16. Az ateisták is Isten gyermekei, képesek jót tenni hasonlóan a katolikusokhoz?

16. Az ateisták is Isten gyermekei, képesek jót tenni hasonlóan a katolikusokhoz?

Forrás:  Atheists can also do good

Tégy jót, és kerüld a rosszat… kétkedés nélkül, mert ez mindnyájunk kötelessége, mindaddig, amíg senki sem képes elfojtani azt a benső hangot, amely a szíve mélyén állandóan erre szólít. De… képes-e mindenki  ugyanúgy válaszolni erre a belső hívásra, egyforma tisztasággal, és egyenlő hatékonysággal?

Egy bonyolult téma, mint ez is, sok árnyalattal, nem taglalható egykönnyen; és még meg is kéne érteni, teljes tisztasággal, nehogy félreértsünk dolgokat, amelyek főbenjáró fontosságúak a mi üdvösségünkért. Mert Krisztus mondta: „nélkülem semmit nem tehettek.”(Jn 15, 5)

A katolikus tanítás, mint mindig, bőséges fényt vet erre – amiért mi, az uralkodó sötétség közepette, több mint hálásak kell legyünk.

 FERENC:

Mindenki nemcsak tudja, hanem kell is, hogy tegye a jót, akármilyen vallást gyakorol, mert „bensőjükben van, a jóra való parancs”, amióta ők, „az Isten képmására lettek teremtve.” Ez volt a lényege Ferenc pápa elmélkedésének, május 22-e, szerda reggelén azok számára, akik részt vettek, a korai misén, amit ő, a Szent Márta ház kápolnájában ünnepelt. A misén felolvasott Szentírási részlet, (Mk 9:38-40) arról szólt, amikor a tanítványok panaszkodtak valakiről, aki jót tesz ugyan, de nem tartozik hozzájuk. „Jézus megdorgálja őket. ‘Ne akadályozzátok őt, hagyjátok jót tenni.’ A tanítványok, anélkül, hogy gondolkodtak volna, azon akadtak fenn, hogy: egyedül csak mi tudunk jót tenni, mert csak mi vagyunk az igazság birtokában. Mindaz, aki nincs az igazság birtokában, nem tudhat jót tenni.” A pápa a továbbiakban rámutatott: Ez mindenképp hibás magatartás, és Jézus kijavította őket. Megengedhető-e, „hogy feltegyük magunknak a kérdést, miszerint, ki tud jót tenni és miért? Mit jelentenek Jézusnak azon szavai, hogy ‘ne akadályozzátok őt’? Mi rejlik mögöttük?” Ebben az esetben „a tanítványok valahogy összeférhetetlenek voltak”, de „Jézus tágította a látókörüket, és elképzelhetjük, hogy azt mondta: ‘Ha ez az ember tud jót tenni, mi mindnyájan tudunk jót tenni. Ugyanígy tud bárki, aki nem egy közülünk.’ „Az Úr az ő képére teremtett minket” és ha „Ő jót tesz, mindnyájan tartsuk meg a szívünkben ezt a parancsot: tégy jót, és ne tégy rosszat. Mindnyájan.” Az a vélekedés, mely szerint nem tud mindenki jót tenni, a bezártság egy formája, „egy korlát”, hangsúlyozta a pápa, „amely háborúhoz vezet minket”, és „hogy Isten nevében öljünk. Mi nem ölhetünk Isten nevében”. Épp ellenkezőleg „ha valaki azt mondja, lehet Isten nevében ölni, ez istenkáromlás”. Az Úr mindenkit megváltott Krisztus vérével, „Mindenkit, nemcsak a katolikusokat. Mindenkit.” És az ateistákat? „Őket is. Ez az a vér, ami minket Isten gyermekeivé tesz”.  (Morning Meditation, Domus Sanctae Marthae, May 22, 2013)

