| 11. Az ökumenizmus az összes keresztény hit harmóniája |
Forrás:
A titokzatos Poliéder doktrinája: Az ökumenizmus célja minden keresztény hit harmóniája
Már a régi görögök óta, a gömböt úgy tekintették, mint a tökéletes formát. Ez a filozofikus megfontolás, mint alap szolgált a skolasztikusok között, érdekes teológiai szerkezetek számára, amelyek az Isten és az Egyház fogalmára vonatkoznak.
Ferenc a sokszöget úgy tekinti, mint ‘az egység a különbözőségben’ szimbólumát, amelyhez az ő ökumenizmussal kapcsolatos eszménye törekszik.
Ez lenne Szent Pálnak az – egy Isten, egy hit, egy keresztség, – elképzelése: egy Isten, és mindnyájunk egy Atyja? ( Eph 4:5 ) Ki, vagy mi ez a titokzatos sokszög, amelyről Ferenc oly sok alkalommal beszélt?
FERENC: 
A modell nem a gömb, amely nem több a részeknél, amelyben minden pont egyenlő távolságban van a középponttól és nincs különbség az egyes pontok között. A modell a poliéder, amely visszatükrözi minden részlegességének az összetalálkozását, amelyek megőrzik benne eredetiségüket. (Evangelii Gaudium, no. 236 234.)
Az egyszínűség nem katolikus, nem keresztény, a különbözőségben kell keresni az egységet. A katolikus egység másféle, de egy: Ez érdekes! A különbözőség oka egyben az egység oka is: A Szentlélek. A Szentlélek két dolgot tesz: egységet teremt a különbözőségben. Az egység nem tételez fel egyformaságot; nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindent együtt kell tenni, vagy hogy ugyanúgy kell gondolkozni. Nem is jelenti az azonosság elvesztését. Az egység a különbözőségben, éppenséggel az ellenkezője. Felkarolja a különféle ajándékoknak az örömteli felismerését és elfogadását, amit a Szentlélek ad mindegyiknek, és ezeknek az ajándékoknak az elhelyezését az Egyház minden tagjának a szolgálatára. Jelenti azt, hogy tudni, hogyan kell hallgatni, elfogadni a különbségeket, és megadni a szabadságot a különféle gondolkodáshoz, és önkifejezéshez, teljes tisztelettel a másik iránt, aki az én fivérem vagy nővérem. Nem kell félni a különbségektől! Ahogy én, az Evangelii Gaudium-ban írtam: ‘A modell nem a gömb, amely nem több a részeknél, amelyben minden pont egyenlő távolságban van a középponttól és nincs különbség az egyes pontok között. A modell a poliéder, amely visszatükrözi minden részlegességének az összetalálkozását, amelyek megőrzik benne eredetiségüket.’ (no. 236), de ezek egységet alkotnak. (Address to members of the ‘Catholic Fraternity of Charismatic Covenant Communities and Fellowships.’ October 31, 2014)
A szöveg magyarul csak szerkesztett változatban :
Az egyháznak szüksége van a Szentlélekre. Ferenc pápa pénteken délben fogadta a karizmatikus mozgalmak katolikus testvériségének tagjait 16. nemzetközi konferenciájuk alkalmából. A karizmatikusokat P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház prédikátora vezette. A találkozón jelen volt Giovanni Traettino tiszteletes, Ferenc pápa régi barátja. A Szentatya beszédét az egység a különbözőségben témára összpontosította. A vér ökumenizmusa egyesíti a sok keresztény vértanút a világ minden részén.
Az egyszínűség nem katolikus, nem keresztény, a különbözőségben kell keresni az egységet. Az egység nem azt jelenti, hogy kötelezően mindent együtt csinálunk, és ugyanúgy gondolkodunk, vagy hogy elveszítjük identitásunkat. Az egység a meghallgatni tudás, a különbözőségek elfogadása, a szabadság, hogy különbözőképpen gondolkodjunk és ez meg is nyilvánuljon. Mindezt a másik tiszteletben tartásával téve, aki a testvérem. Ne féljetek a különbözőségtől! – mondta a pápa.Ferenc pápa az imát a lélegzéshez hasonlította. Amikor belélegzünk, az imában a Lélek új levegőjét kapjuk és amikor kilélegzünk, Jézus Krisztust hirdetjük a Lélektől ösztönözve. Senki sem élhet lélegzés nélkül. Isten imádása és a küldetés nélkül a keresztény sem él keresztény módon.
