| 70. A keresztények forradalmárok? |
A hitünk forradahttps://en.denzingerbergoglio.com/our-faith-is-revolutionary-a-christian-who-is-not-revolutionary-is-not-a-christian-help-me-to-keep-making-a-racket/lmi – Az a keresztény, aki nem forradalmi, nem keresztény! – Segítsetek, hogy folyamatosan felfordulást csináljunk!
Az évszázadok során a hősök történetei – akár igazak akár mesebeliek –, megdobogtatták a fiatalok szívét. A korcsoportjukat jellemző önzetlen bátorság és idealizmus következtében a tinédzserek nagy vállalkozásokról álmodnak. A hősiesség vágyától égő szíveknek az Egyház mindig olyan modellt mutatott, amely ösztönözte az igazi bátorságot, a tökéletes vakmerőséget, és hiteles nemeslelkűséget – egyszóval az életszentséget. Kit ne érintene meg olyan fiatalok bátor élete, mint Szent Ágnes, Gonzága Szent Alajos, és Goretti Szent Mária? Vagy egy Szent Ignác, vagy a Szent Ferenc eltökéltségével meghozott fiatalos döntések, melyeket az érettségük eléréséért tettek meg? Melyiküknek nem kellett heroikus bátorsággal, kockázatokkal szembesülni? Ezek a szentek a fiatalok és a felnőttek számára minden korban példaképek. Megvívták és megnyerték a csaták legnagyobbikát – a harcot önmaguk, saját szenvedélyeik és gyengeségeik ellen – az imádság, az áldozathozatal és az erények fegyvereivel.
A történelem egy bizonyos pontján hirtelen föltűnt a hősiességnek egy másik formája, amit a kétes önmegtagadás jellemez, veszélyes utópiákra vonatkozóan, és amely olyan bonyolult eredményre vezet, amelyet ezen bizonytalan eszközök árán szereznénk meg, és még annál is bizonytalanabb gyümölcsöket teremne. A történészek kezdik fölfedezni, hogy az úgynevezett érdektelenség mögött hogyan rejtőztek korrupt egyéni érdekek, vagy a legrosszabb szenvedélyek kielégítésének a vágya. Mindez azért, mert ezekben a “báb-hősökben” nem volt meg egy ideának való átadottság, hanem inkább egoizmus, melyet a háttérben meghúzódó kezek manipuláltak nagyon sajátos ideológiai szándékkal. A forradalom “kiáltása” – akár a bajonett és guillotine hangjára a sarló és kalapács alatt, akár az elmúlt évszázadokon ezer és egy manővere – maga volt a tökéletes igazolása a legperverzebb ösztönöknek, gyakran azzal a szándékkal, hogy elpusztítsák a Katolikus Egyházat, a jó szokásokat, vagy tiszteletreméltó és évezredes intézményeket. Mindezek miatt a “forradalom” szónak olyan másodlagos jelentései vannak, melyek egy Katolikus számára elfogadhatatlanok.
Ez fölidézi bennünk a korábban említett fiatal szenteket… elképzelhető lenne, hogy bármelyikük valamely forradalom zászlaját lengetné? Tekinthetnénk ezt a szentség csatakiáltásának?
Újabban a “forradalom” szónak egy újabb változatáról hallunk. A most használatos kifejezés a “hacer lío”, melynek jelentése: csinálj fölfordulást, csinálj zűrzavart, sőt kavard föl a poklot!” Az Egyházon belül kitartóan javasolják a fölforduláskeltést. Teremtsünk zűrzavart az utcákon, az egyházmegyékben, a családokban, a társadalomban… Föllázítani, zűrzavart, fölfordulást teremteni, ez volt Jézus terve az Egyházával? Mit gondoljunk minderről? És a legmeglepőbb az volt, amikor a Remény Kontinensére vezető útja végén épp annak a szájából hallottuk, hogy: „segítsetek nekem fölfordulást teremteni”, akinek az Édes Krisztus földi helytartójának kellene lennie. (Paraguay, July 11, 2015).
