| 101. Jézus szent haragja csak színlelés? |
Forrás: In the Gospel, Jesus does not become angry, but pretends to when the disciples do not understand him
Az Ige megtestesülésével az emberiség megváltásával, a mi Urunk Jézus Krisztus lett a történelem központja, ami abban nyilvánul meg, hogy minden keresztény legfőbb célja lett Őt tisztelni, szolgálni és nevét hirdetni. Ebben a földi életben pedig fáradhatatlanul bővíteni Krisztus ismeretét, míg várjuk a vele való találkozást az örökkévalóságban.
Az isteni Megváltó léte iránti hűségtől és szeretettől sarkallva, a teológiai kutatás szeretné átlátni az ő eredetét, istenemberi működését. Így a krisztológia jelentős előrelépéseket tett az évszázadok során. Ezek az előrelépések különösen megfigyelhetők voltak akkor, amikor szörnyű akadályok támadtak, olyanok, mint a krisztológiai eretnekségek. A Szentlélek segítsége soha nem szűnt meg, hogy segítse az egyházat a lényeges igazságok megőrzésében az általa alapított doktrínákra vonatkozóan. Végtére is Krisztus tanításában kiemelkedő fontosságú annak megértése, hogy az ő isteni személye egyesült a mi emberi természetünkkel, méghozzá az Ige személyében.
Különböző alkalmakkal Ferenc pápa különös értelmezéseknek adott hangot a krisztológiai területén. Ezek az értelmezések figyelemre méltóak, szubtilisek (finomak) – gyakran attraktív szónoklatokba, vagy némelykor élénk aforizmákba burkoltak, de gyors gondolatok, amelyek provokálják a hitet és annak vonatkozásait.
Noha rövidke az állítás, amely kinyilvánít egy felfogást Krisztusról, mégis megköveteli a tisztánlátást. Krisztus Végtelenül irgalmas. Kétségkívül kellemes meditálni ezeken az evangéliumi részeken ahol Jézus isteni jóságát fejezi ki a bűnösökkel kapcsolatban, tanítja a hozzáfordulókat, és jó elmélkedni arról a folytonos vágyáról, hogy a betegeknek testi, lelki gyógyulást hozzon. Ugyanakkor Jézus elítélte a gonoszakat, korholta azokat, akik makacsul megmaradtak tévedéseikben, ostort font és elkergette a galamb és a birka árusokat Jeruzsálemben és „megcirógatta” vele azokat akik az Isten házát rablóbarlanggá akarták tenni… De sokan úgy tűnik nem értik ezt, vagy talán nem gondolnak erre.
Lehetséges, hogy Jézus csupán színlelte a dühöt, hogy ő valójában nem haragudott? Mit jelent a színlel (pretend) szó? A szótár szerint ezt: „hamis látszatot kelt, tettet; színlel; mutat; úgy tesz mintha; vagy hamis állítás. ”
Jézus Isten, és ezért nem tehetett semmit tökéletlenül. Következésképpen nem tud sem hazudni, sem becsapni. Lássuk, mit mond erről a katolikus tanítás… Hogy mi is jobban megértsük, ki is a mi Isteni Megváltónk.
