| 17. Krisztus nem fog elítélni senkit az utolsó ítéletkor? |
Az utolsó ítélet hatásos drámája feletti elmélkedés, mindig hatalmas nyeresége volt a hittel élőknek; és még napjainkban is, ez egy hatékony eszköz a lelkiismeret felébresztésére, és hívás megtérésre. Egy olyan téma, amely világosan, és gyakran jelenik meg a Szentírásban, az Utolsó Ítélet, nagy lelkipásztori értékeket tartalmaz, és mindenki számára könnyen érthető.
Az Egyház, a hitnek ezen igazságát, egyszerű és határozott szavakba önti, amelyeket a katolikusok naponta imádkoznak a Hiszekegy elmondásakor: Krisztus újra eljön, ‘ítélni élőket és holtakat’.
De… valóban eljön Krisztus, mint igaz ítélő? Vagy mint valami más? Milyen lesz ez az ítélet? Tele gyengéd jósággal, vagy mint elszánt bíráskodás? Vajon mindenkit meg fog fenyíteni, vagy csak szeretettel ölel mindenkit keblére?
Egyszóval, azt akarja az Egyház, hogy mi, az Utolsó Ítéletre csak várakozással és örömmel telve gondoljunk, vagy tiszteletteljes félelemmel, amely segíthetne magunkat a bűntől megtartani, és így biztosíthatná az örök üdvösséget?
FERENC: 
Akárhogyan is gondolkozunk Krisztus második eljöveteléről, és az Ő utolsó ítéletéről, amely úgy fog megnyilvánulni, mint végső következménye a személyek jó cselekedeteinek, vagy amelyeket nem tettek meg, az életük előbbi szakaszában, mi egy nagy misztérium előtt érezzük magunkat, amely úgy tornyosodik, fölénk, hogy elképzelni sem tudjuk. Egy titok, ami szinte ösztönösen ébreszt bennünk félelem érzetet, és talán még megrázkódtatást is. Ha valahogy mi helyesen gondolunk erre a valóságra, ez nem tud mást tenni, mint kitágítani egy keresztény szívét, és létrehozni egy indítékot, a vigasztalódás és bizalom felé. […] Ebben az esetben az Egyház, mint menyasszony, aki az emberiség nevében és mint annak első gyümölcse, fordul Krisztushoz, az ő vőlegényéhez, várakozván, hogy Ő karjába ölelje: Jézus ölelése, az ami az élet teljessége és a szeretet teljessége. Ez az, amint Jézus minket megölel. Ha józanul belegondolunk, ilyen megvilágításban, minden félelem és bizonytalanság elhalványul, és helyt ad a várakozásnak és nagy örömnek: Pont ez lesz az a pillanat, amikor mi végül is meg leszünk ítélve, hogy magunkra ölthessük Krisztus dicsőségét, és mint menyegzős ruhában legyünk bevezetve a díszvacsorára, ami az Istennel való bensőséges kapcsolat végső, és teljes képe. A második okot a bizakodásra, az a kilátás kínálja nekünk, hogy az ítélet pillanatában nem leszünk egyedül. A Máté evangéliumában, maga Jézus jövendöli meg, hogy az idők végezeténél azok, akik Őt követték, elfoglalják helyüket a dicsőségben, és vele fognak ítélkezni. ( Mt 19:28) Pál apostol, amikor a korintusi gyülekezetnek ír, kijelenti: „Tudjátok, hogy a szentek fogják megítélni a világot?… Mennyivel inkább számít, ehhez a világhoz tartozni!” (1 Cor 6:2-3). (Hivatalos fordítás: Vagy nem tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? Ha pedig ti fogjátok megítélni a világot, talán méltatlanok vagytok arra, hogy jelentéktelen dolgokban ítélkezzetek? Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább világi dolgok fölött! ) Milyen gyönyörű, tudni azt, hogy ez a találkozás, azon felül, hogy Krisztus, a mi Szószólónk (paraklétosz?), és a mi Védőnk, az atyánál, (1Jn 2:1) számíthatunk még, oly sok fivérünknek és nővérünknek a közbenjárására és jóságára, akik előttünk jártak a hitben, és akik életüket ajánlották értünk, és továbbra is kimondhatatlanul szeretnek minket! A szentek már Isten oldalán vannak, az Ő dicsőségének tündöklésében, értünk imádkozva, akik még a Földön járunk. Milyen vigasztalást ébreszt a mi szívünkben, ez a bizonyosság! Az Egyház valóban Anya, és mint anya, a gyermekei javát keresi, – különösen azokét, akik a legtávolabb vannak, és le vannak sújtva – mindaddig, amíg el nem nyeri, minden egyes tagjával, az ő teljességét, Krisztus dicsőséges testében.
