| 33 Az egészséges pluralizmus – az, ami őszintén tiszteli a különbözőségeket és értékeli azokat |
Forrás: Does healthy plurality of religions mean that all religions are equal?
Vajon a vallások egészséges sokasága azt jelenti, hogy minden vallás egyenlő?
Az utóbbi időben általánossá vált olyan állításokat hallani a vallásszabadság jogának vonatkozásában, amelyek különböző zavaros elgondolásokhoz vezetnek, olyan módon, hogy az már egy majdnem kötelező vallási pluralizmusra enged figyelmeztetni, amely minden vallást – keresztényt és nem-keresztényt – egy szintre kíván tenni. Ez a tendencia néhány katolikus számára valós kételyt ébreszt, és mások számára pedig jogos felháborodást. Hogyan lehetne ez lehetséges? Ha Isten csak egy Egyházat választott, minden vallás ugyanazt a figyelmet érdemli? Elfogadható az imádás a más vallásokban – amelyek különböznek attól, amit Krisztus alapított? Mivel Krisztus az Egyházát az egység és a szentség tulajdonságaival alapította, megengedné, hogy misztikus Jegyesét eltorzítsák, hogy a világ szemében házasságtörőnek tűnjön, válogatás nélkül keveredve különböző vallásokkal és imádási formákkal, messzire eltávolodva attól, amit misztikus Jegyesétől kapott? Mik azok a gonoszságok és veszélyek, amelyeknek az úgynevezett ‘egészséges pluralizmus’ kiteheti az Anyaszentegyházat? Megengedett a katolikusoknak, hogy gyakran látogassanak zsinagógákat és nem katolikus imádási helyeket anélkül, hogy veszélyeztetnék keresztény méltóságukat? A felmerülő zavarból kifolyólag, ezeket és más nyugtalanító kérdéseket vetettek fel azok, akik őszintén keresik az Igazságot. Nézzük meg, mit kellett mondjanak erről a dologról az Egyházatyák és az előző pápák.
FERENC:
A szinódusi atyák alapvető emberi jogként beszéltek a vallásszabadság tiszteletének jelentőségéről. Ez magában foglalja ‘a szabadságot annak vallásnak a választására, amelyet az illető igaznak vél, és amelyet nyilvánosan megvall’ (XVI. Benedek, Szinódus utáni apostoli buzdítás, Ecclesia in Medio Oriente, 26). Egy egészséges pluralizmus, amely önmagában hitelesen tiszteli a különbözőségeket és értékeket, nem vonja maga után, hogy privatizálja a vallásokat megpróbálva lefokozni azokat az egyéni lelkiismeret szelíd homályosságára vagy száműzni azokat az egyházak zárt területére, zsinagógákba vagy mecsetekbe. Ez gyakorlatilag egy új diszkriminációs és tekintélyelvűségi formát képviselne. Az agnosztikusok és nem hívő kisebbség miatt nem kellene önkényesen tiszteletet kikényszeríteni, olyan módon, hogy elhallgattatja a hívő többség meggyőződését vagy figyelmen kívül hagyja a vallásos hagyományok gazdagságát. Hosszú távon, ez inkább a neheztelést táplálná, mint a tolarenciát és békét. (Apostolic Exhortation Evangelium Gaudium, no. 255)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék Szentírás
|
||
– Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség
Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van. (Ef 4,4-6) – nem étkezhetsz az Úr asztalánál és a démon asztalánál is
Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?(’Kor 10,20-2)– Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem. Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható. (2Kor 6,14-18)
|
XI. Piusz |
– Nincsen más igaz vallás azon kívül, mint ami Isten Kinyilatkozásán alapul
