A szinódus szó a görög szünodoszból (gyűlés, összejövetel) ered, összetevői: szün- (együtt, össze) és hodosz (menés, út). Magyarra leginkább úgy fordítható: az azonos úton való együtt járás.
Ma a modern kori egyházi szinódiális út megvalósításának tanúi vagyunk. Ennek előkészületei zajlanak a világegyházban több éve, s ennek összegzésére és lezárására készül a katolikus Egyház 2023 őszén Rómában, bár tegyük hozzá, hogy erről a közmédiában nagyon keveset hallunk.
A világegyházban jelenleg zajló szinódiális folyamatokat a Németországban zajló helyi szinódusi tanácskozások előzték meg, s tán nem túlzás azt mondani, hogy egyben inspirálták is. A német „szinódiális út” legfőbb törekvései többek között a nők egyházi pozíciójának előmozdítása (diakónussá, esetleg pappá szentelése), illetve az egynemű, és korábban elvált párok egyházi megáldása.
Talán nem mindenki hallott róla, hogy 2023 márciusában a német „szinodiális úton járó Egyház” megszavazta, hogy 2026-tól az azonos nemű párok is kaphatnak egyházi áldást az együttélésükre.
Ez a jelenség és kezdeményezés azonban nem korlátozódik Németországra, bár még csak ott merték meglépni. A szinódialitás jegyében 2023. márciusában Prágában tartottak kontinentális gyűlést, ahol pl. a svájci delegáció a következőket nyilatkozta: „Az az egyház, amely mellett elkötelezzük magunkat, feltétel nélkül befogad. Helyet biztosít mindazoknak, akiket elhanyagolnak, akik sokszor a társadalom peremére szorulnak – köztük a nőknek, a fiataloknak, az LMBTQIA+ embereknek, a menekülteknek és a bizonytalan körülmények között élőknek. Szorgalmazzuk, hogy az egyház a lehetőségek széles spektrumát kínálja fel, és arra hívunk mindenkit, hogy lássa meg az értéket a sokféleségben. Változást szeretnénk, azt kívánjuk, hogy az egyház haladéktalanul ébredjen tudatára a visszaéléseknek, az igazságtalanságoknak és annak, hogy hány elkeseredett hívő fordul el tőle.”
Tedd tágassá sátradban a helyet!” (Iz 54,2) címet viseli az összeállítás, amelyet 2022 őszén egy laikusokból és klerikusokból álló munkacsoport készített a szinódiális út jegyében. A német egyházban idén márciusban hozott döntés és a fenti svájci nyilatkozat fényében talán értjük, hogy mit jelent tágassá tenni a sátrunkban a helyet.
A szinódiális út célja egyértelműnek látszik, bár ezt határozottan kimondani még nem merik: befogadni azokat is az Egyházba, akik idáig attól távol voltak, mert életüket nem az Isten tanítása szerint élték.
Ez a cél. S most lássuk milyen úton kívánja ezt elérni a vatikáni vezetés?
„A mostani szinódusi útnak az a célja, hogy mindenki szóhoz juthasson, egyetlen hívő se érezze úgy, hogy senkit nem érdekel, mit gondol.” A szinódus összehívásával Ferenc minden megkereszteltet meghív, hogy vegyenek részt ebben az egyházmegyei szinten kezdődő szinódusi folyamatban. Párbeszéd az emberekkel, a megkereszteltek víziói – ahogyan Ferenc szokta mondani.
A szinodiális út logóján „úton lévő emberek” képe pedig a következőt jelképezi: „Nincs hierarchia ezen emberek között: fiatalok, idősek, serdülők, gyermekek; férfiak, nők; világiak, szerzetesek; szülők, párok, egyedülállók; fogyatékkal élők; a püspök és a szerzetesnővér is közöttük megy, nem előttük.” Mozgásban vannak, mert az egyház, Isten vándorló népe sosem statikus.”
„A szinódiális út működésének elve: Az Egyház párbeszédet folytat a társadalom más szektoraival és tanul tőlük”– olvasható a szinódiális dokumentumok egyikében.
Ha visszamegyünk az időben az Egyház nagy zsinataihoz talán még emlékszünk: „A Szentlélek jónak látta és vele együtt mi is úgy láttuk jónak …..”- mondták a zsinati atyák, akik mind felszentelt püspökök és bíborosok voltak.
Ma az Egyház minden megkereszteltet meghív, hogy mondja el vízióit a jövő egyházáról. Egy helyen kiemeli, hogy ebben a vallásukat nem gyakorló megkereszteltek is benne vannak. A hierarchia megszűnt, a püspök és a szerzetes a világiak után ballag, s már nem ők mondják meg, hogy mit tanít az Egyház.
Az Egyháznak 2000 év után még tanulnia kell? De kitől? A világtól?
És, lássuk meg az értéket a sokféleségben? Azaz az egynemű párokat is „megházasítjuk”?