További javaslatot kínál nekünk János Evangéliuma, ahol kifejezetten leszögezi, „ Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében.” (Jn 3:17-18) ( DA: Másolat a hivatalos Bibliából) Ez akkor azt jelenti, hogy ez a végső ítélet már folyamatban van, és már életünkben elkezdődik. Ez az ítélet ki van mondva, életünk minden pillanatában, mint az üdvösségbe vetett hitünk összessége, amely Krisztusban van jelen, és tevékeny, vagy a mi hitetlenségünké, ahogyan mi magunkba zárkózunk. De, ha mi elzárjuk magunkat Jézus szeretete elől, mi ítéletet mondunk magunkra. Az üdvözülés az, hogy kinyissuk magunkat Jézusnak, ő az, aki megvált minket. Ha bűnösök vagyunk – és mi mind azok vagyunk – mi arra kérjük Őt, hogy bocsásson meg nekünk, és ha mi azzal az elhatározással fordulunk hozzá, hogy jók akarunk lenni, az Úr megbocsát nekünk. De ennek érdekében mi meg kell nyíljunk Jézus szeretetének, ami mindennél erősebb. Jézus szeretete nagy, Jézus szeretete irgalmas, Jézus szeretete megbocsát. (General Audience, December 11, 2013)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék Szent Ágoston – Az irgalom korszakát követi a bíráskodás korszaka – Isten jósága el kell, hogy vezessen a megbánáshoz. – Ő, akit igazságtalan emberek igazságtalanul ítéltek el, nyilvánosan fog eljönni, hogy bíráskodjon. – Az istentelenek közé nemcsak azok számítanak, akik nem hisznek Krisztusban, hanem azok is, akik hisznek ugyan Benne, de hiábavaló módon, és nem hozva gyümölcsöket. Trienti Zsinat – Ebben az életben Jézus Krisztus a mi szószólónk az Atya előtt: ez jó ok a nagy boldogságra. – De az Isten Fiának a második eljövetelekor Ő mint bíró fog jönni. – A bíráskodás hatalma a Fiúnak lett átadva. XVI. Benedek pápa – A Bíró vissza fog jönni: mi nem élhetünk úgy, mintha a jó és a gonosz ugyanegy lenne. – Isten az igazság, és igazságot teremt: A kegyelem nem törli el az igazságot, úgy mintha bármi megtörténhetne, akkor annak ugyanolyan értéke volna. Aranyszájú Szent János – Ő, aki most megbocsát, újra eljön majd, hogy mindnyájunkat megítéljen. II.János Pál pápa – Krisztus bíráskodása a végső üdvözítő tett lesz. – Krisztus véget vet egy valótlanságok által megrontott világnak. IV. Lateráni Zsinat (XII. Ökumenikus) – Isten meg fogja ítélni az élőket és a holtakat. A Katolikus Egyház Katekizmusa – A bűnös hitetlenség, amely az Isten által felajánlott kegyelemre számított, mint semmi lesz elbírálva. – Az Ítélet napja a jónak a gonosz feletti végső győzelme lesz. Lyoni Szent Irenaeusz – Ugyanaz a bíró fogja, a jókat is és a gonoszokat is a nekik megfelelő helyre küldeni. XII. Benedek pápa – Mindenki az általa elkövetett jó, vagy gonosz tettei következményeiben fog részesülni Aquinoi Szent Tamás – Minden emberi ügy Krisztus bírói hatalma alá tartozik. VI. Pál pápa – A keresztény tanítás igazságait nem lehet megújítani önkényes feltételezésekre alapozva. A Klérus Kongregációja -Nem helyes hallgatni a végső ítélettel kapcsolatban. Szentírás – Krisztus a juhokat az ő jobb, a bakokat az ő bal oldalára fogja állítani. – Az Atya minden bírói hatalmat átadott a Fiúnak. – Isten igazságos ítélete mindenkinek megfizet tettei szerint. |
|
Szent Ágoston |
– Az irgalom korszakát követi a bíráskodás korszaka – Isten jósága el kell, hogy vezessen a megbánáshoz.
