Tavaly decemberben került nyilvánosságra az a hír a katolikus hírportálokon, hogy az Amoris Laetitia újkori progresszív értelmezését – miszerint „megkülönböztetéssel” az elvált és polgárilag újraházasodott hívek is szentáldozáshoz járulhatnak- Ferenc pápa hivatalos tanítóhivatali megnyilatkozás rangjára emelte.
Vízválasztó e hír hivatalos publikálása – bár a fenti tudósítások szerint mindez már több hónappal ezelőtt megtörtént -, mert ezzel a lépéssel Ferenc pápa hivatalosan is kinyilvánította azon álláspontját, melyet idáig csak találgatni vélt a katolikus világ és sajtó. Azt ugyanis, hogy a jelek szerint immár nyíltan is szembe mer menni az Egyház eddigi tanításával. E lépéssel választ kaptak a dubia bíborosok és a filialis korrekciót megíró teológusok is a Ferenc pápának feltett kérdéseikre. Ferenc pápa válasza az, hogy nem minden esetben tartja a házasságtörés bűnét házasságtörésnek.
Hogyan is értsük ezt?
Az elváltak és újraházasodottak áldoztathatóságának új tanában, melyet Ferenc pápa az egyház progresszív szárnyával képvisel, semmilyen egységes tanítás vagy megkülönböztetési rendszer nem létezik. Sokan és sokféleképpen, más-más kritériumokkal beszélnek róla. Mindezeknek pedig sem evangéliumi sem tanítóhivatali alapjai nincsenek, leginkább az isteni igazságok ismeretét nélkülöző emberi elme szüleményének tekinthetők. Ezen új gyakorlatok gyökereit a Walter Kasper nevéhez fűződő és az Egyház megújulását szorgalmazó liberális javaslatnál kell keresnünk, melynek fő célja az, hogy lépcsőzetesen lehetővé tegye az elvált és újraházasodott katolikusoknak a szentáldozáshoz való járulást. Erről korábban itt már részletesen írtunk .
A római kúria reformjainak lépcsőzetes megvalósításáról beszél Ferenc pápa is, melyből azt a következtetést lehet levonni, hogy az általuk emlegetett megkülönböztetési kritériumokat a jövőben a hívek egyre szélesebb körére kívánják majd alkalmazni, hogy így mind több és több hívő járulhasson szentáldozáshoz, akkor is, ha ők Krisztus (azaz az Egyház) tanítása szerint objektíve és folyamatosan a halálos bűn állapotában vannak.
Több bíboros, püspök, pap és világi hívő tanácstalanul áll Rómának e döntése előtt. Mit tanított Krisztus? Mit tanít a katolikus Egyház és mit tanítottak az előző pápák erről? Valóban ugyanazt, amit most Ferenc pápa továbbfejleszt? Valóban az eredeti tanítás továbbfejlesztése ez, vagy egy már teljesen új tanítás? Sok a kérdés, sok a bizonytalanság, sokan elvesztették bizalmukat az Egyházban. Az Egyház jeleneleg igen komoly krízisben van.
Három kazahsztáni püspök, Burke bíboros, és egyre több egyházi méltóság azt látszik megerősíteni, hogy az új út nem járható Egyházunk számára, mert az Krisztus tanításával nem egyeztethető össze. Mindannyian az egyház eredeti tanítása mellett állnak ki. Vajon csak ilyen kevesen vannak? Mit akarnak ők? Szembe menni a katolikus Egyház fejével, Ferenc pápával?
Melyik oldalnak higgyek? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak ma nagyon sok hívőt.
Hogyan tovább?
Krisztus egyetlen igazságot hagyott Egyházára, melyet annak sérthetetlenül meg kell őriznie az idők végezetéig. Nem engedhetünk tehát teret egy olyan új tannak, mely Krisztus igazságát tévesen értelmezve hamis reménnyel táplálja híveit. Még abban az esetben sem, ha ezt maga a Ferenc pápa emeli hivatalos tanítóhivatali megnyilatkozás rangjára. Krisztus igazságához fontosabb hűnek maradnunk! Az igazság nem attól lesz igazság, hogy sokan képviselik, hanem attól, hogy tiszta és Krisztusi. S ma olyan időket élünk, hogy meg kell kérdőjeleznünk azt is, hogy a pápa valóban Krisztus igazságát képviseli-e.
