1. Az aszkézis és a hallgatás (szilencium) a lelki gyakorlatokban: az útról való letérés, vagy az út a valódi célhoz?

Forrás: Asceticism and silence in the Spiritual Exercises: deviations or a way to the true goal?

Jézus mondja a Szentírásban, hogy „Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.” (Mt 7: 18). Nyilvánvaló, hogy bolondnak nyilvánítanák azt a növénytermesztőt, aki azt állítaná, hogy egy fa rossz, miközben az láthatóan ízletes és tápláló gyümölcsöt terem. Őt hazugnak vagy sarlatánnak tekintenék, ha ilyen megalapozatlan kijelentést tenne.

Ugyanez történik az Egyház szellemi kertjében is. A századokon át különféle szellemi iskolák – mint megannyi termőfa – lettek ebbe a kertbe ültetve, és különféle nagyszerű gyümölcsöket teremtek. Amellett, hogy az alapítók táplálták a saját társaságuk tagjait, egyesek közülük kiterjesztették jótéteményeiket más vallásos családok felé, sőt, még a laikusok felé is, akiknek megvolt a lehetőségük, hogy töltekezzenek a kegyelemből, ami különféle megnyilvánulásokon keresztül árad, folyamatosan bátorítva az embereket, a könyörületességben való tökéletesedésre, azaz a szentségre.

Egy különösen kiváltságos fája ennek a nemes termésű fajtának az, amelyet Loyolai Szent Ignác ültetett, az ő Lelkigyakorlataival. Ha egy gyors pillantást vetünk az utolsó öt évszázad szentjeinek a listájára, láthatjuk, milyen gyümölcsöket termett ez a módszer, és hogy a Jézus Társaság alapítója miért nyerte el a lelkigyakorlatok patrónusa címet. Ezek után mit gondoljunk Ferenc kijelentéseiről, amelyek a Lelkigyakorlatok végzésének a hagyományos és hivatalos formájára vonatkoznak.

FERENC:

“Ignác egy misztikus, nem egy aszkéta. Bosszant, amikor azt hallom, hogy a lelkigyakorlatok “ignáciak”, csak azért, mert azokat csendben végzik. Valójában a Gyakorlatok lehetnek tökéletesen ignáciak, a napi életben a csend (szilencium) nélkül is. A lelkigyakorlatok olyan értelmezése, amely hangsúlyozza az aszkézist, a hallgatást és a bűnbánatot, egy torz értelmezés, amely széles körben elterjedt, még a Társaságban is, különösen a spanyolországi Jézus Társaságában.” (Interjú: Antonio Spadaro, 2013. augusztus 19.) http://w2.vatican.va/content/francesco/en/speeches/2013/september/documents/papa–fr ancesco_20130921_intervista–spadaro.html Megjegyzés DA: Ez a rész nincs benne a magyar fordításban: http://www.egyhazestarsadalom.hu/a–szemhataron–innen/egyeb–irasok/jo–napot–ferenc–p apa–vagyok/

A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA

Tartalomjegyzék

Az aszkézis, a hallgatás és a bűnbánat jelentősége a Lelkigyakorlatokban. Az aszkézis jelentősége az Egyházban

Loyolai Szent Ignác

– A külső vezeklés indítékai a lelkigyakorlat során
– Kiegészítő utasítások a gyakorlatok Jobb végzésére
-A sentire cum Ecclesia nem csak a bűnbánatot követeli meg, hanem azt is, hogy dicsérjünk

XI. Piusz

Az emlékezés a lelkigyakoraltokban a legjobb orvosság a léhaság és a meggondolatlanság gyógyítására

Az ignáci metódus: ennek elsőbbsége más lelki gyakorlatokkal szemben

Az ignáci módszer megújítja és tanítja az Istennek való engedelmességet.

II. János Pál

A magány és a csend a folyamatos képzés elengedhetetlen elemei

-A szilencium és a „pusztai magány” keresése szükséges a folyamatos képzéshez.

A szabadságnak a pozitív formája nem lehetséges aszkézis nélkül.

II Vatikáni Zsinat

Azok a lelkek, akik magukat a bűnbánatnak szentelik, az Egyház dicsősége.

Szerzetesek és Világi Intézmények Kongregációja

Az aszkézis szükséges, hogy az evangéliumi tanácsokat meg lehessen élni.