FERENC:
Drága barátaim, a hit forradalmi és ma azt kérdezem tőletek: nyitottak vagytok arra, hogy belépjetek a hitnek ebbe a forradalmi hullámába? Egyedül ebbe a hullámba való belépés által nyer értelmet a fiatal életetek, és így válik gyümölcsözővé! (Homily for Youth in Brazil, Waterfront of Copacabana, Rio de Janeiro, 25 July, 2013)
Hadd mondjam el nektek reményemet az Ifjúsági Világnap következményéről: azt remélem lárma lesz /lío/. Itt zajongás lesz, egészen biztos vagyok benne. Itt Rióban rengeteg zaj lesz, semi kétségem nics efelől. De azt akarom, hogy lehessen hallani titeket /quiero lío/ az egyházmegyétekben. /Megjegyzés: Az eredeti Spanyol lío szót helyesebb lenne úgy fordítani, hogy felfordulást csinálni./ (Meeting with young people from Argentina in Rio de Janeiro, 25 July, 2013)
E napon és ebben a korban a keresztények, ha nem forradalmárok, akkor nem is keresztények. (Address To Participants in the Ecclesial Convention of the Diocese of Rome, June 17, 2013)
Teljesen őszintén mondom nektek: előszöris nem tudom, hogy a fiatalok miért protestálnak. Másodszor, nem szeretem azokat a fiatalokat, akik nem protestálnak, mert a fiatalok az utópia illúziójával rendelkeznek, és az utópia nem mindig rossz, ugye? Az utópia nem más, mint lélegezni, és előre tekinteni, ugye? A fiatalokban több a frissesség, és kevesebb az élet-tapasztalat, ugye? Néha az élettapasztalat lelassít minket. De a fiatalok frissebbek abban, hogy a dolgokat a maguk módján mondják ki… Egy fiatal alapvetően nem alkalmazkodó, és ez nagyon szép. De általában az egész fiatalság ilyen. Azt mondanám általánosságban, meg kell hallgatnunk a fiatalokat, teret kell adnunk számukra, hogy kifejezzék magukat, és vigyázni kell rájuk, hogy ne váljanak manipulálttá. (Interview with ‘O Globo’, Rio de Janeiro, July 29, 2013)
Nekünk keresztényeknek van valami nagyon szeretetreméltó útmutatónk a cselekvéshez, egy program melyet forradalminak nevezhetünk. Komolyan ajánlom, hogy olvassák el a Boldogmondásokat Máté evangéliuma 5. fejezetéből (Mt 5,3)és Lukács 6. Fejezetéből Lk 6,20), és az utolsó ítéletről szóló részltet. Máté 25 fejezetében. Ez az amit a fiataloknak mondtam Rio de Janeiróban: ezekkel az evangéliumi részletekkel meglesz a cselekvési tervetek. (Address to the participants in the World Meeting of Popular Movements, Rome, October 28, 2014)
Az egyház fiai és leányai a latin-amerikai népek identitásának részei. Egy identitás, melyet itt csakúgy mint más országokban, bizonyos erők megpróbáltak eltüntetni, néha mert a hitünk forradalmi, mert a hitünk kihívást jelent a mammon önkényuralmának. (Address, Participation at the Second World Meeting of Popular Movements, Santa Cruz de la Sierra, Bolivia, July 9, 2015)
‘Önmagunk odaajándékozása’ azt jelenti, hogy engedjük, hogy Isten Szentlelke által az életünkbe gyökerezett szeretet egész ereje megnyissa szívünket az ő teremtő ereje felé. És önmagunk odaajándékozása még a legnehezebb pillanatokban is olyan, mint amikor az Úr ama bizonyos Nagycsütörtökön felismerte, hogyan szőttek összeesküvést az elárulására, mégis odaadta magát, nekünk adta magát a megváltásunk tervével. Amikor odaadjuk magunkat, fölfedezzük valódi identitásunkat mint Isten gyermekei az Atya képmásában ,mint Ő, az élet adói, fölfedezzük, hogy fivérek és nővérek vagyunk Jézusban, akiről tanúságot teszünk. Ez az, amit az evangelizálás jelent, ez az új forradalom – mert a mi hitünk mindíg forradalmi –, ez a mi legmélyebb és legtartósabb kiáltásunk. (Homily, Holy Mass for the Evangelization of Peoples, Bicentenary Park, Quito, Ecuador, July 7, 2015)
‘Segíts, hogy folyton zűrzavart csináljunk’ (The Pope meets with the daughters of his first boss, Zenit, July 11, 2015
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék I. Egy igaz keresztény jellegzetességei Egy igaz keresztény jellegzetességei – Imádkozó és adoráló (imádó) hitre van szükségünk, mely az élet integritásában mutatkozik meg XVI. Benedek pápa II. Vatikáni zsinat XI. Pius pápa XIII. Leó pápa II. János Pál pápa XXIII. János pápa XII. Pius pápa XI. Pius pápa Szent Ágoston VI. Pál pápa – Katolikusok engedelmességgel tartoznak a kinevezett elöljárónak Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma – Az elöljárónak való engedelmesség megtagadása az Istennel való szembeszegülés, aki őt kijelölte Hittani Kongregáció -A katolikusok évszázadok óta a kötelességeik teljesítése által különböztették meg magukat XII. Pius pápa -Szükségszerű eloszlatni a függetlenség és mértéktelen szabadság légkörét Szent X. Pius pápa -A hit ellenségeinek közös bűne: minden tisztelet és engedelmesség megtagadása az elöljáró felé IX.Pius pápa – A tekintélynek való ellenszegülés annyi, mint ellenszegülni annak a rendnek, mely magától Istenől származik XVI. Gergely pápa – Bizonyos tanítások vannak terjedőben: a hitszegés fáklyái világítanak mindenhol
I. Egy igaz keresztény jellegzetességei
|
||
– Krisztusnak, mint forradalmárnak, a názáreti felforgató embernek a gondolata, nem felel meg az Egyház katekézisének.