Ideje van az irgalomnak, amikor Isten nagy szenvedése hívja a bűnösöket megtérésre. Hallgass az apostolra, aki felismeri ezt az időt, és ismerd fel te is!… ‘Gondolod ember,’ mondja ő, ‘hogy ha megítéli őket azokért a cselekedetekért, és te ugyanazt teszed, te megmenekülsz Isten ítéletétől?’ És, ha mi azt felelnénk, Miért van az, hogy én naponta követek el olyan bűnöket, és mégsem történik velem gonoszság? Ő fellép, hogy megmutassa neki, az igalom idejét: ‘Te lekicsinyled az Ő jóságának, türelmének és hosszan-tűrésének a gazdagságát?’ És ő tényleg lenézte ezeket; de az apostol aggódóvá tette őt. ‘Nem tudod’, mondta, hogy az Isten jósága vezet téged a megbánásra?’ Vedd észre az irgalom idejét. De ha ő mégsem gondolta, hogy ez örökké tart, hogyan fejezte ki a félelmét, a következő versben? Most halld az ítélet idejét; te hallottad az irgalom idejét, amelynek terhére, ‘az irgalmat és az igazságot fogom én neked énekelni, ó Uram:’ ‘De te, mondja az apostol, a te kemény és meg nem bánó szíved szerint haragot gyűjtesz magadba a harag napja ellen, és az Isten igazságos ítéletének kinyilatkoztatása ellen, aki igazságot fog szolgáltatni minden embernek, az ő tettei szerint.’ . (Saint Augustine. Exposition on Psalm 101 (100), no. 1-2)
– Ő, akit igazságtalan emberek igazságtalanul bíráltak el, nyilvánosan fog eljönni, hogy bíráskodjon.
Ugyanis nyilvánosan fog jönni, hogy az igazakat és igaztalanokat igazságosan megítélje, ki előbb titokban jött az igaztalanoktól igaztalanul megítéltetni: mondom, szembetűnőképpen jön, és nem hallgat” vagyis, bírói hanggal fog feltűnni az, ki előbb, midőn titkosan jött, a bíró előtt hallgatott mint a leölésre vezetett juh, s mint a bárány nyírója előtt, meg nem nyitá száját. (Saint Augustine.The City of God, bk. 20, ch. 24, no.2)
– Az istentelenek közé nem csak azok számítanak, akik nem hisznek Krisztusban, hanem azok is, akik hisznek ugyan Benne, de hiábavaló módon, és nem hozva gyümölcsöket.
Mert eljön az ő dicső hatalmával, aki őseinkhez leereszkedett, aki jött alázatossággal az emberiséghez; ő pedig elválasztja mind az istenfélőket a gonoszoktól, – nem csak azoktól, akik teljesen elutasították, vagy hisznek benne egyáltalán, hanem azoktól is, akik hisznek ugyan Benne, de hiábavaló módon, nem hozva gyümölcsöket. Az előbbieket az Ő örökkévaló királyságába viszi, míg a másikaknak örök büntetés lesz a részük az ördögök közt. (Saint Augustine. On the Catechising of the Uninstructed, ch. 24, no. 45)
|
Trienti zsinat |
– Ebben az életben Jézus Krisztus a mi szószólónk az Atya előtt: ez jó ok, a nagy boldogságra.
Az apostol kijelentése szerint még azért is ment föl a mennybe „hogy jelen legyen most az Isten színe előtt miérettünk“ és az Atyánál védői tisztet viseljen. „Fiacskáim,“ mondja Szent János, ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek; de ha valaki vétkezett is, van szószólónk, az igaz Jézus Krisztus és ő engesztelő a mi bűneinkért Nincs is semmi, a mi felett a híveknek nagyobb örömet és lelki vidámságot kellene érezniük, mint az, hogy Jézus Krisztus ügyünk védőjévé és üdvünkért közbenjáróvá rendeltetett, ki az örök Atya előtt legfőbb kegyben, és tekintélyben áll. (Catechism of Trent, Article VI of the Creed)
– De, az Isten Fiának a második eljövetelekor, Ő mint bíró fog jönni.
