| 3. A halálbüntetést ellenkezik Isten törvényével? |
Mi olyan társadalomban élünk, amelyet gyakran sebez meg az erőszak. És, minél nagyobb az erőszak, a társadalom annál jobban epedez a béke után, úgy, mint egy hajótörött a mentőcsónak után. Továbbá megjegyezzük, hogy vannak, akik azt állítják, hogy ez a béke egyszerűen elérhető azzal, ha a törvény gyeplőjét átengedjük a bűnözök kezébe, félretéve így az igazságosság alapvető koncepcióját.
Milyen fényt vet az Egyház, a közhatalom által gyakorolt azon büntetések törvényességére, amelyek a közjó elleni támadásokkal szemben hivatottak védeni az embereket? Az egyház teljes mértékben elítéli a halálbüntetést? Tisztázzunk néhány fogalmat.
FERENC:
„Manapság, megengedhetetlen a halálbüntetés, függetlenül attól, hogy mennyire súlyos a cselekmény. Ez sértés az élet sérthetetlenségével, és a személy méltóságával szemben, amely ellentmond az emberrel és társadalommal kapcsolatos isteni tervnek, és az Ő irgalmas igazságának, és megakadályozza a büntetést, hogy az betölthessen bármilyen igaz célt. Nem szolgáltat igazságot az áldozatnak, hanem inkább bosszút szül. […] A halálbüntetés ellenkezik az emberiesség érzésével, és az isteni irgalommal, ami az emberi igazságosság modellje kell, hogy legyen… Helyenként vita van a kivégzés módszeréről, mintha lehetséges volna ezt jól csinálni. De, más ember megölésének nincs helyes módja. (Letter to the delegation from the International Commission against the Death Penalty, March 20, 2015)http://visnews-en.blogspot.hu/2015_03_20_archive.html
A Magyar Kurír is tudósít róla:http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-vilag-szabaduljon-meg-halalbuntetestol
Lehetetlen elképzelni, hogy ma az államok nem képesek találni más módszert, mint a halálbüntetést, hogy más emberek életét védjék igazságtalan támadókkal szemben. II. János Pál elítélte a halálbüntetést, (cf. Encyclical Letter Evangelium Vitae, n. 56) éppúgy mint a Katolikus Egyház Katekizmusa (n. 2267). […] Minden keresztény és jóérzésű ember, arra hivatott ma, hogy ne csak a halálbüntetés eltörléséért harcoljon, legyen az törvényes vagy törvénytelen, és annak bármely módja ellen, hanem a fogvatartási körülmények javításáért is, tekintettel a fogvatartott ember méltóságára. És én ezt összekötöm az életfogytig tartó börtönbüntetéssel. Nem olyan régen, az életfogytiglan ki lett véve a vatikáni Büntető Törvénykönyvből. Az életfogytig tartó büntetés olyan, mint egy álruhába bújtatott halálbüntetés. (Address to the delegates of the International Association of Penal Law, October 23, 2014) http://w2.vatican.va/content/francesco/en/speeches/2014/october/documents/papa-francesco_20141023_associazione-internazionale-diritto-penale.html
Részletesebb kifejtése ezeknek a gondolatoknak itt található a Magyar Kurír oldalán
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék A Szentírás – A törvényes hatalom igazságot kell, hogy szolgáltasson, és büntesse mag a gonosztevőt Trienti Katekizmus – Az ötödik parancsolatban van egy kivétel: nem számít gyilkosságnak a halálbüntetés a gyilkosokra. A civil hatalom azzal biztosítja az életet, hogy elfojtja a súlyos sértést, és az erőszakot. X. Piusz Katekizmusa – Törvényes az életet elvenni, amikor a halálos ítélet egy gyilkosság büntetése. A Katolikus Egyház Katekizmusa – Az Egyház tanítása nem zárja ki a halálos ítélethez való folyamodást. XIII. Leo pápa – Az isteni és a természeti törvények megengedik, közérdek fennállása esetén, egy ember megölését. II. János Pál pápa Ha nem lenne mód rá másképp megvédeni a társadalmat, egy bűnöző kivégzése szükségszerű. XII. Piusz pápa – Egy elítélt ember kivégzése: A gyilkos a tettével, maga mondott le az élethez való jogáról. Szent Ágoston – Azok, akik a közjogot képviselve, halálra ítéltek egy bűnös embert, semmilyen módon nem sértették meg a ‘ne ölj’ parancsolatot. – Nagy és szent emberek büntettek egyes bűnöket halállal. – A törvénytől való félelem visszaszorítja a gonoszságot, és biztonságot ad a jóknak. Aquinoi Szent Tamás – A gonosztevők megölése nem ellenkezik a Tízparancsolat tanításával. – A halálos ítéletet a közjó védelmében kell alkalmazni. – Az emberi igazságszolgáltatás az isteni igazságszolgáltatást kell, hogy utánozza. – Mindkettő, az isteni és emberi törvény, úgy rendelkezik, hogy a bűnöst halálra kell ítélni, a könyörületen túlmenően.