A pápa utalt a karizmatikus megújulás mozgalomra, amely emlékeztette az egyházat a dicsőítő ima szükségességére és jelentőségére. A közbenjáró ima ma kiáltás az Atyához üldözött és meggyilkolt testvéreinkért, valamint zaklatott világunk békéjéért. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus vére, amelyet keresztény testvéreink világszerte kiontanak érte az egységre ösztönöz. Üldözőink számára nem vagyunk megosztottak, nem vagyunk lutheránusok, ortodoxok, evangélikusok, katolikusok… Nem, hanem egyek vagyunk! Számukra keresztények vagyunk, ezen túl más nem érdekli őket. Ez a vér ökumenizmusa, amelyet ma élünk – zárta beszédét Ferenc pápa a karizmatikus mozgalmak katolikus testvériségének tagjaihoz.
Forrás: Vatikáni rádió
Én tudom, hogy önök itt különféle nemzeteket, mesterségeket, kultúrákat, országokat, földrészeket képviselnek. Itt és most a találkozás kultúráját gyakorolják, amely annyira távol áll a xenofóbiától, a diszkriminációtól és intoleranciától, amelyeket oly gyakran észlelünk. A kizártak között található a kultúrák találkozása, ahol a csoportos nem zárja ki a sajátosat. Ez az, amiért én kedvelem a sokszög látványát, ami egy sok különböző oldallal rendelkező geometriai ábra. A sokszög visszatükrözi minden rész egyvelegét, és így megőrzi azok eredetiségét. Semmi sincs feloldódva, semmi sincs elrontva, semmi sem dominál, minden be van foglalva. (Address to the participants in the World Meeting of Popular Movements, October 28, 2014)
http://w2.vatican.va/content/francesco/en/speeches/2014/october/documents/papa-francesco₂0141028_incontro-mondiale-movimenti-popolari.html
Mi a globalizáció korszakában vagyunk, és azon gondolkozunk, hogy mi a globalizáció, és mi lenne az Egyházban az egység: talán egy gömb, ahol minden pont egyforma távolságra van a középponttól, mind egyenlő? Nem. Ez egyformaság. De a Szentlélek nem hoz létre egyformaságot. Milyen alakot találhatnánk? Vegyünk egy sokszöget [poliedro]: a sokszög az egység, de minden oldala különböző. Mindeniknek megvan a maga sajátossága, a karizmája. Ez az egység a különbözőségben. Ezen az ösvényen van az, amit mi keresztények a teológia nyelvén úgy hívunk, hogy ökumenizmus. (Visit to the evangelical Pastor in Caserta, July 28, 2014)
Szerkesztői megjegyzés: Itt a Szentszéki honlapon közzétett fordítás helytelenül használja a ‘hasáb’ szót az olasz ‘poliedro’ helyett – eltérően az előbbi, ennél helyesebb fordításoktól.
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék IX .Piusz – Összehasonlítani az Isten által kinyilatkoztatott vallást más ‘vallással’, olyan mintha egyezséget keresnénk Krisztus és Belial között. – Megtévesztő azt mondani, hogy valaki a protestantizmusban úgy lehet Istennek a tetszésére, ahogy azt a katolikus hitben megteheti. – Azok a vallásos társaságok, amelyek láthatóan elkülönülnek az Egyháztól, nem részei annak. – Annak a tanításnak az elítélése, amelyik a protestantizmust úgy tekinti, mint egy változatát az egy igaz Vallásnak. – Azok, akik elkülönülve élnek az igaz hittől, nem számíthatnak az örök életre. II. Vatikáni Zsinat – Az egység, amelyre minden ember meghívást kapott, az apostolok tanításaiban lelhető fel. II. János Pál – Más közösségek nem rendelkeznek a katolikus Egyház teljességével. – A Szentlélek munkálkodása elválaszthatatlan az egy igaz Egyháztól. – Az ökumenikus párbeszéd nem jelenti az Egyház kincseinek a kisebbítését. A Katolikus Egyház Katekizmusa – Az ‘egység a különbözőségben’ princípium kifejezése, ahogy az valójában van. Hittani kongregáció – Krisztus igazi Egyháza nem egyházaknak és az egyházi közösségeknek egyfajta gyűjteménye |
|
IX. Piusz |
– Összehasonlítani az Isten által kinyilatkoztatott vallást más ‘vallással’, olyan mintha egyezséget keresnénk Krisztus és Belial között. (Pius IX. Encyclical Qui Pluribus, November 9, 1846)
– Megtévesztő azt mondani, hogy valaki a protestantizmusban úgy lehet Istennek a tetszésére, ahogy azt a katolikus hitben megteheti. (Pius IX. Encyclical Noscitis et nobiscum, December 8, 1849)
– Azok a vallásos társaságok, amelyek láthatóan elkülönülnek az Egyháztól, nem részei annak.