XI. Piusz

Az assisi ‘Poverello’ egyike volt a legnagyobb bűnbánóknak

Annak érdekében, hogy ma le lehessen győzni a világot kínzó gonoszt, egy keresztes ima- és bűnbánati hadjárat szükséges.

Trienti Zsinat

Azoknak, akik bocsánatot nyertek, az erényekben kell növekedniük, az önsanyargatások által.

Trienti Zsinat Katekizmusa

A romolhatatlan korona nem szerezhető meg önsanyargatás nélkül.

XXII. János

Az evangélium a keresztényektől szenvedélyek iránt, intenzív önmegtagadását követeli meg

VI. Pál

– Egy papnak kötelessége, hogy egyfajta férfias aszkézist gyakoroljon

XVI. Benedek

Szükséges a hívőket az elcsendesülés és az emlékezés értékeire nevelni.

Az aszkézis, a hallgatás és a bűnbánat jelentősége a Lelkigyakorlatokban

Loyolai Szent Ignác

– A külső vezeklés indítékai a lelkigyakorlat során

A külső vezeklést főleg három célból végezzük: — először: elégtételül az elkövetett bűnökért; -másodszor: hogy legyőzzük magunkat, vagyis hogy az érzékek engedelmeskedjenek az értelemnek és az alsóbbrendű értékek jobban alá legyenek rendelve a felsőbbrendűeknek; harmadszor azért, hogy keressünk és elnyerjünk valamely kegyelmet vagy adományt, amelyet kívánunk és óhajtunk. Így például, ha valaki azt kívánja, hogy benső töredelmet érezzen bűnei miatt, tudja nagyon megsiratni azokat és tudjon sírni a kínokon és fájdalmakon, amelyeket Krisztus Urunk viselt el szenvedéseiben; vagy hogy megoldást találjon valamilyen kételyére. (Loyolai Szent Ignác, Lelkigyakorlatok, 10. Kiegészítés 87.p.)

– Kiegészítő utasítások a gyakorlatok Jobb végzésére

Hatodik utasítás: Ne akarjak kellemes vagy örvendetes dolgokra gondolni, mint például az őrök dicsőségre, feltámadásra stb., mert bármilyen indíték örömre és vidámságra akadályoz abban, hogy bánatot, fájdalmat, könnyeket érezzünk bűneink miatt. Inkább azt tartsam szem előtt, hogy én most fájdalmat és bánatot akarok érezni, és ezért inkább a halálra és ítéletre emlékezem.

Hetedik utasítás: Ugyanebből a célból fosszam meg magam minden világosságtól, bezárva az ablakot és ajtót arra az időre, míg a szobában tartózkodom, hacsak nem akarok könyvből imádkozni, olvasni, vagy pedig étkezni.

Nyolcadik utasítás: Ne nevessek és ne is mondjak semmit, ami nevetésre ingerel.

Kilencedik utasítás: Fékezzem szememet, kivéve mikor fogadok valakit, akivel beszélgetnem kell, vagy elbúcsúzom tőle. (Loyolai Szent Ignác, Lelkigyakorlatok, kiegészítések 6-9)

-A sentire cum Ecclesia nem csak a bűnbánatot követeli meg, hanem azt is, hogy dicsérjünk .

[ Hogy azzal az igazi érzülettel legyünk, amellyel a küzdő egyházban lenni tartozunk] Hetedik szabály: Dicsérjük a böjtre és megtartóztatásra vonatkozó rendeleteket, így a nagyböjtöt, a kántorböjtöket, vigíliákat, a péntekeket és szombatokat; hasonlóképpen a vezekléseket, nemcsak a belsőket, a külsőket is. (Loyolai Szent Ignác, Lelkigyakorlatok, Sentire cum Ecclesia szabályai )

XI. Piusz

Az emlékezés a lelkigyakoraltokban a legjobb orvosság a léhaság és a meggondolatlanság gyógyítására(…)

Korunknak súlyos betegsége és a jobbak által fölpanaszolt bajainak bővizű forrása a könnyelműség és a felületesség, amely az embereket tévutakra hajtja […] Az emberiség nagy családját sorvasztó súlyos lelki betegség gyógyítására ajánlhatnánk-e jobb orvosságot és gyógyító szert, mint ha az elgyöngült és az örökkévalókkal nem törődő lelkeket a szentgyakorlatok végzésére buzdítjuk? Mert ha a szentgyakorlat nem is volna egyéb, mint rövid, néhány napos elvonultság, amelyben a megszokott társaságtól, rendes foglalkozásától és gondjaitól elkülönült embernek alkalma nyílik nem üres pihenéssel tölteni az időt, hanem azokat a végtelenül komoly kérdéseket megfontolni, amelyek az emberiséget szüntelenül foglalkoztatták, az ember eredetének és végcéljának kérdéseit: … az ember honnan jön és hova megy ; akkor is már kiváló eredményeket szülhet a szentgyakorlat.( XI.Pius Enciklika Mens Nostra)