Ferenc
A pápa kifejtette: “Az evangéliumban Jézus nem lett dühös, de azt hiteti el, amikor a tanítványok nem értik őt”, hozzátéve, hogy Jézus Emmausban azt mondja: „Milyen ostobák és késedelmes szívűek”. (Szentbeszéd, a Szent Márta házban november 29, 2013 – Teljes szöveg spanyolul)
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
|
Tartalomjegyzék I – Jézus Krisztus emberi-isteni cselekedetei II – Krisztus, az Igazság, nem vezethető félre, és nem csapható be III – Szent felháborodás mi Urunk Jézus Krisztus életében
I – Jézus Krisztus emberi-isteni cselekedetei Nagy Szent Leo A IV. Kalkedóni egyetemes zsinat III. Konstantinápolyi egyetemes zsinat IX. Leo Katolikus Egyház Katekizmusa II. Vatikáni egyetemes zsinat I. Honorius Jézusban az isteni természet viszi végbe azt, ami benne isteni, és az emberi természet azt, ami benne testi. XIV. Toledói zsinat Senki se veheti el Krisztusból azt, ami isteni, és nem vonható ki belőle semmi, ami emberi. Katolikus Egyház Katekizmusa – Krisztus emberi természetében mindent az ő isteni személyének kell tulajdonítani mint az ő megfelelő szubjektumának Szent Maximus hitvalló Az Igével való egységben Jézus emberi természete mindent úgy ismert és mutatott, mint ami Istenre vonatkozik. XII. Pius Jézus Krisztusban megtalálható a bölcsesség és tudás minden kincse. Ő telve kegyelemmel és igazsággal, a boldogító istenlátás tudásával is rendelkezik Szent Athanasziosz – Krisztus teste az Ige, tehát a szenvedéseit is csak az övének mondjuk. Az Igéé a test II. – Krisztus, az Igazság, nem vezethető félre, és nem csapható be Katolikus Egyház katekizmusa Római Szent Kelemen Istennél semmi sem lehetetlen, kivéve a hazugság Szent Ágoston – Krisztus Isten, és Isten Igaz III – Szent felháborodás mi Urunk Jézus Krisztus életében Szentírás idézetek Aquinoi Szent Tamás Az irgalom igazságosság nélkül a bomlasztás szülőanyja.” Origenész Jézus hatalma nem látszott kisebbnek, a kereskedők kiűzésekor sem, mint más csodatételei alkalmával. Szent Jeromos A kereskedők templomból való kiűzése volt az Úr csodái közül az egyik legcsodálatosabb |
|
I – Jézus Krisztus emberi-isteni cselekedetei Nagy Szent Leó |
Jézus Krisztus alászállva a mennyei trónjáról belépett e világ gyengeségeibe, de nem hagyva az Atya dicsőségét.
„Az Ige testté lett, s miköztünk lakozott” (1Tim 2,5), azaz abban a testben, amelyet emberből vett magára, és amelyet ésszel felruházott éltető lélek tett élővé. {293} (3.) Mindkét természet sajátossága sértetlen marad és egy személyben találkozik; felvette tehát a fenség a jelentéktelenséget, az erő a gyengeséget, az örökkévalóság a halandóságot, és a mi állapotunk tartozásának a lerovása végett a sérthetetlen természet egyesült a szenvedni tudó természettel: úgy, hogy ami az orvosságainkhoz lényegileg illett, egy és ugyanaz „a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5), aki az egyik oldalról nézve képes meghalni, a másik oldalról nézve viszont nem. Tehát egy igazi ember ép és tökéletes természetében igazi Isten született meg, aki teljes egész a saját tulajdonságait tekintve, teljes egész a mi tulajdonságainkat tekintve – a mi tulajdonunknak mondjuk pedig mindazt, amit kezdettől a Teremtő bennünk megalkotott, és amit aztán megújításra felvállalt; mert azoknak a dolgoknak, amelyeket a csaló sugallt és a rászedett ember elkövetett, semmi nyoma nem volt a megváltóban. …
Felvette a szolga alakját a bűn szennye nélkül, növelte az emberi tényezőket, az istenieket nem kisebbítette, mivel az a kiüresítés, amellyel a láthatatlan mint láthatót mutatja be magát…, a szánalom lehajlása volt, nem a hatalom megfogyatkozása. {294} (4.) Aláveti magát tehát az Isten Fia ezen világ gyengeségeinek; leszáll az égi székből, nem távolodva el az atyai dicsőségtől, új renddel, új születéssel megszületve. Új rend szerint: mivel a saját létében láthatatlan, láthatóvá lett a mi létmódunkban (Denzinger-FJ 292-294. )
|
A IV. Kalkedóni egyetemes zsinat |
– Urunk Jézus Krisztus tökéletes Isten és tökéletes ember… „minden szempontból hasonló hozzánk, a bűnt kivéve” (Zsid 4,15)
{301} [Határozat] A Szentatyák nyomdokait követve mindnyájan egy szívvel-szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú, ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben, ugyanő valóban Isten és valóban értelmes lélekből és testből álló ember, ugyanő, az Atyával egylényegű istensége szerint és velünk egylényegű embersége szerint, „minden szempontból hasonló hozzánk, a bűnt kivéve” (Zsid 4,15). Aki az idő kezdete előtt az Atyától született istensége szerint, ugyanő született a végső kor napjaiban az Istenszülő Szűz Máriától embersége szerint, érettünk és a mi üdvösségünkért:
