| 12. A vérökumenizmus egy felbecsülhetetlen értékű hozzájárulás a keresztény egységhez? |
Forrás: Ecumenism of Blood is a Priceless Contribution toward Christian Unity
A mi legalapvetőbb ismereteinkből, a Katekizmust illetően, tudjuk, hogy a „Vérkeresztség” által akkor is beágyazódnak a Szent Egyházba mindazok, akik a Krisztusba vetett hitük miatt haltak meg, ha még nem részesültek a Szentségi Keresztségben. Ezzel szemben Ferenc „vérökumenizmusról” beszél, amely mindazokat egyesítené, akik üldöztetést szenvednek: katolikusok, ortodoxok, koptok és lutheránusok, időnként még muszlimok is, és más vallások lelkészei is a listán vannak. Következésképpen, sok kérdés merül fel.
FERENC:
‘Ma a keresztények üldözésének vagyunk tanúi, és … Én épp Albániában voltam … és ott mondták nekem, hogy tőlük nem kérdezték, hogy „te katolikus, vagy ortodox vagy?” Bumm! Jelenleg a Közel Keleten, Afrikában és sok más helyen halnak meg keresztények! És nem kérdik tőlük, hogy ők pünkösdisták, lutheránusok, kálvinisták, anglikánok, katolikusok, ortodoxok,… Ha ők keresztények, megölik őket, mert Krisztusban hisznek. Ez a vérökumenizmus.
Én emlékszem: egyszer Hamburgban voltam, 1986 vagy 87 táján, és egy katolikus pappal találkoztam. Ez a pap, egy másik katolikus pap szentté avatásának ügyén dolgozott, akit a nácik fejeztek le, mert a Katekizmust tanította fiataloknak. Miközben ezt tanulmányozta, látta az aznapi kivégzettek listáját, és közvetlen a pap után egy lutheránus lelkész neve volt, akit ugyanazért ítéltek el. Tehát a katolikus pap vére a lelkész vérével keveredett. A katolikus pap elment a püspökhöz, és mondta neki: „Vagy dolgozok a két egyesített ügyért, vagy nem teszek semmit.” Vérökumenizmus. (Address to the leaders of the Communion of Evangelical Episcopal Churches)
[Andrea Tornielli]: Elsőbbséget jelent az ön számára, a keresztény egység?
[Ferenc]: Igen, számomra az ökumenizmus elsőbbséget élvez. Ma vérökumenizmus van. Bizonyos országokban megölik a keresztényeket, mert keresztet viselnek, vagy mert van Bibliájuk, és mielőtt megölnék őket, nem kérdik tőlük, hogy ők anglikánok, lutheránusok, katolikusok vagy ortodoxok. A vérük összekeveredik. Azok számára akik ölnek, ők keresztények. Mi a vér által vagyunk egyesülve, akkor is ha még nem tettük meg a szükséges lépéseket, a köztünk való egységre, és lehet, hogy nem jött még el ennek az ideje. Az egység, egy ajándék, amit nekünk kérnünk kell: Én ismertem egy egyházmegyés papot Hamburgban, aki egy másik katolikus pap szentté avatási ügyével foglalkozott, akit a nácik lefejeztek, mert a gyerekeknek tanította a Katekizmust. A halálraítéltek listájában utána egy lutheránus pap volt, akit ugyanazért öltek meg. Az ő vérük összekeveredett. A katolikus pap mondta nekem, hogy elment a püspökhöz, és ezt mondta neki: „Én folytatom ezt az ügyet, de csak úgy, hogy mindkettőért eljárok, nem csak a katolikus papért.” Ez a vérökumenizmus. Ma is létezik; csak olvasni kell az újságokat. Azok, akik a keresztényeket ölik, nem kérik a személyi kártyát, hogy megnézzék melyik egyházban van megkeresztelve. Ezeket figyelembe kell venni. (Interview with Andrea Tornielli, December 14, 2013)
