Az Isteni Irgalmasság Missziója
2024. szeptember 20.
Jézus üzenetei
Miről szól ez az üzenet (néhány kiemelés)?
Egyházamat, amelyet az apostolok szent alapjaira építettem, és amelyet lélekről lélekre – tégláról téglára – építettem fel az évszázadok során, megszállták, megsebezték, aláásták.
Látjátok, mi történt gyönyörű Egyházamban. A büszkeség, a hit hiányának és a bálványimádásnak a pestise megfertőzte Fám ágait, amelynek csak bőséges gyümölcsöket kellene teremnie, tápláló és élettel teli árnyékot és menedéket és Istenetek gondviselő Szeretetének állandó emlékeztetőjét.
Ne lepődjetek meg tehát, hogy azt mondom nektek, hogy a tisztséget, a felelősséget amelyet azért rendeltem el, hogy legeltessem, vezessem és védelmezzem a juhaimat, erőszakkal vette el valaki, aki NEM AZ Enyém.
CSAK Én tudom – és fogom – eltávolítani a HAZUG MEGTÉVESZTŐKET, az aljas férgeket, amelyek beszivárogtak, előkészítve az utat a kárhozat emberének, aki hamarosan megmutatkozik a nemzetek előtt.
a rothadás olyan magasra és olyan mélyre hatolt, hogy a megtisztítás munkáját – CSAK VELEM EGYÜTT LEHET VÉGHEZVINNI. TI VELEM EGYÜTT.
Ne feledjétek, hogy ellenségünk minden „győzelme” ILLÚZIÓ. ÁTMENETI. Múlékonyabb, mint a reggeli köd.
(Ezt az üzenetet Jézus spanyolul diktálta a Nővérnek, és ez a Nővér fordítása angolra.
MEGJEGYZÉS: A lábjegyzeteket nem Isten diktálta. Ezeket a Nővér adta hozzá. Néha a lábjegyzet segít tisztázni az olvasó számára, hogy a Nővér mit ért egy bizonyos szó vagy gondolat alatt, máskor pedig megpróbálja érzékeltetni Isten vagy a Szűzanya hangnemét, amikor beszéltek).
Írj, Florecita!
Minden karizma, minden ajándék, amely tőlem származik, szent gyümölcsöt terem minden gyermekem számára. Minden ajándék akkor hasznos, ha a lélek, miután megkapta, felajánlja azt Nekem, hogy megmutassam, hogyan, mikor és hol kell használni.
Ezek a munka eszközei, amelyeket én adok nektek, a szükséges eszközök, [amelyeket] a rátok bízott munka szerint adok.
Semmit sem adok hiába, gyermekeim.
De ahogyan én adom nektek Kegyelmemet, és ti oly sokszor visszaéltek vele, úgy az én ajándékaimat is visszautasítjátok, figyelmen kívül hagyjátok és eltorzítja a Sátán által szított gőg.
És amikor ezek az általam nektek adott eszközök csonkává válnak, akkor a művek, a küldetések is csonkává válnak, amelyeket adok.
Hány küldetés maradt így befejezetlenül, haszontalanul, és lelketek e rendellenességet érzékelve mily’ sokszor okoz szenvedést nektek.
Ez is meg fog újulni, gyermekeim. Legyetek bátrak.
Minden ajándék a maga helyén. Mindegyik a célért dolgozik, amiért adományozták, mindegyik segít gyermekeim üdvösségében – gyógyulásukban, formálásukban, abban a munkában, hogy ti az Én gyermekeimmé váljatok a teljességben – egyre inkább egyesülve Szívemmel, akaratommal és cselekedeteimmel.
Minden a helyén van, gyermekeim.
Fényes seregemben minden ajándék és karizma jelen van, emberi és lelki egyaránt, és mindegyiknek megadom a szükséges képzést és Kegyelmet, hogy befogadjátok, felajánljátok nekem és használjátok őket.
Gyermekeim, soha nem látott ajándékokat és Kegyelmeket fogtok látni, mert az idők és a helyzetek, amelyekkel szembenéztek és szembe fogtok nézni, szükségessé teszik ezeket.
Ami most történik, gyermekek, az soha nem történt meg korábban. Ezt ne felejtsétek el.
Minden időnek szüksége van a maga kegyelmére, a maga formálására, és a szükséges eszközökre, hogy elvégezhessétek Munkámat.
NE FÉLJETEK.