De Ő inkább parancsokat is adott, amelyeknek engedelmeskednünk kell, s az idők folyamán – az emberi nem létének kezdetétől Jézus Krisztus eljöveteléig és tanításáig –, az embert Ő maga tanította a kötelességekre, amelyekkel az eszes lények a Teremtőnek tartoznak. „Sok rendben és sokféleképpen szólván hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb e napokban Fia által szólott hozzánk.” Ebből következik, hogy az igaz vallás nem lehet más, mint amely Isten kinyilatkoztatott igéjén alapszik. Az Isteni kinyilatkoztatás már kezdetben megindult, az Ószövetségben folytatódott s Jézus Krisztus által az Újszövetségben jutott befejezéshez. Már pedig ha Isten szólott – s hogy szólott, a történelem tanúsága bizonyítja – akkor egészen világos, hogy az ember köteles a nyilatkozó Istennek teljes hitelt adni s a parancsoló Istennek engedelmeskedni.( XI. PIUS MORTALIUM ANIMOS)
|
Hittani Kongregáció |
– Krisztus egyetlen egyháza a Katolikus Egyház
Az Úr Jézus, az egyetlen Üdvözítő nem egyszerűen közösséget szervezett a hívőkből, hanem Egyházat, üdvözítő misztériumot alapított: Ő maga van az Egyházban, és az Egyház Őbenne van (vö. Jn 15,1 skk.; Gal 3,28; Ef 4,15-16: ApCsel 9,5); ezért Krisztus üdvözítő misztériumának teljessége az Egyházhoz is tartozik, mely elválaszthatatlanul kapcsolódik Urához. Jézus Krisztus ugyanis az Egyházban és az Egyház által folytatja üdvözítő jelenlétét és tevékenységét (vö. Kol 1,24-27),[47] mely az Ő teste (vö. 1Kor 12,12-13.27; Kol 1,18).( Hittani Kongregáció DOMINUS IESUS nyilatkozata )
|
Kartágói Szent Ciprián |
– Ne engedjétek meg senkinek, hogy a hit igazságát álnok koholmánnyal megrontsa
Ráadásul az áldott Pál apostol nemde ugyanazt a dolgot tanítja, és meghatározza az egység szentségét, mondván ‘egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség?'(Ef 4,4-5) És ez egységét meg kellene szilárdan őrizni és érvényre juttatni, különösen azoknak, akik vezető pozíciót töltenek be az egyházban, hogy mi is bizonyíthassuk, maga a püspökség is egy és osztatlan. Senki el ne csalja a testvéreinket a hazugságságával: senki az ő romlott igazsága a hite által sem álnok kerteléssel. […] Ezért az Egyház is, amelyen az Úr fénye átragyogott, továbbítja sugarait az egész világra, mégis csak egyetlen fény van, ami mindenhová szétárad, és a test egysége sem válik szét. Gyümölcsöző bősége szétterjeszti ágait az egész világra. Bőségesen áramolva kiszélesíti folyóit, mégis egy a feje, egy a forrása, és az egyetlen anya, amelynek bőséges a termékenysége, a méhéből születünk, a teje táplál minket, az ő lelke éltet bennünket. (Saint Cyprian of Carthage, De unitate Ecclesiae, no. 4-5)
– Krisztus Jegyese nem lehet házasságtörő – Egyetlen otthont ismer
Krisztus hitvese nem lehet házasságtörő; ő romlatlan és tiszta. Egy otthont ismer; ő őrzi a szűzi szemérem szentségét egy kanapén. Ő tart bennünket az Istennél. Ő jelöli ki a fiait akivel a királyságra születik . Aki el van választva az egyháztól, és csatlakozott a paráznához, el van választva az egyház ígéreteitől ; aki elhagyja a Krisztus egyházát nem is fogja elérni, Krisztus jutalmát sem. Ő egy idegen; ő istentelen; ő az ellenség. Már nem lehet Isten Atyja annak, akinek nem Anyja az Egyház. Ha akár egy is el tudta volna kerülni az özönvizet aki Noé bárkáján kívül volt , akkor az is megmenekülhet, aki az egyházon kívül van. Az Úr figyelmeztet, mondván: „Aki nincs velem, ellenem van és aki nem gyűjt velem tékozol.” Aki megszegi a békét és az egyetértést Krisztussal teszi, ezzel ellene szegül Krisztusnak. (Saint Cyprian of Carthage. De unitate Ecclesiae, no. 6)