Aki pedig pontosan megfigyeli és elgondolja azt az állapotot, amelyben a különböző és egymástól elütő, a katolikus Egyházról levált vallásos társulatok leledznek, … igen könnyen meg fog győződni arról, hogy ezen társaságokból sem külön-külön egyik vagy másik, sem az összes együttvéve nem alkotja azt az egy katolikus Egyházat, és nem azonos azzal, amelyet Krisztus Urunk felépített, megalkotott és amellyel kapcsolatban azt akarta, hogy legyen, és még ugyanezen Egyház tagjának vagy részének sem mondható egyik sem, semmi módon, mivel a katolikus egységtől nyilvánvalóan különváltan létezik. (Denzinger-Hünermann 2998. Pius IX. Apostolic Letter Iam vos omnes, September 13, 1868)
– Annak a tanításnak az elítélése, amelyik a protestantizmust úgy tekinti, mint egy változatát az egy igaz Vallásnak:
„Az isteni kinyilatkoztatás tökéletlen: s ezért folytonos és vég nélküli haladásnak van alávetve, amely az emberi ész haladásának felel meg ” (IX . Pius elítélte: Sillabus 5.pont) „A protestantizmus nem egyéb, mint különböző alakja ugyanazon igaz, keresztény vallásnak, amelyben mód van rá éppúgy tetszeni Istennek, mint a katolikus Egyházban.” (IX . Pius elítélte: Sillabus 18.pont) angolul: (Denzinger-Hünermann 2905, 2916. Pius IX. Syllabus of Modern Errors, December 8, 1864)
– Azok akik elkülönülve élnek az igaz hittől, nem számíthatnak az örök életre.
…Ismét kénytelenek vagyunk elítélő módon megemlékezni arról az igen súlyos tévedésről, amelyben sajnálatos módon nem kevés katolikus vergődik úgy vélekedve, hogy a tévedésekben élő és az igaz hittől és a katolikus egységtől távol álló emberek is eljuthatnak az örök életre. Ez pedig, a katolikus tanítással a legnagyobb mértékben ellenkezik (Denzinger-Hünermann 2865. Pius IX. Encyclical Quanto conficiamur moerore, August 10, 1863)
|
II. Vatikáni Zsinat |
– Az egység, amelyre minden ember meghívást kapott, az apostolok tanításaiban lelhető fel.
Isten új népébe minden ember meghívást kap. Következésképp ezt a népet, noha mindig egy és egyetlen, ki kell terjeszteni az egész világra és minden történeti korszakra, hogy megvalósuljon Isten terve, aki kezdetben egy emberi természetet alkotott és elhatározta, hogy szétszóródott gyermekeit egybegyűjti (vö. Jn 11,52). Isten ugyanis azért küldte el a Fiát, akit a mindenség örökösévé tett (vö. Zsid 1,2), hogy mindenki Tanítója, Királya és Papja, Isten fiai új és egyetemes népének a feje legyen. Végezetül Isten ezért küldte el Fiának Lelkét, az Urat és Éltetőt, aki az egész Egyház és minden egyes hívő számára a közösség és az egység princípiuma az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban (vö. ApCsel 2,42 a görögben). (II. Vatikáni zsinat Lumen Gentium 14. pont)
|
II. János Pál |
– Más közösségek nem rendelkeznek a katolikus Egyház teljességével.
Az Egyház már adva van, ezért az utolsó időkben élünk. Ennek a már adott Egyháznak az elemei léteznek, teljes egészükben a katolikus Egyházban, s részlegesen más közösségekben, (UT UNUM SINT II. JÁNOS PÁL PÁPA ENCIKLIKÁJA 14. pont)
– A Szentlélek munkálkodása elválaszthatatlan az egy igaz Egyháztól.
Minden, amit a Lélek az emberek szívében, a népek történetében, a kultúrákban és vallásokban cselekszik, előkészítése az evangélium befogadásának, lehetetlen, hogy ne legyen szoros kapcsolatban Krisztussal, a Lélek erejében testté lett Igével, hogy „mint tökéletes ember, mindenkit üdvözítsen, és a mindenséget összefoglalja”. A Lélek egyetemes működését sohasem szabad elválasztani attól a sajátságos cselekvésétől, amelyet Krisztus testében, az Egyházban fejt ki. (REDEMPTORIS MISSIO II. János Pál pápa enciklikája 29. pont)
– Az ökumenikus párbeszéd nem jelenti az Egyház kincseinek a kisebbítését.
Ökumenikusan cselekedni egyértelmű azzal, hogy kitárulkozni, közeledni, készen lenni a megbeszélésekre, közösen keresni az igazságot teljesen evangéliumi és keresztény értelemben; de semmiképpen sem jelenti azt, hogy lemondjunk róla, vagy hogy bármi módon megsértsük az isteni igazság kincstárát, melyet az Egyház állandóan vallott és tanított. (REDEMPTOR HOMINIS II. János Pál 6. pont)
|
XVI. Benedek |
– A Lélek által kimunkált egység láthatóan a hit teljességének a megvallásában nyilvánul meg.
