21. Lehetséges a béke Krisztus nélkül ?

21. Lehetséges a béke Krisztus nélkül ?

Forrás:  ‘New Hymn for Peace’ – Encounter is the Bridge to Peace

 „Mi békére vártunk, de nem jó jött, olyan időre, ami gyógyít, de nézd a terrort.” (Jer 8:15) Ki nem vágyik a békére? De… hogy lehet azt elérni egy olyan világban, amelyet számos bonyolult probléma kavar fel?

Századokkal az Úr születése előtt, Izajás már megjósolta, hogy Ő a „Béke Hercege” lesz. (Iz 9,6). Az apostolok, úgy, ahogy az ő Mesterük tette – mindenek előtt Szent Pál – mindig a békét ajánlották a hallgatóiknak, és az általa írt levelek címzettjeinek. És az Anyaszentegyház, a Szentlélek által sugalmazva, mindig meglátta, hogyan vezesse az embereket, az Ő palástja alatt, a béke felé, a nagy Szent Ágoston meghatározásának megfelelve:  pax tranquillitas ordinis – a béke, a rend nyugalma.  (De Civitate Dei, XIX, 13).

Igen, a rend nyugalma, mert a rend, a dolgoknak, a rendeltetésük szerinti helyes elrendelése, és minden emberi lény célja, hogy visszatérjen Istenhez, ahonnan származik. Ezért minden erőfeszítés, ami Istent felejtve törekszik a békére, hiábavaló. Ahogy a próféta mondta, semmi jó nem jön abból, és csak növekszik az erőszak.

Mialatt a síró hangok nem szűnnek – és milyen hangok – egy olyan béke érdekében, amely felejti, hogy mi az a hely, ami megilleti Istent, nagyon hasznos lenne nekünk, ha elmerülnénk az Egyház időtálló tanításában, az igazi békét illetőleg.

FERENC:

[wpdevart_youtube]wCzZpbYlBcY[/wpdevart_youtube]

A Béke Új Himnuszának szövege, Ferenc Pápa szavaival mondva

(Hivatalos angol verzió még nincs, a szó szerinti angol fordítás a spanyol szöveg mellett)

Ez az üzenet, a fényről és reményről

Fény, ami átüti a sötétet

Ne engedd, hogy életedet a múlt vezesse

Mindig előre nézz.

 

A jövőd az elmédben van

És a kezedben és a szívedben.

 

Kórus:

Mindez egy lehet

Nincs több fal

Csak a találkozás értéke

Ami híd a békéhez.

 

Mindez egy lehet

Egység az út

Mindig nyitva a szövetségre

A szeretettel és az igazsággal.

 

Amikor szenvedésre vársz

Tedd, amit a szíved mond

Mióta az igaz tettek fátyla

Az, ami egyedül eljön.

 

A jövőd az elmédben van

És a kezedben és a szívedben.

 

Kórus:

Mindez egy lehet

Nincs több fal

Csak a találkozás értéke

Ami híd a békéhez.

 

Ne hagyd el az azonosságod

Hogy harmóniában élj

Mindez egy lehet

Egység az út

 

Mindig nyitva a szövetségre

A szeretettel és az igazsággal.

(Szöveg: Aleteia)

 

‘Para Que Todos Sean Uno’ (So We Can All Be One) , az új Békehimnusz, négy nyelven fog megjelenni: spanyolul, portugálul, olaszul és angolul. A dal (spanyolul) szintén elérhető, minden disztribútornál. Odino évekig dolgozott különféle humanitárius ügyekért, és 2009-ben, 23 nemzetközi szervezet által megválasztották, hogy ő legyen a ‘Hang a Békéért a Világban’.

A „Mindnyájan lehetünk egyek”, a Sony által terjesztve, most is elérhető, csak spanyolul, de Faccia azt mondta, hogy jelenleg is folyamatban van különböző változatok kiadása, angolul, olaszul, lengyelül, arabul és portugálul. Faccia szerint Ferenc Pápa elmondta neki, hogy ő „valóban kedveli ezt az éneket”.

A „Mindnyájan lehetünk egyek”-et illetőleg, Odino Faccia megjegyzi: „Különféle Ferencről szóló szövegek közül válogattunk – a himnusznak egy világos célja van – a címe sokat elmond”

Egy vatikáni szóvivő mondta a CBS News-nak kedden, hogy a pápa a szöveget látta előzőleg, és ráütötte az engedélyező pecsétjét. Faccia előadta a dalt, nagy hallgatóság előtt a Szent Péter téren, a március 30-i Virágvasárnapi mise után. Ő azt mondta az olasz médiának, hogy a pápa azt mondta neki, hogy tetszett neki az előadás. Faccia még mondta az olasz médiának, hogy maga a pápa kérte őt, hogy írjon egy dalt a békéről, amelyben használja a főpap saját szavait.