A keresztények által, ezekben az utolsó évtizedekben elviselt szenvedés, egyedi és felbecsülhetetlen módon járult hozzá Krisztus követőinek az egységéhez. Úgy, mint a régi Egyházban, a vértanúk vére, mag lett új keresztények számára. Ugyanígy a mi időnkben, a megszámlálhatatlan keresztény vére, az egység magjává lett. A szenvedés ökumenizmusa, és a vértanúság vére, erős felszólítás, hogy együtt járjuk az egyházak közötti megbékélés hosszú útját, bátran és határozottan átadva magunkat, a Szentlélek munkálkodásának. Mi úgyszintén érezzük az adósságát annak, hogy ezt a testvéri utat kövessük, hálával tartozva oly sok fivérünk, és nővérünk szenvedéséért, amely szabadító, mert Krisztus szenvedésével egyesül. (Speech to Patriarch Karekin II, May 8, 2014)
„Az üldözőink előtt mi nem vagyunk megosztva; Mi nem lutheránusok, ortodoxok, katolikusok vagyunk… Nem! Mi egyek vagyunk az ő szemükben! Az üldözőink számára mi keresztények vagyunk! Őket semmi más nem érdekli. Ez a vérökumenizmus, amit mi manapság átélünk. Emlékezzünk: keressük az egységet, ami a Szentlélek műve, és ne féljünk a különbözőségektől. A keresztények lélegzete a Szentlélek új levegőjét szívja be, majd ezt visszalélegzi a világba: Ez a dicséret és a küldetés kiáradásának imádsága. Megosztani a Szentlélekben való keresztséget mindenkivel az Egyházban. A lelki ökumenizmus és a vérökumenizmus Krisztus testének az egysége. Készítsd a menyasszonyt a vőlegénynek, aki eljön. Csak egy menyasszonyt! Ennyi. (Rev 22:17).” (To members of the ‘Catholic Fraternity of Charismatic Covenant Communities and Fellowships,’ October 31, 2014)
„Úgy, ahogy a vértanúk vére, az erő és termékenység magja volt az Egyházban, ugyanúgy a mindennapi szenvedésben való osztozás, az egység tényleges eszközévé válhat. A keresztények borzasztó helyzete, és mindazoké, akik a Közel Keleten szenvednek, nemcsak folytonos imára hív minket, hanem egy megfelelő válaszra is, a nemzetközi közösség részéről.” (Joint declaration: ‘Together in martyrdom’ by Francis and the Patriarch of Constantinople, November 30, 2014)
„Most, az egységért való imában, szeretnék még emlékeztetni a vértanúinkra, a mai nap vértanúira. Ők Jézus Krisztus tanúi, és őket üldözik és megölik, mert keresztények. Azok, akik üldözik őket, nem tesznek különbséget, vallási közösségek között, amelyekhez ők tartoznak. Ők keresztények, és ezért üldözik őket. Ez, fivéreim és nővéreim, a vérökumenizmus. „
(Homily on the Solemnity of the Conversion of Saint Paul the Apostle, January 25, 2015)
„Engedjék meg nekem, hogy az anyanyelvemen szóljak, mikor egy mély és szomorú érzésemnek adok hangot. Ma értesültem annak a huszonegy vagy huszonkét kopt kereszténynek a kivégzéséről. Ők, csak ennyit mondtak: ‘Jézus, segíts!’ Őket csupán azért gyilkolták meg, mert keresztények voltak. Te, testvérem, a beszédedben hivatkoztál arra, hogy mi történik Jézus országában. A mi keresztény testvéreink vére tanúság, amely minket szólít. Függetlenül attól, hogy valaki, katolikus, ortodox, kopt, lutheránus – ez nem számít; ők keresztények. És a vér, ugyanaz. Az ő vérük Krisztust vallja meg. Ezeknek, a mi testvéreinknek az emlékére, akik pusztán azért haltak meg, mert megvallották Krisztust, én azt kérem, hogy bátorítsuk egymást, hogy haladjunk előre ezzel az ökumenizmussal, a vérökumenizmussal, amely erőt ad nekünk. A vértanúk mind keresztények. Imádkozzunk mindnyájan, egymásért.” (Audience with the representatives of the Church of Scotland (Reformed), February 16, 2015)
„Mi felajánljuk ezt az misét, a mi 21 kopt testvérünkért, akiket leöltek, pusztán azért, mert keresztények voltak.” „Imádkozzunk értük, hogy az Úr vértanúkként fogadja őket, és imádkozzunk az ő családjukért, és az én Tawardos testvéremért, aki nagyon szenved.”