Tény, hogy manapság sok helyen előfordulnak – és ez nem új jelenség – az Evangélium „újraolvasatai, amelyek inkább elméleti okoskodások eredményei, mintsem Isten szaván való hiteles elmélkedés, és az Evangéliumhoz fűződő igazi elkötelezettség. Az Egyház hitének központi kritériumaitól való eltéréssel zavart okoznak, és néhány ember meggondolatlanul továbbadja ezeket a katekézis leple alatt a keresztény közösségeknek. Bizonyos esetekben vagy Krisztus Istenségén lépnek túl csendben, vagy némelyek az Egyház hitétől eltétő értelmezési formákba esnek bele. Azt mondják, hogy Krisztus csupán „próféta” volt, valaki, aki meghirdette Isten országát és szeretetét, de nem az Isten Fia, és ezért nem a középpontja és tárgya az Evangélium legfőbb üzenetének. Más esetekben pedig azt állítják, hogy Jézus politikailag elkötelezett volt, olyan valaki, aki a római elnyomás és uralom ellen harcolt, és aki részt vett az osztályharcban. Krisztusról ez a gondolat, hogy politikai figura volt, egy forradalmár, egy Názáretből való felforgató, nem egyezik az Egyház katekézisével. (John Paul II. Address, Third General Conference of the Latin American Episcopate, no. I.4, January 28, 1979)
– Imádkozó és adoráló (imádó) hitre van szükségünk, mely az élet integritásában mutatkozik meg
A misztikus doktor, [Keresztes Szent János], az akadályokat leküzdve, példájával és tanításával segít, hogy megerősítse a keresztény hitet a felnőtt hit alapvető tulajdonságaival, ahogy a II. Vatikáni Zsinat kéri: a személyes hitet, amely szabad és meggyőződéssel teli, amelyet egész lényünkkel befogadunk; az Egyház hite, amelyet megvallunk és az Egyház közösségében megünnepelünk; az imádkozó és imádó hitet, amely az Istennel való közösség megtapasztalásában érlelődött meg; a hitet, amely szilárd és elkötelezett, amely az élet integritásában és a szolgálat területén mutatkozik meg. Ez az a hit, amire szükségünk van, és amelyről Szent Fontiveros tesz személyes tanúságot és nyújt mindig aktuális tanítást. (John Paul II. Apostolic letter Master in the Faith, no. 7, December 14, 1990)
– Krisztushoz való tartozásunkat az Evangéliumhoz való megingathatatlan hűséggel kell megerősíteni
Majd gondolataim az egyházmegye védőszentjéhez, Gonzága Szent Alajos felé irányultak, akinek tiszteletet adhattam szülőhelyén, Castiglione delle Stiviere-ben, halálának negyedik centenáriumának alkalmából. Még ma is, ez a lelkes fiatal ember, Krisztus követője, sürgető buzdítást intéz hozzánk az Evangéliumhoz való hűségről és következetességről, emlékeztetve bennünket arra, hogy életünkben Istennek kell lenni az első helyen. […] A szentek és boldogok nyomába eredve a mantovai keresztények járjanak a hit útján, minden nap felépítve a Krisztushoz való kötődésüket és megerősítve a testvéri egységet, melyet az Evangéliumhoz való rendíthetetlen hűség vezérel. (John Paul II. To the Bishop of Mantua, no. 3, June 10, 2004)
– Az Egyháznak imádkozó lelkekre van szüksége, akik szüntelenül a Legszentebb Szentháromság dicsőítését éneklik.
Ebben a nagy változások korában Horvátországnak szüksége van élő hittel rendelkező férfiakra és nőkre, akik tanúságot tesznek Isten szeretetéről az embernek, és készek energiájukat az Evangélium szolgálatára szentelni. Nemzeteteknek apostolokra van szüksége, akik a Jó Hírt viszik az emberek közé; Horvátországnak szüksége van imádkozó lelkekre, akik szüntelenül dicsőitik a Legszentebb Szentháromságot és kéréssel fordulnak ’Megmentő Istenünkhöz, aki azt akrja, hogy mindenki üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.’ (cf. 1 Tim 2:4). (John Paul II. Message to the Bishops’ Conference of Croatia, no. 3, October 4, 1998)
– Legyetek meggyőződéses keresztények!