{302} Egy és ugyanazon egyszülött Fiú Úr Krisztust kell vallani két természetben össze-nem-elegyítve, változhatatlanul, meg-nem-osztva és szétválaszthatatlanul, anélkül, hogy az egyesülés által a két természet különbözősége bármi módon eltűnnék, hanem inkább úgy, hogy mindkét természet sajátossága épségben maradjon, amelyek egy személlyé kapcsolódnak össze, nem tagozódik és nem osztódik két személyre, hanem egy és ugyanaz az egyszülött Fiú, Isten, Ige, Úr Jézus Krisztus, ahogy azelőtt a próféták róla szóltak és ahogy minket maga Jézus Krisztus kioktatott s az atyák hitvallásban ránk hagyományoztak. (magyar nyelven: Denzinger-FJ-300/) (angol változat :Denzinger-Hünermann 301-302. Council of Chalcedon (Fourth Ecumenical), Session V, The Chalcedonian Creed, October 22, 451)
|
III. Konstantinápolyi egyetemes zsinat |
Azonkívül a zsinati levelekkel is, amelyeket a boldog Cirill írt az istentelen Nestorius ellen kelet püspökeihez; a Zsinat követi az öt szent és egyetemes zsinatot és a szent és elismert Atyákat, és egybehangzóan határozva megvallja a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a mi valóságos Istenünket, a szent, egyszubsztanciájú és az életet szerző Háromság egyikét, aki tökéletes istenségben, és ugyanő tökéletes emberségben, valóban Isten és valóban ember, értelmes lélekből és testből, egyszubsztanciájú az Atyával az istenség szerint, és ugyanő egyszubsztanciájú velünk az emberség szerint, mindenben hasonló hozzánk, a bűnt kivéve [vö. Zsid 4,15].(Denzinger-FJ-550/)
|
IX. Leo |
– Jézus, istensége tekintetében egylényegű (consubstantialis), egyképpen mindenható (coomnipotent), és egyenlő (coaequalis) az Atyával mindenben.
Hiszem azt is, hogy az Atyaisten Fia, az Isten Igéje örökkévalóan született minden idők előtt az Atyától, akivel egyszubsztanciájú, egyképpen mindenható, és egyenlő mindenben istenségre nézve; az időben a Szentlélek erejéből a mindig Szűz Máriától született, értelmes lélekkel. Két születése van tehát: egy, ami örök, az Atyától, a másik, ami időbeli, az anyától. Két akarata és működése van: igazi Isten és igazi ember. Sajátságos és tökéletes mindkét természetben; nem szenvedett összevegyülést és szétválasztást, sem örökbefogadott, és nem csak a fantáziában létező: egyetlen és egy Isten, az Isten Fia két természetben, de az egy személy egyediségében. Istensége szerint nem képes szenvedni és halhatatlan, de emberségében értünk és a mi üdvösségünkért valódi testi szenvedéssel szenvedett, és eltemették, és a harmadik napon feltámadt a holtak közül a test valódi feltámadásával; ennek a bizonyítására evett a tanítványaival, nem mert szüksége volt ételre, hanem egyedül akarata hatalmával. A feltámadás után a negyvenedik napon azzal a testtel, amellyel feltámadt és lelkével együtt felment a mennybe, és ül az Atya jobbján, onnan a tizedik napon elküldte a Szentlelket, és onnan, ahogyan felment, el fog jönni ítélni élőket és holtakat, és meg fog fizetni kinek-kinek cselekedeteik szerint.(Denzinger-FJ 650)
|
Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Jézusban az Isten és az ember szétválaszthatatlan
Az Egyház tehát vallja, hogy Jézus Krisztus szétválaszthatatlanul valóságos Isten és valóságos ember. Valóban Isten Fia, aki emberré lett, a testvérünk lett, de úgy, hogy Isten és a mi Urunk marad: „Az maradt, ami volt, s fölvette azt, ami nem volt” — énekli a római liturgia. Aranyszájú Szent János liturgiája is megvallja és énekli: „Ó, egyszülött Fiú és örök Ige, halhatatlan lévén, méltóztattál a mi üdvösségünkért megtestesülni a Szent Istenanyától és mindig Szűz Máriától, Te, aki változás nélkül emberré lettél és megfeszíttettél. Ó, Krisztus Isten, aki halálod által legyőzted a halált, ki Egy vagy a Szentháromságból és dicsőíttetsz az Atyával és a Szentlélekkel, üdvözíts minket!” (KEK, 469)
|
II. Vatikáni egyetemes zsinat |
Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán. Ádám, az első ember ugyanis az eljövendőnek, tudniillik az Úr Krisztusnak előképe volt. Krisztus, az új Ádám, az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását. Nem csoda tehát, ha ezek az igazságok belőle fakadnak és benne érik el csúcspontjukat.
