| 20. Krisztus csak a szegényben van jelen? |
Forrás: The poor are the flesh of Christ; and poverty is a theological category
Magyarul. A szegények Krisztus teste; és a szegénység teológiai kategória
A szegények iránti szeretet nem újdonság Krisztus Egyházában, habár egyesek úgy próbálják ezt beállítani, mint egy nemrégi újítást, ami az elmúlt néhány évben tűnt fel. … valójában az Egyház volt az, aki a jótékonysági tevékenységét megtöbbszörözte mindenütt a világban, gyakran a pogányok kemény kritikájával szemben, akik a maguk hedonista szemléletével gúnyolódtak Krisztus követőin. De, a keresztények mindig kitartottak, az isteni Megváltó példájának a követésében, aki követendő példát nyújtott nekünk, és ránk hagyta a könyörület isteni törvényét: mi magának Krisztusnak a képét kell, hogy lássuk, a szenvedőkben!
Mindazonáltal a megtérésre biztató isteni hívás mindenkinek szól, gazdagnak és szegénynek, és az a gazdagság, ami a ‘boldogság’ címet érdemelte ki, az szellemi gazdagság volt, és a világi dolgoktól való elszakadásban, és alázatban áll.
Amikor tehát ilyen szélsőséges szemlélettel állunk szemben, fel kell, hogy tegyük a kérdést: Vannak szegény emberek, akik lélekben éppenséggel gazdagok? Vannak gazdag emberek, akik megváltak vagyonuktól? A ‘szegények melletti választás’ exkluzív, és kizáró? Továbbá, ha a „Krisztus testének” a gondolata kapcsolatban áll a Titokzatos Testtel, akkor a perifériákon élők nyomora az, ami egy személyt ennek a testnek a részévé tesz?
Mint mindig, a Tanítóhivatal mindnyájunkat világosan tanít. Vessünk egy pillantást arra, hogy mi Krisztus Misztikus Teste, és kik ennek az igazi tagjai.
FERENC:
A második kérdés: ‘Amikor alamizsnát adsz, te megérinted a kezét annak, akinek adsz, vagy odadobod annak a pénzt?’ Ez a kérdés. Krisztus teste megérinti Krisztus testét, magunkra véve a szegény szenvedését. A szegénység, számunkra katolikusoknak, nem egy szociológiai, lélektani vagy kulturális kategória, nem. Ez teológiai. Azt mondanám, ez az első kategória, mert a mi Istenünk, az Isten Fia, lealacsonyította magát, szegénnyé tette magát, hogy együtt járjon velünk az úton. Ez a mi szegénységünk: Krisztus testének szegénysége, az a szegénység, ami elhozta nekünk az Isten Fiát a Megtestesülése által. Egy szegény Egyház, ami a szegényekért van, azzal kezdődik, hogy Krisztus teste felé fordulunk. Ha mi eljutunk Krisztus testéhez, kezdünk megérteni valamit, megérteni, hogy mi a szegénység, éppenséggel az Úr szegénysége; és ez nem könnyű. (Pentecost Vigil with the Ecclesial Movements, May 18, 2013)
Az én Domenico testvérem azt mondta nekem, hogy itt imádás folyik. Ezt a kenyeret is hallgatni kell, mert Jézus elrejtve jelen van a kenyér egyszerűségében és szelídségében. És itt van Jézus, rejtve, ezekben a fiúkban, lányokban, ezekben a gyerekekben, ezekben az emberekben. Az oltáron Jézus testét imádjuk; az emberekben Jézus sebeit találjuk. Jézus elrejtve az Oltáriszentségben és Jézus elrejtve ezekben a sebekben. Ezekről hallani kell! Lehet, hogy nem az újságokban, mint a híreket; azokra odafigyelnek egy, két, három napig, majd jön valami más, és egy más dolog… A sebeket hallgatni kell azoknak, akik magukat keresztényeknek tartják. A keresztény imádja Jézust, a keresztény keresi Jézust, a keresztény tudja, hogyan kell felismerni Jézus sebeit. És ma mi mindnyájan itt ki kell, hogy mondjuk: „Ezeket a sebeket hallgatni kell.” De van valami más, ami nekünk reményt ad. Jézus jelen van az Oltáriszentségben, itt van Jézus teste; Jézus jelen van köztetek, ez Jézus teste: Jézus sebei jelen vannak ezekben az emberekben. (To the sick and disabled children assisted at the Seraphic Institute, October 4, 2013)
Ma, ezen a helyen, ahol emberek küzdenek a kábítószer-függőséggel, szeretnélek megölelni mindnyájatokat, akik Krisztus teste vagytok. (Visit to Saint Francis of Assisi of the Providence of God Hospital – V.O.T, July 24, 2013)
A szegény, az elhagyatott, a beteg és a társadalom szélére szorult, ők Krisztus teste. (Homily, Canonization of Maria Guadalupe Garcia Zavala, May 12, 2013)
Kedves barátaim, ne feledkezzünk meg Krisztus testéről, ami benne van a menekültek testében: az ő testük Krisztus teste.
