| 80. Úgy tűnik, mintha Isten ellen lázadnának. Pedig Istentől azt kérdezni, „miért?”, az is ima |
Forrás: http://en.denzingerbergoglio.com/new/
Miért létezik a szenvedés? Mit tettem, hogy ezt a szenvedést érdemlem? Csak néhány azon kérdések közül, amelyeket az emberek feltesznek maguknak, mióta világ a világ. Ugyanakkor erre a kérdésre lehetetlen megtalálni a helyes választ, ha nem helyezzük Krisztust a középpontba; hiszen saját életével példát mutatva csak Jézus tanította ezen igazságot.
Azonban, ha igaz az, hogy Krisztus a szenvedés példája volt, elmondhatjuk-e, hogy Ő minden pillanatban az Atya ellen lázadt? Az élet „sötét éjjelén“, a lélekben érzett pusztulásban törvényszerű-e Isten gyalázása? Vagy a lázadás? Vagy csak türelmetlenné válunk? Lássuk, mit tanít az Egyház gyermekeinek…
FERENC :
Jézus, amikor panaszkodik – Atyám, miért hagytál el? – káromkodik? Ez misztérium! Hányszor hallottam embereket, akik nehéz, fájdalmas helyzetben élnek, sok mindent elveszítettek, egyedül érzik magukat, sorsukra hagyták őket és panaszkodnak, és felteszik a kérdést: Miért? Miért? Úgy tűnik, fellázadnak Isten ellen. Én azt mondom nekik: „Imádkozz továbbra így, hiszen ez is ima!” Mert az is ima volt, amikor Jézus mondta az Atyának: „Miért hagytál el?” (Morning meditation in the chapel of Domus Sanctae Marthae, September 30, 2014
– Magyar összefoglaló: http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/imadkozzunk-azokert-akik-valoban-szenvednek-keruljuk-teatralis)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék I – Jézus a teljes engedelmességet hirdette és gyakorolta. Az Atyával szembeni engedelmessége tanúsítja, hogy nem lázadt ellene a kereszten II – Mi a valódi értelme Jézus kiáltásának: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” III – Melyik az Istennek tetsző ima? I – JÉZUS A TELJES ENGEDELMESSÉGET HIRDETTE ÉS GYAKOROLTA. AZ ATYÁVAL SZEMBENI ENGEDELMESSÉGE TANÚSÍTJA, HOGY NEM LÁZADT ELLENE A KERESZTEN Szentírás – „Ha el nem nem kerülhet el ez a kehely, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!” – A haláltusában lévén még buzgóbban imádkozott – „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött.” – Jézus azért jött erre a világra, hogy engedelmeskedjen – „Nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem ” – Amit Jézus mondott, és ahogy azt mondta, úgy volt, ahogy az Atya akarta – Semmi hamisság nincs benne – A Miatyánkban így tanított Jézus imádkozni minket: „Legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is ” – Hallgatni az Úr szavára és aszerint cselekedni annyit tesz, mint sziklára építkezni – Az engedelmesség tesz minket Jézus fivéreivé és nővéreivé – Isten csak azokra figyel, akik az Ő akaratát követik II – MI A VALÓDI ÉRTELME JÉZUS KIÁLTÁSÁNAK: „ISTENEM, ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM?” Szentírás –„Nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott” – annak kiáltását, akit éppen meggyötörtek és bizonyosságot nyert Istenben Aranyszájú Szt.János Poitiers-i Szent Hiláriusz Azt panaszolta, hogy halálra szánták: Ő az ember. Neki ígértetett halálában a Paradicsom: Ő az Isten Origenész XVI. Benedek pápa A Katolikus Egyház Katekizmusa II. János Pál pápa A hit azonban a legsűrűbb sötétben is arra indít, hogy bizalommal és imádással ismerje el a misztériumot A szenvedés és a bizalom van az Atyához címzett gyötrődő „miért”-ben – A Zsoltárok könyve 22. Fejezet első szavai, amely aztán diadalmas véget ér. – Jézus panasza a kereszten nem az elvesztett remény jele, hanem a szerető felajánlkozásé XVI. Benedek pápa III – MELYIK AZ ISTENNEK TETSZŐ IMA? XVI. Benedek pápa – Meg kell kérdeznünk, mi méltó Istenhez A Trienti Zsinat Katekizmusa A Katolikus Egyház Katekizmusa Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció – Az ima legyen alázatos és összhangban Isten természetével II. János Pál pápa – Az ima tulajdonképpen a korlátaink és a függőségünk elismerése XVI. Benedek pápa |
|
I – Jézus a teljes engedelmességet hirdette és gyakorolta. Az Atyával szembeni engedelmessége tanúsítja, hogy nem lázadt ellene a kereszten |
Szentírás
Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!” (Mt, 26,42)
– A haláltusában lévén még buzgóbban imádkozott
„Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.” (Lukács 22: 42-44)
– „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött.”
Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött.” (Jn 4,34)
– Jézus azért jött erre a világra, hogy engedelmeskedjen
“Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött” (Jn 6,38)
Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki küldött engem. (Jn 5,30)
– Amit Jézus mondott, és ahogy azt mondta, úgy volt, ahogy az Atya akarta
Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.” (Jn 12, 49-50)
– Semmi hamisság nincs benne
“Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, s nincs benne hamisság.” (Jn 7,18)
– A Miatyánkban így tanított Jézus imádkozni minket: „Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.”
Így kell imádkoznotok: Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. (Mt 6,10)
– Hallgatni az Úr szavára és aszerint cselekedni annyit tesz, mint sziklára építkezni
Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: ‘Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?’ Akkor majd kijelentem nekik: ‘Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, gonosztevők!’ Mert mindenki, aki hallgatja szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette”. (Mt 7, 21-24)
– Az engedelmesség tesz minket Jézus fivéreivé és nővéreivé
Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám. (Mt 12,50)
– Isten csak azokra figyel, akik az Ő akaratát követik
„Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja.”(Jn 9,31)
|
II – MI A VALÓDI ÉRTELME JÉZUS KIÁLTÁSÁNAK: „ISTENEM, ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM? |
Szentírás
–„Nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott” – annak kiáltását, akit éppen meggyötörtek és bizonyosságot nyert Istenben
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek. … Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem. Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán. Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt,
lesújtottál a halál porába. Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.
De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! Ments meg az oroszlán torkából,
engem, a megalázottat, a bölény szarvától! Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet,
a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda, mert ő nem veti meg és nem nézi le
a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált. (Zsolt.22: 1-6, 11-31)
|
Aranyszájú Szt. János |
– Dícséri az Atyát, és nincs ellene
Elmondta a próféciát, hogy ők lehetnek az Ószövetség tanúi a legutolsó órán, és megláthatják, ahogy ő dicséri az Atyát, és nincs Isten ellen. És ezért is használta a héber nyelvet, amint mondta, hogy érthető legyen számukra.
