Az adventi időszakban hétről-hétre Jézus második visszajöveteléről szólnak az evangéliumi részek a szentmiséken. Arra emlékeztet ez minket, hogy mindig készen kell állnunk, hogy a váratlanul megérkező Király előtt majdan méltóképpen meg tudjunk állni.
Jót tesz, ha elgondolkodunk életünk alkonyáról- ezt a címet viseli Ferenc pápának nov 17-én a szent Márta házban elmondott homíliája.
Ferenc pápának ebben nagyon igaza van. Ugyanis lelkünk örök sorsa függ attól, hogyan megyünk át földi életünkből az örök létbe. Homíliáját olvasva viszont inkább egy tündérmese jut az ember eszébe, ahol minden happy end-el végződik, függetlenül attól, hogy előtte mit tett, vagy mit nem tett az ember, s megbánta-e tetteit vagy sem. Sőt, mondhatni, még a tündérmesék befejezése is igazságosabb, hiszen abban a jók jutalmukat a gonoszok pedig büntetésüket nyerik el.
Ferenc pápa fenti beszédében nem sokat lehet felfedezni abból, amit Egyházunk Jézus Krisztus második eljöveteléről tanít. A homíliát elolvasva úgy tűnhet az embernek, hogy Jézus Krisztus második eljövetelekor csak annyi történik, hogy az addig megszokott életünk elmúlik, s a dolgok megváltoznak. Jézus Krisztusról úgy, mint igaz bírói ítélet végrehajtójáról, nem tesz említést.
„Meglepetés lesz (mármint a halál), amit az Úr egy másik meglepetése követ: az örök élet. Ezért az Egyház ezekben a napokban azt mondja: állj csak meg egy kicsit, állj meg, és gondolj a halálra!” – mondja Ferenc pápa a fenti homíliájában. Az örök élet boldogsága valóban meglepetés, azok számára, akik Krisztust tisztelve, szeretve és követve életek, de az ítélet is nagy meglepetés azok számára, akik nem hittek Krisztus szavainak, s életüket Istentől elszakítva bűnben élték le, anélkül, hogy Isten felkínált irgalmát elfogadták volna, vagy a javulásra bármiféle törekvést is mutattak volna. Erről Ferenc pápa nem beszél.
Azután így folytatja: „az Egyház, az Úr a maga jóságában mondja azt mindannyiunknak: állj meg, állj meg, nem minden napod lesz ilyen! Ne szokj hozzá, mintha örökké tartana! Eljön a nap, amikor téged eltávolítanak, a másik ember marad, de téged eltávolítanak.” Arra figyelmeztet, hogy ne szokjunk hozzá, a földi élethez, mert az nem tart örökké. Mindez igaz. De nem csak azért kell a halálra gondolni, hogy az örök életben nehogy meglepődjünk azon, hogy minden megváltozott, hanem azért, mert ott számot kell adnunk földi életünkről a menyei Király előtt. Erről Ferenc pápa itt nem beszél.
A folytatásban pedig ezt mondja: „A halálra gondolni nem holmi csúnya képzelődés, hanem valóság. Hogy csúnya-e, vagy sem, az rajtam múlik, hogyan gondolok rá, de az biztos, hogy eljön.” Érdekes kérdést vet fel itt. Csúnya-e a halál? Aztán kijelenti, rajtunk múlik, hogy csúnya-e a halálunk vagy nem, pontosabban, hogy milyen lesz a halálunk, szerinte attól függ, hogy miként gondolunk rá. Ezek szerint, ha mi csak oly módon gondolunk a halálra, ahogyan ő itt felvázolja: „Akkor pedig találkozunk az Úrral, és ez lesz szép a halálban, a találkozás az Úrral, mert Ő fog elénk jönni, és azt mondja majd: gyere, gyere, te Úrtól áldott, gyere velem!”, akkor az már szép is lesz!?
Valóban csak azoknak csúnya a halál, akik tartanak attól, hogy mi lesz, ha mégis van számadás, és mi lesz, ha a bíró előtt nem fognak igaznak bizonyulni? Azoknak, akik most úgy gondolnak életük alkonyán a halálra, hogy azzal mindennek vége, vagy úgy, hogy bűnbánatot nem tartva egyenesen mehetnek az örök boldogságba, nem lesz csúnya a halál? Azon fognak-e meglepődni, hogy mennyire megváltozott az életük, vagy azon, hogy az örök kárhozatba vetve találják magukat?
