»Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. ¹⁹Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, ²⁰és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!«  (Máté 28,18-20)

E szavakkal hívta el Urunk mindenkori tanítványait az evangélium hirdetésére, azaz a misszióra. Alig egy héttel később, pünkösdkor, 3000 ember tért meg Péter apostol beszéde nyomán.  A misszió tehát sikeresen indult, s mindennek záloga az volt, hogy a tanítványok megteltek Szentlélekkel.   Péter apostol beszédéből erő és hatalom áradt, mellyel a Szentlélek ruházta fel őt. De nyilvánvalóan a Szentlélek nem csak az emeleti szobában bezárkózott tanítványi seregre áradt ki, máskülönben nem juthatott volna el Péter üzenete a Jeruzsálemben összegyűlt zsidók szívéig. „Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben”- olvassuk a Szentírásban.  Mint zsidók, valamennyien az Isten törvényeinek ismerői voltak. Péter apostolnak nem kellett a Tízparancsolatot megtanítania nekik. A Megváltót viszont nem ismerték. Ekkor beszél nekik az apostol Jézus Krisztus kereszthaláláról és feltámadásáról. Talán keveseknek tűnik fel Péter beszédének olvasásakor, hogy milyen keményen szegezi oda a messzi idegenből érkezett zsidóknak a következő szavakat: „ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, ²³ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek” (Csel 2,13).  Miért éppen nekik mondja? Mi közük nekik Krisztus keresztre feszítéséhez? Hiszen távol Jeruzsálemtől élték életüket azokban a napokban, talán mit sem tudva az ottani eseményekről. A Szentlélek által viszont sikerül megérteniük, hogy bár földrajzilag nem voltak részesei Isten Fia feláldozásának, lelki értelemben véve viszont ugyanúgy okai Krisztus kínszenvedésének és halálának.  Azután Péter beszél nekik Krisztus dicsőséges feltámadásáról: „Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák” A Jeruzsálemben  tartózkodó zsidók a Szentírás szavai szerint ekkor megrendültek. Tudatában voltak bűnös életüknek, vádolva érezték magukat Krisztus halála miatt, de ugyanakkor a feltámadás hallatán remény is gyúlt szívükben. Vezetést várva kiáltottak Péterhez és az apostolokhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« ³⁸Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. ³⁹Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk”  (Csel 2,38-39). Mindenkit meghív tehát magához Isten.  S a misszió célja éppen ez, átadni a hitetlen világnak Isten meghívását, meghívást a megtisztult életre, meghívást az örök életre. A Jeruzsálemben tartózkodó zsidók a Szentlélek által megértették az Újszövetség lényegét: papjaiknak már nem kell a szentek szentjébe menni a nép bűneinek engeszteléséért, a Húsvéti Bárány egyetlen áldozatával örökre eleget tett a világ valamennyi bűnéért.  Aznap 3000 Krisztus hívő csatlakozott az apostolokhoz, „ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban.” Ez Krisztus Egyházának születésnapja, s Krisztus kegyelméből máig ugyanezt gyakorolja katolikus Egyházunk, kitart az apostolok által ránk hagyott tanításban, az imádságban, és Krisztus Szent Testével és Vérével táplálja híveit. Bővebben… →