|
XI. Piusz |
– Azt, hogy minden kereszténynek ’ egynek ’ kell lenni: a pán-keresztények ismételgetik folyamatosan
Egyeseket az igazságnak álarca mégis annál könnyebben megejt, mert a keresztények közt az egység ápolásáról van szó. Nemde kívánatos – mondogatják – sőt kötelező is, hogy az összes keresztények egymás ócsárlását abbahagyják s végre kölcsönös szeretetben egyesüljenek? Mert kicsoda meri mondani, hogy Krisztust szereti, ha teljes erejéből nem igyekszik annak óhaját teljesíteni, aki az Atyát kérte, hogy tanítványai mindnyájan eggyé legyenek. (Jn 17,21) S Krisztus ugyebár azt akarta, hogy tanítványai azzal az ismertetőjellel ékeskedjenek, és abban különbözzenek többiektől, hogy szeretik egymást? „Arról ismernek meg mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel lesztek egymáshoz.” (Jn 13,35) Bár az összes keresztények – teszik hozzá – egyek volnának: mert akkor többet tehetnének a hitetlenség mételyének elfojtására, amely napról-napra tovább terjedve, az evangéliumot elerőtleníteni készül. Ilyeneket és más hasonlókat beszélnek és magyaráznak az úgynevezett pán- keresztények. (XI. PIUS MORTALIUM ANIMOS )
|
XXIII. János |
– Az ember vagy lehorgonyoz Krisztusnál és az Ő Egyházánál, vagy szándékosan kizárja magát az Egyházból (John XXIII. Address on the occasion of the solemn opening of Vatican Council II, October 11, 1962)
|
Aquinói Szent Tamás |
– Aki a démonok kelyhéből iszik, eggyé válik velük
Ő [Szt. Pál] Ezután figyelmeztet, hogy óvakodjunk a bálványimádáshoz felajánlott ételek fogyasztásától. Először, amit mondani akar aláveti azok ítéletének; másodszor bemutatja, hogy mi ez, tudniillik hogy az Eucharisztia vétele által eggyé válunk Krisztussal; harmadszor bizonyítja, hogy ez így van, mivel mindnyájan egyek vagyunk az ő misztikus testében. […] Úgy az érvelés, tehát így szól: mint ahogy aki iszik a kehelyből, az Úr eggyé válik vele, ugyanúgy, aki iszik a démonok kelyhéből eggyé válik azokkal. De ha van valami, amitől legfőképpen menekülni kell, ez egyesülés a démonokkal. (Saint Thomas Aquinas. Commentary on the First Epistle to the Corinthians, cap. 10, lec. 4: 1 Cor 10:14-17 – rep. Pet. Tar.)
|
Római Szent Jusztin |
– Vannak emberek, akik kereszténynek vallják magukat, mégsem Krisztus hitét tanítják, de azok a tévedés lelkéből valók.
Azzal, hogy vannak olyan emberek, akik ugyan keresztényeknek vallják magukat, és a megfeszített Jézust Urnak és Krisztusnak vallják, de nem az ő tanítását tanítják, hanem a tévely szellemeiét, attól mi, akik Jézus Krisztusnak igaz és tiszta tanítását követjük, csak még hűségesebbek és még szilárdabbak leszünk az általa megígért reményben. […] Sokan vannak tehát és voltak, férfiak, barátaim, akik istentelen és káromló dolgokat, mondását és megtételét tanították[…]Közülük eggyel sem vagyunk közösségben, mert istentagadók és vallástalanok, igazságtalanoknak és a törvény elvetőinek tartjuk őket, Jézust nem tisztelik, csupán a nevét vallják meg. Keresztényeknek mondják magukat, de olyan formában azok, amint ahogy a pogányok felírják az Isten nevét az emberi kéz alkotásaira, és törvénytelen, istentelen beavató szertartásokon részt vesznek.(Szent Jusztinusz: Párbeszéd a zsidó Trifónnal 35.)
|
Szent Ágoston |
– Senki sincs kényszerítve, hogy elfogadja a hitet akarata ellenére; de az megszokott, hogy árulásért megbüntessék.