Végül így fejezi be:„Így kísérjük el mi is egymást ezen az úton, tegyünk meg mindent, de mindig arra a napra tekintve, mikor az Úr eljön, hogy elvigyen magához” Szintén csak egy lehetőséget említ, az örök üdvösség és boldogság lehetőségét. Az Úr eljön és elvisz magához. De nem mindenkit, s ezt Ferenc pápa nem említi.
Mindezeket olvasva felmerülhet bennünk a kérdés: Hisz-e Ferenc pápa az igaz ítéletben? Hisz-e a megváltottak és a bűnösök szétválasztásában az utolsó ítéletkor? Hisz-e a pokol és az örök kárhozat létezésében? Vallja-e, hogy a halál előtt szükség van a bűnbánatra és a kiengesztelődésre? S ha ezek szerinte léteznek és szükségesek, akkor miért áltatja a tudatlanokat egy olyan ködös megfogalmazású beszéddel, mely azt sejteti, hogy a halál utáni lét egy számonkérés nélküli boldog találkozás, melyet a boldog örök élet követ?
Kérdéseinkre nem sokkal később, egy hét múlva választ is kaptunk. A Magyar Kurír oldalán a következő címmel jelent meg Ferenc pápa legújabb homíliája: a konkrét segítségnyújtás lesz az ítélet kritériuma. Bár a napi evangéliumban Jézus valóban erről beszél, mégis furcsán cseng ez a megfogalmazás a hívő ember fülének. Címe, s aztán a homília részletes kifejtése alapján ugyanis az az üzenet látszik kirajzolódni belőle, mintha az üdvösségünk egyetlen feltétele az volna, hogy szeretettel segítettünk-e bajbajutott embertársainkon. Tagadhatatlan, hogy az üdvösségünknek fontos feltételei a jó cselekedetek, de nem az egyedüliek s talán nem is a legfőbbek.
A homíliát olvasva örömmel konstatálhattuk azt is, hogy Ferenc pápa beszél az utolsó ítéletről. Ezt mondja: „Jézus így megmutatja ítéletének fő kritériumát, vagyis a nehéz helyzetben lévő felebarátunknak nyújtott konkrét szeretetet. Így tárul fel a szeretet hatalma, Isten királyi uralma: szolidáris a szenvedővel, hogy mindenkit az irgalmasság cselekedeteire ösztönözzön.” Ezzel a gondolattal így, ilyen formában teljes egészében nem lehet egyet érteni. Nézzünk egy példázatot, ahol Jézust is konkrétan megkérdezték, mi az örök élet feltétele: 17Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« 18Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. 19Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat! « (Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20) 20Az illető azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.« 21Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!« 22Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” Márk 10. Van itt az üdvösségnek egy másik fontos kritériuma, melyet Jézus elsőként említ, még a konkrét segítségnyújtás (a vagyonunk szétosztása) előtt. A parancsolatok megtartása ez.
Érdekességképpen nézzük meg, hogy a gazdag ifjú példázatát hogyan magyarázta korábban Ferenc pápa. A magyar honlapokon két homília található Ferenc pápa tolmácsolásában erről az evangéliumi részről. Az első: „A meg nem osztott gazdagság korrupciót szül” címet viseli. „A Márk evangéliumában [Mk 10, 17-27] olvassuk az egyik legismertebb történetét, a gazdag ifjúét, aki lelkesedéssel telve keresi fel Jézust, mert követni akarja. Megvallja, hogy kora ifjúsága óta megtartja a parancsolatokat és Jézus megkedveli ezt az embert. Ám az ifjú lelkesedése eltűnik, amikor találkozik Jézus igényességével, azzal az „egyedül fontos dologgal”, ami hiányzik neki, vagyis hogy adja oda javait a szegényeknek és így kövesse őt. ” – mondja Ferenc pápa. A parancsolatok megtartásának témáján ügyesen átugorva azt állítja, hogy az örök élet elnyerése szempontjából az „egyedül fontos dolog” az anyagi javak megosztása a rászoruló testvérekkel. Ismét azzal a gondolttal találjuk szembe magunkat, mellyel fentebb már találkoztunk: „a konkrét segítségnyújtás lesz az ítélet kritériuma”. Olvassuk el ismét Jézus szavait a gazdag ifjú történetéből:” 21Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!” Jézus egyetlen szóval sem említi azt, hogy az örök élet elnyerésének „egyedül fontos” kritériuma a nagy vagyon szétosztása, azaz a konkrét segítségnyújtás lenne. Szavai inkább azt sugallják, hogy az üdvösség elnyerésének lényegi része már megvan, hiszen az ifjú megtartotta a parancsolatokat, de még van egy híja, mely a teljes tökéletességhez szükséges, lemondani mindenről, amihez ezen a Földön kötődik, s így a Föld számára szegényként, követni Jézust. A földi javakról való lemondás, s azok odaadása az arra rászorulóknak tehát valóban fontos, de nem „az egyedül fontos”, hiszen a jó cselekedetek önmagunkban még nem üdvözítenek.
