A Tízparancsolat és Krisztus szeretet törvénye
Igen nagy a zavar ma Egyházunkban a régi és az új törvény témájával kapcsolatban. S mivel e téma könnyen félre értelmezhető, helytelen értelmezése igen nagy bukatókat is jelenthet számunkra. Rögtön az elején hívjuk segítségül a katolikus Egyház katekizmusát . A KEK e témakörben a következőket írja:
(A megértés szempontjából fontosabb részeket aláhúzással kiemelve láthatjuk, a kapcsolódó szentírási részeket pedig rögtön az adott témához csatoltan találjuk meg.)
A régi törvény
KEK1961 Isten, a mi Teremtőnk és Megváltónk Izraelt népéül választotta és kinyilatkoztatta neki Törvényét, ily módon készítve elő Krisztus eljövetelét. Mózes Törvénye számos olyan igazságot tartalmaz, melyek az értelem számára természetes úton hozzáférhetők. E törvények megerősítést és hitelesítést nyernek az Üdvösség Szövetségében.
KEK1962 A régi törvény a kinyilatkoztatott Törvény első stádiuma. Erkölcsi előírásait tíz parancsolat foglalja össze. A Tízparancsolat parancsolatai lerakják az Isten képmására alkotott ember hivatásának alapjait; tiltják az Isten szeretetével és a felebarát szeretetével ellenkező dolgokat, és előírják azt, ami e két szeretethez lényegileg hozzátartozik. A Tízparancsolat a lelkiismeret minden ember számára fölkínált világossága, hogy Isten hívását és útjait megmutassa neki és megvédje őt a rossztól:
Isten „táblákra írta a törvényt, amit a szívekben nem olvastak”. [11]
KEK1963 A keresztény hagyomány szerint a szent, [12] lelki [13] és jó [14] Törvény még tökéletlen. Mint pedagógus, [15] megmutatja, mit kell tenni, de önmagában nem rendelkezik erővel, tudniillik a Szentlélek kegyelmével, hogy az ember a törvényt meg tudja tartani. A bűn miatt, amit képtelen elvenni, a rabszolgaság törvénye marad. Szent Pál szerint a törvénynek különösen az a funkciója, hogy föltárja és kinyilvánítsa a bűnt, mely az ember szívében kialakítja „a bűnös vágy törvényét”. [16] Mindazonáltal a Törvény az Ország útján az első lépés marad. A választott népet és minden egyes keresztényt előkészít és fölkészít a megtérésre és az Üdvözítő Istenbe vetett hitre. Olyan tanítást ad, mely örökre, mint Isten Igéje létezik.
Vonatkozó szentírási részek:
{12} Így tehát a törvény szent, a parancs is szent, igaz és jó (Róm 7,12.).
{13} Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek (Róm 7,14).
{14} De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó (Róm 7,16).
{15} Ennélfogva a törvény Krisztushoz vezető nevelőnk volt, hogy a hit által igazuljunk meg (Gal3,24).
{16} Vagy talán nem tudjátok, testvérek – hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt –, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? A férjes asszonyt törvény köti életben levő férjéhez, de ha a férj meghal, felszabadul a férfi törvénye alól. Házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, amíg a férj él; ha azonban a férj meghalt, szabad lesz férje törvényétől, és már nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz. Éppígy ti is, testvérek, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy másé legyetek, azé, aki a halálból feltámadt, s így gyümölcsöt teremjünk Istennek. Amíg ugyanis a test szerint éltünk, a törvény folytán a bűnök szenvedélyei működtek tagjainkban, s azok a halálnak hoztak gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak, ami minket fogva tartott, felszabadultunk a törvény alól, hogy a Lélek szerinti új élettel szolgáljunk, és nem az elavult betű szerint.Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a törvény bűn? Semmi esetre sem! De a bűnt nem ismertem, csak a törvény által, mert a kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná: »Ne kívánd!« (Kiv 20,17). De a bűn, mivel alkalmat kapott, a parancs által felkeltett bennem minden kívánságot; törvény nélkül ugyanis halott volt a bűn. Valamikor én is törvény nélkül éltem, de amikor a parancs megérkezett, a bűn életre kelt, én pedig meghaltam, és a parancs, amelynek életet kellett volna adnia nekem, számomra halált hozónak bizonyult. Mert a bűn, amely alkalmat nyert, a parancs által megcsalt engem, és megölt általa. Így tehát a törvény szent, a parancs is szent, igaz és jó. Az lett hát a halálom, ami jó? Semmi esetre sem. Hanem a bűn, hogy bűnnek mutatkozzék, halálomat okozta olyasmivel, ami jó, és a bűn így még bűnösebb lett a parancs által. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó. Így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom. Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel; mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van. Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének (Róm 7,1-25).