Mi volt az a belső erő, ami formálta a szenteket, és ezért a mai napig érvényes, hogy hiteles keresztényeket neveljen? A válasz egyszerű: a meggyőződéses hit! A Szentek olyan emberek, akik teljesen meg voltak és vannak győződve Krisztus üzenetenének abszolút, meghatározó és kizárólagos értékéről. Ez a meggyőződés vezette őket, hogy elfogadják és kövessék Őt habozás, bizonytalanság, felesleges meghátrálás nélkül, még a küzdelmek és szenvedések közepette is, Isten kegyelmének segítségével, mindig esedeztek és soha nem hátráltak meg. Meggyőződés! Ez az a hatalmas szó! Ez a szentek erőssége és titka! A Szentek következetesen cselekedtek. És ilyennek kell lenni minden kereszténynek minden időben, de különösen a mi annyira igényes és kritikus korunkban, amelyben amikor logikus és személyre szabott meggyőződések nincsenek, a hit legyengül és végül elvész. […] Drága umbriai hívek: Ezt a buzdítást szeretném nektek adni, a püspökeitekkel együtt, a szentjeitekről való egyre lelkesebb megemlékezésetek alkalmából: Legyetek meggyőződéses keresztények! (John Paul II. Address to pilgrims form the Umbria region, no. 2-3, May 17, 1980)
|
XVI. Benedek pápa |
-A keresztényeknek mélyíteniük kellene a hitről való tudásukat, és következetesen e szerint kell élniük
Latin-Amerika és a Karibi térség Egyházának jövője szempontjából fontos, hogy a keresztények mélyebb tudással rendelkezzenek és ahogy Jézus apostolai is, egy helyes életmódot folytassanak, egy egyszerűt és örömtelit, amely a szilárd hitben gyökerezik a szívük mélyén, és amelyet az ima és a szentségek táplálnak. Tény, hogy a hitet mindenekelőtt a vasárnapi mise Eucharisztiában való részvétele táplálja, amelyben létrejön egy egyedi és különleges találkozást Krisztussal, az Ő életével és Igéjével. […] Különös módon, a kizsákmányolás az igazságtalanság, a koprrupció és erőszak jelenségének gyakori előfordulása sürgető felhívás a keresztényeknek, hogy következetesen éljék a hitüket, és törekedjenek egy szilárd doktrinális és lelki képzést megszerezni, ezzel segítve egy igazságosabb, egy emberségesebb, és egy keresztényibb társadalom felépítését. (Benedict XVI. Address to the participants in the Plenary Assembly of the Pontifical Commission For Latin America, January 20, 2007)
|
II. Vatikáni zsinat |
-„Ezért hát legyetek tökéletesek, amint a mennyei Atyátok tökéletes”.
Az Úr Jézus, minden tökéletesség isteni mestere és példája, az életszentséget, melynek Ő maga a szerzője és beteljesítője, válogatás nélkül minden tanítványának meghirdette: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48) Mindegyikükre elküldte a Szentlelket, aki belülről készteti őket, hogy szeressék Istent teljes szívükből, teljes lelkükből, teljes elméjükből és minden erejükből (vö. Mk 12,30), s hogy egymást úgy szeressék, ahogyan Krisztus szerette őket (vö. Jn 13,34; 15,12). Krisztus követői, akiket Isten nem a cselekedeteik alapján, hanem az Ő kegyelme és terve szerint hívott meg és tett megigazulttá Jézus Krisztusban, a hit keresztségében valóban Isten gyermekei és az isteni természet részesei lettek, és így valóban szentté váltak. Ezért a megszentelést, amit megkaptak Isten ajándékaként, életükkel kell megőrizniük és tökéletesíteniük. Az Apostol inti őket, hogy úgy éljenek, „ahogy a szentekhez illik” (Ef 5,3), öltsék magukra „mint Istennek szent és kedves választottjai a szívből fakadó irgalmasságot, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a türelmet” (Kol 3,12), és legyenek meg bennük a Lélek gyümölcsei a megszentelődésre (vö. Gal 5,22; Róm 6,22); minthogy pedig sokban vétünk mindnyájan (vö. Jak 3,2), állandóan rászorulunk Isten irgalmára, és naponta kell imádkoznunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket” (Mt 6,12). (II. Vatikáni Zsinat. Lumen Gentium, 40, 1964 )
|
XI. Pius pápa |
– Az igaz keresztény az igazságosság örök alapelvei szerint él.
Ezért az igazi keresztény a keresztény nevelés következtében természetfölötti ember, aki állandóan és következetesen a Krisztus példájának és tanításának természetfölötti fényétől megvilágított józan ész szerint gondolkozik, ítél és cselekszik: vagyis, hogy a most használatos nyelven mondjuk, igazán és tökéletesen jellemes ember. Mert nem valami egyéni elvekből fakadó, következetes és szívós viselkedés adja az igazi jellemet, hanem csak az igazság örök elveinek kitartó követése, amit a pogány költő is elismer, amikor dicséri elválaszthatatlanul „az igaz és szándékában erős embert”; de másrészről nincs befejezett igazságosság, ha csak meg nem adjuk Istennek azt, amivel Istennek tartozunk, mint az igaz keresztény cselekszik. ( XI Pius. Enciklika Divini illus Magistri , 96.p, 1929 )
|
XIII. Leó pápa |
-A hitnek meg kell őriznie, és táplálnia kell az erkölcsi életet.