Mert a földön szerte élő hívők az összes többivel közösséget alkotnak a Szentlélekben(Lumen Gentium 13) ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. (Apcsel 2,42) Az egyetlen közvetítő, Krisztus szent Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét, ezen a földön látható szervezetként alapította és tartja fenn szüntelen, és általa árasztja mindenkire az igazságot és a kegyelmet. De a hierarchikus szervezettel ellátott társaságot és Krisztus misztikus testét, a látható gyülekezetet és a kegyelmi közösséget, a földi egyházat és a mennyei javakban bővelkedő egyházat nem szabad két valóságnak tekintenünk, hanem emberi és isteni elemekből álló, egy összetett valóságot alkotnak. Ezért nem közönséges analógia alapján a megtestesült Ige misztériumához hasonlít. Amint ugyanis az isteni Igének a fölvett természet mint az üdvösség Vele elválaszthatatlanul egyesült élő szerve szolgál, ugyanígy szolgál az Egyház társadalmi szerkezete az őt éltető Léleknek, Krisztus Lelkének a test növekedésére (Lumen Gentium 8) (Benedict XVI. Apostolic Constitution Anglicanorum Coetibus, November 4, 2009)
|
A Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Az ‘egység a különbözőségben’ princípium kifejezése, ahogy az valójában van.
Ugyanakkor az Egyház ezen egysége kezdettől fogva gazdag sokféleséget mutat. E sokféleség egyrészt Isten ajándékainak különbözőségéből, másrészt az azokat befogadó személyek sokféleségéből származik. Isten népének egységében népek és kultúrák különbözőségei gyűlnek össze. Az Egyház tagjai között az ajándékok, feladatok, életmódok és életföltételek sokfélesége létezik; „az egyházi közösségben törvényesen vannak jelen a saját hagyományokkal rendelkező részegyházak”. [271] A különbözőségek sokasága nem áll ellentétben az Egyház egységével, de a bűn és annak következményei szüntelenül megterhelik és fenyegetik az egység ajándékát. Ezért kell az Apostolnak buzdítania arra, hogy „a béke kötelékével tartsátok fönn a lelki egységet” (Ef 4,3).
815 Melyek az egység kötelékei? Mindenekelőtt a szeretet, „a tökéletesség köteléke” (Kol 3,14). De a zarándok Egyház egységét a közösség következő látható kötelékei is biztosítják:
az apostoloktól áthagyományozott egy és ugyanazon hit megvallása;
a liturgia, mindenekelőtt a szentségek liturgiájának közös ünneplése;
az apostoli jogfolytonosság, mely az egyházi rend szentsége által fönntartja Isten családjának testvéri egyetértését. (KEK 814-815)
|
Hittani Kongregáció |
– Krisztus igazi Egyháza nem egyházaknak és az egyházi közösségeknek egyfajta gyűjteménye
A II. Vatikáni Zsinat nem megváltoztatni, hanem kibontani, mélyebben megérteni és gyümölcsözőbben előadni akarta, ezért nem mondható, hogy megváltoztatta az Egyházról szóló tanítást.
Éppen ezt hangsúlyozta nagyon határozottan XXIII. János pápa a zsinat elején[1]. VI. Pál pápa megerősítette[2] és a Lumen gentium konstitúció kihirdetésekor ezt mondta: „E kihirdetésnek a legjobb kommentárja a következő: A hagyományos tanításban semmi nem változott meg. Amit Krisztus akart, mi is ugyanazt akarjuk. Ami eddig volt, megmarad. Amit az Egyház évszázadokon át tanított, ugyanazt tanítjuk mi is. Csupán ami korábban csak az élet gyakorlatában volt jelen, az most a tanításban is nyíltan megmutatkozik; ami idáig meggondolások, eszmecserék és bizonyos mértékig viták tárgya volt, most a tanítás biztos formuláját öltötte magára.”[3] A püspökök ismételten ugyanezt a szándékot fejezték ki és követték. (A Hittani Kongregáció egyháztani dokumentuma 1. pont)
Az Egyház Egységes (Róm. 12:5, 1Kor. 10:17, 12:13, KEK 813-822), Jézus egy Egyházat alapított, nem pedig különböző egyházak gyűjteményét. (evangélikus, baptista, anglikán stb.) A Biblia szerint az Egyház Jézus menyasszonya. (Ef. 5:23-32) Jézusnak nem lehet több hitvese, mint egy, és ez a Katolikus Egyház.