Mi végezhetünk bármilyen szociális munkát, amit akarunk, és az emberek mondhatják: ‘milyen jó az Egyház, és milyen jó szociális munkát végez az Egyház!’ De ha mi kimondjuk, hogy mi ezt azért tesszük, mert azok az emberek Krisztus teste, botrány keletkezik.
(Morning Meditation in the Chapel of Domus Sanctae Marthae, June 1, 2013)
Ma, az emberiség veszélyben van; az ember maga. Krisztus teste veszélyben van. Figyeljétek, minden személy közülünk Krisztus teste, és még inkább, ha kirekesztett, ha beteg.
(Messsage to Caritas International Executive Committee, May 16, 2013)
Akkor ő egy másik dologról beszélt, az Úr Megtestesüléséről. János apostol világosan mondja: ‘Aki azt mondja, hogy az ige nem testesült meg, nem Istentől van! Az az ördögtől van’. Az nem velünk van, az az ellenség. Mert először eretnekség volt – mondhatnánk, a köztünk lévő szó – és ez az, amit az apostol elítél: Azt, hogy az Ige nem testesült meg. Nem. Az Ige megtestesülése az alap: Ő Jézus Krisztus. Isten és ember, Isten Fia, és ember Fia, igaz Isten és igaz ember. Ez az, amit az első keresztények megértettek, és valójában egy nagy egyezségre kellett, hogy jussanak annak érdekében, hogy megőrizzék ezeket az igazságokat: Az Úr, Isten és ember; Urunk Jézus a testet öltött Isten. Ez Krisztus testének a misztériuma: Az nem érti a felebarát iránti szeretetet, az nem érti a testvér iránti szeretetet, aki nem érti ennek a megtestesülésnek a titkát. Én szeretem a testvéremet, mert ő is Krisztus, Krisztushoz hasonló, ő Krisztus teste. Én szeretem a szegényt, az özvegyet, a szolgát, és azokat, akik fogságban vannak… Képzeljük el azt a ’protokollt’ (forgatókönyvet), ami által mi meg leszünk ítélve: Máté 25. Én szeretem mindezeket az embereket, mert ezek a szenvedő emberek Krisztus teste, és Ő jót tesz velünk, akik az egységnek ebben a részében vagyunk, hogy megérintsük Krisztus testét. Hogy olyan részletekbe menjünk, ahol oly sok nélkülözés mutatkozik – vagy jobban mondva – oly sok nélkülöző van, oly sok nélkülöző… (Address, Meeting with an Evangelical Pastor, Caserta, July 28, 2014)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék I. A szegények iránti gondoskodás, az valami új? A gazdagság önmagában gonosz? II. Mi Krisztus Titokzatos Teste? Miért hirdeti az Egyház az Igét?
|
– A szegények iránti szeretet nem valami új: Az Egyház egész hagyománya a keresztény gondoskodás gyakorlata mellett tanúskodik.
I. A szegények iránti gondoskodás, az valami új? A gazdagság önmagában gonosz?
|
II. János Pál pápa |
– A szegények iránti szeretet nem valami új: Az Egyház egész hagyománya a keresztény gondoskodás gyakorlata mellett tanúskodik.