(Aranyszájú Szt. János: Kommentárok Máté evangéliumhoz, Aquinói Szt. Tamás idézete a Catena Aurea-ban Saint John Chrysostom. Commentary on Matthew 27:46, quoted by Saint Thomas Aquinas in the Catena Aurea)
|
Poitiers-i Szent Hilárius |
Azt panaszolta, hogy halálra szánták: Ő az ember. Neki ígértetett halálában a Paradicsom: Ő az Isten
Az eretnek okoskodók ezen szavak alapján állítják azt, hogy vagy az Isten igéje teljesen eltűnvén Jézus testének lelkévé alakult, és a lélek szerepét betöltve éltette a testet, vagy egyáltalán nem emberként született Krisztus, mivel benne az Isten igéje prófétai lélekként lakozott, mintha Jézus Krisztus csak lélekkel és testtel rendelkező, egyszerű ember lett volna, és akkor kezdett létezni, amikor emberi léte megkezdődött, és ez az ember most Isten igéjének védelmétől megfosztva fölkiált: Istenem, miért hagytál el engem? Vagy azt mondják, hogy az Ige természete lélekké változott, és Krisztus, aki mindenben az Atyja segítségével élt, most ennek híján van és át lett engedve a halálnak, fölpanaszolja magányosságát és azt, hogy elhagyta őt az Atya. De ezen gonosz és erőtlen nézetek közepette, az egyház hite, amely az apostoli tanításra épül, nem osztja ketté Jézus Krisztust, nehogy külön Isten Fiának, és külön ember fiának értelmezzük , ugyanis a magára hagyott haldokló panasza a gyengeség megnyilvánulása , a paradicsom ígérete azonban az élő Isten királyi uralmát mutatja. Láthatod, hogy a halál küszöbén felpanaszolja, hogy ő el lett hagyva: tehát ember. De azt is láthatod, hogy ő, aki meghal, megvallja, hogy uralkodni fog a paradicsomban: tehát Isten. Ne csodálkozz tehát az alázatos szavakon és a magára hagyott panaszkodásán, mert a szolga alakját ismerve, itt láthatod a kereszt botrányát. (Saint Hilary. Commentary on Matthew 27:46, quoted by Saint Thomas Aquinas in the Catena Aurea)
|
Origenész |
Ne képzeljük, hogy a Megváltó ezt ember módjára mondta; azt mondta, hogy azok az emberek, akik tisztelték az Atyát, megkaphatják mindazt, amit megérdemelnek.
Akkor mondta ezt, miután látta, hogy az egész zsidó földre sötétség borult; mert ezzel a szóval: Atyám, elhagytál engem, ezt akarta mondani: engem, kiüresítettet effajta bajoknak adtál át, hogy az a nép, akit te azelőtt megtiszteltél, megkapja büntetését azért, amit ellenem merészelt, vagyis hogy elveszítse pillantásod fényét. De a nemzetek üdvössége érdekében is elhagytál engem. Vajon tettek-e valami oly nagy jót azok, akik a nemzetek közül hittek, hogy értük drága véremet ontva a földre megszabadítsam őket a Gonosztól? Vagy fognak-e oly méltó tettet véghezvinni azok az emberek, akikért mindezeket elszenvedem? Talán azért is mondta: Miért hagytál el engem?, hogy olyanná váljak, mint aki aratáskor szalmát és a szüret idején száraz vesszőket gyűjt, mert látta azoknak az embereknek vétket, akikért szenvedett. Ne gondold, hogy’ az Üdvözítő ezt emberi módon mondta azon baj miatt, amely a kereszten rászakadt; mert ha így értelmeznéd, nem hallanád meg a nagy kiáltását, mely azt mutatja, hogy itt valami nagy jelentőségű dolog van elrejtve. (Origen. Commentary on Matthew 27:46, quoted by Saint Thomas Aquinas, Catena Aurea)
|
XVI. Benedek pápa |
Jézus azonosítja magát a mindenkori szenvedéssel
Válaszzsoltárként a szenvedés zsoltárának (22.) második felét énekeltük. Ez az igazlelkű szenvedő zsoltára, mindenekelőtt a szenvedő Izraelé, aki az őt elhagyó, hallgató Istenhez kiállt fel: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Hogy feledkezhettél meg rólam? Távol van tőlem a segítség? Lassan bevégeztetik… s Te nem cselekszel… nem válaszolsz… miért hagytál el engem?“ Jézus a szenvedő Izraellel azonosítja magát, a mindenkori szenvedőkkel, akiket Isten elhagyott, és ez az elhagyatottságot kiálltja világgá, az elfeledettség fájdalmát viszi magához Isten szívéhez, és ezáltal váltja meg a világot.