(Morning Meditation at Domus Sanctae Marthae, February 17, 2015)
„Nagy nyugtalansággal és szomorúsággal értesültem, a további megrázó erőszakról, amelyeket ártatlan líbiai keresztények ellen követtek el. Én tudom, hogy Szentséged mélyen szenved szívében és gondolataival, hívő gyermekei meggyilkolásának láttán, akiket pusztán azért öltek meg, mert Urunk és Megmentőnk Jézus Krisztus követői voltak. […] Nincs különbség abban, hogy az áldozatok katolikusok, koptok ortodoxok, lutheránusok. Az ő vérük, Krisztus megvallásában, egy és ugyanaz. A mi keresztény fivéreink és nővéreink vére egy tanúság, ami mindenki általi meghallgatásért kiált, aki még különbséget tud tenni, jó és gonosz között.” (Message to the Patriarch of the Ethiopian Tewahedo Orthodox Church, April 21, 2015)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék Firenzei zsinat (XVII. Ökumenikus) – Az Egyházon kívül nincs üdvösség, még azok számára sem, akik Krisztusért ontották vérüket. Laodiceai Zsinat (363-364) – Az eretnek ‘vértanúk’ idegenek Isten előtt. Ruspei Szent Fulgentiusz – Az Egyházon kívül lévőknek nincs üdvösség, még akkor sem, ha vérüket Krisztus nevéért ontották. Karthagói Szent Ciprián – Egy szakadár kiontott vére, nem mossa le a bűn foltját. – Egy szakadár által elszenvedett kínok, nem szolgálnak mint korona, hanem inkább mint büntetés a hitszegésért. – A vérkeresztség haszontalan egy eretnek számára. Szent Ágoston – Azok, akik mint szakadárok, nem folytatnak keresztény életet, nem halnak meg mint vértanúk. – Azokról, akik Krisztus teste ellen lázadnak, nem tételezhető fel, hogy Őérte üldöztetést szenvednek. – Ha egy szakadár szentségtörés bűne alatt hal meg, hogyan nyerhetne keresztséget, az ő vére által? – Nem a szenvedés tesz vértanúvá, hanem a képviselt ügy. – Azok, akik a saját romlottságaik, és a keresztény egység megbontásának szándékáért szenvednek, nem lesznek vértanúk. – Ugyanaz a kemence, amelyik a vértanúkat megtisztítja, az eretnekeket hamuvá változtatja. Alexandriai Szent Dionysziusz – Ördögűzés kell, egy szakadár lelkének megmentéséhez, aki feláldozás előtt áll. Barcelónai Szent Pacian – Egy meggyilkolt szakadár, nem birtokolja a szükséges egységet az Anyaszentegyházzal, ahhoz, hogy vértanúnak lehessen tekinteni. XVI. Benedek – Ha egy eretnek, meg is hal, az igaz hit egy tételéért, nem lehet őt vértanúnak tekinteni. Aquinói Szent Tamás – Az eretnek, aki nem hisz egy hitigazságot, annak nincs hite a többi hitigazságokat illetően sem IX. Pius – Ha legyőzhetetlen tudatlanságban van az ember, nem szabad tovább folytatni a kérdezősködést Katolikus egyház katekizmusa Az Egyház Szent joga evangelizálni azokat, akik nem ismerik az evangéliumot
|
||
– Az Egyházon kívül nincs üdvösség, még azok számára sem, akik Krisztusért ontották vérüket.
Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy senki, aki nincs a katolikus Egyházban, nemcsak a pogányok, hanem a zsidók, vagy eretnekek és szakadárok sem, nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, „amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Mt 25,41), kivéve, hogyha életük befejezése előtt az Egyházhoz csatlakoztak. Az Egyház testének az egysége pedig annyira erős, hogy csak a benne maradóknak szolgálnak üdvösségére az egyházi szentségek, és csak ezeknek számára teremnek örök jutalmakat a böjtölések, alamizsnálkodások és a jámborság többi művei, valamint a krisztusi katonáskodás gyakorlatai. Senki sem üdvözülhet, hacsak nem maradt meg a katolikus Egyház oltalmában és a vele való egységben, bármekkora alamizsnákat adott, vagy akár ha vérét is ontotta Krisztus nevéért. (Denzinger-FJ 1351.)
|
Laodiceai Zsinat (363-364) |
– Az eretnek ‘vértanúk’ idegenek Isten előtt.
9. kánon: Az egyház tagjainak megtiltja, hogy a temetőkben összejöjjenek, és részt vegyenek, az eretnek un. „vértanúk” imádságain, szolgálatain[…] 34. kánon: A keresztények ne forduljanak el Krisztus mártírjaitól, a hamis vértanúk felé, mert azoktól elfordul a Isten. Bocsásd el tehát azokat, és ezek után legyenek kiátkozva(Synod of Laodicea, The Canons, Canon 9/34)
|
Ruspei Szent Fulgentiusz |
– Az Egyházon kívül lévőknek nincs üdvösség, még akkor sem, ha vérüket Krisztus nevéért ontották.
