó nép iránti szeretete? I. Az Ószövetség most is hatályos?
|
||
-Egy régi parancsolat érvényét veszíti, mivel nem alkalmas, hogy a tökéletességhez vezessen.
A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is. […] Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl, 16aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. 17A tanúság ugyanis így szólt róla: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” 18Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt mint hatástalan és erőtlen, 19a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez. (Zsid 7,12,15-19)
-Az első szövetség, mivel alkalmatlan, egy másikkal lett helyettesítve.
Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője. Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra. 8Így feddte meg őket ugyanis: Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával. 9Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törődőm velük – mondja az Úr. […] Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez. (Zsid 8,6-9,13)
-Krisztus kijelentette az első rend eltörlését, hogy megalapítsa a másodikat.
Mivel a törvény a jövendő javak árnyéka, de nem a valóságok képe volt, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak. 2Nemde abbahagyták volna az áldozat bemutatását, ha a bemutatók egyszeri megtisztulás után megszabadultak volna a bűntudattól. 3Ellenkezőleg, éppen ez emlékeztette őket évről évre a bűnre. 4Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. 5Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem. 6Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. 7Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. 8Először tehát ezt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved”, jóllehet ezeket a törvény írta elő. 9Azután így folytatta: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. (Zsid 10,1-9)
-Az Ószövetség átmeneti volt, a betű szerint volt, ami halált hoz, és nem a lélek szerint.
Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet. 7Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt, 8hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb. 10Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges. 11Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz. (2Kor 3,6-11)
-Az élelemmel, és a szombattal kapcsolatos kérdések léteznek, de mint egy jövő valóság árnyékai, ami a Krisztus teste.
Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. 17Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. (Kol 2,16-17)
|
XII. Pius pápa |
-A Megváltó halálával az új törvény váltotta fel a régit, amely hamarosan el lett temetve, és a halál hordozója.
Először is a Megváltó halálával az eltörölt Régi Törvény helyébe az Új Szövetség lépett; akkor lett az egész földkerekség számára Jézus Krisztus vérével szentesítve Krisztus törvénye, annak hittitkaival, törvényeivel, intézményeivel és szent szertartásaival. Mert amíg az isteni Üdvözítő szűk területen prédikált – hiszen csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldetett (Mt 15,24) – megfért egymással a Törvény és az Evangélium; halálának keresztfáján azonban Jézus a Törvényt annak rendelkezéseivel együtt megszüntette (Ef 2,15), az Ó Szövetség adóslevelét feltűzte a keresztre (Kol 2,14), az egész emberi nemért kiontott vérében Új Szövetséget alapított. (Mt 26,28; 1 Kor 11,25) Oly nyilvánvaló volt akkor – így beszél Nagy Szent Leó az Úr keresztjéről – az átmenet a Törvénytől az Evangéliumhoz, a Zsinagógától az Egyházhoz, a sok áldozattól az egyetlen Áldozathoz, hogy mikor az Úr kilehelte lelkét, váratlan erővel, a tetejétől az aljáig, kettészakadt az a titokzatos kárpit, mely elzárta a templom szentélyét és annak szent titkát. ( XII. Pius Mystici corporis Christi)
|
Firenzei Zsinat (XVII. Egyetemes) |
-Mózes törvényeinek a jogszerűségét nem lehet követni az örök üdvösség elveszítése nélkül.
Erősen hiszi, vallja és tanítja, hogy az Ószövetség, vagyis a mózesi Törvény rendszabályai, amelyek feloszthatók a szertartásokra, szent áldozatokra és a szent jelekre, mivel azért lettek bevezetve, hogy valaminek az eljövetelét jelezzék, ámbár megfeleltek abban a korban az Isten tiszteletének, de miután az általuk jelzett Urunk Jézus Krisztus eljött, megszűntek, és kezdetüket vették az Újszövetség szentségei. Halálosan vétkezik bárki, aki még a kínszenvedés után is reményt helyez ezekbe a rendszabályokba, és alájuk veti magát, mint olyan dolgoknak, amelyek az üdvösségre szükségesek. De nem tagadja a zsinat, hogy ezek megtarthatók voltak Krisztus szenvedésétől az evangélium kihirdetéséig, csupáncsak ne higgyük róluk, hogy legkevésbé is szükségesek az üdvösségre. Azonban állítja, hogy az evangélium kihirdetése után az üdvösség elvesztése nélkül lehetetlenség megtartásuk. Krisztus hitétől idegennek nyilvánítja tehát mindazokat, akik amaz idő után a körülmetéltetést, a szombatot és a többi vallásos rendszabályt megtartják, és kijelenti, hogy semmi esetre sem részesülhetnek az örök üdvösségből, hacsak valamikor észre nem térnek tévedéseikből. Mindenképpen előírja tehát mindazoknak, akik a krisztusi névvel dicsekszenek, hogy tartózkodjanak a körülmetéltetéstől bármely időben, akár a keresztség előtt, akár utána. Mert akár reményét helyezi bele valaki, akár nem, ezt az örök üdvösség elvesztése nélkül egyáltalán nem lehet megtartani. (Denzinger-FJ 1348)
|
XIV. Benedek pápa |
-Az eltörlött mózesi törvények betartása, bűn elkövetését jelenti.