KEK1964 A régi Törvény előkészület az evangéliumra. „Törvény és fegyelem volt számukra, és az eljövendők próféciája.” [17] Jövendöli és előre hirdeti a bűntől való szabadulás művét, ami Krisztussal fog beteljesedni, az Újszövetséghez képeket, „előképeket” és szimbólumokat ad a Lélek szerinti élet kifejezésére; végül a bölcsességi könyvek és a próféták tanításában tökéletesedik, amely az Újszövetség és a mennyek országa felé irányítja a régi Törvényt:
„Az ó Szövetség idején is voltak emberek, akik telve voltak szeretettel és a Szentlélek kegyelmével, akik elsősorban a lelki és örök ígéretek beteljesedését várták. Ebből a szempontból ők már az új Törvényhez tartoznak. És viszont, az új Szövetség alatt is élnek testi emberek, akik még nem érték el az új Törvény tökéletességét, s büntetéssel és bizonyos földi ígéretekkel kell rávezetni őket az erényes cselekedetekre. A régi törvény azonban, bár adta a szeretet parancsait, nem közvetítette a Szentlelket, aki által »Isten szeretete kiáradt a szívünkbe«, ahogy a Róm 5,5 mondja.” [18]
Az új Törvény vagy evangéliumi Törvény
KEK1965 Az új Törvény, más nevén az evangéliumi Törvény a földön a természetes és kinyilatkoztatott isteni Törvény tökéletes formája. Krisztus műve, és elsősorban a Hegyi Beszédben fejeződik ki. A Szentléleknek is műve és általa a szeretet belső törvényévé válik: „Izrael házával új szövetséget kötök. (…) Elméjükbe helyezem és szívükbe vésem törvényeimet; én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek” (Zsid 8,8.10). [19]
Vonatkozó szentírási rész:
{19} Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk – mondja az Úr. – Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensőjükbe adom, és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: ‘Ismerjétek meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé (Jer 31,31-34).
KEK1966 Az új Törvény a Szentlélek kegyelme, mely a Krisztusba vetett hit által ajándékba adatik a híveknek. A szeretet által tevékeny, és az Úr beszédét használja föl arra, hogy tanítsa, mit kell tennünk, és a szentségeket, hogy közölje a teendőhöz szükséges kegyelmet:
„Ha valaki jámboran és józanul megfontolja a beszédet, amit a mi Urunk Jézus Krisztus a hegyen mondott el, miként azt a Máté szerinti evangéliumban olvassuk, úgy gondolom, megtalálja benne mindazt, ami a jó erkölcsökhöz tartozik, a keresztény élet tökéletes módját (…). Ezt azért mondtam, hogy világossá váljék: e beszéd a keresztény életet formáló összes törvény tökéletessége.” [20]
KEK1967 Az evangéliumi Törvény a régi Törvényt beteljesíti, [21] bevégezi, fölülmúlja és tökéletesíti. A boldogságokban beteljesíti az isteni ígéreteket azáltal, hogy fölemeli és „a mennyek országára” irányítja azokat. A szegényekhez, az alázatosakhoz, a megtörtekhez, a tisztaszívűekhez, a Krisztus miatt üldözöttekhez fordul, akik készségesek hittel fogadni ezt az új reményt, és így mutatja meg az Ország előre nem látott útjait.
Vonatkozó szentírási rész:
{21} Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában (Mt 5,17-19).
KEK1968 Az evangéliumi Törvény beteljesíti a Törvény parancsolatait. Az Úr beszéde nem oldja föl és nem fokozza le a régi Törvény erkölcsi előírásait, hanem előhozza rejtett erőiket és új igényeket fakaszt belőlük: kinyilatkoztatja teljes isteni és emberi igazságukat. Nem ad hozzá új, külső parancsolatokat, hanem a cselekedetek gyökerét újítja meg, a szívet, ahol az ember választ tiszta és tisztátalan között, [22] ahol a hit, a remény, a szeretet és velük a többi erény formálódik. Így az evangélium a mennyei Atya tökéletességének követésével tökéletesíti a Törvényt, [23] isteni nagylelkűséggel megbocsátva az ellenségeknek és imádkozva az üldözőkért. [24]
Vonatkozó szentírási részek:
{22} Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások (MT 15, 18-19).
{23} Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes (Mt 5,48).
{24} Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért (Mt 5,43).
KEK1969 De az új Törvény gyakorolja a vallásosság cselekedeteit: az alamizsnát, az imádságot, a böjtöt az Atya kedvért, „aki a rejtekben is lát”, másként, mint akik azt kívánják, hogy „lássák őket az emberek”. [25] Imádsága a Miatyánk. [26]
KEK1970 Az Evangéliumi törvény magában foglalja a határozott választást „a két út” között [27] és az Úr szavainak megvalósítását. [28] Összefoglalása az aranyszabály: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták” (Mt 7,12). [29]
Vonatkozó szentírási részek:
{27} A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják (Mt 7, 13-14)!
