| 23. Mindenki, beleértve az ateistákat és más vallások követőit is, Isten gyermeke? |
Forrás: All are Children of God – Including Atheists or Those of Any Religion
Egy új születésre várakozva, nem szokatlan arról hallani, hogy az Isten egy újabb gyermeke született. Bármennyire is gyakori ez a kifejezés, noha nem szándékosan hibás, kétségtelen, hogy eléggé pontatlan. Ki mondhatja valakire igazából, hogy ez az ő gyermeke? Ráillik ez az elnevezés, valaki szomszédjának a fiára, vagy a lányára? Vagy valaki kutyájára? Vagy talán egy képre, amit valaki festett? Valójában ahhoz, hogy valaki igazán valakinek a fia, vagy a lánya legyen, szükséges, hogy az illető megkapja a szülőknek a természetét. Ez az oka annak, hogy mi úgy hívjuk azokat, akik nekünk az emberi életet átadták, hogy anyánk, vagy apánk. Mármost, van ezenfelül egy felülmúlhatatlan Atya, a Mennyei Atya, aki át akar adni nekünk egy sokkal emelkedettebb és felbecsülhetetlen életet – az isteni életet, mert Ő valóban azt akarja, hogy mi érdemesek legyünk arra, hogy az Ő gyermekeinek hívhasson. Ez a pompás ajándék, számunkra, a megszentelő kegyelem által biztosított. De ez ősszüleink bűne után nem automatikusan történik a természetes születés után… Következésképpen a születéskor mi nem mondhatjuk még, hogy az Isten gyermekei vagyunk. Ahogy Jézus Nikodémusnak mondta: újból kell születnünk. Semmi sem menthető jobban, mint ez a megszokott teológiai pontatlanság… Menthető azok számára, akik nem azzal a küldetéssel vannak felruházva, hogy hivatalból, az igazságot tanítsák…
Egy kis plusz a cikkhez Ajánlott!! Ferenc kampányvideója kiegészítve magyarázattal, és tanítással!
FERENC:
Az Isten Fia testben jött el azért, hogy a testvériség érzését az emberek lelkébe oltsa. Mind testvérek, és mind Isten gyermekei. Abba, így szólítjuk az Atyát. Én megmutatom az utat, mondta ő. Kövessetek engem, és meg fogjátok találni az Atyát, és ti mindnyájan az Ő gyermekei lesztek, és Ő örömét leli bennetek. Az agapé, mindnyájunk szeretete a másik iránt, a közelebbitől a távolabbiig, ez tulajdonképpen az egyetlen út, amit Jézus nekünk adott, hogy rátaláljunk az üdvösség és a boldogság útjára.
(Interview with Eugenio Scalfari, October 1, 2013)
Jegyzet az angol nyelvű oldalon 1
Ennek a tanulmánynak a szerzői tisztában vannak azzal, hogy a vatikáni Sajtó Iroda cáfolta azokat az értelmezéseket, amelyek bizonyos médiaforrások fűztek olyan kijelentésekhez, amelyek a Scalfari által készített Ferenc pápa interjúban vannak. Másfelől viszont figyelemre méltó, hogy egyesek, az említett források közül megtalálhatók a Vatikán honlapján (olvasható a cikknél található linkre kattintva), hivatalos jelleget kölcsönözve ezáltal eme tartalmaknak, látszólag magának Ferenc pápának a jóváhagyásával. Mindezen nyugtalanság és zavar közepette, mi mindig azt gondoljuk, hogy egy igaz tan bemutatása mindig világos kell, hogylegyen. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a közönség csak a média által közölt címeket olvassa, és amint tudjuk, az utóbbi gyakran manipulálja az igazságot. Következésképpen belátható, hogy csupán egy kijelentés, miszerint ezen interjúk tartalma nem idézi szó szerint Ferenc pápa szavait, egyszerűen nem elégséges. Ennél fogva, mi azzal a szándékkal közöljük ezt a cikket, hogy tisztázzunk kérdéseket, és irányítsuk a hívőket, ami mindig is célja volt enne az oldalnak, ahogy ezt mi, a bemutatkozó levelünkben ki is fejeztük. Ilyen módon, bárki helyes döntést hozhat, miután elérhető számára az igazság megismerése.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A mi mindennapi imádságunkban mondjuk Jézusnak: „Uram, nézd ezt a testvéremet, nézd azt a nővéremet, aki annyira szenved, kegyetlenül szenved!” Ők megismerik a határt, a tényleges határt, élet és halál között. És számunkra vannak következmények: Ez a tapasztalat kell, hogy minket sarkantyúzzon, hogy a vallásszabadságot mindenki számára terjesszük, mindenki számára. Minden férfi és nő szabad kell, hogy legyen az ő vallásának gyakorlásában, bármi legyen is az. Miért? Mert ez a férfi vagy nő, Isten gyermeke.