Aki „a láthatatlan Isten képmása”, ugyanő tökéletes ember is, aki Ádám fiainak az ősbűn által elcsúfított istenképiségét helyreállította. Mivel Ő az emberi természetet fölvette, nem elemésztette, e természet magától értetődően bennünk is nagy méltóságra jutott. Isten Fia ugyanis megtestesülésével valamiképpen minden emberrel egyesült. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett,A II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES kezdetű lelkipásztori konstitúciója 31.emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk. ( II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES 33. 22. pont )
|
I. Honorius |
… Ami az egyházi dogmát illeti, amelyet megtartani vagy hirdetni tartozunk az emberek egyszerűsége miatt, és hogy a kérdések kibogozhatatlan útvesztőit átvágjuk …, nem egy vagy két tevékenységet kell meghatároznunk az Isten és az emberek közti Közvetítőben, hanem azt kell megvallanunk, hogy az egy Krisztusban a két természet természetes egységgel van összekapcsolva, és ezek a másik részvételével működnek és eszközölnek, éspedig az isteni ami az Istené, azt cselekszi, és az emberi ami a testé, azt kivitelezi: nem azt akarjuk tanítani, hogy elkülönítve, sem nem hogy elegyítve vagy megváltoztathatóan Isten természete emberré és az emberi Istenné változott volna; hanem azt valljuk, hogy a természetek különbségei érintetlenek maradtak. … Eltávolítjuk tehát … az új keletű koholmány botrányát: nem kell nekünk úgy prédikálnunk, hogy egy vagy két tevékenységet határozunk meg; hanem az egy tevékenység helyett, amiről egyesek beszélnek, az igazsághoz híven Krisztus Urunkat egyetlen, két természetben működőnek valljuk, és a két tevékenység helyett inkább azt kell velünk együtt hirdetni, elvetve a kettős tevékenység megnevezést, hogy maga a két természet, azaz az isteni és a felvett testé az Atya egyszülött Fiának az egy személyében elegyítetlenül, osztatlanul és megváltoztathatatlanul működik a saját dolgaiban. (denzingerblog.wordpress.com) ( I. Honorius pápa levele Konstantinápoly 643.)
|
XIV. Toledói zsinat |
(8. fejezet) Ám most mi… kihirdetjük (a hívőknek), nagyon rövid meghatározásban összefoglalva, hogy megismerjék: Krisztusnak, az Isten Fiának, az egy személyében két természetnek a tulajdonságai, amint osztatlanoknak és elválaszthatatlanoknak, úgy elegyítetleneknek és megváltozhatatlanoknak maradnak meg állandóan, az egyik természet az istenségé, a másik az emberségé, az egyik, ami szerint az Atya Istentől született, a másik, ami szerint Szűz Máriától született. Mindkét születés tehát részére teljes, mindkettő tökéletes, semmit sem birtokolván kevésbé az istenségből, semmit sem véve fel tökéletlenül az emberségből, nincs megosztva a természetek megkettőzése miatt, személyét tekintve nincs megkettőzve, hanem teljes Istenként és teljes emberként – kivéve minden bűnt –, a személy egyszeriségében egy a Krisztus. ( XIV. Toledói Zsinat, 684. november 14-20. )(Denzinger-FJ-564)
|
Katolikus Egyház Katekizmusa |
– Krisztus emberi természetében mindent az ő isteni személyének kell tulajdonítani mint az ő megfelelő szubjektumának
A Kalkedoni Zsinat után egyesek Krisztus emberi természetét önálló személynek tekintették. Ezekkel szemben az V. egyetemes zsinat 553-ban Konstantinápolyban vallja: „az Ő hüposztaszisza, (vagy ‘személye’) egy (…), aki a mi Urunk Jézus Krisztus, a Szentháromság egyik személye”. Krisztus emberségében tehát mindent isteni személyének kell tulajdonítani mint sajátját, nemcsak a csodákat, hanem a szenvedéseket is és magát a halált is: valljuk, hogy „a mi Urunk Jézus Krisztus, aki testben megfeszített, valóságos Isten, és a dicsőség Ura, és a Szentháromság egyik személye” ( KEK-468)
– Mind az ő lelkében, mind az ő testében Krisztus az emberit a Szentháromság isteni módján fejezi ki.