{28} Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők (Mt 7,21-23)!
A sziklára épített ház: Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.
Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása (MT 7,21-27).
{29} Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük (Lk 6,31)
Az egész evangéliumi törvény benne foglaltatik Jézus új parancsában, [30] hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket. [31]
Vonatkozó szentírási rész:
{30} Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt (Jn 13,34-35).
KEK1971 Az Úr beszédéhez hozzá kell kapcsolni az apostoli tanítások erkölcsi katekézisét, mint például Róm 12–15; 1Kor 12–13; Kol 3–4; Ef 4–6 stb. Ez az oktatás az Úr tanítását az apostolok tekintélyével közvetíti, főként azoknak az erényeknek a bemutatásával, melyek a Krisztusba vetett hitből fakadnak és életüket a Szentlélek legfőbb adományából, a szeretetből kapják. „Szeressetek tettetés nélkül (…). A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz (…), a reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” (Róm 12,9–13) Ez a katekézis arra is tanít, hogy a konkrét lelkiismereti eseteket a Krisztussal és az Egyházzal való kapcsolatunk fényében vizsgáljuk. [32]
KEK1972 Az új Törvény a szeretet törvénye, mert inkább a Szentlélek által belénk árasztott szeretet, mint a félelem késztet cselekvésre bennünket; a kegyelem törvénye, mert a hit és a szentségek révén adja a kegyelem erejét a cselekvéshez; a szabadság törvénye, [33] mert megszabadít a régi Törvény rituális és jogi előírásaitól; megtanít arra, hogy a szeretet hatására önként cselekedjünk, s végül a szolgai állapotból, melyben „a szolga nem tudja, mit tesz az ura”, Krisztus barátjává emel, „mert mindent tudtul adtam nektek, amit az én Atyámtól hallottam” (Jn 15,15); sőt az öröklő fiú állapotába helyez. [34]
Vonatkozó szentírási részek:
{33} Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által (Jak 1,25).
Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvénye által fognak megítélni (Jak 2,12).
{34} Mondom pedig: Amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!« 7Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által (Gal 4,1-7).
KEK1973 A parancsolatok mellett az új Törvény felöleli az evangéliumi tanácsokat is. A hagyományos megkülönböztetés Isten parancsai és az evangéliumi tanácsok között a szeretethez, a keresztény élet tökéletességéhez való viszonyukon alapszik. A parancsok célja, hogy kizárjanak mindent, ami összeegyeztethetetlen a szeretettel. A tanácsok célja, hogy távol tartsák mindazt, ami nem ellentétes ugyan a szeretettel, de akadályozhatja fejlődését. [35]
KEK1974 Az evangéliumi tanácsok az ajándékozással soha meg nem elégedő szeretet élő teljességét fejezik ki. Ennek indító erejéről tanúskodnak, és lelki serénységünket serkentik. Az új Törvény tökéletessége lényegében az Isten és felebarát iránti szeretet parancsában áll. A tanácsok megmutatják a rövidebb utakat, a hatékonyabb eszközöket, és mindenkinek saját hivatásának megfelelően kell gyakorolnia őket:
„(Isten) nem akarja, hogy mindenki minden tanácsot betartson, hanem csak azokat, melyek a személyeknek, az időknek, az alkalmaknak és az erőknek megfelelőek, amint a szeretet megköveteli; mert a szeretet mint minden erény, minden parancs, minden tanács, egyszóval valamennyi keresztény törvény és cselekedet királynője szabja meg mindenkinek a maga helyét, rendjét, idejét és értékét.” [36]
Az alábbiakban néhány gondolat a KEK tanításához
A Szentháromság által kinyilatkoztatott Törvény első stádiuma a régi Törvény, amelynek magva a Tízparancsolat. „A Tízparancsolat a lelkiismeret minden ember számára fölkínált világossága, hogy Isten hívását és útjait megmutassa neki és megvédje őt a rossztól.”(KEK 1962) A Tízparancsolat parancsai Mózes kőtábláitól függetlenül minden ember szívébe természetszerűen be vannak írva: „A természetes törvény azt az eredeti erkölcsi érzéket fejezi ki, amely lehetővé teszi, hogy az ember értelemmel különbséget tudjon tenni a jó és a rossz, az igazság és a hazugság között” KEK 1954, „A természetes törvény nem más, mint az értelem Istentől belénk árasztott fénye. E fénynek köszönhetően ismerjük föl, hogy mit kell tennünk és mit kell elkerülnünk. Ezt a fényt és ezt a törvényt Isten a teremtéskor adta nekünk.” KEK 1955. A KEK 1960 azután így folytatja: „A természetes törvény parancsait nem mindenki érzékeli világosan és közvetlenül. A jelen állapotban a bűnös embernek isteni kegyelemre és kinyilatkoztatásra van szüksége ahhoz, hogy a vallási és erkölcsi igazságokat „mindenki nehézség nélkül, bizonyossággal és tévedések nélkül” [10] fölismerhesse.” A bűn következtében meggyengült emberi lelkiismeretnek tehát szüksége volt egy Isteni kinyilatkoztatásra, mely-még ha az emberi lelkiismeret tévúton is járna- immár örökre szemünk és lelkiismeretünk előtt álló formában tette elérhetővé a követendő erkölcsi előírásokat . Ezek a Tízparancsolat