35. Isten nem mindenható?

35. Isten nem mindenható?

Forrás: We risk imagining that God was a magician, complete with an all-powerful magic wand

Az kockáztatjuk, azt képzelve, hogy Isten egy bűvész volt kiegészítve egy mindenható varázspálcával

‘Hiszek egy Istenben, mindenható atyában,…’  Így kezdődik a Hitvallás, ahogy mindennap imádkozzuk, amit a keresztények hisznek, meggyőződésünket a Kinyilatkoztatásra alapozva.

A teremtés csodálatos műve, túlmegy a mi értelmi képességeinken, következésképpen, mi azt, minden nehézség nélkül, egy felsőbb értelemnek tulajdonítjuk, ‘Valakinek’ aki mindenben nagyobb nálunk, aki a teremtés minden mozzanatában nagyszerűséget mutat fel. A Teremtés Könyvében röviden leírtakat, a teremtést, mi csak a titkok árnyékai között szemléljük. Akárhogy is van, felismerve, hogy az Univerzum az Isten által lett létre hozva, nem lehet kétségünk afelől, hogy minden az Ő bölcs rendelése szerint lett, akár egy szempillantás alatt, akár másképp. Egyetérthetünk abban, hogy a hat nap munkája ezredévekre tágult ki, vagy kijelenthetjük, hogy az egész egy percig tartott. Az, amit nem tehetünk, az, hogy határokat jelöljünk ki Isten mindenhatóságának, amely – amint maga az Írás is mondja – bármit megtehet.

FERENC:

Ön, a természet kialakulásával kapcsolatos, igen bonyolult témakört veszi vizsgálat alá. Én nem megyek bele, ennek a fontos és döntő kérdésnek a tudományos bonyodalmaiba, amit ön igen jól ért. Én csak hangsúlyozni szeretném, hogy Isten és Jézus, velünk jár, és ugyanakkor jelen van a természetben, ahogy ezt Pál apostol, az Areopaguszon mondott beszédében kijelentette.  (Acts 17:28) Amikor mi, a Teremtés Könyvében lévő feljegyzéseket olvassuk, mi azon elképzelés kockázatának vagyunk kitéve, miszerint az Isten egy varázsló volt, egy tejhatalmú varázspálcával kiegészítve. De ez nem így volt. Ő gondolkodó lényeket teremtett, és engedte őket fejlődni, a saját belső törvényeik szerint, amellyel Ő ruházta fel mindegyiküket, hogy fejlődni tudjanak, és a maguk teljességére jussanak. Ő autonómiát adott az Univerzum lényeinek, azzal együtt, hogy biztosította azokat, az Ő állandó jelenlétéről, életet adva minden létezőnek. És így, a Teremtés haladt előre, századról századra, évezredről évezredre, mígnem olyanná lett, amilyennek mi ma ismerjük, bizonyára azért, mert az Isten nem egy demiurgosz vagy egy varázsló, hanem egy teremtő, aki minden létezőnek adja az életet. A világ teremtése nem a káosz műve volt, ami az eredetét valami másból meríti; hanem közvetlenül egy felső Princípiumból származik, aki mindent szeretetből teremt. Az Ősrobbanás elmélete, amiről ma azt állítják, hogy az a világ kezdete, nem mond ellent az isteni teremtés gondolatának, hanem függ attól. A természet fejlődése nem mond ellent a Teremtés fogalmának, mert a fejlődés, olyan teremtmények létezését tételezi fel, amelyek fejlődnek.  (Address to the Pontifical Academy of Sciences, October 27, 2014)

