Hat éve, 2013. márc. 13-án foglalta el Péter székét I. Ferenc.

Az alábbiakban  Antonio Livi atyával, a laterani egyetem emeritus filozófia professzorával 2018-ban készült interjú egy részének szöveges változatát közöljük, melyben Ferenc pápa megválasztásának körülményeiről beszél.

      „ R.: Monsignore, Ferenc pápa lelkipásztori módszere, melyet az észak- Alpesi országokban már        évtizedek óta alkalmaznak, az Egyházat egy haldokló állapotba taszítja. Ferenc pápa ezt nem veszi   észre?

A. L.: Őt pontosan azért választották meg. Ő maga a következőket nyilatkozta: „ Az én bíboros testvéreim azért választottak meg engem, hogy törődjek a szegényekkel. és vigyem előre a már megkezdett reformot az Egyházban. „ A valóság az, hogy az ú.n. Sankt Galleni svájci teológus csoport, melynek többek között tagjai voltak Gotfried Dannels, Walter Kasper, Marx és még sokan mások, már XVI. Benedek megválasztásakor – hogy az Egyház reformját Lutheránus formára  nagy lépésekkel vigye előre- Bergogliot akarták a pápai székbe juttatni. Egy lutheránus értelemben vett reformot! Mert a lutheránusokkal, majd pedig a mindenki mással történő vallásközi lelkipásztorkodás és megértés politikája, annak a biztosítására törekszik, hogy értékeljék és fogadják el a lutheránusokat, miközben háttérbe szorítják a katolikusokat, hogy számukban csökkenjenek és tartsanak bűnbánatot minden elkövetett bűnükért. Hivatalosan a Ferenc pápához legközelebb álló teológus, aki egyben a „Civilta Cattolica” magazin igazgatója is, Antonio Spadaro, közzé teszi az egyik jezsuita rendtársának, Giancarlo Pani-nak a cikkét, aki írásaiban azt hangsúlyozza, hogy a katolikus Egyház a XVI. században tévedett, és bűnt követett el Luther Mártonnal szemben. Luther Mártont rehabilitálni kell – mondják, mert igaza volt és végrehajtani mindazt, amit ő annak idején követelt:  egy papság és tanítóhivatal nélküli egyházat, egy olyan egyházat, ahol nincsenek dogmák, ahol a Bibliát nem a hivatalos Tanítóhivatal magyarázza, hanem a hívek saját maguk úgy, ahogyan azt a lelkiismeretükben hallani vélik a Lélek sugallatára. Egy szinodiális Egyházat, amelyben a papok püspökök és pápák már nem a szentnek és szentségnek megtestesítői és képviselői, hanem egy politikai iránynak, egy közösségnek, mely kinevezi és megválasztja őket. Ezt maga Ferenc pápa mondta egy alkalommal: létre kell hoznunk egy „nép Egyházat”, de a nép, mint olyan, kifejezetten egy retorikai fogalom.  Azt meg végképp nem lehet tudni, hogy mit akar a nép, egy olyan tömeg, amely különböző felfogású egyénekből tevődik össze. A „nép” kifejezést a politikában is csupán retorikus értelemben használják, akkor ez még inkább áll a teológiára. Például képtelenség olyat állítani, hogy a szentmise liturgiáját a nép akarta megváltoztatni, ilyesmire példa soha nem volt az Egyház életében. Éppen ezért ez nem is bizonyítható. A nép soraiban vannak olyan emberek, akiknek nagyon erős hite van, mint például Szent Pio atyának, és vannak olyanok is, akik egyáltalán nem hisznek. Egyeseknek nem tetszett a latin nyelvű szentmise, ezért azt olasz nyelven akarták, annak ellenére, hogy a szentmise szavait sem latinul sem pedig olaszul nem értették. Bővebben… →