De, [kérdi Scalfari] mi lesz azokkal, akiknek nincsen hitük? A válasz [a Ferencé] az, hogy ha valaki egyszer is szeretett másokat, legalább annyira, mint saját magát, (esetleg jobban is mint saját magát) az Atya helyeselni fogja. A hit segít, de nem az az elem, ami határoz – az az élet. A bűn az élet része, és a megbánás is az élet része. Bűntudat, a bűnösség érzete, a szabadulás utáni vágy, az önzés elhagyása… (Interview with Eugenio Scalfari published in La Repubblica, March 15, 2015)

(Megjegyzés a honlapról.  A fent idézett kijelentések, egy Eugenio Scalfari  által készített interjúban találhatók, és Ferenc pápának vannak tulajdonítva, idéző jelek nélkül. Ezért aztán, mivel ezek a szavak soha nem lettek hivatalosan visszavonva, mi ide vesszük ezeket, együtt a tanítás megszokott rendjével.)

Tartalomjegyzék Szentírás II. János Pál pápa – Az emberi gondolkodás által megismerhető egyetemes igazság eszméje szükséges a jó és rossz ismérveinek helyes meghatározásához. – A szabadság alapvető függősége az igazságtól. XVI. Benedek pápa – A könyörületességet az igazság fényében kell gyakorolni, különben félremagyarázható, és jelentése kiürül. – Az igazság nélkül a könyörületesség értéktelen, és érzelgősséggé alacsonyodik. – Az ateizmus az egyik fő akadály az emberi fejlődés útján – az Istent kizáró humanizmus, embertelen. A Katolikus Egyház Katekizmusa – Az ember értelmével felismerheti Isten hangját, amellyel felszólít a jó megtételére, és a rossz elkerülésére: Szeretni Istent és a felebarátot. – A Keresztség az, ami minket Isten fogadott fiaivá tesz. – Isten kegyelmet ad nekünk, hogy Isten gyermekeivé váljunk. – Egyedül az isteni örökbefogadás, tesz minket alkalmassá arra, hogy Krisztus példáját kövessük: tenni a jót. Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció – Az üdvösség nem jön létre az egyén akarása, és részvétele nélkül – az illető el kell, hogy fogadja a természetfeletti életet. Trienti Zsinat – Krisztus mindenkiért meghalt, de nem mindenki fogadja el az Ő halálának jótéteményeit – csak azok, akikkel kommunikálták az Ő szenvedésének érdemeit. – Kiközösítés: mindazokra, akik azt állítják, hogy valaki kegyelem nélkül tud igaz módon élni, és kiérdemelni az örök életet. Szent Ágoston – Az ember nem tud jót tenni anélkül, hogy segítve ne legyen Isten ingyenes kegyelme által. Szent Ágoson – Az ember nem tud jót tenni anélkül, hogy Isten ingyenes kegyelme ne segítené. – Kegyelem nélkül az ember tehet rosszat a jónak a látszatával. II. Orange-i Zsinat (529) – Bárki, aki azt állítja, hogy kegyelem nélkül lehet jót tenni, ellentmond az apostoloknak. – Eretnek szellem általi megtévesztés: azt állítani, hogy az örök élet, a természet erőire támaszkodva, és a Szentlélek sugallata nélkül érhető el. – Isten nélkül senki sem tud jót tenni. II. Vatikáni Zsinat – A bűn, csakis Isten kegyelmének segítségével győzhető le. – Ha Isten elfelejtődik, az ateista maga lesz érthetetlenné.

Szentírás

Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.” (Ján 3,5)

A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. (Róm 6,4)

II. János Pál pápa

– Az emberi gondolkodás által megismerhető egyetemes igazság eszméje szükséges a jó és rossz ismérveinek helyes meghatározásához.