Tartalomjegyzék A Konstantinápolyi Zsinat (453) – Aki azt állítja, hogy Isten hatalma korlátolt, legyen kiátkozva. Aquinoi Szent Tamás – Istent azért nevezzük mindenhatónak, mert bármit megtehet, ami abszolút értelemben lehetséges. – Teremteni egyedül Isten tud. I. Vatikáni Zsinat (XX. Ökumenikus) – A teremtés műve az Isten jósága, és mindenható ereje által lett. – Az Isten óvja, és irányítja mindazt, amit Ő teremtett. XVI. Benedek pápa – Mi nem az evolúció esetleges, és értelem nélküli termékei vagyunk. – A teremtés fogalma meg kell, hogy haladja a mi naturalista gondolkodásmódunkat, és a világ evolúciójával kapcsolatos kijelentéseinket. XII. Pius pápa – Az Egyház nem engedheti meg azoknak az elveknek és törvényeknek a megsértését, amelyek az embert az Istenhez vezető úton irányítják, és kormányozzák. II. János Pál pápa – Isten a teremtés művének az Ura. – Semmi sem maradhat fenn, ha Isten az nem akarja. – A világ egy mindenható isteni erő folytán létezik. – A Teremtés egy mindenható Isten tevékenységét hirdeti, amelyet az ő bölcsessége irányít, és szeretete mozgat. Lyoni Szent Iréneusz – Isten nincs a teremtett dolgoknak alávetve, hanem a teremtett dolgok vannak Istennek alávetve. Jeruzsálemi Szent Cirill – Semmi sincs kivonva Isten hatalma alól. A Katolikus Egyház Katekizmusa. – Isten, aki mindent teremtett, mindent szabályoz. – Isten a történelem ura: szíveket és eseményeket kormányoz, megtartva azokat akaratában. – Isten bölcsességének megfelelően teremtette a világot. – Isten a teremtményeit létrehozza, fenntartja, és a végső cél felé irányítja. – Teremtője nélkül a teremtmény megszűnik. Trienti Katekizmus – A ‘Mindenható’ jelentése: semmi sem létezhet, és semmit sem lehet elképzelni, amit az Isten meg ne tehetne. – Az Ő gondoskodása nélkül minden létező azonnal visszatérne a nemlétezésbe.

Konstantinápolyi Zsinat (453)

– Aki azt állítja, hogy Isten hatalma korlátolt, legyen kiátkozva.

8. Kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy Isten hatalma véges, vagy azt, hogy Ő csak annyit alkotott, amennyit át tud fogni és gondolni, vagy azt, hogy a teremtmények Istennel együtt örökké vannak, legyen kiközösítve.( Denzinger-FJ 410 Iustinianus császár ediktuma Menasz konstantinápolyi pátriárkának, amelyet a Konstantinápolyi Zsinaton tettek közzé, 543-ban )

Aquinói Szent Tamás

– Istent azért nevezzük mindenhatónak, mert bármit megtehet, ami abszolút értelemben lehetséges.

Nem marad tehát más lehetőség, mint azt mondani, hogy azért mindenható, mert mindarra képes, ami abszolút értelemben lehetséges, és ez a lehetséges’ szó második értelme. Az isteni lét pedig, ami az isteni hatalom létalapja, végtelen lét, ami nem korlátozódik a lény egyik nemére sem, hanem előzetesen rendelkezik a lét egész tökéletességével. Ezért mindaz, ami a lény mivoltával rendelkezhet, az abszolút lehetőségek közé tartozik, és ezekre vonatkozóan mondjuk mindenhatónak Istent. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, I, q. 25, a. 3)

– Teremteni egyedül Isten tud.

