| 15. Az egyház nem zárja ki ezután az elvált újraházasodottakat az Eucharisztia vételétől? |
Ferencnek az Oltáriszentségre vonatkozó néhány kijelentése, arra lett felhasználva megátalkodott szándékkal – olyanok által, akik mindig ezt teszik – hogy tévedéseket gerjesszen az egyszerű hívők körében. Ezekből gyakran hiányzik az az alakiság, amely szükséges lenne a finom teológiai árnyalatok megértéséhez, olyan kijelentésekben használva azokat, amelyeket széles körben terjesztenek. Ezért, elkerülhetetlen tisztázni bizonyos kifejezéseket, amelyek zavart okoztak.
Az Egyház, mint egy jó anya, bővelkedik a Tanítói Hivatal által kibocsátott halhatatlan tanításokban, amelyek elérhetők a legegyszerűbb gyermeke számára is mindaddig, amíg az kiáll a saját értelmének és pontosságának védelmében. Az Egyház ebben is az ő isteni alapítójának szavait követi: „Ne félj te kisded nyáj.” (Lk 12:32)
A katolikus tanítás szilárdan épül Jézus Krisztus tanításaira. Lehet-e napjainkban ezt a tanítást változtatni, vagy újraértelmezni, miközben ez a tanítás maga Isten Fia által lett lefektetve?
FERENC:
Az Eucharisztia maga a szentségi élet teljessége, nem jutalom a tökéletesek számára, hanem egy erőteljes orvosság, és táplálék a gyengék számára. Ennek a meggyőződésnek lelkipásztori következményei vannak, amelyeket nekünk nagy körültekintéssel, és merészséggel kell figyelembe venni. Gyakran mi inkább úgy járunk el, mint a kegyelem bírái, és nem mint közvetítői. De az Egyház nem vámhivatal; hanem az Atya háza, ahol mindenki számára van hely, mindenféle gondjával együtt.
http://w2.vatican.va/content/francesco/hu/apost_exhortations/documents/papa-francesco_esortazione-ap_20131124_evangelii-gaudium.html (Apostolic Exhortation Evangelii Gaudium, no.47)
[Andrea Tornielli] Az Apostoli Intelmeiben Ön, körültekintő, és merész lelkipásztori döntésekre szólít a szentségek tekintetében. Mire gondolt Ön?
[Ferenc] Amikor én megfontoltságról beszélek, én nem olyan magatartásformákban gondolkozom, amelyek megbénítanak, hanem olyanokban, mint a vezetői erények. A megfontoltság a vezetés egy erénye. Ugyanígy a merészség is. Megfontoltsággal és merészséggel kell vezetni. Én a keresztségről, és a szentáldozásról, mint lelki táplálékokról beszéltem, amelyek az előre haladásban segítenek. Úgy kell ezt tekinteni, mint gyógyszert, és nem mint egy jutalmat. Egyesek rögtön az elváltak és újraházasodottak szentségekhez juttatására gondoltak, de én nem jelöltem meg egyetlen sajátos esetet sem. Egyszerűen csak rá akartam mutatni egy elvre. Nekünk inkább elősegítenünk kell az emberek hitét, mint ellenőrizni azt. Argentínában a múlt évben én elítéltem egyes papok magatartását, akik nem keresztelték meg házasságon kívül élő anyák gyermekeit. Ez egy beteges észjárás.
[Andrea Tornielli] És mi a véleménye az elvált újraházasodottakról?
