Hogyan adta át a világnak 2017-ben Ferenc pápa a fatimai jelenések üzenetét? Ezt a kérdést tettem fel nemrégen magamnak. Átjött-e a világnak Fatima üzenete a pápa portugáliai látogatásáról szóló tudósításokból? Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de nekem nem.
Elöljáróban röviden arról, hogy pontosan hogyan jegyezte le az utókornak Lúcia nővér a fatimai három titok üzenetét:
A három látnok először a pokol kínjainak látomásában részesült (első titok): „Egyszerre csak egy lángtengert láttunk, és a lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és a kárhozott lelkeket, mintha átlátszó, fekete vagy bronzszínű izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint nagy tűznél a sziporkák, súlytalanul estek minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. Az ijedtségtől megdermedtünk (e pillanatban valószínűleg «jajt» kiáltottam, amint az emberek ezt hallották). Az ördögöket ijesztő és utálatos külsejükről lehetett felismerni, mintha utálatos, ismeretlen állatok lettek volna. De átlátszók voltak, mint a fekete izzó szén.” Lucia megjegyzi, hogy a látnokok meghaltak volna az ijedtségtől és az iszonyattól, ha a Szűzanya nem ígérte volna meg nekik, hogy a mennybe fogja őket vinni.”
A második titokban A Szűzanya egy közelgő bűntetésre hívja fel a figyelmet, amennyiben az emberiség nem tér meg. Itt kéri Oroszország felajánlását is szeplőtelen szívének: „A poklot láttátok. Ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha teljesítik kérésemet, sokan megmenekülnek, és béke lesz. A háború is véget ér. Ha azonban nem hagyják abba Isten megbántását, XI. Piusz pápasága alatt egy másik, még szörnyűbb háború kezdődik. 9 Amikor egyik éjjel ismeretlen fény tűnik fel, ismerjétek fel, hogy ez az a nagy jel, amelyet Isten ad nektek. Akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni. Hogy ezt megakadályozzam, eljövök majd, hogy kérjem Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha kérésemet teljesítik, Oroszország megtér, és béke lesz, ha nem, akkor tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni, a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.”
A harmadik titok a közelgő bűnteésről, szörnyű katasztrófáról és a lelkek Istenhez való nagy visszatéréséről szóló misztérium:
„Első jelenet: figyelmeztetés a küszöbön álló büntetésre A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a földre mutatva hangos szóval mondta: »Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!«
Második jelenet: Szörnyű katasztrófa, amely a világban nagy pusztítást okoz, s mely minden társadalmi rétegből áldozatokat követel,s amelynek mindenekelőtt a Szentatya is áldozatává lesz. Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk »valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek«, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt »akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya«. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.
Harmadik jelenet: Az emberiség nagy visszatérése Istenhez A kereszt két szárnya alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.”
Bár a titkok teljes egészében még nem érthetőek, lényegi mondanivalójuk mégis az, hogy az emberiségnek egy nagy megtérésre van szükségre, mert ha ez nem következik be, a bűnös lelkek örökre a pokol tüzében fognak szenvedni, s az emberiség is szörnyű katasztrófák sorozatán fog keresztülmenni. Beszél a végén egy keresztény vértanú pápáról is, és sok más keresztény vértanúról, mely kép leginkább Jézus, mint prófétánk utolsó időkre megjövendölt keresztényüldözését juttathatja eszünkbe. Fatima lényegi üzenete pedig legtömörebben így fogalmazható meg. Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!
Ferenc pápa fatimai útjának beszámolóiban próbáltam rálelni ezekre a gondolatokra. Ezeket találtam:”Súlyos igazságtalanságot követünk el Isten és az ő kegyelme ellen, ha azt állítjuk első helyen, hogy a bűnöket megbünteti az ő ítélete, és nem tesszük eléje – ahogyan az evangélium tanúsítja –, hogy a bűnöket megbocsátja az ő irgalmassága! Az irgalmasságot eléje kell tennünk az ítéletnek, és amúgy is Isten mindig az ő irgalmasságának fényében hozza meg ítéletét. Nyilvánvaló, hogy Isten irgalmassága nem tagadja az igazságosságot, mert Jézus magára vette bűnünknek a büntetéssel együtt járó következményeit. Ő nem tagadta a bűnt, hanem megfizetett értünk a kereszten. És így – a hitben, mely egyesít minket Krisztus keresztjével – megszabadultunk bűneinktől; tegyük félre a félelem minden formáját, mert nem illik ahhoz, akit szeretnek (vö. 1Jn 4,18: A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.)”