Válaszul azt kell mondanunk: teremtmények, hogy az előzmények alapján első látásra nyilvánvaló, hogy egyedül Isten képes teremteni.(I. q 44, a1 a2) […] Ennek megfelelően egyesek úgy vélekedtek, hogy noha a teremtés az egyetemes ok sajátos tevékenysége, mégis valamely alacsonyabb rendű ok, amennyiben az első ok erejében működik, képes teremteni, így Avicenna [Metaphys. IX., 4. fej.] azt állította, hogy az Isten által teremtett első, különválasztott substantia teremt maga után egy másikat, majd a Föld substantiáját és annak lelkét. A Föld substantiája teremti azután az alacsonyabb rendű testek anyagát. Ilyen értelemben mondja a Mester is (Sent. IV, 5. dist.), hogy Isten a teremtményt teremtési potentiával láthatja el, hogy így a teremtmény – nem a saját erejénél fogva, hanem mint eszköz-ok – teremthessen. Ez azonban lehetetlen, mivel a másodlagos eszköz-ok a magasabb rendű ok tevékenységében csak annyiban részesedik, hogy valamilyen sajátossága által készültséget biztosít a fő-ok okozatához. Ha tehát sajátosságának megfelelő tevékenységet egyáltalán nem fejtene ki, hasztalanul alkalmaznák tevékenységre, és nem lenne szükség arra, hogy meghatározott tevékenységeknek meghatározott eszközei legyenek. Így ugyanis azt láthatjuk, hogy a balta a fa hasításával, amire formájának sajátossága alapján képes, létrehozza a fő-ok sajátos okozatát, a pad formáját. Ámde a teremtő Isten sajátos okozatát, vagyis abszolút értelemben a létet minden más lény előzetesen feltételezi. Ezért egy lény sem képes készültséget adni és eszközökként hozzájárulni ehhez az okozathoz, mivel a teremtés nem előzetesen feltételezett valamiből jön létre, ami eszköz-oki tevékenységgel felkészíthető lenne. Így tehát lehetetlen, hogy bármely teremtmény akár saját ereje folytán, akár eszközként teremtsen. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica, I. q. 45, a. 5 )

I. Vatikáni Zsinat (XX Ökumenikus)

– A teremtés műve az Isten jósága, és mindenható ereje által lett.

Ezen egyedüli igaz Isten jósága és mindenható ereje által, nem saját boldogságának növelése, sem önnön tökéletességének létrehozása, hanem teremtményekkel közölt jók kézzelfoghatóvá tétele végett, teljesen szabad elhatározása folytán az idők kezdetével együtt a semmiből alkotta mind a kétféle teremtményt, a szellemit és a testit, vagyis az angyalokat és a világot, s azután az embert, mint egy közbülső teremtményt, ki éppen úgy áll szellemből, mint testből. (IV. Lateráni Zsinat, FJ 800; 2. és 5. Kánon.) (Denzinger-FJ 3002, I. Vatikáni Zsinat III. Ülés, 1870. április 24.: A „Dei Filius” kezdetű hittani rendelkezés a katolikus hitről)

– Isten óvja, és irányítja mindazt, amit Ő teremtett.

Amit pedig az Isten teremtett, mindazt gondviselése által oltalmazza és kormányozza, „erejét kifejtve elér a (világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.”(Bölcs 8,1). Mert minden födetlenül és kitárva van szemei előtt (Zsid 4,13), azok is, amik a teremtmények szabad akaratából történni fognak. (Denzinger-FJ 3003, I. Vatikáni Zsinat III. Ülés, 1870. április 24.: A „Dei Filius” kezdetű hittani rendelkezés a katolikus hitről)

XVI. Benedek pápa

– Mi nem az fejlődés esetleges, és értelmetlen termékei vagyunk.

Nem vagyunk a fejlődés véletlen és értelmetlen terméke. Mindnyájan Isten egy gondolatának gyümölcse vagyunk. Ő mindenkit akart, mindenkit szeret és számára mindenki szükséges. ( XVI. Benedek Pápa beiktatási beszéde 2005. április 24.)

– A teremtés fogalma meg kell, hogy haladja a mi naturalista gondolkodásmódunkat, és a világ evolúciójával kapcsolatos kijelentéseinket.

XII. Pius pápa

– Az Egyház, nem engedheti meg azoknak az elveknek és törvényeknek a megsértését, amelyek az embert az Istenhez vezető úton irányítják, és kormányozzák. (Pius XII. Encyclical Miranda Prorsus, August 9, 1957)

II. János Pál pápa

– Isten, a teremtés művének az Ura.