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
Jézus elfogadott minket bűnös mivoltunkban addig a pillanatig, amíg a nevünkben azt mondhatta a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem”
ézus nem ismerte az elvetettséget, mintha Ő maga vétkezett volna. De a megváltó szeretetben, mely Őt mindig egyesítette az Atyával, Istentől való bűnös eltévelyedettségünkben úgy magára vett bennünket, hogy a nevünkben elmondhatta a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34). Mivel ennyire hozzánk, bűnösökhöz kötötte Őt, Isten „saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta” (Róm 8,32), hogy „Fia halála által kibéküljünk … Istennel” (Róm 5,10). (KEK 603)
|
II. János Pál pápa |
– A hit azonban a legsűrűbb sötétben is arra indít, hogy bizalommal és imádással ismerje el a misztériumot
Elsősorban a fájdalom problémája terheli meg és teszi próbára a hitet. Hogyan ne értenénk az ember egyetemes jajszavát Jób könyvének elmélkedésében? A fájdalomtól roskadozó ártatlan emberből természetszerűen fakad föl a kérdés: „Miért adatott világosság a nyomorultnak, s az élet azoknak, akiknek keserű a lelke? — akik várják a halált és nem jön, és ásnak, keresvén azt jobban, mint a kincset?” A hit azonban a legsűrűbb sötétben is arra indít, hogy bizalommal és imádással ismerje el a misztériumot: „Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen.”(Jób 42,2) (II. János Pál pápa Evangélium Vitae, 93.)
A szenvedés és a bizalom van az Atyához címzett gyötrődő „miért”-ben – A Zsoltárok könyve 22. Fejezet első szavai, amely aztán diadalmas véget ér.
Krisztus arcának szemlélése így elvezet bennünket misztériuma legparadoxabb vetületéhez, mely az utolsó órán, a Kereszt órájában nyilvánul meg. Misztérium ez a misztériumban, melyet az emberi teremtmény csak leborulva imádhat.
Az Olajfák kertjében vívott haláltusa jelenete élénken rajzolódik szemünk elé. A rá váró megpróbáltatás gondolatától lesújtva Jézus egyedül áll Isten előtt, és a maga szokásos, bizalommal teli gyengéd módján szólítja őt: „Abba, Atya”. Arra kéri őt, hogy ha lehetséges, vegye el tőle a szenvedés kelyhét (vö. Mk 14,36). Az Atya azonban, úgy tűnik, nem akarja meghallani Fiának hangját. Jézusnak, hogy visszaadhassa az embernek az Atya arcát, nemcsak az ember arcát kell magára vennie, hanem a bűn „arcát” is: „Ő [az Atya] azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága legyünk” (2 Kor 5,21).
Ennek a misztériumnak felfoghatatlan mélységét újra és újra megpróbáljuk kimeríteni. A paradoxon a maga teljes élességével abban a fájdalommal teli, sőt látszólag elkeseredett kiáltásban nyilvánul meg, melyet Jézus hallat a Kereszten: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: Istenem, Istenem, mért hagytál el?” (Mk 15,34). Elképzelhető-e ennél nagyobb gyötrelem, sűrűbb homály? Valójában Jézusnak ez a szorongó „miértje”, miközben megőrzi a kimondhatatlan fájdalom élményét, a 22. Zsoltár első szavait idézve fordul az Atyához, s közben bevilágítja az imádság egészének fénye, mellyel a zsoltáros érzelmeket felkavaró módon vegyíti a szenvedést és a bizalmat. ( NOVO MILLENNIO INEUNTE II. János Pál pápa apostoli levele 25. pont)
– Jézus panasza a kereszten nem az elvesztett remény jele, hanem a szerető felajánlkozásé