Néhány újabb iskola odáig jutott a szabadság magasztalásában, hogy abszolút értékké tette, a javak forrásává és kezdetévé. Ebben az irányban hatnak azok a tanítások, melyek elveszítik a transzcendencia iránti érzéket, vagy kifejezetten ateisták. A személyes lelkiismeretet teszik az erkölcsi ítélet legfölső fórumává, mely minden külön indoklás nélkül (kategorikusan) és tévedhetetlenül dönthet a jó és a rossz kérdésében. Az elvet, mely szerint mindenkinek követnie kell a lelkiismeretét, azzal a tévedéssel alapozzák meg, hogy az erkölcsi ítélet azért igaz, mert a saját lelkiismeretből fakad. Így azonban az igazság követelménye szertefoszlik, s átadja helyét az őszinteség, a hitelesség, a „magammal való összhang” kritériumának, annyira, hogy ezen az úton eljutottak az erkölcsi ítélet teljesen szubjektív fölfogásához. […]már nem a maga eredeti valóságában mint a személyes értelem aktusát tekintik, melynek az a feladata, hogy a jó egyetemes ismeretét alkalmazza egy meghatározott helyzetben és így egy itt és most jó cselekvést kimondó ítélet legyen; ehelyett az egyéni lelkiismeretet fölruházzák a kiváltsággal, hogy autonóm módon állapítsa meg a jó és a rossz ismertetőjegyeit, s az ebből fakadó cselekvést. Ez az elgondolás szorosan kapcsolódik az individualista etikához, mely szerint mindenki a másokétól különböző, saját igazságához igazodik. (II. János Pál pápa VERITATIS SPLENDOR 32.p. )

– A szabadság alapvető függősége, az igazságtól.

Ha létezik az igazság keresésében a saját út tiszteletben tartásának joga, akkor előbb és még inkább létezik mindenki súlyos kötelezettsége az igazság keresésére és a megismert igazsághoz való ragaszkodásra.[…] Az említett szubjektivista és individualista áramlatok hatására az erkölcsteológián belül néhány irányzat új módon értelmezi a szabadság kapcsolatát az erkölcsi törvénnyel, az emberi természettel és a lelkiismerettel, és új ítéleteket vezetnek be a cselekedetek erkölcsi értékeléséhez. Eme irányzatok egyetértenek abban, hogy gyengítik vagy egyenesen tagadják a szabadság függését az igazságtól.[…] Ennek az alávetettségnek a súlyát Krisztus szavai világosan és tekintéllyel fejezik ki: „Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” (Jn 8,32) .( II. János Pál pápa VERITATIS SPLENDOR 34.p. )

XVI. Benedek pápa

– A könyörületességet az igazság fényében kell gyakorolni, különben félremagyarázható, és jelentése kiürül.

Tudatában vagyok annak, milyen jelentésbeli félresiklásokon és kiüresedésen ment és megy át a szeretet jelentése,[…] Ebből fakad a szeretet és az igazság összekapcsolásának szükségessége, nem csupán abban az irányban, amelyet Szent Pál kijelöl, azaz az „igazság a szeretetben” értelemben (Ef 4,15), hanem a fordított, amazt kiegészítő „szeretet az igazságban” irányban is. Az igazságot a szeretet „ökonómiájában” kell keresni, megtalálni és kifejezni, ugyanakkor másrészről pedig a szeretetet az igazság fényében kell megérteni, értékelni és gyakorolni. Így nem csak az igazság által megvilágított szeretetnek teszünk szolgálatot, de hozzájárulunk az igazság hitelesítéséhez is azzal, hogy megmutatjuk bizonyító és meggyőző erejét a konkrét társadalmi életben. (XVI. BENEDEK PÁPA CARITAS IN VERITATE 2.p.)

– Az igazság nélkül a könyörületesség értéktelen, és érzelgősséggé alacsonyodik.

Az igazságnak a szeretethez fűződő szoros kapcsolata miatt a szeretetben az emberség hiteles kifejeződése, és egyúttal az emberi kapcsolatok alapvetően fontos elemeként, annak közösségi természete ismerhető fel. Csak az igazságban ragyog fel a szeretet és válhat hitelesen megélhetővé. Az igazság az a fény, amely értelmet és értéket ad a szeretetnek. Ez a világosság egyszerre az ész és a hit világossága, amely által az értelem eljut a szeretet természetes és természetfeletti igazságához: ez összegzi az ajándékozás, az elfogadás és a közösség jelentését. Igazság nélkül a szeretet szentimentalizmusba süpped, és üres foglalattá válik, amely önkényesen tölthető meg. […] A szeretet kereszténységét, ha nélkülözi az igazságot, könnyen felválthatja a pozitív érzelmek fenntartása, amelyek hasznosak ugyan a társadalmi együttélésben, de marginálisak. Ugyanis ebben az esetben Isten számára nem marad többé valódi, őt megillető hely a világban. Az igazságot nélkülöző szeretet egy beszűkült, kapcsolatoktól megfosztott szférára szorul vissza. (XVI. BENEDEK PÁPA CARITAS IN VERITATE 4.p.)