MARADJATOK ÉNBENNEM.
Látjátok, hogy Egyházamat, amelyet az apostolok szent alapjaira építettem, és amelyet lélekről lélekre – tégláról téglára – építettem fel az évszázadok során, megszállták, megsebezték, aláásták.
A rendet, amelyet minden gyermekem javára helyeztem belé, elutasították.
És mi maradt meg?
Faféreg.[1]
Ezért érzitek a bánatot – az Én bánatomat. Ezért éreztek borzalmat – az Én borzalmamat. Ezért érzitek a szent haragot – az Én haragomat, amikor látjátok, hogy amit Atyám teremtett az beszennyeződött és megrágták a férgek.
Éppen úgy mint egy fa, amelynek ágait kártevők támadták meg – levélről levélre felemésztve, akadályozva és eltorzítva minden új növekedést, az ágak elszáradását okozva, károsítva a főtörzset, és kitéve azt még nagyobb fertőzéseknek és betegségeknek. Látjátok, mi történt gyönyörű Egyházamban. A büszkeség, a hit hiányának és a bálványimádásnak a pestise megfertőzte Fám ágait, amelynek csak bőséges gyümölcsöket kellene teremnie, tápláló és élettel teli árnyékot és menedéket és Istenetek gondviselő Szeretetének állandó emlékeztetőjét.
Gyermekeim, a legveszélyesebb és legpusztítóbb fertőzések azok, amelyek észrevétlenül hatolnak be, amelyek a sötétségben fejlődnek, és a szem elől elrejtve növekednek. És amikor végül a felszínre kerülnek – mennyire elhatalmasodtak már, lehetetlen kiirtani őket, csak a legszélsőségesebb intézkedésekkel.
Egy teljes visszametszés segítene csak, egészen a gyökerekig.
Gyermekeim, emlékezzetek a fügefáról szóló példabeszédekre[2].
Ne botránkozzatok meg azon, amit mondok nektek, a helyreigazító szavaimon, az IGAZSÁGON, amit a SAJÁT ÉRDEKETEKBEN mutatok nektek.
Gyermekeim, ti az Én Misztikus Testem részei vagytok. Egyházam élő részei vagytok. ÉN VAGYOK A FŐ. ÉN VAGYOK A SAROKKŐ, AMELY NÉLKÜL MINDEN ÖSSZEDŐL[3].
Emlékezzetek Pál apostolom szavaira, aki figyelmeztette és helyreigazította gyermekeimet, akik azt mondták: „Én Pálhoz tartozom”, „Én meg Apollóhoz….”[4].
TI AZ ENYÉIM VAGYTOK.
EZT NE FELEJTSÉTEK EL.
A BÁRÁNYÉ VAGYTOK, AKI MEGÖLETETT, ÉS AKI VÉRÉVEL MEGVÁLTOTT BENNETEKET[5].
TI JÉZUSOTOKHOZ TARTOZTOK[6].
Ne lepődjetek meg tehát, hogy azt mondom nektek, hogy a tisztséget, a felelősséget amelyet azért rendeltem el, hogy legeltessem, vezessem és védelmezzem a juhaimat, erőszakkal vette el valaki, aki NEM AZ Enyém.
EZT CSAK ÉN MONDHATOM GYERMEKEIM. ÉN, AKI MINDEN SZÍVET MEGVIZSGÁLOK, ÉS AKI ELŐTT SEMMI SEM MARADHAT REJTVE.
CSAK Én tudom – és fogom – eltávolítani a HAZUG MEGTÉVESZTŐKET, az aljas férgeket, amelyek beszivárogtak, előkészítve az utat a kárhozat emberének, aki hamarosan megmutatkozik a nemzetek előtt.
Ti, akik megkaptátok figyelmeztetésemet magatokban, akik hordoztátok ezt a tudást, és akik szenvedtetek Nevemben, amikor láttátok, hogy Szent Testemet ismét elárulták – köszönöm, gyermekeim. Szenvedésetek az enyémmel egyesülve sokaknak szerez irgalmat.
Nektek gyermekek, akiknek e szavak újak, kemények, áthatóak – és zavart okoznak -, nektek azt mondom:
BÍZZATOK JÉZUSOTOKBAN!
BÍZZATOK A MENNYEI ATYÁBAN (ABBÁTOKBAN)!
BÍZZATOK A MI LEGSZENTEBB LELKÜNK SZENT FÉNYÉBEN!
