Vigano érsek: A pápa olyan hatalmi erőknek szolgáltatja ki az Egyházat, amelyek világkormányt akarnak

2019. november 21. (LifeSiteNews) – Húsz évszázadon keresztül a katolikus egyház Jézus Krisztusba, az egyetlen Megváltóba vetett hitét vallotta meg, amely sértetlenül hagyományozódott ránk, amikor az egyház megkapta apostolaitól és atyáitól a mártírok vére árán, valamint minden nép és nyelv hitvallói, megszámlálhatatlan szentjei által. Ezt a hitet adták át a szülők gyermekeiknek, a papok és buzgó misszionáriusok terjesztették a világ minden kontinensén Péter apostol utódainak irányítása alatt, akik garantálták a Krisztus menyasszonyának egységét azáltal, hogy a testvéreket a hitben megerősítették.

Már csaknem hét éve annak, hogy az apostolok fejedelmének utóda lemondott arról a szolgálatáról, hogy megerősítse a testvéreket a hitben, akire Krisztus az Egyházát úgy bízta, mint Péterre, miután megvallotta a hitét – „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia” (Mt 16:18). Ferenc pápa ugyanakkor soha nem erősített meg senkit. Fájdalmasan vesszük tudomásul, milyen megosztó és romboló a szolgálata. Bővebben…

Támadás a Katolikus Egyház ellen

Nem új keletűek a hitviták Egyházunkban. Amióta az Egyház fennáll, mindig is voltak teológiai véleménykülönbségek, az évszázadok során azonban a hitletétemény nem sérült, Egyházunk ma is azt az apostoli hitet vallja, mely Jézus Krisztus tanítására épül, s melyet Péter apostoltól kezdve évszázadokon át vallott. A katolikus Egyház az elmúlt 2000 év alatt igen nagy viharokat is kiállt, kezdve az ariánus eretnekségen át a reformáción keresztül napjainkig.  Egyházunk tanítására ma a modernitás szelleme jelenti a legnagyobb veszélyt (később ennek gyökereiről részletesebben is szó lesz). Ma talán minden eddiginél nagyobb mértékűvé nőtt a hitvita a katolikus Egyházban, bár ennek valós létét a legfőbb katolikus sajtóorgánumok igyekeznek elhallgatni. Sőt nem is csupán csak hitvitákról, hanem homlokegyenest egymással ellentétes gyakorlatokról van itt szó.

De honnan is ered ez a hatalmas nézetkülönbség?  Mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az Egyház egyik fele ma Krisztus tanításához hűen vallja, hogy a szentségi házassága után elvált és polgárilag újraházasodott hívő halálos bűnben él és nem részesülhet szentáldozásban, a másik fele viszont a halálos bűn fogalmát elmosva igyekszik az elvált újraházasodottakat bűnbánat nélkül fokozatosan visszafogadni az Eucharisztia közösségébe. Nem másról van szó, mint arról, hogy ma az Egyház egyik fele vallja, hogy csak a kegyelmi állapotban lévő katolikus veheti magához méltón az Oltáriszentséget, másik fele viszont katolikus szentáldozásra hívja a protestánsokat úgy, hogy közben meg sem győződik arról, hogy az illető mit vall az Eucharisztiáról, vagy élt-e bűnbánat szentségével, mielőtt áldozáshoz járul. S most csak a két legfontosabbat említettük, nem beszéltünk a másság elfogadtatásának liberális vonaláról, és sok egyébről sem.   Nem tagadható le, hogy ezek igen élesen egymásnak feszülő ellentétek, még ha lassú, fokozatos dogmafejlődésnek is vannak beállítva. Nem beszélve arról, hogy az Egyház azáltal, hogy tanítása ilyen ellentmondásos, elveszíti hitelét az igaz értékeket kereső ember előtt. Bővebben…

Le kellene mondania a pápának?

 

 

 

Amióta Vigano érsek arra szólította fel Ferenc pápát, hogy mondjon le néhány magas rangú prelátus szexuális molesztálási ügyének elpalástolása miatt, a fenti kérdés a katolikusok számára is égető lett.

A lemondással szembeni fő kifogás az, hogy veszélyes precedenst teremtene. Közvetlenül a XVI. Benedek pápa lemondásának következtében elvárás lenne, hogy minden jövőbeli pápa valamikor mondjon le. Jonathan Last a „The Weekly Standard” című folyóiratban azt írja, hogy „a két egymást követő lemondás gyakorlati hatása a modern pápaság végét jelentené.” Ez szerinte a pápaságot „kifejezetten politikai hivatallá változtatná át”.

Ennek ellenére Ferenc pápának le kellene mondania és hallgatnia Vigano felhívására, hogy fogadja el azoknak a „bíborosoknak és püspököknek a lemondását” is, akik McCarrick visszaéléseit fedezték.

Miért? Mivel a botrányok súlyossága – az USA-ban, Chilében, Hondurasban, Németországban, Angliában, Írországban, Ausztráliában és másutt – ezekkel egyenértékű komoly választ kíván meg. És nehéz elképzelni a lemondáson kívül bármi mást, ami a pápa részéről a változtatások határozott szándékát mutatná.

Vigano vádjai radikálisak, és ha pontosak, akkor a válasznak is radikálisnak kell lennie. Vigano nem csak bírálja a pápát, hanem azzal vádolja, hogy lepaktált a gonoszsággal. „Ferenc pápát azzal vádolja, hogy hatalmánál fogva megsokszorozta a McCarrick által elkövetett bűnöket.” És hozzáteszi: „És még hány más bűnös papot gyámolít Ferenc az Egyház aktív rombolásában!” Ha Vigano vádjai igazak, akkor természetesen a pápának le kellene mondania. Bővebben…