– Az ateizmus az egyik fő akadály az emberi fejlődés előtt – az Istent kizáró humanizmus embertelen.

Isten nélkül nem tudja az ember, merre kell mennie, és nemegyszer annak a megértéséről is megfeledkezik, kicsoda is ő valójában. Tekintettel a népek fejlődésének hatalmas problémájára, amely szinte már elcsüggedésre és megadásra késztetne minket, a mi Urunk, Jézus Krisztus szava siet segítségünkre, és tudtunkra adja: „nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15,5), biztat bennünket: „Én veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,20). […] Az Isten előtti kitárulkozás megnyit minket, hogy ugyancsak nyitottak legyünk a testvéreinkkel és a világgal szemben, és ezt szolidáris és örömteli feladatként éljük meg. Ellentétben áll ezzel az Istennel szembeni ideológiai elzárkózás és a közömbösség ateizmusa, amely megfeledkezik a Teremtőről, és ezzel azt kockáztatja, hogy az emberi értékeket is elfelejti: ez a szemlélet ma Istent a fejlődés legfőbb akadályaként mutatja be. Az a humanizmus, amely kirekeszti Istent, embertelen humanizmus. (XVI. BENEDEK PÁPA CARITAS IN VERITATE 78.p.)

A Katolikus Egyház Katekizmusa

– Az ember értelmével felismerheti Isten hangját, amellyel felszólít a jó megtételére, és a rossz elkerülésére: Szeretni Istent és a felebarátot.

Az ember értelmével fölismeri Isten hangját, „aki őt mindig arra szólítja, hogy tegye a jót, és kerülje a rosszat”. [9] Mindenkinek követnie kell ezt a törvényt, mely ott visszhangzik a lelkiismeretben, s Isten és a felebarát szeretetében teljesedik be. Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról. […] Szenvedésével Krisztus megszabadított bennünket a Sátántól és a bűntől. Kiérdemelte számunkra az új életet a Szentlélekben. Kegyelme helyreállítja azt, amit a bűn bennünk elrontott. (KEK 1706. 1708.)

– A Keresztség az, ami minket Isten fogadott fiaivá tesz.

A keresztség nem csupán megtisztít minden bűntől, hanem az újonnan megkereszteltet „új teremtménnyé” teszi, Isten fogadott fiává; aki „az isteni természet részese”, Krisztus tagja és „társörökös” Vele és a „Szentlélek temploma” lett. (KEK 1265)

– Isten kegyelmet ad nekünk, hogy Isten gyermekeivé váljunk.

Megigazulásunk Isten kegyelméből való. A kegyelem jóakarat, ingyenes segítség, amit Isten azért ad nekünk, hogy válaszolni tudjunk az Ő hívására: hogy Isten fiai, fogadott fiúk, az isteni természet és az örök élet részesei legyünk. A kegyelem részesedés Isten életében; bevezet a szentháromságos élet bensőségébe: a keresztségben a keresztény ember részesedik Krisztus, teste Fejének kegyelmében. Mint „fogadott fiú” ettől fogva az egyszülött Fiúval egységben „Atyának” szólíthatja Istent. Megkapja a Szentlélek életét, aki beléleheli a szeretetet és formálja az Egyházat. (KEK 1996-1997)

– Egyedül az isteni örökbefogadás tesz minket alkalmassá arra, hogy Krisztus példáját kövessük: tegyük a jót.