Jézusnak a Kereszten elhangzó kiáltása nem egy elkeseredett ember szorongását fejezi ki, hanem a Fiú imáját, aki szeretetből Atyjának ajánlja lelkét valamennyiünk üdvére. Ugyanakkor, amikor Atyjától „elhagyatva” bűneinkkel azonosul, egyben az Atya kezébe is „ajánlja” lelkét. Tekintetét az Atyára szegezi. Egyedül ő ismeri Istent, egyedül neki van élménye róla, s éppen ezért még ebben a sötét órában is világosan látja a bűn súlyát és végtelenül szenved miatta. Egyedül ő, aki látja az Atyát és tökéletesen élvezi ezt az ismeretet, mérheti fel teljesen, mit jelent a bűn miatti ellenállás az Atya szeretetével szemben. Passiója, mielőtt testi szenvedés lenne, s annál sokkal magasabb fokon, a lélek elviselhetetlen szenvedését jelenti. A teológiai hagyomány nem mulasztotta el feltenni a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy Jézus, miközben mély egységben maradt Atyjával, aki természeténél fogva öröm és boldogság, egyidejűleg haláltusáját vívta, egészen az elhagyatottságot kifejező kiáltásig. E két, látszólag összeférhetetlen elem egyidejű jelenléte valójában a hüposztatikus unió kimeríthetetlen mélységében leli magyarázatát. ( NOVO MILLENNIO INEUNTE II. János Pál pápa apostoli levele 26. pont)
|
XVI. Benedek pápa |
– Krisztus szenvedése a mi vigaszunk
Az Atya szeretete volt, amely lehetővé tette, hogy a Fiú bizalommal szembenézzen az utolsó „keresztségével”, amelyet ő maga határoz meg, mint a küldetésének a csúcsát (Lk 12, 50). Jézus magára vette az irántunk való szomorúság és szeretet keresztségét az egész emberiségért. Ő szenvedett az igazságért és az igazságosságért szenvedett, elhozva a szenvedés evangéliumát az emberi történelembe, amelyik a szeretet evangéliumának másik aspektusa. Isten nem képes szenvedni, de képes és vágyódik rá, hogy együtt-szenvedő legyen. Krisztus szenvedésén keresztül el tudja hozni a vigasztalást minden emberi szenvedésbe, Isten együtt szenvedő szeretetének a vigasztalását – és ezáltal a felkelő remény csillagát”. (Spe Salvi, n. 39). (XVI. Homília, Szent Sabina bazilikában Ash szerda, február 6, 2008) (Benedict XVI. Homily, Basilica of Saint Sabina, Ash Wednesday, February 6, 2008)
|
III – MELYIK AZ ISTENNEK TETSZŐ IMA? |
XVI. Benedek pápa
– Az imához szükségünk van Isten jóságában hinni
Az Isten jóságába vetett hit nélkül, lehetetlen megfelelően imádkozni. (Benedict XVI. Homily, Papal Mass for the canonization of new Saints, October 17, 2010)
– Meg kell kérdeznünk, mi méltó Istenhez
A jó imádság a belső tisztulás folyamata, mely Isten és az emberek befogadására tesz alkalmassá. Az imádságban az embernek meg kell tanulnia, mi az, amit valóban kérhet Istentől – mi az, ami méltó Istenhez. (XVI. BENEDEK PÁPA SPE SALVI KEZDETŰ ENCIKLIKÁJA 33. pont )
|
A Trienti Zsinat Katekizmusa |
– Az imával elismerjük és hirdetjük, hogy Isten minden jó alkotója
…”Tehát az első gyümölcs, amelyben részesülünk az ima által az, hogy az imádsággal Istent tiszteljük; […] Azért ekképpen alárendeltségünket valljuk Isten iránt, kit minden jó szerzőjének ismerünk és hirdetünk, kiben egyedül bízunk, kiben boldogságunk és üdvünk egyedüli erősségét és menedékét bírjuk. E gyümölcsre azon szavakkal is intetünk:” (A Tridenti zsinat tanítása az imádság hasznáról II. fej. 1.) „Hívj segítségül engem a szorongatás napján: megmentelek és tisztelni fogsz engem.”(Zsolt 49,15)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Ha nem akarunk rendszeresen Krisztus Lelke szerint cselekedni, nem is imádkozhatunk rendszeresen az Ő nevében.