Az igazságosságot a keresztény hit táplálja, azért, hogy hasznos legyen az üdvösségünkre. ‘Az igaz ember a hit által él’ (Gal 3:2). ‘Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni’ (Heb 10:6). Következésképpen Jézus Krisztus a hit szerzője és őrzője is megőrzi és táplálja az erkölcsi életet. Ezt Ő mindenekelőtt az Egyház szolgálatával teszi. Bölcs és irgalmas tanácsára Egyházára bízott bizonyos működéseket, amelyek a természetfeletti életet létrehozzák, védik azt, és felélesztik, ha ez nem járna sikerrel. Az erényeknek ez a nemző és megőrző ereje az üdvösségért elvész, ha az erkölcs elkülönül az isteni hittől. A kizárólag emberi értelmen alapuló erkölcsi rendszer megfosztja az embert legnagyobb méltóságától és lealacsonyítja a természetfelettiből a pusztán természetes életre. De ez az ember azért képes az értelem helyes használatával megismerni és engedelmeskedni a természeti törvények bizonyos alapelveinek. (Leo XIII. Encyclical Tametsi Futura Prospicientibus, no. 11, November 1, 1900)
II Erények, melyeknek jellemezniük kell az Egyház fiataljait
|
Szentírás |
-A szülők nem engedhetik meg a szemtelenséget a gyermekeiknek.
Ifjú éveiben ne hagyd szabadjára és ne nézz el neki semmi komiszságot. Még ifjúkorában hajlítsd meg a nyakát és addig, míg kicsi, verj a fenekére, nehogy elvaduljon és ellened szegüljön, szívednek pedig fájdalmára legyen. Fenyítsd meg a fiad és bajlódjál vele, nehogy esztelenül ellened forduljon. (Sir 30,11-13)
|
II. János Pál pápa |
A fenntartás nélküli engedelmesség a szentek ismertető jele
Drága testvéreim, gondolataim közvetlenül Gonzaga szent Alajosra irányulnak, és a példájára, amit ránk hagyott. Tegnap, miközben megemlékeztem halálának négyszázadik évfordulójáról Castiglione delle Stiviere-ben, eszembe jutott, hogy mennyire teljes volt az ő élete, mert teljes és állandó hűségben élt Istennel, az isteni akarat nagylelkű teljesítésében. Az ő léte fenntartás nélküli igen volt Krisztusnak, amely örömben és bánatban újult meg, utánozva Máriát, az Angyali Üdvözlet Szüzét. Hogyan is ne emlékeznénk arra, amint mindössze tíz évesen az Angyali Üdvözlet templomában, Firenzében teljesen Istennek ajánlotta fel magát? Mária Fiatja (igenje) az ő Fiatja lett, az Istenanya gondjaira bízta magát, és engedelmes gyermekként követte lábnyomait alázattal és szerény magányban. (John Paul II. Angelus, Pastoral visit to Mantua, no. 1-2, June 23, 1991)
-A fiataloknak késznek kell lenniük Krisztusért élni és meghalni
‘Meghalunk Krisztusért. Mindannyian. Készségesen halunk meg azért, hogy ne tagadjuk meg szent hitünket!’ Talán meg voltak tévesztve? Régimódiak voltak? Nem, drága fiatal barátaim, ők emberek voltak, hitelesek, erősek, határozottak és megfontoltak, mélyen a történelemben gyökereztek, ők olyan emberek voltak, akik nagyon szerették a városukat, akik erősen kötődtek a családjaikhoz, köztük voltak fiatalok, mint ti, aki hozzátok hasonlóan vágytak az örömre és boldogságra. […] És ők világosan és határozottan Krisztust választották! […] Szembesülve bizonyos kortárs ideológiák szuggesztióival, amelyek elméleti és gyakorlati ateizmust magasztalnak, kérdezlek benneteket, otrantoi és pullai fiatal emberek: Hajlandóak vagytok-e megismételni teljes meggyőződéssel és lelkiismerettel a Boldog Mártírok szavait: ‘Krisztusért bármilyen halált elfogadunk, mintsem hogy megtagadjuk őt’? Az, hogy meghaljunk Krisztusért, azt a döntést foglalja magában, hogy nagylelkűen és következetesen elfogadjuk a keresztény élet követelményeit, ami azt jelenti, Krisztusért élünk. A Boldog Mártírok két alapvető bizonyságot hagytak ránk – és mindenekelőtt hagytak rátok: a földi haza szeretetét, és a keresztény hit hitelességét. (John Paul II. Address to youth, no. 2-3, October 5, 1980)
-Egy fiatal ember hitének erősnek, örömtelinek, és buzgónak kell lennie
Legyetek a hit fiatal emberei! Az igaz, mély hité! […]Fiatalok, legyen a hitetek biztos, vagyis Krisztus szavain alapuljon, az Evangélium üzenetének alapos ismeretén, és különösen az életben Krisztus személyére és munkásságára épüljön; és ugyanúgy a Szentlélek belső bizonyosságára.