Az Egyház által évszázadokon át hirdetett igazságot sértetlen formában ma az Egyház néhány bíborosa, püspöke képviseli. A jelenlegi teljes tisztújításon átesett vatikáni vezetés ingoványos, ismeretlen, és beláthatatlan utakon kezdte el vezetni az Egyházat, melynek nem tudni, hogy mi lesz a végkimenetele, de úgy tűnik, hogy alaposan megtervezett folyamatról van szó.
Elveszítsük-e a reményt? Semmiképpen se! Ha a győztes Krisztus oldalán maradunk, végül mi is győztesként érünk majd be a célba, s megkaphatjuk azt a babérkoszorút, melyet Pál apostol áhított, miután megharcolta a nemes harcot. Úgy tűnik, hogy most mi is beléphetünk e nemes harcba, ahol Krisztus igazságát kell megvédenünk.
Végül szolgáljon megerősítésünkre néhány Szentírási rész:
„Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. 25Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet. 26Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket. 27A kenet, amelyet tőle nyertetek, megvan bennetek, és bennetek is marad, így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Amire az ő kenete tanít titeket, az igaz és nem hazugság. Amint ő tanított titeket, maradjatok őbenne!” (1 János 2, 24-27)
„Figyelmezz, fiam, és fogadd be igéimet,
akkor megsokasodnak életed esztendei! 11Eligazítlak a bölcsesség útján,
és vezetlek az igazság ösvényein. 12Ha azokon jársz, semmi sem zavarja járásodat, és nem botlasz meg, amikor szaladsz. 13Tartsd meg a fegyelmet és el ne hagyd, őrizd meg, mert ez a te életed!” (Péld. 4, 10-13)
„1ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen,
akik az Úr törvénye szerint járnak!
2Boldogok, akik kutatják parancsolatait,
s teljes szívvel keresik őt!
3Nem követnek el gonoszságot,
hanem az ő útjain járnak.
4Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet
gondosan meg kell tartani.
5Bár arra irányulnának útjaim,
hogy megtartsam törvényedet!
6Akkor nem szégyenülök meg,
ha ügyelek minden parancsodra.
7Tiszta szívből hálát adok neked,
hogy megismertem igazságos végzéseidet.
8Megtartom rendeléseidet,
ne hagyj el engem sohasem!
9Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú?
Úgy, hogy megtartja igéidet.
10Teljes szívemből kereslek téged,
ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek.
11Szívembe rejtem igéidet,
hogy ne vétkezzem ellened.
12Áldott vagy te, Uram!
taníts meg engem rendeleteidre!
16Törvényeidben gyönyörködöm,
igéidről meg nem feledkezem.
17Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet,
hogy megtartsam igéidet.
30Az igazság útját választottam,
ítéleteidről meg nem feledkezem.
31Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram,
ne hagyj szégyent érnem!
32Törvényeid útján futok,
mert te bátorítod szívemet.
33Oktass engem, Uram, törvényeid útjára,
hogy mindenkor csak azt kutassam!
34Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam,
és teljes szívemből megtartsam!
35Vezess engem parancsaid ösvényére,
mert benne lelem kedvemet!
89Uram, örökkön örökké
áll a mennyben a te igéd.
90Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged,
szilárd alapokra helyezted a földet.
91Rendelésed szerint áll fenn máig,
mert neked szolgál minden.
92Ha nem törvényed volna gyönyörűségem,
akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna.
93Sohasem feledem rendeleteidet,
mert általuk adsz életet nekem.
169Könyörgésem jusson színed elé, Uram,
szavad szerint adj értelmet nekem!
170Kérésem hatoljon színed elé,
igéd szerint ments meg engem!
171Áradjon ajkamról a dicséret,
mert megtanítasz rendeleteidre.
172Hirdesse nyelvem szavadat,
mert parancsod igazság.
173Kezed legyen segítségemre,
mert rendeleteidet választottam. „ Részletek a 119. zsoltárból
Johanna