Aki hisz Krisztusban, Isten gyermekévé válik. Ez a gyermekké fogadás átalakítja és megadja neki, hogy Krisztus példáját kövesse; képessé teszi arra, hogy helyesen cselekedjék, és a jót tegye. A tanítvány Megváltójával egyesülve eléri a szeretet tökéletességét, az életszentséget. A kegyelemben megérett erkölcsi élet örök életbe, a mennyország dicsőségébe torkollik. (KEK 1709)

Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció

– Az üdvösség nem jön létre az egyén akarása, és részvétele nélkül – az illető el kell, hogy fogadja a természetfeletti életet.

A „sokakért” fordulat, miközben nyitott marad arra, hogy magába foglaljon minden egyes embert, azt a tényt is kifejezésre juttatja, hogy ez a megváltás nem valamiféle mechanikus módon valósul meg, az ember saját akarata és közreműködése nélkül.  Minden hívő arra hivatott, hogy a hitben elfogadja a fölajánlott ajándékot, befogadja a természetfölötti életet, amely azoknak adatik, akik részt vesznek ebben a misztériumban, akik ezt meg is élik, hogy így azon „sokak” közé számíttassanak, akikre a szöveg is utal. (vö. János Pál pápa Nagycsütörtöki levele az áldozópapokhoz 2005-ben II.)  (Francis Arinze bíboros prefektus levele A nemzeti Püspöki Konferenciák Elnökeinek 2006.)

Trienti Zsinat

– Krisztus mindenkiért meghalt, de nem mindenki fogadja el az Ő halálának jótéteményeit – csak azok, akikkel közölték, az Ő szenvedésének érdemeit.

Jóllehet Ő valóban „mindenkiért halt meg” (2Kor 5,15), nem mindenki kapja meg halálának jótéteményét, hanem csak azok, akik részesednek szenvedésének érdemében. Mert való igaz […] soha senki sem igazulhat meg, csak ha Krisztusban újjászületik (2. és 10. kánon), mivel ebben az újjászületésben, Krisztus szenvedésének érdeme által, a megigazulás kegyelme révén részesülnek. (Denzinger-Hünermann 1523.)

– Kiközösítés: mindazokra, akik azt állítják, hogy valaki kegyelem nélkül tud igaz módon élni, és megérdemli az örök életet.

2. Kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az ember Jézus Krisztus által csak azért nyeri el az isteni kegyelmet, hogy könnyebben tudjon igazul élni, kiérdemelhesse az örök életet, mintha a szabad akarat által és kegyelem nélkül is mindkettő – bár keservesen és nehezen – elérhető volna: legyen kiközösítve

10. Kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az emberek megigazulnak Krisztus igazságossága nélkül, amellyel kiérdemelte nekünk azt; vagy, hogy az Ő igazságossága által csak forma szerint igazak: legyen kiközösítve, (Denzinger-Hünermann 1552, 1560.)

Szent Ágoson

Az ember akarni sem tud semmi jót anélkül, hogy Ő ne segítené, Ő aki nem tud rosszat akarni – és ez Isten kegyelméből, a mi Urunk, Jézus Krisztus által van. ’Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn’  (Rom 14:23). És így a jó szándék, ami mentesíti magát a bűntől, az hű(séges), mert ‘az igazak a hit által élnek'(Hab 2:4) . És Krisztusban hinni, bizalom kérdése. ‘És senki nem tud Krisztusban hinni – ami annyi, mint hozzá jönni – anélkül, hogy neki ne lenne adva'(Rom 1:17). Ezért senkinek sem lehet igaz szándéka másként, minthogy előzetes érdemek nélkül, meg ne ismerte volna az igazat, ami nem más, mint a fentről jövő ingyenes kegyelem.  (Saint Augustine. Against Two Letters of the Pelagians, bk I, ch. III, no.7)

http://www.newadvent.org/fathers/15091.htm

– Kegyelem nélkül az ember tehet rosszat, a jónak a látszatával.

