Amióta Vigano érsek arra szólította fel Ferenc pápát, hogy mondjon le néhány magas rangú prelátus szexuális molesztálási ügyének elpalástolása miatt, a fenti kérdés a katolikusok számára is égető lett.

A lemondással szembeni fő kifogás az, hogy veszélyes precedenst teremtene. Közvetlenül a XVI. Benedek pápa lemondásának következtében elvárás lenne, hogy minden jövőbeli pápa valamikor mondjon le. Jonathan Last a „The Weekly Standard” című folyóiratban azt írja, hogy „a két egymást követő lemondás gyakorlati hatása a modern pápaság végét jelentené.” Ez szerinte a pápaságot „kifejezetten politikai hivatallá változtatná át”.

Ennek ellenére Ferenc pápának le kellene mondania és hallgatnia Vigano felhívására, hogy fogadja el azoknak a „bíborosoknak és püspököknek a lemondását” is, akik McCarrick visszaéléseit fedezték.

Miért? Mivel a botrányok súlyossága – az USA-ban, Chilében, Hondurasban, Németországban, Angliában, Írországban, Ausztráliában és másutt – ezekkel egyenértékű komoly választ kíván meg. És nehéz elképzelni a lemondáson kívül bármi mást, ami a pápa részéről a változtatások határozott szándékát mutatná.

Vigano vádjai radikálisak, és ha pontosak, akkor a válasznak is radikálisnak kell lennie. Vigano nem csak bírálja a pápát, hanem azzal vádolja, hogy lepaktált a gonoszsággal. „Ferenc pápát azzal vádolja, hogy hatalmánál fogva megsokszorozta a McCarrick által elkövetett bűnöket.” És hozzáteszi: „És még hány más bűnös papot gyámolít Ferenc az Egyház aktív rombolásában!” Ha Vigano vádjai igazak, akkor természetesen a pápának le kellene mondania. Bővebben… →