Egyre szeretnénk itt különösen rámutatni: a szegények melletti állásfoglalásra és az irántuk való megkülönböztetett szeretetre. Olyan választásról, a keresztény szeretet gyakorlásában különleges előjog biztosításáról van szó, amelyről az egész egyházi hagyomány tanúskodik. (II. János Pál Encyclical Sollicitudo Rei Socialis, 42.p. )
|
Hittani Kongregáció |
– Jézus a gazdagokat is megtérésre hívja. A szegénység, amit Ő hirdet, lemondásból áll.
Közel akart azonban lenni azokhoz is, akik, bár gazdagok voltak evilági javakban, kirekesztődtek a közösségből, mint a „vámosok és bűnösök”, hiszen azért jött, hogy megtérésre hívja őket. [Mk 2,13‒17; Lk 19,1‒10] Pontosan ezt a szegénységet, a lemondás, az Istenbe vetett bizalom, a mértékletesség, a javak megosztására való készség miatti szegénységet minősítette Jézus boldogságnak (A Hittani Kongregáció LIBERTATIS CONSCIENTIA kezdetű dokumentuma 66.p.)
|
Szentírás |
Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét, de tiszteletben tartja őt, aki megszánja a szűkölködőt. (Péld 14,31)
Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni. (Gal 2,10)
– Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél. (Róm 2,11)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Az Írás önkéntes alázatról beszél, amikor ‘lelki szegénységre’ hivatkozik.
A parancs, hogy a szívnek szabadnak kell lennie a gazdagságtól, kötelező föltétel a mennyek országába való belépéshez. Minden Krisztus-hívőnek törekednie kell arra, hogy „érzületét helyesen irányítsa, nehogy a földi dolgok használata és az evangéliumi szegénységgel ellenkező ragaszkodás a gazdagsághoz megakadályozza őket a tökéletes szeretet elérésében.” (LG 4/ 3). […] „Nekem úgy tűnik, hogy az Ige lelki szegénységnek nevezi a lélek önkéntes alázatosságát, és ennek példájaként az Apostol Isten szegénységét állítja elénk, amikor azt mondja: Ő, jóllehet gazdag, értünk szegénnyé lett (2Kor 8,9).” (St. Gregory of Nyssa, De beatitudinibus 1; vö. 2Kor 8:9). (KEK 2544-2546)
|
XXII. János pápa |
– Hibás és eretnek: azt hirdetni, hogy Jézus és az apostolok semmit nem birtokoltak, sem magán emberként, sem közösségben.
Gyakran megtörténik egyes teológiai tanárok körében, hogy kétségbe vonják, vajon eretnekségnek kell-e tartani, ha valaki makacsul azt állítja, hogy a mi Megváltónk és Urunk Jézus Krisztus és az ő apostolai közösen sem, és külön-külön sem birtokoltak semmit sem; és erről a felvetésről különböző és ellentétes dolgokat gondolnak. Mi ennek a huzavonának véget kívánunk vetni. A nevezett makacs állítás kifejezetten ellentmond a Szentírásnak, amely a legtöbb helyen azt állítja, hogy ők némely dolgot birtokoltak; magáról a Szentírásról pedig, amely minden esetben az igaz hit egyes tételeinek a próbaköve, nyíltan feltételezi, hogy a fentiekre vonatkozóan a hazugság kovászát tartalmazza; és ebből az következik, hogy a Szentírás hitelét teljesen semmissé, a benne lévő katolikus hitet viszont kétessé és bizonytalanná teszi, hiszen megfosztja bizonyító erejétől. Ezért testvéreink tanácsára kinyilvánítjuk ezzel az általános rendelettel, hogy a fenti állítást a továbbiakban úgy kell értékelni, mint ami téves és eretnek. (Denzinger-Hünermann 930. John XXII, EdictCum inter nonnullos, November 13, 1323)
|
Szent Ágoston |
– Az Úr a gazdagokat is, és a szegényeket is kiválasztotta.
De az Úr választott azután szószólót is; De önteltek lettek volna, ha elsőnek nem a halászokat választja ki; ha Ő a gazdagokat választ; Azt mondták volna a gazdagságuk miatt választotta őket; ha elsőnek nem a szegényekre esett volna a választása. (Saint Augustine. Expositions on the Book of Psalms, 66, no. 4)
|
Hittani Kongregáció |
– Az előny a szegényeknél, mások kizárása nélkül.
