Socci eset – a támogatott Pápa-kritikus
- augusztus 25.
Ennek a cikknek az eredetije itt olvasható
Antonio Socci – második körös, de annál egyértelműbb pápakritikus
Az Il Foglio című napilap, amely arról is ismert, hogy támogatja XVI. Benedek pápát a nem átruházható értékek védelmét képviselő hozzáállása miatt, a tegnapi kiadásában a „Socci-esettel” foglalkozott. Ezalatt az olasz újságírót és a Perugiai Egyetem TV-s újság-íróiskolájának igazgatóját, Antonio Soccit értik, aki odáig merészkedett, hogy másfél éve kétségbe vonta Ferenc pápa választásának érvényességét, és kétségeit a könyvében le is írta. Időközben erről az álláspontjáról már elmozdult, mirefel kapott is Ferenc pápától egy kézzel írott feljegyzést, amelyben az köszönetet mondott a kritikáért.
Ugyanakkor nem változott meg Socci élesen kritikus álláspontja, amellyel ezen pápaság gesztusait, nyilatkozatait és döntéseit bírálja. „A lelkiismeretemnek engedelmeskedem” olvasható Socci válasza arra, hogy az egyház őt páriaként kezeli. A Facebook-os „rajongóinak” száma folyamatosan növekszik, és tegnapra elérte az 52.370 „követőt”. Socci könyvei, melyek közül kettőt is a pápának szentelt, jobban fogynak, mint valaha. „Antonio Socci az elmúlt években valóságos ESETTÉ nőtte ki magát” jegyzi meg az Il Foglio. „Minden, a regnáló Ferenc pápát illető kritikájáért tapsot kap hatalmas rajongótáborától.” Hozzászólásai kivétel nélkül a most regnáló Ferenc pápára vonatkoznak, akinek tevékenységét Socci eddig alaposan figyelemmel kísérte és kíméletlenül bírálta. Azzal vádolja Argentína korábbi prímását, hogy „külső forradalmak”-kal akarja elpusztítani az Egyházat.
A „kereszténység új kezdetétől “ …
Pedig ez az egész teljesen másként kezdődött. Amíg a hagyománykövető körök az új pápát kezdetektől fogva szkeptikusan fogadták, Antonio Socci a választás éjszakáján kifejezetten izgatott volt, amikor Buenos Aires érseke új pápaként Péter egyházának erkélyére lépett. Azidőtájt azt írta: „Ferenc pápa az egész Egyház tanítója és atyja. Vele veszi kezdetét a „nagy takarítás”, egy új kezdet, amely mindenkinek elhozza a jó hírt – ahogy 2000 évvel ezelőtt is történt. ”
Ezután azonban valami váratlan következett be: Ferenc, aki Socci-nak a „kereszténység új kezdetének” kiindulópontja volt, rövid idő alatt átalakult azzá az emberré, „aki szakított az örök Tanítóhivatallal”.
„A tényeket nézem. Katolikus vagyok, de egyben újságíró is”, mondta Socci az Il Foglio-nak.
… a katolikus doktrina elleni fellépésig“
„A pápa első hónapjait még jól fogadtam. Itt például az első enciklikájára, a Lumen fidei-re gondolok. Aztán következett a Eugenio Scalfari interjú, amelyben kijelenti: ‚Isten nem katolikus‘, majd jött az Immakulata Ferencesek pápai megbízott alá helyezése (Porté röviddel a pápai megbízott kinevezése előtt). Aztán ez a tendencia folytatódott mindennemű változás nélkül, mert egyértelműen jelen van az akarat, hogy a katolikus tanítás ellen haladjanak.”
Arról kérdezték Soccit, nem túlzó-e az értékelése?