kőtáblái. A rómaiaknak írt levél 7. részében Szent Pál apostol azt írja, a Törvény szent, igaz és jó. Az Újszövetség több helyen nevelőnek és pedagógusnak nevezi a régi Törvényt. A régi Törvény viszont önmagában még tökéletlen. „Mint pedagógus, megmutatja, mit kell tenni, de önmagában nem rendelkezik erővel, tudniillik a Szentlélek kegyelmével, hogy az ember a törvényt meg tudja tartani”, írja a KEK 1963. A Szentírás más helyen beszél a törvény átkáról: „Mert mindazok, akik a törvény cselekedeteire támaszkodnak, átok alatt vannak. Írva van ugyanis: »Átkozott mindenki, aki hűségesen meg nem tartja mindazt, aminek teljesítése elő van írva a törvény könyvében«” (Gal. 3,10). A törvény átka tehát az Istentől való elszakadásból fakad és a törvénnyel szembeni engedetlenségben nyilvánul meg. Fontos megjegyezni, hogy nem maga a törvény az átok, hiszen Pál apostol azt írja róla, hogy szent, igaz és jó. A törvény kihirdetésekor is, és annak megújításai során az Ószövetségben mindig hangsúlyosan elhangzott, hogy aki megtartja a törvényt, arra Isten áldása száll, aki pedig nem, arra átok száll. Ilyen értelemben beszélhetünk a törvény átkáról.
A törvény tehát kettős természetű. Így kerülhetünk közelebb annak megértéséhez is, hogy miért beszél Pál apostol a rómaiaknak írt levelében kétféle Törvényről: „Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak. Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűn testéhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben, hogy a törvény által megkövetelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Lélek szerint” (Róm 8,1-4). A régi törvény Jézus Krisztussal való lelki közösség nélkül nem működőképes, a bűn és halál következik belőle. A test önmagában ugyanis képtelen betartani a törvényt, erőtlensége folytán folyamatosan meg fogja azt szegni, melynek következménye a halál. Pál szavai e helyen félreérthetőek, mert Jézus nem a régi törvénytől szabadított meg minket, hanem attól, hogy az bűnt és halált hozzon számunkra, azaz a Törvény átkától. Ahhoz viszont, hogy a törvény átkától megszabaduljunk, az kellett, hogy maga Krisztus legyen átokká értünk: Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk (Gal 3,13). A régi Törvény tehát Krisztus megváltása által válik szabaddá attól, hogy átok legyen, mi pedig a megváltás és a Szentlélek munkája által leszünk szabadok a törvény átkától. A test erőtlensége miatt a számunkra halált hozó Törvény a Szentlélek ereje által életet adó Törvénnyé lesz.
Fontos a fent idézett római levél 7. fejezetét is nagyító alá tennünk, mert igen nehezen érthető, és sok félreértésre adhat lehetőséget. Pál apostol a törvényhez való kötöttségünket itt annak az asszonynak a példájával szemlélteti, akit a törvény a férjéhez köti egészen annak haláláig. Az asszony akkor válik szabaddá a törvény kényszerétől, mikor a férje meghal. Ekkor már nem házasságtörő, ha másik férfié lesz. A törvény viszont nem szűnt meg, mert az asszony második házasságára éppúgy érvényes, mint az elsőre. Amikor tehát Pál azt mondja, hogy mi éppen így haltunk meg a törvénynek, hogy másé, azaz Krisztusé legyünk, nem azt mondja, hogy a Tízparancsolat és az ószövetségi törvény erkölcsi részei már nem érvényesek, hanem azt, hogy a Krisztusban kapott szabadságunk ahhoz hasonló, mikor a férj halálával egy asszony falszabadul a törvény kötöttsége alól. Szabaddá leszünk valamitől, amit odáig kényszeresen be kellet taratanunk, azáltal, hogy a mi státuszunk változott (onnantól kezdve a halálból feltámadt Krisztuséi vagyunk) , a korábbi szabályok viszont ugyanúgy érvényben maradtak. A bűn egészen addig nem bűn, míg nincs Törvény. A Törvény mutatja meg, hogy a bűn létezik, mintegy a törvény által válik élővé a bűn. Ha viszont nincs Krisztus, csak én és a Törvény, akkor a törvény számomra halált hoz. „A parancs, amelynek életet kellett volna adnia nekem, számomra halált hozónak bizonyult” – mondja Pál apostol. A parancs, ami jó, halált hoz? – teszi fel a kérdést újra. Nem. A Törvény szent, igaz és jó, mert Istentől származik. A halált az én bűnös testemben lévő indulat okozza. Tudom, hogy mi a jó, és mit kell tennem, de bennem lévő bűn miatt csak a rosszat tudom tenni. Van tehát az emberben egy megosztottság: a lelkemmel Isten törvényeinek szolgálok, testemmel viszont a bűn szolgája vagyok. Újból és újból olyat teszek, amit nem akarok. Áldatlan és megoldatlan örök körforgás ez. Ki szabadít meg engem ebből? – teszi fel ismét a kérdést az apostol. A Törvény önmagában képtelen feloldani e megkötöttséget. Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által szabadulunk meg attól a kényszertől, hogy folyamatosan a bűnnek szolgáljunk. Ő ad szabadságot arra, hogy testileg is ugyanazt tegyük, amit lélekben helyesnek tartunk. Ez az evangélium örömhíre! Nem kell folyamatosan megszegnem a törvényt, mert Krisztusban van erőm annak megtartására. Ez a Krisztus által tökéletesített új és örök Törvény!