Mivel a megtestesülésben, ebben a titokzatos egyesülésben „az emberi természet fölvétetett, de nem semmisíttetett meg”, az Egyház századok során jutott el oda, hogy vallja Krisztus emberi lelkének — értelmi és akarati tevékenységével együtt — és emberi testének teljes valóságát. Ugyanakkor arra is szüntelenül emlékeztetnie kellett, hogy Krisztus emberi természete Isten Fiának isteni személyéhez tartozik, aki magára vette. Aki az emberi természetben jelen van, és mindaz, amit benne művel, a „Szentháromság egyik személyétől” való. Isten Fia tehát közli a maga emberségével sajátos, szentháromságos, személyes létmódját. Krisztus tehát lelkében és testében emberi módon fejezi ki a Szentháromság életét. ( KEK-470)
S
|
Szent Maximus hitvalló |
„Isten Fia mindent tudott, mégpedig azáltal, aki azt az embert magára öltötte; nem természete szerint, hanem mert az Igével egyesült, (…) az emberi természet, mert egyesült az Igével, minden isteni dolgot is tudott, mégpedig Fölségének megfelelően.” (Saint Maximus the Confessor. Quaestiones et dubia, no. 66: PG 90, 840)
|
XII. Pius |
Jézus Krisztusban megtalálható a bölcsesség és tudás minden kincse. Ő telve kegyelemmel és igazsággal, a boldogító istenlátás tudásával is rendelkezik
Továbbá az Egyház Fejének kell Krisztust tekintenünk azért is, mert ő áll első helyen a természetfeletti adományok teljessége és tökéletessége dolgában, és ebből a teljességből merít titokzatos Teste is. Mert ahogy – mint több egyházatya megjegyzi – halandó testünk feje is minden érzékszervvel rendelkezik, míg többi tagjainknak csak a tapintásban van része, úgy a keresztény társadalom minden erénye, adománya és karizmája is a legtökéletesebben annak Fejében, Krisztusban található meg. «Mert úgy tetszett, hogy őbenne lakozzék minden teljesség.» (Kol 1,19) Öt ékesítik a személyes egységgel járó égi adományok: benne lakik ugyanis a Szentlélek minden elgondolhatónál nagyobb teljessége. Ö kapott «hatalmat minden test fölött»; túláradó bőségben van meg benne «a bölcsességnek és tudománynak minden kincse». (Kol 2,3) Az Isten színről színre való látásából eredő ismeret is oly mértékben érvényesül őbenne, hogy átfogóképesség és tisztánlátás szempontjából egyaránt messze túlszárnyalja a mennyország minden angyalának és szentjének ilyen tudását. És végül annyira tele van malaszttal és igazsággal, hogy mindnyájan kimeríthetetlen teljességéből vettünk. (Jn 1,14-16) XII. Pius Mystici corporis Christi I/e p.
