Isten törvényeinek a megtartása a szívünk tisztán való megőrzésének és az életnek a záloga

Print Friendly, PDF & Email

Emberi törvényeket nem, de Isten törvényeit meg kell tartanunk, ha élni akarunk az Isten által nekünk ígért Országban!

MTörv 4,1-2.6-8

Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad. Ne tegyetek hozzá semmit se ahhoz az igéhez, amelyet hozzátok intézek, se el ne vegyetek belőle: tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket parancsolok nektek. Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: ,,Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet.” Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük. Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok?

Jak 1,17-18.21b-22.27

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének. Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.

Mk 7,1-8.14-15.21-23

Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. Mert a farizeusok és általában a zsidók, hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományait. Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását. Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: ,,Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?” Ő ezt felelte nekik: ,,Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van:,,Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak” [Iz 29,13]. Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek. Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélyég és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.”

 

A fenti, vasárnapi szentmisénken nemrégen elhangzott szentírási részek olyan fontos  összefüggéseket tárgyalnak, melyek értelmezésével kapcsolatban Egyházunkban ma igen nagy zavarok mutatkoznak. A zavaros értelmezés a legolvasottabb katolikus portálunkat, a Magyar Kurírt sem kerülte és kerüli el.

Sokan, akik ma az egyházi liberális vonulatot képviselik, a fenti sorokat úgy értelmezik, hogy a vallási szokásokhoz szigorúan ragaszkodó, farizeusi magatartásúak azok, akik ellenzik az Egyházban jelenleg végbemenő lazításokat, újításokat. Ferenc pápa és a reformer Egyház, mintegy legújabb kori Jézusként bemutatva magát, képmutató farizeusként kezeli mindazokat, akik a Törvény megtartásához ma is ragaszkodnak. Hogy törvény alatt mit ért a mai reformer vatikáni vezetés, nem lehet tudni, hiszen nyíltan és tisztán az elmúlt 5 évben nem hallottunk tanítást a Tízparancsolat törvényeiről, halálos bűnről. Szintén alig hallunk súlyponti tanítást arról, hogy lelkünket az által tudjuk megmenteni, ha elvetjük a tisztátalanságot, azaz megtartjuk Isten parancsolatait, ahogyan ezt fent Jakab levelében olvastuk. Emellett viszont láttunk azt, hogy a VI. parancsolatot meg nem tartóknak több püspöki konferencia földi értelemben véve megkegyelmezett. Mindeközben az ezt ellenzőket képmutató legalizmust gyakorlónak bélyegzik. Természetesen mindez alátámasztható a fenti Márk evangéliumából származó szentírási résszel: Jézus, aki meghirdeti a szeretet törvényét, megrója a törvényhez szigorúan ragaszkodó, ítélkező farizeusokat.

De nézzük meg, hogy miről is van szó valójában fenti evangéliumban. Nem arról van szó, hogy Jézus a Tízparancsolat megtartásához ragaszkodó főpapokat róná meg. Az evangéliumi történetben ugyanis olyan zsidó szokásokról van szó, mint pl. az étkezés előtti tisztálkodás. Ahogy az evangélium mondja, emberi tudomány és parancsolatokhoz való ragaszkodás áll Jézus és a farizeusok beszélgetésének központjában. Ezt ítéli el Jézus, s ezért nevezi képmutatóknak azokat, akik bár az emberi parancsolatok betartását szorgalmazzák, az Isten parancsolataitól elszakadtak.

Jézus nem róhatta meg a farizeusokat a Tízparancsolat megtartása miatt, s ezt ma sem teheti meg egyetlen egyházi személy sem a fenti Márk evangéliumából származó részre hivatkozva. Ha ugyanis  ezt tenné valaki, akkor a fent idézett Ószövetségi résszel szállna szembe, melyben Isten a törvény megtartására biztatja népét.  Nincs tehát arról szó, hogy amit régen Isten tiltott, annak megtartása alól Jézus felmente, sőt egyenesen megróna, ha azt meg akarjuk tartani. S éppen a MTörv-ből idézett rész adja meg a választ a két szentírási rész látszólagos összeegyeztethetetlenségére: „Ne tegyetek hozzá semmit se ahhoz az igéhez, amelyet hozzátok intézek, se el ne vegyetek belőle: tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket parancsolok nektek.”  A fenti evangéliumban szereplő zsidó szokások ugyanis a Tízparancsolathoz hozzátett emberi tanítások. Pontosan az, amire Isten azt mondta, hogy ne tegyük. Képmutató farizeus tehát az, aki emberi törvények miatt ítél el másokat, de Isten törvényeit már rég elhagyta.  Megítélhetjük tehát magunk is, hogy képmutató farizeus-e az, aki azt hangoztatja, hogy az Isten parancsolatait ma is meg kell tartani. Megróna-e Jézus ma ezért minket? Megróhat-e ezért az Egyházból bárki is minket?

Jakab apostol ezt írja: . „Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.” Beszél az irgalmasság testi cselekedeteiről, de érdemes kitérni arra, hogy mit jelent önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól. A szeplőtelenség bűntelenséget jelent, a bűntelenség pedig Isten parancsainak a megtartása. Valamennyi parancsolat megtartása. Így tehát a bűntelenség nem elsősorban az hiúság, kapzsiság, és a gőg hiányát jelenti tehát, ahogyan ezt Ferenc pápa hangsúlyozza, hanem attól sokkal többet.  Aki bár bűnösként is, de minden erejével azon van, hogy hű maradjon Istenhez és az ő parancsolataihoz, és másokat is erre biztat, s aki szóvá teszi, ha Isten törvényeit az Egyházban nem tartják meg, nem képmutató, hanem az irgalmasság  lelki cselekedeteit gyakorolja, mert meginti a bűnöst.

Jézus tehát eltörölte az emberi parancsolatokat, de az Isten parancsolatai örökre élek, s mi ezek megtartása által őrizhetjük meg tisztaságunkat a világban. Sőt ezek segítségével lesz életünk, s ezek segítségével érhetjük el az örök boldogságot, melyet Isten ajándékoz majd nekünk: „Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad.”  Az Isten irgalma által szeplőtelen szív nem zárkózik el a világtól, hanem hirdeti annak a megváltás örömhírét. De vallja és szólja, hogy a megígért üdvösséget csak a szeplőtelen szív nyerheti el. Ez nem gőg, nem képmutatás, nem magába zárkózás, hanem Isten igazságnak hirdetése.

Adja Isten nekünk a megkülönböztetésének kegyelmét, hogy az igazságot teljes valóságában láthassuk!

Johanna

Hasonló oldalak