Mindezzel meg is érkeztünk az új Törvény témájához. A régi törvénnyel kapcsolatban viszont fontos még megjegyezni, hogy „legfőbb funkciója az, hogy föltárja és kinyilvánítsa a bűnt. A Törvény pedig az Isten országának az útján az első lépés marad. A választott népet és minden egyes keresztényt előkészít és fölkészít a megtérésre és az Üdvözítő Istenbe vetett hitre. Olyan tanítást ad, mely örökre, mint Isten Igéje létezik” (KEK1963).
A régi Törvény tehát egy olyan nevelő, hogy miközben megmutatja mi a bűn, Krisztushoz vezet minket. A régi törvény azonban önmagában nem üdvözít. Ezért küldte el Isten a második Isteni személyt, a Fiú Istent, hogy a törvény teljességét kinyilatkoztassa. Ezt nevezi a KEK új Törvénynek, evangéliumi törvénynek, vagy a szeretet törvényének. Az új törvény magába foglalja a régit is, s arra szorosan rá épül. Mondhatjuk úgy is, hogy a Szentháromság által kinyilatkoztatott Törvénynek a második, beteljesített stádiuma. Krisztus beteljesítette a Törvényt, ami azt jelenti, hogy ugyanazt nyilatkoztatta ki, mint az Atya, azzal a különbséggel, hogy azt élővé is tette. Holt betű ugyanis a Törvény is mindaddig, míg Krisztus Lelke által élővé nem válik. Nem érvénytelenítette tehát a Fiú az Atya által kinyilatkoztatott Tízparancsolatot. Az Ószövetség alapvető erkölcsi törvényei ma is minden olyan ember számára kötelező érvényűek, aki be akar menni az életre. Csupán az Ószövetségi Törvény zsidók számára kötelező rituális előírásait törölte el Jézus. A Tízparancsolat tehát ma is érvényben van. Az Atya és Fiú Isten ugyanis egyek, ezért tanításuk is egy. Sem a Fiú sem a Szentlélek, sem senki más nem jogosult arra, hogy a Szövetséget, melyet az Atya megkötött, felbontsa. Az Atya szövetsége ugyanis ugyanúgy örök érvényű, mint a Fiúé. Az Ószövetség és annak a Tízparancsolatban összefoglalt erkölcsi Törvénye, akkor sem szűnt meg tehát létezni, mikor az Újszövetség jó híre a zsidók és minden más pogány nép számára elérhetővé vált. A Tízparancsolat ugyanis így már nemcsak a választott népre, hanem a Föld minden Krisztus által megváltott népére az Újszövetség részeként ráhagyományozódott. Így nyertek érvényt immár mindenki számára végérvényesen és örökre a szíveinkbe természetszerűen is beleírt alapvető erkölcsi törvények.
A régi Szentírás fordítások így fogalmaznak, Jézus betölteni jött a Törvényt és nem felbontani (Mt 5,17). E megfogalmazás azért is kiváló, mert nagyon jól érzékelteti, hogy nem valaminek a megszüntetéséről és cseréjéről van szó, hanem valami olyanról, mint mikor egy félig lévő poharat tele töltünk, valamit hozzáteszünk a már meglévőhöz, és ez által tökéletesítjük.
„Az Új törvény a régi törvényt bevégzi, fölülmúlja és tökéletesíti”, ahogyan a KEK 1967 írja. Bevégzi, mert Jézus fejezi be azt, amit az Atya elkezdett. Felülmúlja, mert attól sokkal több, és tökéletesíti, mert az Ószövetségi törvény Krisztus megváltó munkája nélkül tökéletlen. Az Új Törvény fogalmát tehát nem helyes csupán Krisztus földi tanítása alapján definiálni, mert ahhoz szorosan hozzátartozik Krisztus megváltó műve is. Egyszerű próféta ugyanis nem teljesíthette volna be az Ószövetségi törvényt, ahhoz ugyanis valakinek meg kellet halni a bűnért, hogy a régi Törvény ne átok, hanem élet legyen számunkra.