Ferenc pápa a gazdag ifjúról szóló másik homíliájában pedig az öröm oldaláról közelítette meg a kérdést. A gazdag ifjú „nem tudta megnyitni a szívét, és a szomorúságot választotta, mert nagy vagyona volt. Ragaszkodott a javaihoz!” – figyelmeztetett Ferenc pápa.” Gondolatai teljesen helytállók, de az eszencia itt is hiányzik, mert a gazdag ifjú története, nem csupán a jó cselekedetekről, és az azok felett érzett örömünkről szól, hanem arról, hogy a parancsolatok megtartása és a jó cselekedetek együttesen hogyan teszik tökéletessé a hívő embert. E kettő ötvözete. Ezek az örök élet elnyerésének kritériumai.
Ismét kérdések merülnek fel. Vajon Ferenc pápa valóban kerüli a Tízparancsolat,a halálos bűn, és kárhozat témáját?
Az alábbiakban tekintsük át, hogy Ferenc pápa regnálása óta mit tanított a halálos bűnről a magyarul publikált oldalakon! Ha a Magyar Kurír cikkeit tekintjük át, akkor az elmúlt 4,5 évben négy homíliát találunk, melyben Ferenc pápa megemlíti a halálos bűnt. Az elsőben a rabszolgatartás és a halálbüntetés ellen emeli fel hangját. „Ami egykor normálisnak tűnt, nem volt bűn, ma már halálos bűn. „Gondoljunk csak a rabszolgaságra. Az iskolában megtanultuk, hogy mit tettek a rabszolgákkal: egyik helyről a másikra vitték, majd eladták őket. Latin-Amerikában adták-vették őket… Ez halálos bűn!” – hangsúlyozta a szentatya. „Ma ezt mondjuk, de akkor nem volt az. Sőt voltak, akik azt mondták, hogy megengedhető, mert azoknak az embereknek nincs lelkük. Előre kellett haladni ahhoz, hogy jobban megértsük a hitet, az erkölcsöt. Hála Istennek, hogy ma nincsenek rabszolgák! – mondhatnánk. De vannak, sokan! – figyelmeztetett a pápa. – Csak ma már tudjuk, hogy ez halálos bűn. Mára előrébb jutottunk. Korábban a halálbüntetés is elfogadott volt, ma viszont elfogadhatatlan.”
A másodikban az anyagi kizsákmányolást és fösvénységet említi. „Az, aki az emberek munkáját kizsákmányolva gazdagodik meg, olyan, mint a vérszívó, és halálos bűnt követ el.”
A harmadik eset, mikor a halálos bűnt említi, egy nigériai püspök esete, akinek személyét etnikai hovatartozása miatt nem fogadták el az egyházmegye papjai és hívei. „Aki nem fogadja el Okpaleke püspök székfoglalását, az le akarja rombolni az Egyházat, és halálos bűnt követ el – mondta Ferenc pápa<<…>>Aki megsérti az Egyházat, halálos bűnt követ el. Ezért az ahiarai egyházmegyéhez tartozó minden egyházi személynek harminc napon belül írásban kell bocsánatot kérnie a pápától. Ellenkező esetben felfüggesztik, és felmentik hivatalából. Mindenkinek személyesen kell írnia és teljes engedelmességet tanúsítania Szent Péter iránt; nyilatkoznia kell, hogy elfogadja az egyházmegye püspökét.”
A negyedik esetben pedig az idősek magára hagyását említi, mint halálos bűnt. „Emlékszem, amikor idősotthonokat látogattam, mindenkivel elbeszélgettem, és nagyon sokszor ezt hallottam, amikor kérdeztem őket: „Hogyan van? – Jól, jól vagyok. – És a gyermekei? Hányan vannak? – Sokan. – És jönnek látogatni? – Igen, igen, mindig jönnek! – És mikor jöttek utoljára? – Karácsonykor!” – mondta nekem egy idős asszony. Augusztus volt, amikor beszéltünk! Nyolc hónap telt el anélkül, hogy gyermekei meglátogatták volna! Nyolc hónapig magára hagyták! Ezt úgy hívják: halálos bűn. Értitek?”