Tartalomjegyzék I. A béke a világtól, vagy az emberi lénytől származik? Szentírás -Az erények kedveznek a békének. -Bölcsesség: út a békés élethez. -Az Isten törvényeinek szeretete, a béke teljessége. -A konfliktusok az emberi indulatokból erednek. -Krisztus a mi békénk: Ő tett minket Isten családjának tagjaivá. -Isten úgy akarta, hogy mindent az Ő Keresztjének Vére által békítsen ki. XII. Piusz -Igazságos és tartós békét csak Krisztus törvényei, az igazságosság betűje által lehet elérni. -A helyes utat elvesztettük, a Krisztustól való eltávolodás következtében, úgy a magán, mint a közélet területén. XVI. Benedek -Isten elismerése nélkül nem lesz béke, az emberiség számára. -A béke Isten ajándéka, amely Isten tervével összeférő, személyes választ kíván. XI. Piusz -Jézus Krisztus elhozta a világba a békéhez vezető megoldást: az igaz béke eléréséhez vezető egyetlen valamirevaló törekvés, a Krisztus Királyságának a visszaállítása. -A Krisztustól való eltávolodás következtében, elvesztettük A helyes utat, úgy a magán, mint a közélet területén. Aquinoi Szent Tamás -Mivel a béke a könyörület gyümölcse, a kegyelem nélkül igazi béke nem létezhet.   II. A határok nélküli béke, az Jézus Krisztus békéje? Szentírás -Jézus Krisztus szétválasztást hozott, és előre megmondta, hogy gyűlölni fogják azokat, akik Őt követni fogják. -Jézus Krisztus szétválasztást hozott, még a családon belül is. -Jézus békéje más, mint a világ békéje. -A világ gyűlöli azokat, aki Jézus Krisztushoz tartoznak. -A bűnösökkel való összekeveredés veszélye. -Az eretnek nincs Istennel egyesülve, és menekülni kell az ilyen személy elöl, hogy nehogy, vele legyen bűnrészes. II. János Pál -Jézus nem egyszerűen békét ad, – hanem, az Ő békéjét adja, ami rendet és igazságot követel. XI. Piusz -Tekintettel a meggondolatlan pan-keresztényekre, (?) emlékezzetek, hogy Szent János megtiltott minden kapcsolatot azokkal, akik nem tartják meg az igaz tanítást. IX. Piusz -Az állandó egyezkedés szava mindent elveszít, azon kifogás alatt, hogy mindent meg fog megnyerni. Szent Ágoston -Azok, akik a szavakat szeretik, hamis békével csapják be magukat, hogy saját kedvenc szavaiknak örvendezhessenek. Hittani Kongregáció -A viszonylagos elméletek úgy tekintik az Egyház missziós kijelentéseit, mintha azok veszélyesek lennének a békére. III. A találkozás, mindig csak jó eredményeket hoz? Szentírás -A veszélye annak, hogy kárt okozzunk valaki hitében. VI. Pál -Az apostolkodás állandó harcban áll – az apostol kötelessége, hogy ne hassanak rá a tévedések. -A közvetlen veszélye annak, hogy valaki elvesztődjön a jelenlegi átalakulások közepette, arra kötelez, hogy az illető elmélyítse az Egyházzal kapcsolatos tudását, a Szentírással és a Szent Hagyománnyal összhangban. XII. Piusz -Még, az egység elősegítésének jelszava alatt sem lehet, az igazságot elrejteni. XI. Piusz -Azért, hogy tömegeket megnyerjenek, az Egyház ellenségei, a velük való együttműködésre hívják a katolikusokat, az emberiesség, a kegyesség és a béke jótéteményeire hivatkozva. IX. Piusz -A keresztény kegyesség elvárja, hogy azokat, akik a Katolikus Egyháztól elszakadtak, megmentsék a sötétség és tévedések elöl.  Aquinoi Szent Tamás -Az egyszerű hívő, nem kell a hitetlenekkel értekezzen, azért, hogy az elferdülés veszélyét elkerülje. IV. A békére vonatkozó igaz Tanítás hirdetésének fontos kötelessége, és ennek kapcsolata Istennel. Szentírás -A fontos kötelessége annak, hogy teljes mértékben egységben legyünk, Urunkkal Jézus Krisztussal. -Jaj nekem, ha nem a Szentírást prédikálom. -Hogyan hihet bárki, ha senki sem prédikál? -Ha az Isten Szavát nem hirdetik, az emberek megszűnnek az igazat hallani, és legendák felé fognak eltérni. I. Vatikáni Zsinat -Az Egyház kötelessége, hogy betiltsa a tévedéseket, hogy senki ne essen tévedésbe. Szent X. Piusz -A béke, csak az értelem fényében fog létrejönni, az isteni ismeretek irányítása által. -A legnagyobb kötelessége egy pásztornak, hogy a hittel élőket képezze. Nagy Szent Gergely -Az, aki nem táplálja Isten nyáját, nem szereti a Legfőbb Pásztort. II. János Pál -Súlyos tévedés, az Egyház és a világ közötti határokat ködösíteni. -Állandó kísértés, az igazságon kívül, az illuzórikus szabadságot kutatni. XIII. Leo -Csendben maradni, a gyávák sajátsága, és azoké, akik az igazságot vonják kétségbe – és Isten előtt sértő. Aranyszájú Szent János -Az, akinek hatalma van, de nem tanít, áthágja a törvényt.

Szentírás

– Az erények kedveznek a békének.

Ha egy férfi útja kedves az Úr előtt, ellenségeit is kibékíti vele. (Péld 16,7)

– Bölcsesség: út a békés élethez.

Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert! – Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van. (Péld 3, 13.17)

– Az Isten törvényeinek szeretete, a béke teljessége.

Akik szeretik törvényedet, azoké a béke teljessége, azért soha el nem buknak. (Zsolt 119,165)

– A konfliktusok az emberi indulatokból erednek.

Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban? Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nem a tiétek, mert nem kéritek. Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok. Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz Istennek. Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás: „Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek ő adott bennünk otthont”? Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.” Vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek. Ismerjétek el nyomorúságtokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket. (Jak 4,1-10)

– Krisztus a mi békénk: Ő tett minket Isten családjának tagjaivá.

Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek. Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. (Ef 2,14,20)

– Isten úgy akarta, hogy mindent az Ő Keresztjének Vére által békítsen ki.

Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett. (Kol 1,17-20)

XII. Pius

Megj: Még nincs birtokunkban magyar fordítás

– Igazságos és tartós békét csak Krisztus törvényei, az igazságosság betűje által lehet elérni.

Lelkipásztori kötelességtek lesz a rátok bízott híveket nemcsak fokozott imára buzdítani, hanem jámbor bűnbánati és engesztelő cselekedetekre is, amelyek a magán és nyilvános bűnökkel olyan súlyosan megbántott isteni felségnek kedves elégtételt nyújtanak. Azonban mikor ezt a felhívásunkat kötelességteknek megfelelően a keresztény hívekkel közlitek, figyelmeztessétek őket azokra az alapelvekre is, amelyekből az igazi béke meríthető és amelyek szerint azt megalkotni és megerősíteni lehet. Béke, amint azt jól tudjátok, csak a keresztény elvekből és komolyan és őszintén élt keresztény parancsolatokból származhatik. Ezek ugyanis az embereket igazságra, igazságosságra és szeretetre tanítják, vágyaikat megfékezik, érzelmeiket alávetik a józan észnek, az észt az Isten iránti engedelmességre sarkalják és végül mindenkit, a hatalom birtokosait is, arra bírják, hogy a vallásnak megadják az azt megillető szabadságot, abban a tudatban, hogy a vallás nemcsak az örök boldogság elnyeréséhez segít bennünket, ami elsőrendű feladata, hanem az állam alapjait is védi.” (Pius XII. Encylcical Summi Maeroris, On Public Prayers for Peace, July 19 1950)

-A helyes utat elvesztettük, a Krisztustól való eltávolodás következtében, úgy a magán, mint a közélet területén.

Let all remember that the flood of evil and disaster that has over-taken the world in past years was due chiefly to the fact that the divine religion of Jesus Christ, that provider of mutual charity among citizens, peoples and nations, did not govern, as it should, private, domestic and public life. If things have gone wrong on account of the desertion from Christ, public and private life must return to Him as soon as possible: if error has clouded the minds of men, they must return to that truth which, revealed from on high, indicates the right way to heaven: if hatred has brought them fatal results, they must return to Christian love which alone can heal their many wounds, and carry them over the crisis so filled with danger.  (Pius XII. Encylcial Optatissima Pax, no. 7, December 18, 1947)

XVI. Benedek

– Isten elismerése nélkül nem lesz béke, az emberiség számára.