Miután a német püspöki kar megszavazta, hogy 3 év múlva az azonos neműek is kaphatnak egyházi áldást együttélésükre a jólelkű katolikus ember azt várta volna, hogy a Vatikán erélyesen fellép ez ellen, s esetleg kizárja a tévúton járó német Egyházat. De nem ez történt. Tulajdonképpen nem történt semmi. Előtte 8 hónappal, 2022 júliusában adott ki a Vatikán egy nyilatkozatot, melyben ez szerepel: „Isten népe szabadságának és a püspöki szolgálat gyakorlásának védelme érdekében szükséges pontosítani, hogy a németországi „szinódusi útnak” nincs hatalma arra kötelezni a püspököket és a híveket, hogy új irányítási módokat alkalmazzanak, valamint a doktrínát és az erkölcsöt érintő új megközelítéseket kövessenek.” Tehát nem kötelező mindenkinek a német szinódialitás útján járnia, de mindeközben ez az út nem is lett elítélve.
A dokumentum szövege így folytatódik: „Nem lenne törvényes az egyetemes egyház szintjén megkötött megállapodás előtt az egyházmegyékben új hivatalos struktúrák vagy tanok elindítása, amelyek sebet okozhatnak az egyházi közösségben, és veszélyt jelentenének az egyház egységére.”
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a régi tanítás szerint és az új szinodiális út tanítása szerint is lehet kormányozni a részegyházakat az egyetemes egyház szintjén megkötött megállapodásig, azaz 2023 őszéig. S ha jobban megnézzük ez nemhogy veszélyt jelent az Egyház egységére, hanem tulajdonképpen már két különböző tanítást követő Egyházat jelent, ami strukturálisan ugyan még egyben van.
A 2022 júliusában kiadott nyilatkozat Ferenc szavait is idézi a leveléből, amelyet a „Németországban úton levő Isten népéhez intézett”: „Az egyetemes egyház a részegyházakban és a részegyházakból él, ahogyan a részegyházak az egyetemes egyházban és az egyetemes egyházból élnek és virágoznak. Ha elszakadnak az egyház egész testétől, akkor meggyengülnek, elrothadnak és meghalnak. Ebből következik, hogy mindig élő és hatékony szeretetközösséget kell fenntartani az egyház egész testével.” „Ezért – zárul a nyilatkozat – reméljük, hogy a németországi részegyházak útjának javaslatai beilleszkednek az egyetemes egyház által járt szinodális útba, hogy kölcsönösen gazdagodjanak és tanúskodjanak arról az egységről, amellyel az egyház teste kifejezi hűségét az Úr Krisztushoz.”
Itt is arról az egységről beszél Ferenc, ami tulajdonképpen már régen megbomlott az Egyházba behozott új doktrínák miatt, amelyet jelenleg leginkább a német egyház szorgalmaz. S a dokumentum, ami arról szól, hogy a német egyház nem hozhat doktrínális döntéseket, mégis azzal zárul, hogy Ferenc reméli, hogy a németországi részegyházak útjának javaslatai beilleszkednek az egyetemes egyház által járt szinódiális útba.
Ezen a megkezdett szinódiális úton az Egyház igazodik a világ tanításához, bár Isten eredetileg azt tervezte: hogy a világ térjen rá az Isten által igaznak és jónak tartott útra. Úgymond az Egyház tér meg a világhoz. Erről az új úrtól semmiféleképpen nem mondható el az, amivel Ferenc zárja a német egyháznak írt sorait: „tanúskodjanak arról az egységről, amellyel az egyház teste kifejezi hűségét az Úr Krisztushoz.” A hamisság és a bűn útján járva ugyanis nem fejezheti ki hűségét az Egyház az Úr Krisztushoz.
A fentiek fényében nem furcsa, amit a német szinódiális út egyik élharcosa Beate Gilles, a Német Katolikus Püspöki Konferencia titkára és a prágai ülésszak egyik moderátora mond: „az európai egyházon belül az egymástól elválasztó távolságok néha nagyobbak, mint köztem és az egyházon kívüliek közti távolság. Ez tágítja ugyan a látószögemet, de nem igazán kellemes élmény.”
Az egyházon belüli távolságok nagyobbak, mint az egyház és az egyházon kívüliek közti távolság. Az egyház egyik fele tehát ennyire eltávolodott Krisztus tanításától és ennyire közel került a világhoz.
Mindezek az események zajlanak a háttérben, s közben itt vagyunk 2023 pünkösdje után, amikor a szentmiséből a teljes magyar Egyházban kötelezően kivették a szeplőtelen szót. A jelekből olvasnunk kellene! Pünkösd az Egyház születésének napja. De milyen pünkösd és milyen Egyház az, amely már nem szeplőtelen? Ez a jövő Egyháza? Ferenc egyháza? A Németországból kinövő szinódiális út egyháza?