A szent könyvek ugyanis az Isten fiának két eljöveteléről tanúskodnak: az egyik, midőn üdvünkért testet vett fel és a szűz méhében emberré lett; a másik, midőn e világ végén eljövend , hogy minden embert megítéljen. Ezen eljövetel a szentírásban az Ur napjának neveztetik, melyről az apostol ezt mondja: „Az Ur napja, mint éjjel a tolvaj úgy jön el“; és az Üdvözítő maga: „Azt a napot azonban vagy órát senki sem tudja“. És az utolsó ítéletre nézve legyen elég az apostol ama bizonyság- tétele: „Mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye díját a testben, amint jót vagy gonoszát cselekedett“. […]valamint az Ur azon napja, melyen emberi testet vett fel, a világ kezdetétől fogva mindenkinek legnagyobb óhajtása volt, mivel ezen titokba helyezték megszabadulásuk reményét: úgy óhajtsuk már az Isten fiának halála és mennybemenetele után a legégőbb vággyal az Ur másik napját: „Várván a boldog reménységet és a nagy Isten dicsőségének eljövetelét“. (Catechism of Trent, Article VII of the Creed)
-A bíráskodás hatalma, a Fiúnak lett átadva.
A hitelemző plébánosnak két időpontot kell figyelembe vennie, melyekben mindenkinek meg kell jelennie az Úr színe előtt, hogy részletesen számot adjon minden gondolatairól, szavairól„ cselekedeteiről, amit azonnal követ a bírói ítélet. […] A másik pedig akkor lesz, midőn egy napon és egy helyen minden ember egyszerre – Isten ítélőszéke elé fog állani, hogy minden korban élt ember láttára és hallatára megtudja ki-ki, mi határoztatott és. ítéltetett felőle; […] a jámborok s igazak ellenben abból nem csekély jutalmat és hasznot nyernek, minthogy ki fog nyilvánulni, hogy ki-ki milyen volt az életben. Ezt pedig közönséges ítéletnek mondjuk. (Catechism of Trent, Article VII of the Creed)
|
XVI. Benedek pápa |
– A Bíró vissza fog jönni: mi nem élhetünk úgy, mintha a jó és a gonosz ugyanegy lenne.
– Az Isten, igazság, és igazságot teremt: A kegyelem nem törli el a igazságot, úgy mintha bármi megtörténhetne, akkor annak ugyanolyan értéke volna.
Az utolsó ítélet képe elsősorban nem rémkép, hanem a remény képe, sőt számunkra talán a remény döntő képe. Mindazonáltal ez a kép nem félelmetes-e mégis? Azt mondanám: egy olyan kép, amely fölébreszti a felelősséget. Éppen ezért annak a félelemnek a képe is, amelyről Szent Hilarius azt mondja, hogy minden félelmünk helye a szeretetben van.[35] Isten az igazságosság, és igazságot szolgáltat. Ez a mi vigaszunk és reményünk. De az ő igazságossága ugyanakkor kegyelem is. Ezt a megfeszített és föltámadott Krisztusra tekintve tudjuk. E kettőt – az igazságosságot és a kegyelmet – helyes, belső összefüggésükben kell látnunk. A kegyelem nem oltja ki az igazságosságot, a jogtalanságot nem teszi joggá. (Benedict XVI. Spe Salve enc. 44.)
|
Aranyszájú Szent János |
– Ő, aki most megfizeti a mi bűneink árát, újra eljön majd, hogy mindnyájunkat megítéljen.
Mindig tartsuk szem előtt ezt a törvényt, amely ily módon képessé tesz rá, hogy erényben folytassuk minden időben. Mert az, aki most megengedni bűneinket, majd ítélkezik; Ő aki meghalt értünk majd újra eljön megítélni az egész emberiséget. ’ Ahogy az apostol mondta’ ’másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére.’ (Zsid 9,28) (Saint John Chrysostom. Homilies on the Gospel of John, homily 39)
|
II.János Pál pápa |
– Krisztus bíráskodása a végső üdvözítő tett lesz.