Mivel emberként mindannyian ugyanazt az utat járjuk, testvérek is vagyunk. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki elkötelezze magát az Isten előtti felelősség útján, elismerve Őbenne a saját és a másik ember létének ősforrását. E legfőbb Elvhez visszanyúlva lehet felfogni minden ember feltétel nélküli értékét, és így valósulhatnak meg az emberiség megbékélésének előfeltételei. E transzcendentális Alap nélkül a társadalom csak egymás mellett élők gyülekezete, nem olyan testvérek közössége, akik egy nagycsalád alkotására hivatottak. (Üzenet a béke 41. világnapjára XVI. Benedek pápa 6.p. 2008. január 1. )

-A béke Isten ajándéka, amely Isten tervével összeférő, személyes választ kíván.

A béke ajándék és feladat is egyszerre. Ha igaz az, hogy az egyének és népek közötti béke – az egymás mellett élni tudás, az igazságosságon és szolidaritáson alapuló kapcsolatok építése – olyan elkötelezettséget jelent, amely nem ismer megállást, még inkább igaz, hogy a béke Isten ajándéka. A béke ugyanis az isteni cselekvés egyik jellemzője, amely a rendezett és harmonikus világegyetem teremtésében éppúgy megnyilvánul, mint az emberiség megváltásában, amit ki kell vezetni a bűn rendezetlenségéből. A teremtés és megváltás tehát az a kulcsgondolat, mely elvezet minket földi létünk értelmének megértéséhez. Tiszteletreméltó elődöm, II. János Pál, 1995. október 5-én az ENSZ Közgyűlésének azt mondta, hogy „nem irracionális vagy értelmetlen világban élünk (…), létezik egy morális logika, mely bevilágítja az emberi létet és lehetővé teszi a párbeszédet emberek és népek között.” A természetfeletti „nyelvtan”, vagyis az igazságosságon és szolidaritáson alapuló egyéni cselekvés és kölcsönös kapcsolatteremtés szabály együttese bele van írva minden ember lelkiismeretébe, ahol Isten bölcs terve tükröződik. Ahogy nemrégiben aláhúztam, „hiszünk abban, hogy mindennek az eredeténél ott áll az örök Ige, az Értelem és nem az Értelmetlenség.” A béke olyan feladat, mely mindenkit az isteni tervhez hűséges személyes válaszra kötelez. E válaszban a döntő szempont e „nyelvtan” tiszteletben tartása, melyet az isteni Teremtő írt az ember szívébe. (Üzenet a béke 40. világnapjára XVI. Benedek pápa 3.p. 2007. január 1. )

XI. Pius

– Jézus Krisztus elhozta a világba a békéhez vezető megoldást: az igaz béke eléréséhez vezető egyetlen valamirevaló törekvés a Krisztus Királyságának a visszaállítása.

– A Krisztustól való eltávolodás következtében, elvesztettük a helyes utat, úgy a magán, mint a közélet területén.

Mindenekelőtt az emberek lelkét kell megbékíteni. Az a külszínre való béke nem sokat ér, amely az emberek érintkezését szabályozza és irányítja, mint valami udvariassági szabály. Ellenkezőleg, oly békére van szükség, mely áthatja és megnyugtatja a lelkeket s azokat hajlandóvá és készségesekké teszi a mások iránt való testvéri jóindulatra. Csak Krisztus békéje ilyen természetű: Krisztus békéje uralkodjék a ti szíveitekben. (Kol 3,15) A béke, melyet ő ad övéinek, (Jn 14, 27) nem is lehet másminő, mivel ő a szívet nézi és a lelkekben uralkodik, miután ő Isten.

Krisztus békéje a szeretet és igazság. Az Úr Jézus egyébként joggal a magáénak nevezhette ezt a békét, mert ő jelentette ki először az embereknek: ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok. És ő hirdette ki a mindenkire kiterjedő kölcsönös szeretetnek és türelemnek a törvényét, melyet azután saját vérével mintegy megpecsételt: Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket (Jn 14,27), egymás terhét viseljétek, és úgy fogjátok teljesíteni Krisztus törvényét. Ebből azonban az is következik, hogy Krisztus békéje nem térhet el az igazság szabályától, egyrészt azért, mert Isten maga igazsággal ítél, (Zsolt 9,5)másrészt azért, mert az igazság eredménye békesség lesz. (Iz 32,17) De az igazság nem fog érvényesülni a maga vaskeménységében és hajthatatlanságában, hanem a vele egyenlő nagy szeretet mérsékelni fogja, amennyiben ez az utóbbi erény természeténél fogva alkalmas arra, hogy az embereket egymással megbékítse.

Ezt a békét szerezte meg tehát Krisztus az emberi nem számára, sőt amint Szent Pál oly erőteljesen mondja: ő a mi békességünk, mert amidőn az isteni igazságosságnak a keresztfán saját testében elégtételt adott, lebontotta… az ellenségeskedést az ő teste által… békességet szerezvén (Ef 2,14-15) és mindent s mindeneket kiengesztelt Istennel. Pál inkább az isteni szeretet és kiengesztelődés tényét látja és ismeri fel a megváltás művében, mint az igazságosságét, jóllehet azt végül mégis erre kell visszavezetni: Isten Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, (2Kor 5,19) mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta. (Jn 3,16) Idevonatkozóan írja az Angyali Tanító szokása szerint igen találóan, hogy az igazi és valódi béke inkább a szeretetnek, mint az igazságosságnak a műve, mert ez utóbbi eltávolítja a béke akadályait, a jogtalanságot és a kártevést; de a béke maga sajátosan és tulajdonképpen a szeretet ténye. (Summa II-II q.. 29. art. 3. ad. III.)