(Vigil of Pentecost with the Ecclesial Movements, May 18, 2013)
Mivelhogy sokan közületek nem tagjai a katolikus Egyháznak, mások nem hívők, én szívélyesen közvetítem ezt az áldást csendben, mindegyiketek számára, tisztelve mindenki meggyőződését, de ugyanakkor azzal a tudattal, hogy közületek mindenki Isten gyermeke. Isten áldjon titeket.
(Audience to Representatives of the Communications Media, March 16, 2013)
Ezen a „kiruccanáson” fontos, hogy fel legyünk készülve a találkozásra. Számomra nagyon fontos ez a szó. Találkozni másokkal. Miért? Mert, a hit Jézussal való találkozás, és nekünk azt kell tennünk, amit Jézus tesz: találkozni másokkal. Mi a konfliktusok kultúrájában élünk, a szétszaggatottság kultúrájában, olyan kultúrában, ahol én eldobom azt, amire már nincs szükségem, a pazarlás kultúrájában. Ennél a pontnál, én kérném önöket, hogy gondoljanak – és ez része a válságnak – az idősekre, akik a nép bölcsei, gondoljanak a gyermekekre,… a pazarlás kultúrájára! Mégis, ki kell, hogy lépjünk, hogy velük találkozzunk, és a hitünkkel létre kell hozzuk a „találkozás kultúráját”, egy barátság-kultúrát, egy kultúrát, amelyben testvéreket és nővéreket találunk, amelyben mi úgyszintén tudunk beszélni azokkal, akik másképp gondolkoznak, éppúgy, mint azokkal, akik más vallást vallanak, akiknek nem ugyanaz a hitük. Nekik mindnyájuknak van valami közös ügyük velünk: ők Isten képmásai, ők Isten gyermekei. Lépjünk ki, hogy találkozzunk mindegyikükkel, anélkül, hogy, a saját helyzetünket feladnánk.
(Vigil of Pentecost with the Ecclesial Movements, May 18, 2013)
„Méltatlankodás ejt hatalmába a bűnös miatt, aki elhagyja a te Törvényedet”
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék Szentírás – Anélkül, hogy valaki ujjá ne születne, nem láthatja meg az Isten Országát Trienti Zsinat – Csak a keresztség által lehetséges, hogy valaki Isten gyermekévé váljon. Aquinói Szent Tamás – Mindenki köteles megkeresztelkedni. II. János Pál – Mi Isten gyermekeivé leszünk, az Ő Egyszülött Fia által. – A keresztség teremt egységet a keresztények között. II. Vatikáni Zsinat – A keresztség és a Katolikus Egyház elkerülhetetlenek az üdvösséghez. A Katolikus Egyház Katekizmusa – Mindenkinek vízből és Szentlélekből ujjá kell születnie a megtéréshez. – A keresztség az, ami minket megkülönböztet minden más vallásos csoporttól. XVI. Gergely – A Lélek halála rosszabb, mint a tévedés szabadsága XXIII. János pápa – Komoly igazságtalanság a Katolikus Egyházat más vallásokkal egy szintre helyezni. IX. Pius pápa – Senki sem üdvözülhet a katolikus Egyházon kívül XI. Pius pápa – Összejövetelek, amelyek nem engedhetők meg katolikusok számára II. Vatikáni Zsinat – A hitetlenek meg kell térniük, és bűnbánatot kell gyakorolniuk. XII. Pius pápa – Könyörgés azok felé, akik nem a Katolikus Egyház tagjai: keressék a kiutat ebből az állapotból. Szent Ágoston – „Méltatlankodás ejt hatalmába a bűnös miatt, aki elhagyja a te Törvényedet” |
|
Szentírás |
– Anélkül, hogy valaki ujjá ne születne, nem láthatja meg az Isten Országát.