|
|
A Szentírás |
Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak! Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte. 2Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülők pedig önmagukat vetik ítélet alá. 3Mert a fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsőbbségtől? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tőle, 4mert ő Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik.( Róm 13, 1-4)
Jézus nem tagadja sehol sem, hogy az államnak joga van halálos ítéletet kiróni. A farizeusokkal való vitájában azt a parancsolatot idézi: „Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!” (Máté 15,4; Márk 7,10; idézve Kiv. 21,17-et; lásd még Lev. 20,9). Amikor Pilátus arra figyelmezteti, hogy hatalma van őt keresztre feszíttetni, Jézus rámutat, hogy Pilátus hatalma felülről való, azaz Istentől (János 19,11). Jézus megdicséri a jobb latort, aki bevallja, hogy ő és társa csak azt kapja, amit tetteikért érdemelnek (Lukács 23,41).
|
Trienti Katekizmus |
– Kivételek az ötödik parancs alól
„A gyilkosság tilalmát illetőleg, mindenekelőtt szükséges megmagyarázni, melyek az ölés azon nemei, a melyeket e parancs nem tilt. Mert az állatok megölése nem tilos; mivel, ha Isten az állatok húsának élvezetét az embereknek megengedé, azokat megölni is szabad; a miről szent Ágoston1) így szól: „Midőn halljuk, ne ölj, azt sem a növényekről nem értjük, mivel semmi érzéssel nem bírnak, sem az oktalan állatokról, mivel velünk semmi kapcsolatban sincsenek.“( …)A gyilkolás más megengedett neme az, mely azon felsőséget illeti, kinek élet és halál fölött hatalom adatott, mellyel a törvények értelme s ítélete szerint a gonosztevőket megbünteti s az ártatlanokat védelmezi; mely tisztiben, igazságos eljárás mellett, nemcsak gyilkosságot nem követ el, sőt inkább ezen isteni törvénynek, mely által a gyilkosság tiltatik, igenis engedelmeskedik. Mert e törvénynek kitűzött célja levén az emberek élete és biztonságáról gondoskodni: a felsőbbségek által, mivel ők a gonosztettek törvényes megbosszulói. kiszabott büntetések arra céloznak, hogy a vakmerőség és erőszakbüntetések által megzaboláztatván, az emberek élete biztos legyen. Azért mondja Dávid :2) „Korán kiirtom a föld minden bűnösét s az Úr városából mind elvesztem a gonoszul cselekvőket.“(…) Azok sem gyilkosok, a kik igazságos háborúban ölnek. Azért azok sem vétkeznek, kik igazságos háborúban, nem öldöklési vágyból vagy kegyetlenségből, hanem egyedül a közjóért való buzgalomból az ellenség életét elveszik. Vannak továbbá olyan gyilkolások is, melyek egyenesen Isten parancsára történnek. Levi fiai, kik egy napon sok ezer embert megöltek, nem vétkeztek; e gyilkolás után így szólt hozzájok Mózes:1) „Ti ma kezeiteket az Úrnak szenteltétek.”( részletek Trienti katekézis az 5. parancsából)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
A közjó védelme követelményének megfelel az állam erőfeszítése annak érdekében, hogy az emberi jogokat és a polgári együttélés alapvető szabályait sértő magatartásformák terjedését megfékezze. A törvényes közhatalomnak joga és kötelessége a vétség súlyosságával arányos büntetés kiszabása. A büntetésnek elsősorban a bűn által okozott rendzavarás helyreállítása a célja. Amikor a büntetést a vétkes önként elfogadja, a büntetés engesztelő értelmet is nyer. A büntetés azon felül, hogy védi a közrendet és óvja a személyek biztonságát, gyógyító célzatú is: amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához. Az Egyház hagyományos tanítása – a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve – nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben. (KEK 2266-2267)
|
XIII. Leo pápa |
Az isteni és a természeti törvények megengedik, közérdek fennállása esetén, egy ember megölését.