Az első szempont az, hogy a mózesi törvény szertartásait megszüntette Krisztus eljövetele, és hogy már nem bűn, ha azokat nem tartja meg tovább az ember az evangélium kihirdetését követően. Ezért az a különbségtétel, amelyet a régi törvény tett a tiszta és tisztátalan ételek között a ceremoniális törvény előírásai közé tartozik, minélfogva méltán megerősítést nyert, hogy az ilyen megkülönböztetés már nem létezik, és hogy ne legyen engedélyezve az élelmiszerek megkülönböztetése. (Benedict XIV. Encyclical Ex Quo Primum, no. 61, March 1, 1756)
II. A régi törvény parancsai az új törvényhez viszonyítva
|
Aquinói Szent Tamás |
-A régi törvény háromféle parancsot tartalmaz: erkölcsi, szertartási és jogi
Ennek megfelelően a régi törvény háromféle parancsolatáról kell beszélnünk: erkölcsi parancsolatokról, amik a természettörvény követelményéhez tartoznak; ceremoniális parancsokról, amik az istentisztelet módját határozzák meg; és ítélkezési parancsokról, amik az emberek között követendő igazságosságot meghatározó szabályok. Ezért amikor az Apostol azt mondta (Róm 7) [12]: „a törvény szent”, hozzáfűzte, hogy „a parancs is igazságos, szent és jó”. Igazságosak az ítélkezési, szentek a ceremoniális parancsok (mert szent az, ami Istennek van felajánlva), és jók az erkölcsi parancsolatok. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, q. 99, a.4, co.)
-Az erkölcsi parancsok a Tízparancsolat részét képezik.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális és ítélkezési parancsolatoktól különböző erkölcsi parancsolatok tárgya az, ami természeténél fogva a jó erkölcshöz tartozik. ( Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata I-II, q. 100, A.1 co. )
A törvény minden parancsolata a Tízparancsolat részei között foglal helyet. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica I-II, q. 100, a. 3)
-A szertartási parancsok Isten imádására vonatkoznak.
A ceremoniális parancsok konkretizálják az erkölcsi parancsolatokat az Istenhez való vonatkozásban, ahogy az ítélkezési parancsok konkretizálják az erkölcsi parancsokat a felebaráthoz való vonatkozásban. Ámde az ember Istenre a megfelelő istentisztelet által irányul. Ezért ceremoniális parancsoknak sajátos értelemben azokat nevezzük, amik Isten tiszteletéhez tartoznak. ( Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata I-II, q.101, a.1 )
-A szertartási parancsok nem tudnak a bűntől megtisztítani, mert önmagukban nem tartalmaznak kegyelmeket.
A lelki, vagyis a bűn okozta tisztátalanságtól azonban a ceremóniáknak nem volt engesztelő erejük, mivel a bűnökért való engesztelés csakis Krisztus által jöhetett létre, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1) [29]. Mivel pedig Krisztus megtestesülésének és szenvedésének misztériuma valóságosan akkor még nem ment végbe, a régi törvénynek azok a ceremóniái nem tartalmazhatták valóságosan a megtestesült és szenvedésen átment Krisztustól származó erőt, ahogy azt az új törvény szentségei tartalmazzák. Ezért nem voltak képesek a bűntől megtisztítani, ahogy az Apostol mondja (Zsid 10) [4]: „Lehetetlen, hogy a bikák és a bakok vére bűnöket töröljön el.” Ezeket az Apostol „szegényes és erőtlen elemeknek” nevezi (Gal 4) [9]; erőtleneknek, mivel nem képesek a bűntől megtisztítani; de ez az erőtlenség abból ered, hogy szegényesek, vagyis nem tartalmazzák a kegyelmet.[…] így tehát nyilvánvaló, hogy a ceremóniáknak a régi törvény állapotában nem volt megigazulttá tevő erejük. ( Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata I-II, q.103, a.2 )
-A szertartási parancsok érvényüket vesztik, hogy az új törvény szabályai érvényre jussanak.
Ámde a külső tiszteletnek arányosnak keli lennie a belső tisztelettel, ami a hitben, a reményben és a szeretetben áll. Ezért a belső tisztelet változásai szerint kell változnia a külső tiszteletnek. Ámde a belső tiszteletnek három állapota különböztethető meg. Az egyik állapotban a hit és remény tárgyai a mennyei javak, és amik azokhoz vezetnek, mint jövőben elérendők. Ilyen volt a hit és a remény állapota a régi törvényben. A belső tisztelet második állapotában a hit és remény tárgyai mennyei javak, mint jövőben elérendők, és amik azokhoz vezetnek, mint jelenlegi (illetve múltbéli) javak. Ez az új törvény állapota. -A harmadik állapot pedig az, amelyben mind kettőt, mint jelenlévőt birtokolja az ember, és semmit sem hisz, mint távollévőt, és semmit sem remél, mint jövőben elérendőt. Ez az üdvözültek állapota. Az üdvözülteknek abban az állapotában tehát az Istentisztelethez semmi előképszerű nem fog tartozni, hanem csak „a hálaadás és a dicséret hangja” (Iz 51) [3]. Ezért mondja a Jel 21 [22]:. Templomot nem láttam benne: ugyanis a mindenható Úristen a templom és a Bárány.” Tehát hasonló okból az első állapot