Isten mindenható és mindentudó, nála van a teremtő erő, hogy létre hívja a nem-létből, a semmiből, létet. ‘Van, ami az Úrnak lehetetlen?’ – olvassuk a Teremtés könyve 18,14-ben – […] ‘mert Istennél semmi sem lehetetlen’ (Lk 1,37), mondta Gábriel arkangyal, a názáreti Máriának az angyali üdvözletkor. (John Paul II. General Audience, September 18, 1985)

– Semmi sem maradhat fenn, ha Isten az nem akarja. (John Paul II. General Audience, March 5, 1986)

– A világ egy mindenható isteni erő folytán létezik.  (John Paul II. General Audience, January 8, 1986)

– A Teremtés, egy mindenható Isten tevékenységét hirdeti, amelyet az ő bölcsessége irányít, és szeretete mozgat.

Amennyiben a teremtés kinyilvánítja Istennek, mint Teremtőnek a mindenhatóságát, a mindenhatóság gyakorlása definit módon érthetővé a szeretetben lesz. Isten teremtett, mert képes volt erre, mivel ő mindenható; de az ő mindenhatóságát bölcsessége szabályozta, és szeretete mozgatta. (John Paul II. General Audience, October 2, 1985)

Lyoni Szent Iréneusz

– Isten nincs a teremtett dolgoknak alávetve, hanem a teremtett dolgok vannak Istennek alávetve.

Sem a természet bármely teremtménye, sem a hús gyengesége, nem képes győzni az Isten akarata felett. Mert Isten különbözik minden teremtett dologtól, de azok alávetettek Istennek; így minden létező engedelmeskedik az Ő akaratának. Ezért is jelentette ki az Úr, hogy ‘Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.’ (Lk 18,27), […] Itt és most, bár lehetnek emberek, akik nem ismerve Isten erejét és ígéretét, ellentmondanak saját üdvösségüknek azt gondolván, hogy Isten nem képes testeket támasztani és örökkétartó állhatatosságot ajándékozni neki; az ilyenek hitetlensége nem üresíti ki az Istenbe vetett hitet. (Saint Irenaeus of Lyon. Against Heresies, Book V, Ch. V)

Jeruzsálemi Szent Cirill

– Semmi sincs kivonva Isten hatalma alól.

Semmi sincs kivonva Isten hatalma alól, ahogyan az írás tanusítja róla: ‘Rendelésed szerint minden időkre fennáll, és neked szolgál a mindenség.’ (Zsolt 119,91). (Saint Cyril of Jerusalem. Baptismal catechesis, 8, 5)

A Katolikus Egyház Katekizmusa

– Isten, aki mindent teremtett, mindent szabályoz.

A hitvallásban az összes isteni tulajdonság közül egyedül Isten mindenhatóságáról van szó: ennek megvallása életünk számára nagyon jelentős. Hisszük, hogy ez a mindenhatóság egyetemes, mert Isten, aki mindent teremtett, [89] mindent kormányoz és mindenre képes; szeretettel teljes, mert Isten a mi Atyánk; [90] titokzatos, mert egyedül a hit tudja észlelni, amikor „a gyengeségben válik tökéletessé” (2Kor 12,9). (KEK 268)

– Isten a történelem ura: szíveket és eseményeket kormányoz, megtartva azokat akaratában.

A Szentírás gyakran vallja meg Isten egyetemes hatalmát. Istent „Jákob Erősének” (Ter 49,24; Iz 1,24 és másutt) nevezik, „a seregek Urának”, „Erősnek és Hatalmasnak” (Zsolt 24,8–10) mondják. Isten azért mindenható „az égben és a földön” (Zsolt 135,6), mert Ő alkotta ezeket. Számára semmi sem lehetetlen, [92] és akarata szerint rendelkezik művéről; [93] Ő a mindenség Ura, melynek rendjét meghatározta, és az teljesen alá van vetve és engedelmeskedik neki. Ő a történelem Ura: a szíveket és a eseményeket akarata szerint kormányozza: [94] „Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének” (Bölcs 11,21). (KEK 269)

– Isten bölcsességének megfelelően teremtette a világot.