Legyen a hitetek erős, ne habozzon, ne tétovázzon, amikor kétségekkel szembesül, bizonytalanságokkal, amelyeket filozófiai rendszerek és divatos áramlatok sugallmaznak nektek; ne egyezzetek ki bizonyos felfogásokkal, amelyek úgy szeretnék bemutatnia a kereszténységet, mintha az csupán történelmi jellegű ideológia lenne, és ezért ugyanarra a szintre teszik, mint sok másikat, amik már túlhaladottak.
Legyen a hitetek vidám, mint ami az isteni ajándék birtoklásának bizonyosságán alapul. Amikor imádkoztok és beszélgettek Istennel, és amikor az emberekkel beszélgettek, mutassátok, hogy ennek az irígylésre méltó örömnek a birtokában vagytok.
Legyen a hitetek buzgó, mutatkozzon meg és legyen látható a testvéreitek felé irányuló aktív és nagylelkű szeretetben, akik a szenvedés és szükség által sújtva élnek; mutatkozzon meg az Egyház tanítása iránti derűs ragaszkodásotokban, amely Anyja és Tanítója az igazságnak; jusson kifejeződésre a szándékotokban az apostoli küldetés minden formája felé, amelyre meghívást kaptatok, hogy részt vegyetek Krisztus Királyságának építésében és terjesztésében. (John Paul II. Address to youth, no. 3, October 5, 1980)
|
XXIII. János pápa |
-Az ifjúság formálása pietást (vallásosság, jámborság) igényel azért, hogy legyőzzék a fegyelmezetlenséget
Tanácsoljuk a fiataloknak, hogy figyelmesen elmélkedjenek erről a dicsőséges Szentről( a Fájdalmas Szűzről nevezett Szent Gáborról) is, mivel ő rövid földi élete során megtapasztalta és legyőzte a nehézségeit. Ez a buzdítás annál is időszerűbb a fiatalok számára, mivel ők természetüknél fogva ellenállnak a fegyelemnek, az örömök kedvelői, megfeledkeznek az élet más dolgairól (Kol 3,1), és túlságosan odavannak az anyagi javakért. Habár Szent Gábor földi életében nem volt távol tartva az élvezetektől, mégis ezek soha nem választották el őt Istentől. Példája által, a mi drága fiataljaink megtanulhatják, hogyan ‘szolgálják az Urat örömmel’ (vö. Zsolt 99,1), ugyanakkor a szív érzelemit és az élet tetteit a szerénység és mértékletesség normái szerint rendezzék. Legyen ő számotokra, különleges módon a becsületesség erényének a tanára, amikor annyi veszély fenyegeti a tisztaság erényét, és minden oldalról a rosszra való ösztönzések támadnak a modern technológia haladása által. Ezért, hogy a tisztaségért folytatott harcban győzzetek, élő jámborsággal becsüljétek a Szeplőtelen Szűz Máriát és bízzatok az Ő védelmében, ahogy Szent Gábor tette. (John XXIII. Letter to the Superior General of the Passionists on the Centenary of Saint Gabriel of the Sorrowful Mother, February 27, 1962)
|
XII. Pius pápa |
-A fiatalok formálása: imádságban, áldozathozatalban, és a kötelességek teljesítésében.
Spanyol Katolikus Akció fiatal hölgyei! […] És mind – legkedvesebb leányok, fiatalok és idősek, leányok, akiket a Pápa annyira becsül– legyetek engedelmesek, hűségesek és nagylelkűek mindig; tegyétek fiatalságotokat egy illatos és tiszta virággá, a Legszentebb Szüzet utánozva; legyetek mindenki számára az öröm és a vigasztalás; ne hagyjátok magatokat elcsábítani a romlott világ kísértő hívásai által,az első visszhangoktól, amelyekről már most lehet hallani; szilárdan formálódjatok az imádságban, áldozathozatalban és a mindennapi kötelességetek teljesítésében; oly módon, hogy soha ne legyetek méltatlanok azokhoz, akik sokkal nehezebbb időkben jártak előttetek. […] De Spanyolország sokkal szebb a keresztény erényekben, ami jellemzi őt, a szokások tisztaságában, a családok egységében, az Egyházhoz való hűségben, hitükhöz való ragaszkodásukban, amelyért megmutatták, hogy tudják, hogyan kell meghalni ; Spanyolország sokkal szebb Szentjeiben. Ez a láng soha ne aludjon ki a spanyol szivekben, éljen és növekedjen ez a vágyódás az életszentségre, és őrizzétek meg azt, legyetek magatok is szentek és tegyetek szentté mindenkit körülöttetek. (Pius XII. Radio message to girls, aspirants and young ladies of Spanish Catholic Action, November 27, 1955)
-A fiataloknak fel kell készülniük a keskeny útra