Az egyház a szegények oldalán áll az elnyomókkal szemben: Isten világosan és egyértelműen a szegények oldalán áll. (Congregation for the Doctrine of the Faith, Instruction Libertatis nuntius, on certain aspects of the ‘Liberation Theology’, no. 9)
|
CELAM |
– A szegények javára történő kedvező választás se nem kivételező, se nem kizáró
Így tehát a szegények melletti elsődleges döntés, benne foglaltatik egy olyan Istenbe vetett krisztológikus hitben, aki értünk szegény lett, hogy bennünket a szegénységével gazdaggá tegyen.’ „az opció eredete hitünk Jézus Krisztusban, az emberré lett Istenben, aki testvérünkké lett (vö. Zsid 2,11-12). Ennek ellenére ez nem kizárólagos, sem kirekesztő vagy kizáró. (V General Conference of the Bishops of Latin America and the Caribbean, CELAM, Aparecida, Concluding Document, no. 392)
– Az igaz emberi segítség nem korlátozható egyedi szempontokra.
Fontos megérteni, hogy igazi emberi haladás nem redukálható le bizonyos szempontokra: ‘az igazi fejlődésnek integrálisnak kell lennie, azaz az egész ember és az összes emberek támogatására kell irányulnia’ a Krisztusban való új élet az, ami átalakítja a személyt, hogy képessé váljon önmaga fejlesztésére (Gaudium et Spes 76). (V General Conference of the Bishops of Latin America and the Caribbean, CELAM, Aparecida, Concluding Document, no. 399)
|
Hittani Kongregáció |
– A kísértés, hogy az evangélium egy földi evangéliumra legyen korlátozva.
Az ember szabadságakaratában benne rejlik a kísértés, hogy saját természetét megtagadja. Amennyiben mindent szándékozik akarni és tudni, megfeledkezve arról, hogy korlátozott és teremtett tény, akkor isten akar lenni. „Olyanok lesztek, mint az Isten” (Ter 3, 5): a kígyónak ez a szava az ember kísértésének a lényegét fejezi ki, és magában foglalja szabadsága igazi értelmének kiforgatását. Ez a bűn mélyebb természete: az ember eltávolodik az igazságtól, fölébe helyezi saját akaratát. (A Hittani Kongregáció LIBERTATIS CONSCIENTIA kezdetű dokumentuma 1986. 37.p.)
– A szegények melletti kiállás: messze van attól, hogy a partikularizmus jele legyen – nem fejezhető ki reduktív szociológiai és ideológiai kategóriákkal
A szegényeket előnyben részesítő szeretet távolról sem a partikularizmus vagy a szektásság jele, ellenkezőleg, az egyház természetének és küldetésének egyetemességét tanúsítja. Ez az előnyben részesítés nem jelent kizárólagosságot. Az egyház ezért nem nyilatkozhat meg leszűkíthető szociológiai és ideológiai kategóriákat támogatva, amelyek ezt az előnyben részesítést pártos és konfliktusos természetű döntéssé alakítanák át. (A Hittani Kongregáció LIBERTATIS CONSCIENTIA kezdetű dokumentuma 1986. 68.p.)
|
II. Vatikáni Zsinat |
– Az emberi látómező nem korlátozódik csak az időleges szabályokra.
Az ember ugyanis nincs beszorítva csupán a mulandó rendbe, hanem az emberi történelemben élve érintetlenül megtartja örök hivatását. (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes 76,.p. )
|
XIII. Leo pápa |
– Erény: közös öröksége az embernek, mely gazdag és szegény számára elérhető.
A valódi emberi méltóságot és előkelőséget az erkölcs, azaz az erényesség adja meg; az erény pedig a halandó emberek közös öröksége az Atyától, amelyet alacsony és magas rangúak, gazdagok és szegények egyformán szerezhetnek meg, s nem más, hanem éppen az erény és az érdem az, amit örök boldogság jutalmaz majd, bárki legyen is az, akiben megvan. (XIII. Leó Rerum Novarum, no. 20.p.)
– A két osztály harmóniában kell, hogy együtt éljen. Nagy hiba: hogy az egyik osztály természetszerűen ellensége a másiknak.
