2016.január 20. Róma-Lifesitenews- Mintha készítené az Egyházat a közelgő változtatásokra, Ferenc pápa kifejezetten fokozza a zavart azoknál, akik tartanak attól, hogy újításokat vezet be az Egyházban. A pápa vatikáni rádió által közölt január 18.-i homíliájának összefoglalója a következőképpen hangzik: „Azok a keresztények, akik megálltak a „mindig így csináltuk” szemléletnél, bezárták a szívüket a Szentlélek meglepetései előtt. Ők bálványimádók és lázadók, akik soha nem fognak eljutni az igazság teljességéhez.”
A pápa nem nevezte meg, milyen rendkívüli változtatásokra utal az Egyházban. Mindenesetre, sok feltevés van a szinódust követő apostoli buzdításaival kapcsolatban, amelyekre hónapokon belül lehet számítani. Ebben azt várják tőle, hogy döntést hozzon az elvált és újraházasodottak áldozáshoz engedésének kérdésében, illetve javaslatot tegyen a hittételt érintő tekintély püspöki konferenciákra történő átengedése tekintetében. Néhány megfigyelő azt is gondolja, hogy a pápa lehet, hogy a homoszexualitás kérdését célozza meg, vagy a nyelvezetet, amelyben kevesebb hangsúlyt kell fektetni a szexuális magatartás bűnösségére, és többet a diszkriminációmentes elvre és a homoszexuális hajlamú személyek elfogadására.
Bár számos bíboros nyíltan megmondta, hogy ilyen változtatások nem lehetségesek az Egyházon belül és szemben állnak a hittel, Ferenc pápa tudatosan nyitva hagyta a vitát ezekben az ügyekben- olyannyira, hogy még az eseményeket gondosan követő katolikusok sem tudják, hogy a buzdítások merre mozdítják el az ügyet vagy továbbra is szándékosan kétértelműek maradnak-e.
Ilyen változtatásokkal kapcsolatban Ferenc pápa következetesen megismételte a katolikus irányelvet, hogy a hittételek nem változhatnak, de a fegyelem igen. Ugyanakkor különböző bíborosok rámutattak, hogy a szóban forgó változtatások, akár a fent említettek is, nem csupán a papi gyakorlatra, hanem a hittételekre is hatással vannak.
Tegnapi szentbeszédében a pápa ugyanazt a nyelvezetet használta, amelyet a szinódus végén alkalmazott, amikor összehasonlította a mai Egyház változásait a bibliai kor változásaival. Mindkét esetben arról beszélt, hogy nem a törvényeket kell megváltoztatni, hanem felismerni, hogy a törvény van az emberért, és nem fordítva. A pápa Krisztus szavait idézte, ahogy megvédte az apostolokat, akik búzaszemeket gyűjtöttek szombaton, amely cselekedetüket a mi Urunk Dávidéhoz hasonlította, amikor a templom papoknak fenntartott áldozati kenyerét megette. „ A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért.”- mondta Krisztus.
Ha ezt a szinódus különböző vitatott kérdéseire alkalmazta, akkor ez visszaélés lenne a bibliai idézettel, mivel Krisztus olyan törvényekről beszélt, amelyek valóban javíthatóak és módosíthatóak voltak, és erkölcsileg szembe lehetett velük menni. Azonban a szinódusi kérdések erkölcsi természetűek, és szembeszállni a természet törvényével soha nem megengedhető.
Szent II. János Pál pápa ezt erőteljesen nyomatékosította a Veritatis Splendor enciklikájában. A következőt írta: „ A természet törvényének tagadó tételei egyetemesen érvényesek. Ezek kötelezőek minden egyes személyre, mindig és minden körülmények között. Ez egy tilalmi ügy, amely kivétel nélkül megtilt bizonyos cselekedeteket, mert ha ezt a viselkedést választjuk, az semmi estre sem összeegyeztethető a cselekvő személy szándékának jóságával, az Istenben való élet, és a felebaráthoz kötődő bensőséges kapcsolat elhivatottságával. Tilos mindenkinek és minden esetben megszegni ezeket a tantételeket. Ez kötelez mindenkit, bármilyen áldozatot követel is, hogy soha senkiben, beleértve magunkat is, ne sértsük meg az emberi méltóságot, amely minden személyt megillet.”