Krisztusnak békéje tehát a szeretetből indul ki és teljesen a lélekben gyökerezik. Róla is áll, amit Szent Pál az Isten országáról mond, hiszen Isten a szeretet által ura a szíveknek; azt mondja az apostol: az Isten országa nem étel és ital (Rom 14,17) vagyis nem a múlandó javak táplálják Krisztus békéjét, hanem a lelkiek és az örökkévalók, melyeknek értékét és előbbre valóságát Krisztus nem szűnt meg hangoztatni az emberek előtt s velük megértetni. Ezért mondotta: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? vagy mi váltságot adhat az ember lelkéért? (Mt 16,26) Tanította azután azt is, hogy a kereszténynek milyen állhatatosnak és erős lelkűnek kell lennie: Ne féljetek azoktól, kik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet a gyehennába vesztheti. (Mt 10,28) Ebből azonban nem következik az, hogy aki Krisztus békéjét akarja élvezni, annak el kell magától utasítania az élet javait. Ellenkezőleg Krisztus ígérete szerint az ő békéjéhez Ezek is hozzáadódnak: Keressétek azért először az Isten országát és az ö igazságát; és ezek mind hozzáadatnak nektek.(Lk 12,31) De az is meg van írva, hogy az Isten békessége fölülhalad minden értelmet, (Fil 4,7) s ezért az istenes béke uralkodik a vak vágyakon s elkerüli a viszálykodásokat és ellenségeskedéseket, melyek a kapzsiságnak szükségszerű szüleményei…

Föntebb kimutattuk, hogy napjaink zavaros állapotainak egyik legfőbb oka az, hogy igen megfogyatkozott a jognak tekintélye és a tekintélynek tisztelete. Ez pedig azóta van, amióta jónak látták tagadásba venni, hogy a jog és a hatalom Istentől, a világ teremtőjétől és kormányzójától származik. Ezen bajnak orvosságát is a keresztény béke hozza meg. Mivel ez a béke isteni béke; azért ez okból megköveteli, hogy a rend, a törvény és a hatalom sértetlenül megóvasson. Az írás ugyanis azt mondja; A békességben tartsátok meg a fegyelmet. ( Sirák 41,17) Sok békésségük van törvényed szeretőinek. Aki pedig féli a parancsolatot, békességben leszen. (Péld 13,13) Az Úr Jézus pedig nemcsak azt parancsolta: adjátok meg, ami császáré a császárnak, (Mt 22,21) hanem kijelentette, hogy Pilátusban is tiszteli a hatalmat, melyet felülről kapott;(Jn 10,11) hasonlóképen megparancsolta tanítványainak, hogy tiszteljék azokat, kik Mózes székén ülnek, az írástudókat és farizeusokat. (Mt 23,2) Az meg épen csodálatra indít, hogy mily nagyra tartotta a családi életben a szülő hatalmát és mily példaadóan engedelmes volt Máriának és Józsefnek. S végül ő az, aki az apostol által kihirdette a törvényt: Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak; mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől. (Szt. Ágoston, De moribus Eccl. Cath. I. 30.)

Hogy a katolikus egyház milyen és mekkora orvoslást tud adni és kell is adnia a világ megbékítésére, azt bizonyára megérti az, aki figyelembe veszi, hogy Krisztus minő parancsokat és tanításokat adott az ember személyének méltóságáról, az erkölcsök tisztaságáról, az engedelmesség kötelességéről, az emberi társadalomnak isteni rendeltetéséről, a házasság szentségéről és a keresztény családnak szent intézményéről. Ezeket a hitigazságokat azonban, melyeket Krisztus az égből hozott a földre, ő csak az egyházának adta át, még pedig az ő soha meg nem szűnő segítségének és jelenlétének ünnepélyes ígéretével s parancsot is adott az egyháznak hogy azokat, mint tévedéstől mentes tanító, szünet nélkül hirdesse az összes nemzeteknek a világ végéig. Egyedül az egyházat állította Isten ezen igazságoknak és parancsoknak őrzőjéül és magyarázójául. Ezért egyedül benne van az az igazi és kimeríthetetlen képesség, hogy a közéletből, a családból és a társadalomból távol tartsa az anyagelvűség fekélyét, mely oly nagy károkat okozott már. Benne megvan egyúttal a képesség, hogy a bölcseletet túlszárnyaló keresztény tanításnak a lelekről és az ember halhatatlan lelkéről érvényt szerezzen; valamint arra is megvan a képessége, hogy a polgárok minden osztályát, s az egész népet a magasabb fokú jóságnak és a testvériségnek lelkületével összekösse, az egyént pedig Istenhez magához felemelje, miközben az ember méltóságát a jog szerint megvédi. S végül az egyház tud gondoskodni arról, hogy a köz- és magánerkölcsök megjavíttassanak s szentségre neveltessenek, és mindenki teljesen át legyen hatva az Isten tanításaitól és törvényeitől, alárendelve neki, aki a szíveket nézi. (1Kir 16,7) így azután a szent kötelesség tudata töltse be az összes emberek szívét, a magánosokat éppúgy, mint a fejedelmekét, sőt a társadalom közintézményeit is és minden mindenben Krisztus legyen. (Kol 3,11)

Azért is, mivel egyedül az egyházra tartozik, hogy Krisztus erejével és az igazságnak hatalmával, melynek ő a birtokosa, helyesen alakítsa a lelkeket, egyedül ő képes Krisztus igazi békéjét nemcsak a jelenben megadni, hanem azt a jövőre is megerősíteni s elűzni az újabb háborúk veszélyeit, melyek, mint mondottuk, újból fenyegetnek. Isten rendeletéből és parancsából egyedül az egyház tanítja, hogy az embereknek mindenben Isten örök törvényéhez kell alkalmazkodniuk, bármit tegyenek, hivatalosan vagy magánszemélyekként, mint egyének, vagy pedig mint valamely társaság tagjai. Azok a kötelességek nyilvánvalóan a nagyobb fontosságúak, melyek sokak üdvére kihatnak.

Ha tehát a községek és az államok szent kötelességüknek fogják tartani, hogy belső és küldő ügyeikben Jézus Krisztus tanításának engedelmeskedjenek, akkor határaikon belül békességnek fognak örvendeni, egymás között pedig helyre áll a kölcsönös bizalom és az esetleg támadó ellentéteket békésen intézik el.

A legújabb időkig történtek e téren kísérletek, de semmi, vagy nagyon csekély eredménnyel jártak, főleg a népeknek egymás között való súlyosabb természetű összeütközéseik tekintetében. Nincsen ugyanis olyan intézmény, mely az összes nemzetek számára kötelezővé tudna tenni egy a korunknak megfelelő nemzetközi törvénykönyvet. A középkorban rendelkezett ilyennel az az igazi «nemzetek szövetsége», amely nem volt más, mint a keresztény népeknek közössége. A gyakorlatban bár ott is sokszor sérelmet szenvedett a jog, elvben azonban mégis fennállott a jog szentsége, mint valami biztos szabály, s ez érvényesült a nemzetek fölött való Ítélkezésben is.

Van azonban egy isteni intézmény, mely a nemzetközi jognak a szentségét meg tudja védeni, Tudniillik az az intézmény, amely kiterjed minden nemzetre s az összes nemzetek fölött áll, amely a legfőbb tekintéllyel van felruházva, s amely tanítói hatalmának teljessége miatt tiszteletet követel: s ez Krisztus egyháza. Egyedül ez látszik alkalmasnak eme nagy feladatra részben saját természeténél és szervezeténél fogva, részben évezredes magasztos életénél fogva, amelyet a háború viharai nem törtek össze, hanem ellenkezőleg csodásán megnöveltek.