Senki sincs kényszerítve, hogy a hitet akarata ellenére elfogadja; de a szigorúság által igen, vagy , mondhatná valaki, hogy az Isten irgalma által, mert köztudott, hogy az árulást lelki megpróbáltatások ostorcsapásai büntetik. Az a helyzet, hogy mivel a jó erkölcs az akarat szabadsága által lesz választva, emiatt a rossz erkölcsöt nem bünteti a törvény tisztessége? De eddig, kérdésen felül áll az a fegyelem, hogy egy gonosz életmód meg legyen büntetve, kivéve, amikor a már megtanult helyes életelvek, semmibe lettek véve. Ha bármilyen törvény, ezért előír valamit ellened, te nem vagy köteles ezáltal jót tenni, hanem csak gátolva vagy attól, hogy rosszat tégy. Mert senki nem tud jót tenni anélkül, hogy azt előre el ne határozta volna, és anélkül, hogy ne szerette volna azt ami a szabad akaratában volt; de a büntetéstől való félelem, még akkor is, ha nem összemérhető a jó lelkiismeret örömével, minden mértékben visszatartja a rossz vágyat attól, hogy a gondolat határain túlra szökjön. (Saint Augustine. Answer to Petilian the Donatist, Book III, no. 184)
|
XIII. Leo |
– ‘Az imádás szabadsága’: szemben áll a vallás erényével és lefokozza a szabadságot.
Lássuk pedig mindenekelőtt, s amennyiben az egyes emberekre vonatkozik, a vallásszabadságot, amely a vallásosság erényével annyira ellenkezik. A vallásszabadság abban áll, hogy ki-ki azt a vallást követheti, amely neki tetszik, vagy egyet sem[…]Mármost a szóban levő vallásszabadság az embert feljogosítaná arra, hogy legszentebb kötelességét büntetlenül megszegje vagy elmulassza s a változhatatlan jótól elfordulván, a rossz felé hajoljon, ez pedig, amint már mondottuk, nem szabadság, hanem a szabadság eltorzítása és a bűnbe merült lélek szolgasága. Az állami életben a vallásszabadság annyit jelent, hogy az államnak semmi oka sincs Isten iránt külső tiszteletet tanúsítani és azt előmozdítani, vagy az egyik vallást a másik fölé helyezni, hanem valamennyivel egyenlően kell bánnia, még akkor is, ha a nép maga a katolikus hitet vallja. Ez azonban csak azon esetben állhatna, ha az emberek polgári társaságának Isten iránt semmiféle kötelességei sem volnának, vagy azokat büntetlenül elmulasztania lehetne: mind a kettő azonban nyilván hamis.( XIII. Leó Libertas praestantissimum 19.-20.p.)