Az ignáci metódus: ennek elsőbbsége más lelki gyakorlatokkal szemben

Tapasztalati tény, hogy az egészséges katolikus aszkézis elveivel egyező szentgyakorlatos módszerek közül egyik mindig legjobban kitűnt, az Apostoli Szentszék teljes jóváhagyását ismételten elnyerte, a legjelesebb hittudósok és szentek magasztalását kiérdemelte és négy évszázadon át a szentség tömérdek gyümölcseit megtermetté: a Loyolai szent Ignác által bevezetett módszert értjük, akit a szentgyakorlatok mesterének nevezünk […] Tapasztalati tény, hogy az egészséges katolikus aszkézis elveivel egyező szentgyakorlatos módszerek közül egyik mindig legjobban kitűnt, az Apostoli Szentszék teljes jóváhagyását ismételten elnyerte, a legjelesebb hittudósok és szentek magasztalását kiérdemelte és négy évszázadon át a szentség tömérdek gyümölcseit megtermetté: a Loyolai szent Ignác által bevezetett módszert értjük, akit a szentgyakorlatok mesterének nevezünk;[…] III. Pál pápa szavait idézve: „mindig úgy szerepelt és érvényesült, mint a legbölcsebb és általános szabálykönyve a lélekvezetésnek az erényesség és életszentség útján, mint kiapadhatatlan forrása a legtisztább és legalaposabb jámborságnak, .mint ellenállhatatlan ösztökélő és kiválóan tapasztalt buzdító az erkölcsi javulásra és a legmagasabb élettökéletesség elérésére”( XI.Pius Enciklika Mens Nostra)

A magányosan végzett gyakorlatok ajánlatosabbak, mint a közösségben végzettek.

Azért mindenekelőtt szükséges, hogy a lélek a magányban gyakorolja magát, távol a mindennapi élet minden gondjától és aggodalmától, mert mint a Krisztus követésének könyve világosan tanítja, „a csendben és a nyugalomban erősödik a jámbor lélek”. Noha a nagy tömegeket foglalkoztató nyilvános szentgyakorlatokat is dicsérjük, teljes lelkipásztori buzgósággal előmozdítandóknak és Isten bőséges kegyelmeivel megáldottaknak tartjuk: mégis inkább a visszavonultságban végzett úgynevezett „zárt” lelkigyakorlatokat sürgetjük, amelyek az embert jobban elszakítják a teremtményektől Krisztus követése, ( XI.Pius Enciklika Mens Nostra IV. fej.)

II. János Pál

A magány és a csend a folyamatos képzés elengedhetetlen elemei

A magány bizonyos formája része a folyamatos képzésnek. Jézus gyakran vonult vissza, hogy egyedül imádkozzék (Mt 14,23). A magány őrzése a belső élet ápolásának szükséges föltétele. Olyan magányról van szó, melyben az Úr lakik, aki a Szentlélek világosságában összeköt bennünket az Atyával. Így értve a szilencium és a „pusztai” magány keresése szükséges a folyamatos képzéshez. Ugyanebben az értelemben, aki nem tudja jól megélni a saját magányát, nem képes az igazi testvéri közösségre.János Pál Pastores dabo vobis apostoli buzdítása a papképzésről 1992, március 25. 74. pont http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=83

– A szilencium és a „pusztai magány” keresése szükséges a folyamatos képzéshez.