Következéskép az igazi béke, vagyis Krisztusnak annyira óhajtott békéje nem valósulhat meg, hacsak nem követik mindnyájan Krisztus tanítását, parancsait és példáját a köz- és magánélet minden vonatkozásában, s hacsak az egyház az embereknek helyesen berendezett társadalmában nem gyakorolja isteni hivatását azzal, hogy védi Istennek az egyesek és a társadalom felett való jogait. Ebben áll a lényege annak, amit röviden Krisztus országának nevezünk. Jézus Krisztus valóban uralkodik az egyes emberek értelmében a tanításával, uralkodik a lelkekben a szeretettel és uralkodik az embernek egész életében azzal, hogy törvényeit betartják és példáját követik. (XI. Piusz Ubi arcano Dei consilio 1922 december 23)

Aquinói Szent Tamás

-Mivel a béke a könyörület gyümölcse, a kegyelem nélkül igazi béke nem létezhet.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy kétféle egység tartozik a béke mivoltához, amint mondottuk: az egyik a saját törekvések összhangba hozásán alapul, a másik a saját törekvésnek a másik lény törekvésével való összeegyeztetésén. Mindkét egységet a természetfeletti szeretet hozza létre: az előbbi egységet is, amelynek alapján Istent teljes szívből szeretjük, így mindent rá vonatkoztatunk, és így minden törekvésünk egyre irányul, és a másik egységet is, amelynek alapján a felebarátot úgy szeretjük, mint önmagunkat; amiből az következik, hogy felebarátunk akaratát úgy akarjuk teljesíteni, mint a sajátunkat. Ezért a barátság feltételei közé tartozik az akarati választás egysége, […] „a barátoknak az a sajátsága, hogy ugyanazt akarják, és ugyanazt nem akarják. Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a kedvessé tevő kegyelemtől csakis a bűn fosztja meg az embert, amelynek következtében az ember elfordul a helyes céltól és nem igazi célt választ magának. Ezért a törekvése elsődlegesen nem a valódi, hanem a látszólagos végső jóhoz ragaszkodik. Tehát a kedvessé tevő kegyelem nélkül nem lehetséges valódi béke, hanem csak látszólagos. (Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata, II-II, q. 29, A.3, co. / Ad1)

II. A határok nélküli béke az Jézus Krisztus békéje?

Szentírás

– Jézus Krisztus szétválasztást hozott, és előre megmondta, hogy gyűlölni fogják azokat, akik Őt követni fogják.

Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. (Mt 10,34-36)

– Jézus Krisztus szétválasztást hozott, még a családon belül is.

Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – meghasonlást. Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.” (Lk 12,51-53)

– Jézus békéje más, mint a világ békéje.

Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen (Jn 14,27)

– A világ gyűlöli azokat, aki Jézus Krisztushoz tartoznak.

Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. (Jn 15, 18-19)

-A bűnösökkel való összekeveredés veszélye.

Levelemben már megírtam nektek: Ne barátkozzatok romlott emberekkel. Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból. Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt. Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül! (1 Kor 5,9-13)

– Az eretnek nincs Istennel egyesülve, és menekülni kell az ilyen személy elöl, nehogy bűnrészes legyen vele az ember.

Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja. Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki. Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben. (2Jn 9-11)

II. János Pál

– Jézus nem egyszerűen békét ad, hanem az Ő békéjét adja, ami rendet és igazságot követel.

Az igazságosság és és béke kéz a kézben együtt járnak, a kettő között állandó dinamikus kapcsolat áll fenn. Az igazságosság és és a béke mindannyiunk javára törekszik, és éppen ez az oka a rendre és tisztaságra való igénynek. Ha az egyik veszélyben van, mindkettő akadozik, ha az igazságosság sérül, akkor veszélybe kerül a béke. […] Istenbe vetett hitünk alapján, aki a szeretet, és egyben egyetemes megváltónk, mi keresztények arra vagyunk hivatottak, hogy igazságosan és békében járjunk el mindenben. Ő a mi békénk és igazságosságunk. Majdnem húsz évvel ezelőtt mondtam el ezeket a szavakat, de a radikális változások, melyek a háttérben zajlanak, azt mutatják, hogy ma még konkrétabb és életbevágóan fontos jelentése van.[…] Az evangélium központi üzenete Krisztus, aki mindannyiunk békéje és kiengesztelődése.  (John Paul II.Message for the Celebration of the World Day of Peace, January 1, 1998)

XI. Pius

– Tekintettel a meggondolatlan pan-keresztényekre, emlékezzetek, hogy Szent János megtiltott minden kapcsolatot azokkal, akik nem tartják meg az igaz tanítást.

A pán-keresztények, akik az egyházak egyesítésére törekszenek, látszólag nemes célt szolgálnak és az összes keresztények közt a szeretet öregbítését akarják. De miképpen lehetséges, hogy a szeretet a hit kárán érvényesüljön? Mint tudjuk, még maga a szeretet apostola, Szent János – aki evangéliumában az Úr Jézus Szentséges Szívének titkait felfedte és tanítványainak örök emlékezetébe véste Krisztus új törvényét: „Szeressétek egymást” – is szigorúan megtiltotta a közösködést azokkal, akik Krisztusnak nem teljes és hamisítatlan tanítását vallják: „Ha ki hozzátok jő és e tudományt nem hozza magával, ne fogadjátok őt házatokba, s ne is köszönjetek neki.” A szeretet éppen a teljes és őszinte hiten alapszik. ( XI. Pius Mortalium Animos 1928. január 6)

IX. Piusz

– Az állandó egyezkedés szava mindent elveszít, azt szándékozva, hogy mindent meg fog nyerni.

A megtévesztésnek és a rendetlenségnek mostani idejében, nem szokatlan látni katolikusokat, keresztényeket – még évszázados klérussal és kolostorokkal sem – akiknek állandóan van az ajkukon egy szavuk a beilleszkedéshez, az egyezkedéshez és tárgyaláshoz. Rendben! Én nem habozok kijelenteni: ezek az emberek tévednek, és nem tartom őket az Egyház legkisebb ellenségeinek. Mi egy korrupt és kárhozatos légkörben élünk, és tudnunk kell, hogy miként tudjuk megőrizni magunkat ettől. Ne engedjük meg magunknak, hogy hamis tantételek fertőzzenek meg, amelyek mindent elveszítenek annak az ürügye alatt, hogy mindent meg fognak menteni. (Pius IX, Speech in the Church of Aracoeli, September 17, 1861)

Szent Ágoston

– Azok, akik a szavakat szeretik, hamis békével csapják be magukat, hogy saját kedvenc szavaiknak örvendezhessenek.