Az új törvény a szeretet törvénye. De mit is jelent ez a szeretet törvény? Az Úr Jézus azt mondja: Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek (Jn 15,13-14). Krisztus mutatta meg számunkra a legnagyobb szeretetet azáltal, hogy ártatlanul odaadta életét értünk. Minden más szeretet ebből ered. Krisztus szeretete a követendő példa számunkra. Sőt, nemcsak példa, hanem parancs: 12Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Érdemes viszont még egy gondolatnál megállni. Jézus azt mondja, azok az ő barátai, akik megtartják az ő parancsolatait. Ő pedig életét adja barátaiért. Azokért adja tehát az életét, akik megtartják parancsolatait. Azoké a megváltás, akik megtartják a parancsolatokat. És itt a parancsolatok teljességéről van szó , a régi és az új Törvényről, Isten Tízparancsolatáról, ami lényegileg megegyezik Jézus szeretet parancsával. Azt az új Törvényt kaptuk tehát a Fiú Istentől, hogy az Újszövetségben már ne csupán a régi Törvény betartása által keressük az üdvösséget, hanem annak tökéletesített változata, a szeretet parancsának megtartása által. A szeretet parancsába így beletartozik a régi Törvény megtartása is. Hiszen szeretem Istent, és ezért tartom meg parancsolatait: Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat (Jn 14,15), Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem (Jn 14,21). Minderre a Szentlélek tesz képessé. Az Új törvény viszont több, mint a régi Törvény szeretetből való megtartása, a Tízparancsolat túlnyomó részt tiltó parancsait oly módon múlja felül, hogy a szeretet pozitív cselekvésére hív. Krisztus új törvénye elsősorban a Hegyi Beszédben fejeződik ki. Többek között magába foglalja az ellenség szeretetét is.
Amit az Atya kőtáblákon átadott Mózesnek, amit a Fiú a hegyi beszédben kinyilatkoztatott, azt a Szentlélek képes teljes egészében a teremtmények számára kinyilatkoztatni, érthetővé tenni. így válik a régi és új Törvény eggyé és egyben élővé is számunkra. A Szentlélek tesz képessé arra is, hogy Isten és Jézus tanításában megmaradjunk. Ilyenkor a Törvényt már nem mi magunk, hanem a bennünk lévő Szentlélek tartja meg. Míg a Tízparancsolatot Isten élettelen kőtáblákra írta, Jézus az Új Törvényt az emberi szívekbe írja. Fontos megjegyezni, hogy a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott Új Törvény, mely megtartotta és egyben tökéletessé tette az Régi Törvényt, örök időkre szóló törvény. Senki magát prófétának nevezve nem jöhet, hogy azt valami újjal felülmúlja, vagy helyettesítse, még akkor sem, ha Péter székében ül, és őt többen korunk legnagyobb prófétájának nevezik.
Létezik-e tehát a legújabb törvény, azaz létezhet-e Krisztus szeretet parancsa a Tízparancsolat nélkül?
A választ már a kérdés előtt elhangzott két mondatban megkaptuk. Mégis Egyházunk modernista irányzata az utóbbi időben egy olyan eddig nem létező legújabb törvény képét igyekszik megismertetni és elfogadtatni velünk, mely a feltétel nélküli szeretet és elfogadás fontosságát hangsúlyozza, miközben a Tízparancsolat tanítása egyre kisebb súlyt kap a tanításában. Elavultnak, múzeuminak, elöregedettnek nevezik egyesek azt a tanítást, mely a Tízparancsolatot tartja a gyónáshoz szükséges lelki tükrök legfőbb alapjának. Beszélnek egy korábbi gyakorlatról, mely még a Tízparancsolatra támaszkodott, s beszélnek egy új egyházi erkölcstanról ( kb 60-70 évvel ezelőttől), mely a szeretet parancsára épül. A Jézusi szeretet parancsolatot, mintegy a Tízparancsolat helyettesítőjeként kezdik használni. Holott láttuk és tudjuk, hogy a kettő egymástól szétválaszthatatlan, hiszen ahogyan az Atya és Fiú egyek, ugyanúgy az ő tanításuk is egy. A kérdés csak az, hogy a XX. század közepén mire alapozva kezdik el másképp értelmezni Krisztus tanítását, mint ahogyan az azt megelőző 1900 évben volt? Volt-e új próféta, volt-e valaki, aki Krisztus-e legújabb törvényét meghirdethette? Egyáltalán lehetséges-e, hogy a Szentlélek, a XX. és XXI. században olyas valamit nyilatkoztat ki, ami ellentétes azzal, amit korábban kinyilatkoztatott? Mondhatja-e Isten Szentlelke azt, hogy mi nem a Tízparancsolatnak, hanem Jézus szeretetparancsának engedelmeskedünk? A harmadik Isteni személy kizárhatja-e az Isten Tízparancsolatát a modern Egyház tanításából? Lehetséges-e az, hogy a Szentháromság három személye nem ugyanazt nyilatkoztatja ki?