Az ítélet isteni hatalma kötve van Krisztus küldetéséhez, mint Megmentője, és Megváltója a világnak. És ugyanez az ítélkezés a megváltás művéhez tartozik; a megváltás rendjéhez. Ez egy végső megváltó tett. Következésképpen az ítélet célja, részesülni az isteni Élet teljességében, amely az ember számára nyújtott utolsó ajándék: a végleges beteljesülése örök hivatása. Ugyanakkor, az ítélet hatalma kötődik az Atya dicsőségének külső megnyilvánulásához, az Ő Fiában, aki az ember Megváltója. (John Paul II. General Audience, September 30, 1987)
– Krisztus véget vet, egy valótlanságok által megrontott világnak.
Az Úr a felhőkön jelenik meg, hatalomba és dicsőségbe öltözve. Ő ugyanaz az irgalmas és együttérző Emberfia, akit a tanítványok, az előző ittlétekor megismertek. Amikor eljön az ideje az Ő dicsőséges megnyilvánulásának, ő eljön, hogy megadja az emberi történelemnek a végső teljességét. Kozmológiai magasságok szimbolikáján keresztül, Márk evangelista megemlíti, hogy Isten az Ő Fiában fogja kinyilvánítani az Ő utolsó ítéletét az emberek cselekedetei felett, véget vetve egy olyan világnak, amit a valótlanság rontott meg, és az erőszak és igazságtalanság tört meg. (John Paul II. Homily, Jubilee of the Armed Forces and Police, November 19, 2000)
|
IV. Lateráni Zsinat (XII. Ökumenikus) |
– Isten meg fogja ítélni az élőket és a holtakat.
[Szilárdan hisszük és valljuk csak azt, hogy az igaz Isten …], el fog jönni a világ végén és ítélni fog élőket és holtakat, és kinek-kinek meg fog fizetni cselekedetei szerint, az elvetetteknek éppúgy, mint a választottaknak, akik mindannyian föl fognak támadni a saját testükkel, amelyet most viselnek, hogy megkapják cselekedeteik szerint – akár jók voltak ezek, akár rosszak – ez utóbbiak az ördöggel együtt az örök büntetést, amazok pedig Krisztussal együtt az örök dicsőséget. (Denzinger-Hünermann 801.IV. Lateráni Zsinat, 1215)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
– A bűnös hitetlenség, amely az Isten által felajánlott kegyelemre számított, mint semmi lesz elbírálva.
Jézus a próféták és Keresztelő János után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra kerül majd minden egyes ember élete és a szívek titkai. Akkor elítéltetik a bűnös hitetlenség, mely semmibe vette az Istentől fölajánlott kegyelmet. A felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet elfogadását vagy elutasítását. Az utolsó napon Jézus fogja mondani: „Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek meg” (Mt 25,40). (KEK 678)
– Az Ítélet napja a jónak a gonosz feletti végső győzelme lesz.
Az ítélet napján, a világ végén Krisztus el fog jönni dicsőségben, hogy beteljesítse a jó végső győzelmét a rossz fölött, melyek mint búza és konkoly a történelem folyamán együtt nőttek föl. (KEK 681)
|
Lyoni Szent Irenaeusz |
– Ugyanaz a bíró fogja, a jókat is és a gonoszokat is, a nekik megfelelő helyre küldeni.
Ugyanaz az Atya, aki kinyilvánította (ebben a szakaszban): ’én szerzek jólétet, és teremtek bajt’(Iz 45,7), készítette elő a megfelelő helyet mind két fél számára. Ugyanaz a bíró fogja, mind kettőt a nekik megfelelő helyre küldeni. Mint ahogyan az Úr megfogalmazta a búza és a konkoly példázatában ahol azt mondta. ’Ahogy a konkolyt összeszedik, és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.’(Mt 13,40) (Saint Irenaeus of Lyon. Against heresies, bk. IV, ch. 40, no. 2)
|
XII. Benedek pápa |
– Mindenki az általa elkövetett jó, vagy gonosz tettei szerint fogja megkapni.
Ezen felül leszögezzük, hogy Isten általános rendelkezése szerint azoknak a lelke, akik tényleges halálos bűnben halnak meg, közvetlen haláluk után a kárhozatba kerül, ahol a pokol büntetésében gyötrődik, de azért az ítélet napján minden ember „Krisztus ítélőszéke előtt” testével együtt megjelenik saját cselekedeteiért való számadás végett, hogy „ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e” (2Kor 5,10). (Denzinger-Hünermann 1002.)
|
Aquinoi Szent Tamás |
– Minden emberi ügy, Krisztus bírói hatalma alá tartozik.