|
Szent Athanasziosz |
– Krisztus teste az Ige, tehát a szenvedéseit is csak az övének mondjuk. Az Igéé a test
Úgy illet, hogy az úr aki emberi testbe öltözött, ennek szenvedéseivel együtt egészként öltse magára, hogy amint sajátjának mondjuk a testet, úgy a test szenvedéseit is az övének mondjuk, még ha nem is érintették az Istenségét. Ha másé lett volna a test, akkor azénak mondanánk a szenvedéseket is, de ha az Igéé a test (hiszen az Ige testté lett), szükségszerűen az övének mondanunk a test szenvedéseit is akié a test. Akiről a szenvedéseket állítjuk, mint elsősorban azt, hogy elítélték, megkorbácsolták, szomjazott, meg a keresztet, a halált meg a többi gyengeségét, azé a győzelem és a kegyelem is. Ezért tehát következtetésképp és illő módon nem másnak, hanem az úrnak tulajdonítjuk az ilyen szenvedéseket, hogy a kegyelem is tőle jöjjön, és ne másnak legyünk az imádói, hanem valóban Istenfélők, mert nem egy keletkezett lényhez, nem is valamilyen közönséges emberhez, hanem az Istentől természet szerint született és igaz Fiúhoz fohászkodunk, aki emberré lett, de közben nem kevésbé Úr, Isten és Üdvözítő. (Saint Athanasius of Alexandria. Against the Arians, discourse III, no. 32-33)
II. – Krisztus, az Igazság, nem vezethető félre, és nem csapható be
|
Katolikus Egyház katekizmusa |
„Lehetetlen volna az emberi együttélés, ha az embereknek nem lenne kölcsönösen bizalmuk egymáshoz, azaz ha nem mondanának egymásnak igazat.” Az igazság erénye pontosan megadja a másiknak, ami neki jár. Az igazmondás tiszteletben tartja az egyensúlyt a föltárandó és a titokban tartandó dolgok között, amit meg kell őrizni: magában foglalja az őszinteséget és a diszkréciót. „Az embernek becsületesen föl kell tárnia a másik előtt az igazságot.”( KEK 2469)
„A hamis állítás azzal a szándékkal, hogy megtévesszen, hazugság.” Az Úr az ördög művét a hazugságban leplezi le: „A ti atyátok az Ördög (…). Nincs benne igazság. Amikor hazugságot beszél, a sajátjából beszél, mert hazug és a hazugság atyja.” (Jn 8,44) …A hazugság a legközvetlenebb vétség az igazság ellen. Hazudni annyi, mint az igazság ellen beszélni vagy cselekedni megtévesztő szándékkal. A hazugság, mivel az embernek az igazsághoz és a felebaráthoz fűződő kapcsolatát sérti, annak az alapvető kapcsolatnak árt, mely az embert és szavát az Úrhoz köti. A hazugság természete szerint elítélendő. Megszentségteleníti a szót, melynek az a rendeltetése, hogy a megismert igazságot másokkal közölje. A megfontolt szándék arra, hogy a felebarátot megtévessze az igazsággal ellentétes állításokkal, vét az igazság és a szeretet rendje ellen. A bűnösség még nagyobb, ha a megtévesztési szándék rossz következményekkel járhat azok számára, akiket megtévesztett. A hazugság (mivel az igazmondás erényének megsértése) valóságos erőszak a másikkal szemben. Megismerőképességében sebzi meg, mely minden ítélet és döntés előfeltétele. Csírájában hordozza a lelkek megoszlását és mindazt a rosszat, ami ebből következik. A hazugság minden társadalom számára ártalmas; aláássa az emberek közötti bizalmat és megbontja a társadalmi kapcsolatok rendszerét. Az igazságossággal és az igazsággal szemben elkövetett bármely bűn jóvátételi kötelezettséget von maga után, akkor is, ha elkövetője bocsánatot nyert.(KEK 2482-2483.2485-2487)
Az evangéliumokban Jézus sokszor állította: Én vagyok az igazság
Jézus Krisztusban Isten igazsága teljes mértékben megnyilvánul. Ő, akit kegyelem és igazság tölti be, „a világ világossága” (Jn 8,32). Ő az igazság. Mindaz, aki hisz Őbenne, nem marad sötétségben. Jézus tanítványa megmarad az Ő beszédében, hogy megismerje az igazságot, mely megszabadít és megszentel. Jézust követni annyit jelent, mint az igazság Lelkéből élni, akit az Atya küld az Ő nevében, és aki bevezet „a teljes igazságba” (Jn 16,13). Jézus tanítványainak az igazság föltétlen szeretetét tanítja: „A ti beszédetek legyen: az igen igen, a nem nem” (Mt 5,37).Amikor az igazság a cselekvésmódban és az emberi beszédben nyilvánul meg, mint egyenesség, igazmondásnak (lat. veracitas), őszinteségnek (lat. sinceritas) vagy nyíltlelkűségnek nevezzük. Ez az erény arra tesz készségessé, hogy az ember az igazat tetteivel megmutassa és szavaival kimondja, kerülve a kétszínűséget, a színlelést és a képmutatást.(KEK 2466,2468 )
|
Római Szent Kelemen |
Istennél semmi sem lehetetlen, kivéve a hazugság
Ennek a reménységnek a jegyében kösse magát a mi lelkünk ahhoz, aki az ígéretekben hűséges, és az ítéletekben igaz. Aki ugyanis tiltja a hazugságot, bizonyára nem hazudik; és nincs semmi olyan, mi az Istennél lehetetlen lenne, kivéve a hazugságot. Szítsuk fel tehát a beléje vetett hitünket, és vegyük fontolóra, hogy minden egészen közel van hozzá.(Saint Clement of Rome. Letter to the Corinthians, Ch. 27) magyar változat Szent Kelemen levele a korintusiakhoz XXVII.