Mindent összevetve, Ferenc pápa homíliáiból a halálos bűnnek két fő irányvonala látszik kirajzolódni. Az egyik, s talán a legfontosabb visszatérő témája, a mások kizsákmányolása, elnyomása, a szegényekkel való nem törődés, a másik pedig az egyházi tekintély ellen való lázadás. S emellett említi még az idős emberek látogatásának elhanyagolását, illetve az abortusz, mint halálos bűn ellen is felszólalt több sajtóorgánumban.
De hol a többi halálos bűn? Hol a tízparancsolat többi parancsa? Mintegy 1,5 éve bombázzák Ferenc pápát bíborosai, hogy adjon választ arra, hogy halálos bűnnek tartja-e a házasságtörést. A nem hivatalos válasza az, hogy néhány hónapja hiteles tanítóhivatali megnyilatkozássá mínősítette azt a Buenos Airesi püspökök által megírt Amoris Laetitia értelmezést, mely szentáldozáshoz engedi a szentségi házasságból kilépett és polgárilag újraházasodott hívőket.
Idegen Isteneket tisztelő vallások képviselői felé nyilvánítja ki egyesülési szándékát, anélkül, hogy a bálványimádást, mint halálos bűnt a nevén nevezné és elítélné.
Arról van tehát szó, hogy ma már nem beszél Róma püspöke minden halálos bűnről. Mintegy tabu témaként kezeli Ferenc pápa a tízparancsolat több pontját is, miközben az irgalmasság testi cselekedeteiről csaknem mindig úgy beszél, mint az üdvösségünk egyetlen meghatározó eleméről.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Vatikánban baj van. Krisztus eredeti tanításaiból lassan már csak morzsákat találunk elhullajtva. S a Ferenc pápa által egyoldalúan túlhangsúlyozott irgalmasság (ami ráadásul nem is minden esetben az Isteni irgalmasság, mert ő ott is irgalmasságot hirdet, ahol Isten szerint még a bűn állapota áll fent) lassan elfed minden emléket arról, hogy létezik az Isteni igazságosság is. Ha a teljes igazságot keressük, érdemes egyre gyakrabban visszanyúlnunk a katolikus Egyház katekizmusához és a Szentíráshoz. Ebből következzenek most részletek, nem azért hogy túlhangsúlyozzuk az ember bűnösségét, Isten igazságosságát és az örök kárhozat tényét, hanem azért, hogy az elbillent mérleget kiegyenlítsük. és kipótoljuk azt a hiányt, mely Ferenc pápa homíliáiban található.
KEK 678: Jézus a próféták [650] és Keresztelő János [651] után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra kerül majd minden egyes ember élete [652] és a szívek titkai. [653] Akkor elítéltetik a bűnös hitetlenség, mely semmibe vette az Istentől fölajánlott kegyelmet. [654] A felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet elfogadását vagy elutasítását. [655] Az utolsó napon Jézus fogja mondani: „Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek meg” (Mt 25,40).
KEK 681: Az ítélet napján, a világ végén Krisztus el fog jönni dicsőségben, hogy beteljesítse a jó végső győzelmét a rossz fölött, melyek mint búza és konkoly a történelem folyamán együtt nőttek föl.
KEK 682 : A dicsőséges Krisztus, amikor az idők végén eljön ítélni eleveneket és holtakat, nyilvánvalóvá fogja tenni a szívek titkos gondolatát és meg fog fizetni minden egyes embernek cselekedetei szerint és aszerint, ahogyan elfogadták vagy elvetették a kegyelmet.
Vö. MTörv 7,9-10: 9Tudd tehát, hogy az Úr, a te Istened erős és hűséges Isten, aki ezerízig megtartja a szövetséget, s az irgalmasságot azokkal szemben, akik szeretik őt, s megtartják parancsait, 10de legott megfizet azoknak, akik gyűlölik őt: elpusztítja őket, nem késlekedik, legott megadja nekik, amit érdemelnek.
Mal 3,18-21: 18És akkor majd ismét látjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, az Istennek szolgáló és a neki nem szolgáló között. 19Bizony, íme, eljön majd az a nap, lángolva, mint a kemence, és minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a tarló, és az eljövendő nap lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura –, és nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem hajtást. 20Nektek azonban, akik nevemet félitek, felkel az igazság napja, ami gyógyulást hoz szárnyain; kimentek és ugrándoztok, mint a csorda fiatal borjai, 21és összetapossátok a gonoszokat, és ők olyanok lesznek a lábatok talpa alatt, mint a hamu, azon a napon, amelyen majd én cselekvéshez látok – mondja a Seregek Ura. –
Vö. Mt 3,10-12:10A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 11Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni….12Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.«
1Kor 4,4-5. 4Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. 5Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.