[Ferenc] „Azon emberek kizárása az áldozástól, akik elváltak, és újra házasodtak, nem egy megtorlás. Ezt fontos figyelembe venni. De, én nem erről beszéltem az Intelmeimben.” (Interview with Andrea Tornielli, December 14, 2013)
:
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék Szentírás – A házasságtörők nem örökölhetik az Isten Országát. – Bárki, aki az Oltáriszentséget méltatlanul veszi, a ‘saját ítéletét eszi, és issza’. A Katolikus Egyház Katekizmusa. – Az Egyháznak nincs hatalma arra, hogy ellenszegüljön az isteni bölcsességnek. Trienti Zsinat – Senki, aki tudja magáról, hogy halálos bűn állapotában van, nem közeledhet az Oltáriszentséghez, bármennyire bűnbánónak is látja saját magát. – Bárki, aki nyilvánosan követeli, hogy valaki halálos bűn terhe alatt áldozáshoz járulhasson, ki van közösítve. X. Piusz – Gyakori áldozást kegyelmi állapotban, és igaz, istenfélő szándékkal. II. János Pál – Egyetlen keresztény sem fogadhatja az Oltáriszentséget, ha tudatában van annak, hogy halálos bűn terhe alatt van. – Az okok, amiért az Egyház újból megerősíti a gyakorlatot, miszerint nem engedi az áldozást, azok számára, akik elváltak és ‘újra házasodtak. A Törvényhozói Szövegek Értelmezésének Pápai Tanácsa – A súlyos bűnökben való csökönyös kitartás bezárja az ajtót az Oltáriszentség előtt. XI. Piusz pápa – Maga Jézus nyomatékosítja a házasság kötelékének felbonthatatlanságát és szilárdságát. XVI. Gergely pápa – A házasság egy szentség, és ezért az Egyház hatáskörébe tartozik. XVI. Benedek pápa – Az Egyház gyakorlata nem engedi meg az ‘újraházasodottak’ Szentségekhez való járulását: az ő állapotuk ellentmond Krisztus és az Egyháza közti egységének, amit az Oltáriszentség fejez ki. Hittani Kongregáció – Az elvált, és második házasságban lévők áldozása nyíltan ellene mond az Egyház tanításának. VI. Pál pápa – Mi nem hallgathatjuk el a megnövekedett felelősségünket, ami a házassági hűséggel kapcsolatos. Elvirai Zsinat (300-306) – Egy házasságtörő asszony nem áldozhat.
|
|
Szentírás |
Jézus így válaszolt nekik: „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. 9Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” (Mt 19,8-9)
– A házasságtörők nem örökölhetik az Isten Országát.
Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, 10sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. (1Kor 6,9-10)
– Bárki, aki az Oltáriszentséget méltatlanul veszi, a ‘saját ítéletét eszi, és issza’.
Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.28Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, 29mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. (1Kor 11,27-29)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Az Egyháznak nincs hatalma arra, hogy ellenszegüljön az isteni bölcsességnek.
A házasság kötelékét tehát maga Isten köti össze, így a megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasság soha nem bontható föl. E kötelék, mely a házastársak szabad emberi cselekedetéből és a házasság elhálásából származik, visszavonhatatlan valóság és olyan szövetség, amelyért Isten hűsége kezeskedik. Az Egyháznak nem áll hatalmában az isteni bölcsesség e rendelkezése ellen állást foglalni. (KEK 1640)
|
Trienti Zsinat |
– Senki, aki tudja magáról, hogy halálos bűn állapotában van, nem közeledhet az Oltáriszentséghez, bármennyire bűnbánónak is látja saját magát.
Egyházunk szokása nyilvánvalóvá teszi annak a vizsgálatnak a szükségességét, hogy halálos bűn tudatában senkinek (még ha magában elég tökéletes bánatot is érez) előzetes szentségi gyónás nélkül a legméltóságosabb Oltáriszentséghez járulni nem szabad. Ezt minden kereszténynek, még maguknak a papoknak is, akiknek kötelessége a misézés, e szent Zsinat egyszer s mindenkorra megtartani parancsolja, csak ne hiányozzék a gyóntató pap elérésének lehetősége. De ha szükség sürget, és a pap előzetes gyónás nélkül misézett, akkor szentgyónását mielőbb pótolja (vö. a 2058. ponttal) (Denzinger-Hünermann 1647. Trienti zsinat, Session XIII, 1551 October 11, ).
– Bárki, aki nyilvánosan követeli, hogy valaki halálos bűn terhe alatt áldozáshoz járulhasson, ki van közösítve.
11. Kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy egyedül a hit az elégséges előkészület a legszentebb Oltáriszentség vételéhez: legyen kiközösítve (vö. az 1646. ponttal). És nehogy e Szentség méltatlanul és emiatt a halálra és ítéletre vétessék, maga a szent Zsinat elhatározza és kinyilvánítja, hogy azok, akiknek lelkiismeretét halálos bűn nyomja, még ha tökéletesen meg is bánták, ha van gyóntató, szükségképpen előtte végezzenek szentségi gyónást. Ha pedig valaki ennek ellenkezőjét tanítja, prédikálja, vagy makacsul kitart mellette, sőt esetleg nyilvánosan hitvitán merészelné megvédeni, magánál a ténynél fogva legyen kiközösítve (vö. az 1647. ponttal). (Denzinger-Hünermann 1661. Trienti zsinat, Session XIV, 1551 October 11,)
|
X. Piusz |
– Gyakori áldozást, kegyelmi állapotban, és igaz, istenfélő szándékkal. (Denzinger-Hünermann 3379. Pius X, Decree of the Congregation of the Holy Council, approved by Pius X, December 20th, 1905 – Spanish)
|
II. János Pál |
– Egyetlen keresztény sem fogadhatja az Oltáriszentséget, ha tudatában van annak, hogy halálos bűn terheli.