Talán figyelemreméltó különbség, hogy míg a Szűzanya a látnokokon keresztül azt üzente, hogy bánjuk meg bűneinket, máskülönben az a sors vár ránk, mint azokra a lelkekre, akiket a három látnok látott szenvedni a pokolban, addig Ferenc pápa anélkül, hogy a bűnbánatot megemlítené, azt üzeni nekünk, tegyük félre a félelem minden formáját, mert az nem illeszthető bele az Isten és az ember szeretet kapcsolatába. Fatima azt is üzeni, bánjátok meg bűneiteket, mert máskülönben az Isten haragjával és büntetésével kell szembe néznetek. Ferenc pápa pedig csak azt üzeni, vessük el a félelmet, mert az Isten szeret és irgalmassága messze előtte jár az ő igazságosságának. Nem mondhatjuk, hogy az egyházfő rosszat mondott, de Fatima az irgalmasság elengedhetetlen feltételeként megemlít egy nagyon fontos kritériumot, a bűnbánatot. Ezzel Ferenc pápa fatimai beszédében sajnos nem találkozhattunk.
A pokol és kárhozat tényét egy alkalommal említi Ferenc pápa Fatimában, ilyen formában: „ Hanem azért jött, hogy előre figyelmeztessen minket a kárhozat veszélyére, ide vezet ugyanis a – gyakran felkínált és másokra kényszerített – Isten nélküli, az Istent teremtményeiben gyalázó élet”
Vajon ez lenne az emberiség legnagyobb bűne, melyből meg kell térnie? A gyakran felkínált és másokra kényszerített élet? Tulajdonképp nem is nagyon értjük ezeket a szavakat, ha nem ismerjük, hogy Ferenc pápa milyen kontextusban szokta használni ezt a kifejezést. Bár mindig árnyaltan, de számtalan homíliájában nevezte már merevnek azokat, akik szerinte görcsösen ragaszkodnak a törvényhez, s meg kívánják szabni a hívek számára, hogy mit szabad. S ugyanilyen árnyaltan, de a figyelmes fül számára észrevehetően hasonlította több alkalommal már konzervatív paptársait a Jézus korabeli törvénytudó farizeusokhoz is. Vajon nem éppen ezekről a konzervatív paptársakról beszél a fatimai beszédében? S valóban az a bűn, ha az Egyház megmondja, hogy a falain belül milyen szabályokat, törvényeket kell betartani? Nem az a bűn, amikor az Egyház törvényes kereteit kitágítjuk, s mindeközben szó nélkül eltűrjük azokat a cselekedeteket, melyeket katolikus tanításunk 2000 éve mindig is elvetett?