Ne is engedjük magunkat zavartatni, attól, amit ő a Filippieknek írt: ‘Elérni a becsületességet, ami a törvényben van, valaki által, aki gyanú felett áll’. Azért, mert lehet valaki gonosz vonzalmakkal a törvény áthágója, és mégis eleget tesz a törvény látható előírásainak, akár az ember miatti, akár magának az Istennek a félelméből; de a büntetéstől való rettegéstől, és nem az igazságosság iránti szeretetből és örömből. Mert egy dolog jót tenni, a jó cselekedet szándékával, és más dolog, annyira befolyásoltnak lenni e gonosz szándék által, és azt meg is tenni, ha valaki a büntetés hiányában azt megteheti. Mert így biztosan bűnös az, a saját akarata által, aki nem a jó szándékából, hanem félelemből tartózkodik a bűntől.  (Saint Augustine. Against Two Letters of the Pelagians, bk I, ch. IX, no.15

II. Orange-i Zsinat (529)

– Bárki, aki azt állítja, hogy kegyelem nélkül, lehet jót tenni, ellentmond az apostoloknak.

6. Kánon. Ha valaki azt állítja, hogy Isten kegyelme nélkül, pusztán hitünk, akaratunk, vágyakozásunk, törekvésünk, tevékenységünk, imánk, virrasztásunk, buzgóságunk, könyörgésünk, kérésünk vagy kopogtatásunk által nyerjük el az isteni irgalmat s nem pedig azt vallja, hogy a Szentlélek belénk áradása és sugallata által történik bennünk, hogy hiszünk, akarunk, s mind a többit is meg bírjuk tenni, ahogyan kell; – továbbá akár az emberi alázattól, akár az emberi engedelmességtől teszi függővé a kegyelem segítségét, és nem ért egyet azzal, hogy magának a kegyelemnek az ajándéka, hogy engedelmesek és alázatosak vagyunk, az ilyen tehát ellenszegül az apostolnak, aki azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7); „Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok” (1Kor 15,10). (Denzinger-Hünermann 376.)

– Eretnek szellem általi megtévesztés: azt állítani, hogy az örök élet, a természet erőire támaszkodva, és a Szentlélek sugallata nélkül érhető el.

7. Kánon. Ha valaki határozottan azt állítja, hogy a természet életereje által képes valami jót, ami az örök üdvösséget befolyásolja, üdvösen kigondolni vagy azt választani, avagy az üdvhozó, azaz az evangéliumi igehirdetéssel egyetérteni képes a Szentlélek megvilágítása és sugallata nélkül, aki az igazsággal való egyetértéshez és az abban való hithez a kedvet adja mindenkinek, az ilyen ember eretnekek módjára csalatkozik, és nem érti Isten szavát, aki az evangéliumban így szól: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5), de nem érti az apostolt sem: „Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való” (2Kor 3,5). (Denzinger-Hünermann 377.)

– Isten nélkül egy ember, nem tud jót tenni.

20. Kánon. „Isten nélkül az ember nem képes semmi jóra. Isten sok jót művel az emberben, amiket az ember nem tesz meg; de az ember semmi jót nem tesz, amit ne adna a kezére Isten, hogy azt az ember megtegye.” (Denzinger-Hünermann 390.)

II. Vatikáni Zsinat

– A bűn csakis Isten kegyelmének segítségével győzhető le.

E méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg. Ezt az Istenre irányultságot a bűntől megsebzett emberi szabadság teljesen csak Isten segítő kegyelmével tudja megvalósítani. De mindenkinek számot kell majd adnia saját életéről Isten ítélőszéke előtt, hogy jót vagy rosszat cselekedett-e. (A II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES 17.p.)

– Ha Istent elfelejtik, az ateista maga lesz érthetetlen.

Ha azonban a mulandó dolgok autonómiája kifejezésen azt értik, hogy a teremtett dolgok nem függnek Istentől, s hogy az ember a Teremtőt figyelmen kívül hagyva rendelkezhet velük, akkor minden istenhívő megérti, mennyire hamis e nézet. A teremtmény ugyanis a Teremtő nélkül elenyészik. Egyébként bármely vallás hívei mindig meghallották Isten szavát és megnyilatkozását a teremtmények nyelvén, sőt, ha Isten feledésbe merül, maga a teremtmény érthetetlenné válik. (A II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES 36.p.)