Nem nektek kell megvilágítanotok ezeket az időket és a történéseket. A ti gondolkodásotok, gyermekeim, túlságosan korlátolt és az ellenség romlott zűrzavarától megsebzett.
ÉN VAGYOK AZ, AKI VILÁGOSSÁGOT AD NEKTEK, GYERMEKEIM. [szelíd mosoly]
EZT NE FELEJTSÉTEK EL.
JÉZUSOTOK ADJA NEKTEK A FÉNYT, AMELYRE MOST SZÜKSÉGETEK VAN AHHOZ, HOGY EGYÜTTMŰKÖDJETEK ABBÁNK – MISZTÉRIUMUNK – TERVÉBEN. A SZERETET ÉS AZ IRGALOM TERVÉBEN. Ami korról korra kibontakozik, vezetve, megvilágosítva, megtisztítva gyermekeimet, Egyházamat.
MARADJATOK BÉKÉBEN A SZÍVEMBEN! Ne féljetek!
Gyermekeim, mennyivel többet fogtok látni. Ahogyan láttam, hogy apostolaim és tanítványaim megrendültek, menekülnek, megtagadnak Engem. Látva „romokban” mindazt, amit – oly sok erőfeszítéssel és Szerelemmel – összegyűjtöttem, megformáltam és szerettem.
De a Keresztről lefelé néző tekintetemben ott volt az a Béke is, hogy ami történik az szükséges, és hogy látni fogom, ahogy kiválasztottaimat megtisztítják minden büszkeségüktől, emberi gondolkodásmódjuktól és cselekedeteiktől, készen az Isteni Tűz csókjára, amely befejezi teljes átalakításukat.
Kicsinyeim, akik szerettek Engem, azért mondom nektek e szavakat, hogy emlékezzetek arra, hogy Egyházam megtisztulása után – miután visszahódítottam – megújulva fogjátok látni, teljesen tisztán, tele Fénnyel, tele Kegyelmem bőségével, hogy mindez a Szívemből jött ki, midőn azt átszúrták.
Igen, gyermekeim, a rothadás olyan magasra és olyan mélyre hatolt, hogy a megtisztítás munkáját – CSAK VELEM EGYÜTT LEHET VÉGHEZVINNI. TI VELEM EGYÜTT.
ÉN, A TI KAPITÁNYOTOK, ÉS TI, AZ ÉN KATONÁIM.
AZ ÉN FÉNYES HADSEREGEM a Hit, a Remény és az Igazság Fényét hordozza és a Kardot, amely mindent legyőz.
A GYŐZELEM már a miénk gyermekeim, de a csatát még át kell élnetek.
Engesztelve, felajánlva magunkat, áldozatként.
EGYESÜLVE VELEM.
Amint én engeszteltem értetek. AHOGYAN ÉN FELAJÁNLOTTAM MAGAM AZ ATYÁNAK. AMIKÉNT MINDENT ÁLDOZATOT MEGHOZTAM, hogy engedelmeskedjek és beteljesítsem ATYÁM MUNKÁJÁT – minden gyermekének üdvösségét.
Maradjatok bennem. Ne féljetek.
Minden meg fog inogni úgy, ahogy el sem tudjátok képzelni, és sok minden amit állandónak hittetek össze fog omlani.
NE FÉLJETEK! NÉZZETEK RÁM!
Ne feledjétek, hogy ellenségünk minden „győzelme” ILLÚZIÓ. ÁTMENETI. Múlékonyabb, mint a reggeli köd.
ÉN VAGYOK A GYŐZELEM.
ÉN VAGYOK.
NINCS MÁS.
Legyetek békében, gyermekeim. Látom szíveteket, látom fájdalmatokat, félelmeiteket kételyeiteket és gyötrelmeiteket.
MINDET HOZZÁTOK IDE. HELYEZZÉTEK ŐKET A SZÍVEMBE!
Ismételjétek a nevemet!
„ISTEN VELÜNK.”
Ismételjétek és legyetek békében!
Édesanyám betakar benneteket Szent Köpenyével, és én befedlek benneteket Véremmel.
NE FÉLJETEK.
NÉZZETEK RÁM!
JÉZUSOTOK SZERET TITEKET.
[szelíd, bátorító mosoly.]
[1] Ezt olyan komolyan mondta, a szavakat olyan nehéznek éreztem, mintha tonnányi súlyként ereszkedtek volna alá. Szörnyű, mit jelentenek.