Az egykori pápa az 52. cikkelyben ezt mondja:
„Az Egyház mindig is azt tanította, hogy az embernek soha nem szabad olyan magatartást választani, amelyet az Ó-, vagy Újszövetség tagadó formában kifejezett erkölcsi parancsolata tilt. Ahogy látjuk, Jézus maga is újra megerősíti, hogy ezek a tiltások nem engednek meg kivételt: „Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat… Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj!”(Mt,19:17-18)
Szent II. János Pál a 104. cikkelyben azt írta:
„Kellőképpen figyelembe kell venni Isten irgalmát a megtérő bűnös iránt, és megérteni az ember esendőségét. Ez a megértés soha nem jelenthet megalkuvást, a jó és rossz kívánalmának eltorzítását, azért hogy adott helyzetekre alkalmazzák. Teljesen érthető, ha a bűnös ember beismeri bűnösségét és kéri Isten irgalmát a tévedéseire, az a hozzáállás viszont elfogadhatatlan, aki saját gyengeségét tekinti a jóról alkotott igazság ismérvének, azért hogy önmagát igazolja, anélkül, hogy akár Istenhez vagy annak irgalmához folyamodna. Alapjában véve, az ilyen fajta beállítottság rontja meg a társadalom erkölcsét, mivel kétséget ébreszt az erkölcsi törvények objektivitását illetően és elutasítja az adott emberi tettekre vonatkozó erkölcsi tiltások kizárólagosságát, és végül az értékekről alkotott minden ítéletet összekuszál.”
Ferenc pápa a tegnapi homíliájában éles hangon beszélt azok ellen, akik nem hajlandók elfogadni a még nem megnevezett „változtatásokat”. „Sok keresztény bűne ez, akik abba kapaszkodnak, amit eddig mindig csináltak és nem hagynak másokat változni. Egy félig élt, megfoltozott, megstoppolt, értelmetlen életben végzik.” – figyelmeztetett Ferenc pápa. „A bűn a zárt szív, amely nem hallgatja meg az Úr hangját, amely nem nyílik meg az Úr újdonságára, a Szentlélekre, aki mindig meglep bennünket.”- tette hozzá.
Ferenc pápa így folytatta:
„Azok a keresztények, akik megmakacsolták magukat a „mindig így csináltuk” mentalitásban, abban, hogy ez a helyes út, vétkeznek: a varázslás bűnébe esnek. Olyan ez, mintha elmennének a jósnőhöz. Fontosabb az, ami korábban kimondatott és az, hogy ne változzon semmi, illetve az, amit érzek bezárt szívemben, mint az Úr Szava. A makacsság a bálványimádás bűne is: a keresztény, akik megmakacsolja magát, vétkezik! A bálványimádás bűnébe esik. Akkor mi tehát a helyes út, atyám? – tehetjük fel a kérdést. Megnyitni a szívet a Szentlélek előtt és megkülönböztetni, hogy mi Isten akarata.”
Hogy milyen változtatásokat tartogat Ferenc pápa az Egyház számára, majd meglátjuk. Mindenesetre, azok a katolikusok, akik a pápa éles hangvételének fullánkját érzik, elmondhatják magukról, hogy jó oldalon vannak. Néhány szinódusi atya, aki az Egyháznak a válással, homoszexualitással, vagy pápai tekintéllyel kapcsolatos tanítását védte, megfenyítve érezte magát a pápa záróbeszéde által, amikor azt mondta: „a hittételek igazi védelmezői nem azok, akik betartják a betűit, hanem a lelkét, nem elméletekhez, hanem emberekhez, nem formulákhoz, hanem Isten szeretetének és megbocsátásának ingyenességéhez ragaszkodnak.” A pápa mondta, hogy szükséges legyőzni az „idősebb testvér visszatérő kísértését”(Lk, 15:25-32) és az „irigy szőlőmunkások” példájának követését (Mt.20:1-16), és hogy az Egyház elsődleges feladata nem az ítélkezések és átkok átadása, hanem Isten irgalmának a hirdetése.
Némelyeknek úgy tűnhet, hogy a Szentatya a II. János Pál pápa által hangsúlyozott hűséget ítéli el, és mivel nem tett megkülönböztetést, sokan a legvalószínűbb értelmezésnek ezt fogják tekinteni. A „National Chatolic Reporter’s”-től Michael Sean Winters, elsőként nevezte ezt „egy másik meglepő prédikácónak”-nak, ami „feltehetőleg az apostoli buzdítás alapja lesz, amely mindenkit meg fog döbbenteni.”
/Forrás: Lifesitenews, John-Henry Westen/