Mégis emlékezetünkbe kell idézni, hogy az Egyház e szentség hitétől vezetve azt tanítja, hogy senki nem veheti magához az Eucharisztiát, aki súlyos bűnének tudatában van, mielőtt Istentől bocsánatot nyerne. Így olvashatjuk ezt VI. Pál pápa Eucharisticum misterium kezdetű instrukciójában, mely megerősíti a trienti zsinat tanítását: „Az Eucharisztiát úgy kell a híveknek megmutatni, mint ellenszert, mely a mindennapi bűnöktől megtisztít, a súlyos bűnök ellen pedig megvéd minket.” (RECONCILIATIO ET PAENITENTIA II. János Pál pápa apostoli buzdítása 27. p.)
– Az okok, amiért az Egyház újból megerősíti a gyakorlatot, miszerint nem engedi az áldozást, azok számára, akik elváltak és ‘újra házasodtak’.
Mindazonáltal az Egyház megerősíti a Szentírásra támaszkodó hagyományát, mely szerint a válás után újra megházasodott híveket nem engedi szentáldozáshoz járulni. Ugyanis ők maguk akadályozzák meg, hogy szentáldozásban részesülhessenek, mert állapotuk és életkörülményeik objektíven ellentmondanak annak a Krisztus és Egyháza közötti szeretetnek, amelyet az Eucharisztia jelez és megvalósít. De van e fegyelemnek egy különleges lelkipásztori indoka is: ha az ilyen embereket az Eucharisztiához bocsátaná, az Egyháznak a házasság felbonthatatlanságáról szóló tanítására vonatkozóan tévedés és zavar támadna a hívőkben. (Familiaris Consortio II. János Pál pápa apostoli buzdítása 84. p.)
|
A Törvényhozói Szövegek Értelmezésének Pápai Tanácsa |
– A súlyos bűnökben való csökönyös kitartás elzárja az ajtót az Oltáriszentség előtt.
A harmadik feltételt a kánonjogban van meghatározva- „azok a személyek, akik makacsul kitartanak a súlyos bűnben”- amelyről köztudott, hogy a legellentmondásosabb és legvitatottabb szövegmagyarázatokat idézett elő, mindenekelőtt azok részéről, akik a norma leegyszerűsített és csupán racionalista értelmezésével akarták szembeállítani azt a Tanítóhivatal doktrínájával. Mégis a norma világos azáltal, hogy meghatározza a Szentség vételének három olyan követelményét, amikor megtagadható a Szentáldozáshoz engedés: súlyos bűn állapotában, amikor a bűn nem rejtett módon, hanem nyilvános formában valósul meg, és a bűnben élő személy makacsul kitart ebben az állapotban. Az ilyen nem szabályozott helyzetekben élő személyek között vannak a következők: a) az úgynevezett „szabad kapcsolatokban” élők b) azok, akik csak polgári házasságot kötöttek c) az elváltak, akik polgárilag újraházasodtak (Pontifical Council for the Interpretation of Legislative Texts,The Eucharist in the Juridical Order of the Church, November 12, 2005)
|
XI. Piusz pápa |
– Maga Jézus nyomatékosítja a házasság kötelékének felbonthatatlanságát és erősségét.
A házassági szövetség fölbonthatatlan szilárdságát maga Krisztus hangsúlyozza, mondván: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”; (Mt 19,6) és: „Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör” (Lk 16,18).
Szent Ágoston világosan e fölbonthatatlanságban határozza meg azt, amit a szentség javának mond: „A szentségben pedig (az a fontos) hogy a házasságot föl ne bontsák, s az elvált férfi vagy nő még a gyermekek kedvéért se köthessen házasságot” (De Genesi ad litteram. i. h.). (CASTI CONNUBII XI PIUS. Pius pápa enciklikája 4/d )
|
XVI. Gergely pápa |
– A házasság egy szentség, és ezért az Egyház hatáskörébe tartozik.