Több helyen is sántít a legújabb törvény furcsa tana. Hamis volta leginkább ott érhető tetten, hogy a Lélekre hivatkozva olyat tanít, mely soha nem volt sem az Atya, sem a Fiú sajátja. Isten ugyanis feltétel nélkül szeret mindenkit, de feltétel nélkül nem fog elfogadni mindenkit sem ebben az életben, sem az ítéletkor. Hogy már itt az éltben és majd egykor odaát az Szentháromság közösségében élhessünk, annak a megtérés, a bűnöktől való elfordulás és a tisztaság elengedhetetlen feltétele. Ki kell, hogy mondjuk tehát, hogy a feltételek nélküli befogadás, integrálás Tízparancsolat, bűnbánat és megtérés nélküli, Krisztus szeretetére és irgalmára hivatkozó tana nem a Szentlélektől, nem a Szentháromságtól származik. Egy olyan tanítás ez, melyet emberek kreáltak a múlt évszázadban, s mellyel át akarják alakítani Krisztus Egyházának eredeti tanítását. Ez az új irányzat, az előbbi hasonlattal élve, ki akarja önteni a pohárból mindazt, amit Isten és Jézus beletett és kölcsönösen teljessé és tökéletessé tett, s Jézus nevére hivatkozva valami egészen új hamis tannal kívánja megtölteni azt. Sajnos e modernista irányzat a magyarországi papokat és teológusokat sem kíméli, és a képzetlen hívek tucatjait teszi eme új irányzat rajongóivá. Nem lehet csendben maradni, mikor azt látjuk, hogy Jézust oly módon nevezik a bűnösök barátjának, hogy ő mindenkit egyformán, megkülönböztetés nélkül (megtért vagy meg nem tért bűnösök megkülönböztetése nélkül) felvállal. Nem maradhatunk csendben, mikor azt látjuk, hogy a halálos bűn felett szemet huny a modernista Egyház, miközben azok megtérésének szükségességéről beszél, akik szerinte ítélkezők és kirekesztők, mert a bűnös megtérésének fontosságát hangsúlyozzák. A modernista Egyház legújabb törvénye nem más, mint Jézus szeretettörvényének félreértelmezése. Egy egészen új tan, mely teljességgel el akar szakadni az ószövetségi nevelő, s így Jézus evangéliumi Törvényének tanításától is. Ezen az úton haladva viszont nemhogy újszövetségi, de még ószövetségi nép sem vagyunk. Istentől elszakadt pogány nemzetséggé válunk, ha el hisszük, hogy Jézus szeretetparancsa létezhet Isten Tízparancsolata nélkül. Pogány nemzetséggé válunk, ha hagyjuk az Egyházba beáramlani azt az ideológiát, hogy mindenkit el kell fogadni attól függetlenül, hogy elhagyta-e a halálos bűnt vagy sem.
Két evangéliumi történeten keresztül szeretném még szemléltetni azt, hogyan hirdet meg az Ószövetség után Jézus valami egészen újat, de mégis hogyan fonódik össze egymással a régi és új Törvény örökre elválaszthatatlanul.
Az első történet, mikor a írástudók Jézus elé viszik a házasságtörő nőt (Jn 8. 1-11). Mózes törvényei szerit a nyilvános házasságtörőt meg kell kövezni. Mondja-e Jézus hogy a házasságtörés nem bűn? Nem. Mondja-e Jézus, hogy a házasságtörés bűnéért nem jár büntetés? Nem. A Tízparancsolat tehát érvényben maradt. Csupán annyit mond Jézus, hogy az ítélet végrehajtása nem a bűnös emberre tartozik: az dobja rá az első követ, aki közületek bűntelen. Az ítélet helyett pedig itt lép be először az irgalom. A büntetés végrehajtására elvileg jogosult személy, Jézus sem kövezi meg az asszonyt. Az Ószövetség elmúlt, az Újszövetség nem a megtorlás, hanem az irgalom ideje. De a bűnös csak úgy kap irgalmat, ha bűnétől elszakad: menj, és többé ne vétkezzél! Mi változott tehát? A régi törvény érvényben maradt, de Jézus már az Új szeretet törvény alapján cselekszik: én sem ítéllek el téged. Fontos tudnunk, hogy e szavakat egyedül Jézusnak van joga kimondani. Ahogyan az ítélet végrehajtása, ugyanúgy az irgalom gyakorlása is az Isteni privilégium. Ember nem mondhatja a bűnösnek, hogy nem ítéllek el téged, míg ezt Isten ki nem mondta. Főleg az Egyház nevében nem és főleg nem úgy, hogy közben nem figyelmezteti a bűnöst, mint ahogy Jézus tette: menj, és többé ne vétkezzél, azaz hagyd el a bűneidet.