A hit és áldozat lelke; jámborság és folyamatos növekedés az életben; az Egyházhoz való ragaszkodás, tisztelet és szeretet; egy olyan nagy szív, mint a világ; és más időkben a csatkiáltás: ‘ Szent Jakabért és Spanyolországért! (¡Santiago y cierra España!)’ legyőzte a hit ellenségeit, még ha a múltban sem hagyta el az apostol azokat, akik segítségül hívták őt, legyetek biztosak, hogy ma és mindenkor az ő lelke és védelme vezet benneteket győzelemre a lelki harcban és segít nektek legyőzni a csapdákat, amelyek mindenhol el vannak helyezve számotokra, különösen nektek, fiataloknak, mert tudják, hogy ti erősek és bátrak vagytok a jelenben és a jövő fényes és biztos ígéretei. ‘Igitur via peregrinalis est res optima sed augusta’ ‘A zarándok útja nagyszerű, de szűk’, ahogy a Calixtus Kódex prédikációja megállapította (Codex Calistinus l. I c. XVII, Sermo beati Calixte Pape, fol. 80); de ez lenne az első alkalom, hogy a veszély megijesztené, hatástalanítaná, vagy visszalépésre kényszerítené a fiatalokat, és nem kevésbé az olyan fiatalokat, mint ti, akiket a szilárd hit táplált és az áldozatok buzgó légkörében váltak érett felnőtté? (Pius XII. Radio message to youth gathered in Compostela, August 28, 1948)
|
XI. Pius pápa |
- A fiatal személy harcmezeje a saját belső világa
A fiatalok természetüknél fogva hajlandóak a nyílvános munkákra, és mindig hajalandóak magukat bevetni a tettek mezején. Fontos, megértetni velük, hogy mielőtt másokkal vagy a katolikus ügyekkel kapcsolatban gondolkodnának, illő lenne saját belső tökéletességükért harcolni a tanulás és az erények gyakorlása által. (Pius XI. Apostolic Letter Singulare illud, June 13, 1926)
|
Szent Ágoston |
- Fiatal férfiak: legyetek alázatosak
‘Nektek írok, fiatal emberek’. Újra és újra átelmélkedem, hogy ti fiatalok vagytok: harcoljatok, hogy győzzetek: győzzetek, hogy megkoronázzanak benneteket: legyetek alázatosak, hogy ne essetek el a harcban. (Saint Augustine. Homily on the first Epistle of John, no. 2, 7)
III. Az engedelmesség a katolikusok egyik legfontosabb jellemvonása
|
Szentírás |
– Bárki, aki ellenszegül az elöljárónak, ítéletet von magára
Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte. Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. (Róm 13,1-2)
|
VI. Pál pápa |
– Katolikusok engedelmességgel tartoznak a kinevezett elöljárónak
A katolikusok, jelenlévén az összes államban, arra törekszenek, hogy építő elemei legyenek az aktív együttműködésnek és a hatékony engedelmességnek az alkotmányos hatalom felé; arra törekszenek, hogy a szereteten és renden belül a biztos fejlődés aktív részét képviseljék. (Paul VI. Address to the President of the Republic of Somalia, October 7, 1963)
|
Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma |
-Az elöljárónak való engedelmesség megtagadása az Istennel való szembeszegülés, aki őt kijelölte
Az a hatalom, amely ésszerű rendelkezéseket foganatosít, az embert nem annyira a másik embernek rendeli alá, inkább az erkölcsi rend iránti engedelmességnek, azaz Istennek, aki az engedelmesség végső forrása. ( Vö. XXIII. János Pacem in terris kezdetű körlevele: AAS 55) Az, aki megtagadja az engedelmeskedést az erkölcsi törvény szerint cselekvő tekintélynek, „ellenáll Isten rendjének” (vö. Róm 13,2).818 Hasonlóképpen ha egy közösségi tekintély, amely alapját az emberi természetben találja meg és hallgat az Isten által megszabott rendre, saját célját abban a pillanatban eltéveszti és saját önmegvalósításától fosztja meg magát, amikor nem a közjó megvalósításáért száll síkra.. (Compendium of the Social Doctrine of the Church, no. 398, June 29, 2004)
|
Hittani Kongregáció |
-A katolikusok évszázadok óta a kötelességeik teljesítése által különböztették meg magukat
A keresztény elkötelezettség 2000 év történelme folyamán különböző módon valósult meg a világban. Az első századok egyik keresztény egyházi írója szerint a „politikai cselekvés a közéletben való polgári részvétel” volt. (Diognétoszhoz írt levél 5,5; vö.: A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2240. ) (Congregation For The Doctrine of the Faith, Doctrinal Note on some questions regarding the Participation of Catholics in Political Life, no.1, November 24, 2002)
|
XII. Pius pápa |
-Szükségszerű eloszlatni a függetlenség és mértéktelen szabadság légkörét