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.(Jn3 1-5)
|
Trienti Zsinat |
– Csak a keresztség által lehetséges, hogy valaki Isten gyermekévé váljon.
Jóllehet Ő valóban „mindenkiért halt meg” (2Kor 5,15), nem mindenki kapja meg halálának jótéteményét, hanem csak azok, akik részesednek szenvedésének érdemében.[…] Ezek a szavak körvonalazzák a bűnösök megigazulásának leírását, hogy ti. abból az állapotból, amelyben az ember az első Ádám fiaként születik, hogyan kerül át a kegyelem és a „fogadott fiúság” (Róm 8,15) állapotába, a második Ádám, a Megváltó, Jézus Krisztus által. Ez az átkerülés pedig az evangélium meghirdetése után az újjászületés fürdője (5. kánon), vagy annak kívánása nélkül nem lehetséges, mint írva van: „Aki nem születik újjá vízből és Szentlélekből, az nem megy be Isten országába” (Jn 3,5). (Denzinger Fj-1523-1524, Trienti Zsinat. III. periódus VI. Ülés, 1547. január 13. III. Pál pápa alatt.)
|
Aquinói Szent Tamás |
– Mindenki köteles megkeresztelkedni.
Az emberek kötelessége, ami nélkül nem nyerheti el az üdvösséget. Most már nyilvánvaló, hogy senki sem tudja másképpen az üdvösséget megszerezni csak a Krisztusban; Amint az apostol írta: Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. (Róm5,18) De ennek elérése a keresztség adományaként lehetséges, melyben az ember Krisztusba beépülve újjászületik, tagjává válik. Amint írva van: „Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.”(Gal 3,27) Ebből következően nyilvánvaló, hogy óhatatlanul szükséges a keresztség felvétele, és hogy keresztség nélkül nincs üdvösség. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica III, q. 68, a. 1)
|
II. János Pál |
– Mi Isten gyermekeivé leszünk, az Ő Egyszülött Fia által.
A keresztség által az Ő egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban Isten fiai leszünk. Amikor bármely keresztény kilép a keresztség vizéből, újra hallja azt a szózatot, mely a Jordán folyó partján hangzott egykor: „Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik” (Lk 3,22), és megérti, hogy a szeretett Fiúhoz társként kapcsolódott, fogadott fiú (vö. Gal 4,4-7) és Krisztus testvére lett. Így teljesedik be mindannyiunk történetében Isten örök szándéka: „Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között” (Róm 8,29).( CHRISTIFIDELES LAICI II. János Pál apostoli buzdítása 11.p.)
– A keresztség teremt egységet a keresztények között.