ceremóniáinak amelyek a második és a harmadik állapotot jelezték előre, a második állapot eljöttével meg kellett szűnniük; és más ceremóniákat kellett bevezetni, amelyek megfelelnek abban az időszakban az istentisztelet állapotának amelyben a mennyei javak jövőben elérendők Istennek azok a jótéteményei pedig, amik azokhoz vezetnek jelenlévők. Az első ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvényt örökre megmaradónak abszolút értelemben az erkölcsi parancsai miatt mondjuk, a ceremoniális parancsait illetően pedig a törvény az általa előre jelzett igazságot tekintve örökéletű. A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi nem megváltásának misztériuma Krisztus szenvedésében teljesedett be. Ezért az Úr akkor mondta: „Beteljesedett.” (Jn 19) [3] Tehát akkor kellett teljesen megszűnniük a ceremóniáknak, amikor már az igazságuk beteljesedett. Ennek jeléül a templom kárpitja meghasadt (Mt 27) [5]. ( Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata I-II, q.103, a. 3, co ./ad2 )
-Halálos bűn Krisztus szenvedése után a régi szertartásokat megtartani.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Gal 5) [2]: „Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használt nektek.” Ámde Krisztus csak annak nem használ, aki halálos bűnt követ el. Tehát Krisztus szenvedése után a körülmetélkedés és más ceremóniák megtartása halálos bűn. Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden ceremónia bizonyos megvallása a hitnek, vagyis Isten belső tiszteletének. Ámde a belső hitet az ember tettekkel éppen úgy megvallhatja, mint szavakkal, és mindkét esetben, ha valami téveset vall meg, halálos bűnt követ el. Noha ugyanazt hisszük Krisztusról, mint az ősatyák, de mivel ők megelőzték Krisztust, mi pedig követjük, ugyanazt a hitet más szavakkal jelezzük mi, mint ők. Ők ugyanis ezt mondták: Íme, a szűz majd fogan és fiút szül.” [Iz 7,14] Ezek jövő időre vonatkozó szavak, mi pedig ugyanezt fejezzük ki múlt időre vonatkozó szavakkal, mondván: „fogant és szült”. Hasonlóképpen a törvény ceremóniái azt jelezték, hogy Krisztus meg fog születni és szenvedni fog, a mi szentségeink pedig azt jelzik, hogy ő megszületett és szenvedett. Ahogy tehát halálos bűnt követne el, aki most a hitét megvallva azt mondaná, hogy Krisztus meg fog születni, amit az ősatyák jámborul és az igazságnak megfelelően mondtak, ugyanúgy az is halálos bűnt követne et, aki a ceremóniákat megtartaná, amiket az ősatyák jámborul és hűségesen megtartottak. Erről beszél Augustinus (Contra Faustum) [XIX, 16. fej.] : „Már nem ígérjük, hogy meg fog születni, szenved és feltámad, amit azok a szentségek bizonyos módon hirdettek, hanem azt hirdetjük, hogy megszületett, szenvedett, feltámadt, amit a keresztények szentségei már tudtunkra adnak.” ( Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata I-II, q.103, A.4, sc / co )
-A jogi parancsok, amelyek az emberi viszonyokra vonatkoztak a zsidó nép körében, Krisztus eljövetelével megszűntek.
Az ítélkezési parancsok mivolta tehát kettőben áll: az emberek egymás közötti viszonyaira kell vonatkozniuk, és kötelező erejüket nem egyedül az észből kell nyerniük, hanem valamilyen rendelkezésből. ( Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata I-II, q. 104, a. 1, co )
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az ítélkezési parancsoknak nem volt örökké tartó kötelező erejük, hanem Krisztus eljöttével kiüresedtek, de másként, mint a ceremoniális parancsok. Ez utóbbiak ugyanis annyira kiüresedtek, hogy Krisztus után az őket megtartók számára nem csak „halottak”, hanem „halált hozók” is (kiváltképpen az Evangélium terjedése után). Az ítélkezési parancsok pedig halottak, mert nincs kötelező erejük, de nem halált hozók. Ha egy uralkodó ugyanis elrendelné, hogy az ő országában azokat kövessék, nem vétkezne, ha nem azzal a szándékkal tartanák meg azokat, illetve nem úgy rendelné el megtartásukat, mint amiknek a régi törvény intézkedése folytán kötelező erejük van. Az ilyen követési szándék lenne ugyanis halált hozó. (Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata I-II, q.104, A.3, co. )
-Krisztus beteljesítette a törvényt, és tökéletesítette azt igék és tanítások által kegyelmet biztosítva annak betartására.
Ezzel szemben áll amit az Úr mond (Mt 5) [18]: „Nem jöttem felbontani a törvényt, hanem beteljesíteni.” Később hozzáteszi: „Egy i betű, vagy egy vesszőcske sem múlik el a törvényből, hanem minden beteljesedik.” Válaszul azt kell mondanunk, hogy az új törvény úgy viszonyul a régi törvényhez, mint tökéletes a tökéletlenhez, amint mondottuk. Ámde minden tökéletes beteljesíti azt, ami a tökéletlenből hiányzik. Ennek megfelelően az új törvény beteljesíti a régi törvényt, amennyiben pótolja azt, ami a régi törvényből hiányzott.
