Egy bátor hangvételű interjúban Brüsszel emeritus érseke arra figyelmeztet, hogy a szinódusi záródokumentum kétértelműsége nagyon „kockázatos”, de azt mondja, hogy bízik Ferenc pápában, hogy betartja a szavát és megvédi a katolikus tradíciókat.
2016. január 18, Brüsszel (Lifesitenews)- Andre Leonard, Belgium korábbi érseke, nem sokkal az után, hogy 75 éves korában távozott a Mechelen-Brüsszeli érseki székhelyről, egy részletes interjút adott a francia Famille Chrétienne folyóiratnak. Leonard püspök atya szokatlanul közvetlen megjegyzést tett a papi hivatás krízisére, a legutóbbi családszinódus veszélyes kétértelműségére, és más ellentmondásos ügyekre. A liberális Belgiumban ő konzervatívként, sőt szűk látókörűként van megbélyegezve, ellentétben utódjával, Josef de Kessellel, a „Szent-Gallen csoport” miatt elhíresült Danieels bíboros korábbi segédpüspökével.
(XVI. Benedek pápa megbuktatásában, és Bergoglio megválasztásában szerepe volt ennek a bizonyos Sankt Gallen csoportnak, és Dannieels bíborosnak. A magyar sajtóban is mejelentek ezzel kapcsolatos beszámolók a bíboros önéletrajzi könyvének megjelenése kapcsán. Íme ezek a beszámolók)
http://www.atv.hu/kulfold/20151005
Leonard-ot 2013 áprilisában félmeztelen feministák egy csoportja is megtámadta. Azzal vádolták meg, hogy „homofób”, a homoszexualitás abnormális természetére történő utalása miatt, és leöntötték vízzel.
De ő soha nem bizonytalanodott el. A Famille chrétienne újságírójának válaszolva azt mondta: „Meg vagyok győződve, hogy az Egyház tanítása a legérzékenyebb és legvitatottabb ügyekben is érvényes.”
Irányítása alatt a szeminaristák száma az egyházmegyéjében megtízszereződött. Leonárd érsek híres volt a hagyományos katolikus intézmények, mint például a Szent Péter Papi Társaság és a Krisztus Király Intézet iránti nyitottságáról, melyeket szívesen látott Brüsszelben. Mielőtt távozott Belgiumból, hogy nyugállományba menjen a francia Notre Dame du Laus Mária-kegyhelyre, római rítusú Szentmisét mutatott be a Minoriták templomában, ahová egykor a Szent Péter Papi Társaság egyik papját nevezte ki.
A Lifesitenews olvasóinak érdeklődésére, Leonard atya megválaszolta a családszinódust érintő kérdéseket. Antoine Pasquier, a Famille chrétienne-től a következő kérdést tette fel: „Októberben volt a második családszinódus. A záródokumentumot jogában áll értelmezni. Mit olvas ki belőle, miután részt vett az első ülésen?”
Leonard érsek őszintén válaszolt: „Nem éreztem előrelépést az egymást követő két szinóduson, inkább megismételték mindazt, amit korábban már elmondtak. Egy kissé elégedetlen voltam. Vannak jó dolgok a záródokumentumban, de csalódott voltam a legkényesebb ügyeket érintő kétértelműségek miatt. Néhány püspök azt mondja, hogy a szövegek szándékosan lettek kétértelmű módon megfogalmazva, hogy szabadon hagyják az értelmezést. Kulcsfontosságú ügyekben ilyen félreérthetőség kockázatos, mivel olyan gyakorlatoknak nyithat utat, amelyeket nagyon nehéz lenne visszafordítani, ha már intézményesítették és elterjesztették.”
„Ezért – mondta – remélem, hogy születik majd egy árnyalt és jóindulatú megoldás, amely világos marad a Katolikus Egyház hittételi és fegyelemmel kapcsolatos tanítását illetően a család és házasság kérdésében. A labda a pápa térfelén pattog. Elérkezett az ideje, hogy teljesítse péteri feladatát a tradíciók és egység folytonosságának szolgálatában, ahogy ezt bejelentette az első családszinódus zárása alkalmából. Ami lényegében a szinódustól függ, az a szeretet és igazság egysége. A 84. Zsoltár így hangzik: „Az igazság és hűség találkoznak, az igazság és béke csókot vált”. Az Egyháznak egyszerre kell irgalmasnak, nyitott szívűnek és hűségesnek lenni a családról és házasságról szóló tanításához.
Leonard érsek hasonlóan egyértelműen fogalmazott a fegyelmet érintő ügyek püspöki konferenciákra történő átruházása tekintetében.
Az érsek imádkozik, amíg a meleg aktivisták átkokat kiabálnak és leöntik vízzel.