A megkereszteltek tehát, mert újjászületve „fiúk a Fiúban”, a legszorosabb kötelékkel „Krisztus és az Egyház testének tagjai”, amint a firenzei zsinat tanítja. A keresztség ugyanis jelzi és megvalósítja a misztikus, de valóságos beépülést Jézus keresztre feszített és dicsőséges testébe. Pál apostol e szavaiban Jézus tanítása visszhangzik, aki kinyilatkoztatta tanítványai misztikus egységét Ővele és egymás között, és ezt az egységet annak a titokzatos közösségnek (communio) képe és folytatásaként mutatta be, mely az Atyát a Fiúval és a Fiút az Atyával a Szentlélek szeretetének kötelékében kapcsolja össze (vö. Jn 17,21). ( CHRISTIFIDELES LAICI II. János Pál apostoli buzdítása 12.p.)
|
II. Vatikáni Zsinat |
– A keresztség és a Katolikus Egyház elkerülhetetlenek az üdvösséghez.
A Szent Zsinat tehát elsősorban a katolikus hívők felé fordul. A Szentírás és a hagyomány alapján azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát (vö. Mk 16,16; Jn 3,5), egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, mégsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne. (A II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 14.p. )
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Mindenkinek vízből és Szentlélekből ujjá kell születnie a megtéréshez.
A keresztség által a keresztény ember szentségileg azonosul Jézussal (aki keresztségében elővételezte halálát és föltámadását). A kereszténynek be kell lépnie a bűnbánat és a megalázkodás e misztériumába, Jézussal alá kell merülnie a vízbe, hogy Vele együtt újra kiemelkedjék. Vízből és Szentlélekből újra kell születnie, hogy a Fiúban az Atya szeretett fiává legyen és „új életre keljen” (Róm 6,4) (KEK 537)
– A keresztség az, ami minket megkülönböztet minden más vallásos csoporttól.
Isten népe olyan sajátosságokat hordoz, amelyek világosan megkülönböztetik a történelem minden vallási, népi, politikai és kulturális csoportjától: Isten népe: Isten egyetlen népnek sem sajátja. Ő azonban népet szerzett magának azokból, akik valaha nem voltak nép: „választott nemzetséget, királyi papságot, szent nemzetet” (1Pt 2,9). E nép tagjává nem a testi születés, hanem a „fölülről való születés”, a „vízből és Szentlélekből születés” (Jn 3,3–5), azaz a Krisztusba vetett hit és a keresztség által lesz az ember. (KEK 782)
|
XVI. Gergely |
– A Lélek halála rosszabb, mint a tévedés szabadsága.
E kártékony közömbösség forrásából ered az az ostoba és téves vélemény – vagy még inkább: őrült eszme –, hogy mindenki számára meg kell hirdetni és ki kell harcolni a lelkiismeret szabadságát. Ennek a ragályos tévtannak készíti elő az utat a véleményeknek az a túlcsorduló és mértéktelen szabadsága, amely az egyházi és polgári ügyek kárára széles körben terjed. Ezen kívül vannak olyanok is, akik a legnagyobb arcátlansággal állítják, hogy ez a vallásra nézve bizonyos előnyökkel járna. „De van-e gonoszabb halál a lélek számára, mint a tévhit szabadsága?” – szólt Ágoston. Mert ha széttört a zabla, amely az embereket az igazság ösvényein megtartja, akkor az egyébként is rosszra hajló természetünk hanyatt-homlok rohan az örvénybe. Mi valóban látva látjuk a pokol fertőjét, amelyből János szerint a füst, amely elsötétítette a napot, felszállott, és amelyből sáskák jöttek elő és az egész földön elszaporodva mindent elpusztítottak. Mert ebből a tévtanból erednek a gondolkodás változásai, az ifjúság egyre nagyobb romlottsága, ebből szivárog a nép közé a szentségek és a legszentebb dolgok és törvények megvetése, egyszóval ebből ered az a ragály, amely halált hozóbb a közéletre, mint bármi más. Mert a tapasztalat bizonyítja, és ősidők óta tudjuk: az államok, amelyek gazdagságban, hatalomban és hírnévben virágoztak, siralmasan omlottak össze eme egyetlen gonoszság, nevezetesen a féktelen véleményszabadság, a szólásszabadság és a reformvágy által.( XVI. Gergely MIRARI VOS ARBITRAMUR 2.p. )
|
XXIII. János pápa |
– Komoly igazságtalanság a Katolikus Egyházat más vallásokkal egy szintre helyezni.