Fatima üzenetéről a hazafelé tartó repülőútján is megkérdezték őt az újságírók. Ferenc pápa a következőket válaszolta: „ Fatima minden bizonnyal a béke üzenete, amelyet három 13 éven aluli, nagy kommunikációs szakember közvetített az emberiségnek.<<…>>Hogy mit remélhet a világ? – folytatta válaszát a Szentatya. A békét. Én mindenkivel a békéről fogok beszélni. És szeretnék itt elmondani valamit, ami megérintette a szívemet. Mielőtt felszálltam volna Rómában a repülőre, fogadtam különböző vallású tudósok egy csoportját, akik a Castel Gandolfo-i vatikáni Csillagvizsgálóban vettek részt egy konferencián. Voltak közöttük agnosztikusok és ateisták. Egy ateista ezt mondta nekem: “Én ateista vagyok”. Nem mondta meg, hogy milyen nemzetiségű, sem azt, hogy honnan jött. Angolul beszélt, tehát nem derült ki, én pedig nem kérdeztem. “Egy szívességre kérem” – mondta. “Mondja meg a keresztényeknek, hogy szeressék jobban a muzulmánokat”. Ez a béke egy üzenete”
Fatima fő üzenetének a békét jelöli meg, mely valójában meg is egyezik az Isten tervével. Hiszen Isten nem ijesztgetni kívánta a világot, mikor a fatimai három látnokon keresztül szólt hozzánk. Isten terve ma is az, hogy a bűn által Isten ellenségévé vált szíveket Jézus Krisztus által megbékítse önmagával. Mint ahogyan ezt a Szentírás több helyen meg is fogalmazza: „Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek meg Istennel! 21Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.” 2 Kor 5- 19-21.„1Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5,1)
Sajnos ebből a páli gondolatsorból semmit nem adott át nekünk Ferenc pápa a repülőgépen elhangzott interjújában. Csupán a béke egy formáját említi: a keresztények béküljenek meg a muzulmánokkal. Mintha mi háborúban állnánk velük! A mi csatánk már ott eldőlt, mikor a Fiú Isten maga adta oda életét azért, hogy a világon élő valamennyi ember megbékélhessen Istennel és egymással. Mi a csatáinkat nem mások meggyilkolásával kívánjuk megnyerni, hanem maga az Isten Fia hagyta magát megölni, hogy békét teremthessen. Óriási különbség! Ebben áll a kereszténység egyik legcsodálatosabb misztériuma, melyet egy más vallás sem tud überelni.
A béke kieszközölése tehát már megtörtént. Fatima üzenete az, hogy mi is ismerjük fel az Istennel való megbékélés útját. Ez pedig nem más, mint a bűnbánat. Néha hallgassunk az ún. „merevekre” is, akik még ma is ragaszkodnak Isten örök időkre adott törvényeihez. Ha őket hallgatjuk, megtudhatjuk annak az útnak az irányát, mely a békességre és az üdvösségre visz.
Emlékirataiban (III., 6. pont) Lúcia nővér így idézi Jácintának egy jelenést követő szavait: „Nem látod a sok utat, a sok utcát és teret, melyek tele vannak emberekkel, akik sírnak az éhségtől, mert nincs mit enniük? „Lúcia nővér itt minden bizonnyal nem azokról beszélt, akik testiképpen éheztek, hanem a lelkileg éheztetettekről, akikkel tele van ma a világ és az Egyház. Isten igazságát éhezik, mert a Ferenc pápa által kormányzott Egyház amennyire hangsúlyozza az irgalmasság testi cselekedeteit, annyira nem gyakorolja az irgalmasság lelki cselekedeteit, mint pl.a bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, vagy a kételkedőknek jó tanácsot adni. Anélkül, hogy megintené őket, félreérthető enciklikákat kiadva, a világ más-más tájain más-más gyakorlatokat engedélyezve, kétségek közt hagyja vergődni azokat a polgárilag elvált és újraházasodott hívőket, akik igazából már nem is tudják, mi a helyes, mivel nem létezik egységes tanítás a szentségi házasság felbontásával kapcsolatban. Mibe kapaszkodjon az a hívő, akinek egyik helyen ezt, másik helyen pedig ennek pont az ellentettjét mondják? Még csak külföldre sem kell mennünk, hogy megtapasztaljuk az inhomogenitásnak ezt az elkeserítő formáját. Hol van a tiszta, félreérthetetlen, egyenes és egységes tanítás? A hívők nagy része ugyanis pontosan erre éhezik, mert akkor érzi magát biztonságban, ha tudhatja, hogy mindig és mindenütt egyetemesen ugyanott vannak a határok. A világnak ma elsősorban nem az éhezőket és a hajléktalanokat felkaroló Egyházra volna a legnagyobb szüksége, hanem egy egyetemes és mindent behálózó nagy lelki karitászra, mely Krisztust és az ő igazságát viszi el az arra éhezőknek. Úgy tűnik, hogy három kis látnokkal együtt nekünk is van miért engesztelnünk és imádkoznunk!
Isten adja meg, hogy Fatima 100. évfordulójának évében minél többen megkaphassák azt, amire régóta éheznek, és minél többen megérthessék, milyen békességre hívott el minket Isten.
Johanna