Alapvető hibát követnek el a társadalmi kérdés tárgyalásában azok is, akik a két társadalmi osztályt eleve egymás ellenségének tartják, mintha a természet a gazdagokat és a szegényeket arra teremtette volna, hogy állandó harcban egymást irtsák. Ez annyira ellenkezik a józan ésszel és az igazsággal, hogy pontosan az ellenkezője igaz. Ahogy ugyanis a testben a különféle tagok úgy illeszkednek egymáshoz, hogy ebből az egésznek az az összhangja keletkezik, amit joggal mondunk harmóniának, éppen úgy intézkedett a természet a társadalomról is, hogy a két osztály egyetértő kölcsönviszonyban álljon egymással, s megfelelő egyensúlyt tartva egészítse ki egymást.. (XIII. Leó Rerum Novarum, no. 15.p.)
|
Szent Ambrus |
– Nem mindenki áldott, aki szegény
‘Áldott’ – mondják ‘a szegényre’. Nem minden szegény áldott; a szegénység önmagában semleges: attól hogy valaki szegény még nem mondhatjuk jónak. (Saint Ambrose. Treatise on the Gospel of Saint Luke, bk.V, no. 53: PL 15, 1650)
– Nem minden szegénység szent, ugyanígy nem minden gazdagság bűnös
Az igazság az, hogy a szegénység vagy a gazdagság önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Ahogyan a szegénység nem szent dolog, úgy a gazdagság sem bűnös. A gazdagság azonban veszélyesebb, nagyobb kísértés, hiszen fényűzésre csábít, míg a szegénység alkalmasabb az életszentségre törekvőknek (vö. InLc 8.13) (Saint Ambrose. Treatise on the Gospel of Saint Luke, bk.VIII, no. 13: PL 15, 1769)
– A gazdagság megfékezheti a gonoszságot; vagy segítheti a jók erényeit
Meg kell érteni, hogy nincs semmi bűn a javakban; csak azokban, akik nem tudják, hogyan kell helyesen használni azokat; Mert a gazdagság nagyon jól jöhet a gonoszság megfékezésében, vagy a jók erényének nyújtott nagy segítségként is szolgálhat. – A gazdagság a rossz embernek akadály, a jót viszont segíti az erények gyakorlatoztatásában. Az erény nem a birtoklástól, hanem a használattól függ, nem a vagyon (census) alapján, hanem az ahhoz fűződő benső viszonyunk (affectus) alapján vagyunk erényesek vagy bűnösök (vö. InLc 5.69). (Saint Ambrose. Treatise on the Gospel of Saint Luke, bk.VIII, no. 85: PL 15, 1791)
|
Szent Ágoston |
– A gazdagok közé sorolandók azok is, akik gazdagság nélkül is annak az elhatározásuknak a foglyai, hogy gazdagok legyenek.
Ő [az Úr] Szólítja a gazdagokat, kiknek a vágya a földi javak megszerzése és még büszkék is rájuk. Ezekkel szemben állnak a lélekben szegények, akiknek a mennyek országa az örökségük. […] Azt kell megértenünk, hogy ezek közé [ gazdagok] kell soroljuk azokat is, akik bár nem számítanak a gazdagok közé, mégis minden vágyuk annak elérésébe kapaszkodik. (Saint Augustine. Quastiones in Evangelium secundum Lucum, bk. II, no. 47)
Alexandriai Szent Kelemen
– A szükséges dolgok bősége szabadon tartja a lelket, hogy jól használja azt, ami a keze ügyében van.
Ugyanaz érvényes a szegénység esetében is. Mert kényszeríti a lelket, hogy lemondjon szükséges dolgokról. Úgy értem, hogy az elmélkedés és tiszta bűntelenség indítja azt, aki még nem adta át magát teljesen, szeretetben Istennek, hogy elvonja magát mindenféle tartalékoktól; és újból, az egészség és a szükséges dolgok bősége, szabadon és akadálymentesen tartja a lelket, és alkalmassá teszi, hogy helyesen használja azt, ami a kezébe kerül. (Saint Clement of Alexandria. Book IV, Ch. 5)
|
Aquinói Szent Tamás |
– A gazdagság jó, ha előmozdít az erények gyakorlásában. A szegénység akkor dicséretes, ha felszabadít a bűnöktől.