Ebben a káosszal és zavarodottsággal telt időben nem szokatlan, hogy a keresztények, katolikusok – még a világi papság és a szerzetesek körén belül is – akik ajkáról el nem fogy az alkalmazkodásról, egyezkedésről és tárgyalásról való beszéd. Nagyon jó! Nem habozok kijelenteni: ezek az emberek tévednek, és nem tartom őket kevésbé ellenségesnek az Egyház számára. Mi egy romlott és kárhozatos légkörben élünk, és tudnunk kell, miként védjük meg magunkat mindezektől. Engedtessék meg nekünk, hogy ne hagyjuk magunkat hamis tantételektől megfertőzni, amelyek mindent elveszítenek azon kifogás által, hogy mindent megnyernek. (Pius IX, Speech in the Church of Aracoeli, September 17, 1861)
|
IX. Pius pápa |
– Senki sem üdvözülhet a katolikus Egyházon kívül.
Ismét meg kell róla emlékezni, és meg kell róni azt az igen súlyos tévedést, amelyben nem kevés katolikus szánandóan vergődik, akik úgy vélekednek, hogy a tévedésekben élő és az igaz hittől és a katolikus egységtől távol álló emberek eljuthatnak az örök életre (vö. a 2917. ponttal). Ez pedig a katolikus tanítással a legnagyobb mértékben ellenkezik {2866}. Ismeretes előttünk és előttetek, hogy azok, akik legszentebb vallásunkat illetően legyőzhetetlen tudatlanságban szenvednek, és akik a természeti törvényt és annak az Isten által mindenkinek a szívébe vésett parancsait szorgosan megtartva és Istennek engedelmeskedni készen tisztes és igaz életet élnek, az isteni fényesség és kegyelem működő erejével képesek elnyerni az örök életet. Isten pedig – aki mindenkinek az érzületét, lelkületét, gondolatait és viselkedését teljesen átlátja, átvizsgálja és ismeri – legfőbb jósága és kegyessége szerint a legkevésbé tűri, hogy valaki is örök gyötrelemmel bűnhődjék, bár akarattal elkövetett vétek bűnössége nem terheli. {2867} De széles körben ismert az a katolikus hittétel is, miszerint senki a katolikus Egyházon kívül nem üdvözülhet, és az ugyanezen Egyház tekintélye és határozatai ellen makacskodók, és az Egyház egységétől és Péter utódjától, akire a Megváltó a szőlőskert őrizetét bízta, vagyis a római Pápától makacsul elkülönülők, nem nyerhetik el az örök üdvösséget…(Denzinger-Hünermann 2865-2867. IX Pius, Quanto Conficiamur moerore, August 10, 1863)
|
XI. Pius pápa |
– Összejövetelek, amelyek nem engedhetők meg katolikusok számára.
Ama tapasztalatuk alapján, hogy alig akad ember vallásos érzés nélkül, remélni merik s megvalósíthatónak tartják, hogy a különböző népek, bármennyire eltérő is a vallási fölfogásuk, egyes vallási tételekben – mint a lelki élet közös alapján – testvériesen egyetérthetnek. Azért e tárgyban gyűléseket, összejöveteleket, előadásokat szoknak tartani, nem csekély hallgatósággal, s meghívnak oda vitatárgyalásra válogatás nélkül mindenkit, a különféle pogányokat, a keresztényeket és a Krisztustól boldogtalanul elszakadtakat, akik az Ő isteni természetét és küldetését konokul és makacsul tagadják. Ilyen törekvéseket a katolikusok természetesen nem helyeselhetnek, mert azon a téves nézeten alapulnak, hogy az összes vallások többé-kevésbé jók és dicséretesek, mert ha nem is azonos módon, mégis valamennyien egyaránt megszólaltatják és kinyilvánítják azt a velünk született természetes érzést, amellyel Istenhez vonzódunk és az ő uralmát hódolattal elismerjük. Akik ezt a nézetet vallják, azok nemcsak tévednek és csalódnak, hanem az igaz vallást elvetik – meghamisítván annak helyes fogalmát, s fokozatosan a természetelvűségbe és istentagadásba süllyednek. (Mortalium animos XI. PIUS )
|
II. Vatikáni Zsinat |
– A hitetlenek meg kell térniük, és bűnbánatot kell gyakorolniuk.