Jézus gyakran vonult vissza, hogy egyedül imádkozzék. (Mt 14,23) A magány őrzése, a belső élet ápolásának szükséges föltétele. Olyan magányról van szó, amelyben az úr lakik, aki a Szentlélek világosságában összeköt bennünket az Atyával. Így értve a szilencium és a „pusztai magány” keresése szükséges a folyamatos képzéshez. Ugyanebben az értelemben aki nem tudja jól megélni a magányát, nem képes az igazi testvéri közösségre. (John Paul II, Apostolic Exhortation Pastores Dabo Vobis, no. 74, March 25, 1992)

II. vatikáni zsinat

Azok a (szerzetes) intézmények, melyek annyira a kontemplációra vannak rendelve, hogy tagjai magányban és teljes hallgatásban, szüntelen imádságban és vezeklésben csak Istennek élnek, Krisztus misztikus testében, melyben ” nem minden tagnak ugyanaz a feladata” (Róm 12,4) mindig kiemelkedő helyet foglalnak el, bármennyire sürgető is a külső, az apostoli tevékenység. Fölajánlják ugyanis Istennek a dicséret áldozatát, Isten népét pedig az életszentség bőséges gyümölcseivel gazdagítják, példájukkal serkentik és titokzatos apostoli erővel gyarapítják. Ezért az Egyház ékességei és a mennyei kegyelem forrásai ők. Életüket mindazonáltal a korszerű megújulás fentebbi elvei alapján vizsgálják meg, de szentül őrizzék világtól való elvonultságukat és szemlélődő életük sajátos gyakorlatait.(II. Vatikáni zsinat Perfectae Caritatis 7. pont)

Szerzetesek és Világi Intézmények Kongregációja

– Az aszkézis szükséges, ahhoz hogy az evangéliumi tanácsokat meg lehessen élni.

A szerzetesek Istennek szenteltsége is ebbe az útba torkollik; nem tudják visszatükrözni Krisztus Istennek szenteltségét, ha életük alakításában nem kap helyet az önmegtagadás. […]Ha viszont a szerzetesek mégsem építik be életükbe a „vidám és kiegyensúlyozott szigorúságot” (ET 30) és a határozottan vállalt lemondást, akkor azt kockáztatják, hogy elveszítik a lelki szabadságot, amely szükséges az evangéliumi tanácsok szerinti élethez. E szigorúság és lemondás nélkül maga az Istennek szenteltség is veszélybe kerülhet. Ez azért van így, mert a szegény, tisztaságot vállaló és engedelmes Krisztus melletti nyilvános tanúságtétel nem lehetséges aszkézis nélkül.. (Sacred Congregation for Religious and for Secular Institutes, Essential Elements in the Church´s teaching on Religious Life, no. 31, May 31, 1983)

XI. Piusz

Assisi Szent Ferenc volt az egyik legnagyobb vezeklő

Az egyes ember számára is a bűnbánat az igazi béke létrehozója és hírnöke. Hisz elszakítja a mulandó földi javaktól, felemeli az égi javakhoz és a nélkülözések és bajok közepette azzal a békével ajándékozza meg, melyet a világ minden gazdagságával és élvezetével nem tud megadni. Nem Assisi Szent Ferenc híres „Naphimnusza” a legörvendezőbb öröménekek egyike, amely valaha is elhangzott e siralom völgyében? Aki ezt költötte, írta, énekelte, egyike a legnagyobb vezeklőknek, Assisi szegénye, aki bizony hogy semmit se mondhatott magáénak e Földön, aki lesoványodott testén megfeszített Urának fájdalmas sebeit hordozta. …. (Pius XI, Encyclical Caritate Christi Compuli, nos. 27 –28, May 3, 1932 )(angolul)

– Annak érdekében, hogy ma le lehessen győzni a világot kínzó gonoszt, egy keresztes ima- és bűnbánati hadjárat szükséges.

Mikor az apostolok megkérdezték az Üdvözítőt, miért nem tudták a megszállottból az ördögöt kiűzni, azt a választ kapták: Ez a fajta nem megy ki másként, mint imádság és böjtölés által38. Az emberiséget most megszálló gonoszság sem győzhető le másként, mint általános imádság és vezeklés által. Különösen a mindkét nemű elmélkedő szerzetesrendeknek ajánljuk, kétszerezzék meg imádságaikat és áldozataikat, hogy a Szeplőtelen Szűz hatalmas közbenjárásával az Égből minél hathatósabb segítséget könyörögjenek le az Egyház számára a mai kor harcában. Amint a Szeplőtelen Szűz az ősi kígyó fejét eltaposta, úgy most és mindenkorra a mi biztos oltalmunk és a keresztények segítsége marad.( XI. Pius pápa Divini Redemtoris Imádság vezeklés)