A gazdagság jó, ha előmozdít az erények gyakorlásában. A szegénység akkor dicséretes, ha felszabadít a bűnöktől. Azért a gazdagság jó, egészen addig, amíg előmozdít az erények gyakorlásában, de ha ezt a mértéket túllépik, úgy, hogy meggátolják az erények gyakorlását, akkor azt nem lehet a jó dolgok közé számítani, hanem a gonosz dolgok közé. […] Tehát, a szegénység dicséretes, amennyiben felszabadítja az embert a bűnök alól, amelybe egyesek a gazdagság által lettek bevonva. Azonkívül, mindaddig, amíg megszabadít az aggályosságtól, ami a gazdagság miatt lép fel, hasznos egyeseknek, nevezetesen azoknak, akik hajlamosak maguknak jobb dolgokat venni. (Saint Thomas Aquinas. Summa contra Gentiles. bk. III, ch. 133, nos. 1,3)
– A gazdagság és a szegénység önmagukban nem ítélhetők gonosznak; a felhasználásuk lehet jó és gonosz.
A szegénységet és a gazdagságot nem lehet önmagában gonosznak ítélni; ezek használata lehet gonosz. És amióta, sem a gazdagság, sem a szegénység, sem egyéb külső dolog, önmagában nem az emberé, hanem csak olyan mértékben az övé, ahogyan a jó szándékok felé irányulnak, semmi sem óv attól, hogy bármelyikükből gonosz származzon, amikor az nem abból jön, ahogy az ember azt jó értelemben használja. Mindeddig ezeket nem lehet önmagukban gonosznak ítélni; hanem azok használata lehet gonosz. (Saint Thomas Aquinas. Summa contra Gentiles, bk. III, ch. 134, no. 6)
|
Aranyszájú Szent János |
– Én nem ítélem el azokat, akiknek házuk, földjük és vagyonuk van: legyen mindenki a gazdagságának ura és nem szolgája.
Nem a gazdagság a probléma, hanem a gazdagság rabszolgasága. Azok, akik gazdagságukat Isten igazságában gyakorolják, osszák meg azt az Ő parancsának megfelelően a szegényekkel. Azok pedig, akik Isten ellenében birtokolják, ugyanígy osztozkodnak, de prostituáltakra költik, léháskodnak, vagy eldugják a föld alá, de a szegénynek semmit nem adnak. Nincs megtiltva, ám ennélfogva a saját meggazdagodásuk rabszolgájává lesznek. Én nem ítélem el azokat, akiknek házuk, földjük és vagyonuk van, és szolgáik, de azt kívánom, hogy biztos és illő módon birtokolják ezeket a dolgokat. És mi az illő módja? Ura légy, ne rabszolgája; hogy ura légy, ne általa uralt légy; használd de, ne élj vissza velük. (San Juan Crisóstomo. In Ioannem. Homilia XVIII, n. 3: PG 59, 123)
II. Mi Krisztus Titokzatos Teste? Miért hirdeti az Egyház az Igét?
|
Szentírás |
– Az Ige testé lett. Az Ő teljességéből, mi mindnyájan részesültünk.
Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,14, 16)
– Ahhoz, hogy valaki Krisztusba öltözzön, meg kell, hogy legyen keresztelve.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. (Gal 3,26-28)
– Krisztus a Test Feje
Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben.. (Col 1,18)
|
Nagy Szent Gergely |
– Krisztus magához vette az Egyházat, és Vele egy titokzatos személyt alkot.
A mi Megváltónk egy személynek bizonyul a szent Egyházzal, melyet fölvett., Mert róla mondjuk azt hogy mindannyiunk és az Egyház feje (Ef 4,15) és ami róla írva van, Krisztus Teste, az Egyház (Col 1, 24). (Saint Gregory the Great. Preface, Vol. 1, 14: PL 75.525)
|
Szent Ágoston |
– Mi Krisztusiak vagyunk; ha Ő a Fej, mi vagyunk a tagok.
