NEW YORK, 2018. október 5. (LifeSiteNews) – A Vatikán egykori doktrinális vezetője, Gerhard Müller bíboros elmondta az EWTN műsorvezetőjének, Raymond Arroyo-nak, hogy sem Ferenc pápa, sem a szinódus nem változtathatja meg az Egyház tanítását.
Müller bíboros, a Hittani Kongregáció egykori vezetője elmondta Arroyo-nak a „The World Over” tegnap esti adásában, hogy Ferenc pápa „barátainak különös gondolatai lehetnek azzal kapcsolatban, hogy az Egyház tanítása túl szigorú”. De sem ők, sem a pápa nem tehetnek semmit annak megváltoztatására.
„A pápa nem az Egyház főnöke” – mondta Müller. „A pápa nem tehet meg bármit, amit akar.”
„A püspöki szinódus nem ökumenikus zsinat” – mondta Müller. – „Nincs hatásköre. Még akkor is, ha a pápa a tekintélyről beszél, ez nem tanítóhivatali tekintély. A pápa nem változtathatja meg az Egyház alaptörvényét. Nem adhat új meghatározást Róma püspöke elsőbbségének, vagy, hogy mit kell tenni a püspököknek.”
Müller elismeri, hogy van egy olyan mozgalom az előző szinódusok hátterében, amelynek a célja az Egyház tanításának megváltoztatása, de ez a radikális változás lehetetlen.
„Van doktrína-fejlődés, de ha ma „A „-t és holnap „B”-t mondasz, A-tól B-ig nem fejlődés, hanem ellentmondás van. És teljesen lehetetlen Szentáldozáshoz engedni bárkit, aki halálos bűnben van, mielőtt meg nem vallotta volna a bűneit, és feloldozást kapott volna. Nincs lehetőség a szentségi fegyelem alapvető pilléreinek elmozdítására.”
Müller példaként említette, hogy a homoszexuális cselekedeteket sohasem lehet megengedettnek tekinteni.
„… A hatodik parancsolat szerint a szexuális erkölcsben az aktív homoszexualitás elfogadására nincs lehetőség” – mondta. „A hatodik parancsolat ellen szól, és a szexualitás egyetlen jogszerű megvalósítása számunkra, keresztények számára, az Isten törvényei szerinti házasság.”
De Arroyo vitatta a bíboros úr azon meggyőződését, hogy a szinódus nem változtathatja meg a tanítást. Rámutatott arra, hogy a pápa az új apostoli konstitúcióban azt írta, hogy a szinódus „záró dokumentumának a pápa jóváhagyásával tanítóhivatali tekintélye van”.
Müller azt válaszolta, hogy nem tudja, honnan származik ez a megállapítás.
„Úgy tűnik, ez ellentmond az I. és a II. Vatikáni Zsinatnak. Az állandó tanítás az, amit ma az Egyház tanít, és nem egy szinódus, mert [bár] a szinódus néhány püspök gyűlése, az mégsem egyetemes zsinat.”
Eközben a Hittani Kongregáció korábbi vezetője szerint, még ha a pápa azt jelentené is ki, hogy a szinódusi dokumentumok az ő saját tanításai, annak érvénye csak arra korlátozódik, ami összhangban van az Egyház egyetemes tanításával.
„A pápa tanításának mindig összhangban kell lennie …a Szentírás és az Apostoli Hagyomány tanításával, és [azzal], amit az összes előző tanítóhivatal kimondott”.
Miközben Müller bíboros az Ifjúsági Szinódust és egy jövőbeli szinódust vette szemügyre, amely újraértékeli a papságra vonatkozó cölibátus fontosságát, ismét felhívta a figyelmet Ferenc pápa hamis barátaira.
„Ezeknek a pápa oldalán álló embereknek, akik a „barátai”, olyan furcsa elképzelései vannak, hogy az Egyház tanítása túl kemény” – mondta. „Mindig azt mondják, hogy meg kell hallgatnunk az Isten népét, és hogy a püspököknek hallgatniuk kell az Isten népére”.
„Ez furcsa ötlet” – hangoztatta a bíboros. „Isten egész népének, a laikusoknak és a püspököknek először az Isten Igéjét kellene hallgatni. Nem vagyunk az Egyház urai, és a pápa sem az Egyház főnöke. Nem teheti meg azt, amit akar.
A bíboros emlékeztette Arroyo-t XVI. Benedek szavaira: a pápa az Egyházban az a személy, akit a leginkább kötelez a kinyilatkoztatott igazság és a kinyilatkoztatott hit.
„Úgy gondolom, hogy a pápa mellett sokan vannak olyanok, akiknek kevés a jártasságuk a katolikus teológiában” – mondta Müller. „Ahhoz, hogy a pápa tanácsadója legyen valaki, nagyon mély teológusnak kell lennie. A pápának meg kellene hallgatnia a szakértőket.
A bíboros rámutatott arra, hogy az Egyház szentség, jel és „Istennek az emberrel kötött szoros egységének az eszköze”, nem „világi szervezet” vagy politikai párt, amely megváltoztathatja a programot a szavazói szerint”.
Emellett a Szentlélek nevének helytelen használatával sem ért egyet, amely kifogás az „új kinyilatkoztatás” bevezetésére.
„Nagyon fontos hallgatni, mit mond az Isten nekünk, de nem az evangélikus, pünkösdi módon, mintegy a Szentlélek új kinyilatkoztatását” – mondta Müller.
Jézus Krisztusban a kinyilatkoztatás teljessé vált, és a Szentlélek az, aki emlékeztet minket mindarra, amit Jézus mondott” – folytatta. „Nem változtathatjuk meg a kinyilatkoztatást, és az Egyház tanításának hűnek kell lennie Isten Igéjéhez, a Jézus Krisztusban egyszer és mindenkorra adatott kinyilatkoztatáshoz.”
A teljes cikk angol nyelven itt olvasható.