Az Egyház tevékenysége nem merül ki teljesen a szent liturgiában. Mielőtt ugyanis az emberek a liturgiában részt tudnának venni, meghívást kell kapniuk a hitre és a megtérésre: „De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek?” (Róm 10,14–15). (A II. Vatikáni Zsinat SACROSANCTUM CONCILIUM 9.p.)
|
XII. Pius pápa |
– Könyörgés azok felé, akik nem a Katolikus Egyház tagjai: keressék a kiutat ebből az állapotból.
Forrón óhajtjuk, hogy ezek a közös, buzgó imák azokra is kiterjedjenek, kiket még nem világosított meg az Evangélium igazsága, és kik még nem jutottak el az Egyház biztos aklába. Kiket a szerencsétlen hitszakadás, az egység megbomlása távol tart Tőlünk, Kik itt a földön, bár méltatlanul, Jézus Krisztus személyét képviseljük. Ismételjük hát azt az isteni imát, melyet Üdvözítőnk mennyei Atyjához intézett, «hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te Atyám énbennem és én Tebenned, úgy ők is egyek legyenek bennünk és így elhiggye a világ, hogy te küldöttel engem.» (Jn 17,21) (XII. Pius Mystici corporis Christi III. fej.)
|
Szent Ágoston |
– „Méltatlankodás ejt hatalmába a bűnös miatt, aki elhagyja a te Törvényedet”
“Könyörülj rajtam, Uram! Mert szorongattatom; megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem. „Miért vagy haragos, ha szenvedsz? A te haragod mások bűneinek a következménye. Ki ne lenne bosszús, látva azokat, akik szavukkal megvallják Istent, de az életvitelükkel megtagadják Őt? Ki ne lenne bosszús, látván azokat, akik szavaikkal visszautasítják a világot, de tetteikkel nem? Ki ne lenne bosszús, látván, ahogy egyesek bánnak a testvéreikkel, hűtlenül ahhoz a békecsókhoz, amit az isteni szentségek ünneplésénél váltottak egymással? Ki tudná megszámlálni azokat a bosszantó eseteket, Krisztus testén belül, amikor befelé Krisztus lelkiségét élik meg, de morognak, mint a szalma közt a gabona. Valóban, nehéz megtalálni azokat, akik így zúgolódnak, akik ilyen haraggal lesznek eltelve, éppúgy, ahogy nehéz meglátni a gabonát, a termény cséplése közben. Az, aki nem tudja, hogy mennyi gabona lett elvetetve, azt gondolhatja, hogy minden gabona. Még, amiről úgy gondolja, hogy az is gabona, ott is a nagyszámú tisztulás fog bekövetkezni, Bizonyára azok, akik nem zúgolódnak és bánkódnak, olyanoknak okoznak haragot, akik más helyen vannak megnevezve. „Mert emészt a buzgóság házadért, (Zsolt 69: 10) Látván azok számát, akik gonoszságot gyakorolnak, egy másik helyen azt mondja: „Harag vesz rajtam erőt a bűnösök miatt, akik elhagyják törvényedet.” (Zsolt 119: 53) És lentebb pedig: „Látom a törvényszegőket és undorodom, mert nem tartják meg igéidet.” (Zsolt 119: 158) (Saint Augustine. Exposition of Psalm 30, Sermon 2, n.4)