Nyilvánvaló az isteni és a természeti törvény fényében, és amit a Szentírás feltárt előttünk, hogy senkinek sincs joga a másik ember életét elvenni, vagy megsebesíteni – kivéve közérdek miatt, vagy ha ez elkerülhetetlen önvédelemből. (Leo XIII. Encyclical Pastoralis Officii, to the Archbishops and Bishops of the German Empire and Austria-Hungary, September 12, 1881)
|
II. János Pál pápa |
Ebbe a témakörbe tartozik a halálbüntetés kérdése is, melyre vonatkozóan az Egyházban éppúgy, mint a polgári társadalomban, egyre erősödik az az irányzat, mely e büntetésfajtának csak nagyon korlátozott alkalmazását vagy teljes eltörlését követeli. A kérdést egy olyan büntetőjog keretében kell mérlegelni, amely egyre inkább illő a személyi méltósághoz s végső soron Istennek az emberre és a társadalomra vonatkozó tervéhez. A büntetésnek ugyanis, amellyel a társadalom sújtja a bűnöst „elsődleges célja a bűn által okozott rendbontás helyreállítása”. A közhatalomnak meg kell torolnia a személyi és közösségi jogok megsértését azáltal, hogy a vétkesre a bűnténnyel arányos büntetést ró, ami föltétele annak, hogy visszanyerhesse szabadságának gyakorlását. A hatalom így éri el célját, ti. hogy megvédje a közrendet és a személyek biztonságát, ugyanakkor ösztönözze és segítse a bűnöst a megjavulásban. Nyilvánvaló, hogy éppen e célok elérése érdekében a büntetés mibenlétét és mértékét gondosan kell mérlegelni és eldöntetni, s a legsúlyosabbat, a halálbüntetést csak végső esetben szabad alkalmazni, amikor a társadalom megvédése más módokon nem lehetséges. (EVANGELIUM VITAE II. János Pál pápa enciklikája 56. pontja)
|
XII. Piusz pápa |
– Egy elítélt ember kivégzése: A gyilkos a tettével, maga mondott le az élethez való jogáról.
Amikor egy elítélt kivégzéséről van szó, az nem azt jelenti, hogy az államhatalom rendelkezik az emberi élet fölött . Ebben az esetben az államhatalomnak, joga van megfosztani az elkövetőt az életethez való jogtól engesztelésül, mert ezzel a bűnnel önmaguk lemondtak az életre való jogukról (DS 3720–22) (Pius XII. Address to the participants in the First International Congress on Histopathology of the Nervous System, no. 33, September 14, 1952)
|
Szent Ágoston |
– Azok, akik a közjogot képviselve, halálra ítéltek egy bűnös embert, semmilyen módon nem sértették meg a ‘ne ölj’ parancsolatot.