|
IX. Piusz |
– Az igaz vallás és a hamisak közötti különbségtétel hiánya: szabadság a kárhozatra
Mert jól tudjátok, tisztelendő testvérek, hogy sokan vannak napjainkban, kik a naturalizmus mint ők nevezik istentelen és dőre elvét a polgári társadalomra alkalmazva tanítani merészelik, hogy a az álladalom legfőbb érdeke és a társadalom előrehaladása okvetlenül megkívánja, miszerint a polgári társaság a vallásra való minden tekintet nélkül rendeztessék el és kormányoztassék, mintha nem is léteznék, vagy legalább nélkül, hogy különbség tétetnék az igaz és hamis vallások között. És a Szentírás, az egyház s a szent atyák tanaival ellentétben nem kétlik állítani, […] hogy: felsőbbség a lelkiismeret- és vallásszabadság minden embernek tulajdon joga, melyet minden jól rendezett társadalomban törvény által kell kihirdetni és biztosítani, s hogy a polgároknak joguk van bármely nézeteiket akár szóval, akár írásban, akár pedig más módon nyíltan, nyilvánosan és teljes szabadsággal kinyilvánítani és kimondani, anélkül, hogy őket az egyházi vagy világi ebben korlátozhatná. Midőn vakmerően ezt állítják, nem gondolják és fontolják meg, hogy a kárhozat szabadságát (Szent Ágoston, lev. 105.[166] ) hirdetik.( IX Pius pápa Qanta cura)
– Minden kultusz szabadsága a közömbösség terjedéséhez vezet.
Igazán hamis beállítás, hogy bármelyik istentiszteleti formának állami szabadsága van, és ugyancsak az, megadni mindenkinek a teljes lehetőséget, hogy bármilyen véleményt és gondolatot mindenki színe előtt kinyilváníthasson, mert az a népek erkölcseinek és a lelkeknek a könnyebb romlásához, és a vallási különbségtétel nélküliség pestisének az elterjedéséhez vezet. (Denzinger-Hünermann 2979. Pius IX, Syllabus of Errors: Errors which are related to Modern Liberalism)
|
XIII. Leo |
– Azt gondolni, hogy minden vallás egyforma, a katolikus vallás tönkretétele
…terjesztik korunk ama nagy tévelyét, hogy semmit sem kell törődni a vallással, s hogy egyes vallások között semmi különbség sincs. Ezen eljárásukkal végveszélyt hoznak minden vallásra, leginkább pedig fenyegetik a katolikus vallást, mely egyedül igaz levén, a többiekkel jogsérelem nélkül nem egyen értékesíthető.( XIII. Leó pápa Humanum Genus 16.p.)
|
Nagy Szent Leó |
– Menekülj az eretnekektől, mint a halálos méregtől
Ezért, kedveseim, azoktól [eretnekek], akikről beszélünk, meneküljetek tőlük, mint egy halálos méregtől, ítéld el őket, vonulj vissza tőlük, és ha elutasítanak az által, hogy nem akarják megjavítani magukat, ne állj szóba velük mert meg van írva:’ fecsegésük úgy terjed, mint a rákos daganat’(2Tim 2,17) (Saint Leo the Great, Sermones in praecipuis totius anni festivitatibus ad romanum plebem habiti, Pars 2: Sermo XCVI )
|
XXIII. János |
– Minden embernek őszintén szeretnie kell az igazságot, ha meg akarja szerezni a békességet
Amint eljutottunk az igazsághoz a maga teljességében, az teljesség és a tisztaság, egység áthatja az elméinket, szívünket, és cselekedeteinket. Mert csak egyik oka a széthúzásnak, az ellentét és viszály: a tudatlanság, az igazságtalanság, vagy ami még rosszabb, elutasítás az igazságnak, amit már valaki egyszer keresett és megtalált. Az lehet, hogy az igazságot visszautasítják azok miatt a gyakorlati előnyök miatt, amelyekkel kapcsolatban a hamis nézetekből eredően számítanak ; az is lehet, hogy azt visszautasítják annak a züllött vakságnak eredményeképpen, ami könnyű és elnéző mentségeket keres a bűnre és erkölcstelen viselkedésre. Következésképpen minden embernek, a magánszemélyeknek, valamint a kormányzati tisztviselőknek egyaránt, őszintén szeretniük kell az igazságot , ha azt akarjuk, hogy a béke és a harmónia, amelyen függ minden valós jólét, az állami és magán egyaránt elérhetővé váljon. (John XXIII. Encyclical Ad Petri Cathedram, no. 20-21, June 29, 1959)