Az imádság a kegyelem ajándéka, és részünkről határozott válasz. Mindig fáradozást igényel. Az Ószövetség nagy imádkozói Krisztus előtt, miként Isten Anyja és a szentek is, tanítják Jézussal együtt: az imádság küzdelem. Ki ellen? Önmagunk és a Kísértő ármánykodásai ellen, aki mindent elkövet, hogy az embert az imádságtól, az Istennel való egyesüléstől visszatartsa. Mindegyikünk úgy imádkozik, ahogy él, mert mindegyikünk úgy él, ahogy imádkozik. Aki nem kész állandóan arra, hogy Krisztus Lelkében cselekedjék, az nem tud rendszeresen az Ő nevében imádkozni. A keresztény ember új életének „lelki harca” nem választható el az imádság küzdelmétől.( KEK 2725)
|
Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció |
Az ima legyen alázatos és összhangban Isten természetével
Jézus azt parancsolta nékünk, hogy cselekedjünk úgy, miként ő is tett. Jó néhány alkalommal elmondta: ‘imádkozzatok,’ ‘kérjetek,’ ‘keressetek’ ‘az én nevemben.’ Megtanított bennünket imádkozni azzal az imával, amit úgy ismerünk, a Miatyánk. Megtanított minket az ima szükségességére, arra, hogy az ima legyen alázatos, körültekintő, állhatatos, bízzon az Atya jóságában, legyen céltudatos és összhangban Isten természetével (Mt 6:5-8, 23:14; Lk 20:47; Jn 4:23). (Congregation for Divine Worship and the Discipline of the Sacraments. General instruction of the Liturgy of the Hours, Chapter I – II)
|
II. János Pál pápa |
Az ima tulajdonképpen a korlátaink és a függőségünk elismerése
Az ima tulajdonképpen a korlátaink és a függőségünk elismerése: Istentől származunk, Istenéi vagyunk, és Istenhez térünk is meg! Nem ismerjük, mégis átadjuk magunkat neki, Alkotónknak és Urunknak, teljes és tökéletes bizalommal. Az ima tehát mindenekelőtt egy intelligens cselekedet, az alázat és a hála érzése, bizalmi és felajánlkozó magatartás azzal szemben, aki szeretetből életet adott nekünk. (John Paul II. Address to the young people gathered in the Vatican Basilica, March 14, 1979)
|
XVI. Benedek pápa |
Megértjük, hogy az ima nem mentesít minket a megmérettetésektől és a szenvedéstől, de átélhetjük őket Krisztussal, az ő szenvedésével, abban a reményben, hogy a dicsőségéből is részesülünk. (vö. Róm. 8:17). Gyakran azt kérjük imáinkban Istentől, hogy szabadítson meg fizikai és szellemi szenvedéseinktől, és mindezt hatalmas bizalommal teszük. És mégis, gyakran azt érezzük, imáink nem hallgattatnak meg, és az a veszély fenyeget, hogy elveszítjük bátorságunkat, kitartásunkat. Valójában azonban nincs olyan emberi kiáltás, amelyet Isten meg ne hallana, és éppen a kitartó és hűséges ima által értjük meg Szt.Pál szavait, miszerint “amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk”. (Róm.8:18). Az ima nem ment meg minket a megmérettetésektől és a szenvedéstől, sőt, – ahogy Szt. Pál mondja – „mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.” (Róm 8:23). Szt. Pál azt mondja, az ima nem ment meg minket a szenvedéstől, de az ima által új erőre kapunk és túléljük azt Jézus bizalmával, aki – ahogy a zsidókhoz írt levél is mondja – „Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért.” (Zsid.5:7) Isten, az Atya válasza fiának az ő hangos sirámaira és könnyeire nem a szenvedéstől, a kereszttől, a haláltól való megszabadítás volt, hanem egy sokkal magasztosabb kiteljesedés, egy mélyebb válasz; a kereszttel és a halállal Isten a Fiának a feltámadásával válaszolt, az új élettel. A Szentlélektől átitatott ima elvezet minket oda, hogy minden nap az élet útját járjuk annak megmérettetéseivel és szenvedéseivel, a remény teljességében, Isten iránti bizalommal, aki nekünk is válaszol majd, ahogy a Fiának is válaszolt. (Benedict XVI. General Audience, May 16, 2012)