Erősen és kétséget kizáróan hisszük, hogy bárki, legyen bár az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevére megkeresztelve, ha nem tagja a Katolikus Egyháznak, lehet bármily nagylelkű az alamizsnában, vagy akár vérét onthatja Krisztus nevében, menthetetlen. Mindazok számára, akik nem maradnak egységben az egyházzal nem érhető el az üdvösség, annak ellenére, hogy megkeresztelkedett, és annak ellenére, hogy adakozott bőségesen, sőt akkor sem, ha Krisztus nevéért érte őket szenvedés vagy a halál, mivel továbbra is fennáll a tévedésük, az eretnekség vagy szakadárság, ami a pusztulásukhoz vezet. (Saint Fulgentius of Ruspe. Letter to Peter on the Faith, c.39, n.80 – ML 65, 704)
|
Karthágói Szent Ciprián |
– Egy szakadár kiontott vére, nem mossa le a bűn foltját.
Ha összejönnek, gondolhatják-e, hogy Krisztus közöttük van, amikor Krisztus Egyházán kívül jönnek össze. Még ha meg is ölik az ilyet a keresztény név megvallásáért, ezt a szennyfoltot a vér sem mossa le. A Széthúzás kiengesztelhetetlen súlyos bűn, még a halál elszenvedése sem tisztítja le. Nem juthat be a Királyságba az, aki éppen annak jövendő Urát hagyja el. A békét Krisztus adta nekünk; megparancsolta, hogy legyünk egyetértőek és békések, a kedvesség kötelékének romlatlan és sértetlen szövetségét parancsolta. A tanúságtételre nem tarthat igényt az, aki nem őrizte meg a testvéri szeretetet. On the Unity of the Church, p.II, n. 13-14 – ML 4, 510-511)
– A szakadár által elszenvedett kínok, nem szolgálnak koszorúként, hanem inkább büntetésül a hitszegésért.
Nem vehet lakást Istennél, az aki nem akar egyetértő lenni az egyházban. Éghetnek akár lángokban, tűzre vethetik, vadállatok elé dobva adhatják oda életüket, az sem hozza meg számukra a hűség koszorúját, csak a hűtlenség büntetését, amint vallási erényeik dicső betetőzését sem csak a reménytelen pusztulást. Megölhetik az ilyet, de koszorút nem kaphat. Kereszténynek is vallhatja magát az ilyen, hiszen a Sátán is sokszor Krisztusnak adja ki magát. Krisztus maga figyelmeztet erre, amikor ezt mondta: Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én vagyok a Krisztus és sokakat megtévesztenek. (Mt 13,6) Ahogyan az ilyen nem Krisztus csak a név megtévesztő, úgy nem tekinthető kereszténynek az sem aki nem tart ki, Krisztus evangéliumának és hitének igazságában. (Saint Cyprian of Carthage. On the Unity of the Church, p.II, n.14 – ML 4, 510-511)
– A vérkeresztség haszontalan egy eretnek számára. (Saint Cyprian of Carthage, Epistle LXXII (to Jubaianus), n. 21 – CSEL III/1, 794)
|
Szent Ágoston |
– Azok, akik mint szakadárok, nem folytatnak keresztény életet, nem halnak meg mint vértanúk. (Saint Augustine, Letter 204: to Dulcitius, n.4)
– Azokról, akik Krisztus teste ellen lázadnak, nem tételezhető fel, hogy érte üldöztetést szenvednek. (Saint Augustine, Contra Gaudentium Donatistarum Episcopum, lib. I, c.20/n.22)
– Ha egy szakadár szentségtörés bűne alatt hal meg, hogyan nyerhetne keresztséget, az ő vére által? (Saint Augustine. Answer to Petilian the Donatist, Book I, ch.23/52)
– Nem a szenvedés tesz vértanúvá, hanem a képviselt ügy.
Szent Ágoston szerint: „nem a kihívások tesznek valakit vértanúvá, hanem az ügy. (Martyres non facit poena, sed causa.) Azonban az igazi vértanúk olyanok, mint az, akinek az Úr azt mondja: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,1-10) (Saint Augustine. Ennaratio in Psalmum 34/2, n.1, 13)
– Azok, akik a saját romlottságaik, és a keresztény egység megbontásának szándékáért szenvednek, nem lesznek vértanúk. (Saint Augustine. Letter 185, ch.2, n. 9)
– Ugyanaz a kemence, amelyik a vértanúkat megtisztítja, az eretnekeket hamuvá változtatja. (St Augustine Sermo 327 in natali martyrum)
|
Alexandriai Szent Dionysziusz |
– Ördögűzés kell, egy szakadár lelkének megmentéséhez, aki feláldozás előtt áll.