Amit pedig az úr hozzátesz, miszerint: „Nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja”, mi mást jelent, ha nem azt, hogy nem úgy adom nektek ahogyan az emberek adják, akik a világot szeretik. Akik azért biztosítják egymásnak a békét, hogy a perlekedések és a háborúk kellemetlensége nélkül élvezhessék barátjukat a világot, nem az Istent. Amikor úgy adnak békét az igazaknak, hogy nem üldözik őket, még nem az igazi béke, ott még nincs igazi egyetértés, mert a szívek elvannak választva. Ahogyan ugyanis sorstársnak mondják azt, aki a sorsát összeköti valakivel, úgy azt egyetértőnek kell mondani aki a szívet köti össze. Mi vagyunk tehát kedveseim akikre Krisztus békét hagy, a békéjét adja nekünk. Nem úgy mint a világ, ahogyan az, aki a világot alkotta. Mi, hogy egyetértők legyünk, kössük össze egymással a szívünket, és egy szívként emeljük fel , hogy ne romoljék meg a földön. (Saint Augustine. Tractates on the Gospel of Saint John, Tractate 77 no.5)

Hittani Kongregáció

– A relativista elméletek úgy tekintik az Egyház missziós kijelentéseit, mintha azok veszélyesek lennének a békére.

Az Egyház folyamatos missziós igehirdetését napjainkban relativista elméletek veszélyeztetik, melyek nemcsak de facto, hanem de iure (elvileg) is igazolni akarják a vallási pluralizmust. Következésképpen túlhaladottnak tartanak olyan igazságokat, mint például Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának végső és tökéletes volta; (Dominus Jesus, no.4). Hosszú ideig az evangélium hirdetés fontossága nem volt világos számos katolikus hívő előtt sem (Evangelii Nuntiadi, no. 80) Az is nyilvánvaló, hogy az a törekvés, hogy szert tehessünk Isten kinyilatkoztatása teljességének az ajándékára, magában rejtheti az intolerancia attitüdjét, és egy veszélyt a békére. (Congregation for the Doctrine of the Faith,  December 3, 2007)

III. A találkozás, mindig csak jó eredményeket hoz?

Szentírás

– Annak a veszélye, hogy kárt okozzunk valaki hitében.

Dicsekvésetek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti? (1Kor 5,6)

VI. Pál

– Az apostolkodás állandó harcban– az apostol kötelessége, hogy ne hassanak rá a tévedések.

De a veszély fennáll. Valóban a munkás az apostolkodásban állandó tűz alatt áll. A vágynak, hogy testvérekként egyesüljenek, nem szabad felhíguláshoz, a vallási igazságok megfogyatkozásához vezetnie. Az apostolság semmiképpen sem egyezhet bele hitének és cselekedeteinek bármilyen kétértelmű kompromisszumába, sohasem jelentheti a megalkuvást, a keresztény önazonosság feladását, a nézetek összemosását, minthogy gyakorlatilag és elméletileg azok határozzák meg és irányítják keresztény hitvallásunkat. Az úgynevezett irenizmus és szinkretizmus alapjában véve nem más, mint az általunk hirdetni kívánt Isten igéje hatóerejével és tartalmával ellentétes szkepticizmus. Egyedül az fogja eredményesen betölteni apostoli hivatását, aki teljes hűséggel megtartja Krisztus tanítását. Ugyancsak egyedül az tudja magát megóvni az elharapózó tévelygések mételyétől, akinek teljesen a magatartásába ment át a keresztény tanítás, amit vall. (Paul VI. Encyclical Ecclesiam Suam, August 6, 1964)

– Annak a közvetlen veszélye, hogy valaki elvesszen a jelenlegi átalakulások közepette, arra kötelez, hogy az ember elmélyítse az Egyházzal kapcsolatos tudását, a Szentírással és a Szent Hagyománnyal összhangban.

 De azt is tudjuk, hogy a modern világ a változás és felfordulás szorításában van. Olyan fejlődésen megy keresztül, amelyek alapvetően befolyásolják az emberek viselkedését, életét és a gondolkodási szokásait. A nagy haladás, amit a tudományban vittek végbe, (technológia, a társadalmi élet, és a bölcseleti és politikai gondolatoknak a különféle ágai) ami a modern társadalmat ma átjárja, jelentősen befolyásolja az emberek véleményét, és azok szellemi és kulturális törekvéseit. Magát az egyházat is beborítja és megremegteti a változásnak ez a szökőára, mindazonáltal azokra is, akik elhivatottak az egyházhoz, mélyen kihat a világban uralkodó légkör. Fennáll a veszély, hogy összezavarttá, bizonytalanná és rémültté válnak, és ez állapot gyökeret verjen az egyházban is. Ez sokakat arra kényszerít, hogy idegen nézeteket kezdjenek ápolni. Azt képzelik, hogy az egyháznak le kellene mondania a vezető szerepéről, és fogadjon el egy teljesen új és példanélküli életformát. […] Hatásos orvosságra van szükség, ha e veszélyek bármelyikét, – melyek ma sokfelé eluralkodtak – el akarjuk hárítani, és azt gondoljuk, hogy a gyógymódot az öntudat erősítésében kellene megtalálni az egyház részéről. Az egyháznak be kell vinnie Jézus Krisztust az elmékbe, egy tisztább elképzelést arról, amit igazában elfogadott és rögzített a Szentírásban, az Apostoli tradíciókban, és a Szenthagyománya által, és ahogyan azt értelmezi és magyarázza a Szentlélek ihletése és irányítása alatt. (Paul VI. Encyclical Ecclesiam Suam, no. 26, August 6, 1964)

XII. Piusz

– Még az egység elősegítésének jelszava alatt sem szabad az igazságot elrejteni.

Még az egység előmozdításának az ürügyén sem szabad egyetlen dogmát sem elleplezni; mert, mint a Alexandriai pátriárka figyelmeztet minket, „bár a békevágy nemes és kiváló dolog, de nem szabad annak érdekében elhanyagolni a Krisztushoz való hűséget.” (Pius XII. Encyclical Orientalis Ecclesiae, April 9, 1944).

XI. Pius

– Az Egyház ellenségei, azért, hogy tömegeket megnyerjenek, a velük való együttműködésre hívják a katolikusokat, az emberiesség, a szeretet és a béke jótéteményeire hivatkozva.