Jn 5,26-29; 26Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, 27és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. 28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, 29és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.
Ap csel. 17,30-31; 30Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, 31mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta a halálból.«
Zsid: 10,26—31. Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért, 27csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket………30Mert ismerjük azt, aki így szólt: »Enyém a bosszú, én majd megfizetek!« És ismét: »Az Úr ítéletet tart népe felett«31Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.
1. János 3,2-10: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. 3Mindaz, aki ezt reméli tőle, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent. 4Mindaz, aki bűnt cselekszik, gonoszságot is elkövet, mert a bűn gonoszság. 5És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn. 6Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta és nem ismerte őt. 7Gyermekeim, senki meg ne csaljon titeket! Aki igazat cselekszik, az igaz, mint ahogy ő is igaz. 8Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa. 9Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert Isten magja van benne, és nem vétkezhet, mert Istentől született. 10Erről lehet megismerni, hogy kik az Isten gyermekei és kik az ördög gyermekei.”
KEK 1035: Az Egyház tanítása állítja a pokol létét és örökkétartó voltát. Azok lelkei, akik halálos bűn állapotában halnak meg, a halál után azonnal a pokolba jutnak, ahol a pokol kínjait szenvedik, „az örök tüzet”. [632] A pokol legsúlyosabb kínja az örök elszakítottság Istentől, akiben egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik.
KEK 1036: A Szentírás kijelentései és az Egyház tanítása a pokolról meghívás a felelősségre, mellyel az embernek örök sorsát szemmel tartva kell élnie a szabadságával. Ugyanakkor sürgető meghívás a megtérésre: „A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz, bizony sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu, és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt” (Mt 7,13–14):
„Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát, beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk, és ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak az örök tűzre távoznunk, a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.” [633]
KEK 1038: Az összes halottak, „az igazak és a gonoszok” (ApCsel 24,15) föltámadása megelőzi az utolsó ítéletet. Ez lesz az „az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására” (Jn 5,28–29). Akkor majd eljön Krisztus „a maga dicsőségében és Vele mind az angyalok (…). És összegyűjtik elébe az összes nemzetet; és elkülöníti őket egymástól, miként a pásztor elkülöníti a juhokat a kosoktól, és a juhokat a jobbjára, a kosokat pedig a baljára állítja. (…) És elmennek ezek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt 25,31–33.46)
KEK 1039: Krisztus színe előtt, aki az Igazság, véglegesen nyilvánvalóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel. [636] Az utolsó ítélet föl fogja tárni végső következményeiig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében:
„Őrzik mindazt, amit a gonoszok tesznek — és ők ezt nem tudják — arra a napra, amikor eljön a mi Istenünk nyilvánvalóan, és nem fog hallgatni (Zsolt 50,3) (…). Ezután odafordul azokhoz, akik a balján vannak: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön. Én mint a Fő — mondja — a mennyben ültem az Atya jobbján, de tagjaim a földön küszködtek, tagjaim a földön nélkülöztek. Tagjaimnak adhattatok volna és a Főhöz jutott volna, amit adtok. És megtudnátok, hogy amikor kicsinyke szegényeimet elhelyeztem számotokra a földön, hordáraitokká tettem őket, akik cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit.«” [637]
KEK 1040: Az utolsó ítélet Krisztus dicsőséges visszatértekor fog történni. Egyedül az Atya ismeri a napot és az órát, egyedül Ő dönt az Ő eljöveteléről. Akkor fogja kimondani Fia, Jézus Krisztus által végső szavát az egész történelemről. Meg fogjuk ismerni a teremtés egész művének, valamint az üdvösség egész rendjének végső értelmét, megértjük majd a csodálatos utakat, amelyek által gondviselése minden dolgot elvezetett végső céljához. Az utolsó ítélet meg fogja mutatni, hogy Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek, és hogy az Ő szeretete erősebb, mint a halál. [638]
KEK 1041: Az utolsó ítélet hirdetése megtérésre hív mindaddig, amíg Isten az embereknek adja „az alkalmas időt” és „az üdvösség napját” (2Kor 6,2): szent istenfélelemre és az Istenország igazságának keresésére késztet. Hirdeti az Úr visszatérésének „boldog reményét” (Tit 2,13), aki „eljön, hogy megdicsőüljön szentjeiben és csodálatos legyen mindazokban, akik hittek” (2Tesz 1,10).
| Johanna |