Tehát örvendezzünk és adjunk hálát, nemcsak azért, hogy keresztényekké lettünk, hanem hogy Krisztussá [lettünk]. Értitek, testvérek, és érzitek Isten kegyelmét felettünk? Csodálkozzatok, örüljetek, Krisztussá lettünk! Ha ugyanis ő a fej, mi a tagok, az egész ember ő és mi [vagyunk]. Ez az, amit Pál apostol mondott, „hogy többé már ne legyünk kicsinyek, akiket hány vet és körülvesz a tanítás minden szele”. Feljebb pedig azt mondta, hogy „amíg mind eljutunk a hit egységére és Isten Fiának megismerésére, a tökéletes férfikorba, Krisztus teljessége korának mértéke szerint”. Krisztus teljessége tehát a fej és a tagok. Mi az, hogy a fej és a tagok? Krisztus és az egyház. Ezt mi gőgösen követelnénk magunknak, ha nem ő méltóztatott volna ezt megígérni, aki ugyanezen apostol által mondta azt, hogy „ti pedig Krisztus teste és tagjai vagytok”. (Eph 4:14) (Saint Augustine. Tractates on Saint John, Tractate 21, no. 8) (vö: KEK 795)
|
XIII. Leo pápa |
– Krisztus az Ő megkeresztelkedésekor örvendezett, mert előre látta az Egyházát.
Abban az időben (ti. a keresztségekor) öröm töltötte el, amikor elképzelte az Ő egyházát, amelyben majd, akik megkeresztelkedtek különösképpen elnyerhetik a Szentlelket. (S. Aug. De. Trin. I, 15, c. 26). (Leo XIII. Encyclical Divinum Illud Munus, May 9, 1897)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Az ember a keresztség által részesedik Krisztus kegyelmében.
A kegyelem részesedés Isten életében; bevezet a szentháromságos élet bensőségébe: a keresztségben a keresztény ember részesedik Krisztus teste Fejének kegyelmében. Mint „fogadott fiú” ettől fogva az egyszülött Fiúval egységben „Atyának” szólíthatja Istent. Megkapja a Szentlélek életét, aki beléleheli a szeretetet és formálja az Egyházat. (KEK 1997)
|
Aquinoi Szent Tamás |
– Az Egyház szentségei Krisztus szenvedésének az erényeit adományozzák nekünk.
Az egyház szentséginek különleges hatékonysága Krisztus szenvedéséből származik. Ezt jelképezi a kereszten függő Krisztus oldalából kifolyó kifolyó víz és vér. Az előbbi a keresztséghez kapcsolódik, az utóbbi az Eucharisztiához, amely a legfőbb szentségünk (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica III, q. 62, a.5)
-A tagok egy titokzatos személyt alkotnak a Fővel, Krisztussal.
A Fő és a tagok szinte egy és ugyanaz a misztikus személy; következésképpen mint az Ő tagjai megelégedettséggel tartozik minden Krisztus hívő. (Saint Thomas Aquinas. Summa Theologica III, q. 48, a.2, ad 1) (vö. KEK 795)
|
II. vatikáni zsinat |
– Krisztus élete a szentségek által jut el az Ő Testébe.
Jézus Krisztus… az összes nemzetből meghívott testvéreit Lelke közlésével titokzatosan a testévé tette. Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsőült Krisztussal. (vö. St. Thomas Aquinas. STh III, q. 62, a.5, ad1) (II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 7.p)
|
XII. Pius pápa |
– Azok, akik hitben vagy kormányzásban megosztottak, nem tudnak a Titokzatos Testtel egységben lenni, és nem tudják élni a lelki életet.
Az Egyház tagjai közé azonban valójában csak azokat kell számítanunk, akik az újjászületés fürdőjében részesültek és az igaz hitet vallják és sem önként ki nem vonták magukat szánalmas bukással a test szervezetéből, sem a törvényes tekintély nem zárta ki őket valami súlyos vétek miatt. «Ugyanis – mondja az Apostol – mi mindnyájan egy Lélekkel egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár pogányok, akár szolgák, akár szabadok.» (1 Kor 12,13) Amint ugyanis a keresztények igazi közösségben csak egy test, egy Lélek, egy Úr, egy keresztség van, úgy csakis egy hit lehet (Ef 4,5), ezért azt, aki az Egyházra nem akar hallgatni, az Úr parancsa szerint, pogánynak és vámosnak kell tartani. (Mt 18,17) Épp azért, egy és ugyanazon Testben és annak egy isteni Lelkében nem élhetnek azok, kiket a hit vagy a kormányzó hatalom elválaszt. (XII. Pius Mystici Corporis Christi, 21.p.)
|
XIII. Leo pápa |
– Az Egyház: gazdagnak és szegénynek közös Anyja, amelynek a vagyona, örökrészt biztosít a szegényeknek.