Bárkire, akire rábíznak valamit, az ahhoz szükséges kiegészítőket is ugyanúgy rábízzák. Mármost, minden emberi ügy a végső szentté válásnak van alárendelve, ami az örökké tartó üdvözülés, amit ember elérhet, vagy amitől ők ki vannak zárva, Krisztus ítélete által, amint az Máté (Mt 25:31, 40 ) szerint nyilvánvaló. Következésképpen nyilvánvaló, hogy minden emberi ügy Krisztus bírói hatalma alá tartozik. (Saint Thomas Aquinas, Summa Theologica, III, q. 59, a. 4)
|
VI.Pál pápa |
– A keresztény tanítás igazságait nem lehet megújítani, önkényes sejtésekre alapozva.
Mi jól ismerjük, ezzel foglalkozva, a problémát, hogy bizonyos modern körök, nyugtalanok a hit vonatkozásában. Ők nem mentesek egy olyan világ hatása alól, amely egy mély változáson megy át, és ahol oly sok igazságot vagy megtagadnak, vagy vita tárgyává tesznek. Továbbá: mi azt is látjuk, hogy egyes katolikusokat megtéveszt egy fajta változás és újítás iránti szenvedélyük. Kétség kívül, hogy az Egyház, mindig köteles egyre jobban áthatni, és egyre alkalmasabb utakat ajánlani minden nemzedék embereinek, az Isten teljes titka felé, amelyből a megváltás gyümölcsei fakadnak, mindenki számára. De ugyanakkor, nagyon kell vigyázni, hogy felvállalva a kutatás szükséges kötelességét, a keresztény Tanítás igazságai ne sérüljenek. Mert ez – és mi sajnálattal láttuk, hogy napjainkban, ez valójában megtörténik – általános zavart, és megtévesztést okoz sok hívő lelkében. Emiatt, a legfontosabb arra figyelmeztetni, hogy a megfigyelhető és tudományos eszközökkel felfedezhető dolgok mögött az értelem, amit Isten nekünk adott, arra a felismerésre juthat, hogy ami van, az nem csak a struktúrák öncélú kifejeződése, és a tudat fejlődése ; és arra másfelől, hogy ami része az értelmezéseknek vagy a hermeneutikának, az, hogy keresse a megértést és mérlegelést, a kimondott szóhoz igazodva, amely szerint egy szöveg az valaminek a kifejezése, de nem azért, hogy ez a jelentés meg legyen minden áron újítva, önkényes feltevésekre alapozva. (Paul VI. Homily, Conclusion of the ‘Year of Faith’, June 30, 1968)
|
A Klérus Kongregációja |
– Nem igazságos hallgatni, a végső ítélettel kapcsolatban.
Az utolsó dolgok tartalmára vonatkozó katekézis:
– kell-e egyfelől, a vigasztalódás, a remény, és az üdvös félelem szempontjából gondolkozni, amire a modern embernek oly nagy szüksége van, másfelől úgy – szólni, hogy az egész igazság látható legyen. Nem helyes csökkenteni azt a súlyos felelősséget, ami minden emberre tartozik, az ő jövő sorsát illetően. A katekézis nem léphet át csendben a minden ember halála utáni ítéleten, vagy a Tisztítótűz engesztelő fenyítésein, vagy az örök halál szomorú és szánalomra méltó valósága felett, vagy a végső ítéleten. (Congregation for the Clergy, General Catechetical Directory, no. 69, April 1, 1971)
|
Szentírás |
– Krisztus a juhokat az ő jobb, a kosokat az ő bal oldalára fogja állítani.
Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! […] Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. (Mt 25, 31-34, 41)
– Az Atya minden bírói hatalmat átadott a Fiúnak.
Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,[…] Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra. (Jn 5,22,25-29)
– Isten igazságos ítélete, mindenkinek megfizet, tettei szerint.
Konokságodban és szíved megrögzöttségében csak büntetést halmozol magadra, a haragnak és az Isten igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára. Ő kinek-kinek tettei szerint fizet: örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik, haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt. S dicsőség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsősorban a zsidóra, azután a pogányra. Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél. (Róm 2,5-11)