Buzgón kell oktatni a népeket arra, hogy az egyszer érvényesen megkötött házasság többé föl nem bontható, és Isten a házasság köteléke által egyesülteknek folytonos életközösséget írt elő, és hogy ezt az életre szóló szövetséget csakis a halál oldhatja fel. Mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy a házasság a szent dolgokhoz tartozik, tehát az Egyház ügye. Az Egyház házassági törvényeit meg kell tartani, és azoknak szentül, komolyan és pontosan engedelmeskedni kell. Mert teljesítésükön múlik a házasélet bensőségessége, ereje és igazi közössége. Óvakodjanak attól, hogy valaha is bármilyen okból megtűrjenek valamit, ami a Szentegyház döntéseinek és a zsinatok határozatainak ellentmond; tudván, hogy szerencsétlen véget érnek azok a házasságok, amelyek az egyházi fegyelem ellenére, az Istenhez való fohászkodás nélkül, puszta szenvedélyből köttettek, anélkül, hogy a jegyesek a megszentelés eszközére és a benne jelképezett titkokra bármiképp is gondoltak volna. (XVI. Gergely MIRARI VOS ARBITRAMUR 5. p.)
|
XVI. Benedek pápa |
– Az Egyház gyakorlata nem engedi meg az ‘újraházasodottak’ Szentségekhez való járulását: az ő állapotuk ellentmond Krisztus és az Egyháza közti egységének, amit az Oltáriszentség fejez ki.
A Püspöki Szinódus megerősítette az Egyház Szentíráson alapuló gyakorlatát (vö. Mk 10,2–12), tudniillik hogy nem engedi szentségekhez járulni az újraházasodott elváltakat, mert helyzetük és életállapotuk objektíve ellentmond a Krisztus és az Egyház közötti szeretet Eucharisztia szentségében jelzett és benne megvalósuló egységének.( XVI. BENEDEK PÁPA SACRAMENTUM CARITATIS 29. p.) Magyarul: XVI. BENEDEK PÁPA SACRAMENTUM CARITATIS
|
Hittani Kongregáció |
– Az elvált, és újraházasodott hívők áldozása nyíltan ellene mond az Egyház tanításának.
Azok a hívők, akik férjként vagy feleségként élnek együtt a törvényes házastársuktól különböző személlyel, nem részesülhetnek az Oltáriszentségben. Abban az esetben, ha ezek a személyek úgy ítélnék meg, hogy ez lehetséges, akkor a papok és gyóntatók, akik tudatában vannak az ügy súlyosságának és a személy lelki jólétét, és az Egyház javát szolgálják, súlyos kötelessége inteni őket, hogy a lelkiismeret ezen ítélete nyíltan ellenkezik az Egyház tanításával. (cf. Code of Canon Law, 978 §2). (Joseph Ratzinger. Congregation for the Doctrine of the Faith, Letter to the Bishops of the Catholic Church concerning the reception of Holy Communion by the divorced and remarried members of the faithful, September 14, 1994
|
Az Egyházi Törvénykönyv |
A gyóntató mint az egyház szolgálattevője, a szentség kiszolgáltatása során hűségesen ragaszkodjék a tanítóhivatal tanításához és az illetékes hatóság által kiadott szabályokhoz.(CIC 978.)
|
VI. Pál pápa |
– Mi nem hallgathatjuk el a megnövekedett felelősségünket, ami a házassági hűséggel kapcsolatos.
Nem hallgattathatjuk el a házastársi hűség fokozott kötelezettségét a családon belül; most hogy a válás törvényes lett, megadták annak a lehetőségét, hogy büntetlenül hajtható végre. (Paul VI. General Audience, May 24, 1978)
|
Elvirai Zsinat (300-306) |
– Egy házasságtörő asszony nem áldozhat.
9. Kánon. Hasonlóképpen a hívő asszonynak, aki elhagyta ugyan hívő, de házasságtörő férjét és másik férjjel házasodik, legyen megtiltva, hogy ezt megtegye; ha megtette, előbb ne részesedjék az áldozásban, csak ha az, akit elhagyott, előbb nem távozott el már a világból: hacsak esetleg egy betegség következtében a szükségszerűség nem kényszeríti ki, hogy áldozásban részesüljön. ( Denzinger-Hünermann 117.)