CARDIFF, Egyesült Királyság, 2019. szeptember 24. (LifeSiteNews) – Egy pap arra ösztönzi a katolikusokat, hogy álljanak ellen a házassággal kapcsolatos téves tanítások terjesztésével szemben, amelyek az egyházon kívülről vagy akár belülről származnak, és vállalják annak a felelősségét, hogy az igazi hit közvetítői legyenek gyermekeik felé.
„A hívő családok valóban erődök, és mint ilyeneket, meg kell védeni az ördög támadásaitól” – mondta Linus Clovis atya, a hónap elején az Egyesült Királyságbeli Family Life International katolikus konferencián tartott előadásán. A konferenciát a Voice of the Family rendezte, a LifeSiteNews és a születendő gyermekek védelmére szolgáló társaság kezdeményezésére. A szeptember 6-tól szeptember 8-ig tartó „A hitletétemény átadása” elnevezésű rendezvényt az egyetemi katolikus lelkészségen, a Newman Hall-ban tartották Cardiffban.
Beszéde elején Clovis atya arról értekezett, hogy „a Sátán és bukott angyalai elkeseredett háborút folytatnak perverz próbálkozásaikkal, hogy az emberi test örökítését megakadályozzák, amely testből a megígért Megváltó (1Mózes 3,15), Krisztus is született. Ez az a test, amelyet, mint Misztikus Testet – a Katolikus Egyház – birtokol, és amelyből tagjai a legszentebb Eucharisztiában táplálkoznak. Ez az emberi test, amely egy napon a halál legyőzésével dicsőségesen feltámad, és halhatatlan lesz. Ezen túlmenően a démonok szilárdan eltökéltek arra, hogy megakadályozzák a „választottak számának” (Jel, 6:11) teljességét, hogy az emberek ne csak ne foglalják el az általuk valamikor elfoglalt trónokat, hanem elhalasszák azt az órát, amikor őket, akiknek már nincs hatalmuk az embereknek ártani, véglegesen „a tüzes és a kénes tóba dobják, ahol… éjjel-nappal kínozzák örökkön örökké”. (Jel 20,1)
A néhai Carlo Caffarra bíborost, a házasság és a család tanulmányozására alakult II. János Pál Pápai Intézet vezetőjét idézve, Clovis atya abban adott tanácsot a katolikusoknak, „hogyan lehet megőrizni a katolikus hit teljességét, és a gyermekeket az örök életre nevelni.”
„Nagyon őszintén mondom, hogy nem látok a családon kívül más olyan helyet, ahol a hit jobban átadható. Ráadásul, amit Európában a Római Birodalom összeomlása és a későbbi barbár inváziók során a bencés kolostorok tettek, megtehetik ma is a hívő családok ennek az új spirituális-antropológiai barbarizmusnak az uralkodása idején. És hála Istennek hithű családok ma is léteznek, és továbbra is ellenállnak. A hívő családok az igazi erődítmények.”
Clovis atya emlékeztette a családokat a Caffara bíboros által adott tanácsokra, utalva arra a zavarra, amelyet Ferenc pápa 2016. évi buzdítása, az Amoris Laetitia okozott. A szinódus utáni apostoli buzdítást a püspökök a világ számos pontján úgy értelmezték, hogy az úgynevezett második házasságban élő katolikusok számára lehetővé teszi a Szentáldozáshoz járulást, ellentétben a házasság elválaszthatatlanságáról szóló katolikus tanítással.
„Olvassátok el és elmélkedjétek végig a Katolikus Egyház Katekizmusában a 1601-1666 pontokat. És amikor a házasságról beszédet hallotok – még ha pap, püspök, vagy bíboros is mondja – de meg vagytok győződve arról, hogy az nem felel meg a katekizmusnak, ne hallgassatok rájuk. Vak vezet világtalant.”
Kiemelve az egyházon belüli helyzet súlyosságát, Clovis atya megjegyezte, hogy „Ferenc pápáig a Katolikus Egyház volt a világ legkonzisztensebb és legfényesebb világítótornya a keresztény erkölcsi tanításoknak”.