A régi törvényben pedig kettő vizsgálható: a cél és a törvényben foglalt parancsok. Bármely törvény célja, hogy az emberek igazságosak és erényesek legyenek, amint fentebb 3 mondottuk. Ezért a régi törvény célja az emberek megigazulása. Ezt a célt a régi törvény nem volt képes megvalósítani, de előképszerűen jelezte bizonyos ceremoniális cselekedetekkel, és megígérte szavakkal. Ebben a vonatkozásban az új törvény beteljesítette a régit, mert megadta a megigazulást Krisztus szenvedésének erejével. 4 Erről beszél az Apostol (Róm 8) [3 skk.]: „Ami a törvény számára lehetetlen volt, Isten véghez vitte: elküldte tulajdon Fiát a bűnös testhez hasonló alakban, elítélte a testben lévő bűnt, hogy a törvény megigazulttá tevő hatása beteljesedjék rajtunk.” – Amit erre vonatkozóan a régi törvény megígért, azt az új törvény megadja; a 2Kor 1 [20] szerint: „Isten valamennyi ígérete Igenné vált benne”, vagyis Krisztusban. – Ezzel kapcsolatban is beteljesítette, amit a régi törvény előre jelzett. Ezért mondja a Kol 2 [17], hogy a ceremoniális parancsok csak „árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van”, vagyis az igazság Krisztushoz tartozik. Ezért az új törvény az „igazság törvényének”, a régi törvény pedig az „árny”, vagy az „előkép” törvényének mondható.
A régi törvény parancsait pedig Krisztus cselekvésével és tanításával teljesítette be. Cselekvésével, mivel szándékosan körülmetélkedett, és megtartotta az abban az időben megtartandó törvényes előírásokat; a Gal 4 [4] szerint: „Alávetette magát a törvénynek.” – Tanításával pedig a törvény parancsait háromféleképpen teljesítette be. Először a törvény igazi értelmének kifejtésével, ahogy ez az emberölés és házasságtörés esetében látható, amikkel kapcsolatban a farizeusok és írástudók egyedül a külső cselekedetet tiltották. Ezért az Úr a törvényt beteljesítette: rámutatott, hogy a bűnös belső actusok is tiltva vannak. Másodszor az Úr beteljesítette a törvény parancsait azzal, hogy elrendelte, miként kell biztosan megtartani azt, amit a régi törvény előírt. Például a régi törvény előírta, hogy az ember ne esküdjön hamisan. Ezt az ember biztosabban megtartja, ha teljesen tartózkodik az eskütől, a szükségesség esetét kivéve. – Harmadszor, az Úr beteljesítette a törvény parancsait azzal, hogy hozzáadott a tökéletesség elérését szolgáló néhány tanácsot, ami a Mt 19 [21]-ben látható, ahol az Úr így szól ahhoz, aki azt mondja magáról, hogy megtartotta a régi törvény parancsait: „Egy valaminek híjával vagy még. Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, amid van.” ( Aquinói Szent Tamás. Sth I-II, q. 107 a. 2,. )
-Az új törvény tökéletesíti a régit.
Minden törvény az emberek érintkezését valamilyen célra irányítja. […] Ámde amik célra irányulnak, a cél mivolta alapján kétféleképpen különbözhetnek. Egyik módon, mivel különböző célokra irányulnak, és ebben az esetben fajilag különböznek; különösen, ha a közvetlen célok mások. Másik módon, a célhoz való közelség vagy távolság szerint. […] Azt kell tehát mondanunk, hogy az első módon az új törvény nem különbözik a régi törvénytől, mivel mindkettőnek azonos a célja: az emberek legyenek alávetve Istennek. Ámde az Új- és Ószövetségnek azonos az Istene; a Róm 3 [30] szerint: „Ugyanaz az Isten teszi megigazulttá a hitből a körülmetéltet éppúgy, mint hite által a körülmetéletlent.” – Másik módon az új törvény különbözik a régi törvénytől, mivel a régi törvény olyan, mint a gyermekek nevelője, ahogy az Apostol mondja (Gal 3 [24]), az új törvény pedig a tökéletesség törvénye, mivel a szeretet törvénye, amiről az Apostol azt mondja, hogy „a tökéletesség köteléke” (Kol 3 [14]). […] az új és a régi törvény között megjelölt összes különbségeket a tökéletes és tökéletlen közötti különbség alapján kapjuk. Bármely törvény parancsolatainak ugyanis az erényes cselekedetek a tárgyai.
Ámde az erényes cselekedetekre másként irányulnak a tökéletlenek, akik még nem rendelkeznek az erény készségével, mint azok, akiket az erény készsége tökéletesít. Akik ugyanis még nem rendelkeznek az erény készségével, az erényes cselekvésre valamely külső okból (például a fenyegető büntetés miatt, vagy valamilyen külső jutalmazás ígéretének hatására: megbecsülés, gazdagság vagy más hasonlók reményében) irányulnak. A tökéletleneknek, vagyis a lelki kegyelmet még el nem nyerteknek adott régi törvényt ezért nevezték a „félelem törvényének”, amennyiben az a parancsolatok megtartására bizonyos büntetések kilátásba helyezésével ösztönzött, és bízonyos ideig tartó javakra vonatkozó ígéreteket tartalmazott. – Az erényesek pedig az erényes cselekedetekre az erény szeretete miatt hajlanak, nem valami büntetés vagy külső jutalom miatt. Ezért az új törvényt, amelynek elsődleges mivolta a szívbe adott lelki kegyelemben áll, a „szeretet törvényének” hívjuk. Ez a törvény lelki és örök javakra vonatkozó ígéreteket tartalmaz, amik az erényeknek, főleg a szeretetnek tárgyai. Ezért az erényes emberek ezekre természetüknél fogva irányulnak, nem mint külső dolgokra, hanem mint saját javaikra. – Ezért mondják azt is, hogy a régi törvény „a kezet fékezi meg, nem a lelket”, mivel aki valamely bűntől a büntetéstől való félelem miatt tartózkodik, annak akarata nem távolodik el abszolút értelemben a bűntől, mint ahogy eltávolodik azé, aki a megigazulás szeretete miatt tartja magát távol tőle. Ezért mondjuk, hogy az új törvény, a szeretet törvénye „a lelket fékezi meg”. ( Aquinói Szent Tamás. a teológia foglalata I-II, q. 107, a. 1, co./ad 2 )
|
Szent Ágoston |
-Krisztus kicserélte a régi jeleket beteljesítve azokat úgy, hogy világos különbség van azok között, amelyek meghirdették Krisztus eljövetelét, és azon jelek között, amelyek előre megmondták az Ő jövetelét.