Trienti Zsinat

III. Pál: A Trienti zsinat határozata a megigazulásról *1520-1583

Így tehát a megigazultak, akik már „Isten barátai” és „családjának tagjai” (Jn 15,5; Ef 2,19), „erényről erényre haladnak” (Zsolt 83,8), „megújulnak napról-napra”, ahogyan az apostol mondja (2Kor 4,16), azaz „testüket halálra adva” (Kol 3,5) és „tagjaikat az igazság fegyvereiül adva” (Róm 6,13) a megszentelődésre, megtartják Isten és az Egyház parancsait, és „a hittel együtt munkálkodva a jócselekedetek révén” (Jak 2,22) növekednek a Krisztus kegyelme által kapott megigazulásban és egyre igazabbakká lesznek (24. és 32. kánon), amint írva is van: „Aki igaz, legyen továbbra is igaz” (Jel 22,11) és másutt: „Ne halálod napján várd, hogy megigazulj” (Sir 18,22), és megint: „Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában” (Jak 2,24). A megigazultságnak éppen ezt a növekedését kéri az Anyaszentegyház, amikor így könyörög: „Add meg nekünk Urunk, a hit, a remény és a szeretet növekedését”[Pünkösd utáni XIII. Vasárnap könyörgése]. (Denzinger–Hünermann 1535.)

Trienti Zsinat Katekizmusa

-A romolhatatlan korona nem kapható meg önmegtagadás nélkül

Szent Pál ezzel kapcsolatban ezt mondta: Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. ²⁵Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. ²⁶Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, ²⁷hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.( 1 Kor9,24-27)…öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban!(Róm13,14) (Catechism of the Council of Trent, Part II – The Sixth Commandment)

XXII. János

Az evangélium a keresztényektől szenvedélyek iránt, intenzív önmegtagadását követeli meg

Nem térünk el utóbbi témánktól, ha most mindenkinek az emlékezetébe idézzük – a gazdagoknak nem kevésbé, mint a szegényeknek -, hogy a keresztény bölcseletnek az élet értelméről szóló hagyományos tanításától semmiképp sem lehet különválasztani a mértékletesség megőrzésére és a nehézségek Isten kegyelmével való elviselésére irányuló akaratot. Ma azonban, fájdalom, sok embert kerít hatalmába az élvezetek mértéktelen hajszolása; úgy látják, az életnek nincs is más célja, mint élvezetekre vágyakozni és az élvezetvágyat kielégíteni: ebből – s ez nem is vitatható – súlyos károk származnak, nem csak lelki, de testi betegségek is. Ennélfogva még ha pusztán az embernek mint biológiai lénynek a sajátosságai szempontjából nézi is valaki a dolgot, szükségképp úgy kell látnia, hogy a bölcs és előrelátó ember mindenben józanul, mértékkel cselekszik, és fékezi ösztöneit. Aki pedig az isteni törvény szerint ítél, az nagyon jól tudja: az Evangélium, a katolikus Egyház és az önmegtartóztatás ránk hagyományozódott gyakorlata egyaránt megkívánja a keresztényektől az élvezetek szigorú korlátozását és az élet nehézségeinek türelmes elviselését. (XXIII. János Mater Magistra 234-235.p.)

VI. Pál

– Egy papnak kötelessége, hogy egyfajta férfias aszkézist gyakoroljon

A papi élet mély lelki átéléséhez elengedhetetlen, a valódi és őszinte jámborság, amelynek szellemében élnek és eljárnak; (vö. Gal 5: 25) — ez megköveteli a külső és a belső aszkézis gyakorlását — egyben mint akik férfiként de mégis különleges gyermeki módon, Jézus Krisztushoz tartoznak, vele és benne ’ keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. ’ (Gal 5:24), nem kétséges, hosszú és fárasztó küzdelmek elé nézünk ( vö. 1Cor 9:26-27). (Paul VI, Encyclical Sacerdotalis Caelibatus, no. 78, June 24, 1967)

XIV. Benedek

…A mi korunk nem kedvez az összeszedettségnek, s olykor az a benyomásunk, hogy az ember fél, akárcsak egy percre is, elszakadni a tömegtájékoztató eszközöktől. Ezért nagyon fontos nevelni Isten népét a csend megbecsülésére. Isten Szava központi jelentőségének fölfedezése az Egyház életében azt is jelenti, hogy újra fölfedezzük az összeszedettség és a belső nyugalom értékét. A nagy patrisztikus hagyomány arra tanít, hogy Krisztus misztériumai a csendhez vannak kötve (XVI apostoli buzdítása Verbum Domini, nem. 66, 2010 szeptember 30,(angol ) magyarul: Verbum domini http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=411 66. pontja.