Azt állította, hogy a házasság intézménye az évszázadok során mindig is a forradalmárok különleges célpontja volt. A sátáni stratégia szerves részét képezi a számos eretnekség kiprovokálása az évszázadok során: így például a gnoszticizmus, a manicheizmus, az albigensek, a katharok, a valdensek, a marxizmus stb. –, amelyek különféle változatukban folyamatosan követtek el és ma is merényleteket követnek el a házasság természete ellen, vagyis a szexualitás prokreatív tulajdonságát rossznak állítják be. Ez éles ellentétben áll a katolikus állásponttal, amely csupán a szexualitással való visszaélést ítéli el, nevezetesen annak egyesítő és prokreratív aspektusának szétválasztását. (1 Kor 6, 9-10, Ef 5, 5)
„Tragikus az a helyzet, amelyben a házasságok ma nyugaton vannak. A polgári törvények megváltoztatták a házasság fogalmát, mivel felszámolták az ember biológiai dimenzióját. Ugyanúgy szétválasztották a generáció biológiáját a személy genealógiájától, mint a házassági ölelés egységét és prokreativitását. Még tragikusabb az a körülmény, amelyben ma Krisztus Egyháza találja magát.”
„Isten haragjának legszembetűnőbb jele a világnak abban nyilvánul meg, amikor megengedi, hogy népe azoknak a papoknak a kezeibe kerüljön, akik inkább nevükben papok, mint tettekben; papok, akik a ragadozó farkasok kegyetlenségét gyakorolják inkább, mint az odaadó pásztorok jótékonyságát és szeretetét… Amikor Isten ilyen dolgokat enged meg, ez nagyon pozitív bizonyíték arra, hogy nagyon haragos a népére, és a legfélelmetesebb haragjával készül meglátogatni őket. Ezért könyörög Isten szüntelenül a keresztényeknek: „Térjetek vissza hozzám, hitetlen gyermekeim… és a saját szívem szerinti pásztorokat adok nektek, akik tudással és megértéssel táplálnak benneteket”. (Jer 3, 14-15) A papok rendezetlen élete a bűn következményeként az emberekre sújtó korbácsot jelenti.”
Clovis atya rámutatott, hogy az elmúlt 40 évben a „világ és az Egyház olyan mértékben megváltozott, hogy felismerhetetlenné vált: a családot, amely a társadalom és az Egyház alapvető sejtje, a nyugati világban szinte megsemmisítették.”
„A család elpusztul, és a természeti rend jelenkori visszautasításával a Sátán győzelme teljesnek tűnik” – jegyezte meg.
Caffarra bíboros szerint két konkrét támadás van a család ellen: az abortusz és a homoszexualitás részéről. A család elleni nagy csapást akkor jött, amikor a katolikusok elutasították VI. Pál pápa 1968-as Humanae vitae enciklikáját. Az említett enciklika 17. §-ában VI. Pál mind általános, mind pedig konkrét értelemben előrelátta a „mesterséges fogamzásgátló módszerek és tervek negatív következményeit”, ezért óvott annak az egyénekre és a társadalomra gyakorolt esetleges káros hatásaitól. Megjósolta, hogy a születésszabályozás az erkölcs általános romlásához fog vezetni, a férfiak elveszítik a nők iránti tiszteletüket, a kormányzat beavatkozik a „házastársi intimitás legszemélyesebb részébe”, és tagadni fogják, hogy léteznek „abszolút korlátok”, amellyel… az ember uralkodik a teste felett ”. A többit már ismerjük.
A második csapás következményei a bíborosok közötti növekvő megoszlásban mutatkoznak meg, nevezetesen hogy miként lehet foglalkozni azzal az üggyel, hogy az elvált és polgárilag újraházasodott párok szentáldozáshoz járulhassanak. Ez visszacseng egy másik elfogadott jelenésben, a japán akitai Miasszonyunkéban, aki 1973-ban így jövendölt:
„Az ördög munkája még az Egyházba is behatol oly módon, hogy a bíborosok bíborosokkal fognak szemben állni, püspökök pedig a püspökökkel fordulnak szembe. Azokat a papokat, akik tisztelnek engem, megvetik, és szembe kerülnek paptársaikkal…, a templomok és oltárok ki lesznek fosztva; az egyház tele lesz azokkal, akik kompromisszumokat fogadnak el, és a démon sok papot és felszentelt lelket fog rávenni, hogy hagyják el az Úr szolgálatát.”