[2] Az evangéliumokban háromszor említik a fügefát példaként vagy szimbólumként: a példázat a fügefáról, amely eddig nem hozott gyümölcsöt, de még egy évig ápolják abban a reményben, hogy gyümölcsöző lesz, mielőtt kivágják (Lk 13: 6-9); a fügefa, amely kiszárad, miután Jézus megátkozta, mert nem terem gyümölcsöt (Mt 21,18-22; Mk 11,12-24); és a fügefa, amelyet Jézus az idők jeleinek olvasására használt analógiaként (Mt 24,32-35; Mk 13,28-31; Lk 21,29-33). Ez utóbbi példa egy hosszabb beszéd része, amely a négy evangélium közül háromban megismétlődik, egy olyan beszédé, amely rendkívül fontos és megvilágító erejű ezekben az időkben, amelyeket élünk.
[3] Úgy érzékelem, hogy Jézusnak ez az ilyen egyszerűen elmondott emlékeztetője tele van fénnyel és jelentőséggel. És bár képtelen vagyok szavakba önteni azt, amit érzékelek bennük (pedig megpróbáltam!), legalább azt szeretném közölni, kiemelni, hogy milyen fontosnak éreztem ezeket a szavakat. Olyan egyszerűnek és nyilvánvalónak tűnnek, de úgy gondolom, hogy van bennük néhány nagyon fontos tanulság az Egyházon belüli tekintély témájával kapcsolatban.
Úgy érzem, hogy ezekkel a szavakkal arra próbál emlékeztetni minket, hogy Ő az Egyház feje, Ura és Mestere. És hogy bár Péter széke egyelőre bitorolt, és ezzel együtt a jelenlegi hierarchia nagy része kompromittálódott, ez nem jelenti azt, hogy az Egyház fej vagy vezető nélkül marad. JÉZUS A FEJ. A pápa tisztsége az, hogy a helytartó legyen, vagyis az aki képviseli a Fejet, de nem ő maga a Fej. És ha a helytartó elválik a Fejtől, akkor többé nem a Fej helytartója, még ha látszólag továbbra is úgy is viselkedik. A Fő az EGÉSZ Küzdő, Szenvedő és a Diadalmas Egyház felett áll.
Ezért áll még mindig Jézus ígérete, hogy „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”, még akkor sem, ha egy rövid időre a földi egyház egy részét meg lehet téveszteni és el lehet bitorolni.
A másik dolog, amit az Egyház felépítésével és tekintélyével kapcsolatban érzékelek, az a fontossága és párhuzama annak, amit az Egyház Jézus nagypénteki halálától kezdve a feltámadásán át Péter hármas hitvallásáig élt, azzal, amit az Egyház ma is átél. Jézus meghalt és a sírba fektették, Péter megtagadta Őt és elmenekült, az apostolok és a tanítványok összezavarodtak és elmenekültek. Az újonnan született Egyház „látható” tekintélye és struktúrája minden jel szerint megrendült, megsemmisült, eltűnt. Mi maradt? Egy kis csoport, amely Boldogasszony Anyánk körül gyűlt össze – osztozva az Ő Fájdalmában, a Hit szörnyű és borzalmas próbatételében, és a gyötrelmes „várakozásban” a Feltámadásra és Jézus szavainak beteljesedésére.
Mindannak ellenére, amit az imént írtam, nehezen tudom szavakba önteni mindazt, amit Jézusnak ezek az egyszerű szavai az Üzenetben eszembe juttatnak. Nincs elég teológiai szókincsem, tudatlan vagyok és természetesen tévedhetek is. Csak annyit tudok, hogy a Fő nem hagy minket magunkra.
[4] 1 Korinthus 3:4-9. Az egész fejezet hasznos emlékeztető.
[5] Nagyon hangsúlyosan mondta.
[6] Finoman fogalmazva. Valami, ami észrevétlenül elsikkadhatna, de ami számomra az Ő Szeretetének finomságára utaló jelnek tűnt, az az, hogy azt mondja: „A ti Jézusotokhoz tartoztok”. Mintha azt hangsúlyozná, hogy ez egy kölcsönös Szeretet és „entrega”. [Még nem találtam egy jó kifejezést angolul, amely átadná ennek a szónak az spanyol értelmét. Ez az odaadás, az önmagunk átadása a másiknak – nem a legyőzés, hanem inkább a nagylelkűség értelmében.]