Elő kell segíteni a hirearchikus szellemet a gyermekek és fiatalok lelkében, ami nem tagadja a kellő fejlődést minden korban, hogy eloszlassuk, amennyire lehetséges, a függetlenség és túlzott szabadság légkörét, amelyet a fiatalok manapság belélegeznek, és amely arra törekszik, hogy elutasítsanak minden tekintélyt és minden kontrollt, törekedjünk arra, hogy kialakuljon bennük egy felelősségérzet és emlékeztessük őket arra, hogya szabadság nem az egyedüli emberi érték, bár továbbra is az elsők között van, de benne rejlenek belső korlátai az őszinteség kötelező normáiban, és megvannak a külső korlái a másoknak, önmagunknak és a társadalom egészének való megfelelés tekintetében. (Pius XII. Radio message to participants in the Inter-American Congress of Catholic Education, October 6, 1948)
|
Szent X. Pius pápa |
-A hit ellenségeinek közös bűne: minden tisztelet és engedelmesség megtagadása az elöljáró felé
Mi a valódi kiindulópontja a vallás ellenségeinek, akik hatalmas és súlyos tévedéseket terjesztenek, amely által sokak hite megrendül? Azzal kezdik, hogy tagadják, hogy az ember bűnbe esett és letaszíttatott korábbi poziciójáról. […] Ez egyébként a hit ellenségeinek gyakori bűne a mi korunkban, különösen, hogy tagadják és hirdetik annak szükségességét, hogy bármi tiszteletet és engedelmességet kellene tanúsítani az Egyházi tekintély felé, és akármilyen emberi hatalomnak, azt gondolván, hogy így még könnyebb lesz véget vetni a hitnek. Itt van az anarchia eredete, olyan valami, aminél semmi sem károsabb és veszedelmesebb a dolgok természtes és természetfeletti rendjére. (Pius X. Encyclical Ad Diem illud Laetissimum, no. 22, February 2, 1904)
|
IX.Pius pápa |
- Az elöljárónak való ellenszegülés annyi, mint ellenállni a parancsnak, melyet maga Isten készített
Vegyétek a fáradságot, hogy hatást gyakoroljatok a keresztény emberekre, hogy engedelmeskedjenek és alávessék magukat az uralkodóknak és kormányoknak. Összhangban az apostol figyelmeztetésével tegyétek ezt azzal a tanítással (Rom 12:1-2), hogy minden hatalom Istentől származik. Aki ellenáll a feljebbvaló hatalomnak, ellenszegül magának Isten rendelésének, következésképp saját ítéletét vonja magára; a hatóságnak való engedetlenség mindig bűn, kivéve amikor egy parancs, amit adtak, szembenáll Isten és az Egyház törvényeivel. (Pius IX. Encyclical Qui Pluribus, no. 22, November 19, 1846)
- Az emberi társadalom igazi természete kötelezi tagjait, hogy engedelmeskedjenek a törvényesen alapított tekintélynek
Ezért figyelmeztetjük a hívőket, hogy az emberi társadalom természeténél fogva kötelezi tagjait, hogy engedelmeskedjenek a törvényesen létrehozott hatóságaiknak; az Úrnak ebben a témában adott parancsolatait, amelyek a Szentírásban lettek kinyilatkoztatva, nem lehet megváltoztatni. Mert meg van írva: ‘Engedelmeskedjetek az Úr kedvéért minden emberi méltóságnak, akár a császárnak, mint legfőlsőbbnek, akár helytartóknak, akiket ő küldött a gonosztevők megfenyítésére, és a jók dicséretére. Istennek ugyanis az az akarata, hogy feddhetetlen élettel elnémítsátok az oktalanok tudatlanságát. Szabad emberként, de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonosz takarójának használják, hanem mint Isten szolgái.’ (1Pet 2:13f). És ismétlem: ‘Minden lélek engedelmeskedjék a feljebbvaló hatóságnak. Mert Istenen kívül nincs senkinek hatalma, csak azoknak, akiket Isten hívott erre. Ezért, akik ellenállnak a hatóságoknak, azoknak állnak ellen, akit Isten kijelölt, és azok, akik ellenállnak, saját ítéletüket vonják magukra.’ (Rom 13:1f). (Pius IX. EncyclicalNostis et nobiscum, no. 19, November 19, 1846)
|
XVI. Gergely pápa |
- Bizonyos tanítások vannak terjedőben: a hitszegés fáklyái világítanak mindenhol
Tapasztaltuk, hogy olyan iratok révén, melyeket a nép között szórnak, bizonyos tanok terjednek el, melyek a fejedelmeket megillető hőség és engedelmesség kötelezettségét megingatják, és mindenütt a lázadás fáklyáját lobbantják fel. Ezért nagyon kell ügyelni arra, nehogy a népeket tévútra vezessék, és az igaz útról letérítsék. Mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy az apostol intő szavai szerint nincs más hatalom, csak amit az Isten adott: tehát a fennálló hatalmak Istentől vannak beiktatva. Aki tehát a felsőbbségnek ellenáll, Isten rendelkezésének szegül ellene, és akik ezt teszik, magukra vonják az ítéletet. (Róm 13,2) Isteni és emberi törvények hangos szóval ítélik ez azokat, akik a lázadás és felkelés szégyenteljes üzelmeivel az embereket a fejedelmek iránti hőségtől elszakítani, és magát a fejedelmi hatalmat is megtörni megkísérlik.. (Gregory XVI. Encyclical Mirari Vos, no. 17, August 15, 1832)