[The Jews] ask us: ‘What do the readings of the Law and the Prophets serve you, if you do not wish to observe their precepts?’ For we do not circumcise the flesh, and we consume the meat that the Law calls impure; we do not keep the Sabbath, the new moon or the feast days; we do not sacrifice animal victims to God, nor do we celebrate the Passover as they with the lamb and unleavened bread. Inclusively, the Apostle calls some other preceding sacraments, shadows of what was to come (Col 2:17), for they signified that which was to be revealed, that which was disclosed to us; such that, with the shadows removed, we benefit from their uncovered light. It would take much time to dispute each point separately: just as we are circumcised by uncovering the old man not by the cutting of flesh, […] so also, our Passover is Christ, and our unleavened bread is the sincerity of truth, which does not contain the leaven of malice (1Col 5: 7-8), and if there are other matters that need not be fulfilled now, contained within the former signs, they are fulfilled in He whose kingdom will not end. It is certainly fitting that all of the causes be fulfilled in He who did not come to abolish the law and the prophets, but to fulfill them. (Mt 5:17) In this way, Christ did not annul the former signs by opposing them; rather, he changed them by bringing them to their plenitude, in such a way that there is a clear distinction between those who announced that Christ came, and those who foretold his coming. (Saint Augustine. Adversus Iudaeos, no.3-4)
III. Mit foglal magában Istennek a zsidó nép iránti szeretete?
|
Szentírás |
-Izrael egész háza el kell, hogy ismerje Jézust Úrnak és Messiásnak.
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! […] Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – amint tudjátok – általa vitt végbe köztetek. Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, […] Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk. Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. […] Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!” E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” „Térjetek meg – felelte Péter –, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk.” (ApCsel 2,14; 22-24; 32-33; 36-39)
-Jézus a Messiás, aki a próféták, és a Szövetség leszármazottainak adatott.
Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: „Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon? Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. […] Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára, hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által. Mózes ezt mondta: „Az Úr, a mi Istenünk hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek!” „Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, irtsátok ki a népből.” – A többi próféta is, Sámueltől kezdve mind, akik utána szóltak, megjövendölték ezeket a napokat. Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. – Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől.” (ApCsel 3,12-13; 19-26)
– A törvényt, amit az angyalok közvetítettek nem tartották be
Erre válaszul így beszélt: „Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielőtt még Háránban letelepedett volna. […] Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek sorából, mint engem is. Ő volt, aki a pusztai közösségből érintkezett az angyallal, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk. Ám atyáink nem akartak neki engedelmeskedni, visszautasították, és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba. Megkérték Áront: Csinálj nekünk isteneket, azok vezessenek, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről. Így ezekben a napokban borjút készítettek, áldozatot mutattak be a bálványnak, s örömüket lelték kezük művében.[…] Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.” (ApCsel 7,2; 37-41; 51-53)
-Akármikor olvassák is Mózest, egy fátyol borítja a szívüket – ameddig az Úrhoz nem térnek.
Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz. Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk, nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsőségének a végét. Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el. Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák, de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol. (2Kor 3,11-16)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
-Isten elleni sértés, ha valaki nem Krisztusra szegezi egészen a tekintetét.
„Sokszor és sokféleképpen szólt egykor Isten az atyákhoz a Prófétákban, ezekben az utolsó napokban a Fiúban szólt hozzánk” (Zsid 1,1-2). Krisztus Isten emberré lett Fia, az Atyának egyetlen, tökéletes és fölülmúlhatatlan Igéje. Benne az Atya mindent elmondott, és rajta kívül nem adatik más ige. Keresztes Szent János egyebek mellett a Zsid 1,1-2-höz írt magyarázatában ezt világosan kifejezi: „Nekünk adván, ahogyan adta, a Fiát, aki az ő egyetlen Igéje, ebben az egyetlen Igében mindent elmondott, és más mondanivalója nincs többé. (…) Amit ugyanis korábban csak részletekben mondott a Prófétáknak, azt most egészében elmondta, amikor a teljességet, tudniillik a Fiát adta nekünk. Ha ezek után valaki most kérdezni akarná Istent, vagy látomásokat, kinyilatkoztatásokat akarna tőle, az nemcsak esztelenül cselekedne, hanem egyenesen megsértené Őt, nem Krisztusra szegezvén a szemeit, illetve valami mást vagy újdonságot keresve rajta kívül.” (Keresztes Szent János: A Kármelhegy útja 2,22, 3-5) (KEK 65.)
|
Firenzei Zsinat (XVII. Egyetemes) |
-Senki, aki a Katolikus Egyházon kívül van, beleértve a zsidókat is, nem részesülhet az örök életben.
Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy senki, aki nincs a katolikus Egyházban, nemcsak a pogányok, hanem a zsidók, vagy eretnekek és szakadárok sem, nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, „amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Mt 25,41), kivéve, hogyha életük befejezése előtt az Egyházhoz csatlakoztak: az Egyház testének az egysége pedig annyira erős, hogy csak a benne maradóknak szolgálnak üdvösségére az egyházi szentségek, és csak ezeknek számára teremnek örök jutalmakat a böjtölések, alamizsnálkodások és a jámborság többi művei, valamint a krisztusi katonáskodás gyakorlatai. Senki sem üdvözülhet, hacsak nem maradt meg a katolikus Egyház oltalmában és a vele való egységben, bármekkora alamizsnákat adott, vagy akár ha vérét is ontotta Krisztus nevéért. (Denzinger-FJ 1351)
|
Szent Ágoston |
-A régi áldozat megszűnt Jeruzsálemben, mindenütt az új áldozatot mutatják be.
Finally, if you insist, oh Jews, on distorting the meaning of prophetic words according to your own view, thus resisting the Son of God against your salvation; […] if you wish to understand things in this way, what will you say and how will you interpret the other Prophet (Mal 1:10-11) that cuts through such words, crying out with perfect clarity: ‘I have no pleasure in you, says the Lord of hosts, and I will not accept an offering from you hand. For from the rising of the sun to its setting my name is great among the nations, and in every place incense is offered to my name, and a pure offering; for my name is great among the nations, says the Lord of hosts.’ With so much clear evidence with what right then, do you object? […] Certainly here you cannot deny that not only does He not accept a sacrifice from your hands, but also that you do not offer a sacrifice with your hands. For there exists only one place established by the law of the Lord, where he commanded that the sacrifices be offered by your hands, outside of which place he firmly prohibited it. Since such places were lost through by fault, you do not dare to offer in other places the sacrifices that were only licit to offer there. […] Then, do not think that just because you are not offering a sacrifice to Him, or due to the fact that he does not receive it from your hands, that sacrifices are no longer offered to God. […] Open your eyes at last and see that, from the rising of the sun to its setting, the sacrifice of the Christians is offered not only in one place, as you had established, but in all places; and not to any god, but to the One who had foresaid this, the God of Israel. For which he also said in another place to his Church: ‘And the Holy One of Israel is your Redeemer, the God of the whole earth he is called.’(Isa 54: 5) (Saint Augustine. Adversus Iudaeos, no.12-13)
-Amikor a zsidók Krisztushoz fognak közeledni, ők tovább már nem lesznek elhagyatva.
Therefore, the Prophet calls you to the light of the Lord when he said: ‘O house of Jacob, come, let us walk in the light of the Lord.’ ‘You, o house of Jacob,’ who He has called and chosen; not ‘You,’ who He has rejected: ‘For you have rejected your people, the house of Jacob’ (Isa 2: 5-6). Whosoever wishes to come from the house of Jacob will belong to house that is called, and set free from the one abandoned. In effect, the light of the Lord in which the people walk is that light of which the same Prophet said: ‘I will give you as a light for the nations that my salvation may reach to the end of the earth.” (Isa 49: 6) To whom does he say this if not Christ? How has it been fulfilled if not in Christ? […] Then ‘Draw near to him and be radiant’ (Ps 34:5) What does ‘Draw near to Him’ mean other than: ‘Believe’? Why then are you going elsewhere to draw near to him, when he is the rock that the prophet Daniel said would increase and become such a great mountain so as to fill the earth? (Dan 2:35) In the same way, those who say: ‘Come, let us climb the mountain of the Lord,’ are not trying to move out and reach any other place. Where they are, is where they climb; for a sacrifice is offered according to Melchizedek in all places. Likewise, another prophet also said: ‘The Lord […] will famish all the gods of the earth and to him shall bow down, each in its place, all the lands of the nations.’(Zeph 2:11) When, therefore, one says: ‘Draw near to him,’ one doesn’t say: prepare ships or beasts that they may carry your victims, or, walk from the farthest places unto the place where God accepts the sacrifices of your devotion. Rather it is said: Draw near to Him whom you have heard preached, draw near to him who is glorified before your eyes. You shall not tire as you walk, for you shall draw near to him from wherever you believe. (Saint Augustine. Adversus Iudaeos, no. 14)
-A zsidókat szeretettel kell a megtérésre hívni, mert ha ellenállnak továbbra is bűnösök maradnak.
Dearest ones, independently of whether the Jews hear this with pleasure or with indignation; we, however, and to the extent that we may, must preach with love toward them. In no way should we proudly boast against the separated branches, rather, we must consider the grace of he who, with such mercy, is the root that supports us, (Rom 11:17-18); for it is not by being haughty, but by associating with the lowly that we speak, without insulting presumption, but rather with celebration and trembling (cf. Ps 2:11): ‘Come, let us walk in the light of the Lord’ (Is 2:5). For, ‘his name is great among the nations’(Mal 1:11). If they heard and listen, they will be among those to whom it was said: ‘Look to him, and be radiant; so your faces shall never be ashamed’ (Ps 34: 5). If they hear and do not obey, if seeing, they becomes envious, they will be included among those of whom it was said: ‘The wicked man sees it and is angry; he gnashes his teeth and melts away’ (Ps 112: 10). ‘But I,’ says the Church to Christ, ‘as a green olive tree in the house of God. I trust in the mercy of God forever and ever’(Ps 52: 8). (Saint Augustine. Adversus Iudaeos, n. 12-13)
|
Aranyszájú Szent János |
-Amikor a zsidóknak megbocsátanak, az nem a körülmetélés, sem más cselekedetek által lesz, hanem csak a keresztség által.