Hisszük, hogy Isten a világot bölcsessége szerint teremtette. [124] A világ nem valamiféle szükségszerűség, vak sors vagy a véletlen eredménye. Hisszük, hogy Isten szabad akaratából származik, aki a teremtményeket részesíteni akarta a maga létében, bölcsességében és jóságában: „Te teremtettél mindent, a te akaratod folytán teremtettek és állnak fönn” (Jel 4,11). „Mily számosak a te műveid, Uram, mindent bölcsességedben tettél” (Zsolt 104,24). „Jó az Úr minden iránt, gyöngédsége minden teremtményre kiterjed” (Zsolt 145,9). (KEK 295)

– Isten a teremtményeit létrehozza, fenntartja, és a végső cél felé irányítja.

A teremtés után Isten nem hagyja magára a teremtést. Nemcsak létet és létezést ad neki, hanem minden pillanatban megőrzi a „létben”, megadja neki a működés lehetőségét, és céljába vezeti. A Teremtőtől való ezen feltétel nélküli függés elismerése a bölcsesség és szabadság, az öröm és bizalom forrása: „Mert te szeretsz mindent, ami létezik, és semmit sem gyűlölsz azokból, amiket teremtettél. Ha gyűlöltél volna valamit is, azt létre se hoztad volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád? Hogyan is maradhatna fenn, ha te létbe nem hívtad volna? De te megkímélsz mindent, mivel minden a tiéd, Uram, életnek barátja.” (Bölcs 11,24–26) (KEK 301)

– Teremtője nélkül a teremtmény megszűnik.

A teremtő Istenbe vetett hittől elválaszthatatlan igazság: Isten teremtményei minden cselekedetében tevékeny. Ő az első ok, mely a másodlagos okokban és azok által hat: „Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően” (Fil 2,13).  Ez az igazság sem csorbítja, hanem növeli a teremtmény méltóságát. Mivel Isten hatalma, bölcsessége és jósága a semmiből emelte ki, a teremtmény semmire sem képes, ha elszakad eredetétől, hiszen „a teremtmény a Teremtő nélkül szertefoszlik”; még kevésbé képes végső célját elérni a kegyelem segítsége nélkül. (KEK 308)

Trienti Katekizmus

– A ‘Mindenható’ jelentése: semmi sem létezhet, és semmit sem lehet elképzelni, amit az Isten meg ne tehetne.

Világos, hogy ezen különféle mondatokban ugyanaz van, ami az egy „mindenható” szóban foglaltatik. Ezen szó alatt azt értjük, hogy sem nem létezik, sem nem képzelhető valami, amit az Isten nem létesíthetne. Mert nemcsak azt eszközölheti, ami noha igen nagy dolog, némileg mégis gondolatunk körébe esik, hogy t.i. minden a semmiségbe süllyedjen vissza és hogy a semmiből egyszerre több világ álljon elő: hanem sok nagyobb is áll hatalmában, amit az emberi ész és értelem nem is gyaníthat. (Catechism of Trent, 1013)

– Az Ő gondoskodása nélkül minden létező azonnal visszatérne a nemlétezésbe.

Azonban Istenben, mint mindenek teremtőjében és alkotójában nem úgy kell hinnünk, mintha a létrehozottak a teremtés művének befejezése és bevégzése után az ö végtelen hatalma nélkül is fennállhattak volna. Mert valamint minden az ö végtelen hatalma, bölcsessége és jósága által jött létre: úgy azonnal meg is semmisülnének a teremtmények, hacsak az isteni gondviselés fölöttük folyton nem őrködnék, és őket azon erő által, mellyel kezdetben teremtette, fenn nem tartaná. Ezt bizonyítja a szentírás, midőn így szól: „Hogyan maradhatna meg valami, ha te nem akarnád? vagy, amit te nem szólítottál létre, megmaradhatna-e ?” (Bölcs. 11, 26.) (Catechism of Trent, 1015)