„Ez nem jó gondolat – mondja – nehezen értem meg, hogyan lehetne a fegyelmet megváltoztatni országonként vagy kontinensenként. Rendkívül veszélyesnek találnám, hogy a nyugati államoknak lazább fegyelmet engedjenek meg. Milyen képet adna ez az Egyházról? A gazdagabb államok keresztényei a nagyobb kényelem mellett, melyet legtöbbjük élvez, egy komfortosabb fegyelem előnyeiből is hasznot húznának? Ez egy óriási botrány lenne. Másrészről viszont van olyan helyzet, ahol figyelembe kell venni a helyi különbözőségeket: a különböző kontinenseken megjelenő egyedi problémák kiegészítő lelki gondozását illetően, hogy a megfelelő megoldást nyújtsuk.
Leonard érsek egyenes beszéde nem kevés ellenállásba ütközött öt év alatt, amíg Belgium érsekeként tevékenykedett. Annak az országnak érsekeként, amely túlnyomórészt katolikus, és amely számos misszionáriust adott az Egyháznak a 20. század első felében, és ahol ma a relativizmus vált uralkodó életszemléletté, a vallás gyakorlása pedig erőteljesen hanyatlik. A 30 év alattiak 70 %- a azt állítja magáról, hogy semmilyen kapcsolata nincs a Katolikus Egyházzal és a házasságkötések mindössze 25%-a zajlik vallásos szertartás keretében. A hanyatlás felgyorsult Danieels bíboros ideje alatt, aki 1979-től 2010-ig volt Belgium érseke. Kedvében járt a belga püspökök többségének, akik VI. Pál pápa 1968-ban kiadott Humanae Vitae enciklikájának fogamzásgátlással kapcsolatos tanításával szembeszálltak. Hogyan birkózott meg Leonard érsek ezekkel az Egyházon belüli és azon kívüli ellenkezésekkel?
„Részben erős meggyőződéssel, részben temperamentummal”- hangzott a válasz. „ Biztosan mondhatom, hogy az Egyház tanítása még a legérzékenyebb és legvitatottabb ügyekben is érvényes. Mindig úgy ítéltem meg, hogy a feladatom az, hogy Krisztus és az Egyház visszhangja legyek az emberi létezés végcélját illetően. Így soha nem zavart, hogy árral szemben, néha a jelenkori társadalom, vagy a korszellem ellenében kell eveznem. Egy kicsit normálisnak is mondanám ezt. Az Evangélium jelentős része az árral szemben megy. Szent Pál, a rómaiakhoz írt levelében mondja: „Ne hasonuljatok a világhoz!”
Majd Leonard atya így folytatta: „Meggyőződésem különböző reakciókat váltott ki: voltak olyanok, akik örültek, hogy világos beszédet hallanak, olyat, amely igazán bátorította őket, hogy katolikus mivoltuk szerint éljenek, és voltak olyanok, még a keresztények között is, akik tiltakoztak, mert nem szerették, hogy a püspök a domináns gondolkodástól különbözőképpen vélekedik – még egy olyan világban sem, ahol a szabadság a legfőbb érték. Az ilyen jellegű ellenkezés vagy nézetkülönbség egyszerűen elkerülhetetlen. Ezeknek a hiánya inkább zavart volna. Jézus nem sikert, hanem ellenkezést ígér. Ezek a kis szenvedések azonban csak kis részei a szolgálatomnak, és semmiségek azon gyötrelmekhez képest, amelyet a püspökök az Egyház első századaiban elszenvedtek, vagy amit ma a Közel-Keleten és Ázsiában átélnek.
A belga média által terjesztett „szigorú” és „intoleráns” hírneve, határozott beállítottsága és az országban jelenlévő halál kultúrájának megnyilvánulásai ellenében mondott világos ítéletei ellenére, Leonard atya nem tántorította el a fiatal férfiakat, hogy a papságra való hívásuknak válaszoljanak, sőt épp az ellenkezője történt.
Amikor a hivatások számában történt hirtelen emelkedésről kérdezték, Leonard atya nyilvánvalóvá tette, hogy az ő szemében a püspökök hozzáállása számít, ahogy azokhoz a férfiakhoz viszonyulnak, akik hivatást éreztek magukban. „Ez szívélyességet és közelséget kíván”- mondta. „ Soha nem küldtem el egy fiatalt sem, aki hozzám jött, hanem szívélyesen fogadtam. Ha egy férfi oda akarja adni az életét Krisztusnak, a püspökének meg kell ismernie őt. Ha egy fiatal férfi érzi, hogy ő fontos a püspöke szemében, az segíteni fog neki a döntését meghozni. Nincsenek csoda-receptjeim. Mindig nyitott maradtam a valóságra, amelyhez a Szentlélek ad lendületet az Egyházban. Mindazok, akik bemutatkoznak, nem feltétlenül lesznek mind papok, a megkülönböztetés szükséges, de nagyon fontos egy szívélyes fogadtatás. Micsoda boldogság egy püspöknek, ha találkozhat egy férfival, aki az Egyháznak akarja szentelni magát! Milyen csodálatos jelenlét ez!”
/Forrás: Lifesitenews, Jeanne Smits/