„Mert ez az én szövetségem nekik, mikor elveszem bűneiket” (Róm 11,27). Nem akkor, amikor körülmetélkednek, nem akkor, amikor áldozatot mutatnak be, nem akkor, amikor cselekszik a törvény egyéb tetteit, hanem amikor elnyerik a bűnök bocsánatát. Bár ez megigértetett, de még nem történt meg. Ha nem is nyerték el még a bűnök bocsánatát a keresztség által, ez biztosan be fog következni, hogy részesüljenek ebben. Be fog következni, mert „Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását” (Róm 11,29). (Saint John Chrysostom, Homily XIX, Letter to the Romans, no. 6)
-Az őseiknek köszönhetően szeretve vannak, de az elődök erényei semmit nem használnak nekik, amíg meg nem keresztelkednek.
Mindazonáltal Isten most sem szüntette meg elhívását, hanem vár minden pogányra, hogy jöjjenek és higgyenek, és azután jönni is fognak. Azután tesz más engedményt is a javukra, mondván: „Az isteni kiválasztásra való tekintettel ők szeretettek atyáik kedvéért.” Mit jelent ez? Amennyiben ők ellenségek, annyiban büntetésben részesülnek, de szeretettek, őseik erényei miatt, akik hittek. (Saint John Chrysostom, Homily XIX, Letter to the Romans, no. 7)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
-Krisztus végső eljövetele annak a felismeréséhez kapcsolódik egész Izrael részéről, hogy Ő a Messiás, egy részük megátalkodott a „hitetlenségben”
A Messiás dicsőséges eljövetele a történelem bármely pillanatában attól függ, hogy elismeri-e Őt „egész Izrael”, melynek egy része megátalkodott a „hitetlenségben” (Róm 11,20) Jézussal kapcsolatban. Szent Péter mondja pünkösd után a jeruzsálemi zsidóknak: „Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek, hogy eljöjjön az Úr színe előtt a megbékélés ideje, és Isten elküldje Őt, aki számotokra Krisztussá rendeltetett, Jézust, akit az égnek kellett befogadnia egészen a nagy megújulás napjáig, amit Isten megmondott szent prófétái ajka által” (ApCsel 3,19-21). És Pál visszhangozza: „Ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz a fölvételük, mint élet a halálból” (Róm 11,15). A zsidók összességének belépése a messiási üdvösségbe az összes pogányok után valósítja meg Isten népe számára „Krisztus teljességét” (Ef 4,13), amelyben „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28). (KEK 674)
|
Szent Bernát |
-Senki ne üldözze a zsidókat – mialatt a halott halott marad.
One should not persecute the Jews, or put them to death, nor even drive them away. Ask those familiar with the Holy Scriptures, what the Psalms prophesize about the Jews, and what the Church says: ‘Slay them not, lest my people forget.’ Indeed, the Jews are a living memorial for us of the Passion of Our Lord. For this motive, they now live scattered throughout the universe; and weeping the just punishment of so great a crime, wherever they be, they bear witness to our redemption. […] However, ‘they shall return at evening, and in His time, He will look upon them with benevolence’ And, finally, when the plenitude of the nations is reunited, then as the Apostle says: ‘Israel shall be saved’ (Rom 11, 26). Till then, he who dies ‘remains in death.’ (Saint Bernard. Letter 363, no. 6 – Obras Completas de San Bernardo, BAC – vol. VII, p. 1047)
-A zsidók megtérésére kell törekedni, és nem az üldözésükre.
Does the Church not progress more steadily by convincing the Jews of their errors and converting them to the faith, than if the latter were exterminated suddenly by a general massacre? Do you think the universal prayer of the Church ‘from the rising of the sun to its setting’ for the perfidious Jews – so that the Lord God tear the veil from their hearts and have them go from their darkness to the light of truth – was randomly established? If one believed that the incredulous could not believe, it would be ‘useless and ridiculous to pray for them.’ Butwith the eyes of mercy, consider that the Lord is compassionate toward them and repays their wickedness with goodness, and their hatred with love. What then would become the words of the Psalmist: take care ‘with killing them.’ And, elsewhere: ‘When all nations will be entered into the fold, it will be the turn of Israel to be saved.’ Or, another: ‘The Lord will rebuild Jerusalem and gather together the dispersed of Israel’? By chance do you wish to claim that the prophets were liars, and annul all of the treasures of the love and mercy of Jesus Christ? Your ‘doctrine is not yours’, but rather, that ‘of your father’, who ‘sent you’. But I believe you to be satisfied in following your master. ‘He was an assassin since the beginning,’ a liar and the father of lies. What a monstrous belief! What infernal wisdom in opposition to the words of the prophets, in contradiction with the doctrine of the apostles and hostile to mercy and grace! What a shameful heresy! (Saint Bernard – Letter, 365, no. 2)
|
Aquinói Szent Tamás |
– Az által, hogy a zsidók megtartják a saját szokásaikat, tanúságot tesznek a mi hitünkről.
Abból pedig, hogy a zsidók a saját rítusaikat megtartják, amik egykor az általunk elfogadott hitigazságok előképei voltak, az a jó származik, hogy a hitünk melletti tanúságtételt kapunk ellenségeinktől, és mintegy jelképben ábrázolva van számunkra az, amiben hiszünk. (Saint Thomas Aquinas, II-II, q. 10 a. 11, co)
IV. Mit mondott Szent Pál a Rómaiakhoz írt levél 11,29 összefüggéseiben?
|
Szentírás |
-Ők nem teljesítették be a törvényt, mivelhogy ők a művekre figyeltek, és nem a hitre.
Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg. A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény teljesítésére. Vajon miért? Mert nem hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében, amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne. (Róm 9,30-33)
-Kritikátlan buzgalom, ha valaki a saját igaz voltát állapítja meg, és azt nem Istennek veti alá.
Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom értük az Istenhez. Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés. Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására. (Róm 10,1-4)
-Izrael egy részének a keménysége addig tart, amíg a pogányok száma be nem telik, addig ők, továbbra is, mint Isten ellenségei lesznek.
Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát. Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket. Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért. Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok, úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön. Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen. (Róm 11,25-36)
|
Aquinói Szent Tamás: Kommentár, rómaiaknak írt levélhez |
-A zsidók vaksága, a nem-zsidók előnyére lett megengedve.
Először is, tekintettel bizonyos zsidók bukására, amikor azt mondja: a megkeményedés jött Izraelre, nem általánosan, hanem csak egy részükre: „Tedd érzéketlenné e nép szívét” (Iz 6,10). Másodszor, előre megjövendölte ennek a vakságnak a végét mondván: amíg be nem teljesedik a pogányok hitre térésének a teljes száma, azaz nemcsak néhány pogány nemzet fog megtérni, hanem akár az összes, vagy a nagyobb részük az egyház tagjává lesz: „Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.” (Zsolt 24:1) (…) Meg kell jegyezni, hogy ez az ige addig a zsidók hitetlenségét jelentheti. Mert Isten megengedte, hogy vakká váljanak, annak érdekében, hogy a pogányok teljes száma beteljesedjen. Ezt is jelentheti a behatárolás, vagyis azt, hogy a vaksága egészen addig tart, ameddig a pogányok teljes hitre jutása be nem következik. Ezzel megegyezik az a kijelentés, mely szerint, amikor majd a pogány nemzetek megtérésének teljes száma elérkezik, egész Izrael megmenekül, nemcsak néhányan, úgy, mint most, hanem mindnyájan: „megmentem őket az Úr, az ő Istenük által” (Oz 1,7); „Ö, hozzánk térvén, könyörül rajtunk” (Mik 7,19). (Saint Thomas Aquinas. Commentary on the Epistle to the Romans, Ch. 11, lectio 4)
-A zsidók iránti irgalom, az Újszövetség erejének lesz köszönhető.
Harmadszor megmutatja üdvösségnek a módját, amikor azt mondja: És ez lesz az én új szövetségem velük, amikor elveszem bűneiket. A régi szövetség nem szüntette meg a bűnöket, mivel „Lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.” (Zsid 10,4). Ezért, mivel az Ószövetség tökéletlen volt, új szövetséget ígért nekik: „Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.” (Jer 31,31) és ennek meg lesz a hatalma a bűnök bocsánatára Krisztus vére által „mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,28); „Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mik 7,19). (Saint Thomas Aquinas. Commentary on the Epistle to the Romans, Ch. 11, lectio 4)
A zsidóknak az evangéliummal szembeni ellenségeskedése segített magának a Szentírásnak az elterjedésében.
Az evangéliumnak, amelynek ellenálltak, saját maguk miatt ellenségei lettek, de ez hasznodra vált. Ezért mondja a Lk 19,27: „Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”; és a János 15,24- ben: Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is.” Vagy ez az ellenségeskedés az evangéliummal szemben segítette az evangéliumot, amely már elterjedt mindenhol ilyen ellenségeskedés miatt: „Erről az evangélium igaz tanításában hallottatok, amely hozzátok is eljutott, s amint az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik, úgy nálatok is attól a naptól kezdve” (Kol 1,5-6). (Saint Thomas Aquinas. Commentary on the Epistle to the Romans, Ch. 11, lectio 4)
-A zsidók irgalomban fognak részesülni az őseiknek adott ígéreteknek köszönhetően.
But they are beloved by God for the sake of their forefathers as regards election, because He chose their descendants on account of their forefathers’ grace: “The Lord loved your fathers and chose their descendants after them” (Dt 10:15). This does not means that the merits established by the fathers were the cause of the eternal election of the descendants, but that God from all eternity chose the fathers and the sons in such a way that the children would obtain salvation on account of the fathers; not as though the merits of the fathers were sufficient for the salvation of the sons, but through an outpouring of divine grace and mercy, the sons would be saved on account of the promises made to the fathers. […]Then when he says, For the gifts, he excludes an objection. For someone might claim that even though the Jews were formerly beloved on account of their forefathers, nevertheless the hostility they exert against the gospel prevents them from being saved in the future. But the Apostle asserts that this is false, saying: The gifts and call o God are irrevocable, i.e., without repentance. As if to say: That God gives something to certain ones or call certain ones is without repentance, because God does not change His mind: “The Lord has sworn and will not change his mind” (Ps 110:4). However, this seems false, for the Lord says: “It repenteth me that I made man”. (Saint Thomas Aquinas. Commentary on the Epistle to the Romans, Ch. 11, lectio 4)
-Isten azt akarja, hogy az irgalma által mindenki üdvözüljön.
Isten azt akarja, hogy az irgalma által mindenki üdvözüljön, ennek érdekében megalázta őket, hogy az üdvösség tényét ne maguknak tulajdonítsák, hanem Istennek: „Elpusztítalak, Izrael: ki segíthet rajtad?” (Oz 13,9); „Tehát némuljon el minden száj, és az egész világ vallja magát Isten előtt bűnösnek.” (Rom 3:19). (Saint Thomas Aquinas. Commentary on the Epistle to the Romans, Ch. 11, lectio 4)