„Boldog lennék, ha egyszer felébredve önkritikát gyakorolhatnék. Katolikusként imádkozom érte, de a hivatásom megköveteli, hogy a nyilvánvaló dolgokra támaszkodjam. Sokszor elegendő csak elolvasni az interjúkat, amelyeket ad. A helyzet rendkívül fájdalmas és drámai. Azt állítani, hogy Isten nem katolikus, annyit tesz, hogy egy dogmák és szentségek nélküli szupervallást akarunk. Mindebben csak az a sajnálatos, hogy az ilyeténképpen felfogott monoteizmus teljességgel ellentétes a szentháromság hitvallásával. Hiszen az iszlám állítja, hogy Istennek nem volt fia.”- mondja Socci.
Az újságíró sokat ír a pápa iszlámmal való kapcsolatáról. Ferenc „nem látja azt a helyzetet, amely az iszlám rezsimmel rendelkező országokban a keresztényeket sújtja. Egyfajta apartheidben kell élniük. Senki nem kéri a pápától, hogy keresztes hadjáratot vezessen, ugyanakkor a pápáknak meg kell védeniük az üldözötteket.“
A pápa ne mutogasson ujjal a muszlimokra. És Socci sem várja el Ferenc pápától, hogy kiálljon a pápai palota ablakába, hogy az iszlámot elutasítsa.
„Az igazságot kell hirdetni” – így az újságíró.
„Az igazságot nem zárt ajtók mögött kell hirdetni “
Socci számára XVI. Benedek pápa 2006-os történelmi regensburgi beszéde jelenti a mérföldkövet. Annak első része a nyugatot szólítja meg, „de az sem cáfolható, hogy Ratzinger az iszlámról is akart beszélni.” Az iszlám – így Socci – nem más, mint egy „vallás mögé bújtatott ideológia. Erre még annak a világnak az okos emberei is rájöttek.”
De egy katolikusnak nem kéne a Pápát, Péter egyházát követnie?
„A lelkiismeretemnek engedelmeskedem. Így gondolta ezt a boldoggá avatott Newman is. Ezt írta: ‚Ha köteleznének arra, hogy az étkezés után tósztot mondjak a vallásról, elsődlegesen a lelkiismeretre, aztán a pápára koccintanék.‘ A ´90-es években egy találkozás alkalmával Ratzinger bíboros megismételte ezt a kijelentést. Newman akkor a lelkiismeretről, mint Isten szavának visszhangjáról beszélt, és a lelkiismeretet magát ‚Krisztus eredeti helytartójá’-nak aposztrofálta.“
Azonban az igazság részének számítanak azon szavak is, így az Il Foglio, amelyeket Ferenc pápa mondott a „gender-ideológia” ellen a múlt hónapban, Krakkóban. Egyértelmű kijelentések voltak azok, ahogy a 2015-ben, Nápolyban elhangzottak is, amelyeket a média elhallgatott.
„Természetesen“, felelte Socci, „ezeket azonban zárt ajtók mögött mondta az előtt a lengyel püspöki kar előtt, amely elzárkózik minden ilyen téren történő nyitás elöl, ahogy azt a dupla szinódus is mutatta. Az igazságot azonban mindenkinek hirdetni kell, nem csak zárt ajtók mögött .“
CL: „Közelítés a tegnap még teljes joggal elutasított pozíciókhoz“
A Comunione e Liberazione-ban (CL) közölt két cikkében Socci a minap kritizálta azt a közösséget, amelynek 2004-ig ő maga is tagja volt, mielőtt hátat nem fordított nekik, a véleménye szerint „túl lapos” politikai pozicionálásuk miatt. „A CL a ´80-as években élte a legjobb időszakát, amikor a leggyengébb volt a politikai befolyása“, állítja Socci. „Mára teljesen eltűnt. Annak, ami 27 évig második otthonának számított, „a mai fiatalságban szinte semmi nyoma nincs már.”
A CL vezetősége azonban triumfálisan ünnepelte ezt a „genetikai módosulást”. A valóságban azonban a CL ezzel a „´60-as és ´70-es évek Katolikus Akcióinak helyzetéhez közeledett, amelyet az alapító Don Luigi Giussani oly hevesen elítélt. A CL sikere volt az ő eredetisége. Ebből mára semmi nem maradt “, állítja Socci.
Szöveg: Giuseppe Nardi
Kép: Il Foglio (Screenshot)