Kezdetben a kommunizmus igaz valóságában, meztelen durvaságában mutatkozott be. Csakhamar belátta, hogy ily módon a népeket elriasztja. Megváltoztatta taktikáját s megkezdte a tömegek csalogatását álarc alatt, elrejtvén igazi szándékait olyan eszmék mögé, amelyek önmagukban jók és tetszetősek. Észrevették a kommunista vezérek az általános békevágyat s úgy viselkednek, mintha ők volnának a világbéke-mozgalom legbuzgóbb hívei és terjesztői. Ugyanakkor azonban szítják az osztályharcot és patakokban folyik a vér. S mivel jól tudják, hogy belső békebiztosítékaik nincsenek, a határtalan hadi fölszerelésen dolgoznak. Különböző elnevezések alatt — a kommunizmus gondos elhallgatásával — egyesületeket és folyóiratokat alapítanak, amelyeknek célja eszméiket egyébként hozzáférhetetlen körökbe is becsempészni. Sőt csalárdsággal még katolikus és vallásos társulatokba is igyekeznek befurakodni. Fölszólítják a katolikusokat jótékonysági mozgalmakban és szeretetművekben közreműködésre, és sokszor olyan javaslatokat tesznek, amelyek a keresztény szellemmel és az egyház tanításával pontosan megegyeznek, bár befelé gonosz elveiket föl nem adják.[…] Vigyázzatok — Tisztelendő Testvérek —, hogy a hívők meg ne csalódjanak. A kommunizmus magja rossz. Semmiféle téren nem szabad vele közreműködni, ha a keresztény kultúrát megmenteni akarjuk. Épen az elámítottak lesznek a kommunizmus első áldozatai, miután azt saját országukban uralomra segítették. Minél ősibb és magasabb valamely ország keresztény kultúrája, amelybe a kommunizmus beférkőzni tud, annál szörnyűbb pusztításban tombolja ki magát az istentelenek gyűlölete.( XI. Pius Divini Redemptoris 1937)

IX. Pius

– A keresztény szeretet elvárja, hogy azokat, akik a Katolikus Egyháztól elszakadtak, megmentsük a sötétségből és tévedésekből.

De, isten megtiltotta azt a katolikus egyház fiainak, hogy valaha is ellenségesek legyenek azokkal szemben, akik nem csatlakoznak hozzájuk ugyanebben, a hit és szeretet kötelékben; Ellenkezőleg, nekik különösen meg kellene kísérelniük, kiemelni őket a tévedésük sötétségéből, melyekbe sajnálatosan beleestek, és vissza vezetni őket a katolikus igazságokhoz és a legszeretetteljesebb anyaszentegyházhoz, amely sohasem szűnik meg kinyújtani az anyai kéz szeretetét feléjük , és a keblére fogadni őket. Így a szilárd megalapozott hit, remény és a szeretet, valamint gyümölcsöző jótettei által, ők is üdvösségre juthassanak (Pius IX.Encyclical Quanto Conficiamur Moerore, August 10, 1863)

– Azok, akiket vonzanak a meggondolatlan egyezkedések, veszélyesebbek, mint a kijelentett ellenségek

Eközben, holott a világ gyermekei ügyesebbek, mint a világosság gyermekei, mesterkedéseiknek kétségtelenül kevesebb sikere lett volna, ha azok közül, akik a katolikus nevet viselik, egy nagy rész nem nyújtott volna nekik baráti jobbot. Igen, sajnos vannak emberek, akik azt a benyomást keltik, mintha ellenségeinkkel akarnának megegyezni, és azon igyekeznek, hogy a világosság és a sötétség között szövetséget hozzanak létre, megegyezést az igazságosság és az igazságtalanság között azon doktrínák segítségével, melyeket „liberál-katolikusnak” neveznek, és amelyek a legkártékonyabb elvekre támaszkodva a világi hatalomnak hízelegnek, amikor az a lelki dolgok területét magához rántja, és az embereket még a legjogtalanabb törvények tiszteletére, vagy legalábbis tolerálására buzdítja, egészen úgy, mintha nem lenne megírva, hogy senki nem szolgálhat egyszerre két úrnak. Ezek az emberek minden bizonnyal veszedelmesebbek és vészterhesebbek, mint a nyílt ellenségek! Egyfelől, mert azok igyekezetét támogatják, anélkül, hogy észrevennék, talán anélkül, hogy saját maguk ezt tudnák, másfelől, mert ők éppen még a kifejezetten elítélt vélemények határán belül állva, az integritás és a tanbeli kifogástalanság bizonyos tiszteletét élvezik, miáltal a meggondolatlan béke-barátokat magukhoz vonzzák, és a becsületes embereket megtévesztik, akik egy kifejezett tévtan ellen maguk is fellázadnának. Ily módon szakadást idéznek elő a lelkekben, megbontják az egységet és gyengítik azokat az erőket, melyeket egyesíteni kellene, hogy mind együtt az ellenség ellen vonuljanak. (Pius IX. Per Trisstisima – Brief addressed to the Circle of Saint Ambrose of Milan, March 6, 1873)

Aquinói Szent Tamás

– Az egyszerű hívő nem kell, hogy a hitetlenekkel kommunikáljon azért, hogy az elferdülés veszélyét elkerülje.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a hívők számára valamely személlyel való közösködés kétféleképpen van megtiltva: egyik módon annak a személynek a büntetésére, akitől a hívőkkel való közösködés meg van vonva; másik módon azoknak a védelme érdekében, akiknek meg van tiltva a másokkal való közösködés.[…] De a második módot illetően úgy tűnik, hogy megkülönböztetést kell tenni a személyek, foglalkozások és idők körülményei alapján. Ha ugyanis egyeseknek olyan erős a hite, hogy a hitetlenekkel való közösködéstől inkább a hitetlenek megtérése, mint a hívőknek a hitetlenekhez való pártolása remélhető, nem kell megtiltani számukra az olyan hitetlenekkel való közösködést, akik a hitet nem fogadták el, vagyis a pogányokkal és a zsidókkal való érintkezést; kiváltképpen, ha sürgető szükség esete áll fenn. Ha azonban egyszerű és gyenge hitű személyekről van szó, akiket a hitetlenekkel való érintkezés valószínűleg megzavar, akkor meg kell tiltani számukra a hitetlenekkel való közösködést, különösen a bizalmas és szükségtelen kapcsolatokat. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica II-II, q.10, a.9)

IV. A békére vonatkozó igaz Tanítás hirdetésének fontos kötelessége, és ennek kapcsolata Istennel.

Szentírás

– Annak a fontos kötelessége, hogy teljes mértékben egységben legyünk Urunkkal, Jézus Krisztussal.

Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór. (Mt 12,30 Lk 11,23)

– Jaj nekem, ha nem a Szentírást prédikálom.

Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. (1Kor 9,16-17)

– Hogyan hihet bárki, ha senki sem prédikál?