A dolgok e sajnálatos állapota teljesíti azokat a szörnyű 17. századi próféciákat, melyeket az ecuadori Quitóban mondott Szűzanyánk:
„Ezért elmondom neked, hogy a 19. század végétől és röviddel a 20. század közepe után… teljes erkölcsi rombolás következik be… Ami a házasság szentségét illeti, amely a Krisztus egyházával való egyesülést szimbolizálja, azt megtámadják és megszentségtelenítik. A hatalomra kerülő szabadkőművesség hamis törvényeket fog hozni azzal a céllal, hogy megszüntesse ezt a szentséget, megkönnyítve mindenki számára a bűnben élést, és ösztönözze az egyház áldása nélkül született törvénytelen gyermekek nemzését… Ebben az Egyház számára legfontosabb pillanatban az, akinek beszélni kellene, hallgatni fog.
Az evangélium elbeszélése szerint a mi Urunk válaszol a farizeusoknak a válás jogszerűségére vonatkozó kérdésére, és ezzel kinyilvánítja a házasság eredeti, teremtésből fakadó elgondolásának monogám és elválaszthatatlannak jellegét: „Nem olvastátok, hogy az, aki kezdetektől fogva megalkotta az embert, férfinek és nőnek teremtette, és azt mondta: „Emiatt az ember elhagyja apját és anyját, és a feleségéhez csatlakozik, és a kettő eggyé válik”? Tehát már nem kettő, hanem egy. Amit tehát Isten összekötött, ember szét ne válassza”(Mt 19, 4-6).
A Teremtés könyve azt is kijelenti, hogy miután Isten az embert saját képmására férfinak és nőnek alkotta, termékenységgel áldotta meg őket mondván: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet” (1Móz 1,28), ezért egy férfi és egy nő, aki a házasságban egyesült, gyermekeikkel együtt családot, isteni intézményt alkotnak, amelyet minden állami hatóságnak el kell ismernie.
A katolikus egyház katekizmusa a házasságot a következőképpen határozza meg: „a házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, mely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte.” (1601. §)
„Mivel maga Isten a házasság szerzője, nem volt és soha nem is lehet pusztán emberi intézmény, annak ellenére, hogy az évszázadok során a kultúrákban, a társadalmi struktúrákban és a szellemi attitűdökben sok különbség tapasztalható. Ez inkább egy isteni intézmény, amely távol áll az emberek szubjektív és inkonzisztens szeszélyétől, és amely bizonyos mértékig részt vesz természetét, céljait és törvényeit illetően magának Istennek a megváltoztathatatlanságában.”
Ezért kell hirdetni és élni az Egyház élő tanítását, méltóképpen fogadni a szentségeket és hinni Isten szavának. Az ima, főleg a rózsafüzér és a Szentmise áldozat a mi legerősebb fegyverünk a „gonoszság és az ördög csapdája ellen”. Amikor Leó pápa látta, hogy démonok veszik körül Rómát, további imákat intézett Isten Szent Anyjához és Szent Mihályhoz. Bosco Szent János, aki a szalézi rend 19. századi alapítója és a Miasszonyunk, a Keresztények Segítsége tisztelője, ismert volt híres prófétai álmairól. Valószínűleg a legismertebb közülük a nagy hajóról szóló álma. A viharban lévő nagy hajót, az Egyházat más hajók támadták meg. Amikor minden elveszettnek tűnt, az uralkodó pápa lehorgonyozta a hajót a tengerből kiemelkedő két oszlophoz. Szimbolikusan ez nem más, mint a Szent Eucharisztia, Krisztus iránti odaadás és a Szent Szűz iránti odaadás, akinek méhéből Krisztus teste fogant, és akinek ígéretet tett Isten az ősi kígyó fejének széttiprására. E két odaadáshoz lehorgonyozva, a hívő családoknak imádságaikat ki kell egészíteni megszentelt tárgyakkal otthonaikban, önmegtartóztatással; imával és böjttel; kilencedekkel és alamizsnával, virrasztással és a kilenc első péntek és az öt első szombat megtartásával arra a szándékra, hogy engeszteljenek a két Szent Szív ellen elkövetett bűnökért.
Clovis atya sürgette a katolikusokat, hogy fordítsanak különös figyelmet az imára, különös tekintettel a Szűzanya iránti odaadásra, és soha ne veszítsék el a reményt. Boldog John Henry Newman bíboros írásaira támaszkodva rámutatott, hogy az Egyház korábbi történeteiben nagy válságok voltak, ám „Krisztus akkoriban is az Egyházzal volt, és most is vele van. Korunk és a jövőnk Isten kezében van.
A cikk angol nyelven itt olvasható.