Szent Ágoston azt írja az Isten városában: „Ugyanaz az isteni törvény, ami tiltja az emberölést, megenged bizonyos kivételeket is, minthogy Isten felhatalmaz a kivégzésre egy általános törvény alapján, vagy amikor kifejezett megbízást ad egy bizonyos személynek, egy korlátozott időre. Mivel a felhatalmazás közvetítője nem más, mint a kézben tartott kard, ami viszont nem felelős a gyilkosságért, semmiképp sincs a ’Ne ölj!’ parancsolat ellenére, ha Isten parancsára háborút indítanak, vagy ha az állami szuverenitás képviselői halállal sújtanak egyes bűnözőket, a józan igazság szabályának vagy a törvénynek megfelelően.”
„..Mindazonáltal ezen törvény alól, mely a gyilkolást tiltja, némely kivételeket maga az isteni tekintély tett azokra nézve, kiknek kivégzését maga az Isten, vagy adott törvénye, vagy bizonyos személyre ideiglenesen ruházott nyílt meghagyása által parancsolja. Mert az nem gyilkol, ki a parancsolónak szolgálni köteles, hasonló lévén a kardhoz, mely az azt használónak eszközül szolgál. Ennélfogva e törvény ellen : „Ne ölj korántsem vétkeztek azok, kik Isten akaratjából háborút viseltek; sem azok, kik nyilvános hatalmat képviselvén, annak törvényei, azaz : az igazságos ész parancsa szerint a bűnösöket halállal büntették.” (Saint Augustine. City of God, Book I, Ch. 21)
|
Aquinoi Szent Tamás |
– A gonosztevők megölése, nem ellenkezik a Tízparancsolat tanításával.
Ezenkívül a tízparancsolat parancsai között szerepel az emberölés tilalma. Ámde úgy tűnik, hogy a parancs alól felmentést adnak az emberek: például az emberi törvény szerint a gonosztevőket és az ellenséget jogosan ölik meg. Tehát a tízparancsolat törvény alól adható felmentés (A teológia foglalata I-II 100. kérdés, sz.8,3) (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, I-II, q. 100, a. 8, ad. 3)
– A halálos ítéletet a közjó védelmében kell alkalmazni.
Ámde minden rész az egészre irányul, mint tökéletlen a tökéletesre. Ezért azt tapasztaljuk, hogy ha valamely testrész eltávolítása hasznos a test egészségének,például ha ártalmas más testrészeknek, dicséretes és az egészségre kedvező az eltávolítása. Ámde minden egyes személy úgy viszonyul az egész közösséghez, mint rész az egészhez. Ezért, ha valamely ember veszélyes és romboló hatású a közösségre valamely bűne miatt, dicséretes és üdvös tett a megölése a közjó megőrzése érdekében: „egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti”, ahogy az 1Kor 5 [6] mondja. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, II-II, q.64, a.2)
– Az emberi igazságszolgáltatás az isteni igazságszolgáltatást kell, hogy utánozza.
Isten a maga bölcsességének rendje zerint némelykor a jók megszabadítása érdekében azonnal megöli a bűnösöket, máskor pedig időt ad nekik a bűnbánatra, annak megfelelően,
hogy ő tudja: mi használ a választottjainak. Ezt utánozza az emberi igazságszolgáltatás is a lehetőség szerint: azokat ugyanis, akik veszélyesek másokra, kivégezni rendeli, azokat pedig,akik másoknak súlyosan nem ártva vétkeznek,megőrzi a bűnbánatnak. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, II-II, q.64, a.2, ad 2)
– Mindkettő, az isteni és emberi törvény, úgy rendelkezik, hogy a bűnöst halálra kell ítélni, a könyörületen túlmenően.
Ezért
az isteni és emberi törvény azt parancsolja, hogy az ilyen bűnösöket, akikről inkább feltételezhető, hogy másoknak ártanak, mint az, hogy megjavulnak, meg kell ölni. — Ám a halálos ítéletüket a bíró nem az irántuk érzett gyűlöletből, hanem attól a szeretettől indítva mondja ki, amely a közjót előnyben részesíti az egyes személy életével szemben. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, II-II, q.25, a.6, ad 2)