De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?” A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. (Róm 10,14-17)

– Ha az Isten Szavát nem hirdetik, az emberek megszűnnek az igazat hallani, és legendák felé fognak eltérni.

Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. (2 Tim 4,1.5)

I. Vatikáni Zsinat

– Az Egyház kötelessége, hogy száműzze a tévedéseket, hogy senki ne essen tévedésbe.

Az Egyháznak továbbá, mely a tanítás apostoli tisztével együtt parancsul kapta, hogy a hitletéteményt őrizze, Istentől kapott joga és kötelessége az áltudományt (vö. 1 Tim 6,20) kárhoztatni, nehogy bárki is megcsalatkozzék a világi bölcsesség és hiú ámítás által (vö. Kol 2,8; 2. Kánon). Ennélfogva minden keresztény hívőnek ilyetén, a hit tanával ellenkezőnek megismert véleményeket, főleg ha azokat az Egyház már elvetette, nemcsak hogy tilos a tudomány valódi vívmányaiként védelmezni, sőt inkább szoros kötelességük azokat az igazság hamis színezetével bíró tévedéseknek tartani. (Denzinger FJ-3018, Zsinat, I. Vatikáni Zsinat, 1869. december 8.)

Szent X. Pius

-A béke, csak az értelem fényében fog létrejönni, az isteni ismeretek irányítása által.

  (Saint Pius X. Encyclical Acerbo Nimis, on the Teaching of Christian Doctrine, April 15, 1905)

– A legnagyobb kötelessége a pásztornak, hogy a hívőket oktassa.

(Saint Pius X. Encyclical Acerbo Nimis, on the Teaching of Christian Doctrine, April 15, 1905)

Nagy Szent Gergely

– Az, aki nem táplálja Isten nyáját, nem szereti a Legfőbb Pásztort.

Ezért mondja az Igazság tanítványainak: Nem rejthető el a hegyen fekvő város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóra, hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak (Mt 5,14-15). Ezért mondja Péternek: Simon, János fia, szeretsz-e engem? Aki midőn legott válaszolna, hogy szereti, ezt hallotta: Ha szeretsz engem, legeltesd az én juhaimat (Jn 21,16 sk.). Ha tehát a legeltetés vállalása a szeretetnek bizonyítéka, az Isten nyájának legeltetését visszautasító, erényekkel ékesített ember azt bizonyítja, hogy nem szereti a legfőbb pásztort. (Saint Gregory the Great. Pastoral Rule, Book I, c V)

II.János Pál

– Súlyos tévedés az Egyház és a világ közötti határokat ködösíteni.

Ami a kérdés alapjául szolgál az a világ és az egyház kapcsolata. […] A fejlett szekularizálódó társadalom magával hozza azt a tendenciát, hogy elmosódnak a határok az egyház és a világ között. Bizonyos szempontból az uralkodó kultúra a keresztény közösségek számára olyan feltételeket szab, melyet az evangélium nem tesz lehetővé. […] Ezzel gyakran kéz a kézben jár az erkölcsi rossz kritikátlan megközelítése, és hogy vonakodik elismerni a bűn valóságát és a megbocsátás szükségességét. Ez a hozzáállás ölt testet a modernizmus eltúlzott optimizmusában a „kereszt” iránti nyugtalanságban, és mindahhoz való viszonyulásban, amit a keresztény élet magában foglal. A múltat túlságosan könnyen elutasították, és a horizontális létsíkot annyira túlhangsúlyozták, hogy az emberiség természetfeletti érzéke meggyengült. (II. János Pál ,Ausztrália „ad limina” látogatás 1998)

– Állandó kísértés illuzórikus szabadságot keresni az igazságon kívül.

Az ember, annak a titokzatos eredeti bűnnek következtében, melyet a „hazug és a hazugság atyja” (Jn 8,44) a Sátán ösztönzésére követett el, állandóan kísértést szenved, hogy elforduljon az élő és igaz Istentől, bálványokhoz kötődjék (vö. 1Tesz 1,9), és fölcserélje„Isten igazságát a hazugsággal” (Róm 1,25); elhomályosult tehát a képessége, hogy megismerje az igazságot, és meggyengült az akarata, mellyel alávetheti magát az igazságnak. Így, a relativizmusra és a szkepticizmusra hagyatkozva (vö. Jn 18,38) elindul, hogy az igazságon kívül keresse a szabadság illúzióját. De a tévedésnek semmiféle bűnös homálya sem képes teljesen kioltani az emberben a teremtő Isten világosságát. Az emberi szív mélyén mindig megmarad az abszolút igazság nosztalgiája és a szomjúság, hogy eljusson az igazság megismerésének teljességére. (II. János Pál enciklika Veritatis Splendor, 1. p.)

XIII. Leo pápa

– Csendben maradni a gyávák sajátsága, és azoké, akik az igazságot vonják kétségbe – ez jogtalanság Isten iránt.

De amikor szükség azt hozza, nem csak azok kötelessége a hit épségének megőrzése akiket hivatali kötelességbeli szabály köt, vagy amint Szent Tamás mondta: „Szükség esetén, mindenki köteles a hitét mások előtt nyíltan megvallani, más hívők okulására illetve megerősítésére, vagy a hitetlenek gúnyolódósának elhallgattatására.” (Sth. II-II.3,a.2) Meghátrálni az ellenség előtt, vagy csendben maradni, amikor ilyen támadások merülnek fel az igazság ellen , jellemtelen emberre vall, vagy kételkedésre vall, hitének igazsága felől. Mindkét esetben, az ilyen magatartás szégyenletes és sérti az Istent, ez összeegyeztethetetlen az ember üdvösségével. Az ilyen fajta magatartás csak a hit ellenségeit erősíti, mert semmi sem bátorítja bűnre a gonoszt annyira, mint bátrak részéről a jó hiánya  (Leo XIII. Encyclical Sapientiae Cristianae, no.14, January 10, 1890)

Aranyszájú Szent János

– Az, akinek megvan a tekintélye a tanításra, de nem tanít, az áthágja a törvényt.

De lásd az elejéről, ahonnan kezdődik az ő vétkének súlya: „Mert mondják ők, de nem teszik”. (Mt 23,1-3) Mindenki méltó a feddésre, aki áthágja a törvényt, de akinek megadatott a tanítás hatalma és nem teszi, kétszeresen, sőt háromszorosan is megérdemli, hogy őt megfeddjék. Az első ok, mert áthágja, a másik, mert jobbíthatna másokat, de nem mozdul, ezért méltó a megkettőzött büntetésre, a harmadik, mert a többieket megrontja azáltal, hogy törvényt az írástudók székéből szegi meg.  (Saint John Chrysostom. Homily LXXII on the Gospel of Saint Matthew, no.72)