Így keletkezett lassanként az a vagyon, amelyet az Egyház, mint a szegények örökségét féltő gonddal őrzött, sőt a koldulást sem szégyellve szerzett támogatást a szegény népnek. Az Egyház, mint a gazdagok és szegények közös anyja, mindenütt igen nagyra növelte a segítőkészséget, s különféle vallási közösségeket alapított és sok más hasznos intézményt létesített, úgy hogy szinte nem volt olyan nyomorúság, amelyet ezek segítségével ne enyhített volna. […]Nincs és soha nem is lesz azonban emberi erő, mely pótolhatná az önfeláldozó keresztény felebaráti szeretet. Egyedül az Egyházban van meg ez az erő, mert Jézus Krisztus szentséges Szíve az egyetlen és kizárólagos forrása, – márpedig ugyancsak távol jár Krisztustól az, aki az Egyháztól elszakadt. (XIII. Leó RERUM NOVARUM 26.p.)
|
IX. Pius pápa |
– A könyörületesség elsősorban azért van, hogy a téves úton lévőket visszaterelje az Egyház Titokzatos Testébe.
Isten megtiltotta azt a katolikus egyház fiainak, hogy valaha is ellenségesek legyenek azokkal szemben, akik nem csatlakoznak hozzájuk ugyanebben, a hit és szeretet kötelékben; […]és nekik különösen meg kellene kísérelniük kiemelni őket a tévedésük sötétségéből, melyekbe beleestek sajnálatosan, és vissza vezetni őket a katolikus igazságokhoz és a legszeretetteljesebb anyaszentegyházhoz, amely sohasem szűnik meg kinyújtani az anyai kéz szeretetét feléjük , és a keblére fogadni őket, hogy, […] ők is üdvösségre juthatnak. (Denzinger 1678, Pius IX, Encyclical Quanto conficiamur moerore, August 10, 1863)
|
XVI. Benedek pápa |
– Az Ige emberré lett, hogy az ember Isten fiává lehessen
De mit is jelent ez a központi jelentőségű szó a keresztény hit számára? A latin incarnatio = megtestesülés szót az első század végén Antiochiai Szent Ignác, s főként Szent Irenaeusz használta, amikor Szent János evangéliumának előszaváról, különösen annak „az Ige testté lett” tételéről beszéltek (Jn 1,14). Itt a „test” a héber szóhasználat szerint a teljes embert jelenti, különösen mulandósága, esendősége, szegénysége és esetlegessége szempontjából. Azért használták ezt a kifejezést, hogy megértsük: az Istentől jött, a Názáreti Jézusban megtestesült üdvösség az embert a maga teljes valójában érinti, bármilyen helyzetben legyen is. Isten magára vette az emberi természetet, hogy meggyógyítsa mindattól, ami elválasztja tőle az embert, s lehetővé tegye számunkra, hogy Egyszülött Fiában így szólíthassuk: „Abba, Atya”; és valóban Isten gyermekei lehessünk. Szent Ierenaeusz mondja: „Ez az a cél, amiért az Ige emberré, Isten Fia az ember fiává lett: hogy az ember, közösségre lépve az Igével és ezáltal elnyerve az istenfiúságot, Isten fiává lehessen.” (Adversus haereses, 3,19,1: PG 7,939; vö. Katolikus Egyház Katekizmusa 460) (Benedict XVI. General Audience, January 9, 2013)
|
VI. Pál pápa |
– Az Egyház a világot elsősorban úgy evangelizálja, hogy hűséget mutat Jézus Urunk iránt, és tanúskodik a szentségről.
Az egyház elsősorban magatartásával, saját életével evangelizálja a világot: tanúságtételével, amikor hűséges az Úr Jézushoz, a szegénység, a lemondás szelleméhez, független a világ hatalmasságaitól. Egyszóval: életszentségével. ( VI.Pál Evangelii Nuntiandi, 41.p.)