Forrás: http://remnantnewspaper.com/web/index.php/fetzen-fliegen/item/2913-storm-clouds-over-the-vatican-has-the-battle-begun
Írta: Patrick Archbold
Egyetlen hét leforgása alatt két sokkoló eseményt is átéltünk, de nem vagyok benne biztos, hogy melyik volt nagyobb. Az első, természetesen a rosszindulatúan keresztény-ellenes elnök jelölt csúfos veresége volt. Hillary megdöbbentő veresége Donald Trumppal szemben sok kereszténynek adott váratlan megkönnyebbülést. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy hisznek-e különösebben Trumpban, bár néhányan igen, hanem hogy visszaléptek annak a szakadéknak a széléről, ahol Hillary idején voltak.
De ahogy az álkapcsom még mindig fájt attól, hogy a padlóba beütöttem és a megkönnyebbüléstől levegőhöz jutott a tüdőm, egy még nagyobb meglepetésre ébredtem az egyik reggel. Négy bíboros levelet küldött a pápának, amelyben arra kérték, hogy tisztázza az Amoris Laetitia céltudatos zavarait.
Ebben a tisztázást szolgáló petícióban a négy bíboros öt kérdést tett fel a pápának, ennek a borzalmas dokumentumnak az értelmezését és eredményét illetően. Ezzel a négy bíboros a pápát egy dobozba tette. Amennyiben őszinte vágyai szerint válaszolja meg a kérdéseket a pápa, eretneknek nyilvánítja ki saját magát. Amennyiben az Egyház állandó tanítása szerint válaszol, visszavon valamennyi konstruktív káoszt, amit a dokumentum okozott. Nos, a pápa úgy döntött, hogy ezek egyikét sem választja és csak úgy figyelmen kívül hagyja őket, és azok (mármint a bíborosok) majd továbbállnak. És itt van az igazi döbbenet. Nem tágítottak. Tovább dolgoztak.
Miután nem kaptak választ a pápától, a négy bíboros nyilvánosságra hozta a majdnem nyolc hete elküldött levelet. Ennek a kétezer éves gyakorlatnak második lépését a Máté evangélium 18. fejezetének sorai tartalmazzák:
„Ha vétkezik ellened testvéred, menj, fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.
De ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másikat, hogy két vagy három tanú bizonyítsa az ügyet.
Ha azokra sem hallgat, mondd meg az egyházközösségnek. Ha pedig a közösségre sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.”
Sőt, Burke bíboros, aki egyébként nem egy nyilvános hősködésre vagy fellengzős fenyegetésre hajlamos személy, interjút adott a levél nyilvánosságra hozatalát követően, amelyben azt mondta, hogy ha a levél válasz nélkül marad, a pápa arra kényszeríti a hithű bíborosokat, hogy kiadjanak egy hivatalos helyreigazítást.
Ez az, ahol a dolgok kezdenek érdekessé válni. Semmi esetre sem vagyok a szakértője egy több lépcsős kanonikus folyamatnak, amelyben egy zsinat eretneknek nyilvánít egy pápát, és ezért le kell őt váltani, de tudom, hogy ez valami szörnyen ilyesféle dolognak látszik. Ne értsenek félre. Nem számítok arra, hogy a folyamat, amelyet a négy bátor bíboros elindított, ide fog vezetni, de néhány érdekes kérdés felmerül azzal kapcsolatban, mi lesz a következő lépés.
Azt gyanítom, hogy a nullával egyenlő az esélye annak, hogy a pápa megválaszolja a bíborosok kérdéseit. Mint már említettem, ő és reform tervei kudarcra vannak ítélve, bárhogyan is válaszol. Amire most számítani lehet, az a négy bíboros elleni teljes támadás Ferenc minden rangú talpnyalója részéről. Ők pontosan azok az „irgalom-gyűlölők”, akikkel kapcsolatban a pápa már figyelmeztetett bennünket. Ez egészen más megvilágításba helyezi a pápa legutóbbi szónoklatait is, vagy nem? De a refrén ugyanaz lesz; ez csak négy merev bíboros, akik nem tudják elengedni a múltat. Hagyjuk figyelmen kívül őket.
És tudod mit? Ha ez csak négy bíboros, akkor pontosan ez az, ami történni fog. Figyelmen kívül lesznek hagyva. Tehát itt van egy érdekes lehetőség. Csak ez a 4 bíboros írta alá a pápához intézett kérdéseket, mert már jól ismert a katolikus hithez való makacs ragaszkodásuk, és hogy megvédjék a többi hűséges bíborost és püspököt ezektől a támadásoktól, amíg a megfelelő idő eljön. De mi van, ha a levél figyelmen kívül lesz hagyva és a helyreigazítás az ígéret szerint megtörténik és azon már 25 bíboros és 100 püspök aláírása lesz? Nem hiszem, hogy akár ez a pápa vagy haverjai figyelmen kívül hagyhatják a régi vágású katolicizmusnak egy ilyen grandiózus megnyilvánulását.
Így aztán képzeljük el azt a helyzetet, amellyel a pápának szembesülnie kell. Vissza fogja vonni az AL eretnek állításait és értelmezéseit, és hatályon kívül helyezi eddigi munkáját és örökségét? Vagy saját kardjába dől, és megvédi azt a szörnyű haladást, amiről azt véli, hogy elért és inkább lemond a pápaságról, mint szembenézzen a bírálattal, és bízik abban, hogy van elég lojalistája, aki megválasztja II. Ferenc pápát utódjaként? Mi a fontosabb a pápának, a pápasága vagy az öröksége?
Tehát ez visszavezet engem az első fő kérdésemhez, amely miatt az egészet elemeztem. Elkezdődött a harc? A harc nyitósortüzének voltunk most a tanúi, amely visszafordítja az Egyházat? Ez tényleg nagyon jó lenne, de nem ébresztem még fel a reményeket. Szerintem minden attól függ, hány bíboros és püspök hajlandó aláírni a nevét a hivatalos korrekcióhoz. Akkor és csak akkor fogjuk tudni, hogy mi maradt meg a Katolikus Egyház hirearchiájából, és hogy van-e még generális a négyen kívül. Én továbbra is szeptikus vagyok. De oly sok mostanában történő eseményről hittük, hogy nem történhet meg, hogy a józan ész ellenére reménykedem.