|
Szent Ágoston |
– Krisztus Isten, és Isten Igaz
Azután elfordult a baloldaltól, és jobbra pillantott, és folytatva azt mondta, hogy „aki pedig elfogadta tanúságtételét, megerősítette, hogy az Isten igazmondó”. Mi az, hogy „megerősítette, hogy az Isten igazmondó”, ha nem azt, hogy az ember hazug, és Isten igazmondó? Mivel senki nem tudja elmondani az emberek közül, hogy mi az igazság, csak ha megvilágítja az, aki nem tud hazudni. Az Isten tehát igazmondó, Krisztus pedig Isten. Akarsz megbizonyosodni? Fogadd el tanúságát, és ezt fogod találni: „Aki pedig elfogadta tanúságtételét, megerősítette, hogy az Isten igazmondó”. Ki? Az, „aki a mennyből jön, mindenki felett van”, az Isten igazmondó. De ha még nem érted az Istent, még nem fogadtad el tanúbizonyságát, fogadd el. és jelzed, hogy megelőlegezve érted, végül elismered, hogy az Isten igazmondó! ( Szent Ágoston. Beszédek Szent János evangéliumáról, 14. sz. 8. )
|
III – Szent felháborodás mi Urunk Jézus Krisztus életében |
|
Szentírás |
Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.( Mk 3, 5 )
Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította Azt mondta nekik: »Írva van: ‘Az én házamat az imádság házának fogják hívni’, ti pedig rablók barlangjává teszitek azt« (Mt 21, 12-13 )
A templom megtisztítása
15Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, 16s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren.17Azután így tanította őket: »Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.«(Mk 11, 13-17)
Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. 14A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. 15Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. 16A galambárusoknak pedig azt mondta: »Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!« 17Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: »Emészt engem a buzgóság házadért«. (Zsolt 69,10) 18(Jn 2, 23-17)
Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj. (Mt 13,34)
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni. 15Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek.
16Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: ‘Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.’ 17Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18És azt mondjátok: ‘Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.’ 19Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. 21S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. 22Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.
23Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. 24Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.
25Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. 26Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!
27Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28Így ti is kívülről ugyan igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
29Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírjait, 30s azt mondjátok: ‘Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében.’ 31De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, akik a prófétákat megölték. 32Ti is betöltitek atyáitok mértékét! 33Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől? ( Mt 23: 13-33 )
Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. 14De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek. 15És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? Az alvilágba süllyedsz! (Iz 14,13.15) 16Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.« (Lk 10, 13-16)
|
Aquinoi Szent Tamás |
„Az igazság irgalom nélkül kegyetlenség; az irgalom igazságosság nélkül a bomlasztás szülőanyja.” (Saint Thomas Aquinas. Commentary on the Gospel of Saint Matthew, Ch. 5, lec.2)
|
Origenész |
Jézus hatalma nem tűnt kisebbnek, a kereskedők kiűzésekor sem, mint más csodatételei alkalmával.
Ebben a cselekedetében valójában hatalma nem tűnt kisebbnek, mint más pozitív csodák estében, sőt nagyobb csoda, hiszen a víz borrá változtatásakor csupán élettelen anyaggal volt dolga, itt viszont több ezer ember fejében kellett egyszerre rendet teremteni. (Origen quoted by Saint Thomas Aquinas. Catena Aurea in Jn 2:14-17)
|
Szent Jeromos |
Szent Jeromos
A kereskedők templomból való kiűzése volt az Úr csodái közül az egyik legcsodálatosabb
Nekem úgy tűnik, hogy az úr által tett minden csoda közül ez tűnik a legcsodálatosabbnak, hogy az egyetlen ember létére, akit abban az időben még olyannyira is lenéztek, hogy röviddel ezután keresztre is feszítették, a vele hevesen ellenkező farizeusok és írástudók szemeláttára és azoknak a nyereségét tönkretéve a templomból egy ostorral ki tudott űzni ekkora sokaságot. Ugyanis valami tüzes ragyogás sugárzott a szemeiből és orcáján isteni méltóság fénylett. (Saint Jerome cited by Saint Thomas Aquinas. Catena Aurea, Mt 21:10-16)