Az Amoris Laetitia ’ abszolút homályos ’, mivel még a püspökök is ellentmondóan értelmezik: Caffarra bíboros

Caraffa bíboros 

 

  1. május 30. Róma- A bíboros, akit Szent II. János Pál pápa 36 évvel ezelőtt bízott meg azzal a feladattal, hogy alapítson egy intézményt, hogy tanulmányozza a házasságot és a családot, bírálta Ferenc pápa legutóbbi családra vonatkozó buzdítását az egyértelműség hiánya és a bíborosoknak okozott zavar miatt, ami az örökérvényű Tanítóhivatali Tanításra vonatkozik a házasság, a válás és a Szentáldozáshoz engedés tekintetében.

„A 8. fejezet abszolút homályos”,- mondta Caffarra bíboros az Amoris Laetitiáról szót ejtve, mivel „értelmezési vitát” idéz elő még a püspökök között is. Ezeket a megjegyzéseket a múlt héten tette a bíboros egy interjú során, amit a La Nuova Bussola Quotidiana internetes honlapnak adott olasz nyelven.

A pápa buzdításának 8. fejezetében található kétértelműséget a baloldali papok, püspökök, és teológusok arra használják, hogy érvekkel támasszák alá az elvált és újraházasodott katolikusok Szentáldozáshoz való engedését. Egyesek a változás bizonyítékaként idézik a 305. pontot a 351. lábjegyzettel, amelyek együtt olvasva azt sugallják, hogy az Egyház segíthet azoknak, akik” objektív bűnös állapotban” élnek, hogy a „kegyelmi életben növekedjenek” az „Egyház segítsége révén”, amely magában foglalhatja a szentségeket.

Bologna nyugalmazott érseke, Caffarra azonban azt mondta, hogy ha zavar keletkezik a szöveg értelmezésében, akkor a Tanítóhivatal folytonosságára kell hivatkozni, mint elvre, amely mutatja a világosságot.

„A hit és erkölcs tanításának vonatkozásában a Tanítóhivatal nem mondhat ellent önmagának.”- mondta a bíboros.

A bíboros azt is mondta, hogy a buzdítás körül kialakult egymásnak ellentmondó értelmezések ellenére, továbbra is az a helyzet, hogy nem lehet az újraházasodott katolikusokat Szentáldozáshoz engedni.

„Most, ha a pápa meg akarta volna változtatni a korábbi Tanítóhivatal tanítását, amely rendkívül egyértelmű, akkor kötelessége lett volna egyenesen és világosan fogalmazni. Nem lehet az Egyház régi fegyelmét egy lábjegyzetben és bizonytalan hangon megváltoztatni.”

Caffarra bíboros buzdítás körüli aggodalma egybehangzik Athanasius Schneider püspökével és Raymund Burke bíboroséval.

Schneider püspök megállapította a zavart és a püspökségek közötti ellentmondó értelmezéseket is, amelyeket a buzdítás váltott ki. Felszólította a hirearchiát és a laikusokat, hogy kérjék a pápát a tisztázásra és a dokumentum hivatalos értelmezésére, amely összhangban van az Egyház állandó Tanításával.

Burke bíboros a hó elején a római Élet Fórumán kijelentette, hogy a hűséges katolikusoknak ellenállást kell tanúsítani az Egyházon belül olyan távlati megfontolásokkal kapcsolatban, amelyek aláássák a házasság felbonthatatlanságáról és Krisztus Eucharisztiában való valóságos jelenlétéről szóló katolikus hit igazságait.

„Különös aggodalomra ad okot számomra a növekvő világias, ember-központú, világ-centrikus szempont, különösen az Egyházon belül”, hozzátéve, hogy ez a perspektíva nyilvánul meg az „isteni valóság világias értelmezésében”.

A hónap elején egy diplomakiosztó ünnepségi beszédében, amelyet Washingtonban a II. János Pál Intézetben mondott, Caffarra bíboros az Egyházat érintő azon súlyos veszélyre figyelmeztetett, amely a „lelkipásztori gyakorlat és a hit tanításának szétválasztása” révén valósul meg.

„A doktrínákat magában foglaló Egyház alternatívája nem egy jobban lelkipásztori Egyház, hanem a kor szellemének alárendelt önkényes Egyház. Ez a veszély komoly, és ha ezen nem kerekedünk felül, súlyos károkat okozunk az Egyháznak.”

„A Szent Tan nem más, mint Isteni Kinyilatkoztatás Isten tervéről az emberiség javára, ha az Egyház küldetése nem ebben gyökerezik, akkor mi a mondanivalója az emberiségnek?”- mondta a bíboros.