Mégis mit tesz ma a modernista Egyház? A bűnösnek, anélkül, hogy az elhagyta volna bűneit, mintegy Jézus nevében azt mondja: nem ítéllek el téged. Nem teszi hozzá: hogy többé ne vétkezzél. Az irgalomnak tehát totális félreértelmezése és illegális gyakorlása az, mikor az modernista Egyház a halálos bűnt a befogadandók (azaz az el nem ítélendők) sorába emeli. Irgalom és bűnbocsánat ugyanis nincs bűnbánat nélkül, bűnbánatról pedig nem beszélhetünk abban az esetben, ha folytatjuk azt, amit állítólagosan megbántunk. Ha ugyanis valamit őszintén megbántunk, akkor lehetetlenség, hogy azt tovább folytassuk. A házasságtörő nő története nem azt üzeni tehát, hogy a házasságtörés nem bűn, hanem azt, hogy a bűnét megbánt ember Jézusnál irgalmat talál. A bűnt igen, de a bűnöst nem ítéli el Jézus.
A másik evangéliumi rész a gazdag ifjú története ( Mt 19, 16-22). Valaki jön Jézushoz, aki ószövetségi szempontból teljesen kifogástalan, minden törvényt ifjú korától kezdve megtartott. Mégis érzi, hogy valami hiányzik. Érzi, hogy az örök élet elnyeréséhez ez kevés. Mit mond neki Jézus? Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Melyeket? Jézus felsorolja a Tízparancsolat törvényeit neki. A Régi törvény tehát érvényben van. Az üdvösségnek feltétele a Tízparancsolat megtartása is. De önmagában ez nem elegendő az üdvösség elnyeréséhez. Jézus többet kínál a gazdag ifjúnak. Hagyd el a földi gazdagságot, és így tiéd lehet a velem való közösség lelki gazdagsága. Ez az üdvösség másik feltétele, az új Törvény, Jézus szeretet törvénye. Idáig is jól tetted, de mostantól kezdve engem követve és velem egyesülve tartsd be a Törvényt. Így leszel tökéletes. Jézus a Régi törvényt tökéletesítette, s minket is tökéletesíteni szeretne az által, hogy mi már ne a világhoz, hanem őhozzá tartozzunk, a Törvényeket pedig nem félelemből és kényszerből, hanem szeretetből tartsuk be. Ebben az Új szövetségben már nincs kényszer. Szabadok vagyunk arra, hogy Krisztussal tökéletes szeretet kapcsolatban éljünk, szabadok vagyunk az Atya törvényeinek megtartására, melyben az Isten és az emberek iránti szeretetünk kifejezésre juthat és tökéletessé válhat. Szabadságunkat Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása tette lehetővé. Ebben áll a régi Törvény tökéletesítése, s ebben áll az Új Törvény nagysága.
Azt is tudjuk, hogy a halálos bűn az Isten és az ember, illetve az ember és ember közti szeretet kapcsolatot bontja meg elsősorban. A halálos bűn állapotában nem mondhatom tehát sem azt, hogy Istent, sem azt, hogy embertársaimat igazán szeretem. Az igazi szeret kapcsolat csak akkor fog helyreállni, ha a bűnt megbánjuk és elhagyjuk. Lehetetlenség tehát Krisztus szeretet parancsolatának eleget tennünk úgy, hogy a Tízparancsolatot kizárjuk az életünkből. Az ilyesféle szeretet nem több, mint egy bódult és elkábított állapotban lévő ember szeretet-illúziója.
Az Atya és a Fiú erkölcsi parancsai tehát soha sem választhatók szét. Mikor Jézus azt mondja, hogy az ő szavait megtartó ember hasonló az okos emberhez, aki sziklára épített, az Atya ószövetségi szavairól, a Tízparancsolatról is beszél. Azok pedig, akik az Atya és a Fiú beszédeit nem tartják meg, azaz egy olyan új tanítást hirdetnek, melyet saját maguk kreáltak, a példázatbeli balga emberhez hasonlóak, akik a házukat homokra építették. A homokra épített ház mindaddig szép és jó, amíg süt a nap, de a viharokat és az ítéletet semmiképpen nem fogja kiállni.
Döntsük tehát el, hogy mi kire és mire építjük életünket! A tágas kaput ma már nem csak a világ, hanem az Egyház modernista fele is kínálja számunkra. Igen nagy körültekintésre és óvatosságra van szükségünk, ha valóban az igazi szoros kaput szeretnénk megtalálni.
Johanna