Természetesen a mise szöveg megváltoztatásával kapcsolatban is van mire hivatkozni: a régi latin szövegben nem szerepelt a szeplőtelen szó. Csakhogy közben Egyházunk kihirdette a szeplőtelen fogantatás dogmáját:
1854. december 8-án IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Az ekkor már nagyon idős és egészségileg is törékeny pápa a szentélyben foglalt helyet és rekedten beszélt. Akkoriban még nem találták fel a mikrofonokat, erősítőket és hangszórókat; amikor azonban a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyanebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkőn átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika egyik üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. Ezeket, a mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogságos Szűzanya tetszésnyilvánításaként magyarázták. A Szentatya így számolt be róla: „Emberi nyelv képtelen leírni, amit a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése közben tapasztaltam és éreztem. Míg Isten kihirdette a hittikot Helyettesének szavai által, olyan világos és eleven fénnyel árasztotta el lelkemet a Legszentebb Szűz páratlan tisztaságát illetően, hogy ennek az ismeretnek a mélységeibe merülve, elmondhatatlan gyönyörűség töltötte be a lelkemet, olyan gyönyörűségek, melyek nem földiek és csak a Mennyben tapasztalhatóak”. IX. Piusz egyik életrajzírója így ír: „Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa abban a pillanatban, minden bizonnyal különleges kegyelemben részesült, hogy ne haljon bele a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztaságának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe”. A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját, amihez az említett mély misztikus tapasztalat is társult:
„Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek”
Aki hisz abban, hogy Jézus Anyja példájára Isten az Egyházat is szeplőtelenségre hívja el, annak végtelen fájdalom az, amit az Egyház pünkösd ünnepén tett. Tulajdonképpen olyan, mintha a szeplőtelenség dogmáját visszavonta volna. 2023 pünkösdjén egy új világegyház születik, amely már nem vallja a szeplőtelenség fontosságát és magához öleli a bűnt. Nem a bűnöst, hogy megtérjen, hanem magát a bűnt.
Nem tudjuk mi fog történni 2023 őszén a világegyház vatikáni döntései nyomán, de megnyugtató, hogy a magyar egyházi vezetés még nem akar a német egyházhoz hasonló változásokat, s bár kivette a liturgiából a szeplőtelen szót, de az Egyház szeplőtelenségét még őrizni próbálja. Ezért hálásak lehetünk, és biztosan sokat is kell imádkoznunk azért, hogy ez a jövőben is fennmaradjon.
Még egy gondolatot érdemes arról megfogalmazni, hogy ki és hogyan szakad el a gyökereitől.
Ferenc azt mondja a német híveknek írt soraiban: „Ha valakik elszakadnak az egyház egész testétől, akkor meggyengülnek, elrothadnak és meghalnak.” Ez tulajdonképpen egy prófécia, melyet az Egyház azon része fölött mondott ki, mely az utóbbi évtizedek során elszakadt a Krisztusi tanítástól, mely megáldani készül az azonos neműek „házasságát”, melyet ő maga a Vatikánból sem ítél el.
Az egyháznak ugyanis csak az a része maradhat fenn, mely a szeplőtelen Szent Szüzet tekinti Édesanyjának, s mely a jövőben is a mindenkori krisztusi tanítás és a szeplőtelenség útján kíván megmaradni.
Nincs szükségünk új pünkösdre, és a Szentlélek új szeleire. Nem „a meghallgatás és a párbeszéd a módja annak, hogy hozzáférjünk azokhoz az ajándékokhoz, amelyeket a Lélek kínál nekünk.”
Az Egyháznak Istennel kell párbeszédben lennie, hogy tudja mit kell tennie ezekben a nehéz időkben. Az Egyház az üdvösséget kell szolgálja, nem a világ kívánságait. Az Egyház anyja, pedig az Üdvösség anyja, aki szeplőtelensége által diadalmaskodik a világ és az Egyházba beszivárgott hazugság és gonoszság felett.
Manapság a „Lélek” sok mindent mond és sugall az Egyházban. Ezt tette 500 éve is, mikor a protestáns Egyház elszakadt az 1500 éves gyökereitől. Amikor a Szeplőtelen Szent Szüzet háttérbe helyezzük, korántsem biztos, hogy az a „Lélek” szól hozzánk, aki egykor az Ő jegyese volt, s akitől Jézus fogantatásának pillanatában a mi megváltásunk és szabadításunk elindult.
Nekünk azt a „Lelket” kell keresnünk, aki a Szűzanya jegyese volt, az igazság Lelkét, s az ő útmutatásait kell követnünk.
Van egy nagyon szép Szentlélek hívó ima, mely mindig segít az egyetlen és igaz Szentlelket megtalálni és megragadni, azért, mert az út amin keresztül keresi, az Mária Szeplőtelen Szíve.
Így hangzik: Jöjj, Szentlélek , jöjj, a te leginkább szeretett jegyesed, Mária Szeplőtelen Szívének hathatós közbenjárása által!
Így hát most jöjj, Szentlélek, jöjj, a te leginkább szeretett jegyesed, Mária Szeplőtelen szívének hathatós közbenjárása által! Adj világosságot a lelkeknek és mentsd meg Krisztus egyházát a pusztulástól! Ámen