(Saint Dionysius of Alexandria. Letter To Novatian in: Eusebius of Cesarea, Historia Ecclesiastica, lib. III, c. 45) [Novation was killed during the reign of the emperor Valerian I (253-260) – and never considered a martyr by the Church]
|
Barcelónai Szent Pacian |
– Egy meggyilkolt szakadár, nem birtokolja a szükséges egységet az Anyaszentegyházzal, ahhoz, hogy vértanúnak lehessen tekinteni. (Saint Pacian of Barcelona. Epistola II ad Simpronianum, n.VII,7 –ML 13, 1062-1063)
|
XVI. Benedek |
– Ha egy eretnek, meg is hal, az igaz hit egy tételéért, nem lehet őt vértanúnak tekinteni. (Benedict XIV. De Servorum Dei beatificatione et Beatorum canonizatione (syn.), lib.III, c. 20)
|
Aquinói Szent Tamás |
– Az eretnek, aki nem hisz egy hitigazságot, annak nincs hite a többi hitigazságokat illetően sem
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az eretnek, aki nem hisz egy hitigazságot, nem birtokolja sem a formával rendelkező, sem a forma nélküli hit készségét. Ennek oka az, hogy bármely készség faji jellege a formai tárgyától függ, amelynek megszűntével a készség faji jellege nem maradhat fenn. […] Ha az Egyház tanításából egyes tételeket elfogad, más tételeket nem, már nem az Egyház tanításához mint tévedhetetlen szabályhoz ragaszkodik, hanem a saját akaratához. Így nyilvánvaló, hogy az eretnek, aki makacsul tagad egy hittételt, nem kész követni mindenben az Egyház tanítását (ha ugyanis nem makacsul teszi ezt, már nem eretnek, hanem csupán tévedő). Nyilvánvaló tehát, hogy aki egy hitigazsággal kapcsolatban ilyen eretnek, annak nincs hite a többi hitigazságokat illetően sem, hanem a saját akaratának megfelelően egyfajta véleménye van. Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az eretnek a többi hitigazságokat, amelyekkel kapcsolatban nem téved, nem olyan módon tartja, mint a hívő, aki abszolút értelemben, feltétel nélkül ragaszkodik az első igazsághoz, és ez utóbbihoz kell az embert a hit készségének segítenie. Az eretnek a többi hitigazságokat a saját akarata és ítélete alapján fogadja el. ( Aquinói Szent Tamás. A teológia foglalata II-II q. 5. a. 3 )
|
IX. Pius |
– Ha legyőzhetetlen tudatlanságban van az ember, nem szabad tovább folytatni a kérdezősködést.
„Hitünk szerint ugyan szilárdan tartanunk kell azt, hogy az apostoli római Egyházon kívül senki sem üdvözülhet, mert ez az üdvösség egyetlen hajója, s aki nem száll bele, elvész az özönvízben. De mégis hasonlóképpen biztosnak kell tartanunk, hogy akik az igaz vallás ismeretének hiányában szenvednek, ha az leküzdhetetlen, e dolog miatt semmilyen bűn nem terheli őket az Úr színe előtt.” Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van (János 1. levele 3,2) IX. Piusz, „Singulari Quadam” beszéd, (in DS 2865i).
|
Katolikus egyház katekizmusa |
Az Egyház Szent joga evangelizálni azokat, akik nem ismerik az evangéliumot
Pozitívan fogalmazva azt jelenti, hogy minden üdvösség Krisztustól, a Főtől jön az Egyház által, ami az ő teste:
„A Szentírás és a hagyomány alapján a zsinat azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát, egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, mégsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne.”
Ez a megállapítás nem vonatkozik azokra, akik saját hibájukon kívül nem ismerik Krisztust és Egyházát:
„Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget.”
„Jóllehet tehát Isten azokat is, akik önhibájukon kívül nem ismerik az evangéliumot, egyedül általa ismert utakon elvezetheti a hitre, mely nélkül lehetetlen neki tetszeni, az Egyháznak mégis kötelessége és egyúttal szent joga, hogy hirdesse az evangéliumot” minden embernek. (KEK 846-848)